36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. március 13. 10:34 | Link

Anton
Néhány héttel Mexikó után

 A halom irat közül alig látszom ki, s ha ki is látszanék sem nyújtok épp felemelő látványt. Fáradt, hamuszürke az arcom, felemás színű szemeim fénytelenek és vonásaim egyként sugározzák gondterheltségemet.Farmert és fekete pulóvert viselek, hajam kontyba tekerve tarkómon. Elveszem, szinte olyan jellegtelen vagyok. Mexikóban tett látogatásom igen érdekes eredménnyel zárult. Megtudtam ugyanis, hogy egyik örököse vagyok őseim, a Spanyolországba áttelepült, de eredetileg Mexikóból származó Rubyák birtokának, egy hatalmas, mára azonban sajnos eléggé lepusztult, de még mindig csodálatos haciendának, a Las casa de la cascada-nak, vagyis röviden a Casa Cascada-nak, mely a területén található lenyűgöző szépségű vízesésről kapta a nevét. Amikor ellátogattam, hogy megnézzem, még a lélegzetem is elakadt a látványtól. Mindent benőtt ugyan a sűrűn burjánzó növényzet, a természet visszafoglalta területét, mégis elevenen élnek még most is itt felmenőim emlékei. Szinte éreztem a jelenlétüket az épületekben és a szabadban. Ükapám Carlos Rubya lakott itt utoljára, az ő fia Jose Fernanado még azelőtt átkelt az óceánon, hogy megnősült volna. A nagyapám Blas és bátyjai Alberto és Juan már Spanyol honban látták meg a napvilágot. Különös dolgokat tudtam meg róluk, a családomról, s ezek feledtették velem bánatom. Most is egy karamellel ízesített latte mellet épp azon dolgozom, hogy miként újíthatnám fel és tehetném hasznossá ezt a káprázatos és óriási birtokot. Az is megfordul a fejemben, hogy oda kellene költöznöm, hiszen itt éppúgy nincs senkim, ahogy ott sem lenne. Ez egy jel vagy csak egy adomány?...
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. március 16. 02:31 | Link

Evena
a krémes előtt pár perccel

Krémest! Országomat egy krémesért! Napok óta ott motoszkál a tudatalattimban az az egyszerű, édes gondolat, hogy betévedjek egy cukrászdába és megszerezzem az áhított süteményt. Miután tehát összefutottam Tobiassal egy bűnügy kapcsán, éppen az utcán bandukolok, amikor megpillantom a híres-neves édességboltot. Nekem sem kell több, már robbanok is be.
- Van krémesük? - kiáltom oda a kiszolgálónak, bármiféle üdvözlés nélkül, miután éppen csak beléptem a helyre. Ha nincs krémesük, már itt sem vagyok.
- I... igen, persze - hebegi kissé megilletődötten a váratlan kérdéstől.
- Háhhá - lendítem a magasba a karomat diadalittasan, miközben jellegzetes lépteimet a süteményes vitrinek felé veszem. A fiatal, bagolyköves eladó lányka már mutatja is, hol találom a vágyott finomságokat.
- Szép jó napot - pótlom be az imént elmaradt köszönést, most, hogy ilyen remekül alakulnak a dolgok. Kezeimet zsebre vágom és képemen idült mosollyal, csillogó szemekkel pásztázom a kínálatot.
- A francia meg a sima krémesből is kérek egyet - bökök rájuk.
- Itt eszem meg - teszem hozzá, aztán az italok felé pislogok.
- És egy pohár gyömbért is kérek. Ennyi, kössz - zárom a rendelésem és egy kellemes sóhajjal támasztok a pultra oldalvást, miközben várom a további fejleményeket. Ekkor pillantom meg a papírok közé rejtőzött Evenát.
- Hozzak valamit, doktornő? - szólok oda neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. március 16. 12:59 | Link

Anton

 A nagy papírböngészésből egy jól ismert hang zökkent ki, mely ugyan nem a nevemen szólít, de úgy, hogy tudjam csakis én lehetek a szavak címzettje. Halvány mosollyal nézek fel a férfire és kedves kérdését hasonló hangnemben válaszolom meg - Köszönöm, egy gesztenyepürét durván sok habbal most nagyon szeretnék! - kicsit komorabban és halkabban folytatom - Meg egy uncia ciánt intravénásan, kérlek... - fejezem be némi iróniával, bár látván a férfit rögtön felderül kedvem eddig szürke ege, napom beragyogja barátom megjelenése mégsem tudom meghazuttolni jellemem és, hogy azon morfondíroztam az elmúlt pár percben, hogy hogyan tudom megölni magam egy cukorszóroval és egy itallappal - Zuttyanj le ide, ha kifosztottad a pultot! - mutatok a magammal szembeni helyre és arrébb kotrom irathalmomat a köztünk álló asztalról, hogy legyen helye az édességeknek és én se érezzek késztetést arra, hogy rituális áldozat gyanánt itt helyben felgyújtsam őket. A sok papír közt úgy mutathatok, mint egy elfuserált titkárnő. Sosem értettem az ilyesmi dolgokhoz, de most kénytelen vagyok átrágni magam a mexikói öröklési jogokon és műemlék megóvási törvényeken. Idegzsábát kapok tőle, belefájdul a fejem a szakkifejezésekbe. Teljesen át tudom érezni a betegeim helyzetét, amikor a leleteiket próbálják értelmezni. - Ölj meg! Könyörgöm...- szólítom fel Antont amikor odaér hozzám. Láthatja, hogy valójában nem komolyan mondom, mégis alaposan szét vagyok hullva, így kérésem akár komoly is lehetne.
Utoljára módosította:Dr. Evena Noxen, 2018. március 16. 21:24
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. március 16. 21:34 | Link

Evena
a krémes közben

Ez a beszéd! Mondom is az eladónak, hogy dobjon még össze egy olyan gesztenyecsodát, amit a hölgy kért. Mikor mindenem megvan, kipengetem azt a pár sarlót és pálcám intésével már lebegtetem is oda a tányérjainkat meg a poharamat a dokinő asztalához.
- Nem szóltak neked, hogy már leköszönőben van a tél? Minek ez a sok tüzelő? - nézek körbe a papírhalmokon, miközben ledobom magam a szemközti helyre. Megemelem a poharam felé, jó nagyokat kortyolok, majd egy jóleső sóhaj után már ragadom is meg a villám, hogy alaposan ledöfjem az egyik krémesemet. A franciát, egész pontosan.
Az első falaton élvezkedve hallgatom a nem túl komoly kérést. Na igen, azt már messziről kiszúrtam, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Dehát egy igazi úriember nem teszi szóvá, ha egy nő nem néz ki valami fényesen.
- Hát igen, amilyen borzalmasan festesz, lehet, az az egyetlen megoldás - közlöm vele, nagyokat bólogatva. Mint mondtam, az úriemberek nem mondanak ilyeneket. Még jó, hogy én nem vagyok az.
- Mi történt veled? - kérdezek rá, hiszen látom is rajta, hogy szeretné kiadni magából. Ezt egy percig sem palástolta. Vagy ha szerette volna, akkor tök rosszul csinálta. Míg várom, hogy meséljen, jóízűen falatozok tovább. Éppen leveszem a krémes tetejét és külön majszolni kezdem.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. március 16. 22:12 | Link

Anton

 Leül velem szemben, két krémessel betárazva. Jós tehetsége lehet, mert hozzám amilyen keserű vagyok egy vagonnyi édesség is kevés. Magam elé húzom a gesztenyepüét és belekanalazok. Nyelvem hegyén robban az ízorgia és egy másodpercre elönt a boldogság. - Örököltem egy haciendát Mexikóban és most rámsózták ezt a rengeteg iratot, hogy rágjam át magam rajtuk. Mi vagyok én aktakukac? - forgatom szemeimet, majd ujjabb kanál finomságba fojtom felháborodásomat. Eközben barátom a maga udvarisas és simulékony modorában közli velem, amit eddig is tudtam, mert reggel belenézetem a tükörbe, nevezetesen, hogy ronda vagyok mint egy bányarém. Ráadásul megkérdezi mi az oka a ennek a nyűzott állapotnak - Egy pasi, mi lenne más! - vágom rá keserűen - Belezúgtam, de nagyon különböztünk, ezt elmondtam neki...összevesztünk és elment, mindezt Mexikóvárosban. Ennyi - vázolom fel előtte a történések zanzásított verzióját és tömöm magamba a desszertemet, mint aki még sosem evett ilyet. Az már biztos, hogy a cukrom már az egekben van és marad is mert ez az egy kis tálkányi adag nem lesz elég - Veled mi újság? Rég jártál nálam, gondolom nem hiányoztam - nézek a férfira és féloldalas mosolyra húzom ajkamat. Hála az égnek jól fest és ennek azért tényleg szívből örülök, még ha nem is úgy tűnik. Mindig is sokkal jobban kijöttem az ellenkező nem képviselőivel mint saját nemem tagjaival. Stréber voltam, utáltak, felnőve sikeres gyógyító, majd kutató lettem, utáltak, de a férfi kollégáim megbecsültek és védelmeztek a sok hárpiától, akik közt dolgoztam, kivéve a mulatót, mert ott mindenkivel sikerült jóban lennem, bár a legjobb barátaim férfiak, Petró a mixer és Ramon a táncpartnerem. Azt kell mondjam jobb nekem velük, férfiakkal körülvéve, és ez itt Bogolyfalván sincs másképp. Erre Anton az egyik tökéletes példa.
Utoljára módosította:Dr. Evena Noxen, 2018. március 17. 11:20
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. március 28. 21:45 | Link

Evena
meg a krémesek

A krémes tetejének falatozása közben olykor bekanalazok egy-egy adagot a számba magából a krémes krém részéből is. Aztán, ahogy az elfogy, megtörlöm maszatos kezem és civilizált ember módjára, evőeszközzel majszolok tovább. Persze, tudjuk, hogy ez csak addig lesz így, míg el nem érek a krémes alsó lapjához is.
- Ó, hát ez valami szörnyű. Borzalmas, borzalmas. Nem is tudom, hogy gondolták - játszom tökéletesen túl a lány sajnálatát azért, mert örökölt szegény egy haciendát és van vele tennivalója. Mindezt félig teleszájjal teszem, így talán még hitelesebb vagyok. Hallgatom aztán a további rémségeket, amiket át kellett élnie. Mondjuk ez már tényleg rosszul hangzik. A párkapcsolatok zűrösek és koránt sem olyan elbagatelizálható dolgok, mint amilyennek egy kívülálló számára tűnhetnek. Ettől persze én csak még nagyobb vágyat érzek, hogy undorítóan könnyeden vegyem őket.
- Világos. De nehogy azt hidd, hogy megszabadultál tőle! Olyanok vagyunk, mint a bumeráng: visszatérünk. Ha akarod, ha nem - beszélek tejes magabiztossággal minden férfitársam nevében, miközben megragadom a már emlegetett alsó tésztalapot és szépen elkezdem magamba diktálni.
- Elég jól vagyok. Már éppen kezdtem halálra unni magam a Parancsnokságon, amikor bejött egy gyilkossági ügy. Mondjuk élek a gyanúval, hogy valamelyik kollegám az elkövető. Nagyon messzire képesek elmenni azért, hogy ne kelljen engem elviselniük odabent, amikor nincs elég tennivalóm ahhoz, hogy máshol rontsam a levegőt - vezetem le okfejtésem, miért is vélem úgy, hogy egy másik auror a tettes. Állítólag, ha unatkozom, még jobban az idegeire megyek másoknak. Pedig mindig úgy tűnik, mintha jobban már nem idegesítheném őket. Aztán mégis.
Utoljára módosította:Rothman Anton, 2018. április 1. 23:28
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 1. 15:54 | Link

Anton

 Szavai rá jellemzőek. Érzem, hogy nem gúnyolódik hiszen ő az egyik legjobb barátom és ezt nem tenné, s persze én is csak annyira vagyok a hacienda miatt nyűgös amennyire ő sajnál engem. - No hay miel sin hiel... - mondom egy sóhaj után spanyolul, szinte reflex szerűen, hiszen az elmúlt hetekben a legtöbbet ezen a nyelven olvastam, írtam és beszéltem. Megelőzve értetlenségét gyorsan magyar megfelelőjével folytatom - Vagyis nincsen rózsa tövis nélkül - ajkam szegletében megjelenő halvány, de őszinte mosolyomból láthatja, hogy mindennek ellenére a birtok olyan kincs nekem, mely mostantól az otthonommá válik majd, hiszen saját tulajdonom még nem volt ez előtt. - Visszatértek...Muy bien...Csodás- zárom rövidre szerelmi életemről folytatott diskurzusunkat. Nincs erőm hozzá, mert még mindig túl eleven az emléke annak, ahogy távozott a szállodai szobámból. Inkább én is belekanalazok végre abba a gesztenyepürébe, amit kihozott nekem. Nagyon finom, annak ellenére, hogy cukrászdai. Míg falatozom furcsa dolgokat mesél, szemeim össze is szűkülnek és gyanakvó tekintetem elárulja, hogy kétségeim vannak. - Súlyos vád ez...és kétlem, hogy csak amiatt, mert neked nincs elég feladatod a kollégáid valakit eltennének láb alól. Ti tudtommal az életet véditek, nem? A világban meg bárhová nézünk van bőven bűn és gonoszság, amivel foglalkozhattok.. - mondom el neki én is, amit gondolok. Való igaz léteznek korrupt, aljas emberek a hivatalokban, így biztosan találhatunk elvetemült aurort is, de azért talán picit túloz.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. április 1. 23:46 | Link

Evena
meg a második krémes

Dehogynem gúnyolódom. Lételemem a gúnyolódás. Más kérdés, hogy akárkivel képes vagyok gúnyolódni, tehát ez tökéletesen független attól, mennyire kedvelem vagy nem kedvelem az illetőt.
- Szólj, amint megvan a házavató buli időpontja! - szólítom fel erre a következő krémesre vetődésem előtt. Igen, így hívattam meg magam az eseményre. Vagyis igazából még csak meghívást sem várok. Ott leszek és ennyi. Nyilvánvalóan azt sem tudom, tervez-e ilyet, de majd mindjárt kiderül.
- Még lehet, hogy örülsz majd neki - vonok vállat a lovagjának visszatértével kapcsolatban. A legtöbben nagyon elő tudják adni -még saját maguknak is-, hogy a hátuk közepére nem kívánják a másikat, aztán amint felbukkan az ajtóban, már legszívesebben borulnának is a nyakába. Jómagam mondjuk nem igazán vagyok ilyen. Csak akkor adom át magam a nagy érzelmeknek, ha már biztosan tudom, melyik irányba mutatnak.
- Nem ismered a kollégáimat - rázom a fejem, miközben természetesen én sem hiszem egy árva, megveszekedett percig sem, hogy komolyan ők állnának bármi ilyen mögött. Naná, hogy túloztam. Ahogy mindig.
Idő közben már a második krémesem felénél járok. Néha jó maszatos leszek a nagy belefeledkezettségtől, de idővel mindig megtörölközöm. Meg persze iszok olykor egy-egy nem elhanyagolható kortyot.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 2. 23:07 | Link

Anton

 Remélem kedvel, mert én őt igen, még akkor is, sőt pont azért mert néha akkora tahó, hogy csak na. Ez nála egy veleszületett képesség lehet, amivel képes kibillenteni például engem a marcangoló depressziómból. Szóval hál a legyen a Nagy Szellemnek azért, hogy ilyen jó vágású tuskónak teremtette meg a velem szemben élvezettel két pofára krémest evő férfit. - Előbb a munka, aztán a szórakozás Aranyom! - mosolygok rá és kanalammal gesztikulálva folytatom - Ha lakásavatón szeretnél lébecolni, akkor előbb gyere téglát pakolni, vagy legalább ablakot pucolni. Amúgy is a házimunkában jeleskedő pasik olyan szexik...- tódítom és egy falat habos gesztenyecsodát magamhoz veszek én is. Jó kedvem kezd visszatérni, legalábbis ideiglenesen. Persze szíven üt a mondat, amiben azt taglalja, hogy még örülni fogok, ha Norbert visszatalál hozzám. Elhúzom a szám, de nem szólok semmit. Majd rátér a kollégáira, s nekem sem kell több. - Ez igaz, de ha bemutatsz párnak, akkor már ismerni fogom őket. Amúgy sem árt ha ők ismernek egy jó gyógyítót én meg pár hozzád hasonlóan megnyerő és aurort, bár téged egyik sem tud felülmúlni. Ebben biztos vagyok. Főleg nem azt, ahogy azt a krémest eszed...Egek...- nevetésbe fulladnak szavaim, mert tényleg olyan jól áll neki, ahogy eszi. Egyszerűen aranyos, és ez szerintem pont egy olyan dolog, amit nem szeretne magáról megmutatni. Így valahol két kuncogás között, mert persze letompítottam magam, megtisztel ez a fajta felszabadultság és fesztelenség, amivel felém viseltetik. Temi is írta, hogy laza fazon, akit nem lehet nem szeretni. Igaza volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. április 3. 21:38 | Link

Evena
és a második krémes búcsúja

Csak legyintek egyet a nagy bölcsességre a szórakozásról meg a munkáról. Soha nem értettem, minek ezt a kettőt külön választani. Megy az együtt! A napom minden percében dolgozom és mulatok egyszerre. Igen, most is épp dolgozom. Miért? Lát itt valaki tolvajokat akcióban vagy pálcával veszélyesen hadonászó gyilkosokat? Nem? Na ugye. Szívesen. Csak a munkámat végzem.
- Eszméletlen szexin tudok téglákat lebegtetni, az igaz. Hát még látnál egy medence partján koktélos poharat emelgetni... - villogtatom a szemeimet két falat között. Különben szegény krémesnek már nem sok van hátra.
Hm-hm. A drága doktornő hájjal keneget. Na persze, nem szó szerint, hiába van olyan közel a cukrászda konyhája. Csak teszi nekem a szépet. Elvigyorodom és a profilomat mutatom neki, mint valami modell, akit most készül lerajzolni. Persze, a profilom inkább hasonlít a denaron lévő Julius Caesar képére és hát az orrom hegyén ott ékeskedik egy kis krém is a süteményből. De hamarosan letörlöm, hogy aztán megragadjam a második krémesem alsó lapját és bevégezzem azt.
- Szólj és ott vagyok - térek vissza a hacienda ügyére.
- Már ha éppen nem a kihallgató szobában. Vagy egy bűntény helyszínén. Vagy... hát szóval szólj és talán ott termek - módosítok az ajánlaton, ami szerintem azért még így is igazán kecsegtető. Ahogy az utolsó falat is eltűnt bennem, leöblítem szépen és egy sóhajjal hátradőlök a székben.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 7. 11:00 | Link

Anton  Love

 Tuti pasi, ha ígéri biztos ott lesz...öhn, legalábbis talán. Odavagyok érte, ennyi! Szó-szót, krémes-krémest, gesztenyepüré-gesztenyepürét követett, míg végül az akut cukormérgezés tüneteivel leterhelve ültünk egymással szemben. Még meséltem neki pár szót a jelen pillanatban elég leharcolt állapotban lévő haciendáról, meg a terveimről, amik közt sok olyan is szerepelt, amire fel-felvonta szemöldökét vagy épp kifejtette véleményét a maga nyers, de mindenek felett őszinte módján. Tudom, néha túl naiv, vagy épp nagyívű vágyaim vannak bizonyos ügyekben, ezért jó néha pár olyan kijózanító pofonnal egyenértékű beszólás, mint amilyeneket csak ő és még néhány barátom képes adni nekem, amikor elszaladna velem az a bizonyos nyerítő vágtagép. No de most señor Rothman itt volt nekem így semmi baj nem érhetett. Ahogy ebbe belegondoltam felsóhajtottam és azt kívántam bárcsak Norberttel is ugyanígy éreznék, de sajnos vesztemre én is örököltem szegény hányattatott sorsú unokanővérem szerencsétlenségét, már ami a magánéletet illeti. Kudarc kudarc hátán, egyik tragédiát követi a másik. Situación desesperada, vagyis kétségbeejtő helyzet...De nem adom fel, én más vagyok, mint Temi volt! Én nem fogok belehalni a bánatba, nem hagyom, hogy elemésszen a fájdalom, a keserűség és, hogy a szívem darabokra hulljon. Egy férfi sem ér ennyit. Ahogy Merkovszky Ádám, úgy Szvelovszky Norbert sem. Túl fogom élni, erre megesküdtem magamnak. Végül miután mindent megbeszéltünk kedves barátom azzal az ígéret félével hagyott a papírok közt engem, hogy hamarosan a birtokon látjuk viszont egymást. Remélem szavának áll.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed