36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Leonie Rohr hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 18:33 | Link

Zsolti fiú

A találkozó előtt egy órával már nekiállt készülődni, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Mármint nem azért, mert annyira ráizgult erre a kis programra Zsolttal, hanem mert általában nem megy anélkül társaságba, hogy ne próbálkozna meg emberi formát ölteni előtte. Valójában amióta Zsolttal találkozott, egyfolytában nevet. Lehetne tompítani ennek az élét valami olyasmivel, hogy vele kacag, de akkor az nem volna teljesen igaz. Mikor meghallotta a srác ötletét, hogy randizzanak... Az első gondolata az volt: "Fiam, aludj még pár órát, és gyere vissza, ha jobban leszel". Most komolyan... látszik, nem ismeri a kishölgyet, aki nagyjából egy ötéves agyi szintjén áll, és a kapcsolatokról annyi fogalma van, amit a mesekönyvekből megtudott. Tahát van az a bizonyos szőke herceg, meg az üvegcipellő és társai. Ő ilyesmikre vár, vagy egy nagy medvére. Ezt még nem döntötte el, de manapság sokat járnak a fogaskerekei emiatt.
Mindegy is, mivel a hősszerelmes úriember a csapattársa, mégis igent mondott a noszogatásra, de egyáltalán nem randevú céljából. Csak mert szereti az embereket, és őszintén... rendkívül kíváncsi, ebből mi lesz. Mulattatja a helyzet, szörnyen.
Bevágtat a cukrászda ajtaján, és megkeresi tekintetével a fiúcskát. Nem nehéz észrevenni az egyedül várakozót. Elneveti magát, és odaugrándozik hozzá, hogy hatalmas lendülettel levesse magát a vele szembeni székre.
-Szia! Régóta vársz? - Ha minden igaz, késett vagy negyed órát, de úgy hallotta a szobatársaitól, hogy a lányoknak ez megengedett. Teljesen jó lenne, ha ezt a tanárok is így fognák fel, akkor nem lenne probléma abból, hogy mindig úgy esik be kezdés után.
-Kértél már valamit? Úúú, édességhiányom van, úgyhogy remek ötlet volt idejönni. Mondjuuuk... - Int a pincérnek, és rendel magának egy ötgombócos fagyikelyhet. Nem számít, hogy tél van meg hideg.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 20:02 | Link

Zsolti fiú

Zsolti fiú nem viccel. Ezt azért már sejtette akkor is, mikor a meghívást kapta, de az udvarias gesztus mégis meglepetésként éri. Hát nem béna ő, hogy ne tudjon egyedül levenni egy kabátot. Látszik, hogy még sosem bántak így vele, ez annyira nem természetes. Meg a bókáradat, ami hirtelen a nyakába zúdul... senki nem mondta, hogy mentőmellényt is hozzon magával. Vagy legalábbis testőrséget, mert látszólag az uraság hormontúltengésben szenved. Még jó, hogy a területét nem jelölte meg eddig.
-Őőő... mihihhiiii? - Alig ült le a székre, visítva felnevet. Nem, igazán nem akarja ő kiröhögni a srácot, de azért ez így kezdésre kicsit sok neki. De még végszóként is brutális lenne, valljuk be őszintén.
-Tudom, hogy sokat késtem... de... Te ittál, amíg nem voltam itt? - Nem bírja abbahagyni a nevetést. Ez a tökéletes test egyből kiütötte őt, és annyira kileng ültében, hogy egy fél pillanattal később már le is borult a székről. Nincs mit tenni, majdhogynem az asztal alatt folytatja a kacagást, míg végül már a könnyei is kicsordulnak.
-Kérlek! Kíméld meg az életem! - Levegőért kapkodva próbál visszamászni a székre. Meg hát amekkorra törpe, csoda, hogy nem úgy kell felrakni rá.
-Figyelj... - Mielőtt még valami okosat mondhatna, már jön a következő akció. Egy buldózer sem lehetne hatásosabb, mint Zsolt.
-Virágook! - Csapja össze a tenyereit boldogan. Imádja a virágokat, legyen az bármilyen fajta. Átveszi a csokrot, és megszaglássza.
-Otthon mindig bele szoktam esni a mamám rózsabokraiba... vagy a kaktuszaiba. Igen változó. - Kezd bele derűsen a mesélésbe. Nyilván nem lett meggyőzve, de imád ajándékokat kapni, mint bármelyik másik gyerek is.
-Hűűű, azért elég tág ez a témakör. - Vigyorog rá a fiúkára. Ha nem lenne maga is rendkívül közvetlen, talán még tolakodásnak is vélné, de mivel imád beszélni...
-De mondjuuuk... - Könnyebb lenne gondolkodnia, ha Zsolt nem próbálkozna ilyen erőteljesen. Az erőltetett szemkontaktus például pont olyan, mintha valami ördögöt akarna közben kiűzni a hölgyből.
-Van rajtam valami fura? - Neveti el ismét magát, mert igazán nem érti, mi ez az egész. Persze olvas ő női magazinokat, és a "Modern Boszorkány" sokat foglalkozik a férfiakkal is, de Leonie sosem tudta hova rakni a témát.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 21:12 | Link

Zsolti fiú

Most már valóban kezd úgy tekinteni Zsoltra, mint valami eszelősre. Még életében nem hallott embert, aki ennyi fura dolgot hordott volna össze egyszerre. Talán történt vele valami, mielőtt Leonie ide ért. Vajon megkérdezze a pincért, hogy nem esett-e a srác fejre abban a huszonöt percben?
-Mondd, ezeket a dolgokat könyvből tanultad? - Komolyan érdekli a dolog, így egy pillanatra abbahagyja a nevetést, és érdeklődve tekint a bagolykő legújabb hódítójára.
-Én is mindig szerettem volna ilyen cifrán beszélni, de talán túl keveset olvasok hozzá, hogy így tudjam csavarni a mondatokat. - Lebiggyeszti ajkait. Valószínűleg sosem fog tudni ilyen ékesen szólni...
-Ha már a kisgyerekes énnél tartunk. - Átugorja azt a kérdést, hogy rajta nevet-e. Talán a válasz nem nyerné el csapattársa tetszését.
-Mi lenne, ha olyat játszanánk, hogy a nap további részében nem mondasz ilyen fura dolgokat? - Vajon itt van olyan pánikgomb az asztal alatt, mint a bankoknál? Csak megnyomja, és perceken belül jön a felmentősereg... mert azt hitte nagy naivan, hogy fogja tudni kezelni a srácot, elvégre megmondta neki, hogy ez nem randi. Ő nem randizik. Most komolyan.. Leonie és egy kapcsolat? Mintha egy teknőst próbálnánk csigaházba, a csigát pedig páncélba rakni. Nem passzol.
-Óóó, ugyan! Volt már annál rosszabb is - Lóbálja a lábát - Valahogy mindig sikerül bajba kerülni - Vigyorogva megvonogatja a vállát. - Estem le lépcsőről, seprűről otthon - Kezdi sorolgatni, miközben ujjain számolja - De még a saját lábamban is képes vagyok megbotlani. - Egyetlen előnye ez a terelősködésnél. Nem tart tőle, hogy összetörik, mert már hozzászokott.
-Angyalt? - Megint elneveti magát. - Sok mindenhez hasonlítottak már, de ez új! - Ha ő angyal, akkor az ördögöknek nincs többé munkájuk.
-Szerintem komolyan lázas vagy - Néz rá aggódva Zsolti fiúra, de csak akkor kezd igazán érdekessé válni a helyzet, mikor az megfogja a kezét. Valójában imád másokat fogdosni, de érzi, hogy ez most nem teljesen az a baráti dolog, amihez hozzá van szokva. Már húzná is el, de elkésik, mert egy puszit is kap rá. Azt a kutya mindenit!
-Héhéhhé! - Elrántja a kezét. Úgy tűnik, a srác nagyon el van tájolódva, de sebaj, mert Leonie felkapja a kanalát, és az úriembernek már kevésbé mondható alak mellkasának szegezi.
-Ezt nem szabad! - Még nem döntötte el, hogy nevessen, megijedjen vagy szimplán döbbenten bámuljon.
-Vigyázz magadra, mert simán lenyomlak ám! Terelő vagyok, úgyhogy eltalálom a fejed, ha akarom! - Hogy mivel? Majd feldob egy gombóc fagyit, és a kanállal megsuhintja. Biztos hatásos lesz.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 23:00 | Link

Zsolti fiú

-Mondjuk, ezt eltaláltad – Kuncogja el magát. – Tényleg boszorkány vagyok. De ez azért annyira nem meglepő ebben az iskolában. – Még egy kacsintást is mellékel saját poénja mellé. Jajj, hát a szülei biztos stand up-ot néztek, mielőtt nekiálltak Leonie-nak, azért lett ilyen vicces kislány belőle.
-Persze, nincs harag! – Vigyorogva megvonogatja a vállát. Zsolti fiúnak nagy szerencséje, hogy vörös törpénk ilyen kedves alkat. Más már rég asztalt borított volna. Talán. Ki tudja… lehet, csak ő nem tudja, hova kell rakni az ilyen udvarlókat. Persze a belső hang azt mondja, hogy egy ládába kéne, majd egy hajó rakterébe, de az túl drasztikus lépés lenne.
-Nem tudom, mi számít komolynak. Egyszer nekirohantam az ajtó élének, de szerencsére csak kisebb agyrázkódást kaptam tőle. – Mesélné tovább is ezt az érdekfeszítő sztorit, de ugyebár kisebbfajta közjáték zajlik éppen. Még egy szárnyas, pufi tökmag is beröppen a képbe. Hé, most komolyan! Aki még pelenkát hord (vagy tán azt sem), ne próbálja kettészúrni az ő lelki világát, mert az nem fair. Mázli, hogy semmit nem észlel a jelenlétéből, csupán egy furcsa, szívet melengető érzés marad utána.
Zavartan rápislog a vele szemben ücsörgő srácra, aki éppen most állt neki pityeregni. Nem állt szándékában megijeszteni, így gyorsan lerakja a kezében lévő kanalat, amivel az imént fenyegette. Csakhogy… hála Cupidonak, rögvest fellángol a szerelem benne. Mégpedig a papírzsepi iránt, amivel Zsolti fiú az arcát takarja. Ejj, az tuti, hogy a kis szárnyas fejvadásznak nem ezzel az akciójával kéne reklámoznia magát a későbbiekben.
-Jajj, Zsolt, ne sírj! – Mondja ijedten. – Ne a zsebkendőbe! – És már nyújtja is a kezét rajongása tárgya felé.
-Tudom, hogy ez… de… megkaphatnám? – Mielőtt még a srác belefújja az orrát, megpróbálja elszedni tőle.
-Én.. nem akartalak megbántani. Csak ilyet nem illik csinálni. A szüleid nem mondták? – Miközben beszél, végig a zsepit szuggerálja.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 16:21 | Link

Zsolti fiú

Végül csak megkaparintotta a hőn áhított zsebkendőjét. Ó, zsepik legjobbika, micsoda gyönyörűséget érez a kezében tartva legnagyobb kincsét. Emellett még fülbevaló-imádata is aprócska hóbortnak tűnik. Próbál ugyan Zsoltra figyelni, de tekintete minduntalan visszatér imádata tárgyára. Be kéne kereteztetnie. Nem, nem… akkor nem tudná magával cipelni. De mi van, ha így elszakad? Isten ments! Ebbe még belegondolni is rossz. Nevet kéne neki adni, elvégre most már örök életére együtt maradnak!
-Terelő? Jah, igen –Álmodozó mosollyal próbálja felvenni a beszélgetés fonalát – Igazából… az kellett a csapatba, a bátyám meg azt mondta, hogy úgyis meghalok az első meccsen, szóval bevállaltam. – Mi lenne, ha Hans lenne a zsepi neve? – Csak azért is alapon. De mindig sajnálom, hogy bántanom kell a többieket – A múltkor még el is pityeredett, mikor kiütötték Kristófot. Nem tehet róla, irtózik az erőszaktól. Legyen inkább Géza, a zsebkendő.
-Persze! – Neveti el magát. Ő meg maga Rapunzel, csak az eredeti haját eladta szép pénzért, és most ilyen selejtesen tengeti mindennapjait.
-Nem szégyen, ha egy fiú sír… - Most igen erősen koncentrál Ödönre, a zsepire, hogy ne nevesse el magát. Meg amúgy is… olyan szép és hasznos… és fehér. Még sosem látott ennél szebben csillanó fehér anyagot.
-Ömm… - Szemöldöke felszalad a haja vonaláig. Már megint kezdődik ez a bókolás. Miért is beszélgetnek a kezéről, miközben Jürgennél nem létezik remekebb tárgy a földön? Ha hazamegy, azonnal írnia kell a családjának, hogy micsoda kabalát talált magának.
-Biztos azért ilyen szép, mert sokat mosok kezet – Mondja nagy komolykodva, bár inkább nevetne, amit felfelé kunkorodó szája is jelez beszélgető partnerének.
-A kedvenc színem talán a sárga. Bár nem is tudom.. változó – Jókedvűen megvonogatja a vállát, miközben elkezd válaszolgatni a kérdésekre. Magához képest keveset beszél, de talán azért, mert figyelmét leginkább Móric köti le. (Bizony… még nem talált megfelelő nevet)
-Van egy nyuszim! Imádom! Trilliannak hívják, és nagyon szép – De nem annyira, mint Egon, ez tény. Tényleg pszichológushoz kéne fordulnia. Még hogy egy tárgyat imádni ennyire…
-Majd bemutatom, ha szeretnéd. Nagyon okos, és általában szót fogad. Őt nem lehet nem szeretni. – A testvéres viccet hallva, oldalra biccenti a fejét.
-Kettő is van. Egy bátyám és egy nővérem. De... – Bálványozza a családját, szóval egy rossz szót sem mondana róluk, vagy ha mégis, azt nagyon nem gondolná komolyan. – Végül is… éjszakára nem rakjuk ki őket, meg az asztalnál esznek ők is, két lábon járnak… szóval… kevésbé hasonlítanak állatokra. – Ujjai között szórakozottan megforgatja Ézsaut. – Szóval Neked is van tesód. És ő most hol van?
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 18:32 | Link

Zsolti fiú

Imádatának tárgyát, Klaust simítgatja az asztalon egy lelkes mosollyal kísérve. Már a közös jövőjüket tervezné, ha közben nem kéne csapattársára is figyelnie. Bánatos dolog ez a fétis, megfosztja (majdnem) egyetlen örömétől, az emberektől. Bár most úgy érzi, hogy azzal is el tudna lenni, ha egy üres szobában ülne, és csak bámulná a zsebkendőt. De később biztos bánni fogja, hogy nem fordított kellő figyelmet Zsoltnak, aki egy igen mókás figura ebben a történetben.
-Nem, ő nem járt ide sosem. Pedig mindig mondom neki, hogy jelentkezzen mestertanoncnak, de nehéz őt meggyőzni. – Összeráncolja a szemöldökét. Úgy látszik, kezd kiveszni belőle a humorérzék. Ja, nem is, mert fél perccel később kitör belőle a nevetés. Igazán nem tudja hova rakni ezt a srácot a beszólásaival. Pedig ő aztán mindenkit imád, és mindenkivel tud azonosulni. Kivéve a vakondokkal. Azok ijesztőek, nem látnak, lapát lábaik vannak, ráadásul a föld alatt élnek. Egy vakonddal nem tud azonosulni. De ha például zsebkendő lehetne, mint Feri! Szép életük lett volna kettejüknek. Együtt, egy csomagolásban, míg valaki ki nem szabadította volna őket, hogy aztán boldogan… kifújja bennük az orrát. Csúnya vég. Talán mégis jobb ez a felállás.
-Azt hiszem, a bátyám soha nem is vette volna fel a tárgyat. Nem igazán hisz a jövendőmondásban… - Rávigyorog a srácra, miközben meglengeti a levegőben Thomast. De rosszul teszi, mert a következő másodpercben visítva felnevet, és akkora lendülettel dől hátra, hogy székkel együtt felborul. Ez már csak egy ilyen nap.
-Mihhihii? Miért mondasz ilyenekehhet? – Azért ujjlenyomatokról ábrándozni nem utal teljes józanságra. Bár zsebkendőket imádni sem épp’ a legtisztább fejre utal. Aprópó zsepi. Miközben próbál feltápászkodni, észreveszi a földön heverő Gyuszi maradványait. Hát ez… ennek annyi!
-Neee! – Felkapja két darabban lévő imádatának tárgyát. – Megöltem! Te jó ég! Megöltem! – Siránkozik egy sort, miközben Zsolti fiú orra előtt kezdi lóbálni a zsebkendőt, majd a felállított székre rogy ismét. Mi lesz így vele? Persze ő nem boszorkány, hogy helyrehozza… Pár pillanatig elkeseredetten nézi, majd felvidul.
-Nem baj, így már kettő van belőle! – Ez a megoldás talán azért született hirtelen, mert lassan kezd elmúlni Cupido ügyködésének hatása. Ideje lesz már.
-Nem is tudom… Neked mi tetszik a kezemben? – Teszi fel a költői kérdést. Legalább annyi értelme van az ő imádatának is. Bár… ha jobban belegondol, a keze nem néz ki úgy, mint egy csirkeláb, szóval valószínűleg tényleg a szép kategóriába tartozik. Most mit szerénykedjen itt…
-Fekete és sok leve van? – Jajj ne, ez már előre fáj neki. Beharapja alsó ajkát, hogy ne kezdjen újabb röhögő görcsbe. – Fogalmam sincs, de alig várom, hogy eláruld! – Egyébként tényleg kíváncsi. Biztos a néger a megfejtés. Mindig az. Fekete is, teste tömegének több mint a fele víz…
-Még ez is itt van! – Vígan meglengeti a fagyis kelyhet, amihez eddig hozzá sem nyúlt. De most, hogy eszébe jutott, szájához emeli, és elkezdi kortyolgatni az olvadt fagyit.
-Mást nem kérek, köszi. Nem mintha Te hozzányúltál volna a sütidhez… - Jegyzi meg csak úgy mellékesen.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 20:41 | Link

Zsolti fiú

-Csak semmi pánik – Nevetgél immár újra a széken ücsörögve. Legalább annyira törhetetlen a hölgyemény, mint egy kiló Zsolnay porcelán. Csak utóbbi még drága is.
-Már gondoltam rá, hogy biztonságossá kéne tenni a környezetem, de túl nagy meló lenne. – Az még hagyján, hogy egy házat bababiztossá tesznek… de egy egész iskolát és környékét? Talán beszélni kéne a vezetőséggel, elvégre csiripelik itt a madarak meg az iskolaújság pletykarovata is, hogy a gólyák megszállták a helyet. Leonie magára vállalhatná a felújítás megszervezését: „Egy biztonságos iskoláért!” szlogennel. A végén persze ő is profitálna belőle. Ezen elmélkedik, ujjaival Richard-Konstantin-t piszkálja, mikor beállít a postás.
-A rajongók már itt sem hagynak békén? – Villant ezer wattos vigyort a srácra. Nyilván már mindenki tudja, hogy Zsolti fiú lesz a legújabb kviddics sztár köreikben. Apropó… tényleg kviddics a téma. Vörös törpénk pedig nem győz szájat tátani a legújabb infó hallatán.
-Ezt el sem hiszem! – Nevet rendületlenül. Hogy miféle okokból nem akar hinni a fülének, az az ő titka marad. – Komolyan együtt leszünk bodyguardok a csapatban? – Óó, a kis medve most milyen büszke lenne rá, hogy így megcsillantotta angol szókincsét!
-Akkor ideje nekiállnod gyúrni és edzeni – Na, nem azért, mert olyan nyeszlett az úriember, csak mégis… rajta múlik az egész csapat épsége.
-Szeretnél egy-két jó tanácsot? - Lassan végigjátszott egy egész szezont, így már okoskodhat, nem?
-A lényeg, hogy mindig az ütő jó oldalán legyél. De végül is... terelőként ezt nem nehéz kivitelezni. - Valójában csak fecseg össze-vissza. Ugyan mit tanácsolhatna pont ő? Hogy Zsolti fiú rendesen fogja össze a haját, mielőtt pályára lép? Nagyjából ezt az egy tanulságot szűrte le eddigi meccsei alatt.
-Egyébként... nem mondtad el a vicc végét. - A zsebkendőjén kívül ez érdekli még a legjobban. Nem ér nyitva hagyni a végét, mert ő amúgy is olyan kis kíváncsi alkat.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 22:50 | Link

Zsolti fiú

Az igazság az, hogy egy egészséges tartás maradt még benne eme úriemberrel szemben. Elvégre olyan alak benyomását keltette már az elején, aki a virágot gyökerestül tépi ki, csak mert az olyan szép. De talán csak Leonie nincs hozzászokva az udvarlókhoz. Vajon erre kéne felkészítenie a lelkét a jövőben? Hát… viszlát, Szőke Hercegek meg Góliátok.
-Hangosan elmélkedtem volna? – Nem tud nem mulatni magán. Jobb lesz, ha vigyáz a gondolataira, mert úgy látszik, túl sokat jár a szája, és önkéntelenül is elmond mindent. Hihetetlenül idegesítő szokás.
-Őőő… hát őőő… - Ha valaki ebbe a tökmagba bele tudja fojtani a szót, az már valami. Zsolti fiú pedig a találkozó alkalmával nem először teszi ezt. Szenzációs képességekkel rendelkezik. Leonie környezetében bizonyára sokan örülnének, ha birtokában lennének ennek a tudásnak. Csakhogy nincsenek! Remélhetőleg az uraság sem lesz oly’ botor, hogy kiadja a titkot.
-Figyi… szerintem én nem leszek a rajongód. – Valamiért úgy érzi, teljes mértékben ellen kell állnia, nehogy félreértés essék közöttük. De azért próbálja a mondat élét elvenni.
-Tudod… már nem férne fel a posztered a szobám falára. – A kis szerencsétlen vörös! Vajon hogyan kell előadni a „nincs olyan, hogy mi” című szerzeményt? Merthogy ő tényleg roppant bénának érzi magát ebben a szituációban, és nyilván nem akarja megbántani a srácot sem. De az emberek józanabbik fele nagyjából két mondat után rájöhet, hogy Leonie a csodára vár, nem egy hús-vér hímneműre.
-Csak nyugodtan – Lelkesen áldozza fel együtt töltött idejüket, hogy Zsolti fiú megírhassa azt a roppant fontos levelét.
-Terelőnek jó lenni – Állapítja meg derűsen, miután beszélgető partnere megemlíti, hogy hajtónak is szívesen beállna. – Csak kár, hogy direkt bántani kell másokat. Az utolsó meccs után gondolkodtam, hogy be kéne fejeznem, de nem szívesen hagynám magára a csapatot. Meg aztán… jó móka repülni. – Igazából attól fél, hogy a játék miatt esetleg megszokja az agresszivitást. Ami… valljuk be őszintén, nála igazán lehetetlennek tűnik.
-Jaaa, hogy levele! – Ismét elneveti magát, de most nem éppen a viccen, hanem azon, hogy ő azt értette, leve. Látszik, hogy el van tájolva. Talán a zsepi vette így el az eszét. Valóban, már egyre kevesebbet pillantgat rá, múlik a hatás. Ez jó, még a végén bolondnak néznék a szobatársai. Mármint, a mostaninál is jobban.
-Néger postás? – Szegény feketék, mint említve lett korábban, tényleg mindig rájuk kell gondolni egy-egy ilyen viccnél. Leonie pedig még csak most kezd el gondolkodni a poénon. Beharapja alsó ajkát, és felvihog. Merthogy nem érti, mi van.
-Miért nem inkább bagoly? Abból is van fekete. – Korrepetálásra kéne járnia Humor Heroldhoz, akkor talán felfogná, miről van szó. Mindegy is, inkább kihörpinti az olvadt fagyi maradékát a kehelyből. A legkevésbé sem mondható illemtudó hölgynek.
-Mit szólnál, ha véget vetnénk a mai mókának? – Valójában már fel is ugrott a helyéről, és zsebében néhány érméért kotorászik, hogy fizetni tudjon. Csoda, hogy eddig bírta ülve, mert nem szokása nyugton maradni.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 20. 02:49 | Link

Gerilla akció

Otthon mindig azt mondogatják neki, hogy sosem fog felnőni, hiába múlnak el feje felett az évek. Pedig ez nem is igaz, mert már egy csomó felnőttes dolgot csinál! Például magának vágja a körmét, ha nem talál lelkes manikűrös iskolatársat vagy Keith-t, a kakaóját is egymaga készíti – kivéve, mikor a manók vagy Keith – és most még dolgozni is fog, Keith-szel. Mármint abban az esetben, ha nem bőg le nagyon ezen a találkozáson, vagy nem rakják ki már az első leejtett süti vagy fél vödör eltűnt fagyi után. Ami nem lehetséges, hiszen már megírta a szüleinek, hogy van ez a cukrászda meg benne a sok sütemény. Már csak Veronikát kéne megkérnie, írjon egy igazolást is, hogy elhiggyék otthon, ő tényleg megpróbált valami hasznosat csinálni, nem csak káoszt hagyni maga után. Mint általában Keith ruhásszekrényében…
A mai nap is csak a szokásos módon telik az apró hölgyemény számára. Az események pontos, időbeli lezajlását - hála a jó égnek - már ismeri a kedves olvasó, térjünk át hamar arra a részre, hogy mindebből mi jutott el kedves kis törpénk tudatáig, merthogy nem túl sok, azt garantálhatom előre.

16:35 *vizes*
16:38 *vizes haj*
16:42 *vizes szőke haj*
16:48 *kócos szőke haj*
16:54 *kócos, vizes Herci*
16:56 *Herci*
16:59 *Herci buborékfújóval*
17:09 *virág Hercitől*
17:12 *virág*
17:15 *leszállás a Föld nevezetű bolygóra*

Ahhoz képest, hogy nagyjából pont ennyire tudott odafigyelni az egész eddigi napjában, szinte hihetetlen, de közben végig beszélt és ugrándozott és úgy tett, mintha teljesen képben volna mindennel. Eddig.
Miután betették a lábukat a cukrászdába, kénytelen kissé lejjebb tekerni a Keith-üzemmódot, és odafigyelni a többiekre. Jéé, nem is olyan rossz dolog ez, hiszen egyből megpillantja csapatkapitányát a placcon azzal a másik valakivel, aki sokszor itt szokott lenni.
-Szia Kiva! – ugrálja először őt körbe, meg lepacsizik vele, ahogy illik, ha akarja, ha nem. Aztán vigyorogva megrángatja Vera kezét is, miközben Keith van oly’ kedves, és bemutatja magukat, és a 'nehari-csokrot' is átadja nagy kedvesen.
-Elkéstünk? – fordul vissza szörnyülködve a sráchoz, mintha nem is lenne tisztában ezzel az egyértelmű ténnyel. Aztán felrémlik neki> tényleg szóba került idefelé jövet, hogy szedniük kéne a lábukat, mert nincsenek épp időben.
-Ja, persze, elkéstünk! Bocsánat! – közben derűsen igazgatja a hajába tűzött virágokat. Elvégre élete első munkahelye lenne ez, valahogy csak ki kell néznie, még akkor is, ha kissé vizes és kócos, és fordítva vette fel a pólóját (vagy valójában a szőke srác pólóját?).
-Én is kaptam virágot, és én sem haragszom – fűzi még hozzá, hogy Verának megmutassa, milyen hatásosak is ezek az illatos zöldségek.
Szál megtekintése

Czukorvarázs Cukrászda - Leonie Rohr hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed