36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 28. 02:40 | Link


her | Once upon a time

- Mint a tény, hogy Bambi kinőtte a cserepét? - kérdeztem vissza, a bazinagy növényen gondolkozva, aki amúgy a poznani lakásom kertjében lakott azóta, mert egy idő után már nagyobb lett, mint én és nem fért el. Furák ezek a bambuszok, de legalább menedzseltem, hogy életben tartsam!
- A visszaúton Poznanba - válaszoltam nemes egyszerűséggel, talán kicsit csendesebben és színtelenebb hangon, mint általában szoktam a dolgokat mondani. Ettől még így volt, ott nagyon sok olyan dolgot raktam bele a bőröndömbe, majd csúsztattam az ágyam alá, ami addig a mindennapi életem része volt és nem volt egyszerű nélkülözni. - De most jobban vagyok. Itt. Veled.
Tudom, nem kellett volna kimondani, mert régen volt, meg bonyolult, meg nem állunk úgy, de ami a szívemen, az a számon, nem volt több energiám megint azon rágódni ki tudja meddig, hogy mikor lehetőségem volt rá, nem mondtam ki azt, amit szerettem volna. Hagytam, hogy a kezemet az asztallapra húzza, majd felfelé fordítsa, anélkül, hogy megnyikkantam volna. Jól esett az érintése, ahogy a tény is, hogy mindegy mennyi idő telt el azóta, valahol még mindig törődik velem.  
- Csak színtelen, ez minden. A művészemnek nem volt lehetősége befejezni - vontam meg a vállamat kissé keserű mosollyal, mielőtt felszusszantam volna, a kezem az övére csúsztatva kissé. Színtelen. Az általam egyik leggyakrabban használt szó volt a rosszra. - Nem akarok menni. Sosem akartam.
Az ajkamba haraptam, lesunyva a fejem kicsit és megingattam, mielőtt eltoltam volna kicsit a tálat magam elől. Jó volt látni őt és mégis valahol rossz, mert nem akartam, hogy még egyszer csak úgy eltűnjön. Szóval egy apró sóhajt követően felkeltem az asztaltól, csak hogy megkerüljem és az ujjaim tördelve pillantottam le rá.
- Megölelhetlek? - kicsit az ajkam is beleremegett a kérdésbe, azt hiszem.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. július 31. 23:09 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Valahogy úgy - még bólogattam is mellé, egész biztos volt, ha az a bambusz nem hal bele az utazásba és még figyelnek is rá, ilyen vége lesz. Márpedig akkor, ha kinövi magát, jobban is, mint normális lenne, nemhogy cserép, lehet lakás sincs megfelelő. Mindenesetre eddig nem érdeklődtem a hogyléte felől rendesen, ez lehet hiba.
- Túl korán, túl gyorsan - jegyeztem meg leginkább dörmögve magam elé, és nem is lepleztem a nemtetszésem. Ami nem is neki vagy a változásnak, inkább még mindig a kiváltó oknak szólt. Lehetett volna még gondtalan, vidám és boldog, tudom, hogy az maradt volna. Helyette kapta ezt, a pávagyerekkel, Pirossal és a takaróval. Aztán valahogy kint volt az, mi is a helyzet most vele én meg csak egy félmosollyal hol felé néztem, hol az édességre magam előtt. - Nem is lennék boldog, ha nem ez lenne a helyzet.
Túlzás, hogy elégedettség ült az arcomra, inkább olyan voltam, mint aki megkönnyebbült. Nem tudom, hogy azért, mert még mindig tudok csak azzal, hogy itt vagyok és figyelek olyat nyújtani, amire szüksége van, vagy attól, hogy rendben van. Mindkettő valahol kellően nagy örömet okozott mindazok ellenére, amilyen görcs bennem maradt a múltban. Ezt sosem masszírozzák ki a hátamból én mondom. Közben lassan a keze után nyúltam, hogy felfordítva apró kört írjak bele a tekintetem is felemelve rá.
- A művészed egy balf*sz, más probléma nincs - jegyeztem meg könnyedén, a végébe kicsit bele is nevetve. - De csak egyelőre, még lehet színes.
Sosem gondoltam volna, hogy kettőnk közül majd én látom az életet pozitívabban, esetleg én leszek, aki biztatja a másikat, hogy a jövő jó és vágjon bele nagyobb kedvvel. Általában ő tartotta bennem a lelket tudtán kívül. Mert bármennyire nem tudott róla soha, ebben az egyben biztos vagyok, pont elég magasan volt a szar körülöttem, mielőtt ő megtörtént. Éppen csak nem hullámzott, aztán valahogy minden elmúlt vagy nem volt tovább lényeges.
- Tudom. Nekem se ezek voltak a terveim - vetettem oda talán kissé meggondolatlanul, de aztán inkább még kikanalaztam az utolsó csokikrémfalatokat. Arra eszméltem aztán, hogy már ott ácsorgott, úgy, mint aki rosszat álmodott és fél egyedül legalább én meg meredtem a szemeibe pár pillanatig mielőtt válasz nélkül hagyva felálltam volna és közel húztam a fejét a mellkasomhoz szorítva és csókot nyomva a hajába.
- Bárhogy van, babydoll, én mindig itt leszek neked.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 31. 23:59 | Link


her | Once upon a time

Bambi már szép és nagy gyerek volt, nem fért el a szobámban, ki kellett költöztetnem, de azóta úgy tűnt, hogy elég boldog ott. Mindig szép, zöld hajtásokat hozott, meg mikor fújt a szél, olyan volt, mint aki integet nekem. Azt hiszem, rá is azt mondta pár barátom, hogy illene dolgoktól megszabadulnom, mert sose lépek tovább.
- Megesik - vontam vállat, mert már nem volt mit tenni a dologgal. Nincs rá lehetőség, hogy az ember visszamenjen az időben és egy pálcaintéssel mindent rendbe hozzon. Ha lenne, se hiszem, hogy megtenném. Ott volt bennem kicsit, hogy ha anyám nem jön, talán más miatt, de egyszer ismét Lengyelországban kötöttem volna ki, egyedül. - Boldog vagy?
Mert ha az, akkor igazából a többi nem is annyira fontos, csak olyan részletkérdés féle. Nem tudom, hogy történt, vagy mikor, de ott volt és nem is számított semmi más, huszadrangú lett és ez azóta is keveset változott. Az ujja a tenyerem súrolta és éreztem azt a bizsergést, mintha felforrott volna a bőröm az érintése nyomán.
- Hé! Egy rossz szavad nem lehet rá, kuss! - néztem rosszallóan, de aztán csak hagytam azt a félmosolyt kiülni az ajkam szélére, mert összességében tényleg voltak ilyen-olyan defektjei. De nekem így kellett. - Nem minden képet fejeznek be, Axel.
Van, amit nem is érdemes, de ezt már nem tettem hozzá, mert nem volt kedvem összeveszni vele. Pontosan tudta ő is, hogy van, ami nem elég jó hozzá, hogy tényleg több időt öljön bele az ember. Most kettőnk közül ő próbálta meg szebb színben látni a világot, ha már nekem nem különösebben akaródzott összejönni.
- Nem tervezek már egy ideje - próbáltam meg oldani azt a feszkót, amit ez hozhatott volna. Mert hát, nem tudom, mit akart volna anno, de jobb is volt, ha nem kérdezem meg, mert sosem valósult meg.
Pár pillanatig meredt rám, én pedig az ajkamba haraptam, mert talán nem a jó döntést hoztam, de ez olyan, mint mikor kezet nyújtasz valakinek, aki csak visszaint. Nem úszod meg, hogy ne tűnj egy rakás szerencsétlenségnek. Aztán hagyta, hogy a fejem a mellkasának döntsem, én meg reszketegen felsóhajtottam.  
- Megígéred?
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. augusztus 1. 00:00
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. augusztus 1. 02:34 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Megesik. A fejemben szinte visszhangzik a szó, ami elhagyta a száját mégsem szólalok meg. Nem megy és talán nincs is mit mondanom. Pár pillanatig a tekintetébe merültem, aztán a kérdés zökkentett ki, amire halvány, de őszintének nem mondható mosoly jelent meg az arcomon. Ennyire azért nem volt egyszerűen kijelenthető. Ha a lelki állapotom le kellett írni, legtöbbször azt kaptam meg, hogy engedjem el a szorongató szart és ne akarjak semmibe kapaszkodni. Pedig én is sokszor teszem, ahogy mások csak éppen nem látszik és nem sajnáltatom magam.
- És te? - Nem feltétlenül volt fair kérdés, de így tűnt jónak lépnem. Mintha folyamatosan hol egyet hátra, egyet előre lépdelnénk. Nem tetszett. Az sem, amilyen pesszimistán látta az életet most. Talán ha többet tudok, akkor egészen más lehetnék vele, neki. De abból kellett dolgoznom, ami rendelkezésemre állt. Ilyen, mikor jön az ihlet, de mondjuk korlátozott a festék milyensége és mennyisége.
- De, lehet, mindenkire van - közöltem még ki is vigyorogva őt, mielőtt elhúztam a kezem és összefűztem magam előtt. - De nem mindegy, hogy ihlet nincs vagy lehetőség.
Nem egy és ugyanaz a kettő, mégis sokan elfelejtik ezt, vagy sosem gondolnak rá jól. De hiába próbálkoztam, nagyon hiányzott a lelkesedés, amit mindig láttam benne, mert most inkább beletörődő volt a sorsba. Pedig alakíthatná bátran.
- Én sosem voltam tervező, de ez nem ezen múlik csupán - jegyeztem meg a kanalammal mutogatva is, majd azt visszaejtettem a kehelybe. Ahogy ott állt előttem nyeltem egyet, majd magamhoz vonva öleltem a haja alá csúsztatva a kezem a tarkójára simítva a tenyerem. - Meg.
Utoljára módosította:Dustin Axel Westwood, 2018. augusztus 1. 02:41
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 1. 05:42 | Link


her | Once upon a time

Azt hiszem,nem ezt várta, ha egyszer viszontlát. Csalódást okoztam, talán. De együtt tudtam volna élni a tudattal, mert nem ő lenne ez első ember, akinek sikerült ezt okoznom. És bizony volt, aki ezt sokáig és hangosan éreztette velem, egész addig, míg nem érdekeltek a következmények egy-egy cselekvéssorozat mögött. Tartottam a szemkontaktust, csücsörítve kicsit, ahogy elgondolkoztam a kérdésen.
- Pillanatnyilag igen - feleltem olyan válasszal, ami őszinte volt, de nem teljes. Mert nem tudhattam, mit fogok érezni két óra múlva, vagy este, mikor egyedül fekszem otthon. Az epreimmel a padon ülve boldog voltam, és itt, vele, a tudattal, hogy hozzáérhetek, kérdezhetek, mellette lehetek, nem éreztem magam boldogtalannak.
- Rettenetes vagy - közöltem vele nemes egyszerűséggel, mert nem ő volt az első, aki leszólta a művészemet és valószínűleg nem is az utolsó. De attól még nagyon is rosszul toleráltam. - Nem tudom, azt mondta, nem igazán foglalkozik ilyesmivel egy ideje. Talán egyik sem volt.
Pontosan tudtam, hogy hányadán is állt a tervezéssel, de csak szerettem volna megvédeni ezt a beszélgetést egy olyan végtől, ami nagyon csúnya lehet, így tereltem, ebbe az irányba pedig nem tűnt hülyeségnek. Vele ellentétben én terveztem, nem is keveset és az esetek több, mint háromnegyedében csak úgy képzeltem, minden úgy marad. Egyben.
Aztán mielőtt még komolyabban átgondolhattam volna, ott álltam előtte, kissé megremegve, azt kérdezve, hogy megölelhetem-e. Rossz ötletnek tűnt, amikor nem érkezett válasz, de aztán nem sokkal később a karjaiba zárt, a fejem a mellkasának döntve. Szorosan átkaroltam, az ujjaim a fehér anyagba markoltak, ahogy kipillogtam azt az egy-két szúrós cseppet a szememből.
- Tényleg itt vagy... - szorongattam a felsőjét még kicsit, mélyen beszívva az illatát és egy pár pillanatig nem is tűnt annyira nehéznek elképzelni, hogy minden rendben lesz. - Ha végeztél, esetleg sétálhatnánk... ha van kedved beszélgetni. Sok bepótolni-valónk lenne.
Volt is. Nagyon sok dolgot meg kellett beszélni, attól kezdve, hogy még mindig szereti-e a dinnyés fagyit, addig, azon át, hogy nézett-e azért meséket, addig, hogy mi újság van Cesare-ékkal. Mindent, ami hirtelen úgy éreztem, fontos lehet.

//köffike //
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. augusztus 18. 23:35
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed