37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Choi Min Jong hozzászólásai (17 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 19. 15:33 | Link
Zoé

Már épp meggyőzném magam, hogy nem jön, s már-már magamhoz térnék a kábulatból, amit okoz, amikor meghallom a cipő kopogást magam mögött. Pár másodperccel később pedig már mellettem lépked, s beszélni is kezd. Halvány mosolyra húzom a szám. Nem tudok nem elégedettséget érezni, pedig lehet jobb lenne nekem is, ha egyedül lennék. De még mindig szeretem az érzést, amit a szemébe nézve kelt bennem, ahogy azt a tudatot is, hogy "szüksége" van rám. Valószínűleg nincs. De én ezt gondolom, s nekem elég ez is.
- Azt hittem limonádét iszunk - felelem könnyedén, de végül bólintok - A tea jó is - fűzöm gyorsan hozzá, hogy ne gondolja kötekszem vagy nem szeretnék vele teázni. Épp csak eddig nem erre voltam rákészülve. Persze belegondolva teázni hívtam, úgyhogy nincs okom panaszra. Na meg nőből van, természetes, hogy félperc alatt háromszor meggondolja magát. Engem meg nem zavar. Könnyen alkalmazkodom.
Bólintok ismét, aztán a teázó felé fordulok és meg is indulok, aztán elbizonytalanodom, mert fogalmam sincs, hogy most illik őt előre engednem, vagy nekem kell bemennem? Figyelem őt, ha csak egy pillanatig is habozna ő is, akkor előre megyek és nyitva tartom számára az ajtót, aztán szétnézek, hogy hova ülhetnénk le. De végül inkább megkérdezem őt.
- Ablak vagy hátul? - a gyors körbepillantás alapján ezek az opciók. Ha meg talál köztes helyet, nekem az is jó. Pincsi módban van az agyam, úgyis az lesz, amit ő akar. Bár még titkon reménykedem, hogy az ablakot választja.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 19. 19:54 | Link
Oké, akkor én értettem félre. Előfordul. Lassan esik le, hogy mi van, de talán elnézi nekem. Elvégre tudhatja, hogy milyen hatással van az emberekre. Pontosítok: a férfiakra. Akkor azt is tudja, hogy nem jár olyan gyorsan az agyam, ahogy szeretném. Nekem legalábbis nem. Vannak bizonyos apróságok, amik sokkal jobban lekötnek vele kapcsolatban. Persze nem teszem szóvá.
- Áh, oké. Adnak limonádét is. Értem - felelem végül kissé lassan, aztán nyitom az ajtót s mivel előre megy, megoldja a dilemmámat is. Utána megyek, s a kérdésemre szerencsésen gyors és kedvező választ kapok. Apró mosolyra húzom a számat. Nem annyira bújkálós, mint amennyire mutatja magát. Vagy bennem nem bízik? Igazából mindegy. Az ablak mellett kellemesebb lesz. Nézhetek én is kifelé, már ha képes leszek levenni róla a tekintetem, aztán akkor, talán, rendesen is tudunk beszélgetni.
Követem az ablak melletti asztalhoz, amit választ, de azért nem sietem el. Jól esik picit nézni, ahogy sétál. Szép az alakja, kecsesek a mozdulatai. Ez jut eszembe. Meg hogy jó lenne megfesteni. S erre a gondolatra mosolyogva de elhúzom a számat, s meg is csóválom a fejem. Ő ezt minden bizonnyal nem látja. Utána sietek és kihúzom neki a széket, majd be is tolom, aztán ülök le vele szemben, s ha nem jönne valaki rögtön, hogy felvegye a rendelésünket, akkor intek, hogy észre vegyenek minket.
Addig pedig az ital lapot veszem a kezembe. S bár képes lennék lefordítani, nem teszem. Helyette Zoé felé fordulok a választékot soroló könyvecskével a kezemben és megkérdezem.
- Segítsz választani? - hiszen ő már járt itt, ha jól értettem, biztos jobban tudja mit szerente. - Én az hiszek, meleget inni. Hideg a víz a kútban.
Magyarázom még könnyedén, miközben próbálok nem túl feltűnően bámulni rá, bár nem hiszem, hogy ez sikerül. De mit lehet tenni? Ha egyszer most éppen, majdhogynem szerelmes vagyok?
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 20. 09:12 | Link
Igyekszem nagyon elviselhető lenni. Szerintem egyébként jól csinálom. Kicsit randiszerűen kezelem, de olyan koreai stílusban. Még csak hozzá sem érek, hiszen nem szereti. A választással viszont a segítségét kérem. Mert bár ismerek bűbájokat, amivel lefordíthatnám magamnak a menüt, ha már együtt jöttünk, akkor szeretnék beszélgetni. Ez nem lehet olyan szörnyű.
- Teát. Zöldteát - válaszolom egyszerűen, aztán próbálom megkeresni az ilyen jellegű teákat az itallapon, és kitalálni, hogy a sokféle ízesítés közül melyik lenne a jó. De itt már biztos szükségem lesz a javaslatára, meg az értelmezésére, hiszen minden íz megnevezést még nem ismerek magyarul.
- Van amit ajánlsz? Vagy elmondod milyen vannak? - kérdezgetek, és ha mond pár javaslatot, akkor lehet az alapján már rendelni is tudok majd.
Figyelem, ahogy a menüt nézegeti és közben a kezét tördeli. Kedvem lenne rátenni a kezem a kezére és megállítani, de helyette, az államat támasztom meg a tenyeremben, így biztosítva, hogy véletlenül sem érek hozzá.
- Ideges vagy? - kérdezek ismét, mert ez tűnik lehetséges magyarázatnak, bár nem teljesen értem miért ideges. Vagy ha a helyzet teszi azzá, akkor miért jött el? Sok ilyen és ehhez hasonló kérdés felmerül bennem, egyelőre viszont nem faggatom tovább. Valamiért mégis úgy érzem, talán szeretne róla beszélni. Kis idő után kényszerítem magam, hogy az ablakon nézzek ki, s ne őt bámuljam. Sóhajtok egyet, aztán ha jön egy pincér, leadom a rendelésemet.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 20. 15:01 | Link
Próbálom feldolgozni, amit mond, bólogatok is, azt hiszem értem, van minden, amit csak kívánhatok. Így lehetne egyszerűbb is a választás, de igazából fogalmam sincs. Végül is mindegy. Majd rábökök egyre - határozom el magamban, miközben, őt figyelem és tovább hallgatom.
- Akkor jó. Örülnék, ha te megpróbál jólérezni magad - felelem immáron könnyedén, mosolyogva. Mert én jelenleg, minden zavarom ellenére is jól érzem magam. Nem hiszem, hogy ő ezt a részét meg tudná érteni. Nekem is nehéz az ő szemszögéből látni a dolgokat, de sokat segít, hogy korábban voltam már ilyen helyzetben. Legalábbis azt hiszem.
- Áh, értem. Bocsánat. Még nem beszélek jól magyar...ul- majdnem megint elrontom, de eszembe jut, amit az első napokban tanított az egyik vásárlóm és így sikerül, még időben, reményeim szerint jól kijavítani magam. Közben megjelenik a pincér, én pedig ismét az ital lapra pillantok, majd megkeresem a zöld teák részt, és a biztonság kedvéért még Zoétól is kérek megerősítést.
- Ezek a zöldek ugye? - ha tévedek, megvárom, míg megmutatja a jó részt, ha pedig eltaláltam, akkor a pincér lány felé fordulok, mosolyogva, és rábökök valamire, a zöld teák sorában - Ezt kérem. Köszönöm!
Ha pedig felírta a rendelésem, ami fogalmam sincs, hogy micsoda akkor a velem szemben ülő félvélára pillantok és várok, hogy ő is rendeljen. Kuncogok a sütik miatt, de nem teszem szóvá, csak amikor magyarázkodni kezd. Akkor sem a sütit.
- Rendben. Megkósolok a sütit. De mi az, hogy te állod? - kérdezem, mert elsőre nem értem, miért akar ráállni a sütire, aztán ahogy végig gondolom, megértem, hogy mit akart mondani - Te fizeted? Ugye? - kérek némi megerősítést, hogy erre gondolt, aztán még hozzátoldom:
- Ez van valami magyar dolog? - Emlékszem Bex is mindig ki akarta fizetni a saját dolgait, vagy meg akart hívni valamire, és zavarta, ha nem hagytam. Más nemzetiségű lányoknál ez nem volt jellemző. Szóval részemről jogos a kérdés. Azt nem tudom, hogy érthető-e, de remélem. Ha nem, úgyis visszakérdez, én pedig megpróbálok pontosítani.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 20. 18:15 | Link
- Az tényleg egyszerű - felelem mosolyogva, aztán mivel könyvet említett... muszáj rákérdeznem - Milyen könyvet olvasol szívesen?
Egy pillanatra elszomorodom. A könyvesbolt jut eszembe, hogy mennyire szerettem, szeretem. De aztán egy sóhajjal túl teszem magam rajta. Most művész ellátó boltom van, saját ötlet alapján, és hiszem, hogy erre nagyobb szükség van, mint könyvesboltra. Abból úgy is rengeteg van. A muglik meg már szinte csak ebookot olvasnak... Kár a papírért néha. Ettől még persze nosztalgikus érzések lesznek rajtam úrrá, de igyekszem őket elfojtani.
- Ah-ah! Jó - világosodom meg, hogy mi nem volt neki világos, így már nekem is világos. - Tudok olvasni, csak nem tudok minden szót. Sokszor elolvasom, mi van leírva, de nem érteni belőle semmit.
Megvonom a vállam. A teákkal talán nem ilyen nehéz a dolog, de azért be kell vallanom nem vagyok tisztában a gyümölcsök neveivel. Megmutatom neki, hogy szerintem hol vannak a zöld teák, s mivel megerősít, hogy ebben legalább jó voltam, mosolyogva tudok a pincérlánytól rendelni. Igaz, amikor lepillantok a lapra és elolvasom az áfonya szót fogalmam sincs, mit rendeltem, de igazán kellemes meglepetés lesz.
Ő is rendel, nem is keveset, bár a sütit sem tudom pontosan, hogy milyen, de nem baj. Megkóstolok mindent. Csak hagyna fizetni a végén. De valamiért ez nehezére esik.
- Ah! - próbálom megérteni a válaszát, de csak megrázom a fejem. - Akkor azt kellet mondanom volna, hogy meghívlak mindenre? - mert hát teát mondtam, vagy limonádét, mert az egyszerűbb, de igazán érthetnék, hogy nem csak egy innivalóról van szó.
- Nem szó szerint kell érteni - magyarázom, ha nem lenne világos. Utána pedig bólintok. Végig kóstolni mindent.
- Rendben, eljövök majd mindennap - felelem mosolyogva, aztán odapillantok az érkező süteményekre, és megvilágosodom, hogy ez bizony epres. Megköszönöm én is szépen, ahogy leteszik elém, s még mindig kis biccentéssel kísérem a köszönetet, aztán a villámért nyúlok és a szemben ülő lányra pillantok.
- Neked is - felelem mosolyogva, aztán eszembe jut még valami - Ezt hogy hívják? - kérdezem és felmutatom a villámra szúrt eperdarabkát. Bízva benne, hogy válaszol a kérdésemre. Utána pedig jóízűen megeszem a gyümölcsöt.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 20. 20:21 | Link
- Nem is illik hozzád - állapítom meg, nem is tudom honnan vonva le a következtetést. Aztán csak oldalra döntöm a fejem. - Kedvenc könyv? Író? - kérdezgetem, mert ugye a könyvek a másik szerelmem, utána, meg a festés után. És ő belé igazából nem is vagyok szerelmes, de ez jelenleg mellékes.
- Pár hónap, az sok! - vágom rá nevetve, de aztán bólintok. Igazából örülök, ha egy év múlva nem okoz gondot a beszéd. Egyelőre vannak nehézségek, de kinek ne lenne?

...

Megint egy olyan kifejezést használ, amit át kell gondolnom kétszer, hogy mit is jelent, hogyan kell értelmeznem, aztán ki kell találnom, hogyan kell rá helyesen válaszolgatni. Magamban rakosgatom a toldalékokat, de tudja a fene, hogy jól csinálom-e. Mindenesetre jó fél perc után tudok neki válaszolni.
- Nem teher nekem - és remélem, ez a jó válasz. Mármint, arra, amit mondani akartam. Hogy számomra nem gond az a pár extra knút, vagy galleon. Azt sem tudom melyiknek mennyi az értéke. Tényleg nem. De nem is számít. Annyim van, mint a szemét.
Gyorsan hozzák a sütiket és a teát is. Előbbit, bár ismerem a gyümölcsöt és azt is tudom, hogy kimondta a nevét, amikor rendelt, még sem emlékszem pontosan rá, így kénytelen vagyok rákérdezni, mi is az pontosan.
- Eper - ismétlem utána, aztán még egyszer. - eper.
Tetszik, olyan kellemes kiejtése van, jól is hangzik. Remélhetőleg megjegyzem. De ha ez nem lenne elég, meg is idézi a gyümölcsöt nagyban és így máris sokkal érdekesebb. A teámról is meg tudom, hogy áfonyásat kértem, bár egyelőre nem az ízről, hanem a képről, meg Zoé által megalkotott nagy másáról. A többi gyümölcsöt is végig veszi, de úgy a negyediknél már tudom, hogy ez nem lesz jó.
- Várj! - kérem, aztán fogom a szalvétámat és megszokásból hajtogatni kezdem. Szív alakúra, de időben észbe kapok, s mielőtt felismerhető lenne, megrázom a fejem és hagyom a fenébe. Egyszerűen írólappá változtatom aztán keresek egy tollat valamelyik zsebemben. Fel is állok, és sikerül is megtalálni, aztán már írom is le magamnak, a szavakat.
- Eper... afonyá? - pillantok fel a lányra, hogy hogy is volt. Mondom, hogy nem tudok ennyit megjegyezni, aztán ha elmondja őket újra, szépen lejegyzetelem. Közben meg eszem-eszem egy-egy falatot a süteményből is.
- Ez nagyon finom! Köszönöm! - állapítom meg a rögtönzött nyelvlecke közben majd mikor már iható a teám hőmérséklete abba is belekortyolok. Lehunyom egy pillanatra a szemem, próbálom élvezni az ízét. Aztán kortyolok egy újabbat, hogy sütemény nélkül, a valódi ízt érezzem. - Lehetne benne több a... - a kinyitom a szemem a lapomra pillantok - áfonya!
Fejezem be és mosolyogva nézek ismét Zoéra. Már nem tűnik olyan feszültnek, és én is sokkal jobban érzem magam.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 21. 13:47 | Link
- Hmm... Érdekes. Tetszik! – mosolygok rá, ahogy azt mondja, nincs kedvence. Bár az írók kapcsán többnyire egyet értek vele, attól nekem még van kedvenc könyvem. És igen. Az író többi műve feleannyira nem fogott meg, mint az a bizonyos. Az viszont... Inkább nem megyek bele. Napokon át tudnék áradozni róla. Magyarul persze nem... de csak idő kérdése. Azt hiszem, el olvasom magyarul is. Gyakorlásnak.
- Remélem – mondom bólintva, és a nyelvi hibáimat egy időre félre teszem. A lányra koncentrálok velem szemben, egészen addig, amíg meg nem érkeznek a finomságok, amiket rendelt nekünk. Közben pedig sikerül megértetnem vele, hogy nem zavar, hogy a teánál többől fog állni a rendelés. S talán el is hiszi nekem. A mosoly, ami az arcára ül ki megnyugtat. Egyre inkább tűnik őszintének, még ha jelenleg nem igazán tudok reális képet alkotni róla akkor is.
A sütivel együtt szótanulás is kezdődik, s bár engem először csak az eper érdekel, kifejezetten tetszik, hogy ő rögtön az összes többi gyümölcsöt is megemlíti. Ugyanakkor bármennyire is érdekel és szeretném tudni nem tudom ilyen gyorsan feldolgozni a szavakat, kénytelen vagyok őket leírni. A hibáimat ő kijavítja, így nyugodtan falatozhatunk és ihatunk tovább.
- Egés... Neked is! – vágom ki magam, mielőtt beletörik a nyelvem a szóba, amit az egyik legnehezebbnek vélek, amióta csak magyarul tanulok. Aztán gyorsan a számba tömök egy kis süteményt. Valóban finom, de a kedvencemtől még messze van. Mégis jóízűen eszegetem. Valószínűleg megint elfelejtettem enni, na mindegy.
A sütemény után kell egy kis tea is, aminek elsőre nem is igazán érzem az ízét, hiszen még a süteménnyel keveredik. Másodjára viszont meg tudom állapítani, hogy lehetne több benne az áfonya. S engem is elégedettséggel tölt el, hogy puskázva bár, de sikerült a megfelelő szót, a reakcióból ítélve, megfelelően kijetenem. Habár, a szavai után a mosolya, elbizonytalanít.
- Biztos jól mondtam? – nézek rá kérdőn és remélem, eltűnik a furcsa kifejezés az arcáról.  
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 23. 18:40 | Link
Boldog mosolyra húzódik a szám, hogy szerintem jól mondtam a szót és ennek fényében lelkesebben eszem tovább. Hiába, az apró örömök az életben a legjobbak. Legalábbis úgy emlékszem, hogy van valami ilyesmi mondás, aztán lehet, hogy tévedek. A kérdésre felkapom a fejem és lassan bólintok. A hülye poént, hogy már kérdezett nem sütöm el, engem mindig felbosszant. Az ember udvarias próbál lenni és akkor egy ilyennel a kedvét szegik.
Az újabb kérdésre először pislogok kettőt. Már majdnem visszakérdeznék, hogy mit tudok mióta? Amikor megértem miről beszél, de a biztonság kedvéért, még makogok valamit.
- Már hogy te... ? - nem fejezem be, hátha nem akarja nagy dobra verni, bár nem tudom mennyire lehet az ilyesmit titokban tartani. Egyelőre szerencsés, hogy nem jött ide senki, hogy megpróbálja lecsapni a kezemről. Bár azt is meg kell hagyni, hogy nála azért nem annyira erős ez a dolog. Még ha érzem is. Jóval könnyebb visszafogni magam, mint Kitten miatt.
Ha megerősít, hogy ez érdekli, akkor elgondolkodva elhúzom a számat. Lehunyom a szemem, hogy ne zavarjon a gondolkodásban az igéző pillantása, aztán az ujjaimmal mutogatva magamnak, visszafuttatom az agyamban a dolgokat, hogy is jutottunk ide. Valószínűleg tök feleslegesen, hiszen tudom a választ, csak biztosra akarok menni. Szeretnék vele őszinte lenni, hiszen neki ez fontos. Legalábbis gondolom, hogy az.
- Odajöttél, rám néztél. Akkor kezdtem érezni. Mint a pillangók a gyomrodban... - próbálom elmagyarázni egyszerűen - Felismerem az érzést. Nem olyan, mint amikor tényleg szerelmes vagy. Az nem jön ilyen gyorsan.
Nálam legalábbis nem. Mások nevében nem tudok nyilatkozni. De van különbség. Ez az érzés kellemes, rózsaszínködként ölel körbe, és hajlamos elvakítani is, de mégsem olyan, mint amikor természetes módon esik szerelembe az ember. Mondanám, hogy a varázslat miatt, de nem értek hozzá. Csak az érzéseimet ismerem. De hogy neki mennyire felel meg ez a magyarázat nem tudom.
Kipillantok az ablakon, s valamiért késztetést érzek rá, hogy folytassam.
- Én jöttem ide Angliából egy véla elől. Vicces rögtön valaki hasonlóba belefutni - fordulok vissza hozzá, és valóban nevetek picit, bár talán érzi ő is, hogy annyira nem dob fel a dolog.
- Te vagy kedvesebb - fűzöm még hozzá, mosolyogva, aztán iszom még a teámból.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 23. 21:03 | Link
Felnevetek a tűzgolyós példáján. Nem tudom miért, mert annyira nem vicces. Talán az érzés miatt, amit kivált belőlem. Azt már biztosan tudom, hogy egyes dolgokra ilyenkor máshogy reagálok, mint tenném, de a közelében nehéz bárminemű megállapítást tennem.
- Azért hasonlíttok. Ő is... - elgondolkodom, mi a jó szó. Nem szeretném megbántani, de tartok tőle, hogy meg fogom tenni, mégis kimondom - olyan... bezárkózott?
Félig kérdőre sikerül a szó, így ő is érezheti a bizonytalanságomat. Mindenesetre nem firtatom a dolgot. Az, hogy elsőre ilyen könnyedén eljött velem, számomra nagy dolog. Értékelem. Nem mondom, hogy jobban próbálkozik, mint Kitten. De azért úgy látszik, kezd feloldódni.
- Mondtam már, hogy ez nem te hibád - megvonom a vállam - senki nem választ, hogy mit... öhm... - nem jut eszembe az örököl szó, így a számat kezdem böködni az ujjammal és azon agyalok, hogy írhatnám körbe, valahogy egyszerűen. Végül azt mondom - mit kapsz te szülőktől.
Én sem kértem soha senkitől, hogy különös érzékem legyen a zárakhoz, vagy hogy kleptomániás legyek... Mondjuk, hogy utóbbi öröklődik-e azt nem tudom, de amennyit apámról tudok, az alapján könnyen lehet, hogy ő is az volt. Más dolog, hogy én most épp nem érzek késztetést, hogy ellopjak valamit. Túlságosan leköt, ami Zoé iránt van bennem.
- Gondolod, így jobb? - kérdezem meg, ahogy azt mondja, nem mondta el senkinek sem, hogy mi a helyzet. Ebben nincs tapasztalatom, bár azt is tudom, hogy Kitten sem mondogatta. Igaz, az ő esetében, jóval egyszerűbb volt a dolog. Bárki, aki kicsit is képzett, levágta volna. Ha nem is akkor, amikor mellette volt, utólag biztosan.
Kicsit hosszabb csend áll be. Én valahogy nem érzem szükségét, hogy beszéljek, beérem azzal is, hogy nézhetem. Ez persze roppant idegesítő lehet számára, igyekszem is rendszeresen kinézni az ablakon és körbe kémlelni a cukrászdában, de így is úgy is, mindig rajta tartom a legtovább a szemeimet.
- Nincs mit. Te ajánlod, jönni ide. Jó ötlet volt. Nekem is ízlik minden - felelem, aztán eszembe jut, hogy esetleg célozni szeretett volna valamire... - Oh, mennél? Kérsz nem még valamit?
Kérdezem egy próbát téve, hátha marad még. Örülnék neki. Legalábbis jelenleg azt gondolom örülnék. Utólag nem biztos, hogy ezt gondolom majd. De az utólag még jóval odébb van.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 28. 07:18 | Link
Nem látszik megsértettnek s ennek hála, nyugodtan fújom ki a levegőt.
- Mi a jó indok? – kérdezem meg kíváncsian, érdeklődően miközben próbálok a sütire figyelni, meg a teára. Utóbbi lassan kihűl, így abba kortyolok bele ismét, remélhetőleg már a válaszát hallgatva.
- Ezzel mindenki van így – vonom meg a vállam. Annak idején én is imádtam a családomat. Mindenkit, de voltak dolgok, amikről sosem beszéltem senkinek. Főként mert szerettem én is azt gondolni, hogy nem igazak. Persze ettől még voltak, akik tudtak, vagy éppen tudni véltek ezt-azt és pletykáltak is mindenfélét. Azokat pedig nekem is és Kwonnak is állnunk kellett. Nem ment mindig... Mostanra kevésbé érdekel, elvégre nem tartom velük a kapcsolatot, mégis azt gondolom, megértem a velem szemben ülő lányt.
- Ha nem tudod titkolni, akkor elfogadni kell, nem? – kérdezem, letéve a bögrét, majd oldalra döntöm a fejem. Amin nem lehet változtatni, azt el kell fogadni. Mondom én, viszonylag könnyedén. De tulajdonképpen én is ezt teszem. Most épp elfogadom, hogy szerelmes vagyok egy lányba, akit először látok, és még csak nem is ismerek. Csak mert, valamiféle mágia hatása alatt vagyok. Ennek tudtatában, elfogadva a dolgot sokkal könnyebb – nekem.
- Lehet ezzel kéne kezdened – nevetek rá. Még ha sejtem is,  hogy el fogja vetni a javaslatot. Nyilván ebben nincs olyan tapasztalatom. Annak idején is hamar rájöttem, hogy mi a helyzet, és elfogadtam, viszonylag könnyedén, de azt is belátom, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Ők gondolkodhatnak máshogy erről.
Közben elfogy a süteményem, a teám is, és a szavai alapján felmerül bennem, hogy menne, hogy elege volt belőlem. Ezért is a kérdésem, és nagyon kellemesen csalódom, hogy maradna még, sőt újabb adagot rendel. Széles mosolyra húzom a számat, bólintok, majd intek is a pincérnek, hogy jöjjön közelebb, már ha nem lett volna amúgy is errefelé, hogy összeszedje a tányérokat.
Leadom neki a rendelést, két menta teára, csak mert ez a legegyszerűbb aztán visszafordulok Zoéhoz. De jobban belegondolva, most már nem tudom, hogy mit mondhatnék. Főképp, mert nekem bőven elég, ha nézhetem.
- Lefesthetlek? – kérdezem meg végül, egészen hirtelen és váratlan, némi hallgatás után, pont mielőtt a csend kellemetlenné válhatna. Minél többet nézem, annál inkább szeretném megtenni. Igaz, ahhoz kell, hogy modellt álljon, vagy üljön, mert ha nem lesz ott, valószínűleg a késztetés is elmúlik. Ez van.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. október 11. 10:11 | Link
Figyelmesen hallgatom, bár nem teljesen világos, hogy mire is próbál célozni. Kell egy kis idő, míg összerakom a képet. Kittennel is azért találkoztam, mert menekült a korábbi iskolájából, de mégis visszament később. Kipillantok az ablakon és eldöntöm, hogy nem hasonlítgatom Zoét többet a másik lányhoz. Visszapillantok rá, aztán bólintok. Úgy tűnik többet nem kíván erről beszélni, pedig amúgy érdekelne, hogy hogyan járt pórul, na meg, hogy miért gondolja, hogy itt nem fog. Vagy ezt nem gondolja? Nem tudom. Számomra fura, hogy nem vállalja fel magát. Na nem mintha én vállalnám, hogy nem vagyok ember. De rám valószínűleg csúnyábban néznének, mint rá. Aztán lehet csak áltatom magam.
- Vagy éppen többet kéne - mosolygok rá, és megpróbálom megfogalmazni mire is gondolok - Szerintem, megpróbálnod kell elfogadni magad. Ez nem olyan, amit megváltoztathatsz, de kihozhatnál belőle többet, helyette inkább menekülsz...
Ilyennek látszik. Aztán lehet tévedek, majd megmondja. Nem kéne következtetéseket levonnom első "randin" de az embereknek, vagy csak nekem?, van egy ilyen rossz szokása, és bizony én újra meg újra megteszem, hiába határozom el mindig, hogy nem fogok így viselkedni.
Az újabb tea megérkezik, de egyelőre csak szorongatom a bögrét és a vonásait figyelem. Kizártnak tartom, hogy ne lenne fotogén, ahogy mondja, de hogy mennyire józan az ítélő képességem, az kétséges.
- Fotót mondtam? - kérdezek vissza, mert hát... máshogy amúgy nem sok értelme van a válaszának - Festésre gondoltam. Jó vagyok benne! - javítom ki magam és próbálom meggyőzni. - Mármint, nem akarok beképzelt lenni, de szeretek festeni... és...
Most belezavarodtam a saját mondanivalómba. Beharapom a számat és a bögrét bámulom, ahogy próbálom eldönteni, hogyan is kéne ezt mondanom. Végül aztán elhatározom magam.
- Tulajdonképpen lehet beképzelt vagyok, ha festésről van szó. Nem vagyok mindig elégedett... de tényleg jók a képeim...
Elmosolyodom. Ha valamire, a festményeimre tényleg büszke szoktam lenni.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. október 25. 20:36 | Link
Figyelmesen hallgatom, és próbálom megérteni. Részben értem. Én más miatt, de elég gyakran voltam a figyelem központjában. Igaz engem sosem zavart, próbáltam a magam javára fordítani és általában sikerült is. Mégis azt hiszem, valahol belül értem.
- Szóval... Lehetnél otthontanuló... – fogalmam sincs, hogy mondják ezt itt, de remélem érti, hogy arra célzok, lehetne olyan diák, aki otthonról tanul és csak a vizsgákra megy el. De valami miatt, ez biztosan nem fekszik neki. Rámosolygok, aztán megkérdezem. – Vagy az túl magányos?
Erre tippelek, hogy bármennyire is nem szereti ha ő van a középpontban azért egyedül lenni sem szeret, még akkor sem, ha próbálja ezt a benyomást kelteni. Aztán ki tudja, lehet tévedek. Ettől azonban nem lesz kevésbé szebb és nem lesz bennem kisebb a vágy, hogy lefesthessem.
- Miért? Mi nem tetszik a tükörképeden? – kérdezem, mert mégis csak meglepő, hogy egy szép vonásokkal megáldott nő, ne szeressen a tükör előtt bíbelődni. A másik dologra, felhúzom a szemöldököm és elmosolyodom. Bár még nem tudom miről van szó, a bennem dúló érzések hatására, bármire képes lennék. A tudatom egy hátsó részében pedig, tetszik, hogy vannak ilyen meglepetései és hogy nem adja magát olyan egyszerűen.
- Mi a feltétel? – kérdezek vissza és várakozóan pillantok rá. Remélhetőleg nem kér semmi megvalósíthatatlant.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. október 30. 11:15 | Link
- Miért nem? - kérdezem meg, s inkább nem mondom el, hogy szerintem mi az oka. Megvárom, hogy ő mit gondol, hátha egyezik a véleményünk. Az pedig, hogy segíteni szeretnék... Nos nem tudom, hogy azért van-e, mert emlékeztet Kittenre, vagy mert a vélavér hat rám, esetleg teljesen őszinte belső készetetés-e, de szerintem mindegy is. Ha hagyná, igazán nem járna rosszul. Szerintem.
- Áh! Értem! - bólintok, ahogy a tükörképéről mesél. Aztán felteszek két újabb kérdést - És miért mások szemén keresztül nézed magad? Miért nem magadat keresed a tükörben?
Nem arra kéne gondolnia, hogy mi volt, hogy mit és hogyan láttak mások. Egyébként sem valószínű, hogy gyűlölték. Az emberek furák, s sokszor nincsenek tisztában az érzéseikkel. Még gyakrabban meg hazudnak még maguknak is azokról. Sóhajtok egyet. Szeretném megérinteni. Megölelni és elmondani neki, hogy feleslegesen aggódik. Hogy a világ valójában gyönyörű, és neki is élveznie kéne. Mégsem teszek semmit. Csak a bögrémet szorongatom, ami időközben valahogy kiürült és sóhajtok egy nagyot.
Ha megengedi, hogy lefessem, akkor nyugodt és vidám színeket fogok használni. Olyan képet alkotok majd, amin az a Zoé lesz, aki szerintem lehetne belőle. A kép már meg is jelenik előttem, de ekkor kapok egy csúnya pofont. Nem igazit. De a szavai pont olyan égető érzést hagynak maguk után. Pislogok párat, mert nem értem pontosan, hogy miért kér tőlem ilyet.
- Mármint... A valódit? - kérdezek vissza, hogy mire is gondol a szemei kapcsán. Az előbb egyértelművé tette, hogy valami varázslattal, megváltoztatta a szeme színét, de nem tudom, hogy erre céloz, vagy hogy olyan képet szeretne, amin nem látszódnak a szemei? - Miért nem akarod látni?
Teszem fel az újabb kérdést, arra a részre vonatkozóan, ami annyira szíven ütött. Egy időben féltem megmutatni a képeimet, főleg azoknak, akikről készült, de mostanra teljesen máshogy gondolkodom erről. Ha pont ő nem látná, a róla készült képet, akkor igazán nincs értelme megfestenem őt.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 5. 12:09 | Link
Zoé
bocsi-bocsi

- De amíg nem próbálod ki, nem is fogod tudni... - világítok rá a nyilvánvalóra. Közben pedig azt hiszem, nagyon jól megértem, miről beszél. Bár rólam szerencsére nem vágja le mindenki, hogy nem vagyok teljesen emberi, igencsak tartok tőle, ki hogyan viselkedne a környezetemben. És pont emiatt a titok miatt, nem is tudok annyira önmagam lenni, mint szeretnék. Szerepet játszom, amiben próbálok megfelelni egy általános képnek. S az a benyomásom a velem szemben ülő lány, valami hasonlót próbál. Neki persze nehezebb dolga lehet. Ezt belátom. Már amennyire képes vagyok jelenleg ilyesmire.
Az újabb téma, hogy lefestem, illetve, hogy nem szeretné látni magát... Elszomorít. Nem látom így értelmét a dolognak.
- A tükör... csak egy eszköz... Nem tud bántani. Amit pedig benne látsz... Az csak rajtad múlik, hogy kicsoda és milyen... - próbálom meg összeszedni a gondolataimat. Én például nem látom benne a vámpírt. Mert nem akarom látni. S ezzel persze magamat is becsapom. Valószínűleg az anorexiásoknak is ez a problémája, ők állítólag mindig kövérnek látják magukat. Ha úgy veszem, teljesen értelmetlen a tükör...
- Egy festmény... nos az szerintem más. Az nem az lenne, amit te látsz. Sokkal inkább, amit én látok, ahogy látom...
Állapítom meg egy egyszerű mosollyal. De aztán megrázom a fejem.
- De akkor felejtsd el - fűzöm hozzá, hiszen egyértelműen ő nem akarja a dolgot, én meg nem erőltetem. Inkább megiszom a maradék teámat. Már ha van még. Mert a beszélgetés közben nem is figyeltem. Könnyen megeshet, hogy az üres csészét emelem a számhoz.
Az újabb kérdésére egy darabig csak nézem. Aztán kinézek az ablakon, s újabb másodpercekig csak bámulok kifelé, mielőtt megszólalnék.
- Talán mert, amíg mások problémáit próbálom megoldani, addig nem kell sajátjaimmal foglalkoznom - fordulok felé egy halvány mosollyal. - De ha zavar, azt is megmondhatod.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 7. 12:23 | Link
Elmosolyodom, bár ez nem a vidám fajta mosoly. Sokkal inkább az, amivel az ember azt próbálja kifejezni, hogy valahol megérti a másikat és sajnálja, de ezt inkább nem mutatja, mert hát fő az optimizmus.
- Kit szeretnél látni? - teszem fel a kérdést, mert hátha el tudja mondani. Ha tudja, akkor pedig úgy alakítani is tudja, hogy olyan legyen, vagy ahhoz közeli, amit látni szeretne. Ha meg még nem is tudja... Nos akkor ideje, hogy elkezdjen gondolkozni rajta. Nehogy akkor jöjjön rá, amikor már túl van a nyolcvanon is.
Ki pillantok az utcára ismét, aztán hirtelen felindulásból úgy döntök, elmondom én mit szeretnék. Bízva benne, hogy neki is könnyebb lesz magáról beszélni, ha kicsit én is megnyílok felé.
- Én csak egy őszinte, boldog és önfeledt mosolyt szeretnék látni - mondom, miközben rápillantok, s elmosolyodom. Most, hogy velem van, és azt érzem, amit talán közel is állok az elképzeléshez. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ezek az érzések nem valódiak és ez beárnyékolja a mosolyomat is. Nem teljesen őszinte, és nem is önfeledt. Mindenesetre boldog. Szeretem az érzést, amit kivált belőlem a társasága. Könnyebb vagyok tőle, és annak ellenére is, hogy nem vidám dolgokról beszélgetünk jobban érzem magam, mint általában. Nem is értem miért vagyok olyan búskomor mindig, s miért próbálom elhitetni a világgal az ellenkezőjét. De jó, hogy itt van. Engem is ráébreszt sok mindenre.
Aztán a festés kerül szóba, s bár tudom, hogy nem gondolja teljesen komolyan, mégis azzal az apró talánnal, még közelebb visz, az általam oly vágyott tükörképhez. Ma először, vidáman csillannak fel a szemeim, s a fogaim is kivillannak az újonnan arcomra szökő mosolyban.
- Talán. Majd. Egyszer. Szavadon foglak - felelem vidáman és magamban próbálom ezt az érzést megtartani. De nem tart sokáig. Nem tud sokáig tartani, hiszen a beszélgetés más irányba terelődik, s visszaránt a földre.
- Akkor hajrá! - pillantok rá kihívóan. Eddig nem tűnt fel, hogy mások problémáival szeretne foglalkozni. De én igazából nyitott vagyok - bizonyos szintig -, ha az neki pillanatnyi komfort érzetet ad. Na meg... belőlem is kikívánkoznak dolgok. Sosem voltam az a fajta, aki hosszú ideig képes magában tartani bármit is, most pedig hosszú hónapok óta titkolózom.
- Részemről rendben, de csak ha aromás golyó. Az alkohollal nem vagyunk barátok - egyezem bele, mert bár eddig egészen az volt a benyomásom, hogy magamra akar hagyni, hülye lennék elszalasztani egy ilyen lehetőséget, amiben magától ajánlja fel hosszabb időre a társaságát. Lehet tényleg van valami féle vélafüggőségem?
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 7. 15:20 | Link
Egész jó meglátás, bár nem teljesen korrekt. Büszke sok mindenre lehet az ember. Persze értem én, hogy nem akarja az orromra kötni, ezért nem is faggatom tovább. Inkább hagyom, hogy más irányba evezzünk. S talán az én téma veszélyes, ki vagyok én, hogy "életem szerelmének" ne számoljak be bármiről, amit hallani szeretne? Nem, azért nem fogok mindent kiteregetni elé, de meg kell jegyeznem, hogy ez nem annyira egyszerű, mint bárki hinné.
A vajsör és a kókuszgolyó is előttünk, én pedig valóban megkapom a kérdést, amire számítottam. Elmosolyodom, de egyelőre nem válaszolok.
- Oh, ha csak egy dolog lenne, hamar végeznénk... - közlöm kesernyés mosollyal, aztán a vajsörömbe kortyolok. - De ami téged érdekel... - elgondolkodom egy pillanatra, hiszen nem tudom biztosan, hogy érdekli-e. Mégis azt gondolom, hogy egészen mostanáig, ezzel kapcsolatban próbáltam őt meggyőzni, így hát ennél maradok. A többi problémát, megtartom magamnak.
- ...hmmm... hogy is mondjam? - gondolkozom, mert rólam nem rí le kapásból, hogy más vagyok, mint a többi korombeli férfi. - Nem vagyok teljesen emberi? - kérdezem végül bizonytalanul, mert nem tudom, hogy ez vajon megfelelő kifejezés-e az állapotomra. Én az idő nagy részében tökéletesen embernek érzem magam. Főleg este, amikor nem bántja a szemem a napfény, vagy nem kezd égni-viszketni a bőröm. Igen, olyankor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy más vagyok. De így nappal, nehéz. Persze most fedezékben vagyok...
Megnyalom a számat, a fogaimat is, úgy nézek rá. Vajon mi lesz az első gondolata? Mi bennem a más? Egyáltalán ki lehet-e ezt találni? Vagy egy idegen számára a világos bőr, nem jelent még semmit? Fogalmam sincs. Bár a szökőkútnál a vérrel már elszóltam magam, de ki tudja, talán már elfelejtette. Én mindenesetre szeretnék még egy kicsit titokzatoskodni, és nem rögtön kijelenteni, hogy félig-meddig vámpír vagyok.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 8. 10:06 | Link
Oké, azt hiszem valami rosszat mondtam. Nagyokat pislogok rá, hogy mégis miről beszél és mi baja. Mi a nyavalya az a 24 kronószóda és miért próbál hirtelen olyan nagyon ember lenni, ha egész eddig azon sopánkodott, hogy nem lehet az?
Persze értem én. Én is szeretnék belesüppedni a hétköznapokba és azt képzelni, hogy normális vagyok, de ha egyszer nem lehet? Neki se megy, és eddig hiába bíztattam, hogy próbálja, folyamatosan csak visszatámadott. Most kicsit, mintha magának mondana ellent. Valahogy nem vagyok benne biztos, hogy valóban jó ötlet lenne neki elmondani bármit is. Felhörpintem a vajsörömet s már épp bocsánatot kérnék, amiért megbántottam és persze magára is hagynám, mert gondolom így már nem szívesen lát, de ő kér bocsánatot, amivel megint csak meglep.
- Öhm... nem haragszom... te se haragudj... jó? - kezdem bizonytalanul, mert bár tényleg nem értem miről is beszélt pontosan és miért is zavarta, hogy kimondtam, amit ő is gondol (gondolom, hogy gondol), de azért szeretném ha tudná, nem akartam megbántani.
- Nekem talán könnyebb titkolnom, hogy más vagyok, de csak ideig-óráig. Ha valaki jobban ismer, egy idő után feltűnő, hogy nem mászkálok órákig a napfényben, vagy ha mégis megteszem, akkor nagyon beburkolózva... És félek, hogy a környezetemben levőket elijeszti, ha rájönnek... - nem fejezem be. Csak ismét kibámulok az ablakon. Beharapom a számat, a mutatóujjammal pedig köröket kezdek rajzolni a korsóm oldalára. Valahogy arra számítok, hogy ahogy lassan összeteszi a mondanivalóm lényegét, ő fog felállni, és itt hagyni. Ha pedig ez bekövetkezik, nem szeretném látni. Ahogy az arcát sem, mert ki tudja. Persze én magamból indulok ki... De hát mindenki ilyen, nem?
Az az opció, hogy ennyiből nem jön rá, mire próbálok célozni, eszembe sem jut. De persze, ha mégis így lenne, válaszolgatok még neki.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Czukorvarázs Cukrászda - Choi Min Jong hozzászólásai (17 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed