36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 3. 16:06 | Link

Ráhelcica
<3



Ez a gyerek tényleg piszkosul mázlista. Ilyen lány társaságában kicsit meg is nő az önbizalma, elvégre van is mire, bevallhatjuk. Persze az ital is hozzásegít, amit kortyolgat. Nem mond semmit a lány kérdésére. Megtanították neki, viszont ez most elhanyagolható részlet az események történése közben. Fel ne boruljon a fontossági sorrend.
Azt legalább megtudja, hogy a lány egy kicsit idősebb nála. Erre számított is, de nagy örömére Ráhelt sem zavarja a kisebb korkülönbség. Lehúzza italát, aztán ismét a lányra néz, ugyanúgy, ahogy eddig. Nagyon szépnek tartja a lányt, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Egyre jobban úgy tűnik, hogy győzelem lesz belőle. Chuck nem az a skalpvadász típus, viszont nem kell félteni. Ennek ellenére nem szokott olyanba belemenni, amit később megbánna. Természetesen csak beszámítható állapotban, a többiről nem beszélünk. Csak mosolyogni tud a lányra, miközben egymást érik a gyengéd érintések hol az egyik, hol a másik testen. gyönyörűség.
- Zsír - kacsint ő is a lányra, amikor tisztázzák azt, hogy Ráhel állja a kört.
Ezután kicsit érdekesebb téma következik. Most dől el, hogy mi lesz az éjszaka folytatása. Szerencsére nem kell csalódnunk. Chuck most már biztos magában és legalább tudja, hogy Ráhel is hasonlóképpen gondolkodik, mint ő.
Legurítja italát, kis vigyor után lassan elengedi a lány kezét, majd odamegy a pult széléhez, mert a felszolgáló éppen más kívánságának tett eleget. Ezután ki is bérel egy szobát némi pénz ellenében, aztán már a kezében is a kulcs. Ezt megcsörrentve a kezében jól látható módon tér vissza a lányhoz. Ismét megfogja a kezét, de aztán el is engedi, majd szólásra nyitja száját.
- Hogyne - adja a tudtára egyetértését, majd rögtön fel is kapja a lányt a hátsó felénél fogva, aki átkulcsolja a lábait a srác hátán a biztos tapadás érdekében.
- Ja, gondolom... Fogd a zsibbadásra. - suttog a lány fülébe, mikor a feje már az ő vállán van. Ezután el is indul az ajtó felé, immáron kicsit lassabb, de magabiztosabb léptekkel. Oda kell figyelnie, nehogy hasra essen a lánnyal együtt. Ehhez a botladozáshoz nagy mértékben a pia tesz hozzá, a súly még ebben az állapotban sem bizonyul túl soknak, inkább nőiesen könnyű. És szőke. Kinyitja az ajtót, ami még csak a lépcsőhöz vezet. Onnan már csak a 3-as számú ajtót kell megkeresni és a szobához is érnek. De addig még van. Mielőtt még becsukná az ajtót, ismét megszólal.
- Nagyon tetszel nekem, Ráhel - hangján hallható, hogy nem viccel, de pont illik is a hangulathoz. Majd szépen lassan meg is csókolja a lányt. Közben becsukja az ajtót és mennek is a lépcsőhöz, amit nagy nehezen sikerül megmászni. Csodával határos módon nem esnek el a lépcsőzés közben. Szerencséjük van, elvégre nem a legkönnyebb csukott szemmel, csókolózás közben lépcsőt mászni úgy, hogy közben egy lány is rajtad lóg -jó értelemben-.
Megérkeznek a 3-as számmal ellátott ajtóhoz, aminek a másik oldalán a hőn áhított szoba lesz. Finoman nekidönti Ráhel hátát az ajtónak, de még mindig ő tartja és egy újabb csók közben ki is nyitja a kulccsal, majd a kilincset lenyomva bent is vannak. Berúgja maga mögött az ajtót és övék is az egész szoba. Ez most mindegy is, a lényeg, hogy ágy is van benne...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 4. 15:02 | Link

Kinoshi

Unalom, unalom és még több unalom. Mindenki csinál, valamit csak én gubbasztok az ágyamon ülve. A kutyáim is kint játszanak valahol. Egy ötlet kerekedik a fejembe, ami nem is olyan rossz. Le kéne menni a faluba, de ott is voltam már egy csomószor. Mondjuk egy helyet még nem próbáltam ki és szívesen eltöltenék ott egy kis időt. Nem is agyalok tovább, csak megindulok és már ki is érek a szobából. Az állataim miatt nem aggódom, mert tudják, milyen vagyok szóval, ha feljönnének ide akkor sem lesz gond. Gyorsan magamra kapom a kedvenc bőrdzsekimet és már szaladok is. A pálcám a zsebembe van, de nem hiszem, hogy kelleni fog. Nem kell, szaladjak így is hamar a faluban találom magam. Mint mindig most is rengeteg ember van az utcákon. Néhány Bagolykövesnek oda is köszönök vagy integetek. Pár perccel később jut eszembe, hogy a csárdába készültem, így fordulhatok vissza. Mikor végre elérek, a bejárathoz várnom kell mivel mindenki előttem megy be vagy jön ki. Egy idő után ezt megelégelem és egy korombeli fiú előtt megyek be. Nem szól semmit, mivel biztos az volt a terve, hogy előre enged. Körbenézek, de egy üres helyet se találok, csak a pultnál. Gyorsan el is foglalom, mielőtt valaki odatolakodhatna. Az egyik kedvenc italomat rendelem, ami a vajsör. Amíg készítik, elfordulok a székemmel, ami következtében a mellettem lévő lány itala eldől és kifolyik. Szerencsére nem lesz olyan se az Ő ruhája se az enyém.
- Nagyon sajnálom - kezdek el szabadkozni - Általában nem vagyok ilyen béna. Amúgy a nevem Gwen Laura Kimiko Jones, de becézhetsz bárhogy - nyújtom a kezem. Miután bemutatkoztam kiadják az italomat, de rendelek még egyet és egybe fizetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 4. 21:07 | Link

Chucki fiú
:3


Amíg Chuckra vártam tényleg sok dolog futott át az agyamon. Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, ami egy kicsit zavart. Sokat nem tudtam magamban megválaszolni, azokat egy kulcsra zárható fiókba eldugtam a képzeletbeli kulcsot pedig zsebre vágtam. Fene se akarta most elrontani a saját kedvemet a bugyuta gondolataimmal. Helyette kikapcsoltam és csak a külvilágra összepontosítottam. Figyeltem, ahogy Chuck rendezkedett és be kellett magamnak vallanom, hogy tényleg bejött nekem a srác. Egyenlőre csak külsőleg hiszen nem ismertem annyira, hogy tudtam volna milyen belsőleg. De ez most kicsit sem számított, megfogott és ez volt a lényeg, ami nálam nagy szónak számított hiszen amint már említettem sok pasit elhajtottam az évek során. Amint visszaért automatikusan egy széles mosoly terült el arcomon.
Bevallom nem akartam a szokásos módon felmenni a lépcsőn. Nem is a háton cipelést akartam felvetni, de még is valahogy azt sikerült. Sajnos nem mindig tudtam szabályozni magam és ezzel ezen az estén sem voltam másképp.
Szerencsémre nem ódzkodott az ötletemtől és rögtön felkapott a hátára. Én persze kuncogva elhelyezkedtem rajta. Persze a zsibbadásos dolog nem volt kamu. Az egész estés ülés nem tett valami jót nekem. Szúrt és olyan volt, mintha kétszeresére dagadt volna a talpam. Örültem, hogy felvett legalább nem kellett végig szenvednem a lépcsőzést. Mosolyognom kellett a megjegyzésén.
- Melyik szoba a miénk? -kérdeztem halkan. Még a falnak is füle volt és nem akartam, hogy ezen csámcsogjanak a vének.
Lassan haladtunk, de én ennek csak örültem. Ahogy egyre haladtunk feljebb tisztult a levegő is. Mármint már nem volt az a büdös alkohol szag, ami lent terjengett.
Egy ajtóhoz érve leszálltam Chuckról és vártam, hogy kinyissa az ajtót. De egy nem várt fordulat következett. Kicsit meglepett, amit mondott. Tudtam, hogy nem véletlenül kerültünk ide fel, de azt nem gondoltam volna, hogy valami ilyesmit fog mondani.
Éppen válaszolni akartam neki valami olyasmit, hogy te is nekem, de ő megelőzött és ajkai az enyémekre tapadtak. Megilletődtem és pár másodperces blokkolás után viszonoztam a csókot. Kezeimmel újra átfontam nyakát és mélyítettem a csókon. Induri pindurit megijedtem, hogy elindultunk, de nem zavart. Egyszer beletúrtam a hajába majd vállára csúsztattam kacsóimat és azon pihentettem őket. Óvatosan közlekedtünk, főleg a lépcsőn. Én mindig előre kitapogattam lábammal, hogy mi merre, hogyan található és csak utána léptem biztosan.
Az ajtóhoz érve Chuck finoman neki döntött, -ami miatt le a kalappal előtte- és kinyitotta az ajtót. Persze addig sem váltak el ajkaink a másikétól. A szobából semmit sem láttam hiszen csukva voltak szemeim, de volt egy olyan érzésem, hogy az ágy felé haladtunk. Ahogy ez eszembe jutott muszáj volt bele mosolyognom az csókba.
Ha ő sem gondolta meg magát, ahogy én sem, akkor az este további részében élvezhettük egymás társaságát.
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 4. 21:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 5. 10:26 | Link

Ráhelcica
:DD



Chuck-nak szerencséje van; megtapasztalhatja az érem két oldalát olyan szempontból, hogy milyen életet él. Kis milliomospalánta, aki a nap nagyobbik részében azt csinál, amit akar. És ahogy az alábbi ábra mutatja, szórakozásból is kijut neki. Mostanság legalábbis úgy néz ki a dolog. Örül neki, hogy összejött azért ez az este, mert könnyen vissza is utasíthatta volna a lány. És az elég kínos lett volna. Szerencsére ezt nem kellett megtapasztalnia, eddig biztosan nem. Reméljük, hogy ezután sem kell majd neki.
- A 3-as - ad rövid, lényegre törő választ. Közben a megosztott feladatköröknek köszönhetően épségben fel is jutnak a szobához. Ráhel tapogatta a dolgokat, hogy ne menjenek neki semminek; Chuck pedig csak ment valamerre, mert nem látott semmit. A lábával azért próbálkozott kicsit rugdalózni, hogy semmi olyan ne kerülhessen a srác elé, amire esetleg nem számítana. Sikerül is nekik, mert már az ajtón is bejutottak és a szobában vannak. Innentől kezdve már tényleg csak annyi a feladatuk, hogy élvezzék egymás társaságát, meg ilyesmi. Chuck már az elejétől kezdve érezte, hogy nem kell majd csalódnia, de hát hogy ennyire beletrafál a főnyereménybe azt még ő sem sejtette...


Bámulja a plafont. Pont, mint a vígjátékokban szokták. Csak ez most a valóság; ott kicsit kínos szokott lenni, itt nem az. Eléggé fáradt már, de még nem tud aludni, hiszen a gondolat nem hagyja nyugodni, hogy bűn minden egyes alvásra elfecsérelt perc, amíg Ráhel ott fekszik mellette. Jobb pillanatban nem is jöhet neki, de csak elmondja, ami a szívét nyomja.
- Tudod... - kezdi el, de azért kicsit nehéz ilyet mondani, főleg az első találkozás után. Ha már elkezdte, akkor inkább nekifut mégegyszer.
- Soha nem éreztem még magam ilyen jól, mint veled - gondol ezzel az egész estére, de inkább a szobában történtekre. Úgy gondolja, hogy már csak akkor szólal meg, ha a lány kérdezi. Addig is finoman rádönti a lány fejét a mellkasára és a jobb kezével a lány arcát, haját simogatja. A másikkal pedig a kezét fogja. Chuck azt sem tudja, hogy mennyi az idő. Az éjszakázás miatt elveszítette a még megmaradt időérzékét is. De úgy jobban belegondolva, nem is érdekli. Pillanatnyilag úgy áll hozzá, hogy reggeltől estig itt maradna vele a szobában.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 5. 17:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 5. 18:49 | Link

Chucki fiú


Mondanom sem kellett, hogy nem így terveztem az estémet. Az elején még azt gondoltam, hogy egy pohár "üdítőt" legurítok aztán hazamegyek. Végül nem így lett, aminek kifejezetten örültem hiszen nem minden nap alakultak így az estéim. Igaz nem is kellettek  volna de ez most egy különleges alkalom volt.
Újfent nem kellett csalódnom. Egyértelműen össze kötöttük a kellemest a hasznossal. Persze idő közben az említett szoba számát elfelejtettem úgyhogy esélyes volt az újra kérdezésre.

Mind a ketten csendben voltunk, Chuck a plafont bámulta én pedig őt. Bal kezemet átvetettem rajta, állammal pedig kitámasztottam a fejem. Legszívesebben be nem állt volna a szám és öntöttem volna a marhaságokat, hogy az újra felbukkant zavaró gondolataimat elhessegettem, de annyira kiszívta belőlem az energiát ez az este, hogy képtelen voltam még a számat is kinyitni.
Ahogy Chucokt néztem csak egy kérdés motoszkált a fejemben. Egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből és még fel sem eszméltem a történtekből. Kába voltam és nem igazán akart a fejem kitisztulni, ami kis időn belül elkezdett irritálni.
A bambulásból Chuck dörmögő mellkasa húzott vissza. Ezt megmosolyogtam és amolyan hümmögés félével jeleztem, hogy figyeltem rá.
Érdekelt, hogy mit akart kihozni mondanivalójából. Akár el is küldhetett volna, hiszen az ismeretség még mindig egyenlő volt a nullával de helyette egy egészen zavarba ejtő mondat csúszott ki a száján. Egészen elpirultam és lányos zavaromban kénytelen voltam eltűrni egy tincset a fülem mögé.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány, annyira meglepett amit mondott. Leginkább azért voltam annyira tanácstalan, mert még senki nem mondott nekem ilyeneket még Andrei sem, pedig vele sem a megszokott módon kezdődtek a dolgaink. Ettől a témától egyből kirepült minden álmosság a szememből.
- Örülök, hogy jól érezted magad. -mosolyodtam el miközben lehajtottam fejem a mellkasára. Furcsa volt újra így feküdni valaki mellett és hallani a szívverését. Nyugtató hatással volt rám és az arc és haj simogatás is rátett egy lapáttal, értette a dolgát Chuck. Viszont azt sajnáltam, hogy nem tudtam neki azt mondani, hogy én is jól éreztem vele magam. Sajnos képtelen voltam mostanság minden nemű érzelmet kifejezni. De ez csak a napokban volt így, máskor simán kitálaltam volna, de most valamiért nem ment.
Próbáltam elaludni, de még mindig nem jött álom a szememre. Egy hirtelen ötlettől vezérelve mutató ujjammal elkezdtem simogatni
- Hmhm...jó az illatod. -suttogom inkább csak magamnak miközben még mindig fel le járt az ujjam a mellkasán. Hol kis köröket írtam le, hol pedig valami nonfiguratív mintát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 5. 22:32 | Link

Ráhelcica




Érdekes nap, érdekes fordulatok. A reggele úgy telt, ahogy szokott, a délutánja is. Edzés, dob, lustulás. Mindig sikerül összeokoskodnia valamit magának. Persze azt nem mondhatjuk, hogy soha sem unatkozik. Sokszor elmegy még az életkedve is, még jó, hogy olyankor lélegezni nem lusta...
Kanyarodjunk inkább vissza; bizonyosan ki lehet jelenteni, hogy most nem igazán unatkozik. Az estéje igencsak jól alakult és reméli, hogy még nem ér véget. Bár, ahogy az ábra mutatja, erre elég kicsi az esély, mert egy ágyban fekszik egy lánnyal maga mellett és igencsak élvezi a helyzetet. Inkább mondjuk úgy, hogy a lány társaságát. A lényeg, hogy miközben Ráhelt simogatja, el is kezdenek valami beszélgetés félét. Ez túlzás, mert mindketten félálomban vannak már a hallottak alapján, Chuck legalábbis biztosan. Milyen szép lehet felülről, hogy Ráhel feje pont eltakarja a fiú mellkasán lévő nagy, színes tetoválást. Nem mintha baj lenne, sokan azt mondták neki, hogy az nem néz ki jól, meg már túlzás. A srácot nem igazán zavarja, mert neki tetszik, nem véletlenül csináltatta. Miközben lélegzik, úgy érzi, hogy egy  Ráhellel, mert egyszerre mozognak Chuck tüdeje által. Ez igazán jó érzés a fiú számára. Nem is akarja, hogy vége legyen. Olyan jól esne neki, ha itt maradhatnának még egy igazán hosszú ideig és ki sem kellene mozdulniuk a szobából, ami így most a félhomályban egészen stílusosnak tűnik. Ez a minimális fény is az ágy melletti éjjeliszekrényen lévő kis, gagyi lámpának köszönhető.  A falak olyanok, mintha nem régen lettek volna újrafestve, mert nincsen rajtuk repedés, kopott foltok. Biztosan ezt is renoválták a felújításkor. A bútorok viszont elég megviseltnek tűnnek, tele fakó részekkel, töréssekkel, repedésekkel. Nem mai gyerekek...
- Köszönöm - mondja mosolyogva, miközben ad egy újabb csókot a lánynak. Nagyon jól esik, hogy Ráhel elkezdte simogatni, eddig is luxusban volt, most már teljes kiszolgálásban részesül.
- Neked is - adja ki a hangokat egymás után. Már nagyon elfáradt és alig tartja valami ébren. Átöleli a lányt és ebben a helyzetben el is szenderedik, valahol álom és valóság között lehet...
Valamikor magához tér, fogalma sincsen, hogy két percet aludt-e vagy órákat. Azt sem tudja, hogy Ráhel ébren van-e. Feje még mindig Chuck mellkasán fekszik, ezért nem látja az arcát. A sötétítő pedig elég jól működik és nem szűrődik be kintről semmi.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 9. 23:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 5. 23:35 | Link

Gwen

 Micsoda forgalom van ebben a kocsmában! Ki-be járkálnak az emberek, és ami számára meglepő, az az, hogy igen fiatal diákok is megjelentek a színen. Kicsit fészkelődni kezdett a széken. Kényelmetlen ez a fiatalság. Nem valók még nekik ez a kocsmázás, főleg ha egy ilyen kétes helyre járnak. Na de ki ő itt, hogy megmondja mit szabad csinálniuk?
 Nagyot kortyolt az italából és a pultra rakta. Nem szerette sokáig fogni, mert a kezétől felmelegedik a vajsör is, és az már nem ugyanaz.
 Egyre többen és többen érkeztek, míg végül már csak mellette, a pultnál volt hely. Le is foglalta egy fiatal leányzó, és azzal a lendülettel, amivel felült a bárszékre, fel is döntötte a vajsörét.
 - Ó a fenébe! - szitkozódott halkan, miközben egyik kezével a poharat próbálta meg elkapni, másik kezével a maradék italt mentette, közben pedig fél füllel a lány mentegetőzését hallgatta. Hiába, a nők egyszerre sok dologra képesek figyelni.
 - Semmi gond, tényleg - rázta le a kezéről a ragacsos folyadékot. - Én Kinoshi vagyok, örvendek - akart kezet nyújtani Gwennek, de inkább mégis kért előtte egy szalvétát. Nem biztos, hogy a legjobb ötlet odaragadni a másikhoz.
 A szalvétával együtt hozták ki a következő kör sört. Kino észre sem vette, mikor kért a leányzó neki is egyet. Na ez már tényleg kellemetlen. Még hogy egy tizenpár éves lányka hívja meg egy italra az első estéjén Bogolyfalván?
 - Köszönöm, de nem kell, van nálam éppen elég, és amúgy sem terveztem sokáig maradni... - Mentegetőzésnek indult, de a mondandója vége felé már egy kicsit talán kérdés és célzás is lett. De ha esetleg nem értené, hát kicsit jobban tapogatózott.
 - Hány éves vagy? Úgy értem, biztosan az iskolába jársz, ugye?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 9. 00:18 | Link

Szörnyike:D



Az idilli hangulatot csak fokozni tudták a szobában játszadozó fények és egymás simogatása.
Kiszemeltem magamnak egy két mutatós tetoválást és leginkább azok vonalait rajzoltam körbe. Tudtam, hogy tetszett neki, hiszen már lent is csináltam és akkor is jól reagált. Hát most sem lehetett másként. Én igazság szerint nem néztem körbe a szobába, csak felszínesen. Úgy éreztem akkor abban a pillanatban, hogy ez már megtörtént velem és annak bizony nem volt jó vége. Akkor néztem csak félre. Jól szemügyre vettem a félhomályban úszó szobát és egy pró dolgon megakadt a szemem. Mivel a bútorok nem lettek kicserélve az állapotuk miatt számomra könnyű volt megállapítani, hogy én bizony már jártam ebben a szobában. Rögtön bevillantak a nem éppen kellemes képek. Nem tudom meddig, talán egy percig hagytam magamban pörögni az eseményeket, aztán összeszorítottam szemeimet és újra Chuckra összpontosítottam. Államat újra kitámasztottam és folytattam a játszadozást ahol abba hagytam.
Belemosolyogtam az újabb csókba. Tényleg régen volt már olyan, amikor valakivel így feküdtem volna. Ráadásul olyannal, akit cirka pár órája kezdtem el iszogatni. Nem, nem csíptem be nagyon éppen, hogy csak megéreztem valamit az elfogyasztott mennyiségből. Szimplán azért történt meg, mert szimpatikus volt nekem a srác. Persze ez nem azt jelentette, hogy ezután mindenkivel összefeküdtem.
A csók után elfordítottam fülemet és hallgatóztam. Furcsa volt az, hogy most én feküdtem valakin és nem fordítva.
 Már majdnem álomba szenderültem, amikor eszembe jutott, hogy nekem mégis csak ott volt Réka, aki miatt felelősségteljesen kellett viselkednem nem pedig úgy, mint egy kis kamasz, aki minden este mással feküdt ágyba azért, mert ezt látta helyesnek.
Legszívesebben ki is pattantam volna az ágyból és elhúztam volna a csíkot, de tényleg annyira ki voltam merülve, hogy meg sem bírtam moccanni. A simogatást is már rég abbahagytam és pontosan a jobb mellén a fejem mellett pihentettem kezemet. Pilláimra is olyan ólomsúly rakódott, aminek kénytelen voltam megadni magam.  Egy perc sem kellett és már az álomvilágomban voltam, ahol egy fekete cica voltam és éppen elém rakták a hatalmas tonhalas kaját. Senki és semmi nem kelthetett fel.
Még is, nem tudom mennyi idő után kinyíltak pilláim. Nem tudtam megmondani mennyit aludhattam hiszem még mindig a sötét volt a főszereplő a szobában. Nem mertem megmozdulni se megszólalni, mert nem volt ébren Chuck, nem akartam felkelteni. Még is a fejemet egy kicsit megmozdítottam, de éppen, hogy. Ezután az álom újra elkapott és legközelebb, amikor felkeltem Chuck is fent volt. Nem beszéltünk semmit az estéről, sőt leginkább semmiről. Furcsa volt a helyzetünk nem is kicsit, hiszen kinek kezdődnek így az ismeretségei? Reggel mind a ketten hamar felöltöztünk és búcsút vettünk egymástól.  
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 13. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 9. 22:38 | Link

Kinoshi

A lány nem haragszik, legalábbis ezt állítja, de szerintem ez nem igaz. A pohár után kap, de nem tudja megmenteni, ezért a fele a kezén landol. Miközben Ő elkezdi törölgetni, én rendelek még egy italt. Az italt kihozzák, de előtte elárulja a nevét is: Kinoshinak hívják, amiből arra következtetek, hogy japán származású. Anya is onnan származik, de még nem jártam ott. Gondolkodásomból a hirtelen feltett kérdése ébreszt fel.
- Igen, sajnos még diák vagyok, de egyszer szeretnék, majd auror vagy híres kviddicsjátékos lenni. Neked mi a foglalkozásod? Mert nem tűnsz olyannak, aki még iskolába jár - próbálok vele beszélgetni, hátha sikerül. Vagyis reménykedem benne. Nem szeretném, ha rögtön haragban lennénk. Megfogadtam, hogy mostantól kedves leszek mindenkivel, és ezt szeretném betartani. A gőzölgő italomat nézem, majd eszembe jut, hogy ideje lenne megkóstolni. Még nem jártam itt, szóval nem tudhatom milyenek itt az italok. Sokan meséltek róla, és dicsérték a helyet, szóval le kellett jönnöm. Belekortyolva rögtön lerakom, majd egy pohár hideg vizet kérek a forró nyelvemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2014. május 12. 18:48 | Link

Noel



Bár nem értettem az üzenet mibenlétét, nem tettem fel egy kérdést sem. Ahogy a papíron állt, felöltöztem, igen rövid koktélruha, magassarkú, és egy vékonyabb kabát volt rajtam, a hajam kibontva, minimális smink. Indulásra készen vártam a kitűzött időpontot. Dicséretet kaptam, és egy olyan csókot, amire nem számítottam. Mégis, viszonoztam, hiszen a múltkor épp én törtem így rá, és tudom, hogy a kapcsolatunkba mindez belefér. Habár a madarak azt csicseregték, Michell-el van dolga az ifjúnak, most mégis bennem keres vigaszt. Ez valahogy puzzle szerű.A kézfogás már sokkal inkább meglepett, de nem szóltam, csak mentem utána, bár nem mondom a sebesség igencsak megtette a hatását, és tartok tőle, ha nem fogja olyan határozottan a kezem, hamar kibillenek az egyensúlyomból. A türelmetlenségét nem tudom hova tenni, de annak ellenére, hogy fiatalabb, már most nagyon hasonlít rám. És nem lesz jó vége, ha a mentalitása nem fog változni ezek után sem. Nem tudom, mit mondhatnék erre. Muszáj lesz békénhagynom, vagy távolságot tartanom, ha nem akarom, hogy ilyen lelkicsorbalegyen, bár amennyire feltűnt, már késő.
-Jól van, nyugodj már meg! - csitítom, majd a megadott irányba indulok. Herótom van attól, ha utasítgatnak, de most nem merek ellentmondani, félek azt én bánnám meg nagyonnagyon, szóval jobb, ha csak megyek, és meg sem szólalok...
Ismét egy csók, és egy pohár pia, de a jelen pillanatban lévő álláshoz, hogy sokkal inkább úgy nézünk ki, mint egy szerelmes gerlepár, mint barátok, azthizsem ez nem is lesz elég. Amint lehúzom a pohár tartalmát, a szó szoros értelemben, kérek egy nagyon erős koktélt, és csak reménykedem benne, hogy hamar kihozzák.
- Noel, mi a pokol van veled, mit keresünk itt, és mi ez a sietség? - szegezem neki a kérdéseket, és habár nem vagyok benne biztos, hogy válaszolni fog, őszintén szólva megnyugtató lenne. Nem különbözünk sokba, nem vagyunk másfélék, de azért vannak határok, és ezt most vagy átléptük, vagy nem tudom hova tenni. A zavar épp elég, ami bennem keletkezett, hiszen elég nagy probléma, ha már az is felmerül bennem, vajon épelméjű e még háztársam. Mert komolyan, mi van, ha nem? Vagy megátkozták? Beverte a fejét? Beszedett valami kapszulát, amit úgy hívnak, szerelem? Jó lenne tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2014. május 12. 23:47 | Link

Misi az angyalka

A hangra, mely megszólítja egy kicsit megrázkódik, melyek, a külső szemlélő akár a hidegnek is titulálhat. Az elmúlt percekben némán állt itt, szinte fel sem tűnt neki, hogy a kezei gyakorlatilag átfagytok. Sok minden járt az agyában ezalatt a néhány másodperc alatt, az egyik például az, hogy sosem járt itt, holott minden második történet, amit a bátyja ügyeiről szólt úgy kezdődött, hogy Benji a kocsmában. Erre itt van ő a lánytestvér, aki szintén nem a család kedvenc vagyon várományosa, és aki sosem keveredett ilyen helyre. Rendben, néhány összekent festmény, ordítozás a tanárokkal, néhány ujjal tett véleménykinyilvánítás, strázsálás a folyosón, vagy az igazgatói, házvezetői szobába, hegyibeszédek, takarítás, de csak olyan alapvető csínyek miatt, amit egy kis kezdő Rellonos is elkövet. Semmi érdekes, semmi durva. Most viszont ötödéves a fenébe is, hamarosan örökre kilép az iskola falai közül, önálló, felnőtt nő lesz, aki utazgatni fog, és aki nem járt még kocsmában. Szánalmasnak érzi magát.
- Azt hittem valami ötletesebb a megoldása, véráldozat, méregkeverés, de ezek szerint semmi izgalmas.
A hangján hallatszik némi gunyoros válasz, ahogy a fiú felé pillant. Ismerős az arca, látta már, de nem tudja hova tenni. Ő általában csak nézi az embereket. Olykor hall némi pletykát róluk, majd szelektál, hiszen új emberek és új pletykák jönnek a helyükre. Ha mindenkiről mindent meg akarna jegyezni, valószínűleg hatalmas agya és hatalmas feje lenne. Így is örül, ha nem veszik észre, nem akar eres, hatalmas homlokkal és csúcsos fejjel mászkálni az iskolában, mint valami félresikerült kísérlet eredménye.
 - Hát miként kezelnéd?
Hirtelen jött ötlettől vezérelve veszi ki a fiú szájából a cigit és szív belőle egy első slukkhoz képest túl nagyot. Igyekszik nem köhögni, inkább arra koncentrálni, hogy minél előbb kiszálljon belőle minden. Na szóval, megvan, hogy miért nem dohányzik, nem is kell sokáig magyarázni. Szerencsére nagyobb beégés nélkül megússza, és ahelyett, hogy azonnal visszaadná szív belőle még egyet, majd a srác szájába helyezve megpaskolja kicsit az arcát. Azért valami csak ragadt rá azokból az évekből, amiket Amirával egy szobában töltött. Fejlődni kell, mese nincs, elvégre felnőtt már papíron egy ideje, jó lenne, ha úgy is viselkedne. Bájos mosollyal lép el a fiútól és csípőjét enyhén ringatva indul el a kocsma felé. Ha meg lehetne állítani az időt és Amira is itt lenne, akkor most izgatottan kérdezné, hogy jó-e vagy túlzás, esetleg kevés, de mivel nincs itt, ezért egyedül kell okosnak lennie és lehetőleg nem leégetni magát.
- Meghívhatsz egy italra, ha gondolod.
Fordítja vissza kicsit a fejét és még kacsint is egyet a fiúra, mielőtt belépne, ezzel végleg feladva a jókislányos énje utolsó morzsáit is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 13. 20:01 | Link

Gwen

 Kénytelen elnevetni magát a lány válaszán. Sajnos? Mit nem adna azért, ha ő is még diák lehetne! Akkor nem kellene ennyit aggódnia testvéréért. Főleg most.
 Gyorsan bele is kortyol az újonnan kihozott vajsörbe, hogy elrejtse mosolyát. Lehet, hogy a végén még szegény lány azt hiszi, rajta nevet.
 - Nocsak, akkor bizony nem véletlen, hogy összefutottunk - mosolyodott el, mikor a lány kijelenti, hogy ő bizony auror vagy híres kviddicsjátékos szeretne lenni. - Bizony ám, én sem vagyok már diák, és ha hiszed, ha nem, auror vagyok. Vagyis éppen most nem... - az ajkába harapott, amint eszébe jutott, hogy bizony a főnöke már valószínűleg elolvasta a gyorsan lefirkantott levelét, és most éppen egy rivallót készül küldeni neki. Reménykedett benne, hogy nagyon sokára fog ideérni az a levél. Kellemetlen lenne egy idegen helyen ekkora feltűnést kelteni.
 Észre sem vette, hogy elgondolkodott megint. Gyorsan kortyolt ismét egyet az italból, majd kifelé fordult a csárda többi vendége felé.
 - Ha auror akarsz lenni... - kezdte halkan, mintha bizalmas információt közölne a lánnyal, amit most egyedül neki fog csak elmondani. - Akkor jó megfigyelőnek kell lenned. Látod a bejárat mellett azt a férfit vékony, kötött pulcsiban? Lemerném fogadni, hogy azért ült az ajtó mellé, mert nem akar fizetni. Valószínűleg nincs pénze, vagy nagyon kevés van. Kötött felső ilyen melegben elég szokatlan, de ez lehetett a legjobb ruhája. Még egy ilyen helyre is úgy kell érkezni, hogy látszódjon, fizető vendég vagy, különben nem szolgálnak ki.
 Valljuk be őszintén, egy nagyon picit élvezte, hogy mesélhet a lánynak. Náluk, Sheffieldben még csak újonc volt, a többi vénség mellett, így inkább őt oktatták, minthogy fordítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 21. 21:55 | Link

Jamie Marcus Wayne

Azt gondolná az ember, hogy a múltkori borzalmas eset után Aniella el se merné hagyni a kis tavacska területét, még akkor sem menne el, ha valami szörnyű baleset történne a közelben. Azonban a kis sellő mindennap edzette magát. Egyre több és több lépést tett meg, ám mikor érezte, hogy közeleg a baj, hamarosan kimerül, akkor szépen leült a legközelebbi ülőalkalmatosságra és várt egy picit, majd visszafordult. Egyébként jót tett neki a mozgás. Nemsoká a fő utczát is sikerül meghódítania. Mellesleg a hajnali órákban szokott bandukolni, akkor táját szinte egy lélek sem található. Hiába segített múltkor neki egy ember, még mindig irtózik tőlük. Oly' sok ocsmány dolgot hallott róluk sellőtársaitól, hogy inkább elkerülné őket. De valamiért mindig összefut néhánnyal. Valóban, legutóbb egy kedvesebb "példánnyal" volt szerencséje, azonban ettől függetlenül még nem bízik bennük. Ennek ellenére egy kisebb rész borzasztóan kíváncsi a halandókra. Hogyan élnek, mit csinálnak különböző napszakokban, náluk milyen a szerelem, mit is jelent a buli szó fogalma, stb.  Temérdek kérdése lenne, melyekre bizonyára kapna is választ, csak cikinek érzi megkérdezni azokat a dolgokat, amelyek érdeklik. Ilyenkor elkönyveli magában, hogy mindegy, ezekre az információkra semmi szükség, holott veszettül izgatja minden.
Egyébiránt ebben a pillanatban is úton van. Lassan lépked, szemivel pedig követi lábait. Már a fő utca területére is belépett, ami fantasztikus teljesítménynek mondható. Simán meg lehetne tapsolni a szöszit. Valami oknál fogva manapság göndör a haja, fogalma sincs mitől. Ami pedig a ruháját illeti: egy shortból és egy kék hosszú ingből áll. Az ing ujjait hanyag mozdulattal feltűrte. Egyébként ugyanezt a szerelést viselte azon a napon, mikor Dorián megmentette. Arra fiúra bizonyára örökké emlékezni fog. Idő közben Aniella már a csárda elé lépett. Kimerült, mint a távkapcsolóban az elem. Kicsit lihegve lépett be az ürességtől tátongó épületbe.
 - Halihó! - szólalt meg vékonyka, kedves hangján. Csodálkozott rajta, hogy az összes széket feltették az asztalra. Roppant érdekesnek találta.
Utoljára módosította:Aniella Zornania, 2014. május 23. 17:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. május 23. 15:21 | Link

Aniella Zornania

Korábbi zárást iktattunk be a csárdában szerdán. Három helyett már éjfélkor elzavartam a nagyon maradni akaró vendégeket. Páran kissé felháborodtak, hogy milyen dolog három órával korábban zárni, de különösebben nem érdekelt. Erre szükség volt, mert Bogi és Samu is úgy döntöttek, hogy korábban el kell menniük, Elliot meg egyáltalán nem volt hajlandó bejönni. Egyedül meg...necces úgy, hogy már déltől robotolok.
Amint kiment az utolsó vendég is, a kötényemet magamon hagyva szusszantam egyet, és nagyon csekély lelkesedéssel, és a pálcám segítségével elkezdtem a rendrakást. Szeretem rendben tudni a helyet, de ehhez szükség van arra, hogy az utolsó emberek után ki legyen takarítva. Szerencse, hogy nem kell mindent kézzel csinálni, mert akkor soha az életben nem végeznék, és az asztalokról folyna le a vajsör, meg a ki tudja milyen szépségek.
Lassacskán felkerültek az asztalokra a székek is, és az eszközök ellátták a söprés és felmosásos feladatokat míg én a pultban pakolásztam. Egy bő negyed óra alatt egészen szépre sikerült sikálni mindent, és nyugodt szívvel mentem be a hátsó személyzeti részbe, hogy ledobjam a kötényt. Lassan előkerestem az elhagyott pulcsimat is, már készültem a lelépésre mikor az ajtó halk nyikkanását hallottam, és ezt követte egy vékony, lányos hang.
- Zárva vagyunk - dünnyögtem a szekrénynek támaszkodva. Semmi kedvem nem volt még egy diáklányt kiszolgálni. Miközben kiléptem az ajtón, belebújtam a pulcsimba. Innen már biztos, hogy nem fordulok vissza.
- Rosszul vagy? - amint viszont megpillantottam a szőkeséget, nem a szépsége volt az első szembetűnő, hanem az, hogy látszott rajta, valami nincs rendben, mintha még remegett is volna. Bár utóbbit lehet, hogy csak a fáradtság miatt beképzeltem. Míg a válaszát vártam, közelebb mentem hozzá, és levettem egy széket a közelében, hogy ha szeretne, akkor oda leülhessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 23. 17:28 | Link



Aniella halál fáradtan lépett be az üres csárdába, halkan még lihegett is. Lábai eddig bírták, ami nagy dolog, hiszen a múltkor még a földön feküdt egy kis sétálástól. Viszont ma már eljutott a fő utcáig. Haladás!
Kicsit bátortalanul lépte át a küszöböt. Valójában tartott ettől a helytől, ugyanis az innen kiszűrődő zajok sosem voltak számára túlságosan bizalom gerjesztőek. Ám mikor látta, hogy rajta kívül senki sincsen megnyugodott. Bár azért örült volna, ha a csárda tulajdonosa, vagy az egyik alkalmazott ott lett volna. Így hát olyan érzése támadt, mintha betört volna, pedig az ajtó nyitva volt. Ezért szólalt meg vékonyka hangján, hátha valaki előmászik valahonnan. Azonnal kapott választ, méghozzá egy férfitól. Először csak mély hangját hallotta, végül pedig meglátta az idegent. Egy csöppet bágyadtan mosolygott rá és bólintott arra, hogy már nincsenek nyitva. Azonban hirtelen teljesen elfehéredett, érezte, hogy pillanatokon belül elvesztheti az egyensúlyát és akkor nyekkenhet a földön. Még épp időben emelte le a férfi az ülőhelyet. Aniella szinte ráesett a székre. Lassan vette a levegőt, s fújta ki azt. Szemeit lehunyta, majd perceken belül kinyitotta. Íriszeivel a srácot kereste. Hallotta az előző kérdését, akart is rá válaszolni, de csak most jött neki össze.
 - Igen, jól vagyok. Ez gyakran előfordul – mondta bólogatva. Arca még mindig falfehér volt és egyáltalán nem festett valami szépen. Egyébként a szépsége így sem kopott el. Gyönyörű kék szemei mesésen világítottak, szőke göndör haja pedig tökéletesen állt neki, mintha egyenesen a fodrásztól jött volna.
 - Aniellának hívnak – mutatkozott be. Lomhán pillogott és beszélt, valószínűleg erre a srácra is szívbajt hozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 28. 16:33 | Link

Samantha


Ahogy kérésének megfelelően Samantha az egyik sarki asztal mellett foglal helyet, ösztönösen húzza mosolyra ajkait. Szereti, ha az emberek saját elképzeléseinek megfelelően cselekednek, és határozottan úgy rémlik neki, hogy háztársnője egyáltalán nem az a típusú lány, aki csak úgy, bárkinek is teljesítené parancsát. Ez elégtétel, boldogság és nem mellesleg ígéret az este további részére. Noel annak ellenére, hogy Michelle miként fosztotta meg magukat a közös élet lehetőségétől, jó kedvűen közelíti meg mostani társaságát, akit folyton-folyvást, minden percben magáénak akar tudni. Csókolni, ölelni, szeretni, amíg véget nem ér az élet - vagy legalábbis el nem jő a hajnal. Csók és koccintás, a fiatalember pedig bágyadt mosollyal nézi a gyönyörű barna lányt.
- A Saint-Venant kidobott, de tudod kit érdekel? Pff... - mondja nevetve, hiszen a düh és dac ekkor még erősen élteti, semmi jelét nem tapasztalja annak a fájdalomnak, amit a következő napoktól minduntalan érezni fog. - Egy - önként vállalt - teherrel kevesebb, ugyan már, mi az!
Szájához emeli a következő kör mámornedűt, majd belenevet Sam hatalmas, és most némileg csodálkozó tekintetébe. Kuncog miatta és a nem kívánt, mégis ráörvendő szabadság érzete miatt. Ilyen az, ha az embert a falhoz vágják, és ő egy perig sem akar ott maradni. Keresi a kiutat, a lehetőségeket, azonnal mentőöv után kap, ami most számára nem más, mint a szemben ülő kedves.
- Tudod, azon gondolkodtam... - kezd bele mondandójába egész arcát betöltő vigyorral, az asztal nedves lapján kezei között lökdösve az apró, már üres poharat. - , hogy talán Te vagy az igazi. Tökéletes vagy, jól érzem magam veled, szeretem a hangod, a viselkedésed, szeretem ahogy öltözködsz, ahogy vetkőzöl. Mi kell még? Hozzám illesz, nincs mese. Te vagy az egyetlen barna, aki megmozdított valamit odabent. Talán nőül is vennélek. Hozzám jössz?
Kérdése közben tűnődve pillant a barnára, szemeiben egyetlen csepp szomorúság sem látszik a volt barátnő miatt, csak a derű és izgalom, hogy ezután Samanthával lehet. Itt hagyják a kastélyt, hazaköltöznek, és egész nap az ágyban heverésznek majd. Aztán feláll, hagyva a bizonyára ledöbbent lányt, hogy egy ideig maga legyen gondolataival. Odamegy a csaposhoz, és udvariasan kér még egy-két kör finomságot, majd visszaül a helyére és áttolja az egyik poharat Sam oldalára.
- Kedvellek - mondja, és koccintásra nyújtja kezét. Közben végig tartja a szemkontaktust a barna szempárral, s egyre inkább elárasztja elméjét a felszabadító érzés. Most olyan jó, most olyan szép, hát soha ne keljen fel a Nap...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. június 8. 21:55 | Link

Benji - Party hard, grrr

Feldolgozni azt, hogy lány lett egy nap alatt nem megy, de még a puszta gondolattal sem tud szembenézni csak úgy. Michelle gyorstalpalót tartott testének használatából, de ezzel együtt még mindig borzalmasan zavarja a tanga, a melltartó, a szoknya, a magassarkú, amiben képtelenség egyensúlyoznia és olyan, mint egy részeg, magamutogató kacsa. Volt szerencséje megtapasztalni, hogy nem csak ő és a nővére jártak ilyen szerencsétlenül, de még csapattársai közül is van ilyen gyári hibás ember. Lassan, de biztosan ért ahhoz a következtetéshez, hogy ideje lesz némi atomot beszereznie és felrobbantania ezt a kócerájt, hogy kifüstölje az egész varázslatot. Természetesen ő és Michelle, meg Lin tisztes távolságból figyelnék a világ másik feléről, ahogy ég a Bagolykő. Csak semmi rizikó, szeretne élni még néhány évet, ha nem baj.
Mostanra nagyjából lenyugodott, főleg, csak a keze sajog már, annyi boxot vitt be a Michelle-t bámuló retardáltaknak. Akadt vagy öt-hat, aki nem értett a szóból, hogy el a kezekkel. Hiába viseli a nővére arcát, szívügye, hogy senki ne nézze örömlánynak a tesót. Ráadásul kötelessége rendes Saint-Venantként nem túlságosan lerontani Michelle hírnevét, de azért éppen megfelelően öregbíteni ez alatt a zűrzavar alatt.
Mivel jobb gyógymódot nem ismer, mint az etilszármazékokat ilyen vészesetre, ma este ide húzódott le, a csárdába, egész pontosan az egyik sarokba egy üveg igenfinom tömény mellé, de még így is van, aki jócskán megbámulja az acélbetétes, rövid fekete szoknyás, mélyen dekoltált felsőjű lánytestét. nem hibáztatja őket, Michelle amúgy is jelenség, csak ne akarjanak lecsapni rá ennyire nyilvánvalóan, mert ütni fog. Még csak nem is bírná ki, hogy hozzáérjenek... ÚRISTEN! Érzi Michelle hormonjait azért befigyelni, mert alapjáraton nem nagyon nézegeti a férfiakat, itt meg teljes piackutatást végzett már fél óra és a második kör legurítása közben. Ha még sokáig fog ebben a bőrben rostokolni, van egy olyan halvány gyanúja, hogy a történelem egy bizonyos momentuma megismétlődik, bár szó se róla, nem köhögne érte különösebben, csak érdekes lenne a változás. Mindegy, most inkább arra próbál koncentrálni, hogy elfelejtse a szorítást, amit a melltartója okoz. Szerencsétlen nők, áldás, ha a pasik megszabadítják őket a feles ruhadarabtól.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. június 8. 22:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2014. június 8. 22:35 | Link

Michelle Mihael cica


A faluba költözése óta nem sokat volt erre, ahogy tehette, járta a világot, ahogy egyszer rég egy évig, de most már legálisan lophatja a napot. Persze, nem lehet mindig csak menni, valamikor fel is kell tankolni, vagy épp a hazai ízeket kedvelni, de nagyon. Ez pedig mostanság esett meg, pár napja, hogy második otthona földjére lépett. A falucska számára, a nagyvilág helyei után kissé unalmas, no de valamikor aludnia is kell, ez a hely pedig tökéletesen nyugodt, és tökéletes erre a feladatra, hiszen van, hogy napokig nem sikerül lehunynia a szemét, több-kevesebb ok miatt. Az iskola felé már rég szagolt, pedig néha igencsak jó beszökni, és röhögni, vagy épp valami mocsok dolgot tenni, de egyelőre ez még váratott magára, hisz még csak kipakolt, és henyélt.
Persze azért most is hiányolta a szórakozás részt, így nem kellett sokat győzködnie magát, hogy lenézzen a Csárdába, hogy elfogyasszon valami ehetőt, no meg ihatót. Magára kapta a szokásos szakadt farmer, laza felső, és bakancs kombóját – mert hát az sosem rohad le róla, és már indult is, hogy felfedezze, ilyenkor ki jár még odakint. Hosszan nyújtózkodás után jutott be a helyiségbe, ahol kezdésnek egy korsó habos italt rendelt magának, jó hidegen, majd amint kézhez kapta, hely után nézett. A pulthoz közel telepedett le elsőre, ott iszogatva nézelődött, bámulta az ismeretlen, vagy félig ismerős arcokat, kényelmesen ücsörögve. Nemigen figyelte az időt, hisz ráért, nem hajtotta senki, így nem tudja mióta ücsörgött ott, mikor megjelent egy nagyon is ismerős alak a placcon. Csak figyelte elsőre a szőkeséget, bujkáló vigyorral a szája szegletében, majd miután a lány helyet foglalt, felállt maga is. Mivel pohara üres volt, így elsőre azt töltette fel, majd már indult is a magányosan ücsörgő felé. Mivel nem járt a kastélyban, neki semmi infója nincs arról, mik történtek most ott, mi a helyzet, így teljes nyugodt lelkivilággal vizualizálta Mich alakját, bármi gyanú apró jele nélkül. Így, bártan dobta le magát mellé korsóját letéve az asztalra, és vigyort villantott a szőkeség felé.
- Hello, hello. Kit látnak szemeim. Hogy-hogy ilyen egyedül kuporogsz itt? – kezdte teljesen átlagosan, már ahogy a lánnyal kezdeni szokta, és hátradőlt a széken, ismét kényelmesen, félig a lány fele fordulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. június 8. 23:13 | Link

Benji purr

Kikérte az üveg töményet, pipa, kapott poharat is- mutatóba. üvegből szokott inni, nem pazarolja az idejét töltögetésekkel, csak ha versenyt vedel a lányokkal, de ez esetben nincs lány a közelében, hogy próbálgassa az állóképességét eggyel. Nem néz körbe, ki gyűlt be a csárdába, csak annyira szemrevételezi a terepet, hogy kiszúrja az asztalt és letegye Michelle karosszériáját a székre. Őszintén szólva elég egy megerőltető nap volt és utoljára az hiányozna, hogy valami részeg retardált rámásszon, mert lát két dinnyét és egy feneket megvillanni. Magának is nehéz azért bevallani, de fél annyira Michelle megtorlásától, hogy rendesen ügyeljen a viselkedésére és a kinézetére, de még a testbeszédére is. Meglepően jól jön, hogy három nővére van- nem nehéz adaptálódnia, csak a lelki trauma figyel be periodikusan.
Éppen nyakon ragadná az üveget, mikor nem várt társaságként az ex háztársa dobja le magát az asztalához. Vörös kód! Pont ma reggel beszélgettek róla, mit kezdjenek az ismerősökkel, de Benji pont nem volt a pakliban. Miazistenlegyen? Először is azt sem tudja, Michelle meddig jutott a taggal - durva. Másodszor, Benjivel ugyan tárgyalgattak, de most aztán végképp nem volna jó lelepleznie magát, hogy ő Mihael és nem Michelle. Lányos beszéd, de mégis Michelle-hez igazított. Az milyen? Sosem figyelt a nővére stílusára, de abban biztos, hogy nem affektál, nem cukisodik, de nem is keménykedik, ahogy ő szokott.
Mindez körülbelül két-három másodperc alatt szalad végig az agyán, a végén pedig megszületik a döntés: flört üzemmódban történő tárgyalásra még ő is képes talán. Lányként még sosem próbálta.
- Hát téged is látni? Azt hittem, elnyelt a nagyvilág. - Michelle arcán szépen kirajzolódik egy sunyi típusú mosoly, miközben int még egy pohárért a pincérnőnek és nemsokára mindkettejüknek tölt a szilvaszármazékból.
- Nem mert senki sem elkísérni egy kis pénzverésre, most mondd meg. Ennyire félnek, hogy az asztal alatt kötnek ki. - Bujkáló mosolyba vált át, miközben fogja a saját részét és felgurítja egy hajtásra.
- Merre jártál? - Van annyi esze, hogy érdeklődő hangsúllyal kérdezzen, ne valami elmebeteg felelősségre vonósan, amitől hátraarcot vágna a srác indulásból. Az lenne még a rövid beszélgetés, bár Benji vigyorát elnézve sosem tudhatja az ember, hogy csak a száját fogja-e használni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. június 8. 23:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2014. június 9. 00:36 | Link

Michelle Mihael cica


A csárda vendégei merőben más arcok, mint távolléte alatti puboknak. Ott aztán voltak olyan arcok, akiket ő is jobban megnézett magának, cseppet sem a szimpátia miatt. De itt viszont már túl békések az arcok, noha nem mintha bánná, most valahogy nincs kedve ahhoz, hogy vigyázzon a zsebe tartalmára, vagy az életére, mert ki tudja, mikor támad balhéhoz egy-egy nagyon nem szomjas vendégnek. Azt se kalkulálta bele, hogy nem marad egyedül – legalább is sokáig nem, de kellemes meglepetésként érte viszont így is. Mert miért ne, a barátságos arcok mindig jól jönnek, mert hát igaz a mondás, hogy csak az ökör iszik magában. Így, a kedve, ami eddig sem volt rossz, most csak jobb, és talán még jobb lesz, ahogy telik az idő, és a korsók száma. A pofi, amely már mellőle néz vissza rá, meg a hab a tortán, vagy mit szoktak erre mondani. Pár korty, mialatt a másik kissé feltűnőbb csendben van, de nem zavartatja magát. Lehet, hogy túl meglepte az, hogy itt van, hiszen nem szokása levelezgetni, hogy épp merre jár, csak fordul, és gondol egyet, ha épp kattan valami nála. Na meg nem is érzi azt, hogy bárkinek szüksége lenne jelentgetni, mivel tudják, hogy olyan, mint a bumeráng. Majd egyszer visszajön, nem? De a csend lassan eloszlik, mármint ami közöttük, és nem körülöttük van, hiszen amúgy a hely eléggé zajos. Újabb kortyok után végre megszólal ő is, amelyre vigyora még szélesebb lesz, és leteszi korsóját, hogy válaszoljon.
- Látni hát, sőőt. Már pár napja itt vagyok, csak bepótoltam az alvást. – tárta fel neki is, hogy eddig miért nem mutatkozott. - Dehogy nyel az el. Korábban kell felkelnie, hogy sikerüljön neki. – bumeráng. Ezzel pontosan azt mutatja. Az üveget, melyet a másik szeretget, csak most szúrta ki, ahogyan poharat rendelt neki, és már töltötte is. Nem volt ellenére, ez sosem, így biccentve köszöni meg, hogy megkínálta és megossza épp vele a nedűt. A szavaira csak rosszallóan rázza a fejét, miközben ujjaival az újdonsült pohara körül játszadozik.
- Ilyet.. rossz hallani. Mi lett ezekkel, hogy eljöttem? Zokog s szívem. – csóválta meg ismét a fejét, majd követve őt, lehúzta a pohár tartalmát egyhamar. Jólesően nyammogva kóstolta az ízt, miközben érezte belül azt a kellemesen maró érzést, ami ilyenkor átjárja, és letette a pohárkát.
- Melegebb vidékeken. Pontosabban egy kis tengerpart, napsütés. Most már itt is tök jó az idő, de amikor elmentem, még befagyott a hátsóm, így úgy döntöttem, hogy az kell most nekem. – ecsetelte, hogy mely vidékeken járt, s pihent meg, csak úgy, kedvtelésből, de cseppet sem dicsekedő hangnemben.
- Na és, erre mi a helyzet? – érdeklődött most ő, hiszen sok dologról tuti lemaradt, de most majd a jobbakat pótolhatja
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2014. június 10. 14:47 | Link


női testbe szorulva

Eléggé felfordult a napirendem, mióta ebben a testben kell senyvednem. A nap izgalmai rendesen megizzasztottak, mondanom sem kell, hogy elég mocskosnak éreztem magam – szó szerint – mivel a szokványos reggeli tusolásom elmaradt. Na de büdösen nem lehetek.. nem is bírtam ki volna, de tenni sem mertem ellene. Először is kellett valami normális hacuka, amibe rendesen belefértem, illetve a lányos kellékek, mint a melltartó, meg a normális bugyi. Ezeket – szégyenszemre egy alsóbb évestől nyúltam le, aki igen erős borostával ébredt a reggel, így, felajánlottam cserébe a saját ruháim egy részét. Jó üzlet volt, no meg persze az is, hogy megkérdeztem, mit hogyan kéne hordani. Vicces menet volt, mikor csupasz mellkasán mutogatta, hogy kell a melltartót viselni.. Persze, én meg hálából elmagyaráztam neki, hogy hogyan könnyítsen magán pisiügyben, hogy ne vaduljon el a dolog. Ahogy az arcát láttam, szerintem azóta sem mert elmenni Wc-re.
Szóval tusolás. Csukott szemmel, vagyis előre meredve, nem le magamra. Szivaccsal mostam át magam, meg-megrándulva, mivel szinte féltem magamtól, hogy hogy festek. Miután ismét illatoztam, felöltöztem, immáron egy csinos egyberuhácskába, aminek láttán a hányinger kerülgetett, de ahogy magamra került, egész jól mutatott. Most. Ezen a testen. De a sajátomon.. Lábaimat immáron egy lapos talpú topánkba bújtattam, vicces volt, hiszen mostani lábméretem jó ha 37-es, a eredeti 42-43 helyett. Rettentő fura, minden, mindenem. Na de na, most jött csak a menekülés. Igén, éjjelre kilógok kicsik, nehogy megint elkapjon valami hullám a kastélyban, és reggelre puha kiscicaként ébredjek, vagy valami rút állatként. Mivel kb. senki sem ismert fel, így sikeresen végigsuhantam a kastélyon, ruhácskám szélét igencsak magamhoz szorítva, nehogy egy milliméternyit feljebb libbenjen, majd az udvarra érve lélegeztem csak fel. Borzalom, ahogy a sok hormontúltengéses egy rövidebb szoknya láttán néznek az emberre. Örülök, hogy én amúgy eredeti felosztás szerint sem teszem, de na.. Nem, ez a pokol.
Nagy léptekkel – haha, törpelábbal -, sietősen mentem a falu felé. Éheztem, de a Nagyterem gondolata sikítást vonzott magával, be nem akartam menni nagyobb tömegbe, akik netán felismernének, vagy potenciális prédaként tekintenének rám. Így, úgy döntöttem, a faluban fogok enni, mivel ez a test egy fokkal jobban szenved, mikor üres, nem is hittem volna, hogy lányként is ilyen pokolian éhes leszek. Kajááát ideee!. Elsőre viszont a csárda előtt kötöttem ki, mivel ez esett legközelebb, és talán itt nem érdekel senkit sem, ki lép be, és mikor. Óvatosan löktem be az ajtót, és suhantam be rajta, hogy aztán a legtávolabbi asztalig masírozzak, és helyet foglaljak. Először, pusztán megszokásból, tipikus fiús ülésben helyezkedtem el, mire kapcsoltam, hogy nem vagyok se fiú, és még szoknya is van rajtam nadrág helyett. Káromkodva kicsit – roppant nőiesen -, egymásra pakolta a lábaimat, keresztbe, jó pár perc kellett, mire elfogadható lett, és nem néztem úgy ki, mint egy trampli, majd már rendeltem is egy italt, hogy az út, a szégyen, meg úgy minden port lemossak magamról belsőleg. Tipikus erre inni kell kell nap ez, és nem ünneplés szempontjából..
Utoljára módosította:Leonard Harris, 2014. június 10. 14:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2014. június 15. 00:11 | Link

Noel


- Amint elnézem, téged. - jegyeztem meg sokkal inkább magamnak, mint neki. Nem gondolnám, hogy ez a megfelelő pillanat arra, hogy kötekedjek vele, vagy kioktassam arról, mi érdekli, meg mit nem, ennek ellenére nem bírom visszafogni ezt a mondatot. Noel full szerelmes, és ez lejön róla, nem is értem most mit keresünk itt, ebben a közegben.
Figyeltem a mondanivalójára, hallgattam, amit mond, nagyon bókol, ennyire talán még sosem jött elő ez az oldala. Aztán úgy elkerekedett a szemem, mint egy újonc bocinak, aki bámul, és egyszerűen elakadt a szavam, de még a lélegzetem is. Noel nem láthatott mást, mint teljes döbbenetet a fejemen. Egy, nem így képzeltem el. Kettő, Noelből EZT nem néztem volna ki. Három... hahó! Én még fiatal vagyok, és szép, és sok hímnemű vár rám odakint, ugyan hogy tudnék elköteleződni egy mellett? Ez egy nehéz, és nagy döntés, amihez én még kicsit vagyok, hogy meghozzam, amúgy is, Michellet szereti nem engem, akkor én hogy kerülök ebbe a képbe? Szép keretet kapott, mondhatom, mégsem vélem magam ideillőnek. Amíg egyedül maradok továbbra is csak bambulok,mire visszaér végre valamennyire magamhoz térek, és egy nagy levegő után szólalok meg.
- Hát ez... meglepő volt. - csak ennyit bírok kinyögni, mondani, s el is akad a szavam, pont úgy, mintha nem lett volna. Most kéne átgondolni,mitévő legyek,de hiába is hinném, hogy ez csak egy vicc, túl komoly, túl igaz a pillanat, cseppet sem erőltetett, ami ilyenkor megszokott lenne, vagy lehetne. Egyáltalán nem. - Nem gondolom, hogy egyáltalán a semmiből rögtön házasodni kéne, Nono. Viszont! Mi lenne, ha csak.. érted.. én is kedvellek. - felállok az asztaltól, odalépek elé, az ölébe ülök, és megcsókolom, ha már itt tartunk. Aztán a füléhez hajolok, s halkan suttogom bele a szavakat. - Nem szeretnél elmenni... valahova? - mosolyogtam, majd megerősítésként kapott még egy puszit, utána pedig megittam a maradék pohár pezsgőmet egy húzásra, és rákacsintottam. Így jobb, így csendesebb, és épp elég egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 13:54 | Link

Samantha

A lány megjegyzése, miszerint Noelt valójában nagyon is érdekli a Saint-Venant elvesztése, szívéig hatol. Keserű szájízzel nyel, némi fintor ül ki arcára, majd magabiztosan megrázza a fejét.
- Az ő vesztesége sokkal nagyobb - teszi meg rideg kijelentését a csoda barnának. - Én jó fiú vagyok, ha valaki bekerül ide... - mutat mellkasa irányába, s úgy folytatja. Hangja egyre hangosabb, szavaiból folyik a düh és fájdalom. - ...akkor vigyázok rá. Figyelek rá és óvom, megadok neki mindent, rajongásig szeretem. Én nála jobbat érdemlek.
A hangot, amelyen szól, már-már kívülről hallja, mintha nem is ő beszélne, mintha csak lelke ömlesztené Sam-re a benne megragadt érzéseket. Talán úgy hiszi, könnyebb lesz a szakítás átélésének tudatával együtt élnie, ha már kiadta magából az azzal kapcsolatos érzéseket. Sajnos nem tudja még, milyen sok időnek kell eltennie ezután az este után, hogy újra vidám hajnalra ébredjen. A poharáért nyúl, az utolsó cseppet is kiissza belőle, hogy egyszerű, ám ostoba kérdését felmerje tenni Samanthának. A lány arcára természetesen mindaz, amit gondolt, azonnal kiül. Döbbenet, kétségek, zavarodottság. Noel elmosolyodik, és a pulthoz sétál egy újabb, talán az utolsó kör italokért. Máskülönben szereti magánál tudni eszét, józan tudatát, de most úgy érzi nem vágyik semmi másra, csak hogy odavesszenek a bensőjét eltelítő és folyton maró szörnyek. Visszaérvén újabb mosolyt küld a lánynak, majd koccintanak, és jön a jól megérdemelt elutasító válasz. A nemben viszont annyi éltető pozitívum van, hogy a rellonos szíve izgatottan dobban egyre-másra félre. A barnaság egy pillanat múlva már az ölében ül, ő pedig nem rest kapni az alkalmon. Kezeivel öleli a formás testet, s a csókban lehunyt szemekkel pihen meg.
- Nagyon-nagyon kedvellek - ismétli önmagát a csók elcsattanását követőn, zöldjeit csak nagy sokára nyitja ki újra. Mosolya széles, szíve megtelik szeretettel. Bambán nézi az élénk csokoládébarna szemeket, hogy karjaival szorosabbra fogja háztársnőjét, és újabb csókot kérjen. Immáron nem kellenek szavak, Samantha egyébként is tökéletesen érti a fiú jelzéseit, belelát vágyaiba és igaz barát módjára ott van, amikor fáj.
- Fizetek és mehetünk - mondja szelídre változó hangon, közben rácsap a lány fenekére, hogy álljon csak fel, majd a pulthoz sétálnak. A csapos ítéletet mond a fogyasztás felett, ő az erszényébe nyúl, végül átkarolja a barnaság vállait, homlokon csókolja, és kivezeti őt a helyiségből. Egy tökéletlen nap tökéletes befejezése ez, lassú séta vissza a kastélyba, némi lelkizés, és lent, a fiú alagsori szobájába érve már csak arra vágyik, hogy a lány szorosan ölelje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. június 21. 03:49 | Link

Leo(na)

Reggel egy igencsak testes sikítással ébredtem... volna, ha a tulajdon hangom nem mutál el egyetlen éjszaka alatt egy megfázott baritonná. Jócskán rám jött a frász, mikor magamhoz tértem, Zephyr és Lina is csak pislogtak rám, hogy ugyan mi lett velem, de úgy tűnik, ők még felismertek. Biztos a szagom, vagy valami hasonló. A saját szobámban ültem, önmagam voltam, csak mégsem. Nem éreztem, hogy mellkas tájon bármi is próbálna lefelé húzni, viszont délen cserébe keletkezett némi többlet. Nem tudom, hogy ennek most örülnöm kéne, vagy sem. Igen, jók a tippek, valahogy az alvás alatt sikerült férfivé transzmutálódnom. A hogyanra és a miértre egyelőre nem sikerült még ráeszmélnem, de erősen dolgozok az ügyön. Annyi szent, hogy valamikor hajnal 4 táján estem haza, addig rendfenntartottam a folyosókon, de hogy utána mi történt, miután elaludtam... A jó ég nem tudja.
Valamikor délután fél három környékén eszméltem rá ezekre a fantasztikus változásokra, és azonnal arra a következtetésre jutottam, hogy nem maradhatok így itthon. Manda legyilkol. Minden kérdezés nélkül. Végül is teljesen jogos, egy pasi sétál ki a lakótársa szobájából, de a lakótárs nincs sehol. Messzemenő következtetéseket ugyan nem lehet levonni ebből, de simán azt hiheti, hogy elraboltak, vagy akármi. Egy terhes nő viselkedését nem lehet kiszámítani előre. Összedobáltam egy nagyobb táskába néhány bővebb, fiúsabb cuccomat, és elbúcsúzva a kis állataimtól, kiosontam a házból. A konyhapultra dobtam egy levelet a lányoknak, hogy néhány napra elutazok (adja az ég, hogy ez csak néhány napig tartson), majd jövök vissza. Ahogy a ház előtt álltam, elgondolkodtam, hogy hova is mehetnék. Felmehetnék a toronyba, még mindig üresen áll a volt ágyam - elvetve, szerintem a kastély tette ezt velem. Ott a Bérczes - nem, nincs szükségem arra, hogy ott verjek tábort. Csárda? Tökéletes! Úgyse ismernek fel így az emberek, ott meghúzom magam addig, míg ki nem találok valamit erre a problémára. Megnövekedett lábaimmal és a táskámmal indulok el a csárda felé, és nagyon imádkozom, hogy útközben ne találkozzak senki ismerőssel. Bár tök mindegy, valószínűleg senki nem ismer fel, mondjuk eléggé hasonlítok önmagamra, csak kinőtt az arcszőröm. Nem merek megborotválkozni majd, annyi hétszentség.
Már az ötöt is elüti az óra, mire felbukkanok a csárda ajtajában. Nincsenek még olyan sokan, kihasználom az alkalmat és a pulthoz lépek, hogy kérjek egy szobát. Kissé gondban vagyok, hogy mennyi ideig is szándékozok maradni, így hirtelen 4 napot mondok, aztán majd meglátjuk, de remélem, nem kell több időt lehúznom itt. Fellépcsőzök az ideiglenes lakhelyemre, lehajítom a táskát a földre és végignyúlok az ágyon. Ha most elalszok, hátha normális testben fogok ébredni megint. Hiú ábránd, mert pár óra múlva még mindig nincs semmi, ami lefelé húzna mellkas tájon. Csalódottan sóhajtok egyet, majd felállok és úgy ítélem, ideje lenne megpróbálkozni a zuhanyzással. Nem akarom körbeírni, hogy mit éltem át abban a kettő percben, amit a tus alatt sikerült eltöltenem az imént, de elégedjünk meg annyival, hogy kellőképpen sokkoló volt. Kikerekedett szemekkel állok neki felöltözni a kicsit leharcolt, eredetileg alvós pólómba és egy bővebb farmerba. Szedd össze magad Kiva, és viselkedj férfiként! Ezúttal szó szerint! Tesztoszteront termelsz ösztrogén helyett anyám, ilyen alkalom úgyse lesz több az életedben (reméljük), próbálj meg belőle valami jót kihozni, hátha sikerül. Így aztán egy testes nyújtózkodást követően úgy határozok, hogy nem érdemes itt fent kuksolni, inkább lemegyek a kocsmába szétnézni, hátha történik valami érdekes. Ahogy leérek, pofán vág a masszív embertömeg látványa, rengetegen tolonganak a pultnál és az asztaloknál is. Sorba állok, hogy italt vegyek magamnak, közben végigjáratom a szememet a helyiségen, mint egy terepszemle gyanánt. Gyanús alakok mindenfelé, illetve az egyik sarokban egy szép hölgy. Furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy felé pillantok, és tudom, hogy oda akarok ülni hozzá. Annak ellenére, hogy már látok előtte egy poharat, két whiskyt kérek a pultnál egy helyett, és határozott lépésekkel indulok el az asztala felé.
- Szép estét! Leülhetek? Bérleti díj is van nálam - emelem kicsit feljebb a kezemben levő két poharat, mintegy jelként, hogy békével jöttem, nem fogom elfogyasztani vacsorára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. június 25. 10:55 | Link

Alegria


Nos, én sem hittem volna, hogy az első ilyesfajta keresgélésem célt fog érni. Tényleg csak felfedezni akartam, hogy milyen helyeken lehet viszonylag elfogadható áron meginni pár ezt meg azt, és bár a szag eleinte nem volt ínyemre, nagyon hamar hozzászoktam és lehuppantam egy farmernadrágban és egy laza szabású fehér pólóban, behívócédulám a nyakamban. A legelső dolog, ami a számra jött, az egy vodka volt és már magam sem tudom, hogy honnan jött - került elő a társaságom. A semmiből megjelent egy hosszú, feketés hajú lány majd a kezdeti problémákon túlhaladva ("Bocs, nem zavarlak?/Leülhetek?/Vidd arrébb a lapos feledet!/etc..") beszédbe elegyedtünk. Nagyon hamar kiderültek apróbb kis dolgok, mint például teszem azt egy házba járunk, sőt, az is megvilágításba került, hogy mindketten spanyol származásúak vagyunk. Eleinte teljesen átlagos dolgokról beszélgettünk az én tört magyarommal, de megértettük egymást és már a harmadik kör vodkánál járunk. Ilyestájt szoktak kezdődni az érdekesebb dolgok, gondolom én legalábbis, illetve több, mint gondolom, tekintve, hogy kismilliónyi ilyen helyzetben volt már részem.
- Szóval mi is a név?.. A te név.. neved. - még gesztikuláltam is neki a levegőben valami olyasmi mozdulatokat leírva, mint aki félig-meddig már feladta vagy hagyja a fenébe a dolgot, amiért küzd. Végül mégis a jobbik énem nyert, így bal ujjaim körbeölelték a lány finom, puha kezét és szám felé kezdtem emelni, míg én is közeledtem felé, végezetül még a szemeim is lehunytam, mikor ajkaim a bőréhez értek a kézfején és lassan elengedve azt a lány szemeibe néztem. Na igaz, az ilyen mozdulatot általában a saját nevünk elhangzása után szokás végrehajtani, de nem lényeg. Ez idő alatt a pultos lány szépen ringó csípővel elegánsan kihozta a korábban már említett harmadik kört képező shot vodkát meg a poharakat, és már le is adtam az ezt követő rendelést: tequila. Nem mintha le akartam volna itatni a lányt, szó sincs róla, csak kíváncsi voltam, hogy mikor fog elhangzani a szájából a köszi, ennyi elég parancs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. június 25. 14:17 | Link

Rui
ruci

Arra kellett rájönnöm hazaérve, hogy sehol semmi ital. Elfogyott, és mondjuk nálunk ez a természetes, bár ha Lean nincs itthon nekem eszembe se jut pótolni ezt az alapvető szükségletet. Magától értetődött mindig, hogy van, de ha nincs, az ellen tenni kell. Na ezért mentem le a csárdába, csak aztán ottmaradtam, mert társaságra találtam. Bizony, én magam, aki még csak nem is egy olyan alkat, hogy mindenáron valaki mellett akarjon lenni. Viszont ha már így alakult, ennek még örülök is, mert spanyol fiúra leltem, meg még Levitás is. Igaz, ez nekem sokat már nem tesz, mert a tanulást befejeztem, amiért áldom is néha az eget, legalább már ez nem köt ide.
Még eszemben van a második kör vodka után is, hogy valamit vennem kell, mert ha most talán nem is lesz rá szükségem, később akkor is magamat szidnám, hogy elfelejtettem, és megint le kell jönnöm, azonban annyira ez nem érdekel ebben a pillanatban. Ha beugrik majd még, akkor jó, ha nem, akkor meg.. ez van.
- Alegria Martinez. A tiéd?
Egyértelműsítésre sem szorult volna a kérdés, de értékelve van, hogy megszenvedett azért a szóért, a kézcsókot pedig egy magabiztos félmosollyal jutalmazom.
Aztán lefoglal az érkező harmadik kör, és csak mosolygok az azt követő rendelésen. Nem tudom miért lettem én ilyen, de ahogy a vodkát, úgy a tequilát is szeretem, az átlagtól eltérően.
Az előttem lévő italalt is úgy vagyok, hogy nem kell kísérő, és imádom benne, amit mások utálnak. Szóval kezembe veszem, a velem szembe ülő felé emelem, vigyorgok még egyet aztán húzóra. Ahogy a nyelőcsövemen halad lefelé az égő érzés még arcom eltorzul egy cseppet, de tényleg alig, mert ez még nem az a mennyiség, ahol úgy iszom, mint a vizet. Bár még azt is elérhetjük, mert most biztos nem fogom azt mondani, hogy köszi, többet nem kérek. Éreztem már ma, hogy erre lesz szükségem, és hoppá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Brenda Natália
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 239
Írta: 2014. június 27. 14:37 | Link

Fülöp Farkas

Öltözék
Régen jártam már Bagolyfalván, szóval gondoltam órák után elnézek arra. Az utcákat róttam egy ideig, betévedtem pár üzletbe is, de végül mindenhonnan üres kézzel távoztam. Őszike néni könyvesboltjába is benéztem, jó pár könyvet át is lapoztam. Szerintem vagy egy órát is elidőztem ott, végigjártam az egész üzletet, de egyszerűen egyik könyv se fogott meg annyira, hogy nekem azt most feltétlen meg kelljen vennem. Habár szívesen olvasgatnék most, egészen megjött a kedvem hozzá, de a végzős év és az ezzel együtt járó hajtás ezt teljesen lehetetlenné teszi. Igazából nem is értem, miért jöttem ide be a faluba, ahelyett, hogy inkább tanulnék. Nagyon félek a vizsgáktól, félek, hogy elfogok bukni rajtuk, hogy nem fognak sikerülni. Hiába tanulok éjjel-nappal, mégis úgy érzem, hogy mindez nagyon kevés.
Csalódott vagyok, hogy besétáltam Bagolyfalvára, és üres kézzel kell távoznom, de annak örülök, hogy legalább nem vertem el a pénzem értelmetlen hülyeségekre. Képzeletben megveregetem a vállam, ugyanis rossz jellemzőm, hogy elég gyorsan elszórom a pénzem, nem igazán tudok spórolni sajnos, de ezúttal sikerült megúsznom mindenféle kisebb-nagyobb kiadás nélkül. Már épp indulnék visszafelé a kastélyba, amikor a Mátra Máguscsárda előtt sétálok el. Jól esne most egy kis frissítő! Nem a Máguscsárda a legszebb és légszemfényvesztőbb hely a faluban, de most úgy döntök, hogy túl teszem magam rajta. Csak megiszok egy pohár hideg üdítőt, aztán már sietek is vissza a kastélyba.
Sietve lépek be a csárdába, körül se nézek igazán, nincs kedvem a gyanús alakok pillantását állni. A pulthoz lépkedem és az egyik magasított bárszékre felkecmergek. Felemelem kissé a kezem, jelezve, hogy rendelnék. Egy hideg baracklé mellett döntök, amit szinte azonnal meg is kapok. Gyorsan kifizetem az érte járó összeget még egy kisebb adag borravalót is adok a kiszolgálónak, majd mindketten egy gyors köszönömöt mondunk egymásnak, én a kiszolgálásért, ő pedig a borravalóért; azzal tovább is rohan, sokan vannak a csárdába, sok szomjas gyomor van, igyekszik mindenkit kiszolgálni.
Lassan kortyolgatom az italomat, jeget is kaptam bele, így pedig aztán tényleg nagyon hideg, szinte szétfagy a nyelőcsövem. Két kezem közé veszem a poharam, és az üvegre kiült nedvességet kezdem unalmamban törölgetni. Egy pillanatra körbepillantok, de nem igazán látom ismerőst, szóval visszafordulok és tovább kortyolgatom a baracklémet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. június 28. 14:09 | Link

Kiss Brenda Natália

Farkas az egész tegnapját arra áldozta, hogy a mai eseményre előkészüljön. Nem dilemmázott azon, hogy Navinés létére miért bizonygatja éppen, hogy ő a Legbelevalóbb Eridonos. Éppen a főnixek bázisán járt, éppen meglátta a hirdetményt és éppen ott leledzett az a tag is, akinél jelentkezni kellett. Egyedül volt, Félixhez készült, hát mit tett volna. Nem tért ki arra, kicsoda is ő, a jó hiszemű eridonos pedig nem firtatta. Lehet, hogy meglepődött, amikor Fülöp2 is jelentkezett nála, de Félix biztos kimagyarázta a dolgot.
Az iskolában nem tudta nyomon követni, hogy áll az aktuális mugli világbajnokság (Vagy nem volt a Bagolykőben tévé, vagy mindet jól eldugták a tanárok. Biztosan ők is a meccseket nézték szabadidejükben.) Ezért úgy döntött, improvizálni fog. Dekázni már egész ügyesen megtanult a labdával, amit a kviddics szertárból csent el. Régebben ő is hajtó volt a Navine csapatában, ezért senki nem furcsálta, miért emel ki egy kvaffot a hálóból, és miért sétál ki vele fütyörészve a pályáról. A pórul járt kvaffot mára fekete-fehér pepitásra festették a gondos kezek. Farkasnak okozott egy kis fejtörést, 5 vagy 6-szögekből áll egy focilabda mintázata. Legkönnyebben a jelmezszerzés ment. Félix ládájából túrt magának egy térdig érő fehér zoknit, rá vett egy kék rövidnadrágot, és hozzá egy egyszerű pólót,  aminek a maradék festékkel a hátára festette: BUZOGÁNY 6. Égnek álló haját fekete fejpánttal gyűrűzte meg. A Bogolyfalváig vezető úton se jobbra, se balra nem nézett, nem viszonozta a pillantásokat. Félix nélkül sokkal félelmetesebb volt ilyen kalandokba csöppenni. A Mátra Máguscsárda előtt vett egy mély levegőt, jobb kezébe vette át a kipingált kvaffot, a baljával pedig belökte az ajtót. Kezdődhet az előadás!
- Szervusztok mindenki! - kiabálta a verőfényes napsütésből belépve a vendéglő félhomályába. - Kinek van kedve egy fergeteges futballmérkőzéshez!?
Feldobta a labdát, lábával elkapta, és emelt rajta egyet kettőt. Harmadikra sajnos a labda irányt tévesztett, néhány megrökönyödött fogyasztó feje fölött a hátsó szektorba reppent. Semmi gond, Farkas önmagával is tudja népszerűsíteni ezt a remek sportot! Csípőre vágta a kezét, és megállt az egyik asztal mellett.
- Ma este 6-kor várok szeretettel mindenkit a kviddics pályán, amelyet a futball világbajnokág tiszteletére kicsit átalakítottam. (Nem alakította át, de ha mégis jól sikerülne a toborzás, majd akkora kitalál valamit.)
Egy másik asztalnál egy férfi ökölbe szorított kézzel felállt, hogy jól beolvasson a megkergült fiúnak, de Farkas beléfolytotta a szót.
- Így is van, barátom, jobb, ha máris nekikezdesz az edzésnek! - veregette hátba az urat, és már repült is tovább, egy hosszú hajú idegenhez, akinek csuklószorító volt a kezén. Farkas ebben vélte felfedezni a köztük lévő szoros kapcsolatot.
- Befonhatom a hajad? - kérdezte tőle komolyan, közel hajolva az emberhez, aki meg minduntalan távolodni igyekezett. - Te tudod, pajtás, de focizás közben még megzavarhat - visszakozott a fiú, és eljutott a sarokba gurult labdájáig.
- Szöglet! - rikoltotta, és felvette a labdát. Ekkorra két pincér végre megtalálta a lélekjelenlétét, és karon ragadták Farkast.
- Ne! Vigyázzatok! Holnap meccsem lesz!
- El tudnád nekem magyarázni, hogy mire való ez a hosszú bot, amivel mindenki kalimpál? - suttogta az egyik dolgozó fülébe Farkas, a felbosszantott varázslókra pislogva. Magában azért imádkozott, hogy ne átkozzák el nagyon, mert még van itt dolga bőven. Ha az imént felpattant férfi jön is focizni és esetleg beszervezi az egyenlőre fonatlan hajú gyereket is, sajnos még messze vannak a teljes focicsapat kiállításától.
Labdáját a pult felé hajította, az éppen baracklevet kortyolgató osztálytársa irányába. A pincérek is arrafelé vontatták. Farkas megragadott egy odarögzített bárszéket a lány mellett, és nem hagyta magát elcipelni.
- Segíts! - nyögte Brendának, miközben félig a széken, félig a két pincéren csüngött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2014. június 29. 00:46 | Link


női testbe szorulva

Reméltem, még ennyi óra, és perc után is, hogy felébredek, és elmúlik minden. Hogy ez csak egy rossz állom, a rossz vicc kategóriából. De nem. Alkaromon egy rész már-már paprikavörös volt, ahogy néha bele-belecsipkedtem, hogy nem-e alszom ténylegesen. Sikertelen kísérletek, de mintha kényszercselekvés lett volna, holott nem vagyok egy mazoista alkat, sőőt.. Ettől függetlenül tettem mégis, majd, megunva azt, és felfigyelve az ott keletkezett fájdalomra, elhúztam a kezem, és körbekémleltem. Nemigen változott a légkör, mióta beléptem, csak egyes vendégen nemigen voltak már szomjasan, ahogy elnéztem. Inkább jobban meghúztam magam a kis sarokban, nehogy valamelyik ki is szúrjon magának, a nagy mulatozás közben. Persze, azt eközben nem figyeltem, mióta ücsörgök itt, így gyors rendeltem valami lőrét, hogy leöblítsem magamról a mai napot, vagyis, megpróbálkozzak vele, még ha tudom is, hogy ez lehetetlen. Lehetetlen addig, ameddig a mellkasomon lévő tartozékok velem vannak. Rettentően kényelmetlen..
Újabb percek suhannak el úgy a fejem felett, hogy nemigen szerzek róla tudomást. Azóta az üres poharaim száma háromra nyúlt meg, de semmi nem változott, sem testben, sem fejben. Sóhajtva dőltem hátra, hiszen kicsit megapadt a vendégek – a nagyon nem szomjas vendégek – száma, és kissé nyugodtabban nyújthattam ki a lábaimat. Egészen elgémberedett abban a pozícióban, melyben pihentettem, vagyis próbáltam. Nem is értem, hogy a lányok ezt hogy bírják akár órákig is elviselni. Nem fér sehogy sem a fejem, de nem is akarom igazán megérteni, hiszen nem tervezek sokáig ebben a testben maradni. Hjaj.. Eközben persze, új arcok is jönnek befele, melyekre csak futólag tekintek, megállapítva, hogy nemigen ismerősek számomra, így már bámultam is ismét az asztal lapját, ahogy azt eddig is tettem. Micsoda izgalmak.. de most nem is nagyon vágytam másra, sőt, nem vágytam semmi másra ennél. Itt is sok az ember, sok fordul meg, de mégsem a kastély, ahol rettentő sok arc ismerős, ki tudja, ki szúrja ki, ki is vagyok, aztán pedig le nem mosom magamról egy életre sem, hogy mit látott, milyen helyzetben kapott el. Nem, ez nem kell nekem. Miközben ezen, és a fene nagy szerencsémen gondolkodtam, észre sem vettem, hogy közelednek felém. Kellett volna a figyelem, mert lehet, hogy ha figyelek, most már sikítva szaladnék kifele, de így csak összerezzenek, mint akit álmából keltettek fel, és nagy, bociszemekkel pillázok fel az idegenre.
- H..he..hello. – makogtam, mint aki elfelejtett beszélni, és még a hangom is rettentően idegen volt számomra. Na de most mi legyen. Küldjem el, hogy nekem igazából nem az van lent, mint amire számol, vagyis, hogy igazából pasi vagyok? Vagy fussak tényleg sikítva? Vagy.. vagy. Maradjak a fenekemen, és tegyek úgy, mint akinek nincs semmi agyi problémája. Ez lesz a legésszerűbb, persze remélem, hogy az idegen is csak beszélgetni akar. – Naiv Leo, a fiúk persze, hogy csak beszélgetni akarnak… -
- Ühm.. persze. Ülj csak. – bólintottam végül, miközben feljebb tornáztam magam, ismét keresztbe szenvedtem a lábaimat, és a nemrég említett poharak felé lestem.
- Ohh, elfogadom. Jól fog esni. – azt már persze nem részleteztem, miért. Ez egy szép kör lesz..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Warren
Írta: 2014. július 6. 00:34
| Link

Gyönyörű, tücsökciripelős az este. Mivel tegnap átugrottam Németországba egy hangversenyre, úgy döntök, ma a házam közelében maradok. Eleinte olyannyira így teszek, hogy miután ittam, köntösben lófrálok egyik szobából a másikba, mígnem egy halom térképpel vetem le magam a közlekedőfolyosóm padlójának kellős közepére és elböngészgetem őket pár órán át.
Mikor teljesen besötétedik, és már beterítik az eget a csillagok, magamra kapok pár ruhát, és lesétálok az erdei ösvényen át a faluba. A múltkor már látogatást tettem a pubban, ez alkalommal úgy döntök, a csárdát veszem célba. Eddig mindig csak elhaladtam előtte, meg oda küldtem Kírát vacsorát venni magának, azonban én magam még nem tértem be ezidáig. De hát mindennek eljön az ideje.
A szokásos kedélyes társalgás, mulatozás, evés-ivás hangjai szűrődnek ki odabentről. Belépek az ajtón, és körbenézek a rosszarcú népségen. Igen, ez a legjobb jelző rájuk. Nem mintha én annyira megnyerő lennék a fekete, félig arcomba lógó hajammal, a sötét ruháimmal, sápadt bőrömmel és nyurga alakommal. Viszont azt meg kell hagyni, hogy sokkal jobb vágású vagyok az átlag jelenlévőnél. Ragadozó lépteimmel könnyeden haladok beljebb, egyszerű árnyként közlekedve. Ahogy elérek a pultig, helyet foglalok az egyik széken. A csapos már éppen kérdezné tőlem, mivel szolgálhat, de ahogy rápillantok különös fényű, kék szemeimmel, csak bólint és odébb áll. Szerintem pontosan tudja, mi vagyok. Ostobaság volna hát vajsörrel kínálnia. Kinézem a helyből, hogy megfordulnak itt olykor fajtámbeliek. Biztosan volt már dolga velük, és ők nyilván nem olyan udvariasan utasították vissza a rendelés lehetőségét, mint én tettem volna.
Üldögélek tehát a bárszéken, egészen a pult szélénél, a helyiség tere felé fordulva. Egyik, bakancsszerű cipőmet lazán ülésem legalsó keresztfáján nyugtatom, a másikat pedig simán a földön tartom, bőven leér odáig. Fekete farmerom vékony lábamra feszül, igazítok egy szórakozottat szürke pólómon, sötét kabátom alatt, félig tincseim mögül pásztázva a jelenlévőket eleven, régi fényű szemeimmel.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed