Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Születése óta ismerem Pollikát, apukáink jó barátok, így a két családot elég sokszor eresztették össze ahhoz, hogy a két Palotás lányt úgy szeressem meg, mint a saját két kicsi hugicám. Különösen izgultam érte, mikor kiderült, hogy a szülei megengedték neki, hogy ő is beköltözzünk a csodás falak közé. Félszemem igyekeztem mindig rajtatartani, de mindenhova nem ér el a kezem, ezért Jankát is ráállítottam, mint egy amolyan személyes őrangyal a messzeségből. Ha már úgyis egy évfolyamra járnak ennyit igazán megtehet a kedvenc testvérének ugye. De én is kivettem ám a részem, ha szünetben volt egy kis időm megkérdeztem hogy van, meg röpködtek felé az aggódó vagy kevésbé aggódó leveleim ha épp úgy alakult. Most meg gondoltam meglepem egy sütivel megünnepelendő az évvégét. Tudom, hogy nem volt neki egyszerű a beilleszkedés de úgy gondolom, most már azért talált magának barátokat is és minden szuper.
- Tudod már milyet szeretnél? - kérdezem a pöttöm lánytól, aki még mellettem is egész aprónak tűnik. Pedig én sem vagyok valami nagy ám. Szerencsénk, hogy nincsenek nagyon sokan, tudom, hogy a tömeget nem szereti annyira. De elég szellősen ülnek itt-ott az emberek, kész csoda egyébként. Bár gondolom a felnőttek dolgoznak, a diákok meg tanulnak a hátralevő vizsgáikra, vagy lehet csak szimplán senkinek nincs kedve sütizni. Megvárom, míg választ, majd a sajátommal együtt leadom a rendelés és nekiállok hogy megtaláljam az ideális helyet magam mellett terelgetve Pollit is. Az hiányozna, hogy elvesszen és megijedjen és ki tudja mi történjen vele. Felelősséggel tartozom érte, megígértem, hogy vigyázok rá, innentől kezdve úgyis kell lennie. Különben sem szeretném, hogy csalódjon bennem. Azt hiszem az egyikünk lelki békéjének sem tenne jót. Van egy szabad box elég jó helyen, kíváncsian pillantva a kislányra várom, hogy megmondja tetszik-e neki az ötlet, vagy keressünk más helyet. Nekem mindegy, hova ülünk igazából, ez most úgyis az ő délutánja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=816248#post816248][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.08.27. 21:48[/b][/url]

Születése óta ismerem Pollikát, apukáink jó barátok, így a két családot elég sokszor eresztették össze ahhoz, hogy a két Palotás lányt úgy szeressem meg, mint a saját két kicsi hugicám. Különösen izgultam érte, mikor kiderült, hogy a szülei megengedték neki, hogy ő is beköltözzünk a csodás falak közé. Félszemem igyekeztem mindig rajtatartani, de mindenhova nem ér el a kezem, ezért Jankát is ráállítottam, mint egy amolyan személyes őrangyal a messzeségből. Ha már úgyis egy évfolyamra járnak ennyit igazán megtehet a kedvenc testvérének ugye. De én is kivettem ám a részem, ha szünetben volt egy kis időm megkérdeztem hogy van, meg röpködtek felé az aggódó vagy kevésbé aggódó leveleim ha épp úgy alakult. Most meg gondoltam meglepem egy sütivel megünnepelendő az évvégét. Tudom, hogy nem volt neki egyszerű a beilleszkedés de úgy gondolom, most már azért talált magának barátokat is és minden szuper.
- Tudod már milyet szeretnél? - kérdezem a pöttöm lánytól, aki még mellettem is egész aprónak tűnik. Pedig én sem vagyok valami nagy ám. Szerencsénk, hogy nincsenek nagyon sokan, tudom, hogy a tömeget nem szereti annyira. De elég szellősen ülnek itt-ott az emberek, kész csoda egyébként. Bár gondolom a felnőttek dolgoznak, a diákok meg tanulnak a hátralevő vizsgáikra, vagy lehet csak szimplán senkinek nincs kedve sütizni. Megvárom, míg választ, majd a sajátommal együtt leadom a rendelés és nekiállok hogy megtaláljam az ideális helyet magam mellett terelgetve Pollit is. Az hiányozna, hogy elvesszen és megijedjen és ki tudja mi történjen vele. Felelősséggel tartozom érte, megígértem, hogy vigyázok rá, innentől kezdve úgyis kell lennie. Különben sem szeretném, hogy csalódjon bennem. Azt hiszem az egyikünk lelki békéjének sem tenne jót. Van egy szabad box elég jó helyen, kíváncsian pillantva a kislányra várom, hogy megmondja tetszik-e neki az ötlet, vagy keressünk más helyet. Nekem mindegy, hova ülünk igazából, ez most úgyis az ő délutánja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817234#post817234][b]Palotás Polli - 2020.09.20. 02:15[/b][/url]

Lehet, hogy mégis igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy meg kell próbálnia a Bagolykövet, mert jó lesz itt. Nembiztos, hogy könnyű, meg az sem biztos, hogy mindig jó, de nagyon sok új élménnyel gazdagodhat, amitől sokkal okosabb és ügyesebb ember lehet. Ez az egész mindig is zavaros volt a számára, hiába beszélgettek róla sokat Timi nénivel is meg a szüleivel is. Kicsit már várta ezeket az élményeket, meg az új barátokat is, de el sem tudta képzelni, hogy milyen lesz. Sosem aludt még otthonról távol a húga nélkül, akkor is csak a nagymamáig mentek. Borzasztó nehéz volt.
Szerencsére itt volt neki Marci, mint régi ismerős, aki márt a suliba, hogy egy kicsit helyre rázza az elején, amikor még egyedül volt.  Meg mert volna esküdni rá, hogy Marci után ő is a Navinébe fog kerülni, mert hogy mind a ketten zenészek, mind a kettőjüknek tökéletes abszolút hallásuk van, akkor ez biztosan egy jó kiinduló pont lesz. Nem így történt. Az Eridonban először nagyon nem érezte jól magát, az első saját felfedezésű, itteni barátai a Levitából kerültek ki. Sokáig úgy gondolta, hogy köztük érezné magát a legjobban, esetleg a Navinében Marci közelében. Most sem mindig könnyű, minden nap sokszor hiányzik neki Panna. Örülne neki, ha itt lenne vele, hogy átélje a jó élményeket, amiket megígértek neki. Mint ez a hely is, a szüleiknek feltétlenül el kell látogatniuk ide, főleg, ha ennyire lézengenek a vevők, mint most.
- Odanézz Marci, van olyan Mozartszelet, amin a violinkulcs oda meg vissza alakul basszuskulccsá! Az, az… csodás lenne. – Csapja össze a tenyerét az ámulattól. Evett már a varázsvilágban is Mozart szeletet meg csokit is, sőt még a mugliknál is, de ilyet még sosem látott. – Kár, hogy nincs más zeneszerzőről is valami elnevezve. – Sosem gondolkodott még, hogy máskoról mit lehetne, de az biztos, hogy Liszt mindegyikben nagy szerepet kapott, még ha nem is nevesítik így külön. Ravel milyen süteményt inspirálna? És Grieg? Hmm... Vannak színesztéták, kellenének sütiesztéták is, akik dolgokat süteményként elképzelnek. – Te mit ennél? Annyi klassz dolog van itt. – Alapvetően sok mindenre finnyás a lány, de a sütemények közül, amelyikben nincs olyan fura állagú zselé meg szmötyi meg trutyi meg magok azt nagyon szívesen megeszi.
Ha Marci kiválasztja a saját süteményét egyetért abban, hogy a kis csendes boxban foglaljanak helyet fizetés után. – Hogy mennek a vizsgák? Képzeld, én úgy féltem, de annyira nem borzasztóak. – Darálja megbabonázva a hangjegytől. Ez nagyon klassz. – Olyan kéne, amin kotta van és ha ráteszed a villád zenél. – Motyogja az apró villáját finoman végig húzva az elvarázsolt csokoládén, ami félig violinkulcs, félig basszuskulcs állapotban maradt. Pollika lebiggyesztett ajakkal pillant fel Marcira. Ez elromlott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=818838#post818838][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.10.06. 15:48[/b][/url]

Megvallva az őszintét nem vagyok valami nagy sütirajongó, de néha azért jól esik egy kis édesség nekem is - pláne, ha azt ilyen édes társaságban fogyaszthatom el. Pollika ugyan olyan, akit tudni kell kezelni, de igazából hamar rá lehet jönni minden titok nyitjára. Ha az ember türelemmel és szeretettel fordul felé, akkor szinte biztos lehet abban, hogy a kislánytól ezt hatványozottan kapja vissza majd.
- Hmm, valóban jól néz ki - értek egyet bólogatva az eridonossal. Mármint igazából minden nagyon finomnak látszik, és nehéz, hogy választani kell. - Majd ha nagy lesz, te feltalálsz egyet-egyet a többiekről is - pillantok le rá vigyorogva. Simán kinézem amúgy belőle, nem hiszem, hogy ez nagyon messze állna tőle.
Végül én is olyat választok, amelyet a kicsilány, majd miután kifizetem mindkettőnk sütijét - anya azért úriembert nevelt belőlem, vagy legalábbis próbálkozott - elindulok hátrafelé, hogy megtaláljam az ideális helyet. Hamarabb megy, mint gondoltam, így gyorsan le is huppanunk, nehogy valaki más is szemet vessen a helyünkre. Az nem lenne túl jó, mert ez itt tényleg annyira tökéletes, hogy annál tökéletesebb nem igen lehetne.
- Eddig egész jól, szerintem még mindenből átmentem. Melyik volt a legnehezebb eddig? - Kíváncsi vagyok, hogy a köztünk lévő erőteljes hasonlóság megjelenik-e a preferált tantárgyainkban is. Mert lássuk be, amúgy olyanok vagyunk belsőleg mint két tojás, csak egy kicsit talán mégis mások. Nem sokban, épp csak egy kicsivel. Időközben megérkezik a sütink is, látom, hogy elvesztettem a lányt, úgy megbabonázza a váltakozó mintázat a süti tetején. Midnkettőnk villája szinte egyszerre ér a saját édességükhöz, így a váltakozó mintázat is közel azonos időben szakad meg. - Ez jelenti azt, hogy itt az ideje enni - kacsintok rá, majd példamutatóan akkor darab sütit tömök a számba, amekkora belefér. Beleviszem a rosszba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=818888#post818888][b]Palotás Polli - 2020.10.06. 22:18[/b][/url]

Marciban mindig is azt szerette, hogy úgy fogadja el, ahogy van. Fiatalabb korában többször jártak kint játszótéren meg játszóházakban, ahol nem úgy jött ki a kortársaival, ahogy kellett volna. Mugli gyerek közé nem annyira merték vinni, mert féltek, hogy a varázslólét miatt még a szokásosnál is kilóg. Az ő családja nem zárkózik el teljesen a mugliktól, de mérsékelten közösködnek velük, Tatán is csak az aurorképző miatt élnek, nem azért, mert annyira szeretik a muglikat, akik ott vannak. Abban a szomszédságban, ahol ők élnek, több varázslócsalád is él, úgyhogy viszonylag össze tudnak zárni, ha arról van szó, mégsem tűnnek teljesen elszigeteltnek. – Komolyan úgy gondolod? – Kérdi sugárzó arccal. Ezt nem is tartja rossz ötletnek, bár cukrász még sosem akart lenni, mert ott elég sok az olyan alapanyag, amitől frászt kap, mint a nyers tojás meg a zselatinlapok. Amíg Marci is eldönti, hogy mit szeretne kicsit elgondolkodik, hogy melyik zeneszerzőt milyen sütiként képzelné el. – Liszt jó alany lehetne. – Kuncog az alsó ajkába harapva. – Szerintem Vivaldi gyümölcsös süti lehetne. Mit gondolsz, Marci? – Csacsogja még mindig a fiú körül lépkedve. Annyira nem törődik vele, hogy esetleg zavarja a választásban ezzel a roppant fontos eszmecserével. – Köszönöm szépen! Legközelebb én fizetek ám.- Magyarázza mutatóujját felemelve, nagyon komoly pillantást vetve Marci orrnyerge irányába. Így fair. Látott itt egy tök jó teaházat, bár abban nem biztos, hogy pontosan úgy készítik-e a teát, ahogy ő szereti, de ha nagyon-nagyon szépen megkéri, akkor talán még az is lehet, hogy igen. Vagy nem. De meg kell kérdezni.
A helyüket elfoglalva tovább folyik az eszmecsere, amint Pollika végre képes figyelni a megbűvölt dísztől. – Szerintem én is. De Várffy tanár úr magányos lehet. – Kicsit közelebb hajol Marcihoz, mert ő ilyen diszkrét ember, nem teregeti csak úgy ki más dolgait. – Szerelmi tanácsot kért a vizsgán. – Súgja oda bólogatva néhányat, ezzel nyomatékot adva a szavának, hogy ez bizony így történt. – A sárkányos volt a legnehezebb… - Hümmögi ismét a villájával játszva. – Egy egész sárkányfajt kellett kitalálni, úgy mindennel együtt. És Neked mi volt a legnehezebb? – Érdeklődik tovább piszkálva a csokit, hátha újraindul a műsor, de sajnos csalódnia kell. Rávigyorog Marcira. Igen, itt az ideje az evésnek, ha nem működik. Először csak kis darabot kanyarít le a villájával, ügyelve, hogy jó sok menjen a marcipánból a tetejéről. Maga a piskóta és a krém nem túl édes, a zöld finomság a tetején, az teszi azzá. – Finom. – Nyugtázza immáron bátrabban, nagyobbat vágva és bekapva a szájába. – Inkább Ravel a gyümölcsös. – Valaki színesztéta, valaki meg zeneszerzősütiesztéta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=819259#post819259][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.10.13. 08:12[/b][/url]

- Abszolút úgy gondolom - bólogatok komolyan. Bármi lehet belőle, ami csak akar, hiszen előtte a jövő. Csak egy kis kitartás kell részéről és némi motiváció részünkről, és akkor semmi nem szabhat határt neki. - Vivaldinak tényleg olyan gyümölcsös hangzása van - erősítem meg. Igazából nem tudom, nagyon rossz vagyok az ilyen asszociációs játékokban, holott elvileg pont, hogy jónak kéne lennem bennük, nem? Azt mondják, hogy a művészeknek ez sokkal jobban megy, mert úgy vannak beállítva. Lehet, én vagyok a kivétel éppen, nem ez lenne az első eset, hogy valamiben vagy valamivel kilógok. De igazából szeretem, hogy ennyire ás vagyok, szóval nincs okom panaszra.
Mosolyogva megforgatom a szemem az aranyos kis ígéretre. Ha lesz is legközelebb akkor is én állom a sütijét, egyrészről mert így illik, másrészről megtehetem, harmadrészről pedig szeretem Pollikát, szóval nincs okom arra, hogy ne hívjam meg.
- Ó igen, Várffy már csak ilyen - kuncogok a történet végén. Miért nem vagyok meglepve? De komolyan, csak ő lehet ilyen amúgy, és már senki. Imádom, hogy ekkora forma ez az ember. - De az tök kreatív szerintem! Nekem igazából mindegyik egyformán nehéz volt - válaszolok apró fintorral. Hát igen, ha nem tanul eleget az ember, akkor igazából mindegy, hogy hova ül be, úgyis meg fogja szívni. A gyakorlati vizsgáim sikerültek a legjobban, az átváltoztatástan például kifejezetten jól ment, meg természetesen a mugliismeret, szégyen lett volna, ha az nem megy. Ezzel szemben bájitaltanon majdnem létrehoztam egy kisebb katasztrófát, és jóslástanon is össze-vissza beszéltem. De! Átmentem. És a többi nem számít, azt hiszem. Bár féle egy kicsit, hogy idén már nem lesz szerencsém és behúzok valamiből egy bukást, de megígértem magamnak, hogy végre kicsit ráállok erre a témára, és nem hagyom magam.
A sütim finom, megétre Polliára hallgatnom ez ügyben. Magamtól lehet nem sikerült volna ilyen jól választani.
- Nem tudom, Ravel sem rossz, de szerintem Vivaldi inkább gyümölcsösebb. Ravelt inkább csokisnak képzelném - megyek bele a játékba. Bár én magam sem tudom, hogy miért mondom azt, amit, de így jobban hangzik szerintem. Vagyis nekem így jobban passzolna a zeneszerzőhöz a süti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=819483#post819483][b]Palotás Polli - 2020.10.17. 15:58[/b][/url]

Marci szemöldökére bámulva hosszasan rámosolyog. Jól esik neki, hogy komolyan így gondolja. Amióta a suliba jár, igaz, hogy sok rosszat is kapott már, főleg az elején, de rengeteg ember megerősítette abban, hogy bármire képes, amit csak akar, csak dolgoznia kell érte. Még fogalma sincs róla, hogy mit szeretne, hiszen a zene, amihez legjobban ért, az vagy előadóművészet vagy pedig zenetanár, de egyik sem vonzza. – Szerinted mi illene hozzám? Milyen munka? A varázsvilágból. – Kérdi őszinte érdeklődéssel, a korábbi játékosságnak nyoma sincs a hangjában. Van egy pályaválasztási tanácsadó bácsi az iskolában, talán majd hozzá is elmegy. – Én nem szeretem úgy a számokat, mint apáék. -Forgatja szemeit sóhajtva. Hát igen, ők gazdasági szakemberek, ami tök jó, csendes, magányos munka, amit el is tudna látni, csak épp el sem tudja képzelni magának. Talán később? Ilyenkor kicsit úgy érzi, hogy semmi igazán hasznoshoz nem ért. Mert a zene szép, jó, élvezetes, de ha valaki olyan kis mimóza, mint ő, akkor nehéz megélni belőle. Meg kell erősödnie.
Mivel nem néz Marci szemébe, ezért nem veszi észre, hogy a navinés nem vette komolyan az ígéretét. Ő bizony meg fogja hívni teázni. Csak az lesz nehéz, hogy elmagyarázza, hogy hogyan készüljön és minden citromrostot ki kell belőle piszkálni, mert az fontos. Senki nem szereti a darabos citromot a szájában.
- A gyakorlati vizsgáknál úgy féltem. Pedig kedvesek voltak, csak tudod... – Tudja, egészen biztosan tudja. A fellépések előtt is zavarja a leányzót, hogy nézik, meg a taps, pedig itt nem is volt tömeg. De mégis, ha nagyon jól akar teljesíteni, akkor fél és feszeng, hajlamos butaságokat csinálni – legalábbis a pálcával, a zongorával nem.
Újabb villával kerül a finomságból a leányzó szájába, most is jó komótosan majszolgatja el a falatját. – De hogy… tudod. Ravel… Bolero… és neki van… hogy… a mugliknak ilyen italpor. Gyümölcsös. Ők is erre gondoltak? – Magyarázza kissé összefüggéstelenül. Nem jutott először eszébe, hogy honnan jött neki a gyümölcsös Ravel, de lehetséges, hogy csak az italpor ugrott be, nem is saját találmány. – Beleteszed egy üveg vízbe és… - Mutogatja a kezével rázó mozdulatot imitálva. Össze kell rázni. Nem tudja, hogy Marci ivott-e már olyat, ő egyszer kóstolta és nem szereti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=820439#post820439][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.10.31. 11:46[/b][/url]

Haladás, hogy már a szemöldökömet fixírozza és így mosolyog rám. Tudom, hogy ez már egy egészen mély bizalmi kapcsolatot jelent nála, és igazán büszke vagyok magama és rá, amiért ezt együtt sikerült elérnünk. Örülök, hogy van valaki akire számíthat mindenben és még jobban örülök, hogy ez a valaki én lehetek. - a varázsvilágból? - kérdezek vissza elgondolkodva. Számomra valahogy annyira magától értetődő, hogy később is zenével szeretne foglalkozni, hogy eddig fel sem merült bennem, hogy ő esetleg nem így látja. Számbavéve a milliónyi lehetőséget elsőre nem is tűnik olyan nehéznek ez a kérdés, de aztán rá kell jönnöm, hogy Polli sajátosságai miatt rengeteg minden kiesik. - Nem is kell feltétlenül számokkal foglalkoznod. De mivel nem tudom, mit szeretnél - és hidd el, az a legfontosabb, amit szeretnél - ezért sajnos nem tudok tanácsot adni - sóhajtok fel kicsit elkeseredetten. Mert végülis nem tudok válaszolni. Talán ha adna valamilyen támpontot, hogy mivel szeretne foglalkozni... Bár nem kell még ezzel stresszelnie magát. Ahogy én, úgy ő is teljesen ráér még a jövőjén agyalni. Közben szerencsére tovább csacsog, nem akarok leragadni ennél a témánál. Egyikünknek sem lenne jó.
- Nekem a gyakorlat mindig jobban megy, mint az elmélet... De értem, hogy mire gondolsz - bólogatok mosolyogva. Bár nem mondom, hogy nem készültem felgyújtani a termet, de végülis mindenki és minden megúszta egyben. Sokkal jobban élveztem, mint a faggatós vizsgákat, ahol mindenféle kérdésekre kellett válaszolni meg teszteket kitölteni. Még az emléküktől is a hideg ráz.
- Jajj tényleg! Az tök finom. De szerintem nem erről nevezték el. - Én legalábbis elég kevés esélyt látok rá, hogy ők is így gondolkodtak volna. Annyi féle boleró van, a tánc meg a ruhadarab hogy a zenemű már igazán csak mellékszál ezek mellett. - Te ittál már olyat? - Hülye kérdés, ha tudja hogy kell elkészíteni gondolom, hogy a válasz igen lesz. De az is lehet, hogy ő nem kóstolta meg, csak Pannának csináltak a szülei vagy ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=821022#post821022][b]Palotás Polli - 2020.11.11. 01:26[/b][/url]

- Igazad lehet. Még én sem tudom... - Helyesel bizonytalanul. Annyira irigykedve hallgatja azokat, akik már biztosan tudják, hogy mit akarnak, vagy legalább van egy elképzelésük róla, hogy miben jók, mit szeretnek. Vagy ha megvan a tehetségük hozzá, akkor egészen biztosak lehetnek benne, hogy jövő áll benne és a képességeik ebben segíteni fogják. - Van aki már fiatalon tudja, hogy miben jó. Lehet többször le kéne írnom a zenét, amit érzek. De úgy utálok kottázni. - Fintorog játékosan grimaszolva. Remélhetőleg senki nem hiszi azt a cukrászdában, hogy a finom süteményre vágja ezt a fejet. Hát igen, az egy dolog, hogy hallja és érzi a zenét meg a fejében van, ott jól elszórakoztatja magát a kis szerzeményeivel, de hogy ő azt papírra vesse? Kitöltse a hangjegyeket? Neem. Lusta kisasszony.  
Bizonytalanul szétnéz a cukrászdában. Vannak, akik itt tanulnak még az utolsó vizsgákra, többen a kávézóba járnak. Néhány dolgozó is akad erre, mert egy kellemesebb helyen jobban megy a munka.  Polli biztosan egy nyugisabb helyet választana, nem pedig kijárogatna. - Te tudod már mit akarsz? - Kérdezi tekintetét ismét visszafuttatva barátja arcába. Elvégre olyan hasonlóak, lehetséges, hogy a karrierjük útja is ugyanoda fog majd vezetni. Vagy legalábbis egy ösvényen indul el.
- Szerintem jövőre többet fogok gyakorolni. Rossz, hogy év közben jöttem. - Az mondták, hogy jól teljesít, de biztosan szenvedett hátrányt abból, hogy otthon tanult meg mellette pszichológushoz járt. Aztán az is lehet, hogy ez a képességeinek a maximuma, ki tudja.
Elgondolkodva hümmög egyet. Lehetséges, hogy nem erről nevezték el. Nagyon büszke volt egy pillanatra a hirtelen jött felfedezésére, olyan jól megtalálta azokat a porokat a Sparban. - Igen, a citromos teás hasonlít a teához. Az egész finom, de a többi... eee.... - Húzza el a száját ismét fintorogva. Számára egyértelmű, hogy a tea mit jelent, hiába tud többféle fajta és ízű teáról. Nyilvánvalóan az ő teája létezik egyedül számára. - Te ittál már olyat, Marci? - Kérdi érdeklődve pislogva. Hát nem csak ő találta meg akkor a kis tasakokat. Bár furcsa is lenne, mert akkor nem árulnák, ha más nem ismerné. Kicsik, nem láthatatlanok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=821247#post821247][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.11.14. 22:09[/b][/url]

- Azt hiszem van pályaválasztási tanácsadó a suliban, esetleg beszélgethetnél vele is – vetem fel az ötletet. Természetesen eszembe sem jut, hogy egyedül menjen oda, én mindenképpen elkísérném. Vagy ha nem is én, akkor megkérném valamelyik másik barátját, hogy kísérje el. Ahogy mesélte már egész sok emberrel jóban lett, aminek én nagyon örülök. Aggódtam kicsit, hogy nehezen fog beilleszkedni, de így végülis minden rendben.  – Azt te is tudod miben vagy jó, csak még azt nem, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Ez tök oké. Egyébként meg ne legyél ennyire lusta, engem például nagyon érdekelne – dorgálom meg játékosan, ajkaimon széles mosollyal. Tudom, hogy nem fogja azt hinni, hogy komolyan leszidom, ismerjük egymást annyira már. De tényleg nagyon érdekelne, hogy mi jár a fejében. Persze, gondolom alapvetően zongorára íródott kis szerzemények, de simán írhatnánk belőle akár egy duót, vagy egy versenyt is. Mindkettőnknek meg vannak hozzá a képességei.
- Zenélni. Zenélni szeretnék – vágom rá kapásból. És tényleg, egyelőre ezek a terveim. Nem vágyom másra, csak hogy zenélhessek. Másban amúgy sem vagyok éppen egy kiemelkedő tehetség, szóval nem is igazán indulhatnék el másfelé, csak maximum ha nagyon ki akarnám tanulni a lelkemet is. De hát arra meg nem vágyom, mert miért is vágynék. Nem adnám fel azt, amit eddig elértem, csak hogy valami olyat csináljak, ami mások szerint jó, de engem nem tesz boldoggá.
- Ha valamiben kel segíteni szólj nyugodtan, és megteszek mindent, ami tőlem telik – ajánlom fel. Persze, egyértelmű hogy nem én leszek a világ legjobb korrepetitora, de hátha tudok neki mutatni valami olyat, amit eddig még nem tudott. Vagy legalább gyakorolhatja rajtam a bűbájokat, az is valami.
- Még szép! Szerintem tökre finom az összes. vagyis majdnem mind, azért van amelyik annyira nem jó. – Igazából szerintem mióta az eszemet tudom iszunk ilyeneket otthon is, mert apának mániája, hogy kipróbáljuk az ilyen vackokat. Aztán van ami bejön, van ami nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=822881#post822881][b]Palotás Polli - 2020.12.10. 20:16[/b][/url]

Helyeselve hümmög. Valóban azt kéne tennie, többször elment mára a férfi irodája előtt, de még nem mert bekopogni. Ez pont olyan, mint a pszichológus, akihez megígérte, hogy járni fog, de mégsem ment a közelébe. Nem hallott semmi rémisztőt a férfiról, sőt... jó, igazából csak azt mondták, hogy kedves, de neki valahogy mégis nehezére esik elszánnia magát. - Még szerencse, hogy van időm. - Nyugtatja halkan magát. Ha mestertanonc lenne, már sokkal problémásabb volna a helyzet. Persze tudja, hogy lassan legalább egy területet illene választania, ami valószínűleg így is-úgy is a zene lesz, hiszen az az egyetlen, amiben igazán ki tud teljesedni, mint Palotás Polli. - Majd lejátszom Neked. Kár, hogy nem tudod hallani, ami a fejemben van.... - Az sokkal egyszerűbb lenne, akkor nem kéne kottáznia, sőt még zongorát sem kerítenie ahhoz, hogy megmutassa Marcinak mire gondol. Nem egy nagyzenekari  ember a leányzó, hiszen frászt kap a hatalmas hangerőtől, de több darabját vonós kísérettel képzelte el. A dobot utálja, de egy-egy drámaibb részt gyönyörűen ki tudnak emelni, még ha odabent ettől ő egy picit  meg is hal. - Zongorára írok főleg. De néha szeretek mást is. Egy kis fűszert, ahogy apu mondaná. - Neveti a fejét csóválva. Mindig azt mondja rá, hogy több fűszer kéne neki, mert mindenből csak az egyszerű meg a megszokott dolgokat szereti. - Szívesen játszanék majd egyszer másik hangszeren is.- Évekig elzárkózott a többi hangszertől, kisebb korában, egyszerűen csak odacsapta, hogy mert nem. A vonósokról tudta, hogy bántották az ujját és ettől sírnia kellett. Azóta már nagyobb és keményebb, de a kedve nem túlzottan jött meg hozzájuk. Talán valamilyen fúvóshoz kéne nyúlnia. - Jó neked, hogy szeretsz emberek előtt zenélni. - Jegyzi meg halkan szétnézve a tömegen. Néhány éve nem tudott volna ilyen nyugodtan ülni, nagyon rosszul érezte volna magát az emberek karattyolásától meg a mellettük elhaladó tálcáktól, de ma már sokkal könnyebb. A világ nem változott, ő tanulta meg jobban kezelni. Nem jó érzés, de elfogadja. Mosolyogva bólogatva megköszöni a felajánlást. Remélhetőleg valahogyan túléli a nehezebb részeket. Nagyon szerencsés, hogy ilyen sokan segítik, amióta idejött. - Komolyan? Azt hittem, hogy csak mi veszünk ilyeneket. Te is a teásat szereted legjobban? - Kérdi reménykedve. Csakis a teás lehet a jó, semelyik másik. - A PEZ cukor finom még, jobb, mint a legtöbb varázslós. Nem undi, nem csinál semmit... csak cukor. - Ha már mugli édesség, akkor fontos megemlítenie ezt. Nem olyan sokat szeret közülük, de ezt nagyon. A varázslók finomságaiban a váratlan trauma élmény nagyon zavarja, ennek a hiányát nagyon élvezi a mugli édességekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=823045#post823045][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.12.13. 17:25[/b][/url]

- Ha máskor nem is majd a szünetben gondolom úgyis átjöttök, és akkor meg tudod mutatni. – A kastélyban elég bajos zongorát találni, nem is igazán tudom, hogy van-e valahol egyáltalán. Ja, az Akváriumban igen, de ott víz alatt nem a legjobb. Esetleg a kívánságok termébe lehetne kívánni egyet. Hogy ez miért nem jutott még eszembe… De amúgy igaza van, sokkal egyszerűbb lenne, ha csak úgy hallanám mi van a fejében. Nem csak zenei téren, hanem úgy amúgy is. Néha örülnék, ha tudnám, hogy mire gondolhat.
- Helyes! Így legalább magadat is egy kis kihívás elé állítod. – Nem is jó az, ha az ember csak egy hangszerre tervez. Én mondjuk általában gitár-ének párosra írom a dalaimat, de vannak kicsit nagyobb, kibővültebb zenekari elképzeléseim. Na már még mindig popzenei vonalon mozogva, mert hiába hogy jól hegedülök, sőt jobban a  jónál, de valahogy nem tudok klasszikus zenei műveket komponálni. Egyszerűen túl messze áll tőlem. Szívesen játszom, szívesen hallgatom, de komponálni… Na az nem megy.
- Szívesen megtanítalak gitározni vagy hegedülni, ha gondolod – vetem fel, mikor azt mondja szeretne más hangszeren játszani. Szerintem mindkettő nagyon jól állna neki, de nem tudom hogy vélekedik az ötletről. – Sokáig tartott, mire megszerettem. – Sosem voltam szégyenlős, de hogy valóban szeressem is az úgy két-három éve alakul ki azt hiszem. előtt inkább csak nyűg volt és stressz, mind az, ami manapság inkább kellemes izgalommal tölt el. Egy utolsó harapással végérvényesen elpusztítom az eddig majszolgatott süteményem, hogy aztán elégedetten hátradőlhessek. Ez kifejezetten jó volt.
- Dehogy! Tudod, hogy apa mennyire rajong mindenért ami mugli. Egyébként szerintem nincs kedvencem, de a teás tényleg nagyon finom. – A legtöbb ízesítést valóban szeretem, és a teás tényleg tök jó. Meg a narancsos. Azt is tökre szeretem. – Abból viszont egyértelműen a málnás a kedvencem. Te melyiket szereted a legjobban? – Kifejezetten hasznos információ, hiszen mind a szülinapján mind karácsonykor jó lehet, ha meg akarom lepni valami aprósággal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=823174#post823174][b]Palotás Polli - 2020.12.15. 23:12[/b][/url]

- Vagy ti hozzánk. - Bólogat helyeselve. Nem olyan nagyon szeret utazni meg vendégeskedni, de Marciékkal szívesen összefut, egészen kicsi korától járnak össze. - Remélem nem fejlődtem nagyon vissza, borzasztó nehéz itt egy zongorát találni. A művelődési házban van a legközelebbi, ami nem a vizes. - Oda aztán biztos, hogy nem fog bemenni. Mondták, hogy nem veszélyes meg tök jó hangja van, de neki továbbra sem tetszik, borzasztó elképzelni is, hogy ekkora víztömeg alatt legyen, pedig nagyon szeret egyébként pancsolni. Nem lehet azt mondani, hogy nem próbált meg másik zongorát keresni, még a Levitába is bekérte magát, mert kapott egy fülest, hogy ott lehet, hogy van - sajnos nem volt. A Rellonba azért nem szökne be, az egy határ még akkor is, ha zongoráról van szó. - Azt hiszem, hogy a Bagolykőbe sikerült beilleszkednem picit bátrabb lettem. - Ismeri be halványan Marcira mosolyogva. Hüvelykujjával gyengén dobol a villája végén. Igen, úgy érzi, hogy sokkal bátrabban merne nekivágni dolgoknak, amiktől korábban viszolygott, mert annyira mások. Most sem rohanna fejjel a falnak, de ha eljátszik a gondolattal, akkor nem taszítja vagy tölti el rémülttel. Valamiért nagyon szeret régi, megszokott dolgaihoz ragaszkodni, legyen szó ételről, vagy hangszerről. - De az nem vágja be nagyon az ujjad? - Kérdi aggódva felemelve praclijait, hogy megmutassa a fiúnak,hogy neki milyen finom kis úri kislányos ujjacskái vannak. Több vonós hangszerrel játszott már el gondolati szinten, azonban a félelem, hogy fájdalmat okoznak, vagy hogy kemény lesz az ujjbegye valahogy mindig erősebb volt. - A klarinéten gondolkodtam még. - A fúvós hangszerekből nem szívleli a túl magas hangúakat, mint a pikoló, de a túl mélyeket sem valamiért. De a klarinét hangterjedelme pont kellemes a fülének. - Én azt  hittem, hogy Neked egyből jött...  Szerintem nem kéne kényszeríteni magam. A karácsonyi koncert előtt is mindig úgy kiborulok. - Sóhajtja a fejét csóválva. Közben is végig feszült, de sikerült meggyőznie magát, hogy mivel ezek az adományok olyan helyre mennek, ahol nagy szükség van rá, ezért egy évben egyszer ki kell állnia a színpadra. Kicsi korától kezdve azt hallgatja, hogy vétek megtartani a tehetségét magának. Akkor karácsony előtt a legjobb feloldozás ez... vagy mi.
Zavartan pislog le a maradékára, már nincs sok, úgyhogy újból nekiáll, hogy két-három villával ő is befejezze, miközben hallgatja a fiút. Hát igen, őket nem védik annyira a mugli dolgoktól, mint a Palotás lányokat. Pedig jó is lenne néha többet látni belőlük. - Hmmmm.... - Tűnődik el az utolsó falat sütivel a szájában. - Az epres. - Feleli teli szájjal. Az eper ízt szereti, csak a sok kis magot nem, ami az igazi gyümölccsel jár. Persze azért néha megeszi, mert jó. - Kezdenek egyre többen lenni, nem? - Pislog ki oldalra kissé feszengve. Lehet, hogy közben végeztek az emberek a munkában, amíg ő nyammogott egy sütin?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=823380#post823380][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.12.20. 22:07[/b][/url]

Bólintok néhányat, hiszen egyelőre nem egyértelmű, hogy ki utazik kivel és hova, minden évben máshogy alakul a program, attól függően, hogy a szüleink hogy döntenek. A helyszín és az időpont változó, de a hagyomány örök. Én nem értem hogy voltak képesek még kisebb korunkban kilenc gyereket elviselni. Ez azért szerintem az a szint, ami még négy felnőttre is sok. Vagy csak szerintem? Bár imádom a gyerekeket, de én biztos kiakadnék ettől.
- Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan ügyes vagy, mint mikor legutóbb hallottalak. A művházba beszoktak engedni gyakorolni? – kíváncsiskodom. Mert azzal nem sokra megyünk, ha van zongora, de minket nem engednek be oda. Az igazából olyan, mintha nem is lenne. Bár én szerencsés vagyok, mert hétvégente a művészetiben tudok gyakorolni, ha úgy van, és nem szorulok rá, hogy víz alatt meg itt-ott játsszak. Bár az is igaz, hogy nem nagyon szoktam zongorázni, mert bár tudok valamelyest, de annyira nem áll közel hozzám. Az inkább csak azért kell, mert zenei irányban akarok továbbtanulni, és minden valamire való zenész tud a saját hangszere mellett zongorázni. Ez nagyjából olyan, mint a szolmizálás. Ha nem megy, akkor inkább engedd el ezt a pályát.
- Ezt én is így látom. – Olyan, mint egy aprócska virág, ami lassanként nyílt ki, és most a teljes pompájában virágzik. Születése óta ismerem, így persze könnyű meglátnom rajta a változást. Aki nem ismeri ennyire régen és behatóan, annak talán fel sem tűnt, hogy mennyi mindenben fejlődött hatalmasat. Nagyon büszke vagyok rá, amit a szüleinek néha meg is szoktam írni.
- Ha odafigyelsz arra, hogy megfelelően rendben tarts a kezed és jól csinálod amit kell… akkor nem – mutatom felé én is az övénél jóval nagyobb kezem. Ujjaim vége tényleg olyan, mint bármelyik másik emberé. Persze, ez közvetlenül gyakorlás után nem mondható el rólam, olyankor megesik, hogy mély árkok képződnek a barázdákból, és előjön néhány bőrkeményedés is. De oda kell figyelni a megfelelő bőrápolásra és akkor nem lesz semmi probléma. – A klarinét is csodás hangszer – erősítem meg, hogyha esetleg egy utolsó lökés hiányozna akkor most megadjam. Bár nehezen tudom elképzelni vele, mert ő olyan pici, és vele ellentétben egy klarinét azért nem az. De végül is bátraké a szerencse, a végén lehet, hogy tök jól fog elsülni.
- Sajnos nem. Dolgoznom kellett rajta, de látod sikerült. Egyébként ha úgy éred, hogy nem szeretnél színpadra állni bármikor mondhatsz nemet. Bár én kifejezetten szeretem hallgatni ahogy játszol, hiszen tök ügyes vagy, de ez a te döntésed kell hogy legyen. – Nem tartom jónak, ha a szülei ráerőltetik, mert bár oké, hogy jótákonysági koncert meg jótékony célok meg minden, de azért nem kell mindenáron elérni a célt. Ha nem szeretne fellépni hát ne tegye.
- Mit szólnál, ha elindulnánk visszafelé? Úgyis befejeztük már mindketten, szóval szerintem mehetünk, ha gondolod. – Ismerem ezt a tekintetet, tudom, hogy nem tetszik neki, hogy egyre többen vagyunk idebent és meg akarom kímélni ettől. Így amennyiben elfogadja ajánlatomat komótosan visszasétálunk a kastélyba, ahol aztán visszakísérem az Eridonhoz, ahonnan utam egyenesen a szobámba vezet.