37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. szeptember 26. 19:23 | Link

Az irodán kívül
Kicsit lazítunk


Ahogy múltkor véletlen sikerült megzavarni edzés közben, úgy sikerült most megint, de csak mellé lépdelni az utcán. Úgy tudom, hogy már igencsak vége a vizsgáknak, így aztán azt hiszem, nem rabolom úgy az időt, ahogy nem illene. Tudom milyen nehezek, főleg azon a szakon, amin a lány is van, én is végigjártam és hiába minden erőmmel csak arra koncentráltam, néha kevésnek éreztem azt is. Nem tudom, hogy Réka mennyire veszi nehéznek vagy épp könnyednek az akadályokat, erről nem volt értekezésünk beszélni. Megmutatta a tudományt, amit akkor nem értettem igazán, mostanra azonban már nagyjából igen, de nem is azért kerestem véletlen a társaságát. Igyekeztem eljárni az ügyében, miszerint gyakornoki pozíciót szerezhessek neki és bár az elején vagyok, úgy néz ki, lehetséges lesz valamely módon megoldani ezt. Nem akarom hitegetni, mégis szeretném biztosítani, hogy nem felejtettem el és tettem is érte valamelyest. Bár ezt nem tudja, de jobbára ezért is kérdeztem meg, van-e egy szabad órája rám. Nem akartam az utca kellős közepén beszélgetni, mint a kofák a piacon, így döntöttem a cukrászda mellett. Süti is, kávé is akad, nekem mind a kettő jól fog jönni, az ebéden már túl voltam bent, így jöhet a desszert. Nem követek szigorú étrendet, azonban túl sem akarom magam zabálni minduntalan. Nekem persze kicsit minden másabb, mivel a hús nem szerepel továbbra sem az étlapon, viszont szívesen kóstolom meg mostanság a vegánok húspótló készítményeit, attól bajom nem lehet. Ízre felderengenek bennem gyerekkorom ízei, amikor még megettem, bűntudatom nincs, hiszen semmi köze nem volt állathoz sem. Nem keresem az utam ebben a világban, csak ami jól esik. A süti pedig mindig.
- Csak utánad – nyitok neki ajtót, amint odaérünk. Kellemes társaság, lelkes lány és lelkiismeretes, így aztán szavam nem lehet arra, hogy van-e helye közöttünk a későbbiekben. Tény, ez után még nehezebb lesz minden, azonban nem fogom letörni a lelkesedését, nem lenne arcom hozzá. Így marad a támogatás, vagy az, hogy ha be szeretne jönni ismét, körbevezetem.
- Rendelj bármit, én állom. Úgyis rég sikerült beszélnünk, szóval belefér egy kis evészet – remélem. Én éhes vagyok, így teszem azt, hogy rendelek két szelet süteményt, egy puncsos, egy túrós, illetve egy kávét. Bevárva a rendelő másikat, végül egy ablak melletti, fényes, kényelmes helyre telepszem le, a rendelést ide könnyen ki tudják majd hozni.
- Hogy mentek a vizsgák, mesélj – mert egyelőre az volt a nagy dolog az életben.
Utoljára módosította:Kállay Bertalan, 2021. október 17. 18:54
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. szeptember 26. 20:45 | Link
Bertalan

Minden vizsga terhétől mentesen, felszabadultan sétált visszafellé a Kastélyba, ahol úgy döntött a szünetet tölti. Nem ment vissza a nevelőihez, akikhez már igazából nem is kell, hiszen négy éve elmúlt tizennyolc. Megszokásból járt vissza és mert nem volt hol laknia. Viszont amióta az iskolában héderelhet, egyre másra marad inkább az Eridon körletben, minden születben. Hátizsákkal felszerelve, lezseren öltözve, mindenféle nőcis cicoma nélkül baktat, hogy spórolt pénzét valami jó és hasznos dologra költse. Ekkor szólítja meg Bertalan, az auror. Meglepetten néz először rá, azután széles ajka kedves mosolyra húzódik a találkozás örömétől. A férfi nem akar az utcán beszélgetni, úgyhogy javaslatára, csak így kettecskén betérnek a cukrászdába. - Köszi - lép be az édes illatok palotájában Réka és mosolyog folyamatosan, ami amúgy sem ritka nála, de az auror közelében valamiért még annál is sűrűbben görbül felfelé szája szeglete, mint általában szokott. Elámul a kínálattól. Nem volt még itt, ezt szégyelli bevallani. Valahogy úgy volt vele, hogy az iskolában is megkap annyi süteményt amennyit szeretne. - Komolyan? - néz hátra, szinte gyermekien nagyra nyíl szemekkel és joker vigyor terül szét bájosnak is mondható ábrázatán - Na jó, akkor most okosan kell választanom! - támaszkodik meg térdén kezeivel, hogy ebben a meggörnyedt pózban az összes édességet végig nézze, ami csak ki van téve a pultokban. Nem tud dönteni. Annyi különlegességet lát, hogy azt sem tudja hová nézzen. - Lehet két szelet? - kérdezi azért meg ártatlan tekintettel. Végül egy dobos tortát választ, ami elfogyasztás közben, random dobszólókkal szórakoztatja a villájával bele bökőt, meg egy láva szeletet, ami vörösbársony tésztából van, de a krém veszélytelen fényjátéka miatt olyan, mintha magmából lenne. Meg egy nagy pohár gránátalmás limonádét. Aztán letelepszenek egy nyugis és világos helyre. - Szerintem nagyon jól! Legalábbis úgy érzem, ebben az évben sokkal jobban sikerültek, mint eddig bármikor - kezd bele lelkendezve a mesélésbe - Biztos azért, mert jobban tudtam összpontosítani. Tudod a képességem miatt tanulok ilyesmit is, mármint fókuszálást, meg meditációt és hasonlókat - csacsogja miközben megérkeznek a rendeléseik - Az utolsó évem kezdem meg nem soká a Bagolykőben...Komolyan, el sem hiszem - szusszan nagyot, aztán kezébe veszi a villát és bök egyet a dobos tortán, ami viszonzásul tényleg dobszólót produkál. Réka elneveti magát, majd beleváj a villával és kiveszi az első falatot - Úgy örülök, hogy találkoztunk! Tényleg és nem a süti miatt. Esküszöm - falatozik kuncogva, majd belekortyol a limonádéba is közben. Minden olyan hihetetlenül finom, hogy inkább úgy dönt nagyon lassan fog enni, hogy tovább érezhesse az ízeket - Eszembe jutott valami. A múltkor, meg amikor a kirendeltségen is voltam, olyan lelkes voltál a barticu miatt, hogy...Hmm...Ez isteni - kóstol bele a láva tortába is egy falatka erejéig - Szóval mit szólnál hozzá, ha megtanítanék pár fogást neked. Lenne kedved hozzá? - néz várkozón és továbbra is vidáman, önfeledten mosolyogva az aurorra, aki be kell ismernie befurakodott mostanában elég sűrűn a gondolatai közé. Olyankor pedig mindig örömöt érzett és talán egy kis rajongás féleséget. Nem beszélt róla senkinek. A többiek már rég fiúztak a környezetében. Neki sokkal fontosabb volt a sport meg úgy minden más, így most kissé lemaradásban van, de az a sanda sejtése, hogy a csajok azt ami van vele Bertalan közelében úgy hívnák: Belehabarodás. Mindig elszégyelli magát, amikor ezt végig gondolja. Mondjuk nem a tanára, na de akkor is ő már egy auror, míg Réka csak egy diáklány. Még ha csak pár év van is köztük, a férfi biztos nem úgy gondol rá, mint egy nőre. Gyorsan ki is veri ezt a gondolatot a fejéből. Ajánlata ártatlan, nincs mögötte hátsó szándék. Szeretné meghálálni valahogy a kedvességet, amit kapott.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. október 17. 19:27 | Link

Az irodán kívül
Kicsit lazítunk


Nem szoktam kertelni, már amennyire bátorságomból néha telik. Van az úgy, hogy az ember munkában nem ismer lehetetlent, erre jön az élet, és akkor csőstül mondja azokat a nemeket a világnak. Szerencsére mostanság nem történt velem ilyen, bár azért néha a családban akadnak olyan dolgok, amik miatt fáj kicsit a fejem. Ott van apa és a húgom örök harca, vagy épp a húgom stiklijei. Legutóbb a duci, nagyon régen látott képeim mutogatta bent, mintha tökre a kollégáimra tartozna, hogy éppen hogyan néztem ki X-évvel ezelőtt. Mérges voltam, mégis próbáltam viccnek felfogni, igaz, utána párszor megkérdezték, hogy mikor veszem fel azt a macis együttest, de azóta úgy néz ki, jobbat találtak. Én pedig most teljesen nyugodtan állhatok a lány elé, meg úgy ma bárki elé, akivel még egy helyre terel a sors.
- Ugyan – rázom meg lágyan a fejem, úgy néz ki, az udvariasság kicsit kihalófélben van vagy csak ritka és meglepő. Nem kenyerem nekem ezen gondolkodni, csinálni szoktam, mint sokan mást. Az viszont, már nem rám tartozik. Besétálva utána, elengedem az ajtót és körbetekintek. Nos, ha a sütiken múlna, bizony hamar úgy néznék ki, mint azokon a régi képeken, szerencsére azóta sokat tanultam olyat, mint önmegtartóztatás, így tudom, mikor kell nemet mondani. Nem most, a kérdésre.
- Persze. Meghívtalak, így minimum az enyém a csekk – bólintok, hogy tényleg így is gondolom, nem fogok az evészet végén felállni, hogy oké, még sincs nálam tárca, semmi sem, szóval ezt majd máskor. Na, akkor bele sem kezdek, ellenben azért zsebemre tapogatok, tényleg nálam van-e. Szerencse igen.
- A választás mindig nehéz. Ismert ízek, újak? Ejj – el is időzök ezzel én majd nem is keveset. Tetszik a dobod torta, csak éppen nem szeretem a mázt a tetején, így marad a hagyományos ízek kavalkádja. Azzal nehéz melléfogni. - Persze, csak nyugodtan – utalok erre, hogy három is lehet, amennyi belé fér. Nem itt fogok csődbe menni, viszont sóhernek sem szeretek tűnni. Egy jó sütire meg sosem sajnálom azt, ami van. Leülve helyezkedünk el végül és érdeklődöm kicsit a tanulmányokról, amelyek aktuálisak. A vizsga után pihentető érzés, ami persze nem sokáig tart, mégis létezik, ameddig új órák, élmények nem jönnek a helyükbe.
- Na, ezt szuper hallani! Mindig lehet fejlődni, ez tény, bár én sokszor hittem a lap felett ülve, hogy megrekedtem – emlékszem vissza egy röpke pillanatig, majd arra is, hogy a rövid leakadás után általában tele is írtam a lapokat.
- Lehetséges. Az mondjuk mindig jól jön, szóval kellemes volt a hasznossal. Akkor így a következő is menni fog simán – emlékszem a képességére, mivel iszonyatosan egyedi, így nem is lehet összekeverni máséval. Azt is tudom, hogy csiszolásra szorul még, így nem lep meg, hogy extra gyakorlatokat kapott egyes elemekből. Azonban így, hogy csak segítségére vált, már nehezen lehet tehernek felfogni bármit is.
- Ugye? Hihetetlen, aztán belegondol az ember, nem olyan régen kezdte. És akkor ugye jön az akadémia – bólintok, hiszen ha csak azóta nem gondolta meg magát, amit kétlek, akkor megy tovább. Az már gyorsabb lesz, nekem hamar elment, mert annyi dolgom volt, hogy mire feleszméltem, végeztem. Tudom, ez nem így megy mindenkinek, sokan küzdenek vele, akiknek mások a képességeik, így sosem „nagyzoltam” sosem, egyikkel sem. Bekapok pár falatot én is, majd el is mosolyodom a szavain. Öröm az örömnek, így szokták mondani.
- Én is örülök, azért is használtam ki. Remélem tényleg nem ütközöm semmi programmal – ebbe nagyon bele sem gondoltam, viszont most már azt hiszem, hogy mindegy. Ha miattam késik el, azt nem venném annyira jó néven, azonban neki kell dönteni, mi a fontos.
- Igen? Még mindig érdekesnek tartom – ezen sem változtattam. Ugyan nem tudtam még annyira utána nézni, mint szerettem volna, nem felejtettem el, hogy létezik és azt sem, amit láttam. A felvetésére meglepve pislogok rá, aztán egyet nyelve a villával játszadozok ujjam között.
- Miért is ne? Benne vagyok. Bár… be kell valljam… kicsit be vagyok rozsdásodva – nem ártana többet mozognom, tudom. Talán majd most? Elvégre, ártani nem fog, közben pedig valami hasznos is megy a fejembe. Apám meg majd sápadozhat, minek tanulok én pálcás helyett kétkezi mozdulatokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. október 23. 08:03 | Link
Bertalan

Csillogó, nagy, kerek szemekkel néz az aurorra, miközben konkrétan tömi magába a süteményt és mosolyog is mert az nála alap beállítás. Ettől pedig úgy néz ki mint egy cuki quokka. Látványosan jó ízűen, beleéléssel falatozik. Nem ciki módon, inkább úgy, hogy bárki, aki látja, annak megjön az étvágya. Ha nem veszik fel az akadémiára a cukrászda reklámarca még simán lehet. Más kérdés az, hogy kellene-e egyáltalán, hiszen így is teltház van most is, meg volt mindig, mikor erre járt. Tele szájjal természetesen nem beszél, de bólogat lelkesen, aztán a dobos torta elüti az utolsót szólóját. - Nem, dehogy. Csavargós napot tartottam pont. Tudod, cél nélkül járod be a várost és nézelődsz. Láttad már az épületeket úgy, hogy megálltál előttük és felnéztél rájuk? - kérdezi egyelőre üres villájával gesztikulálva. A láva szeletre még rákészül lélekben. Az egy nagy élménynek ígérkezik. Pont úgy, ahogy a barticu oktatás, amibe beleegyezett Bertalan. Rékánk boldogan vigyorodott el, amikor felfogta, hogy az egyik példaképét, mert az aurorok neki mind azok, taníthatja majd kézi tusára. Aztán belegondol abba, hogy ez azzal fog járni, hogy bizony meg fogja majd a férfi néhány testrészét. A karját, a lábát, a hátát és még amit kell, hogy a helyes mozdulatot tanulja majd meg tőle. Fülig vörösödik a már a lehetőségtől. Ezért lehajtja fejét és beleveti magát a láva sütibe. Villája szúrása nyomán a vörösbársony tészta alól előbuggyan a láthatóan meleg és varázslatosan izzó csokikrém. - Majd hozok WD40-et és kilazítalak - sutyorogja bajsza alatt szégyenlősen mosolyogva. Tetszik neki a férfi, de abban szinte biztos, hogy ezt nem merné neki elmondani. Elvégre Bertalan egy auror ő meg csak egy diáklány. Meg azért neki ez is olyan új dolog lenne, mint a képessége. Inkább elkezdi enni az édességét, ami kellemesen meleg és lágy édességébe egy csipetnyi csilis csípés vegyül utóíz gyanánt. - Egy villából is lehet veszélyes eszközt csinálni. Igazából ez a lényege a barticunak, hogy egy úriember vagy úrinő a testéből meg a legegyszerűbb használati tárgyból is fegyvert alkosson - pillant fel és most kicsit komolyabbnak látszik. Persze a szemei mindig mosolyognak. A tekintete vidáman csillan. Viszont a szája szélére felcsüccsent néhány szem morzsa, ami bohóvá teszi a bölcs arckifejezését. Valahogy róla nehéz elképzelni, hogy bölcs volna. Inkább optimista, aki látta az élet sötét oldalát, de tudatosan a fényt választotta. A nevetést, a napsütést, a jó dolgokat. Ha esik, ő az első aki a pocsolyában tapicskol kacagva és meglátja a szökőkút vízcseppjei közt is a szivárványt. Bertalan kedvességében pedig a baráti jó szándékot.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. október 23. 22:43 | Link

Az irodán kívül
Kicsit lazítunk


Jóizűen eszik, amivel semmi gond nincs. Tudom, hogy a lányok nagy része olyankor, amikor társaságban van, nemigen engedi el magát ezen a téren, hiszen jaj, akkor mit gondolnak róluk. Én mindig mondom, engedjék el magukat – persze nem kell túlzásba se esni – és ami csak jól esik, az menjen. Felesleges görcsölni, hiszen mindenki eszik, nyilván nem egy lovat kell egy helyben, de elengedhetetlen a jó időtöltés a könnyed, nem görcsös evészettel. Ezért is örülök, hogy nem fogja vissza magát, ahogy jól esik, meg amennyi. Magam is követem a példát, a sütemény fogy, de ez is a dolga.
- Ó, vagy úgy – bólintok, amint lenyeltem a falatot és gyors megtörlöm a szám szélét, ahol érzem a krém egy kis részét. - Tudom milyen, tudom – nevetek halkan, mert elég fura lenne, ha ebben szenvednék hiányt. Jártam már kiránduláson az iskolával, családdal elégszer, bár nem hazudok, családi dolgokon is volt, hogy a könyveimet bújtam inkább, mintsem a hetvenkettedik múzeumot nézzem meg. A kérdése előtt kicsit megingatom a fejem. Nos, rátapintott a lényegre, hogy én talán túlságosan lefoglalom az időmet a munkával és minden mással. - Hát… láttam már úgy épületet persze. De, ahogy azt a családom, főleg a bátyám támasztaná alá, én mindig is stréber voltam. Anno a tanulmányok, most a munka, mindig van valami amivel lefoglalom magam éééés… próbálom kimagyarázni, hogy ritkán csinálok ilyeneket – nem szégyen, tudom, csak az emberek szerint nem egészséges. Sok ügy van, ami nem mászik ki a fejemből munka után sem, ezt aláírom, sok más is kerül oda, akár a hobbinak szánt írás, vagy épp a családi dolgok. A legtöbb a munka, elismerem. Valahogy mindig sajnáltam magamtól azt az időt, amit azzal töltök el, hogy épületeket, kirakatokat nézegessek. Még bevásárolni sem tudok rendesen, ott is célirányos vagyok.
- Hmm? - nem értem teljesen, hogy mit mond. Lehet már vénülök és süket leszek, vagy csak valamit megjegyzett a sütivel kapcsolatban. Ha nekem szólt, viszont nem lenne a legjobb, ha úgy tűnik nem figyelek. Az én első sütim is eltűnik, a kávét veszem célba, afelett bólintok felé.
- Úriember nem is vagyok. Dee értem a lényegét – teszem le a poharat. - Egy villával a laikus is tudja, hogy lehet fájdalmat okozni. Elég szúrni vele – vagyis az én fejemben ennyi van. Lehet ott más is, fejre koppintás, ki tudja milyen széles a skála. Nem is baj, ha egy kicsit okulok én is, sosem lehet tudni.
- Ott egy kicsi maradt – nem érek hozzá, csak mutatom, hogy hol van arcán egy kis morzsa. Én úgyis több szalvétát fogtam meg, így egyet átnyújtok neki. - A hétvégéken több a szabadidőm, gondolom az iskola miatt neked is – eresztem le a kezem és térek vissza a témához, ha már tényleg komolyan gondolom.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. október 27. 07:33 | Link
Bertalan

Bármi is hangzott el kettejük között, csak a világ legnagyobb égéséhez vezetett. Példaképe figyelmeztette, hogy morzsás fejjel beszélt mindvégig. Cikibb nem is lehetne a helyzet. Pont most és pont előtte kellett úgy falnia, mint egy éhezőnek. Rékánk átveszi a felé tartott szalvétát, majd rákvörösen söpri le mindenhonnan, még a nem létező morzsákat is, hogy aztán sokkal kisebb lendülettel egyen tovább. A fene vinné el ezeket a nagyon jó ízeket. Meg a fene esne bele, hogy pont Bertalan szólt rá, hogy csupa morzsa. Na de több is veszett Roxfortnál! - Igen, a hétvégék nekem is jobbak. Azt nem tudom, hogy hol kellene gyakorolnunk. Átváltoztatástanból nem vagyok akkora ász, hogy a kellékeket megcsináljam a szabadban. Neked van bejárásod a kastélyba? Mert ott van egy klassz terem pont erre a célra - lelkesedik fel és az előbbi kellemetlen érzése szinte azon nyomban el is párolog. A pincér ezalatt meghozza neki a kért forrócsokiját, de amilyen hebrencs, vele együtt, közös erőből felborítják és a tüzes itóka egyenesen az auror kezére ömlik és minden bizonnyal megégeti, ha csak nem húzza el a végtagját. Viszont Rékánk gondolkodás nélkül nyomja a férfi oldalára tenyerét és irányítja át életerejét. Közben meg be nem áll a szája. - Bocsánat! Olyan béna vagyok! Ne haragudj! Jobb? Ugye, jobb már? Nem fáj igaz? Jaj nekem ez olyan gáz...Nem vagyok mindig ilyen...Tényleg! Eskü, alapból nem szoktam helyes pasikat leforrázni csak azért, hogy szóba álljanak velem... - csipog levegőt alig véve mondandója közben és ugyan előbb kicsit megfájdul, majd elzsibbad a karja, addig nem veszi el Bertalan oldaláról, míg a kezét teljesen épnek nem látja, még akkor sem, ha megúszta a leforrázást gyors reflexei miatt. Réka gyógyító ösztöne már csak ilyen hiperaktív. Pont mint ő maga. A pincér közben egy bűbájjal tesz rendet és sajnálkozik, majd eltűnik, hogy hozzon egy másik innivalót.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. november 1. 17:58 | Link

Az irodán kívül
Kicsit lazítunk


Apró mosolyt csal arcomra zavara, azonban ezt is elrejtem, mert nem akarom tovább tetézni. Engem mondjuk nem zavart, nem teli szájjal beszélt, csak pár kósza apró falatka pihen ajkai szegletében, ennél láttam már rosszabbat és látott már bizonyára Réka is. Mondjuk nyugalmam csúcsa a csámcsogás tűrése is, szóval nem panaszkodom, semmiért sem, élvezem a pillanatot és a sütemény ízét. Azért én is törlök egyet arcomon, nehogy a bagoly mondja a verébnek esete álljon fent.
- Ó, akkor szuper – a szabad hétvégék közös halmaza máris sokkal megkönnyítette az időpont keresését. Persze, neki és nekem is lehet dolog akkor, ez nem vitás, azonban egy-két ütköző időpontot áthidalni könnyebb, mint mondjuk a hétköznapok, amiket kitölt a munka neki pedig a tanulnivaló. - Nem is kell bajlódnod átalakításokkal. Lassan úgyis csípős lesz odakint a levegő, csak magunknak csinálnánk vele kellemetlent. Mármint, úgy értem, húsz rétegben mozogni jóval nehezebb, mint amúgy – javítom ki magam, hogy nem a hideggel van a gond, de külön még egy kis burkot alkotni a hely köré, macera. Ez mozgás alapú dolognál pedig nem a pulóver és kabát kombináció a megfelelő. - Nos, az az örömhírem akad, hogy van. Amolyan defenzorként működöm arra, szerencsére kevés munkával, így ha nem is sűrűn járok arra, de szoktam. Szóval meg tudjuk oldani, könnyen, hogy bemenjek. Miféle terem? - érdeklődöm, hogy lettek-e újítások azóta vagy éppencsak most látni, mekkora stréber voltam annak idején, mennyi helyet nem jártam be és nem fedeztem fel. Ez az én gondom, már nem rágom magam miatta, annak és akkor így kellett lennie. Most legalább majd egy helyet utólag megismerek. Talán épp mondaná, amikor is megérkezik a forró ital és az a kezemen köt ki. Akaratlanul kiáltok fel, és rántom el a kezem, hogy aztán rázzam lefelé. Ez a kis találkozás is igen kellemetlen, öntöttem én már magamra kávét, teát, így aztán nem újdonság. Bármit is tennék, megérzem, hogy Réka az oldalamra nyomja a kezét és bár meglep a mozdulat, azt hiszem, sejtem mit tesz. Tiltakoznék, hogy rám ne fecsérelje az erejét, de csak tátott szájjal hápogok némán és pislogva követem, ahogy az égő érzet szépen eltűnik. A kezemre pillantok, majd megtapogatom.
- Ne, ne ne, ne szabadkozz, semmi baj. Nem is lett volna, egy kis forró nem árt, volt már benne részem – sóhajtok egyet, majd leengedem a kezem. - Semmi gond, ez csak egy ital – próbálom nyugtatni, hiszen láthatóan eléggé felborult benne minden. Azon csak pislogok párat, hogy „helyes pasik” kategóriába sorol, de köhintve rejtem zavarom. - Nem kellett volna miattam fárasztani magad. Minden rendben? Nem tudom mennyire merített ki ez… - utalok arra, hogy nem felejtettem el a képességet meg azt sem, amit mondott róla. Na szép, de a pincér hamar eltünteti a nyomokat, ahogy az a kézfejemről is eltűnt. Nem hittem volna, hogy megtapasztalom, milyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. november 11. 11:12 | Link
Bertalan

Minden olyan mesébe illően alakult egész nap, de tényleg. Jót sétált a szép időben. Aztán találkoztak Bertalannal. Aztán bejöttek és ő finom süteményeket tömhetett magába. Beszélgethetett azzal az emberrel üldögélve, ebben a menő cukrászdában, akire felnéz. Ráadásul még picit bele is pistult menet közben. Erre most leforrázta. Nagyszerű. - Igen...igen, jól vagyok. Semmi bajom, csak kicsit zsibbad a kezem - pislog fülig vörösödve és visszahúzza kezét, amit lehet nem fog egy ideig megmosni, mert akkor lejönne róla az auror lenyomata. Olyan aranyos tőle, hogy még ő aggódik. Réka szélesen elvigyorodik erre a gondolatra. Aztán eszébe jut valami. - Elmondod mit éreztél közben? Mert magamon nem tudom kipróbálni, de nagyon érdekel, hogy milyen, amikor csinálom - csacsog, hogy valahogy elfedje a zavart, amit a bénázása meg Bertalan miatt érez, de a természete felülvezérli. Kezébe ragadja a férfiét, és amennyiben az nem húzza el, úgy nézegetni kezdi. Olyan közelről hogy kicsit kancsalít is és orrában érzi a másik fél illatát, vagy legalább az öblítőét, amit használ. Széles béka mosolya büszkén uralja el bájos hörcsögarcát. - Ügyes vagyok! Szebb lettél, mint új korodban. Mondjuk az voltál eddig is, de tényleg nem látszik semmi - vizsgálgatja a kezet, majd mikor rájön, hogy épp fogja a kezét egy komoly aurornak, vagyis annak pont, akit elvileg ő fog majd tanítani, gyorsan de puhán leteszi a kezét az asztallapra. Felmosolyog és eligazgatja ujjait, ha nem húzta el a kezét a férfi. Aztán inkább egy villányi süteménnyel fojtja magába a hülyeségeket, amiket mondana. Nehezére esik nem beszélni, de most talán jobb, ha megvárja Bertalan reakcióját és addig is magában nagyon gyorsam és vég nélkül kezd elmormolni minden általa ismert imát.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. november 27. 11:55 | Link

Az irodán kívül
Kicsit lazítunk


Nem vagyok híve semmiféle elméleteknek, miszerint minden is elromolhat és el is romlik. Ez egyszerűen már csak ilyen. Ki nem öntötte le már magát kávéval, vagy bármi más forró, ragacsos akármivel? Mindenki. Elég egy fáradt pillanat, egy hétfő, vagy akármi más, aztán kész is. Ha másnak okozzuk, akkor pedig halmozódik minden és sokkalta kellemetlenebb az érzés. Megértem én azt, hogy zavarba jön ettől, hogy kissé kapkod és nem érzi biztosnak a mozdulatait, így a haragnak egy apró jele sincs bennem, rajtam. Ellenben azért az aggodalom annál inkább, mert míg más a nedves szalvétát nyomná a kezemre, ő egészen más módszerrel csitítja az égő felületet, igencsak hamar és véglegesen. Igen ám, de tudom, hogy ennek ára is van. Sóhajtok egyet.
- Akkor jó. Annyi még bőven bele is fér. Máskor meg nyugodtan hagyd, ne strapáld magad ilyen apróság miatt – bár mosolyom azért elárulja, hogy most sem haragszom és nem leteremteni akarom. Felnőtt nő, hiába tanul még, a döntései önállóak, ahogy az is, mit cselekszik és mit kockáztat. Bár tény és való, ha nagyobb gond lenne és ezen múlna minden, nyilván hálás lennék, de attól még ott lenne, hogy ő közben rosszul lehet. Nem tudom. Egyszerre ad és elvesz ez a képesség, nehéz így megítélni.
- Hú, hát nagyon időm nem volt felfogni – pislogok párat a kérdésére, hogy mégis mit éreztem. Meglepettséget és értetlenséget, leginkább, de tudom, hogy nem ezekre kíváncsi. Lepillantok a kezemre, átmozgatom az ujjaimat is kissé, mielőtt megfogja a kezem. Hagyom neki, immáron mozdulatlan pihen, ahogy felméri, hogy a bőrömön maradt-e valami vörös folt. Ha maradt is, az maximum attól, hogy odanyúltam és megdörzsöltem, hogy tényleg jól látom, érzem-e, hogy nincs már semmi baja. De érzésre is eltűnt az égés bármely formája. - Kellemes? Kissé meleg, úgy belülről kifelé, kellemes bizsergés. Valahol így tudok rá emlékezni, hogy milyen volt. De nagyon gyorsan történt, nem tudtam nagyon felfogni – szabadkozom, hogy jobb válasszal én sem tudok szolgálni, mint amit lehet, hogy eddig szimplán már tud és ismer. Mondhatnám, hogy máskor majd figyelek, de az kockázatos lenne, szerencsére nem is vagyok olyan, aki olyan sokszor lesérül és ellátásra szorul.
- Jaj, ugyan – nevetek fel arra, hogy eddig is szép voltam. Persze, bizonyára arra mondja, ami épp a kezem bőrét érinti, nem mást. Elvégre, ott történt a „varázslat”. - De azért köszönöm az ellátást. Máskor nyugodtan borogatás is elég lesz, egy-két kék és zöld folt meg elfér. Főleg, ha edzünk és kapok tőled párat – nevetek fel, majd magam is falatozok párat.
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 131
Írta: 2021. december 2. 09:01 | Link
Bertalan

Szerényen mosolyog, a maga szélesszájú módján, ami rá azért annyira nem jellemző. De most egyrészt úgy érzi, hogy bizony picit elkapkodta a dolgokat, már ami a képesség bemutatót és az azt követő faggatózást illeti. Másrészt, lehet az sem volt szerencsés húzás, hogy azt mondta közben, hogy a mellette ülő szép. Na de, ha ez a helyzet! De tényleg! Akkor mit mondjon? Leginkább semmit se kellene. Szóval kivételesen csendben maradva hallgatja az aurort. Néhol bólogat. Főleg annál a résznél, ami az életerő átadás leírására vonatkozik. Azt mondta a Gyógyítónő, hogy mindenkinél más és más a reakció. Így a Réka arcára időközben kiült érdeklődő kíváncsiság teljesen valós. Kiszélesedik mosolya, amikor a kellemes és a melegség szavakat hallja. Ezt jó jelnek veszi. Ugyanis úgy tudja, hogy megesik olyan is, hogy egy szervezet nem fogadja be az energiát. Szerencsére nem így történt. Sőt, a férfi szervezete szinte azonnal magáévá tette a tőle kapott erőt. - Szerintem én fogok majd ellátásra szorulni, mert két vállra fektetsz pár edzés után - mondja vigyorogva és félig tele szájjal. Aztán belekortyol a kellemesen melegre hűlt innivalójába, amit ismételten megkapott. Nagyon finom. - De nem bánom. Egy képzett aurortól kikapni dicsőség nekem. Szóval..Mikor kezdjük? - kérdezi és olyan fejet vág mint egy cuki quokka. Vannak a femme fatale típusú nők, a bájosan és naivan elbűvölő nők, meg Réka a quokka. Nem véletlenül nem jár senkivel. Kevesen vonzódnak az ő típusához. De ettől ő még nem akart soha megváltozni. Jól érzi magát úgy, ahogy van. Hebrencsen, vigyori széltolóként. Olyan lányként, akinek mindig van pár napsugár az egén, amitől még a legborúsabb napon is remek kedve tud kerekedni. Most is tele van a lelke örömmel. Már a tudattól is, hogy Bertalan mellett lehet és isteni sütit ehet. Könnyű őt boldoggá tenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. december 30. 14:33 | Link

Az irodán kívül
Kicsit lazítunk


Érthetően zavarban van, hiszen minden gyorsan és hirtelen történt, ideje sem volt se nekem, se neki gondolkodni. Megtörtént, ez a legszebb szó rá és megértem, hogy olyanokat mondott, amiket nem vagy nem így akart. Nem szoktam hozzá ahhoz a fajta dicsérethez, ami nem a munkám, a hivatásom élteti, így nem az van, hogy nem hallottam meg, csak kezdeni nem tudok vele mit. Kinézek ahogy kinézek, egy részem hasonlít a bátyámra, akinek annak idején sem voltak idegenek a lányok és jobb is volt abban, hogyan kell velük bánni. De ahogy ő, én sem találtam meg még azt, akivel megosztanám a kis lakásom az életem. Az, akit szerettem, nem viszonozta és átnézett rajtam, mégsem ítéltem el az érzelmet. Elmúlt, én a munkámra koncentráltam és meg sem éreztem az egészet. Néha jól jönne ha változna valami, de aztán rájövök, túl sok plusz órát ölök a munkába és talán erre más nem lenne készen. Egy kis edzésre azonban mindig.
- Ugyan dehogy. Az meglepő lenne, hacsak nem esek orra valamiben és úgy. Bármi megeshet – rég volt, hogy ilyennel foglalkoztam és hát, valóban, ha bármi nem is, én eshetek. Értem én a mókát ebben, csak a valóság fordítva sül el majd. Nincs ezzel gond. Aprót nevetek.
- Jaj, annyira ne szaladjunk előre. Fordítva én is majd igyekszem dicsőségnek érezni, mert hát, nem vagyok formában – persze, ha pálcás párbaj lenne, de arról nem volt szó és nem is tenném meg. Az egészen más és nem etikus. Egy küzdősport már más, ott más a tempó.
- Hmm, nem is tudom – gondolkodom el a határidőkön. Neki még vizsgái nem lesznek, de tanulni kell, nekem pedig az ünnepekig nemigen lesz sok pihenőm a hétvégéket kivéve. - Esetleg a jövő hét után? A következő hétvégén családdal kell lennem és inkább veretném magam pufira – sóhajtok egy nagyot, hogy ezek mindig nehezek és bármi mást tennék helyette. De muszáj. - Ha meg nem jó, akkor dobok egy baglyot vagy fordítva. Mit szólsz? - kortyol kávét, majd eszi meg a süteménye maradékát.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed