36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 28. 18:23 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





- Czukorvarázs? Érdekes, de ameddig van ott kávé, nekem tökéletes. Meg amúgy is, valami süti is jó lenne, a végén még el fog fújni a szél - lepillantott a hasára, ami sosem volt valami nagy.
Nem volt különösebben szerencsés lány, nem arról van szó, hogy jó génjei lennének. Biztos az is közrejátszhat valamennyire, de ami fontosabb volt, hogy rengeteget mozgott. Sosem telt el nap, hogy ne sétált volna legalább 3 kilométert, még akkor is, ha már rég elsajátította a hoppanálást.
- Ez lesz az, igaz? - kérdezi hangosan, a választ alig várta meg, már be is lépett.
Az isteni illatok miatt már tudta, hogy lehet nem is lesz elég neki egy süti, minimum kell kettő. Legszívesebben végigpróbálna mindent, amire lehet hogy majd sort is fog keríteni.
- Szóval nővérkedés - tért vissza a korábbi témájukhoz. - Az is király lehet, bár gondolom nincs túl sok dolgod ilyenkor. Végre van napfény, kevesebb beteg lehet, meg amúgy sem hiszem, hogy olyan nagy lenne a falu létszáma.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 1. 09:12 | Link

Eleonore Santos



 Nem igazán kell féltenem, alig mondja ki amit gondol, már cselekszik is rögtön. Ahogy belépünk engem ugyanúgy magával ragad az illatár, ám én visszafogottan csupán egy mély lélegzetvételre redukálom örömöm kimutatását. A cukrászda termékei íncsiklandóak, sorra venném őket én is szívem szerint, de nem árt némi önfegyelmet gyakorolnom így majd csak fagylaltozni fogok, ahogy elterveztem. - Egy nővér feladata nem csak a betegek ellátása. Rendben tartjuk a rendelőt, kijárunk a kismamákhoz, védőnői tevékenységet folytatva. Emellett kapcsolatot tartunk azokkal akik tartós ellátásra szorulnak - vázolom fel, hogy azért nem csak üldögélni fogok a babérjaimon, hanem nyár ide vagy oda tele leszek munkával, aminek most nagyon örülök. Közben leülünk egy asztalhoz és a pincér szinte azonnal meg is érkezik hozzánk, majd miután kölcsönösen köszöntjük egymást leadom neki rendelésem. - Szeretnék kérni egy gombóc gesztenyecsodát - nézek a fagylalt lapra - Egyelőre ennyi, köszönöm -közlöm vele kérésem, majd ezután megvárom míg a velem szemben ülő is rendel, majd kigombolom blúzom nyakát, némiképp lazítva megjelenésemen. Kezeim ezután az asztalon pihentetem, szemeimet pedig előbb körbejáratom a helységen, majd Eleonore-ra függesztem átható, hűvös tekintetem. - Nálad a tanári hivatás új keletű igaz? Melyik egyetemen oktatsz? - érdeklődöm őszintén, mert való igaz, hogy kíváncsiság ébredt bennem. Nem azért mert nem érzem őt erre alkalmasnak, sőt, sokkal jobb, ha van élet abban, aki tudását adja át a felnövekvő nemzedékeknek. Gondolkoztam régebben én is az oktatói pályán, de túl szigorú és kimért, már-már kőszívű voltam akkoriban éppúgy, mint manapság. Ennek fényében másként döntöttem és megkíméltem a nebulókat magamtól.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 1. 22:23 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




Elszégyelli magát, még ha csak egy pillanatra is, de megtörténik. Gyorsan túlteszi azonban magát rajta, mivel jobban érdekli, mit is csinál a mindennapokban egy nővér. Na nem mintha tervezne beállni, neki épp elég a tanítás, meg a fekete mágia, de szeretné tudni, miért kedveli ezt az egészet Emerald.
- Ez nagyon komolyan hangzik. De ha ilyenkor ennyi a teendő, akkor hogy bírjátok télen? Vagy csak az én tudatomban él úgy, hogy akkor azért többen látogatják az ügyeleteket? - ismét faggatásba kezd, de Mer már ismeri annyira, hogy ne vegye sértésnek. Elle bármiről képes érdeklődni, főleg, ha olyan személy űzi, akit szeret. Ezért is tud mindent a kajakozásról, amit szintén soha nem próbálna, de az egyik barátnője halálosan szerelmes az evezés azon fajtájába, így Ellie mindent kikérdezett tőle.
Jól sejtette, két sütit is kért, mellé pedig a beígért lattét. Alig várta, hogy megkapják a rendelést, szinte már korgott is a hasa a sütikre gondolva.
- Csak itt Pécsen, az AMS-en. Annyira újkeletű, hogy amikor a jelentkezés előtt meg kellett keresnem a diplomámat, órákig kerestem - nevetett fel. - Akkoriban az egyik lakásból költöztem a másikba, hirtelen azt sem tudtam, hol kellene keresnem. Persze végül otthon találtam meg, a drága mama eltette a szekrényébe. Persze ezt is csak azután árulta el, hogy a harmadik lakást forgattam fel. - Persze akkor annyira ideges volt, hogy hiába boszorkány, eszébe sem jutott egy egyszerű invito bűbájt használni.

Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 2. 05:02 | Link

Eleonore Santos


 Arcom rezzenéstelen, nem adom jelét semmilyen érzésnek, vagy gondolatnak. Annak ellenére, hogy tudom milyen érdeklődő is barátnőm, néha nem értem, hogyan képes ilyen nyitott lenni olyasmikre, amik valójában tökéletesen érdektelen információk számára. Ettől függetlenül készséggel beszélek neki a téli időszakról. - Többen vannak, kisebb nagyobb meghülésekkel, influlenzával, kiváltképp ha enyhe az idő. Ezen kívül zúzódással, töréssel járó eséseket kezel főleg a gyógyító, ezekben nyújtok neki asszisztenciát - hangom kissé lágyabb, már-már kedvesnek mondható. Nehezen oldom le hűvös álarcom, s engedek teret természetem érzelmes oldalának. Hiába szándék, ha a tapasztalat nem ámít, s megbéklyózza lelkemet. Akinek kitártam szívemet az majd' mind csalárd. Csoda hát, hogy féltve óvom bensőmet? - Egy invito elég lett volna - mutatok rá a történet problémájának pofon egyszerű megoldására. Boszorkányként használjuk ami adatott. Bár hazudnék, ha azt mondanám én soha nem gondolkodtam, vagy épp cselekedtem mugliként. Főleg anno, a hoteles időkben.  - Még mindig kutatod a sötét dolgokat? - kérdezem, majd megízlelem a közben kiérkezett fagylaltomat. Szemem egy pillanatra lehunyom finomságának adózva, de ezt leszámítva csak magamban ismerem el, hogy isteni, hiszen ha nem így volna akkor is megenném, de így meg fogok kóstolni egy másik ízt is ez után.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 3. 17:55 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





Felkönyökölt az asztalra, arcát a kezében nyugtatva hallgatta. Legszívesebben diadalittasan felkiáltott volna, hogy végre valamiben igaza volt, de nem tette. Mindenesetre jó érzés volt, hogy végre valamire olyanra ráérzett, amiről fogalma sem volt.
- Elég húzós munka lehet. Azért megfizetnek rendesen, ugye? - Egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét. Nem aggódott, mert a varázsvilágban szinte minden állás annyi jövedelmet jelentett, amiből eltarthatta magát bárki. Persze nem élt mindenki úgy, mint Marci Hevesen, de azért nem voltak olyan égbekiáltó különbségek, mint a mugliknál. Talán a varázslat természete, de csak ritkán találkozott teljesen nincstelen varázslókkal. Úgy gondolta, itt tényleg csak az szegény, aki nem akar semmit kezdeni magával.
Felnevetett, hogy mennyire egy rugóra járt az eszük a varázsigét hallva. - Azóta már én is számtalanszor rájöttem, de akkor olyan ideges voltam, hogy eszembe sem jutott volna, hogy van varázspálcám - egyszerűen legyintett.
Nem titkolta, hogy nem volt mindig a helyzet magaslatán. Bárki kérdezte, elmondta, hogy neki is vannak nehezebb napok, amikor csak vegetál a szobájában. Felnőttként ezt már nehezebb kivitelezni, főleg, hogy most már komoly munkahelye van, nem pedig utazgat ide-oda.
Kicsit meg is lepődött, hogy Emerald rákérdezett a hobbijára. Persze, a leveleiben rengeteget mesélt róla, de nem gondolta volna, hogy érdekli ez a nőt.
- Most épp szabadságoltam magam, de szerintem sosem tudnám örökre abbahagyni. Valahogy vonz ez az egész... te megérted ezt, nem? Vagyis te is szeretnél segíteni az embereken, akár jogászként vagy nővérként. Nálam is ilyesmi ez, csak épp én nem segíteni szeretnék, hanem kutatni.
Ezer éven keresztül tudna mesélni, mennyire imádja a sötét mágiát kutatni. Használni persze nem, már rég nincsenek olyan gondolatai, ráadásul a karján lévő vágás mindig emlékezteti, hogy ennek a varázslásnak mindig megvan a hátulütője. De felfedezni a többség számára ismeretlen dolgokat minden alkalommal boldogsággal töltötte el.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 4. 21:05 | Link

Eleonore Santos


 Fizetésemre vonatkozó kérdésére szemöldököm enyhén megemelkedik. Azt hiszem ez nem olyan fontos dolog, de ha érdekli, hét beszámolok neki róla. Furcsállom azonban, hogy felmerült benne, hogy engem érdekel a pénz. - Ahogy néha a nevelőapám mondta "Éhen halni sok, megélni kevés". Valójában sosem motivált a pénz, de ezt szerintem te is tudod. - mondom és folytatom fagylaltom fogyasztását. A varászigére tett megjegyzését egy halvány mosollyal nyugtázom, hiszen mi mást is mondhatnék. Nem kezdem el oktatni arról, hogy ha már boszorkány tartsa mindig magánál a pálcáját, főleg az ő érdeklődési területe miatt. Felnőtt nő, aki tudja mit csinál és nincs szüksége útmutatásra. - Volt egy időszak az életemben, amikor elragadott engem is a sötét oldal, de valahogy nekem a segítséggel ez nem összeegyeztethető. Paradox módon értelmezed a fogalmat, de az is lehet, hogy én gondolkozom csak feketében és fehérben a világról - fejtem ki véleményemet azon a hangszínen melyet már jól ismert. Minden ítélkezéstől mentes tónussal csengtek szavaim - Ártatlanokat megmenteni a dementor csóktól vagy épp a börtöntől sem feltétlen az az igazi segítség, de a nővérség valóban az, és ez vitathatatlan - folytatom , s közben eszembe jutnak legutolsó ügyem részletei, melytől megkeseredik az édes fagyos íz is a számban. Igazlátásom durván megcsalt, pedig sosem történt még ilyen velem. Vakká váltam és ez megbosszulta önmagát - Nem tartasz tőle, hogy ez a sok gonoszság, amit felkutattál egyszer visszahat majd rád? - kérdezem őszinte érdeklődéssel, fennhang vagy hátsó szándék nélkül, s elmém tovább sorjáz az elmúlt idők képei közt. A tárgyaló teremben látom magam ismét. Justicia is vak, de tévedhetetlen, mondják, ám akkor, ott, még ő is elhagyott engem. A bíró végszava után jöttem rá, hogy mit tettem, s akkor meghasonlottam önmagammal. Elvesztettem hitem, pedig másom már akkorra nem maradt. Most kezdem csupán lassanként visszanyerni, a bűnbocsánat reményével együtt.  
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 5. 17:02 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




- Persze, persze, csak az egészségügyben dolgozók néha olyan... khm, hogy is mondjam. Mintha kevesellnék, amit kapnak. Bogolyfalva igazán szerencsés lehet hogy ilyen nővért kaptak, mint te, mert te az átlag ellentettje vagy. Nem is szeretem, ha valaki annyira anyagias.
Gyakran félreértették, pedig csak érdeklődött. Már persze Elle is nőből volt, tehát bármikor úgy el tudott tüntetni 100 galleont, mintha nem is létezett volna, de nem azért dolgozott, hogy legyen pénze. Nem is a jövőképe miatt, amiben azóta sem biztos. Most éli azt a korszakot, amit fiatalabb korában megálmodott, de továbbra sem akar családot, gyereket meg aztán végképp nem, szóval mondhatni kicsit elakadt. Nem tudja, merre is kéne tovább mennie, mit kezdjen most magával.
- Ja, nem is így gondoltam - nevetett fel röviden. Igaza volt Emeraldnak, biztos elég furcsán hatott, amit mondott az imént. - Csak azt a fura érzést próbáltam megfogni. Amiért felkelsz minden nap, ami hajt előre. Neked ez a segítés, nekem pedig a kutatás. Sosem gondoltam, hogy bárkinek is segíthetnék azzal, hogy kettővel több könyv lesz a sötét mágiáról, mint ami eddig volt.
Ha másért nem is, emiatt szerencsésnek mondhatta magát. Rengetegen élik úgy az életüket, hogy nem is tudják, mit akarnak attól. Téblábolnak a nagyvilágban, ide-oda vergődnek, közben pedig nem is tudják, mi az igazi boldogság.
Mer következő kérdése megfogta. Evett egy falatot a csokidarabos sütijéből, alaposan megrágta, míg gondolkozott. Ez valahogy sosem merült fel benne csak úgy.
- Lehet. De akkor sem tudnám csak úgy abbahagyni. Ha sötét varázslók állítanának be hozzám, amiért felfedtem jó pár trükkjüket, hát legyen. Még ha rossz is amit csinálok, nem hiszem, hogy képes lennék másra. - Lenézett a tányérjára, ahol az első sütije már el is tűnt. - Na jó, ételkritikusnak talán megfelelnék. Ez isteni!
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 7. 23:15 | Link

Eleonore Santos


Szavain, ha természetem nem volna olyan higgadt, mint amilyen, talán még fel is háborodnék, de csupán magamban forgatom meg és gondolom át jelentéstartalmukat. Valójában azonban jobb ha kimondom, amire jutottam, mert biztosra veszem, hogy így elkerülhetjük a félreértést és a tüskéket.  - Úgy vélem az emberek gyógyítása, ápolása megfizethetetlen cselekedet. Nincs az a pénz, ami elég volna azért a sok áldozatért, amit a nővérek és orvosok tesznek a betegekért - fejtem ki kissé talán túl rideg éllel hangomban véleményemet. Nem szeretem, ha úgy nyilatkoznak egy ügyről, hogy nem látnak bele megfelelő mélységben vagy szemszögből. Amikor hajnaltól napestig, vagy épp egész éjszakán át ápolnak valakit, megtesznek érte mindent, ami tudásukból erejükből és képességeikből telik, azzal rengeteg dolgot áldoznak fel a saját életükből. Ezért is hivatás ez és nem szakma. Legalábbis én így gondolom, s emellett a nézetem mellett lelkem mélyén rejlő összes szenvedélyemmel kiállok, ha szükséges. - Engem a hitem hajt, tudván, hogy jót tehetek minden új napon, vagy így vagy úgy - reflektálok szavaira. Értem mit szeretne mondani, csak ahogyan kifejezi, az furcsa és félreérthető. Határozottan úgy érzem a sok év, ami csupán levelek váltásával telt el felettünk, eltávolított bennünket, a nézeteinket egymástól. Ellenpólusokként ülünk itt ennél az asztalnál és ez lehangoló, mi több reménytelennek tűnő helyzet, mely szakadékká is válhat, ami áthidalhatatlan. Nem ő az egyetlen, de ő a legrégebbi barátnőm. Ám az idő sodrása sajnos úgy tűnik megártott nekünk. -  Inkább ételtesztelőnek - közlöm egyszerűen egy halvány mosollyal, ahogyan én is a tányérjára pillantok - A sötétség bekúszik az emberbe, megmérgezi a lelkét, beleég a szívébe s végül megfojtja az elméjét. Erre én már sajnos rájöttem, de úgy hiszem, még van remény, hogy megtisztuljak. Azonban te semmit sem veszítettél elszántságodból, remélem lényed és a benned lévő fény elég erős lesz és végig ellenállsz majd mindennek, ami bajt hozhat rád - nézek megenyhülve a nőre. Bízom benne, hogy ő tényleg nem jár úgy soha, ahogyan én és nem kényszerül felégetni maga mögött mindent, hogy azután a semmiből kényszerüljön újjáépíteni mindazt, ami az életet jelenti.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 15. 23:31 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





Ellie sosem volt az a mindent túlgondolkodó fajta, és ha nem is mondott ki mindent azonnal, nem szerette véka alá rejteni a gondolatait. Nem rémisztette meg, hogy közel sincsenek egy véleményen, hiszen imádott vitázni. Még ha nem is tűnt úgy, de azért mindig komolyan átgondolta, amit neki mondtak. Megemésztette, nagy ritkán pedig átformálta a véleményét az adott dologról. Így volt ez Emeralddal is; volt egyfajta elgondolása, amit a nő átformált.
Ellágyult a tekintete, szelíden elmosolyodott. Nem óriási vigyor volt ez, majdhogynem meghatódott pillanat volt számára.
- Mer, te egy angyal vagy. Azt kívánom, bárcsak bennem is ennyi jóság lenne, mint benned - mondta őszintén.
Elliet az idő elég rendesen megkeményítette. Bár az is igaz, hogy már gyereknek sem volt tökéletes, hiába volt szőke haja, inkább hasonlított egy kisördögre, mint angyalra. Nem azért rosszalkodott, mert az akart lenni, hanem jobban izgatták a sötét dolgok. Igyekezett helyesen cselekedni, de tudatlan tiniként még viccesnek tűnt belemenni a sötét mágiába.
- Ezért tisztellek is - bólogatott hevesen. - De az is igaz, hogy sosem tudnám utánad csinálni. Mást tartunk izgalmasnak, amiben pedig az a legszebb, hogy elfogadjuk így egymást.
Legalábbis szerette volna így gondolni. Viszont valahol elvétette az utat - kilóméterekről kiszagolja a fekete mágiát, mégsem képes sokszor kiigazodni másokon. Emeraldot nagyon jó barátnőjének tartotta, soha egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy baj lehet, amiért ennyire különböznek. Ellie egyszerű volt, elfogadott mindenkit olyannak, amilyen. Ha pedig nem volt meg a kémia, akkor egy idő után úgyis ellaposodott a kapcsolat, azt pedig már nem siratta.
Bólogatott Mer szavait hallva, kicsit vigyorogni kezdett ismét.
- Na ezért tartom mindig nagyra, amit mondasz. Sosem féltél kimondani az igazat, még ha azzal meg is bánthatsz. Persze rossz beismerni, hogy az utóbbi x évem nagyon nem jó dologra ment el, de ezen nem is fogok változtatni. Nem azért kutatom a sötét mágiát, mert Voldemort munkásságát akarom folytatni. De kicsit másképp látom, mint te; szerintem nem attól lesz jó valaki, ha nem vesz tudomást a rossz dolgokról. Attól, hogy a legtöbben a fényben élünk, pár gonosztevő továbbra is odakint mászkál, és nem dughatjuk mindig a homokba a fejünket.
Talán még sosem fogalmazta meg ennyire összetetten a véleményét, büszke is volt magára. Már érett benne egy ideje, hiszen nem Emerald az egyetlen, aki így gondolkozik. A családja is folyton mondohatta, hogy hagyjon végre fel ezzel, ami bosszantotta Elliet. Nem arról van szó, hogy ne szólhatnának bele az életébe - venezuelaiként a család a haláláig szent volt neki -, ez sokkal inkább arról szólt, hogy félreértik. Nem a sötétséget választotta, csak szeretné megismerni és megismertetni, miért nem szabad arra az oldalra állni.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 16. 15:45 | Link

Eleonore Santos


Valamiért az az érzésem, hogy mostanában jobban ad a szavaimra, bármily pőrén és tárgyilagosan is tolmácsolom általuk nézeteimet. Jelen pillanatban, ahogyan beszél mintha átértékelte volna előbbi nézetét, s szavaiból ez csendül ki felém. A szépséges szőke nő, akit alig húsz évesen, a szállodánkban végzett munkámnak köszönhetően ismertem meg, most olyan jelzőkkel illet, melyek furcsán sajgón érintik meg vastag, érzéketlenség-falak mögé zárt lelkemet. -  Ne mond ezt, hiszen te is jó vagy, én meg inkább Lucifer lehetnék - rázom meg finoman fejem ellenkezésem jelzése gyanánt, majd folytatom - Az utóbbi időben néha úgy éreztem, hogy egyenesen a pokolra szállok alá, hogy egy-egy ártatlant megmentsek - ezalatt felénk kószál a pincér és elviszi Ellie elől a már üres tányért - Az utolsó ügyemnél nagyot hibáztam. Talán túl korán mentem vissza a nevelő szüleim halála után és túlságosan felkavartak azok a dolgok, amik kiderültek rólam, róluk, mindenről...Nem láttam tisztán az igazságot... - kicsit elmerengek, hangom lágyabbá válik komorságomtól, balommal egy kósza hajtincset fonott kontyomba simítok, csak, hogy kezem lefoglaljam, mivel én már az első adag fagylaltommal végeztem. Néhány pillanatnyi nyomasztó csend után ismét ő kezd beszélni, s ekkor már figyelmem újra tökéletesen az övé. - Tévedsz, ha azt hiszed, hogy én nem ismerem a sötétséget és a gonoszságot - reagálok érvelésére - Akkor is, ha azt hiszed, nem veszek tudomást róla. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ott van szinte mindenütt és akkor is ott lesz, ha elfordítjuk a fejünket, vagy tagadjuk - iszom egy korty vizet mielőtt tovább beszélnék rám jellemzően érzelmektől mentes, de nyugodt tónusban - Rég nem vagyok már naiv. Megértelek téged. Te azon kevesek egyike vagy, akik magukra vállalják azt a nehéz terhet, hogy a jeleket keresik, amiket ha felismerhetővé tesznek mindenki számára, akkor talán elkerülhetők lesznek a tragédiák - nézek rá egyenesen, s zöld szemeim színét a szomorúság felhői árnyalják - Aggódom érted, mint a barátnőd, de ez a tény egyáltalán nem zárja ki, hogy egy részemmel ne helyeselném azt, amit és ahogyan teszel - remélem így már érti miként is vélekedem az egész sötét mágia tanulmányozásról és arról, ahogyan ezt ő végzi. Tudom, hogy képes helyesen ítélkezni és nem belevonódni az ármányokba, átállni a sötétség oldalára. Az elmém így értékeli és el is fogadta, de a szívembe néha beólálkodik az érzés, hogy elveszítem őt és ez arra késztet, hogy néha rákérdezzek olyasmikre mint az imént. Nem tudom kimutatni az érzéseimet, sem helyén kezelni az emocionális megnyilvánulásokat a magánéletemben. Önző módon attól tartok, hogy ha vele történik valami, akkor egyetlen nő nemű lény sem marad, aki olyan régóta ismer, mint ő és, aki képes így elviselni engem. Emiatt sem vagyok én angyal, csupán egy gyarló ember.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 17. 22:51 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




- Lucifer? - kérdezi nevetve, még a kezét is a szája elé helyezi, annyira magával ragadja a kacagás. - Attól, hogy nehéz dolgokon mentél keresztül, vagy mert rossz dolgok történnek veled, sosem leszel Lucifer. Hogy tudsz ilyenekre gondolni? - folytatja már komolyabban.
Nem akarta megbántani a másikat, csak furcsán érzi magát, amiért ilyen eszébe jutott Emeraldnak. Jó pár falatot lenyel, halkan fel is nyög a mennyei ízektől. A második sokkal finomabbnak ígérkezett, mint az első. Hiába felnőtt már, a gyermeki énje nem hagyja nyugton soha, még egy ilyen komoly téma kellős közepén is képes elkalandozni.
Hálásan pillantott a pincérre, aki elvitte a tányérját. Meg is akarta köszönni, de Emerald folytatta, így pedig ismét ő élvezett elsőbbséget. Még ha el is tudja vonni egy pillanatra a figyelmét, akkor sem tudná soha figyelmen kívül hagyni a legkedvesebb gyerekkori barátját.
- Gyakorló ügyvéd voltál, most pedig ápolóként dolgozol, szóval szerintem te tudsz a legtöbbet a sötét dolgokról utánam. Csak te az emberi sötétséget láttad, én pedig a varázslói utat követem figyelemmel.
Nehéz dolog olyas valakivel vitázni, akit évekig azért fizettek, hogy megnyerjen minden vitát. Ráadásul Emerald nem is volt rossz a szakmájában, ezért Ellienek szükséges pár perc, míg átgondolja, hogyan is folytassa a beszélgetést. A latte mellé kapott vízből kortyol egyet, mielőtt megkóstolná a kávéját, ezzel is nyer egy kis időt. Ahogy leteszi a csészét, újra beszélni kezd.
- Nem mondanám tehernek - kezd bele elrévülve. - Sajnálom, hogy aggódnod kell, azt hiszem én is ezt tenném fordított helyzetben, de valahogy képtelen vagyok abbahagyni. Persze, szeretem beismerni, hogy jót is teszek ezzel, de amikor egy túra közepén vagyok, mindig csak az jut eszembe, hogy mennyire király ilyen dolgokat felfedezni és megörökíteni. A legnagyobb félelmem ezért nem is az, hogy egyszer balul sül el valami. Venezuelai vagyok, mi nem félünk a haláltól. Attól viszont rettegek, hogy rossz kezekbe kerül a tudásom, ezért is sajnálom, hogy két könyvet is kiadtam. Akkoriban nem ez volt a lényeg, csak az, hogy valamit hátra hagyjak magam után - megvonja a vállát.
Magában elcsodálkozik, mennyit lehet változni alig pár év alatt. Amikor 21 évesen beperelték és a szeme előtt égették el a munkáját, csak sírni tudott. Egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy az a könyv három varázsló életébe került, amiért egy rossz gyerek jó tréfának gondolta kipróbálni azokat. Rossz tanulópénz volt számára, ezért fogalmazott sokkal regényesebben Annával a második kötetben. Páran Lockhart utódjaként emlegették, de őt ez már nem érdekelte. Egyedül az foglalkoztatta, hogy ne ártson, hanem segítsen is a könyveivel.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 22. 22:35 | Link

Eleonore Santos


 Az idő felettünk jócskán elszaladt, torkunkon lassan lecsúszik már az utolsó falat, s ajkaink is elhagyják a legvégső szavak. Nagyon sok dologról beszélgettünk és számos téma felmerült ma köztünk, hogy a jó sorsunk, s Isten akaratából itt összejöttünk. Barátságunk újra biztos révében kikötnöm jól esett, mondhatom, ilyen érzésem régen keletkezett. Az első percek kínjain hamar átbuktunk, mint hullámon az erősre épített hajó, mely dacol minden széllel, s a hatalmas erejű vizekkel. Fontos volt tisztáznunk kikké is váltunk és mihez miként állunk most, ennyi év után. Az ami volt még él, barátságunk alapja sértetlen, őszinteségünk záloga romolhatatlanságának. Nem vagyunk már fiatal csitrik, kikben a vér még izzik, de vének sem, kik remegnek az élet múltán. Élünk mindketten a magunk módján. Búcsúszavamban ígéretet tettem elhívom majd magamhoz, ha jól berendezkedtem, majd elváltunk szép csendeben. Ha visszafelé vezető úton még mindig szavai jártak fejemben. A Lucifer megnevezést, mint jelzőt használtam, ezt persze meg is magyaráztam. Egyszerre érzem a jót, s a rosszat magamban, mint a Bukott Fényhozó, a kettősség itt a kulcs nem maga a puszta szó. Amit pedig ő mondott, hogy nyomot hagyni vágyik, megértem. Valahol mindenki erre áhít, s ki így, ki úgy éri el a célját. Neki a kötetek, a felfedezett sötét területek jelentik az idő szövetébe tett lenyomatot, nekem pedig, hogy vétkeimért a megbocsátást, s végül a megváltást elnyerjem. Ez fontos nekem. Belépve a patika ajtaján felsietek és leülök ágyam sarkán. Magamba mélyedek, majd pennát, s pergament keresek, hogy velük levelet készítsek.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed