37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. május 24. 21:13 | Link

PolaMola - Randizunk!
Kinézetem


Ma kivételesen szép szeretnék lenni, és, nos lányos lány. Eddig elég vegyes volt a dolog, és inkább fiús lány voltam, aztán megtörtént az a bizonyos eset az elmúlt szünetben. Cicim lett. Eddig is volt, de nem olyan nagy, hogy az feltűnő legyen, de akkor hirtelen akkora lett, hogy nem tudtam mást tenni, mint Autumn Rue-hoz szaladni, hogy segítsen. Ha lenne nővérem, ha megválaszthatnám, azt kívánnám, hogy ő legyen az. A testvérei olyan nagyon szerencsések, hogy van nekik, és remélem, hogy nagyon értékelik.
Na de, most az a lényeg, hogy igazi lány szeretnék lenni. Éppen ezért egy féltve őrzött ruhát veszek elő, ami sosem volt rajtam, de mindig nagyon szerettem anyán. Azt mondta, ha egy nap majd valaki udvarolni kezd nekem, kölcsönadja. Végül másként alakult a történetünk, de elhoztam, és csodával határos módon, jó rám. Sokáig azt hittem, hogy Boldi lesz majd az, akinek felhúzom, de nem hívott el sosem, persze, nem is utalt rá, de én nagyon vágytam rá, aztán, valahogy a nagy várakozásban egyszercsak ott volt Polly és olyan természetes volt az igen. Mondtam én, hogy vannak érzéseim a lányokkal kapcsolatban is, mármint vágyaim, ez a jó szó, szóval simán lehet, hogy ők is opciók nálam. Van ilyen, nem? Én egyáltalán nem estem kétségbe.
A hajam szépen begöndörítettem, és minden képességemet bevetve használtam a szemceruzát meg a szempillaspirált, a végén olyan zöldek lettek a szemeim, amilyenek még sosem, és ott álltam, szinte felnőttként. Lassan felnőtt leszek, és még nem is éltem igazán. Nem tettem semmi tinis klisét, amit illik. Most azonban, egy új szakasz indul el, amit nagyon kíváncsian és izgulósan várok. Így hát boldogan lépek ki, és indulok el a cukrászdába, ami elé vagy negyed órával korábban érkezem, de ez sem zavar, mert most minden olyan szép, olyan nagyon madaratfogósan tökéletes, és amikor felbukkan, széles mosollyal intek felé, boldogan. KEZDŐDIK!
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. május 24. 21:56 | Link

Gracie
#kislány

Nagyon sok koncepciót nem értek ebben az egész világban, ami itt folyik a modern Nyugaton. Mitől Nyugat is ez egész pontosan? Vagy... vagy azt nem is erre mondják? Mindegy, lényegtelen, a fontos az, hogy én bizony elhívtam valakit randira. Én! Akkor nem is gondoltam túl a dolgot, de aztán azt mondták az évfolyamtársaim, hogy ez nagy ügy, meg illik hozzá kiöltözni, szóval el kellett mennem vásárolni is, ami megint csak nem egyszerű. Miért kerülnek a ruhák pénzbe? Mármint, Theo elmagyarázta nagyjából, mi ketten meg már ketten nagyjából érünk egy felet. Ezért is cibáltam el magammal, hogy segítsen kiválasztani mit vegyek fel. Magamtól nem igazodtam volna ki leginkább semmin. Örülök, hogy vele jól kijövünk.
Azt hallottam, hogy amúgy ajándékot is illik vinni annak, aki az egészet kezdeményezte, szóval még egy virágboltba is elmentem, hogy vegyek neki valami szépet. Anyukám azt mondta mindig, hogy neki apám anno szedett virágot. Itt nem láttam olyat, ami annyira érdemes lett volna, maximum kertben. Végül nagy izgalommal jelentem meg a cukrászda előtt, széles mosollyal, a hátam mögött tartva a virágot.
- Szia - köszöntem szikrázó mosollyal, majd ölelésre tártam a karom, így fel is fedve a csokrot.  - Neked hoztam, úgy tudom, így illik.
Utoljára módosította:Polaris Jomana, 2022. május 24. 21:57
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. május 24. 22:10 | Link

PolaMola


Azt mondják, hogy ha az ember sok inger éri, akkor egyszerűen lefagy az agya, és nem képes gondolkozni, vagy cselekedni. Engem sok inger ér, ő, a ruhája, a csokor, az ölelés, és láss csodát, mégsem fagyok le. Tök természetesen ölelek vissza, mert ennek ez a tökéletes indítása, és még egy nagy puszit is nyomok az arcára. Tudja, hogy teljesen kezdő vagyok, se csók, se semmi más. Vannak lányok, akik bőven tettek ilyeneket az én nevemben is, tudjátok, az olyan lányok, akiknek erkölcsük semmi.
- Nagyon csinos vagy, és van rajtad piros is, ami annyira jól áll. Nagyon szeretem a bőröd tónusát.
Mindig szerettem a különleges bőrszíneket. Angliában sokkal találkoztam, természetes volt, aztán idejöttem, és itt nem nagyon voltak különlegesek, aztán rájöttem, hogy itt az ázsiai vonal az erősebb, majd feltűnt Zayday, most pedig Polaris. Nagyon szép lány, és nagyon szeretem a személyiségét. És ma este az enyém, igazán az enyém.
- Annyira gyönyörű! Leszárítom majd, hogy örökre megmaradjon. Én egy karkötőt csináltam neked. Vagyis, még nem vagyok készen vele, mert még nem sikerült minden követ beszereznem hozzá, de egy karkötőt fogok adni. Olyat, ami segít, hogy szerencsés legyél és sikeres, de nem adhatok hozzá bármilyen követ, olyan kell, ami segít neked.
Eléggé szeretem a gemmológiát, szeretnék olyan munkát, ahol foglalkozhatok a kövekkel. Most ez az, ami a legjobban érdekel. Átvéve a virágokat, mályen beleszívok, és magamhoz ölelem óvatosan a virágokat.
- Gyönyörű. Egy boxot foglaltam le délután, ami elszeparált és nagyon szépen az asztaldísz rajta. Mehetünk?
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. május 24. 23:13 | Link

Gracie

Izgulok, de ez nem az a fajta izgalom ez, mint a vizsgák elotti görcsös rémálom. Persze, először az is meglepő volt, nem tudtam, hogy valamitől, ami nem harap meg, ennyire lehet félni. De ez most egy jó izgalom volt, az, amitől úgy érzed, mintha pillangók repdesnének a gyomrodban. A puszi után fülig érő vigyorral, kissé elpirulva pillantottam rá.
- Nagyon csinos vagy, csodaszép rajtad ez a ruha - bókoltam, de kicsit le is sunytam a fejem, mikor azt mondta, szép vagyok. - Köszönöm, reméltem, hogy tetszeni fog.
Nyilván, különben nem fordítottam volna ennyi időt a dolgokra. A mamám mindig azt mondta, hogy a legértékesebb dolog, amit valakinek adhatsz, az időd, mert abból soha nem kapsz másikat. Ebben van valami nagyon szép, még ha elsőre nem is igazán értettem, mire gondol.
-Nagyon édes vagy, de igazán nem kellett volna. Nem azért csináltam ezt az egészet, mert várok valamit cserébe - vontam meg a vállam, majd átnyújtottam neki a csokrot. Nagyon jól esett, hogy ennyire tetszik neki, szerettem volna örömet okozni neki vele és úgy tűnt, hogy sikerült is.
- Jól hangzik. Csak utánad - nyitottam szélesre az ajtót előtte, előre engedve, mert úgy tudom, azt is illik, még ha alapban nem is az én dolgom lett volna. Hanem a fiúké. De azt senki nem mondta el, mit csinálj, ha nincs fiú a kapcsolatban. - Tudod már, hogy mit fogsz kérni?
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. június 3. 21:37 | Link

PolaMola


- Köszönöm szépen!
Érzem, ahogy halványan elpirulok, de egyáltalán nem bánom. Ez nem olyan pirulás, mint amikor magabiztos vagyok a tudásomban, azonban nagyon rossz választ adok, hanem olyan pirulás, ami jól esik. Még csak most ismerkedem a testemmel, eddig ezek a dolgok nem érdekeltek igazán, azonban a ténnyel, hogy egyre lányosabbá válok, előjött belőlem nagyon sok kérdés. Mindig is kíváncsi természet voltam, de ez a téma nem olyan, mint a teknős páncélja, erről nem kérdezhetem meg a nagypapát. Másoknak van anyukájuk, aki segíti őket az érésben, vagy nővérük, vagy olyan nagyon bizalmas barátnőjük. Én valahogy ezt nem jól kiviteleztem. Autumn Rue ugyan nagyon sokat segít és segített eddig is, de mindennel nem terhelhetem őt. Az nem lenne igazán fair.
- Tudom, de jól esik adni.
Na meg persze kapni is, és ha egy randi csak eddig tartana, akkor nekem már most nem lenne semmi panaszom. Nagyon boldognak érzem magam, és nagyon örülök neki, hogy végül ott lyukadtunk ki, hogy ma eljövünk ide. Bárcsak mindig mindenki ennyire boldog lenne, mint én ma, és akkor esküszöm, hogy a világban nem lenne semmi ami rossz, vagy nem szerethető.
- Köszönöm.
Mosolyogva lépek be, és úgy érzem magam, mint, ahogy a filmekbe a hercegnők szokták magukat. Mintha mindenki engem nézne, hogy mennyire ragyogok. Persze ez nincs így, mármint nem néznek, de én azért ragyogok, hogy eljutunk a foglalt helyre.
- Igen, lávasütit. A nagy pillanatok után mindig eszek egyet, mert szeretném, kifogni én is azt, amelyik egészen a plafonig felszalad, és limonádét, esernyőset. Neked van kedvenced?
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. június 7. 15:12 | Link

Gracie

Jó tudni azért, hogy ebben nem csak én voltam kezdő. Valószínűleg sokkal idegesebben értem volna a helyszínre, ha tudom, hogy Gracie már ezer ilyen eseményen járt és nagyok az elvárásai, mint úgy, hogy tudom, mindketten csak próbálunk úgy tenni, mintha tudnánk, mit csinálunk.
- Akárcsak nekem. Szeretek örömöt okozni - mosolyodtam el, bár a mama már mondta, hogy ezt így ne nagyon hangoztassam, mert nem mindenki arra fog gondolni, mint ahogy én azt elképzeltem. Ez amúgy szerintem abszolút nem fair. Miért kell mindenkinek rosszra gondolni egyből? Inkább udvariasan előre tessékeltem Graciet és csak aztán csuktam be magunk mögött az ajtót. Mikor a kiválasztott helyhez értünk, csak akkor ültem le, mikor már ő is helyet foglalt.
- Hu, ez nagyon jól hangzik. Őszintén, én még nem ettem lávasütit. De elvileg van ilyen karamellás labdacs, aminek folyik a közepe, én szerintem olyat fogok kérni és egy epres turmixot - bólogattam, és meg kell mondjam, meglepően határozottak vagyunk lányok létére. Megy ez. - És hogy vagy, te kedves? Csináltál mostanság valami jót?
Nem szorultunk rá a bájcsevejre, de én tényleg szerettem volna tudni, hogy van, mit érez, mi teszi boldoggá vagy szomorúvá, azt pedig csak úgy lehet, ha beszélsz. Igazából ez tesz minket emberré, maga a kommunikáció. Sokan ezt elfelejtik
 
Utoljára módosította:Polaris Jomana, 2022. június 7. 15:13
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. június 12. 15:43 | Link

PolaMola


- Belekósholhatok? Te is a lávasütibe, természetesen. A karamellás dolgok mindig olyan finomak, csak nem ehetek mindig karamellásat, mert akkor meg nagyon megunnám.
A csokival is így vagyok, bár azt hiszem, hogy azt valahogy kevesebb alkalommal sikerült eddig megunnom, mint a karamellát. De ezt nem mondom ki hangosan, mert mi van, ha meghallja a labdacs, és aztán mire észbe kapok, olyan keserű lesz a számban az íze, hogy csak na, és teljesen összeragasztja. Az meg, hogy én nem tudok beszélni, nagyon nagy szívásnak hangzik.
- Majdnem minden este járőröztem, nagyon izgalmas. Az elején csak Autumn Rue-val mehettem, hogy megismerjenek a portrék, meg a szintén járőröző tanárok, most viszont már egyedül is mehetek, vagy más házbelivel párba. Nagyon tetszik, de eddig csak kisebb büntiket adtam ki, nem akarok én lenni a rossz arc, meg hát a legtöbben csókolózni maradtak kint, az meg nem tűnt rossznak.
Ez ugye megintcsak megfigyelés, de remélem, hogy hamarosan lesz valaki, aki megcsókolna. Sokszor álmodozom a tökéletes csókról, viszont, amíg az elején határozottan Boi arcát láttam, amikor oda és elhajoltam, mostanra már nem maradt arc, csak maga az érzés, meg persze minden más, amit a testemből kivált egy-egy ilyen, vagy ennél némiképp intenzívebb álom.
- Hogy telnek a napjaid? Sikerült elkészülnöd azzal a brutálnehéz beadandóval, amiről a múltkor meséltél?
A pincérlány kilibben hozzánk, én engedem, hogy ő rendeljen előbb, míg tőlem csak annyit kérdez, hogy a szokásosat kérem-e, én pedig elpirulva bólintok.
- Amikor a nagypapi magához vett, semmit sem tudtam megenni, nem az ő hibája volt, csak semmit sem kívántam, aztán a lávasüti megtörte a jeget, így mindig, amikor eljövünk ide, azt kérek.

Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. június 12. 16:13 | Link

Gracie

- Miféle kérdés ez? Persze, hogy belekóstolhatsz - horkantam fel, mert nem vagyok én rossz ember. Csak azok nem adnak neked a sütijükből, pláne, ha éppen randevún vagytok. Ha nem kérne krumplit, aztán az enyémet lopná egy étteremben, azt is megengedném neki, én ilyen rendes lány vagyok.
- Jaj, ebben biztos voltam. A prefektuskodás nagyon menőnek tűnik, meg biztos nagyon fárasztó, mikor éjszaka kell őrködni - néztem rá elismerően, majd bátorítóan elmosolyodtam. Szerintem nem lesz olyan, aki ne szeretné őt, mert annyira kedves lány! Nyilván nem lehet mérgesnek lenni rá, akkor sem, ha éppen megbüntet (egy kicsit).
- Egy kínszenvedés volt. A könyvtárban nem volt bent napokig a könyv, ami kellett volna hozzá, és akárhogy gyötrődtem rajta, az utolsó húsz centi csak nem készült el... De aztán utolsó nap összekaptam magam és meglett, még nem osztályozták. - Jobb is így, nem életem fő műve lett, de talán nem is olyan rossz. Majd utólag kiderül... Inkább meg is ráztam a fejem, nem akartam ilyenekre gondolni. Bájosan rávigyorogtam a pincérlányra, aztán rendeltem is, mert Gracie gálánsan meghagyta nekem a kezdés jogát.
- Jaj, ez nagyon aranyos. Tetszik a történeted. Nekem nincs semmi ilyen nagyon állandó szokásom, pedig tuti jó érzés... Mire jutottál végül, mint csinálsz a nyári szünetben?
Mikor legutóbb kérdeztem, még nem volt benne teljesen biztos, így gondoltam megkérdezem tőle.

Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. június 25. 19:20 | Link

PolaMola

- Vannak, akik nem szeretik, ha ilyet csinál a másik.
Például a nagypapi sem, szóval, ha tetszik a választása, akkor így jártam, nem választottam volna bölcsebben. Persze szeret, tudom, hogy így van, és valójában minden ilyen mondattal csak arra törekszik, hogy nekem jó legyen a jövőben. Meg kell tanulnom egyedül és helyesen dönteni, és viselni a döntéseim következményét. Szóval tudom, hogy nem akar nekem rosszat, csak mondjuk ez néha rosszkor jön, amikor éppen csak egy falat sütire vágyom a tányérjáról.
- Egy kicsit, nem is az őrködés, mert azt nagyon élvezem, hiszen éjjel járhatom a folyosókat, és képzeld, már büntettem meg ötödikest is, csak az, hogy utána másnap reggel nekem is óra van, és ha alszom inkább, akkor van, hogy ebédig nem jutok el enni. Erre még ki kell találnom valamit, hogy ki is pihenjem magam és legyen nálam ennivaló is.
Mondjuk megkérhetnék valakit, hogy csomagoljon nekem egy kis ételt a reggeliből, meg lehetnének nálam olyan kis snack szeletek. Van olyan, hogy két abonett között van ilyen sajtos-snidlinges meg törökmogyorós krém. Volt még egy harmadik íz is, amit kóstoltam, de az nagyon never ever kategória lett.
- Annyira bosszantó! És nem is az, hogy kiviszik, hanem, hogy vannak, akik hónapokat ülnek rajta, és gyűlik az adósságuk, ami valljuk be, minket, akiknek kellene a könyv, nem vígasztal. Kár, hogy nincs bűbáj, ami megmutatja, hogy kinél van az adott könyv, mert én simán odamennék, és elkérném.
Tényleg pofátlanság, amit egyesek művelnek, de ez sem szegi a kedvem abban, hogy ez most egy nagyon jó alkalom legyen, életem első randija, hát nem fenomeseizgalmas? Dehogynem! Alig várom, hogy csókolózzak, meg szerelmes legyek, meg összetörjék a szívem, meg újra szerelmes legyek, meg a szexet is nagyon várom, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Hát szóval mindenre, ami ilyen nagyon nagylányos dolog.
- Viszont abban biztos vagyok, hogy a tanárnak az a húsz centi lesz a kedvenc része, és majd azt fogja visszaírni neked, hogy sajnálja, hogy véget ért, mert úgy olvasta volna még, de természetesen kiválót kíván adni.
Az embereket mindig az első és az utolsó bekezdés fogja meg, ezért is célszerű visszatérni a lezárásnál a bevezetés gondolataira. Szép ívet ad, és jó emléket teremt. Én legalábbis ezt vallom.
- Szerintem végül nem sok mindent. Nagypapi mostanában eléggé fáradékony, sokat van kórházban, van, hogy egy egész hétre is bent tartják, azt mondja, hogy csak az öregség, és remélem, hogy tényleg. Viszont nagyon sok új dolog van a városban, szóval az biztos, hogy bérletem lesz például a Kalüpszóba. Te merre utazol?
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. július 5. 17:27 | Link

Gracie

- De én nem mások vagyok.
Nyilván, én vagyok én és nem értem, az ilyesmiből miért kell nagy ügyet csinálni. Ha nekem van, én szívesen megosztom, mert miért ne juthatna és maradhatna is?
A probléma felvázolása után elgondolkoztam egy pár pillanatra, majd hümmögve néztem el a nagy távolba. Mert nyilván ilyet beltéren lehet, nem ugyanaz az érzés, mint mikor még otthon a szavannával néztem farkasszemet.
- Hát, ha gondolod én tudok neked csomagolni valamit ilyenkor és leteszem neked a táskád mellé, vagy hasonló. Óra előtt szerintem még belefér - hümmögtem még egy kicsit, persze ez csak épp egy feldobott opció volt, nem az egyetlen megoldás az életre. Nem akartam, hogy tőlem függjön, de szerettem volna segíteni neki. At így illik.
- Lehet, hogy neki lesz adóssága, de attól még az én beadandóm nem írja meg magát - keseregtem kicsit, fel is szusszanva hangosan. Jó, megoldottam máshogy, de vannak olyan területek, amikről alig találni valamilyen forrást, olyankor pedig egy ilyen nagyon el tudja rúgni a pöttyöst. Nekem mondhatják, hogy legyek én az érettebb, de ez megint az a kategória, hogy nesze semmi, fogd meg jól.
- Hát nagyon remélem, mert éppen csak a napnak meg a holdnak nem mutattam be áldozatot, hogy meglegyen az a rész... - ráztam meg a fejemet rosszallóan. Nem szeretem, mikor valami zötyögős, de ugye mit lehet csinálni? A muszáj az muszáj, az iskola fontos, még ha utána a papírral nem is tudsz sokat csinálni.
- Jaj, szegényem. Jobbulást kívánok neki - mosolyogtam szelíden, majd elkényelmesedtem a helyemen kicsit jobban. Talán ha nem feszengek ennyire, az segít. - A fürdő, igen, hallottam róla. Azt mondják biztos mesés lesz. Hát... nem hiszem, hogy nagyon utazgatni fogok a nyáron, valószínűleg dolgozom a kávézóban, ahol eddig is, aztán csak eltelnek a hónapok.
Kínosan köhhintettem is egyet. Nem vagyok túl nagy nyaralós, de talán majd a könyvklubban ajánlanak egy pár címet, mit érdemes elolvasni. Közben a felszolgáló megérkezett a rendelt édességekkel, én pedig elégedetten húztam magam elé a sütit.
- Ah, ezek a helyek annyira jók! Édesség és nem neked kell megcsinálnod. Valami mesés - áradoztam az első villányi süti után. - Megkóstolod akkor?
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. július 13. 09:41 | Link

PolaMola

- Ez igaz. Tényleg nem vagy mások.
Nem is tekintettem rá soha úgy, hogy olyan lenne, mint a többiek. Meg amúgy sem szeretem a sztereotipizálást. Például egészen biztos vagyok benne, hogy engem sem vesznek a legtöbben komolyan, mert csak egy szertelen, nevető kislányt látnak, és nem tudják, hogy milyen háttérrel rendelkezem, csak azt, hogy van egy prefektusi jelvényem, harmadévesként. Szóval tényleg nem gondolom, hogy olyan lenne, csak vannak tapasztalataim, és azokból indultam ki.
- Tényleg nem lenne probléma? Ez olyan édes tőled.
Teljesen odáig vagyok a gondolattól, hogy valaki ilyen szépen viselkedik. Pola sosem volt rossz, se gonosz, nem úgy, mint például Írisz, aki nagyon undokul tudott viselkedni az emberekkel. Miatta néha meginogtam a hitemben, hogy minden ember jó, de az olyan csodálatos személyek, mint a mellettem haladó visszarángattak, és ez nagyon nagy boldogság nekem.
- Pedig biztos sikered lett volna. Egyszer ki kéne próbálni, hogy mit szólnak hozzá, ha mondjuk eljátszunk egy áldozatbemutatást. Sokat tanultunk róluk már eddig is, de ugye mindig hozzáteszik, hogy ezt nem szabad csinálni. Úgy megnézném az arcukat, hogy mit szólnának, ha azt hinnék, hogy tényleg megcsináljuk. Mondjuk… kicsapnának?
Annak nem kellene megtörténnie. Mármint, nem szeretnék semmi olyat csinálni, aminek az lehet a vége, hogy kicsapjanak. Nekem nagyon fontos, hogy a lehető legtovább iskolarendszerben maradjak, mert, ha a nagypapával megtörténik a legrosszabb, akkor egyedül maradok, újra és végérvényesen árva leszek, és akkor már nem tanulhatok, hiszen fenn kell tudnom tartani egy házat és magamat. Éppen ezért is mosolygok vissza rá, és köszönöm meg a kedvességét. Nem akarom, hogy látsszon rajtam, hogy szorongok emiatt. Minden kórházzal tudom, hogy egyre közelebb vagyunk az elkerülhetetlenhez, de nem szeretném, ha ez most hatással lenne a kedvünkre.
- Csinálhatnánk egy-egy napos dolgokat. Ha van kedved. Elmenni egyszer vidámparkba vagy állatkertbe. És akkor nem hosszabb nyaralás, hanem több egy-egy napos élmény.
A kérdésre bólintok, és közelebb tolom hozzá a saját sütimet.
- Neked adom a lávabökést, hátha neked magasabbra megy, mint nekem.
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. augusztus 6. 12:38 | Link

Gracie

- Dehogy lenne. Én szinte mindig odaérek már csak a saját étvágyam miatt is, szóval ez már nem munka - intettem le, hogy ne hálálkodjon valami olyasmi miatt, ami magától értetődő. Nálunk, otthon a faluban sok dolog furcsán működött az ittenihez képest, de az emberek sokkal jobban figyeltek a másikra. Az hiányzik, mert az országban úgy érzem néha, hogy mindenki inkább csak magának szentel figyelmet, ami elég szomorú.
- Azt... azt azért csak nem! - Még a szám is tátva maradt egy pillanatra, ahogy megemlítette az áldozatbemutatást. Szerintem nem csapnának ki, mert mindketten jó tanulók vagyunk, ráadásul ő még prefektus is. De aztán csak elvigyorodtam kicsit. - Lehet, hogy ki kéne próbálni.
Tudom, hogy nagyon sok dolog nyomasztja Graciet. Persze, most elhoztam randira, hogy ne érezze magát annyira rosszul azért, mert nem jöttek össze a dolgok a nagy szerelmével, de én mindig jó barátoknak tartottam magunkat. Nem akartam, hogy fölöslegesen aggódjon még többet, így nem is vájkáltam a családi dologban tovább, ha arra kerül a sor, tudom, hogy úgyis el fogja mondani az aktualitásokat.
- Az szupin hangzik. Én szabad vagyok az idő nagy részében, szóval megbeszélhetjük, hogy mikor jobb neked. Azt hallottam a kertmozik is nagyon menők, ha olyan az idő- mosolyodtam el kicsit, majd a terítőre pillantottam, hogy ne jöjjek zavarba. Nem akartam nyomulni, mert gondolom azért megvan a maga dolga a nyáron. De én szívesen töltöm vele a napjaim.
- Nincs vele szerencséd? - kérdeztem, majd megfogtam a kanalat, és kissé kétkedőn néztem rá. - Biztos nem akarod te csinálni?
Amennyiben tényleg biztos volt benne, magamra vállaltam a megtisztelő feladatot és megböktem a sütit, ahogy azt illik, figyelve, milyen magasra szökell a tartalma.
- Woooow. Ez nagyon fura - nevettem el magam gyermeki örömmel.
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2022. augusztus 17. 18:00 | Link

PolaMola

- Nagyon édes vagy, és ez nagyon jó lenne. Köszönöm!
Hálásan nézek rá, mert tényleg, ez nagyon nagy segítség lenne, és akkor nem lennék morcos, meg talán nem is ennék úgy, amikor odajutok, mint akit kiéheztettek. Olvastam olyanról is, hogy most, ahogy a hormonjaim majd beindulnak, a hiszti mellé jön az evés is, vagyis lehet, hogy nekem már jött is. Vannak, akik a stressz miatt esznek, mások a tanulás miatt, megint mások szerelmi okokból. Az evés miértjére legalább negyvenkét okot fel lehet sorolni.
- Menjünk kertmoziba!
Olyan lelkessé válok egy pillanat alatt, mintha minden vágyam teljesült volna. Igen, a kertmozi kiváló döntés, és nagyon is szeretném, szóval totálisan benne vagyok. Igen és igen. Engem amúgy is könnyű boldoggá tenni, de az ilyen extrák mutatják meg, hogy milyen is vagyok, amikor igazán lelkesen és szívből szeretnék valamit. Szóval el kell mondanom, hogy most ez az egész tökéletes, és ennél nem is kell több.
- Biztos. Ezt most érzem, hogy neked kell csinálnod.
Szeretném, ha ő tenné meg, és kíváncsian pillantok a sütire, majd rá, még bólintva is egyet, hogy igen, tegye meg, és amikor kilövell, felnevetek, mert nem semmi magasságot üt meg. Persze most sem sikerül tényleg a plafonig ellőni, viszont a fejünknél jóval magasabbra megy, hogy aztán szépen, illedelmesen visszaérjen a sütire és beborítsa azt. Tökéletes kompozíciót alkotva.
- Nagyon tetszett.
Nem csak ez, hanem az egész, ahogy a mi kis randink alakul. Jó érzés kipróbálni ezt is, főleg úgy, hogy letisztáztuk, hogy első a barátságunk, és ha valami másként alakul, újratervezzük. De mint tudjuk, nem alakul másként, hiszen nem sokkal később, egy álmatlan éjjelen, elindul valami Miksával, amit hetekkel később sem lehet definiálni, de mindenképpen valami olyan, ami nagyon jó. Az viszont tagadhatatlan, hogy enélkül a csodás délután nélkül nem lennék az, aki lettem, és sok minden mellett ezért is, örökké hálás leszek Pollának.

Love
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed