Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Tulajdonos: Dobrádi Írisz

Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Ava Sophia Volkov, Hadrévi Rebeka
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Wout percekig a kirakatban található sütemények bámulásával töltötte az időt. Egészen pontosan a vendégek asztaláról ette le lelki szemeivel a rendelésüket, akik először kellemetlenül igyekeztek tudomást sem venni a kigúvadt szemekről, aztán egyre inkább értetlenkedve, el-elfordulva figyelték a frusztráló jelenséget. De a fiú csak ott bámult az üveglap mögött, és perverz mosollyal figyelte, ahogyan a desszertvillák egyre apróbb szeletekre kanyarítják a süteménykülönlegességeket a bent ülők fehér porcelántányérjairól.
Közben halk nótát kezdett el dúdolni magában. Egy dalt, amit még a nagymamája tanított neki nagyon régen, kis tipegő korában, amikor látogatóba jöttek Magyarországra. Jaj de jó, a habos sütemény... Mogyoró van az ő tetején... Ajkaival suttogni kezdte a sorokat, egészen meghatódva a szép emlékek felidézésétől. Ekkor döntött úgy, hogy neki is meg kellett kóstolnia a habos süteményt, lehetőleg mogyoróval a tetején, mert különben sajnálják majd az angyalok.
Belépett végül - az ablaknál ülők nagy megkönnyebbülésére, bár amint látták, hogy a furcsa alak még a környéken andalog, csak még kétségbeesettebbek lettek -, és a pulthoz sétált, ahol ismét perceket töltött a kínálat átnyálazásával, hagyva, hogy az impulzusai vezéreljék döntése meghozatalában.
Aztán rámutatott az egyikre, szíve választottjára, és elindult, hogy helyet foglalhasson az egyik szabad boxban - egyedül. Szemével végig a pultot követte, mert nagyon szépnek találta a süteményeket, így sikeresen fellökött valakit útközben. Ettől annyira megijedt, hogy földbe gyökerezett a lába, és csak döbbenten bámulta a maga előtt állót, hogy hogyan is került ő oda, mikor nem látta jönni. El is felejtett megszólalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=883589#post883589][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.11.03. 15:33[/b][/url]

Wout percekig a kirakatban található sütemények bámulásával töltötte az időt. Egészen pontosan a vendégek asztaláról ette le lelki szemeivel a rendelésüket, akik először kellemetlenül igyekeztek tudomást sem venni a kigúvadt szemekről, aztán egyre inkább értetlenkedve, el-elfordulva figyelték a frusztráló jelenséget. De a fiú csak ott bámult az üveglap mögött, és perverz mosollyal figyelte, ahogyan a desszertvillák egyre apróbb szeletekre kanyarítják a süteménykülönlegességeket a bent ülők fehér porcelántányérjairól.
Közben halk nótát kezdett el dúdolni magában. Egy dalt, amit még a nagymamája tanított neki nagyon régen, kis tipegő korában, amikor látogatóba jöttek Magyarországra. Jaj de jó, a habos sütemény... Mogyoró van az ő tetején... Ajkaival suttogni kezdte a sorokat, egészen meghatódva a szép emlékek felidézésétől. Ekkor döntött úgy, hogy neki is meg kellett kóstolnia a habos süteményt, lehetőleg mogyoróval a tetején, mert különben sajnálják majd az angyalok.
Belépett végül - az ablaknál ülők nagy megkönnyebbülésére, bár amint látták, hogy a furcsa alak még a környéken andalog, csak még kétségbeesettebbek lettek -, és a pulthoz sétált, ahol ismét perceket töltött a kínálat átnyálazásával, hagyva, hogy az impulzusai vezéreljék döntése meghozatalában.
Aztán rámutatott az egyikre, szíve választottjára, és elindult, hogy helyet foglalhasson az egyik szabad boxban - egyedül. Szemével végig a pultot követte, mert nagyon szépnek találta a süteményeket, így sikeresen fellökött valakit útközben. Ettől annyira megijedt, hogy földbe gyökerezett a lába, és csak döbbenten bámulta a maga előtt állót, hogy hogyan is került ő oda, mikor nem látta jönni. El is felejtett megszólalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=883610#post883610][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 18:20[/b][/url]

Muszáj volt rápróbálnom a Czukorvarázs forró csoki különlegességeire, így amíg Nessie valami könyvet ment el megnézni, én rövid időn belül már negyedjére vagyok itt, és próbálom kitalálni, ezúttal melyiket próbáljam ki.
Vannak hétköznapibbak, különféle csokoládékat tartalmazó, esetleg banános, csilis, sima mogyorós ízűek, de van sütőtökös is, amitől szőrös lesz a szád belseje vagy olyan, amitől tűzijáték pattog ki a füleden. Különféle szórásokat is lehet kérni a tejszínhabra, ami szintén különféle színekben és ízekben érhető el, olyan sokféle variációt téve lehetővé, hogy egész évben mindennap idejárhatnék.
Mikor végre sikerül választanom, megszabadulva a kínzó gondolatoktól, hogy na mi legyen, eljut tudatomig a körülöttem lévő emberek sutyorgása.
"Merlinre, ennek a gyereknek meg mi baja?", "Szerintem ez a szemmel verés, mondom, ez az!", "Valaki szóljon már, hogy menjen onnan!" és hasonlók ütik meg fülem, és bögrém fülét szorongatva fordulok meg.
- Jajj ne! Jajj ne már!
Egyszer láttam egy képen, de erre a arckifejezésre nem készíthetett fel semmi, még Nessie elbeszélései se, mikor épp nekem kesergett, hogy egy újabb délutánt kellett túlélnie a társaságában.
Gyorsan lekapom magamról a szemüvegem, és megpróbálok valahol az üzlet hátuljában elbújni előle. Közben sűrűn kortyolgatom a forrócsokim, ahogy behúzott nyakkal iszkolok a boxok és asztalok mellett, próbálván senkiben nem orra bukni. Miközben kikerülök egy kisebb társaságot, elvesztem a térérzékemet, és nem veszem észre, hogy rövidesen a másik oldalon, de elindulok ugyanoda, ahonnét jöttem. És szembe találom magam a sráccal, aki sütivel a kezében, a pultot bámulva lépdel egyenesen felém. Megtorpanok, és kétségbeesetten körbenézek, merre ugorjak, de ekkor már késő. Szemüveg nélkül már csak akkor sikerül észlelnem a veszélyt, mikor nincs módom elkerülni, és az italom maradékát magamra öntve borulok fel, és nyúlok el a kövön.
- Uuuf..!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=883732#post883732][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.11.05. 20:58[/b][/url]

Indiánszót hallott, úgy vélte. Meg mellé egy nagy puffanást, és tányércsörömpölést. Elbambult, ettől a tányérkát megdöntötte kezében, ezért még a várva várt habos sütemény is grátiszként az idegenre pottyant.
- Jaj, már megint - sziszegte fogai között lemondóan. Úgy látszott, hogy elátkozták, vagy a sors szórakozott vele. Mondhatni ugyanúgy érezte magát, mint a végzős bálon, mert most is rengeteg kíváncsi tekintet vette körül, az ingerek elöntötték az érzékszerveit, és még az áldozat kisugárzásában is volt valami különös, ami őt Sigridre emlékeztette.
- Nagyon sajnálom - köszörülte meg a torkát először, aztán lovagiasan kezet nyújtott a földön fekvőnek, hogy minél hamarabb felsegíthesse. Talán eltört közben a pohara, nem is tudta pontosan, csak a nagy ricsaj sértette meg a fülét, de igyekezett nyugtatni a kedélyeket, rutinosan. - Nyugalom, nagy gyakorlatom van a folteltávolításban. Állj fel, és nyomban helyre tudom hozni - ígérte komoly hangon, miközben egy mélyet sóhajtva elkezdett kotorászni a zsebeiben a pálcája után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=883783#post883783][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.07. 14:19[/b][/url]

Nagyon forró, és égeti a szájpadlásom, a nyelvem forrázom le vele, de muszáj kortyolgatnom az italból, mert félek, hogy a teli bögrét kilötykölném, miközben menekülök. Azonban nem sikerül annyit leinnom belőle, hogy mikor Wouter Collenwen bambulva fellök, ne legyen mindenem csupa csoki, mint a Chocapic reklámban. Az hiányzik még, hogy gabonapehellyé változzak tőle, de sajnos nincs ekkora szerencsém.
Ehelyett, ahogy kiterülve elmerengek rajta, mivel érdemeltem ezt ki vajon, valami a mellkasomon puffan, egész fönt, hogy szépen a cukros habon a nyakamba csússzon. A "jaj már megint"-et hallva kénytelen vagyok azonban kínzottan elnevetni magam.
Rázkódom a nevetéstől, és először észre sem veszem a felém nyújtott kezet, halálosan komoly kijelentése azonban csak olaj a tűzre, vagy, jelen esetben, hab a tortán.
- Te tényleg borzasztó vagy! - fetrengek még mindig, de aztán könnyeimmel küszködve végül sikerül ülőpozícióba tornásznom magam. Feljajdulok, mert fáj a hátam, de még ez is viccesnek tűnik. Belegondolok, hogy nekiálltam kommandózni, elsettenkedni mielőtt belebotlok, erre pont azt történt, amit elkerülni próbáltam, de egészen zseniális módon.
- Mert sokat gyakorlod, mi? - kapaszkodom meg végül benne, és kecmergek fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=883856#post883856][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.11.10. 16:14[/b][/url]

Fülével közelebb hajolt, mintha nem lett volna biztos abban, hogy jól hall, de aztán a reakció önmagáért beszélt. A vöröshajú leányka, akit véletlenül fellökött, számára megmagyarázhatatlan módon nevetésben tört ki. Rögtön arra gondolt, hogy talán beverte a fejét valahol, az emberek állítólag akkor szoktak furcsaságokat művelni. Annyira nevetett a lány, a szemmel nyilvánvaló fájdalom ellenére, hogy Wout arcán néhány röpke pillanat múlva büszkeség ült ki. Mégiscsak ő lehetett a hangulat forrása, gondolta.
- Ezt most miért mondod? - értetlenkedett. Ezek után valami bókra számított, nem pedig szidalmazásra, de közben a hangsúly még mindig félreérthető volt. Wout nem szerette az ilyen kétértelmű megnyilvánulásokat. Elemezte aztán a szavakat, de kikérte magának és felháborodott a nyilatkozaton.
- Különben sem hiszem, hogy találkoztunk mi már - pufogta. - Hát... Valami olyasmi - meglepődött, mennyire jól találta ki az igazságot a lány, mikor sikerült nagy nehezen felhúznia a földről.
- Elnézést kérünk, véletlen volt - szólt az idő közben megjelenő alkalmazottnak, aki hatalmas megkönnyebbülésére udvarias és megértő volt velük szemben. Neki is álltak feltakarítani a tócsát és a törött porcelánokat. - Akarod, hogy eltüntessem? Utána meghívlak egy ugyanilyenre - megijedt, hogy ha szó nélkül cselekszik, ugyanaz az elrohanás lesz a vége, mint a bálon, ezért próbált kommunikatívabb lenni, és nem ráijeszteni a társára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=883894#post883894][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.11. 19:31[/b][/url]

Még ő van felháborodva, hát ez fergeteges! Nem bírom abbahagyni a nevetést, a fejem csóválom hitetlenkedve. Nessie nem mondta, hogy ilyen vicces ez a gyerek! Csak azt, hogy kínos, és unalmas, de utóbbit egyáltalán nem mondhatom el a jelenlegi helyzetről, bár igaz, félig-meddig én okoztam. Na jó, talán hatvan-negyven százalékban. Maximum hatvanöt.
- Tényleg nem találkoztunk még, de tudom jól, ki vagy - hagyom rá, és rettentően szórakoztat, hogy miközben az én ruhám nyakán folyik be épp a hab, még ő van megsértődve rám. Ezen mit lehet, ha nem nevetni?
- Bocsánat..! - nézek sajnálkozva én is a nem túl boldog fejet vágó eladólányra, aki gyorsan el is takarítja a földre hullott tányért, míg egy másik azt a forrócsokit szívja fel pálcája segítségével, ami valami csoda folytán nem a ruhám áztatja épp át, hanem a kövön fénylik.
- Persze, csináld csak, ennél már úgyse lesz rosszabb! - Még karjaim is széttárom, hogy jól hozzám férjen, és közben aktívan igyekszem eltüntetni arcomról a vigyort. Komolyan hihetetlen, és alig várom, hogy elmeséljem Sigridnek, de Wout arcára is kíváncsi vagyok már nagyon, mikor megtudja, kibe botlott bele - szó szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=883913#post883913][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.11.12. 17:36[/b][/url]

Ez úgy hangzott számára, mint egy fenyegetés. De mégsem volt az talán... Arca falfehérré vált egy pillanatra az ijedtségtől, majd nyelt egy jó nagyot. Ritkán foglalkozott azzal, hogy kik ismerték őt, de ennyire sejtelmesen nem gyakran vágták ezt hozzá. Azzal valamennyire tisztában volt az idekerülése óta, hogy a varázslények iránti megszállottsága az átlagosnál nagyobb mértékű, ezért inkább törődött az érdeklődési köreivel a szociális interakciók helyett. Nem lepte volna meg tehát, ha visszahallotta volna a különböző jelzőket, úgy mint a "fura fiú", "bogaras" és társai. Lehet, hogy az elején meghökkentették, de inkább természetesek voltak a számára, mert a stílusa valóban különc. A maga nemében. Óriási egyéniségnek persze nem tartotta magát, sőt... Pont annak, aki nem sok vizet zavart - zavarna, ha nem lök fel másokat véletlen. Vagy nem rémít meg a bámulásával. Akaratlanul!
- Tergeo - hangzott el a szájából a jól ismert bűbáj neve, miután a kis közjátékkal rendezték maguk körül a környezetüket, és elővette a zsebében lapuló pálcáját. Az előző ominózus esetből tanulva így pillanatokon belül eltüntetésre kerültek a sajnálatos baleset nyomai, csak a forró ital miatti égési sérülések hatásaitól szenvedhetett még az áldozat feltételezhetően.
- Sosem lehet tudni - válaszolta, kizárólag jó tanácsként szánva. Ezt követően intett neki, hogy jöjjön újra a pulthoz, és ha sikerült választania, rendelt magának és károsultjának egy kis vigasztalót, majd helyet foglalhattak immár gond nélkül az egyik boxban.
- Na, ezzel már remélem, hogy ezt is letudtam, és meg nem történtté tettem a történteket - motyogta maga elé, amit magának szánt ugyan, de erről megfeledkezve sikerült hangosan kimondania. - Jaj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=883980#post883980][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.15. 20:59[/b][/url]

Valóban úgy néz ki, szerzett már némi gyakorlatot a tisztogatós bűbájok terén, mert egykettőre rendbe hozza elázott, maszatos ruhámat, már csak a nyakamból törölgetem egy szalvéta segítségével süteménye maradékát, miközben követem őt a pulthoz. De még mindig ott virít arcomon a vigyor, azt hiába próbálnám egyelőre levakarni magamról. Rettentően kész vagyok ettől a furcsa, kettős érzéstől, ami elfogott a srác miatt, és látszólag őt is meglepi a reakcióm, vagy csak magától ilyen ütődött, hogy sorra csúsznak ki száján a meggondolatlan szavak.
Hagyom, hogy meghívjon egy vigasz forrócsokira, pedig egyik felem már rég húzta volna a nyúlcipőt, a másik akarja csak nagyon látni, mi sül ki még ebből. Talán semmi katasztrofális.
- Én még határozottan emlékszem, hogy megtörténtek, és szerintem a jelenlévők is - bökök fejemmel mögé, ahol én ugyan csak homályosan, de azt látom, hogy felénk nézelődnek még néhányan. Asszem én is eléggé beégtem a kommandózással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884098#post884098][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.11.19. 16:21[/b][/url]

Végre megkapta a süteményt, és az asztalnál ülve belekóstolhatott. Igazából finom volt, de talán egy kicsit jobbra számított. Lehet, hogy amiatt, mert már türelmetlenségében túl magasra tette a lécet. Viszont azt nem vonta kétségbe, hogy ez a hely miért ennyire népszerű. Lenyűgözte a hűtőpultban sorakozó színes, formás cukrászkülönlegességek kavalkádja. Kérhetett volna hozzá egy italt is, de azt elfelejtett. Arra koncentrált, hogy mielőbb kárpótolni tudja áldozatát a forrócsokival.
- Áh - konstatálta, majd két kezével rászorított az asztallap szélére, mintha kapaszkodnia kellene. Így kicsit magabiztosabbnak érezte magát. Másnak mondjuk lehet úgy tűnt, mintha bármikor készen állt volna ráborítani az asztalt, pedig nem. - Fura, hogy nevetni tudsz ezen. Más már felkapta volna a vizet... Te nem szoktál mérges lenni? - úgy gondolta, hogy egy különleges lányt talált, mert szórakozott rajta és még mindig vele töltötte az idejét, holott a tapasztalat alapján ilyenkor teljesen kikelnek magukból mások. Lehet, hogy a vele szemben ülő akarna tőle valamit? Összeráncolta a homlokát, és ahogy ezen gondolkodott magában, furcsán végigmérő pillantást vetett rá.
- Finom? - kérdezte még kedvesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884100#post884100][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.19. 17:54[/b][/url]

Elkezdek magamban kuncogni, mielőtt még újból megjegyezné, hogy fura, hogy nevetek az eseten, mert közben az is eszembe jut, hogy mennyire abszurd, hogy el akartam menekülni innen, mielőtt meglátott volna, erre most itt ülünk egy boxban... és ami igazán röhejes, hogy teljesen felesleges is volt az egész manőver, hiszen fogalma sincs róla szerintem, hogy ki vagyok! Ha simán elsétálok mellette, észre sem vesz talán, de valami arra késztetett, hogy Jane Bond üzemmódba kapcsoljak, és most itt vigyorgok az orra előtt.
- Mert nagyon vicces - csóválom meg a fejem. - De nem rajtad nevetek vagy ilyesmi, hanem magamon. Szoktam mérges lenni, igazából akartam is az lenni, de aztán nem ment!
Megint nevetnem kell, amit végül csak azzal tudok magamba fojtani, hogy elkezdem kortyolgatni a forró csokimat, ami mostanra már iható hőmérsékletű lenne, ha az elsőként kikért lenne nálam, ez viszont jól megégeti a nyelvem, amit kis is dugok és legyezgetni kezdek.
- Fojjóó! - válaszolok kérdésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884134#post884134][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.11.21. 13:57[/b][/url]

Hirtelen a vele szemben ülő lány szemeibe nézett, mintha csak olvasni akart volna a gondolataiban. Ámde hiába erőlködött, és ráncolta hozzá a szemöldökét, nem tudta összerakni a fejében, hogy mit miért tesz a másik. Ilyen reakcióval még nem találkozott, furcsának és megmagyarázhatatlannak gondolta. Különlegesnek. Végül is aztán arra jutott, hogy ebben hasonlítanak a maguk módján.
- Furcsa vagy. De én is. Ez közös bennünk - közölte tényként. - Én nem tudok ilyen vidám lenni. Nagyon szomorú se. Inkább realista? Apa legalábbis ezt mondta. Szerintem jó jelző - vélekedett hangosan, és erre valahol büszke volt. Ez a sok nevetés kezdett számára kellemetlen lenni, ahogy bámulta őt, mert nehezen tudta feldolgozni az érzelmeket. Meg is igazította a gallérját. Szinte már azt kérdezte magától, hogy most akkor ez a lány mindenen így elnevetgél magában, mint aki bolondgombát evett?
- Bolondgomba - jelentette is ki hangosan, bár nem a lányra értette, csak egy gondolatfoszlányt adott ki magából. - De attól még finom? - kérdezett vissza erőlködve. Tudni akarta, elégedett-e a másik a meghívástól, vagy kénytelen lesz egy emeletes tortát is rendelni neki, amit ezzel a lendülettel el is kezdett nézegetni a pultban, úgyis pont szemreállt innen a boxból. Egy nagy, esküvői tortát nézett ki éppen, aminek tetején a menyasszony és a vőlegény figura vígan táncikáltak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884159#post884159][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.23. 11:35[/b][/url]

Úgy néz rám, mint egy hibbantra, és őszintén szólva nem tudom hibáztatni érte, amúgy is valószínűleg ahhoz van szokva, hogy elküldik melegebb égtájra, nemhogy nevetnek a társaságában. Vagy hogy egyáltalán a társaságában maradnak... jó, ez picit gonosz gondolat, de őszintén szólva én magam is érzem így, szóval kijelentésére kénytelen vagyok bólintani. Tényleg hasonlítunk. Csak engem Nessie szeret.
- Közömbös. Egykedvű - dobtam még be egy-két jelzőt, hátha kisegítem vele, de lehet inkább tűnik ez most sértegetésnek a vigyorom mellett. - Bocs, úgy értem, nem feltétlenül baj, ha nem mutatod ki az érzéseid. Biztos van, aminek örülsz, meg olyasmi, aminek nem, csak nem könnyezel egyiktől se.
Bezzeg én, simán elsírom magam hülyeségeken is, hát még nagyobb dolgokon. Jó lenne kicsit visszaszorítani ezeket a végleteket, és például most is visszább venni a viháncolásból, mert tényleg úgy néz rám a "fura gyerek", hogy attól úgy érzem, kettőnk közül ő az, aki tökéletesen normális.
Egyszercsak kijelenti, hogy bolondgomba, amivel nem tudom, mit kezdjek, de miután sikerül nyelvem lehűteni kissé, bólintok.
- Igen, finom. A süti milyen? - hajolok kicsit előrébb, hogy lássak is belőle valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884216#post884216][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.11.26. 17:15[/b][/url]

A közömbösséget és az egykedvűséget valahol dicséretesnek tartotta. Jobban szeretett a saját kis világával törődni, mintsem a külvilág zavaros, nehezen érthető motivációit fejtegetni, ami annyi embernek okozott fejfájást a környezetében, neki pedig csak megerősítést adott abban, hogy jó az, amit csinált. Ilyenkor mindig a Navine ház leírására gondolt, és megnyugtatta magát, hogy talán egy igazi navinés veszett el benne, ha hinni lehet az elemzéseknek. Vagy túltolta. De olyan volt, mint egy kis buddhista szerzetes, és már csak az hiányzott, hogy lótuszülésben lebegve meditáljon mindenek fölött.
- Próbáltam kimutatni... - ismerte be őszintén. - De nehéz... Túl sok energiát igényel. Elfáradok, vagy nem is tudom - kezdte ujjait maga előtt tördelni vallomása közben. - Biztos van erre valami trükk, csak én nem tudom - mosolyodott el aztán. Néha azért feltámadt benne némi kíváncsiság, hogy mások hogyan csinálják.
- Jó. Meg akarod kóstolni? - kanyarított le egy adagot a villájával, nem túl higiénikus módon, de azért a tányérkáját is közelebb tolta a lányhoz, ha esetleg onnan csippentene az ujjaival, őt az sem zavarná. - Te fiatalabb vagy nálam - közölte tényként, amivel arra akart utalni, hogy még nem nagyon látta a kastélyban, meg úgy az órákon. A mestertanoncokat látásból már ismerte ennyi idő után, az évfolyamát pláne, alatta meg... vegyes a kép. A sok jöttmentet lehetetlenség követni egy ekkora iskolában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884285#post884285][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.29. 19:37[/b][/url]

Egyelőre nem tudom eldönteni, mit is gondoljak róla igazán, mert azt, ahogyan Nessie leírta, vagy ami kialakult bennem róla utána, nem érzem helyénvalónak, egyáltalán nem olyan vészes. Fura-fura, de szórakoztató valahogy, és a maga ügyetlen módján még kedves is velem. Persze simán lehet, hogy csak nem akarja, hogy beáruljam, esetleg kitiltsák innen, vagy bármi. Az sincs kizárva.
Össze is húzom kicsit szemem, ahogy magyarázatát hallgatom, és nem biztos, hogy ez biztatóbb, mint ha nevetek, de ha meg fapofát vágok, az a baj.
- Az a trükk, hogy nincs trükk. Ha nem jön természetesen, akkor az nem is igazi érzelem - vélekedek, amivel megint csak nem segítem ki.
Jobb is, ha figyelmünket az édességre fordítjuk, a kakaónak úgyis hűlnie kell még, és mikor lekanyarít nekem egy falatot, reflexből bekapom, mint aki erre van kondicionálva. Aztán lehet, hogy ő úgy gondolta, fogdossam össze a sütit és úgy vegyem a számba, meg nyalogassam le az ujjaim? Hát az előbb még a földet sepertem vele, azért mégse!
- Tizenhat vagyok. Édes - utóbbit a sütire mondom, de nem panaszképp, hanem épp ellenkezőleg, még elégedetten cuppogok is számmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884318#post884318][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.11.30. 17:10[/b][/url]

Tekintetét a távolba meresztette, mintha onnan akarta volna leolvasni a válaszát a lány magyarázatával kapcsolatban.
- És ha nincs egyáltalán érzelem? Olyan is van, nem? Csak az fura - mert valami mindig volt szerinte, vagy ha pont azt mutatta ki, hogy őt ezek nem érdekelték, félt attól, hogy szívtelennek gondolják, vagy valami sokkal rosszabbnak. Pedig úgy mélyebben csak a saját maga érzéseinek örült, ha egyáltalán megértette, vagy rendbe hozta, a környezetét már egy magasabb szint volt megértenie, nem véletlenül adja fel legtöbbször. Lehet, hogy így kellett őt elfogadni. Mert ő ilyen volt mindig is.
Mosoly szökött az arcára, amint a másik megette a kínált falatot. Szívesen adta, adott volna akár többet is, de ő csak forró csokit kért. Nagy elégedettséggel nézte végig, ahogyan lenyeli a kóstolót, majd mintha mégiscsak sajnálta volna a többit, egy csapásra befalta a szeletet. Azért, ha a szívére tette a kezét, olyan marha nagy adagot itt nem mértek ebből, ellenben nem számított valami olcsónak a hely. Legalább díjnyertes, vagy mi, de legalábbis ismert.
- Én most lettem tizennyolc - mesélte büszkén, s anélkül, hogy rosszra akart volna utalni, kacsintott egyet. - Szerintem nem navinés vagy. Eridon? - nagyobb valószínűséggel látta volna már a körletben akár korábban is, de... a sok nevetéstől muszáj azt hinnie, hogy a pirosak házába jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884489#post884489][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.12.11. 18:11[/b][/url]

Megrángatom a vállam válaszként, mert bizony őszintén szólva fogalmam sincs, hogy van-e olyan, hogy nincs érzelem. Valamit én mindig szoktam érezni, ha mást nem, unalmat. Ahogy ő is megállapítja, az fura, ha nem érzünk semmit. Az.. nem jó. Tényleg nagyon egykedvűnek tűnik, olyan kicsikét.. nem is tudom, robotszerűnek.
Aztán hirtelen, de még teli szájjal mutogatni kezdek rá, egyenesen az arcába tolom az ujjam, ami nem lett sütis, mert nem kellett megfognom, hanem lekaphattam szájjal a villájáról.
- Mosolyogsz! Az valami! - számomra egy kisebb diadal, neki meg megerősítés, hogy igenis érez ő valamit, bár, hogy pontosan minek is szólt a gesztus, abban nem vagyok biztos. - Vagy most kinevettél?
Még kacsintani is tud, állapítom meg, ami mögött megint csak lehet valami, hacsak nem valami begyakorolt dolog ez most tőle, amit viszont nem értek. Valamire utalgatni próbál vajon a nagykorúságával? Talán azt akarja sugallni, hogy tud venni alkoholt. Ez mondjuk fonti infó lehet, el is raktározom.
- Ááá, egyik sem nyert. Bár szerintem nem jó helyre kerültem, csak talán Nessie miatt rakott az a bunkósbot a zöldek közé. Amit amúgy nem bánok, egy kicsit ijesztő volt először itt. Nem tudom, hogy bírtam volna ki egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884557#post884557][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.12.16. 15:40[/b][/url]

Mintha valami szenzációsat fedezett volna fel a másik, úgy felkiáltva kezdett mutogatni felé, amiből annyit érzékelt leginkább, hogy egy foltos ujjhegy lett úrrá a látószögén, és zoomol telibe a pupillájába. Egy idétlen, pulykáktól ellesett mozdulattal behúzta a nyakát, de valahogy hátrafelé.
- Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy megfigyeljenek - vakargatta meg az állát beismerőleg, de elsődlegesen magának jegyezte meg. És valóban, túl sok figyelem nem jutott rá a nagyszülőkön kívül, akik a maguk nyugdíjas kapacitásukkal igyekezték megtenni a tőlük telhetőt. - Nem nevettelek ki. Mert nem nevettem. Csak mosolyogtam. Te mondtad - érvelt indulatosan, durcás kisgyerekként.
- Mi ijesztő? - kérdezte őszinte elcsodálkozással. De a név, mármint Nessie, csak még inkább szöget ütött a fejében. Annyiszor hallotta már valakitől a Sjölander családdal közös jelenéseken. Gondolkodni kezdett elmélyülten, mint aki komolyan nem értett valamit, és így is volt. - Nessie miatt? Mármint Agnes? Tudtommal nem kérésre oszt be a bot - kezdett szokatlan érdeklődést mutatni a téma iránt, hogy még a székében is megigazította magát.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884576#post884576][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.12.17. 09:29[/b][/url]

Határozottan érzékelek rajta érzelmeket, méghozzá elég heveseket, ami azt illeti. Ezek persze lehetnek éppen azért ilyen szélsőségesek, mert csak eljátssza őket megfigyelés alapján, de valahogy nem hiszem, hogy erről lenne szó. Nagyon furi ez a srác, de nem egy robot.
- Jól van akkor, Mr. Kukacoskodó, akkor csak mosolyogtál rajtam - kötöm az ebet a karóhoz, ami nagyon csúnya dolog, kivéve persze, ha a kutyus veszélyes, vagy ilyesmi. Meg is törölgetem az arcom, mert attól tartok, maszatos lettem, vagy valami.
Talán jobb is lenne lassan távozóra fognom, hiszem az említett rokon már biztos keres, hogy hová tűntem. Nem találhat meg a srác társaságában, amint cseverészünk és sütizünk. Sőt, a villájáról kapom be a falatot, mintha egy... úristen, mintha egy randin lennénk!
- Hát csak ijesztő ez az új hely kicsit. Kezdetben.. és Nessie jelenléte segít. Tudod, a honvágyban meg minden. Én azt hittem, emiatt részlehajló volt a bot - mondom tanácstalanul, de akkor ezek szerint elképzelhető, hogy tényleg a Rellonba illő volnék?
Felhörpintem a kakaóm maradékát, és megtörlöm a szám szélét, mert érzem, hogy ott is megült egy kevés. A kijárat felé sandítok, de addig azért mégse akarok felpattanni, míg Wout nem végzett. Még a végén azt hiszik, hogy faképnél hagytam a randinkon... ááálj, ez nem is randi!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884598#post884598][b]Wouter Lodewijk Collenwen - 2024.12.19. 15:47[/b][/url]

A szemeit forgatta. Veszekedést akart volna kiprovokálni a másik? Mert általában akkor viselkednek így, ha valamibe mindenképpen bele akarnak kötni. Hogy rajta mosolygott volna, esetleg még aranyosnak találta? Furcsa gondolatnak vélte. Vállat vont. És ha tényleg így volt? Az nem rá vallana...
- Baj? - kérdezte. Nem kötekedésből, hanem csak úgy. - Csak úgy mosolyogtam és kész - hogy rajta-e, vagy a helyzeten... Vagy mindkettejükön.
- Félsz az új helyektől? - döntötte oldalra a fejét kíváncsian. Neki is furcsa volt először idekerülnie, távol attól a közegtől, ami a családot jelentette neki, de az élet közbeszólt. Az apja járogat azért erre sűrűn, de az sosem volt az igazi figyelem. De egyébként nem rossz helynek tartotta Bogolyfalvát. Megszokta.
- Honnan jöttél? - kérdezett újból, mert eddig nem különösebben érdekelte. Skót lehet talán, vagy ír? Vörös. - Egy Agnest ismerek itt. Vagy egy állatra gondolsz? Vagy a szörnyre?- ha már mondjuk skót. Az átlaghoz képest kevés embert ismert szerinte, de legalább ez a név, különösen a becenév ismerősen csengett a fejében, ezért hogy felvágjon a tudásával, megjegyezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=884644#post884644][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.12.22. 17:12[/b][/url]

Kezdek kicsit megint zavarba jönni, saját gondolataimtól főként, de a másik szavaitól is, és nem is realizálom, hogy valójában úgy beszélgetünk, hogy nem is tudja, kivel sikerült összefutnia.
- Nem baj, jól áll. Mármint.. szóval mindenkinek kell mosolyognia - motyogom magam elé, és újra megerősítést nyer az érzés, hogy időszerű lenne távozóra venni a dolgot, kereket oldani, szedni a sátorfát, lelécelni, vagy más hasonlat, illetve szófordulat.
Megint ráemelem pillantásom a navinésre, és az ajkamba harapok, próbálva mosolygásom visszafogni, de mindhiába. Honnan jöttem? Hoppácsek..!
- Óóó, várj csak, azt hittem, közben kitaláltad már, ki vagyok! Ez nagyon muris..! Nem, nem a szörnyre gondolok, Nessie tényleg Agnes, Sjölander. Őt ismered, nem igaz, Collenween? - Huncut mosolyra húzom számat, és felpattanok. Kicsit most magamra találtam, önbizalmam, ami a tudásból származik, ami neki nincs meg, egészen felpezsdít.
- Majd szólj, ha már tudod! Szia-szia, és köszi a kakaót! - vigyorgok rá még távozóban, aztán szökellve kisietek a cukrászdából.