33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Magyar Ákos hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 20:28 | Link

Katkó

Végre megjött az első szabad hétvége! Juppi! Ráadásul az én kis barna szépségem randira hívott a cukorvarázsba. Előzetesen nem mondott semmit, de gondolom, valami nagy bejelentésre készül, vagy ilyesmi. Különben ott vannak a hálóink és az egész Navine, ahol elbújhatnánk a kíváncsi szempárok elől, ha romantikázni akarunk. A konyháról pedig szerezhetnénk ennivalót is, szóval ez valami különleges eset lehet, vagy csak normális helyen szeretne velem lenni. Mondjuk nekem tök mindegy, hogy hol vagyok vele, csak érezzem Őt, és a közelében lehessek. Nem igazán vagyok a kiöltözés híve, szóval a kötelező dolgokon túl nem is igyekszem túlzásba vinni az egészet, csak kényelmes legyen, viszonylag harmonikus színösszeállítással. Egy kék inget, hozzá farmerra, meg egy melegebb cipőt veszek, aztán már dobom is magamra kabátom és a sapkám, mert azért még nincs olyan meleg, bár már egész jó idő van. Idén elég fura az időjárás, sokszor megviccelt már, csak nem tudtam röhögni a poénján. A lényeg, hogy itt vagyok, és már szaladok is az őzikémhez. Gyorsan leérek a faluba, ahol most egész sokan vannak, hiszen mindenki most meséli el a szünidei élményeit, vagy beszélik meg a vizsgákat a diákok. Nagy lendülettel nyitok be a cukrászdába, és máris meglökök valakit, aki majdnem felborul, ráadásul pár másodperc múlva kiderül, hogy pincér, és csak a lélekjelenléte miatt fogta meg a tálcán lévő üres poharakat.
- Ö, bocsi! - vigyorgok rá kedvesen, majd ennyivel elintézem a dolgot. Régebben biztos jobban szégyelltem volna magam, és most is hallom a mögöttem a morgolódást, de már nem foglalkozom vele. Inkább a szemeimmel kutatom, hogy merre ülhet a kisdrágám. Meg is találom rövid időn belül, és mire odaérek hozzá, már leveszem a sapkát és a kabátot, majd felhelyezem a ruhatartóra.
- Szia! Már nagyon hiányoztál! - mondom neki nevetve, majd odahajolok, hogy egy gyors csókkal köszöntsem. Át is ölelem, nem zavar, hogy ül, nekem jelenleg ez most annyira sokat jelent, hogy kézenállva is átölelném, ha lehetséges lenne. Érzem, hogy mindenem felpörög, nagyon jó vele csókcsatát vívni. Így meggondolom magam és a gyors csókot elnyújtom egy pár másodperccel. Aztán leülök a helyemre, ahová már ki is van készítve a kedvenc italom, a narancslé. Felkapom a poharat, amiből pár csepp a kezemre is löttyen a hirtelen mozdulattól, majd az őzike felé nyújtom.
- Ránk, de főleg rád! – amint lehet, összekoccintom a poharunkat, majd nagyjából a felét eltüntetem az italnak. Nagyszerű íze van, itt mindig friss narancsból csinálják és mindig ugyanolyan frissnek tűnik, nem tudom, hogy hogyan szerzik be az év minden napján a friss gyümölcsöt. Úgy érzem, hogy kitágult a világ, biztosan azért, mert itt ül velem szemben.
- Nagyon szeretlek! – mondom neki őszintén, és ábrándozva tekintek a barna lélektükrökbe. ~ Egyszerűen zabálnivaló, és az enyém. Sosem volt még ilyen szerencsém, és nem is lesz! ~
- Miért itt? Kíváncsi vagyok. Valami nagy dolog történt veled? – szinte kitágulnak a szemeim, olyan őszinte kíváncsisággal figyelem és várom a választ.
Szál megtekintése
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 20:40 | Link

Katkó

Sosem gondoltam, hogy Zoé után még lesz esélyem a szerelemre. Túlságosan is jó volt a nyár, és túlságosan is rossz volt az egész, ahogy tönkrement. De már kihevertem, igaz egy tanév kellett hozzá, na meg Kati elbűvölő személyisége. Talán most még biztonságban is érzem magam mellette, mert nincsenek úgynevezett körülmények, mint életkor, vagy mondjuk nem csap meg árammal. Zoénál sem volt ez igazán gond az én részemről, de most ezek az akadályok sem gördülnek elém, mi több valamivel magabiztosabb is vagyok, amióta az őzikeszemű az enyém. Nagyon kis furcsa volt azon a délutánon, talán azóta sem volt olyan heves, mint akkor. Vagy csak meg akarom szépíteni a dolgot, igen ez lehet az igazság, hiszen akkor csókoltuk meg egymást először. Belegondolva elég béna randi helyszín a szobánk, de mégis… valamiért nem szokványos és emiatt tetszik. Persze, ha majd a gyerekeinknek elmeséljük, biztos nagyot nevetnek majd… izé… kissé előrehaladtam. Még mi is azok vagyunk, előbb végezzük el az iskolát, meg hasonlók. Kati természetesen ugyanolyan kedvesen fogadott, ahogy szokott, a csókjaink ugyanolyan édesek voltak, ahogy mindig. Vagy talán most egy kicsit édesebbek az előzőnél, hiszen azok már elmúltak, ezek pedig éppen most történnek. Néha magam is meglepődök, mennyi mindent össze tudok hordani. Bebiztosítjuk egymásnak, hogy szeretjük egymást, mindenféle szinten, szavakkal és tettekkel egyaránt. Iszunk is rá, csak, hogy felkerüljön pont arra a bizonyos i-re.
- Végül is igaz, ez egy jó helyszín. Bár veled a szellemházban is jó lenne egy randi, szóval… - meghúzom a vállaimat kedvesen, ha egyáltalán lehet úgy, és kezdek, elveszi a szemeiben. Valahogy ez visszatérő dolog nálam, nem tudom, hogy zavarja-e egyáltalán. A süti kérdés máris továbbtereli a figyelmemet, és már mondom is.
- Az aruenta a múltkor nagyon ízlett, most is jó lenne. Én azt fogok kérni, de én fizetek ám. – kicsit megfenyegetem viccesen mosolyogva az ujjaimmal, és máris rágondolok, a mézes, lágy és csoki bevonatos süteményre. Nem is annyira drága, de itt mondjuk a legolcsóbb muffin is észbontó hatású.
- Te mit szeretnél? Jól gondold meg drága! – a kezem ösztönösen az övét keresi az asztal felett, és pihentetőleg rá is helyezem a kezére a sajátomat. Valahogy, ha a közelemben van, nem szeretem, nem megérinteni, sokat jelent nekem, minden érintés. Minden rendbennek tűnik, nagyon várom a folytatást és azt, hogy előhozakodjon valamivel. ~ De mit szeretne? Biztos nem a vizsgákról beszélgetni. Nagyon jól csinálja, egyre jobban felcsigáz… ~ Mosolygok tovább, mint a vadalma, és még egy apró pír is jelenik meg az arcomon. Egész ügyesen álcázom már mellette ezt.
Szál megtekintése
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 23:41 | Link

Katkó, a nyomozó kisiparos

- Ó, nem is tudtam, hogy te ilyen bevállalós vagy édesem. – kicsit nagyon nyálasan hangzott, de viccesnek szántam inkább és én nevetek is. Hasonlóan kihívóan válaszolok a pillantására, a csokoládébarna szemeibe, meg annyira elveszek, hogy lassan azon gondolkodom, hogy kiszedem őket és üvegben tárolom, hogy mindig… Ö, kissé elrugaszkodtam, azt hiszem. Inkább csak annyit bámulom, amennyit csak lehet és akkor senkinek sem esik bántódása, és az én kedvesem is szép szemekkel nézhet rám továbbra is. Katkó még nem választ, ez kicsit fura, mert mindig határozott elképzelései vannak, ráadásul korábban érkezett és ő ajánlotta fel, hogy sütizzünk. Na, mindegy, vagy ilyen is, hogy ő sincs a toppon éppen, habár ez nem nagyon látszik rajta. Van egy kis mellékérzetem, de komolyan nem tudom, hogy mi az, nem húzza el a kezét, amikor az övére teszem, akkor pedig nagy baj, illetve bármilyen baj nem lehet. Nem sokkal ezután érkezik a pincérnő, Kati pedig rendel, ahogy én is.
- És még egy kör üdítőt, mert remélem, hogy sokáig leszünk. – kacsintok Katira és elég egyértelműen nézek a felszolgálóra ahhoz, hogy tudja, mire gondolok. A pincérnőnk már látott egyet s mást, és csak egy finom mosoly jelenik meg az arcán, miközben elindul teljesíteni a rendelésünk rá eső részét. Aztán az én drága őzsutám belekezd valami fura dologba, és még a végén vicceset is kérdez. Tényleg nem tudok mit mondani rá, csak nevetek.
- Tudod, ez annyira hihetetlen, hogy néha el sem hiszem, hogy te engem választottál. Valójában… nagyon megleptél a szobánkban, nekem sosem volt még ilyen dolgom. Nem, mintha esély lett volna hasonlóra is, vagyis egyszer igen, de az már régen volt. Bájitalt? Á, annál én sokkal bénább vagyok, hogy meg merjek csinálni egyet és beadni Neked. Amúgy sem tudok hazudni, főleg nem olyannak... – itt elcsuklik a hangom, mert visszaidéződik az egész Katival töltött pillantok összessége egy másodpercben - … aki tetszik nekem. – fejezem be s mosolyogva, ajkam beharapva, szégyenlősen hajtom le a fejem, de a szemeimmel őt nézem.
- És nem hangzott nyálasan, inkább őszintén, amit mindig nagyra értékelek. – vigyorgok, mint a tejbe tök, nem tudom, hogy miért. Talán túl szerencsésnek tartom magam, hogy Turnman Kati a kegyeibe fogadott, vagy csak elfogadott olyannak, amilyen vagyok? A másodiknak biztos jobban örülnék, de így is elégedett vagyok. Visszaérkezik a pincérnő az italokkal és a sütikkel is, én pedig jó fiú módjára megvárom, míg Kati nekikezd. Közben megiszom az első kör italt.
- Nagyon jó év lesz ez, érzem. Minden meccsedre elmegyek szurkolni. Na, és valamelyik szünetben elmehetnénk kirándulni… vagy ilyesmi, jó lenne. Szeretnék hosszabb időt kettesben lenni veled, ha te sem bánod. – a gondolataim veszélyes vizekre eveztek, már ami az erkölcsösséget illeti. Kirándulni, persze, az is nagyon jó lenne vele, de az esti romantikázás még jobb lenne. A nappali után közvetlenül.
Szál megtekintése
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 20:40 | Link

Katkó, a nyomozó kisiparos

Még sohasem beszélgettünk kettőnkről, végül is itt volt az ideje már. Nem mintha nem lenne egyértelmű, hogy oda vagyunk egymásért, az iskola nagy részétől meg is kapjuk ezért a szokásos megjegyzéseket, de én tudom, hogy csak irigykednek. Mármint rám, mert Katkónak mind a tíz ujjára akadhatna ilyen, de inkább sokkal jobb pasi, mint én, mégis engem választott, szerencsésnek érzem magam. ~ Igen, nagy szerencse, hogy akkor eljött „szobaavatni”. Aztán csókavatás lett belőle. ~ Magamban kuncogok, majd látom, ahogy zavarban van, főleg a mondataimtól. Nem akarok én nyálasnak tűnni, vagy ilyesmi, de ez van, én így szeretem. A bájital tényleg jó ötlet lett volna, de ezt már nem kell megtennem, és így sokkal jobb, így biztosabb az egész. Tudom, hogy szeret, meg én is őt, ez a vigyoromon és a gesztusaimon is tökéletesen látszik.
- Szuper, mert én is benne vagyok! Vagyis, örülök nagyon! – tejbetök style, a béna vicceimen is ugyanúgy tudok nevetni, mint egy igazán jól. Azokat csak másoktól hallok sajnos, ráadásul a nem túl erős memóriámnak köszönhetően nem is marad meg bennem szinte egy sem. Nem tudom, mert ő nem nevet annyira felhőtlenül, pedig már elég jól beleszokott, és nevet is a bárgyú vicceimen általában. Biztos neki ez a fétise, hogy egy ilyen bolond gyerek kell neki, de én aztán igazán nem bánom. Igaz, megadok neki mindent, ami tőlem telik, szóval nem lehet panasza. ~ Most amúgy miért is gondolkodom ilyen hülyeségről? Szeretem és kész. ~ Nyugtatom le magam, mielőtt még eltávolodnék szellemileg a cukrászda kellemes melegétől, és Katkó csábos szemeitől. Aztán jön a hideg zuhany és az előbbi szemek az asztalt bámulják, bűntudatban égve. Nekem pedig az arcomra fagy a mosoly, majd el is tűnik. Csak bámulom őt, és meg próbálok megszólalni, de csak az ajkaim mozdulnak meg, hang nem jön ki a torkomon. ~ Miért? ~ Kérdezem meg magamtól, ha már Katától nem tudom. Csak tátogok, mint a partra vetett hal, és annyira feszülten ülök, hogy majd be görcsölnek az izmaim. Aztán veszek egy mély levegőt és alig hallhatóan, mégis megkérdezem.
- Miért? – szerintem csak Katkó hallotta, olyan erőtlenül csúsztak ki a szavak a számból. Igazság szerint nem is tudom, hogy miket mondtam eddig, vagy, hogy mondtam-e olyat, amire kíváncsi volt, de nem értem. Mindig őszinte voltam vele, vajon mi késztethette arra, hogy ilyet tegyen? Biztosan nyomós oka volt, különben nem tudom elképzelni. Előrenyúlok és felemelem az állát, hogy a szemembe nézzen.
- Mondd miért? Szeretném megérteni. – egy félszeg mosolyt is kap bátorítónak, remélem nem az ellenkező hatást érem el vele. Persze elengedem a fejecskéjét, még ha nehezemre is esik, mert szeretem őt megérinteni, szinte bárhol. Ha csak a könyökéhez érhetek, az is fellelkesít, de most más van terítéken.
- Nagyon szeretlek. – suttogom, és így biztosra mehet, hogy nem fogom emiatt elhagyni. Persze ez még függ attól, hogy mit mond. Vagy még attól sem? Nem tudom, csak azt, hogy most gőzöm sincs, hogy hogyan kéne viselkedjek. Nem akarom elijeszteni, vagy kikelni magamból, az nem én lennék. Viszont nagyon érdekel, hogy ezt miért csinálta és miért velem…
Szál megtekintése
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 18:43 | Link

Katkó, a bűnbánatos

Nem tudom elképzelni, hogy mi vehette rá erre a cselekedetre. Csak nézem, ahogy nem mer a szemembe nézni, és majd szétfacsarja a szívem, hogy így kell látnom. Biztos nagyszerű magyarázat lesz rá, azonban nehéz figyelmen kívül hagyni azt, hogy miért nem kérdezte meg csak úgy. Úgysem tudtam volna hazudni, az sosem ment. Ha próbáltam volna, az meg meglátszott volna az arcomon, modern Pinokkióként. Mindegy most már, legalább bevallotta, az is valami. Mert magában is tarthatta volna, és akkor sosem jövök rá, viszont a bűntudat úgy néz ki, hogy nála is dominált, aminek örülök. Örülök, hogy nem akart átverni igazán, hiszen megtehette volna szó nélkül, így viszont elhiszem a szavait, elhiszem, hogy szeret, amit nem is olyan rég mondott ki. Ha gyorsan visszagondolok akadt pár furcsa jel, amióta itt vagyok, hogy nincs minden rendben, de a közelében ki figyel ilyenekre? Továbbra sem érdekel, megbízom benne, ahogy ő be… Hát ezt nem is tudom most pontosan. Szóval reménykedem, hogy nagyon jó magyarázata van. Egy idő múlva megelégeli a tányérnézést, főleg az én hathatós segítségemnek köszönhetően, és végre szóra nyílnak az ennivaló ajkak. Nem szakítom meg a vallomást, azt tudtam, hogy szeret, mégis egy kis tüske szaladt most a hátamba és eléggé viszket, remélem, hogy ad rá megfelelő gyógyszert. A történetet hitelesen meséli el, nekem úgy tűnik. De nem értem, én nem csináltam semmit, de mindig is furcsálltam a reakcióját. Elhúzom a számat és hátradőlök. Most én vagyok akcióban és a plafont bámulva gondolkodom a megoldáson, vagy legalább a közös nevezőn. ~ Valaki írt neki többször? Ki akarhat neki, vagy nekem rosszat? Mivel nyilvánvalóan arra ment az egész, hogy összevesszünk. Most vagy utálnak bennünket, vagy csak Őt akarják megszerezni és engem el kell távolítani az útból. Vagy pedig igaz az a része, hogy bájital volt a dologban… De ki tette bele és miért? ~ A gondolataim cikáznak, szétesnek, majd összeállnak, de csak nem jön ki belőle semmi okosság. Tehetetlenül nézek vissza rá, de nem akarom kétségek közt hagyni.
- Lehet, hogy így volt, lehet, hogy volt bájital a dologban, de esküszöm, hogy… vagyis nem kell esküdnöm, mert bájital hatása alatt állok. – mosolyodom el zavartan, majd folytatom.
- Szóval, ha így volt, nem tudom, hogy ki tette és miért? Csak velem akartak szórakozni? Fogalmam sincs. Egyébként pedig tényleg meglepődtem – itt már eléggé kezdek vörösödni, ahogy visszagondolok rá – amikor megcsókoltál, nagyon remélem, hogy nem bántad meg. Én biztosan nem, és már sokkal előbb szerettelek, mint aznap, így nem volt szükség bájitalra… ö, szóval érted. Tudom, te ittad meg, de véletlen volt. Aminek nagyon örülök, mert lehet, hogy sosem mertem volna megtenni. Így is te tetted meg az első lépést. – már az ajkait nézem, de bele-bele pillantok a szemeibe szégyenlősen. Sosem volt kenyerem a nagy monológ, pláne nem ebben a témában, de most nem tudtam elmenni a tény mellett, nem terelhettem a témát, mindkettőnk érdeke miatt.
- Megértem, hogy bizalmatlan voltál, de megkérdezhetted volna. Ismersz annyira, hogy ha akarnék, sem tudnék neked hazudni, minden leolvasható az arcomról. – vonom meg a vállaim egy félszeg mosoly kíséretében.
- Én nagyon szeretlek, és nem vetemednék ilyesmire. És megbocsájtok. – felelem szelíden, majd közelebb húzódok hozzá, hogy megcsókolhassam. Remélem, engedi, és akkor minden rendben. Azért bocsájtottam meg, mert nem hagyhattam figyelmen kívül a tényt, hogy szérumot adott nekem, viszont nem volt olyan jelentős hála Merlinnek, hogy problémázzak felette.
- Szóval ne aggódj, felejtsük el, bár jól fenéken billenteném az írogatót, mert gyanítom, hogy a szerelmi bájital készítőjével egyezik a személye. – mondom ki hangosan a gondolataimat. Ekkor eszembe jut valami, amire eddig nem gondoltam, és…
- Ha nem lett volna a bájital, akkor is megcsókolsz? Tudom, hülye kérdés, de tudni szeretném, hogy legalább kedveltél-e akkor olyan nagyon. – hiába nézek az őzbarna szemekbe, hiába próbálom kizárni a gondolatokat, akkor is elvörösödöm. Ez van, vele más a helyzet, a többi lánynál már el tudom kerülni az ilyesfajta helyzeteket nagyrészt.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Magyar Ákos hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed