36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. december 1. 13:11 | Link


Az utcákon megjelentek a karácsonyi díszek. Először a fényfüzérek kezdték körbeölelni a kirakatok széles ablakait, aztán megbűvölt hóemberek fakadtak dalra, és néhol egy-egy Mikulás is táncra perdült. Jellegzetes illatok terjengtek az egyébként hideg levegőben, aztán néhány napra rá én is megjelentem a kavargó tömegben, akiket elkapott a szokásos bevásárlási láz. Nézelődtem szótlanul, arcomon halvány mosollyal. Hagytam, hogy magával ragadjon a hangulat, hogy egy kis csend és nyugalom költözzön a szívembe. Valami, amire régóta vágyom. Valami, amiről azt hiszem, talán az ünnep majd megadhatja nekem.
Aztán az egyik olyan napon, amikor szabad lejárást kaphattunk a faluba, Karola elhívott a cukrászdába, hogy igyunk meg valamit. Sejtettem, hogy valamilyen céllal teheti ezt, de végül is igent mondtam. Lehet, hogy csak én gondolom túl a dolgokat. Mármint ez elég jellemző rám, de próbálok rajta változtatni. És nagyon is vágyom arra legbelül, hogy társaságban legyek, csak megszoktam már a gubbasztást. Úgyhogy felöltöztem, bár nem elég jól, így most kissé vacogósan baktatok le a Fő utczán, hogy egy lámpaoszlopnak dőlve az ő felbukkanását fürkésszem. Mindig olyan időpontban megyünk, amikor nincsenek túl sokan, és most különben is inkább vásárolnak az emberek, mint beülnek valahova találkozni. Arra ott lesz a heteken belül aktuális karácsony. Nekünk pedig a hazautazás miatt nem hiszem, hogy lesz időnk akkor összefutni. Ó, és jut eszembe, a barátaimnak még mindig nem vettem semmit... De legalább a családot letudtam.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. december 2. 17:12 | Link

Beni

Mióta bejött a hideg, igyekeztem egy kicsit melegebben öltözni, így ma egy farmert kaptam magamra, egy kötött fehér pulcsival, barna bakancsot húztam, sötétszürke kabátot, s végül egy fehér, kötött sapkát is felvettem, mert a füleim hamar meg tudtak fájdulni, főleg akkor, ha fújt a szél.
Benivel volt találkozóm, amit nagyon vártam, több okból kifolyólag is. Egyrészt, nagyon rég nem volt már időnk egymásra, mindkettőnknek akadtak magán jellegű gondjai, ráadásul a suli sem lett könnyebb, sőt. Megszaporodtak a teendők, a tanulni való, magam is úgy éreztem, hogy egyre többet követelnek tőlünk a tanárok, s már elmúltak azok a kis elsős évek, amikor még szemet hunytak a hiányosságaink felett.
A faluba sétálva volt mit nézni, gyönyörű díszekben pompáztak az utcák, az ablakok, s a kirakatok. Már tényleg csak a ropogó, friss hó hiányzott a talpunk alól, mellőlem meg Beni. De hol is lehet ez a fiú?
Leérve ide-oda pillantottam, míg végül egy közeli oszlopnak dőlve megláttam őt, azonnal mosoly futott az arcomra, s egy gyors körbepillantás után át is rohantam hozzá az utca másik felére.
- Sziia Beni! - két puszit is kapott az arcára, mert ki tudja, mennyi ideje várakozott már rám, bár remélem, hogy nem késtem túl sokat. - Olyan, mintha ezer éve nem láttalak volna. Na gyere, üljünk be és igyunk egy jó kis forrócsokit, közben mesélj, mizu veled? - karjába karoltam, s bizony nagyon is kíváncsi voltam rá, hogy mi a helyzet, mert emlékszem, hogy mennyire megviselte őt az, amit Theon művelt. Bíztam abban, hogy azóta már helyrejött, ráadásul a madarak is azt csiripelték, hogy tetszik egy lánynak.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. december 2. 17:14
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. december 6. 12:59 | Link


Nem várok sokat, szerencsére. Ilyenkor minden egyes kinn töltött perc magában hordozza kissé a meghűlés esélyét, vagy csak én lettem ennyire elővigyázatos? Anyám túlzó gondoskodása, ami a legkisebb gyereknek jutott, természetesen kiütközik ilyenkor, de pont hogy kezdem végre elhagyni a jó vastag öltözeteimet, mert szerintem a vékonyabb kabátjaimban sokkal jobban meglátszik a formám, hiába vannak még mindig pálcikalábaim. Szóval, bár korábban örültem a pufi felsőknek, mert nem volt kivehető, hogy mennyire vékony vagyok, azért az utóbbi időkben arra is ügyelek, hogy a felsőbb évesek divatját kövessem. Valami változik, be kell vallani, és ez egy nagyon kicsit már a lázadás szaga, mert ha az otthoniak tudnák, lenne hozzám egy-két szavuk.
Dörmögve én is üdvözlöm őt. A két puszitól kissé elpirulok, de már megszoktam Karolától, hogy nálam sokkal jobban ki tudja magát fejezni, ha az érzések kimutatásáról van szó. A puszik hidegek, majdnem össze is rezzenek, de ez egy újabb ok arra, hogy végre betérjek a cukrászdába és kikérjem magamnak a forró csokimat.
Biztosan akartam ezt? Máris úgy érzem, mintha egy hatalmas reflektorfénnyel világítanának rám. Beérve automatikusan egy félreeső asztalt célzok meg, hogy még véletlenül se hallják mások is a beszédemet, de ezen felül is muszáj lesz halkan szólnom a diszkréció miatt.
- Hát... nem tudom, hogy mit is mesélhetnék - szabadkozom zavaromban, mint akinek borzasztóan kellemetlen magáról beszélnie. Lehuppanok a székre, aztán kihúzott háttal megpróbálom összeszedni a gondolataimat. - Megint azt érzem, mintha senki nem akarna észrevenni. Nem vagyok érdekes. De nem baj, nem akartam sohasem a menők közé tartozni. És végül is te itt vagy nekem - sóhajtok kínosan.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. december 6. 20:11 | Link

Beni

Miközben örömmel közeledtem Beni felé, észrevettem, hogy valamelyest megváltozott az öltözködési stílusa, ami egyébként szerintem passzolt amúgy hozzá, egy kicsit meg is lepődtem. Talán kezdett kisfiúból felnőtté válni, ezt persze nem akartam szóba hozni, mert ki tudja, hogyan reagálna. Így maradt a kedves üdvözlés, bár szokásához híven ő most sem csattant ki úgy az örömtől, ahogy én, na de tudom ám, hogy a lelke mélyén azért szeret. - Szuper rajtad ez a kabát, sokkal szélesebbek benne a vállaid, de nem fázol benne? - egy kedves megjegyzést csak hozzáfűztem, aztán ha nem tolt el, a karjába karoltam, hogy addig úgy sétáljunk a cukrászda felé. Szegénykém elég szótlannak tűnt, így odafelé menet inkább én meséltem pár dolgot a sulival kapcsolatosan, majd ha sikerült letelepednünk bent, akkor végre rákérdeztem, hogy mi is a helyzet.
- Na szép, ezt most úgy mondtad, mintha ez neked tök ciki lenne, hogy “csak” én vagyok - ezen meg is sértődhettem volna, ehelyett inkább csak mosolyogtam, mert ahogy egyre jobban megismertem őt az évek alatt, úgy rájöttem, hogy ha érzelmekről van szó, akkor nem igen tudja kifejezni magát. Ráadásul most is meglehetősen szótlan volt, de nem akartam faggatni arról, hogy mi a helyzet a családjával, megoldódtak-e a problémák, mert ha szeretné, úgyis el fogja mesélni. - Egyébként meg ez nincs így, csak egy kicsit össze kéne kapnod magad, hogy ne legyél ennyire önbizalomhiányos - mondtam ezt én, mintha nekem ez idáig olyan sok lett volna. - Amúgy is…azt csiripelték nekem a madarak, hogy van egy lány, akinek nagyon tetszel. Szerintem randira kéne hívnod - kezdtem bele, részben ezért is akartam vele dumcsizni, mert szerettem volna, ha végre megfeledkezik a Theonnal történtekről, és újra életre kap. Közben odasétált hozzánk az egyik kiszolgáló, kedvesen érdeklődött, hogy mit kérünk. - Nekem egy forró csoki lesz, és egy szelet francia krémes - ezer éve nem ettem már, ezért is rendeltem ezt, majd megvártam, míg Beni is kér. - Szóval? Kíváncsi vagy, hogy ki az a csaj? - fel-le vonogattam a szemöldököm egy mosollyal, szerettem volna egy picit jobb kedvre deríteni őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. december 14. 14:07 | Link


- Nem szeretnél csatlakozni az Edictum szerkesztőihez? - vágok közbe egy bravúros kérdéssel, mielőtt bármit is reagálnék a kabátomra tett dicséretére. Egyre erősödik bennem az az érzés, hogy nagyítóval figyel, elemez, méghozzá folyamatosan. Karolából egyszer tökéletes újságíró lesz, még a főszerkesztői posztot is kinézem, aztán továbbléphet a Havi Igéző, vagy valamelyik másik neves lap tagjai közé. De az biztos, hogy nagyon jó megfigyelő, mind külsőleg, mind pedig belsőleg könnyen kiszúr dolgokat, de persze az is lehet, hogy a velem való közeli kapcsolata erősíti fel benne ezeket az érzékeket. Munka szempontjából biztosan hasznos, de engem néha valamiért idegesít, mert úgy érzem, hogy egyszerűen átlát rajtam, és mindent ki tud szedni belőlem. Emiatt pedig, hogy nem tudok nemet mondani, igenis lúzernek érzem magam.
- Köszönöm amúgy, de... Én mindig fázom - vonok vállat anélkül, hogy beismerném az igazát. Mert egyébként valóban kicsit fázós típus vagyok, rossz a keringésem, az ujjaim gyakran hidegek még nyáron is.
Hagyom, hogy belém karoljon, úgy hallgatom a mondandóját. Próbálok nagyon rá koncentrálni, de egyelőre csak nyomasztani kezd, hogy a suli a téma, és nem tudok kikapcsolódni. Aztán az asztalnál ülve még durvább fordulatot vesz a beszélgetés, pedig alig telt el néhány perc.
- Miiii?! Ja neem, nem ciki. Akkor félreérthetően fogalmaztam, ne haragudj rám! - kerekednek ki a szemeim, és még a fejemet is fogom. Pont az hiányozna, hogy a legjobb barátommal is összevesszek, hogy őt is eltoljam magamtól. Ezt meg kell akadályoznom, ennyire nem szúrhatok el mindent.
- Nem olyan egyszerű leküzdeni az önbizalomhiányt, mint gondolnád - puffogok összefont karokkal, majd jól hallhatóan krákogok párat. - Honnan veszed? Tuti? Sok mindent hall az ember, nekem elegem van a pletykákból... Volt belőle részem bőven - izgatott leszek ettől, de nem biztos, hogy tudni akarom. Rendelek én is egy forró csokit, hozzá egy epres tortaszeletet, aztán türelmetlenül szemezek Karolával. - Nem is tudom, talán te? - vigyorodom el.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. december 28. 19:37 | Link

Beni

- Nagyon vicces vagy drága barátom! - böktem nevetve vállon, mert értettem ám a célzást, csíptem is Beni humorérzékét. - Egyébként már elgondolkodtam rajta, valamilyen szinten érdekel az újságírás, főleg a pletykarovat - tettem hozzá egy mosollyal, s csak ezt követően karoltam belé, hogy így folytassuk utunkat az imádott cukrászda felé. Séta közben feltűnt, hogy Beni már megint magasabb lett, s mintha még izmosabb is lenne, bár a fene tudja, hogy gyúr-e, vagy sem, mindenesetre a nyár azért csak megtette a hatását. Most már nem biztos, hogy belé mertem volna kötni, mert a végén még nyakon csap. - Na akkor majd én felmelegítelek, meg egy jó kis forrócsoki - mondtam nevetve, minden hátsó szándék nélkül, s nyilvánosan meg is ölelgettem őt, mit sem törődve a pletykásokkal, hisz aki ismert minket, az pontosan tudta azt, hogy milyen jó barátok vagyunk Benivel.
Útközben azért még éreztem rajta a feszültséget, de ezt betudtam a témának, így inkább hanyagoltam is a sulis dolgokat, mert ezektől a kérdésektől amúgy én is nagyon falra másztam, csak hát na, mégis tudni szerettem volna, hogyan is mennek Beni dolgai. Az viszont nem tetszett, hogy még mindig ennyire maga alatt volt, szerencsére nem sértődtem meg a szavain, tudtam ám, hogy nem gondolt ő rosszat. - Ne aggódj, nem haragszom, nyugi, lazulj kicsit - nyugtatva vállon veregettem, közben beálltunk a sorba, hogy rendeljünk magunknak valami finomságot. Az előttünk álló srác valahogy nagyon bénázott, nem igen találta a galleonjait, a kasszás is forgatta már a szemeit, a barátnője meg még mindig azon vacillált, hogy dobos vagy puncstortát kérjen. Micsoda gondok...
- Én ezt pontosan tudom, mert még ha nem is látod rajtam, de nekem is akad némi önbizalomhiányom. Neked viszont jócskán, pedig hidd el, nagyon klassz srác vagy - biztattam őt, mert tényleg tök cuki volt, aranyos, és még helyes is. Hogy jobb kedvre derítsem, szóba is hoztam azt, amit legutóbb hallottam, s kiszélesedett a mosolyom látva, hogy sikerült őt zavarba hoznom. - Tuti, akitől hallottam, az nem szokott hazudni - kezdtem bele, viszont ekkor kerültünk sorra, így megvártam, míg rendel Beni, majd én is rendeltem egy szelet tiramisut, és egy forrócsokit. - Hogy éééén? - ezzel igen csak meglepett, pedig eddig nagyon vigyorogtam, most viszont kicsit meglepetten pillantottam rá, mert nem tudtam, hogy ilyenkor mit kéne válaszolni a legjobb barátomnak. Lehet, hogy azt szeretné hallani, hogy nekem tetszik? Vagy csak vissza akar szúrni picit, és így akar cukkolni? Merlinre!
- Jajj Te dinka, nem én, Elizának hívják. Szerintem randiznotok kéne - mondtam lelkesen, közben tekintetemmel már egy üres asztalt kerestem, s látva egyet, meg is indultam, letelepedve fürkésztem Benit. - Miért kérdezted, hogy én? Tetszem neked? - kérdeztem nevetve, kicsit komolytalanul, mert hát ezt el sem tudtam képzelni. Mióta találkoztunk elsőben, azóta volt az egyik legjobb barátom, ilyesmi meg fel sem merült bennem.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. január 11. 13:05 | Link


- Majdnem elhittem... - tartok hatásszünetet, és még a mutatóujjamat is a levegőbe emelem, hogy nyomatékosítsam levitás diáklétemből fakadó pallérozott elmémet, amit persze a korábban megszerzett, majd szemtelenül elengedett címeim is igazolnak - ... de gondolom, ez megint valami irónia akart lenni - mosolygok elégedetten. Én, meg a humor, valami olyasmi, amit ritkán emlegetnek egy mondatban. Nem hiszem, hogy Karola valóban viccesnek tartana, másnak is feltűnt volna már a kastélyban, ha így lenne. Ha van is valami érzékem a viccekhez, akkor bizony el kell gondolkodnia a másiknak, ha valóban érteni akarja, hogy mire célzok. Nem mintha ez a mulattató megjegyzéseken túli közlésekre ne vonatkozna ugyanúgy.
- Szerintem tényleg lenne hozzá tehetséged, úgyhogy jelentkezz csak. De hozzád valami igényesebb rovat illene azért - bókolok őszintén, mert számomra a pletyka tűnik olyannak, amiről bárki, bármikor, írói véna nélkül tudna produkálni valamit.
Megvárom, amíg a gőzölgő forró csokit a kezem közt szorongathatom végre, és a süteménybe is beletúrok kicsit a villámmal, kóstoló gyanánt. Ma főleg gyors a kiszolgálás. Karola kijelentése igencsak meglep, először azt hiszem, hogy csak azért mondja, hogy egy kis lelket öntsön belém. Jobb, ha utánajárok, hogy mi az igazság.
- Ugyan... Oka van annak, hogy ott vagyok, ahol. Szinte senki sem ismer, aki meg igen, az inkább ne ismerne. A Levita még határeset. Persze sokkal jobb nekem itt, mint az előző sulijaimban. Na de amúgy, neked miben is van gond az önbizalmaddal? Nagyon határozottnak tűnsz pedig. Áruld el a titkod - hajolok kissé közelebb kérlelően, mert valóban jól jönne néhány tanács és praktika, amit ő is alkalmaz. - Eliza? Hm... Ismerősen cseng. Miért gondolod, hogy randiznunk kéne? Ez nem így működik - rázom a fejem tiltakozóan, még a homlokom is összeráncolom hozzá. Aztán hamar kisimulok, és háborgok azon, amit felvet. - Te aztán tudsz kérdezni. Sok mindent kinézek belőled, azért... Hát, nem tudom - tárom szét a karomat, de csak azért, mert kivételesen rejtélyes és vicces próbálok lenni, hátha zavarba tudom ezzel hozni Karolát.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. január 21. 21:54 | Link

Beni

- Nem, komolyan gondoltam. Vagy akkor az is lehet, hogy én értettelek félre - egy pillanatra el is gondolkodtam, mert nem hittem azt, hogy Beni tényleg jó újságírónak tartana, emiatt is hittem azt, hogy viccel. De akkor lehet, hogy tetszett neki az a pár próbacikk, amit egyszer megmutattam? Ezen morfondíroztam magamban néhány másodpercig, miközben fürkésztem a mosolyát. Végül rá sem kellett kérdeznem, őszintének tűnő szavai megerősítették bennem azt, hogy nem viccelődött, hanem komolyan is gondolta a véleményét. - Ebben mondjuk igazad van, ha már írnék, akkor valami érdekességről. Mondjuk történelemről, műkincsekről , kalandozásokról vagy utazásokról - utóbbihoz mondjuk nem ártana az sem, ha néha napján utaznék, ám egyelőre erre nem volt lehetőség a suli mellett. - Nagyon jól néz ki az a süti - jegyeztem meg közben, mert nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen finomságot is túr a villájával. Nekem is rendelnem kellett volna ebből, meg is fordult a fejemben, hogy én is kérek majd egy ilyet. Addig is, kezembe vettem a bögrémet, és kortyoltam a forró csokiból, közben Beni lelkét próbáltam helyre tenni, mert szegénykémből nagyon sokszor szólalt fel az önbizalomhiány. - De ezen tudnál változtatni, ha akarnál. Nagyon sok programot szerveznek egész évben, múltkor is volt egy jó kis kirándulás, kár hogy nem jöttél. Ha kimozdulnál többször, akkor szerintem nem lennének ilyen problémáid. Csak próbáld legyűrni magadban ezt az érzést valahogy - mondtam nagy bölcsen, mintha ez nekem olyan nagyon könnyen menne. Lehet, hogy nem látszott rajtam, vagy sokan nem gondolták, de azért nekem sem volt túl nagy önbizalmam. - Határozott is vagyok bizonyos helyzetekben, de nem mindig. Tudod levitás vagyok, nagyon sokat is tanulok, mégis úgy érzem, hogy a többiek tudása mellett az enyém eltörpül. Odahaza meg elvárják, hogy a legjobbak közt legyek, de eddig még soha nem voltam évfolyamelső - panaszoltam el őszintén Beninek azt, amit nem sokakkal osztottam meg. - Ne nézz így, nem tudom, hogy csinálom, hogy nem látszik. Sokat sportolok - vontam meg a vállam, tényleg nem tudtam neki praktikákkal szolgálni.
- Mert láttam őt, és cuki lány, szerintem illene hozzád - jegyeztem meg egy mosollyal, máris jobb kedvem lett, ha arra gondoltam, hogy talán Benit összehozhatom egy kedves lánnyal. - Miért is ne működne így, tudod hány pár jön össze ilyen módon? Lehet csak az hiányzik, hogy valaki bemutasson titeket egymásnak - próbáltam észérvekkel meggyőzni, mert jót akartam neki. Tudtam azt, hogy Theon mit művelt vele, s hogy emiatt milyen rosszkedvű volt sokáig. Éppen ezért szerettem volna látni végre azt, hogy boldog. - Mit nem tudsz? Azt akarod mondani, hogy nem tetszem? Mindjárt nyakon suhintalak! - mondtam színpadias felháborodással, majd elnevettem magam, mert nem gondoltam komolyan a szavaimat, eszem ágában sem volt, hogy ilyesmi miatt rásózzak. A válasza mondjuk egy kicsit meglepett, bár még mindig jobb, hogy bizonytalannak tűnt, mintha azt mondta volna, hogy igen, mert akkor biztosan döbbenten pislogtam volna rá. - Na jó, most nem is ez a lényeg. Meg akarod ismerni őt? Mert akkor összehozok nektek ám egy randit! - már-már a tenyeremet dörzsöltem izgatottságomban, de persze erőltetni sem lehetett a dolgot, így megvártam, hogyan is dönt. - Amúgy..azt mind megeszed?- rendelni továbbra sem rendeltem, de még mindig a sütijével szemeztem, bevallom, nagyon kívántam egy falatot.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. február 17. 18:48 | Link


Hát jó, akkor gondolja komolyan. Ezzel csak még jobban összezavar. Néhány szemöldökfelhúzás, és nagy nehezen végleg elengedem a dolgot, megnyugszom, és a fejemben más dolgokra koncentrálok inkább. Aztán csak-csak visszaugrik a bók a fejemben, hogy valaki végre újból pozitív jelzőt aggatott rám. Ismételten csak azt tudom mondani, hogy ha másoknak nem, legalább a barátaimnak vicces vagyok. Talán ezért is a barátaim. Az a szűk kör, aki érti a humoromat.
Érdeklődve hallgatom, hogy miről írna legszívesebben. Egyetértően bólogatok rá. Tudtam én, hogy Karolába több tehetség szorult annál, minthogy a céltalan pletykarovatokat szerkessze, amik csak az indulatokat keltik másokban, de hasznos tudást nem adnak.
Komótosan eszegetek a süteményből, és kortyolok az italomból, kihasználva, hogy végre nem sietek sehova. Egyedül Karola kíváncsisága, stílusa üldözhet el az asztaltól, ha a továbbiakban olyan témákat kezd el vesézni, vagy boncolni, amiktől lefárasztana. De eddig becsülettel tűröm a bevetést.
- Jaj, ugyan! - nevetek fel egy pillanatra. - Gondolj csak a DÖK kirándulásra. Nem emlékszel, mi ment ott is? Önmagában nem segít rajtam, ha megjelenek mindenhol. Vagy említsem tavalyról a karácsonyi bált? Abból is csak a baj lett, hogy megjelentem. Jelenleg legalább nem talál meg semmilyen rosszakaróm - forgatom meg a szemeimet feszülten. Túl sokat kockázatok az ismertséggel. Jó ugyanúgy megtalálhat, mint rossz ember. És nehéz őket megkülönböztetnem.
- Oh, hát... neked legalább szigorúak a szüleid. Nálam is sok elvárás volt a környezetemnek, de ezt tudod jól, aztán apának holt mindegy, mit csinálok. Lesz belőled még évfolyamelső, csak talán téged is megviselt néhány időszak - próbálom én is bátorítani, de nem hiszem, hogy túl meggyőző vagyok. - Hékás! Szóval mondd csak el szépen, hogy szerinted milyen lányok illenek hozzám! - akadok ki látványosan, eltátott szájjal.
Sértődötten kavargatni kezdem az italomat, de a fejemben egyre csak Eliza jár a fejemben, próbálva őt a lehető legjobban felidézni. Nem nagyon ismerem... De ő vajon mit tudhat rólam? Lehet, hogy minden lépésemet lesi? Ez nagyon ijesztő.
- Egy... randit? Ajj, ne már, Karola, hát ezt ne randinak nevezd. Ha akar valamit, keressen meg, de mégis mit kérdezzek tőle csak úgy? Ha meg vele is beülnék valahova, tök erőltetett lenne. Tudod, hogy nem szeretem az ilyet. És hogy milyen kínosan tudok viselkedni - suttogok feszélyezetten, ezért arra kérem, találjunk más megoldást. - Igen, mind megeszem - tömöm be az összes maradékot a számba, hogy nyelni is nehezemre esik.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 6. 16:53 | Link

Benett

Na igen, azok az események, amiket Beni felemlegetett, valóban emlékezetesek voltak, több szempontból is, s ebben egyet kellett vele értenem. Bólogattam is, eszembe jutott, hogy milyen kellemetlen szituációk történtek, így nem volt nehéz megérteni a fiú aggályait. - Oké, ez így jogos. Mondjuk akkor egy másik városba kéne menned - jegyeztem meg nevetve, bár nem biztos, hogy ez jó vicc volt, ezért el is csöndesedtem. A téma is a sulira terelődött, nekem voltak kétségeim a saját képességeimet illetően, Benett egy fokkal többet nézett ki belőlem, amiért azért hálás voltam, főleg annak, hogy a szavaiból úgy éreztem, támogatni próbál. - Lehet...vagyis igen, ebben igazad vad, sok minden történt - bólintottam, majd csöndben végig hallgattam, amint az apjáról mesélt. Nem mondtam, de azért sajnáltam őt, hogy ilyen az apja, akit egyáltalán nem érdeklik a fia sikerei. Pedig Benett ügyes volt, szerintem az egyik legtehetségesebb a levitában, és biztos voltam benne, hogy egy napon még sokra fogja vinni. Csak egy kicsit több önbizalom kéne neki, meg mondjuk egy barátnő. Eszembe is jutott az a lány, gyorsan meg is említettem neki, s hamar kikötöttünk a témánál, hogy vajon kik is illenek az én drága jó barátomhoz. - Az okoskák, igen, akik kellően szolidak ahhoz, hogy ne érezd magad kellemetlenül mellettük, de azért bármikor lefojtathattok egy vitát egy komolyabb témában - meséltem mosolyogva, bár azt nem tudtam, hogy vajon ez az Eliza megfelel-e ezeknek a kritériumoknak.
- Cöhh..azt várod, hogy a csajok fussanak utánad? - jobban felszökött a szemöldököm a kelleténél, azt hiszem, hogy ráfért Benire egy kis útbaigazítás. - Nem tudom, legyél spontán, velem is tudsz dumálni bármiről, szerintem vele is menne. És akkor ne nevezd randinak, csak "véletlenül" fuss vele össze valahol, aztán kezdj vele beszélgetni. Igen, tudom, hogy mennyire kínosan tudsz viselkedni, mint mondjuk most...ha ez most egy randi lenne, és megkérdeztem, hogy mind megeszed-e a sütit, akkor meg kellett volna kínálnod belőle, de látom, nagyon zsugori vagy - mondtam nevetve, aztán legyintettem egyet, és kortyoltam a forró csokimból. - A lényeg az, hogy ne azt várd, hogy a csaj jöjjön utánad, mert ha tetszel is neki, biztos fél kezdeményezni, és tutira jól esne neki, ha te tennéd meg az első lépést. És ez még nem jelenti azt, hogy feleségül kell venned. Na de...ha nem is Eliza, van valaki, aki tetszik? - kíváncsi mosollyal puhatolóztam, mert ki tudja, talán már Beninek is megakadt a szeme valakin.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. március 31. 02:51 | Link


- Igen? Melyiket ajánlod akkor? Vagy csak száműzni akarsz? - mosolyodom el halványan, de annál nagyobb felszabadultsággal az arcomon. Nem érzem túlzottan viccnek, de bántónak sem, amolyan karolai szurkálódásnak, amit nem szabad magamra vennem. Épp elég, hogy elismeri a mondandóm jogosságát, amivel viszont felerősíti bennem, hogy igazam van ezzel kapcsolatban. A zárkózottságom szempontjából biztosan nem kerültem közelebb a változáshoz. Ezúttal.
Felkönyökölök az asztalra, majd jobb tenyeremmel megtámasztom a fejem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Karola mit fog mondani a kérdésemre. Valamennyi külvilági visszajelzésre érzékeny vagyok, de a közeli barátaimtól úgy gondolom, hogy egész jól elviselem a kritikát. Ami persze nem igaz, mert az ő szavai mennek a legmélyebbre. Nagyon óvatosan kell felelniük, ha nem akarják, hogy seb legyen a lelkemen. A legjobb barátnőmet azonban a jó szándék vezérli, a bizalmat megelőlegezem, maximum fintorgok majd egyet a válaszán.
- Okoskák? - vágok vissza rögtön, amint befejezi. Már előtte is akartam, de inkább megvártam, amíg megmagyarázza a szó jelentését, ami nem teljesen sikerült. Mert olyan sértőnek gondolom ezt a jelzőt ebben a formában. Minimum félreérthetőnek. Elvárom, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, vagy mellre tudom szívni. - Ezek szerint maradjak a kékeknél, ha párkeresésről van szó... Hol máshol lehetnek elég intelligensek hozzám a lányok - nevetek fel halkan, ahogy kortyolok egy újabbat. - És mondd csak, ez az Eliza is a Levitába jár? - persze a hangsúlyomból érződik, hogy igencsak kétkedem, mert hát nem vagyok egy társasági forma, de a saját körletemben mozgó személyeket még többnyire fel szoktam ismerni. A szomorú igazság pedig az, hogy még nem találkoztam vele kimondottan, úgyhogy lassan készülhetek azt is kimondani, hogy Karola saját magának mond ellent. De korai még az öröm.
- Hát, figyelj, fontos az ész, nem csak a külső - zárom le eme bölcsességgel. - Miii? A vak is látja, hogy éhenkórász vagy, nem pedig én zsugori, ez már rég nem a lovagi kor, a kölcsönösség híve vagyok, azt hiszem. De oké, le tudom csekkolni az illetőt, ha erre célzol. És az még tényleg nem randi lesz - majdhogynem kilöttyintem az itókát, akkora lendülettel kapom ki a karomat magam alól, hogy duzzogóan jól összefonhassam őket magam előtt. Mégis micsoda kínos viselkedésről zagyvál ez itt össze? Azon kívül, hogy sokszor meg se mukkanok, igencsak illemtudó vagyok. Esetleg a dúsgazdag aranyvérű sarj nem veszi észre, hogy egy koldus félvérrel társalog. - Megpróbálhatok nyitott lenni, de senki nem fog meg túlságosan. Az egy dolog, hogy szépnek látok-e valakit. De te feldolgoztad már a történteket? És most kivel kavarsz? - kerülöm ki a kérdését, majd terelem rá a reflektorfényt.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. április 17. 18:01 | Link

Beni

- Persze, minden vágyam, hogy száműzzelek - megforgattam a szemeimet, de mosolyogtam is közben - Ne légy már gyagya - ekkor már nevetve ráztam meg a fejemet. Beninél sajnos nem lehetett tudni, hogy mi az a határ, ahol már személyes sértésnek veszi az ember szavait, néha igazán nehéz dió volt a srác, egy szerencséje volt velem, méghozzá az, hogy nagyon szerettem őt. - Nem, nem ezt mondtam, hogy levitásnak kell lennie, mert gondolom, hogy a többi ház tagjai közt is akadnak jó beszélgetőpartnerek - na már ebből sem mászok ki jól, így inkább csak mosolyogva legyintettem. - Mindegy, értsd jól, szerintem mivel egy okos srác vagy, okos lány illene hozzád, akivel tényleg sok mindenről tudsz beszélni. De fontos, hogy ne legyen okosabb! - erre azért fel akartam hívni a figyelmét, mert ismerve őt, abból csak vita lehet. - Nem, ő navinés, ha jól tudom, de Beni, tényleg nem a ház számít - mondtam komolyan, mert ezek szerint sikerült félreértenünk egymást. - Ez így van, de tudod mit? Nem adok inkább tanácsot, csak hallgass az ösztöneidre, meg a szívedre és akkor tuti, hogy rá fogsz találni egy lányra, ha nem ő talál előbb rád - mondtam mosolyogva, még mindig Elizára célozva, s a kis sütis akciója után finoman közöltem vele, hogy szerintem mi volt ebben ciki, mire hozzám vágta, hogy éhen kórász lennék. Ezen fel is háborodtam egy kicsit, nagy szemekkel pillantottam Benire. - Éhenkórász?? Na jól van, tudod hogy hova...- nem beszéltem csúnyán, így nem is mondtam semmit, csak úgy kaptam magam elé a karjaimat, ahogyan azt ő is tette, de azért csak mosolyogtam, hogy érezze, részemről nincs harag. - Mert túl válogatós vagy - jegyeztem meg, s szinte biztos voltam abban, hogy Beninek azért nagyon nem mindegy, hogy ki is lenne az a lány. A következő kérdését nem igazán értettem, picit értetlenül is pislogtam rá. - Mit dolgoztam fel? - nem tudtam, hogy most valamelyik vizsgára gondolt-e, netán történt-e valami, amit átaludtam. - Ééén? Nem is kavarok senkivel! - vágtam rá gyorsan, sikerült is zavarba hoznia, talán egy kicsit el is vörösödött az arcom.
- Na jó...- végül, mivel mégis csak az egyik legjobb barátom, úgy döntöttem, nem baj, ha beavatom néhány dologba. - A helyzet az, hogy Bence szakított a barátnőjével, de én még bizonytalan vagyok, hogy most tényleg velem szeretne-e lenni, vagy csak amiatt kavarog utánam, mert Babett dobta őt. Szóval...kicsit össze vagyok zavarodva - sóhajtottam. - Szerinted mit csináljak?-
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. augusztus 2. 18:04 | Link


Bevillan valamennyi lány képe a suliból, akit úgy ahogy szépnek találok. Nem mondanám, hogy megdobogtatnák a szívem. Talán egy kicsit. De azt hiszem túlzás, hogy odáig lennék értük. Lehet, hogy azért, mert annyira nem nagy szám, vagy csak hiányzik belőlük az a plusz, vagy csak simán túl sok csalódás ért és bezárkóztam magamba, nem tudom. Az biztos, hogy nem egyszerű. Ez sosem az. A többi ház jellemvonásai annyira erős sztereotípiát adnak, hogy biztat Karola a próbálkozásra, valamit elindít bennem, de átütő sikert nem ér el szavaival. Inkább csak tovább emésztem magam a dolgon. Lehet, hogy ha néhányat alszom rá, akkor másképp fogom látni a dolgokat. Addig még hagyom, hogy ülepedjen ez a dolog bennem. Ha nagyon akarom, akkor egy navinés lány ugyanúgy aranyos lehet, de a pirosak például túlságosan energikusak, pörgősek úgy általában, ami ijesztő. A rellonosoknál pedig maximum azért lennék szerencsés, mert le tudná állítani a srácokat, ha zaklatni akarnak. De az meg hogy nézne már ki? Egy zöld pajzs, a gyengébbik nemből. Magamnak kell megtanulnom megvédeni önmagam a zaklatóim ellen.
Aztán amiben végső soron hiszek, az a spontán kialakulása az érzelmeknek. Nem szabad erőltetnem, jönni fog magától, csak türelem kell hozzá. Abban sem vagyok biztos, hogy mire van szükségem, mit és hogyan akarok csinálni az életben. Túl sokat tépelődöm, ami lassan már az álmaim rovására megy.
- Igen. Okosat. Szépet. De ne legyen okosabb. Egyenlő, vagy olyasmi - mormogom el egymás után, lomha lassúsággal a tőmondataimat, mintha egy gép lennék, s közben minden egyes pont után aprót biccentek felé, hogy lássa, megértettem a leckét.
- Eddig nem volt baj. De kezdem úgy érezni, hogy ha nem sietek, elkések - tudom, hogy nagyon rossz gondolkodás, de azok után, hogy már többször voltam karnyújtásnyira a boldogságtól, csak még inkább felzaklat annak hiánya. Úgyhogy a tettek mezejére kell lépjek. Kihörpintem a maradék italomat, s ezzel mondhatni kivégeztem a rendelésem. Egy darabig még hülyéskedek Karolával, és természetesen a fiúügyeit is megpróbálom orvosolni, amennyire tőlem telik. De sajnos nem mindenbe avatott be eléggé, vagy csak nem akarok túlságosan erőszakos lenni, mert magamból kiindulva, engem zavarba hozna a túl direkt tanács, ugyanúgy megijedek, ha ő mond nekem valami erőset. Úgyhogy igencsak haszontalan pszichológus vagyok a találkozásunk alatt, de összességében jól sikerült a beszélgetés, témáink után pedig elégedetten indulok vele vissza a kastélyba. Hálás vagyok, amiért tanácsokkal látott el.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed