36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 16:29 | Link

Cica
Előzmények-Boglyas tér

A lány nem akart reagálni rá, de valahol a lelke mélyén hihetetlenül büszke volt magára, hogy sikerült meglepnie a hajtót. A csók talán hiba volt, talán nem, minden esetre nem ez volt az a pillanat, amikor a szőke el akart ezt dönteni. Jól érezte magát Lewy társaságában, mert bár sohasem mondta volna ki hangosan, azért hiányzott neki a kissé erőszakos kviddicsjátékos, még akkor is, ha mániája volt, hogy emberekben tegyen kárt a levegőben.
Nevetve vette csak tudomásul, hogy a férfi tulajdonképpen elrejtette őt az utcát átszelő kíváncsi szempárok elől és készségesen belebújt a zakóba. Semmiféle akadályát sem látta, hogy ők ketten most ellibbenjenek a cukrászdába  és magukba lapátoljanak némi felesleges kalóriát.
-Menjünk -bólintott aprót a lány, miközben összefűzte a kezeit a mellkasa előtt, így kifejezve nemtetszését. - Ki elől takargatsz ennyire?
Igazán érdekelte volna, hogy vajon miért csomagolt be őt a hajtó úgy, mint egy karácsonyi ajándékot, miközben igazán nem viselt kevés ruhát. Futott, ezt a sportot pedig nem túl kényelmes térdig érő kabátban űzni és biztos volt benne, hogy azért a férfinek is jobban tetszett ez a látvány.
- Gyere, együnk egy sütit! –intett a lány a cukrászda felé a fejével és, ha Lewy nem ellenkezett, akkor meg is indult a megfelelő irányba.
Amikor legutóbb itt járt még csak az esküvőjét tervezgette és közben Arlennel cseverészett arról, miért is nem lenne jó ötlet Niko elé állni a ténnyel, hogy nem minden úgy van, ahogyan ő azt gondolja. Akkor azt ígérte, hogy segít ezt a problémát megoldani, de már látta, hogy az sem változtatott volna sokat a helyzeten, ha ő beleszól. A fiú nem arról volt híres, hogy mások irányíthatják.
Menet közben a kövezetet bámulta maga előtt és próbálta felidézni az első gondolatát, miszerint miért is hiba beülni bárhová azzal az exével, akivel pár perccel ezelőtt még csókolózott. Hirtelenjében elég sok ellenérvet tudott volna felsorolni.
Előre ment az ajtóban és a szokásos, szélre eső asztalához csüccsent le –ahová egyébként minden alkalommal, amikor itt járt. Mielőtt leült volna kigombolta a zakót és az ujjait kibújtatta belőle a karjait, mert csak azért sem lehet mindig Bojarskinak igaza.
- Mit is kellene megbeszélnünk egészen pontosan?
A kérdést egy komoly pillantással toldotta meg és már csak azért sem tervezte elengedni a férfi tekintetét, amiért az sem tette odakint a téren. Mert akkor elüti a helyzetet és a lány sohasem fogja megtudni, hogy pontosan mi is van velük.
Egy pincér feléjük indult –konkrétan az, amelyik a múltkor, mikor Ildával itt volt annyira bámulta– és Szof akaratlanul is engedélyezett magának egy aprócska mosolyt. Ez valahogy nem az ő napja…
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 16:49 | Link

Dziewczynka

Talán kicsit feltűnő volt, hogy mindenképpen ragaszkodtam az öltözéséhez, de ez van, anno is háklis voltam arra, hogy hol és mennyit mutat magából. Az, mikor én mondjuk a kviddicses talárom vagy mezem lepasszolom, az más kérdés, ő mégiscsak nő... Nem az én nőm, de attól még nő. Legalább a kávéba beleegyezett, amit már a magam részéről haladásnak tekintettem.
- Senki elől. Mindenki elől. Ahogy tetszik. Egyrészt nincs kedvem neked levest hozni bögrében, ha megfázol, másrészt meg utálom, ha bámulják a volt barátnőmet, mikor épp velem van - kicsit olyan idegenül hangzott az ex jelzés ebben a szövegkörnyezetben, de nem zavartattam magam azzal, hogy kijavítsam. Mit mondhattam volna helyette? Jaj, nem, jó ez így.
A süti megjegyzésre egy pillanatra elfintorodtam, aztán meg összefutott a nyál a számban. Mondhattam volna, hogy "de én még nem ebédeltem", de nem hiszem, hogy bevette volna a kifogást. Aki már legalább egyszer evett velem, többnyire megjegyezte azt, hogy a desszerttel szoktam nyitni és a levessel fejezem be. De hogy ez miért furcsa mindenkinek? Pf.
Nem tellett sok időbe az odaút, igazából alig volt pár perc és már ülhettem is le a szöszivel szemben, aki azonnal vetkőzni kezdett, hogy engem bosszantson. A rosszallásom kifejezendő horkantam fel, majd megráztam a fejem.
- Nem győzöm hangsúlyozni, hogy rettenetes vagy. Hm, nem is tudom. Mondjuk azt, hogy ezentúl kicsit többször a nyakadra járok majd... Persze, ha nem vered ki a balhét rajta rögtön - tettem hozzá gyorsan. Még csak az hiányzott, hogy meg kelljen küzdenem egy sárkánnyal. Több értelemben is. A pályán éppen elég ellenfelem volt, a magánéletben nem szerettem az ilyesmit gyűjteni.
A pincér kis híján az ölembe dobta az étlapot, annyira bámulta Szofit. Szóval sokatmondóan ránéztem, majd a pincérre mutattam.
- Látod? Erről beszéltem.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 20:21 | Link

Cicum

Ahogy leültek az asztalhoz és Lewy túltette magát a ki-mennyi-ruhát-visel mizérián, Szofi már ki is bújt a felsőből, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, hogy ő most ország világ előtt megmutathassa az alakját. Persze, erről szó sem volt, azért a vállán hagyta a zakót, de egyszerűen kényelmesebb volt így, mint a túlméretezett ruhadarabban élet-halál harcot vívni a villával és a csészével.
Csak megforgatta a szemeit, amikor a hajtó közölte vele, hogy egyszerűen képtelenség, hogy valaki ennyire borzasztóan viselkedjen, mint Szofi. Ennek az lehetett az oka, hogy a férfi nem ismerte a nemet. Minden egyes nő, aki a két méteres körzetébe került a lába előtt hevert és a szőke tisztában volt vele, hogy a lengyelnek még meg kell tanulnia, hogyan is illene kezelni, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogyan azt elvárnánk. Például nem lökjük le a seprűről, csak mert nem ott van, ahol szerintünk lennie kellene.
- Sohasem zavart, hogy ennyire borzalmasan neveletlen vagyok -jegyezte meg a lány egy apró mosoly kíséretében és lepillantott az asztallapon összekulcsolt ujjaira. -Nem emlékszem, hogy bármikor is balhéztam volna veled. Én mindig jó kislány voltam. Vagy tévedek?
Felvont szemöldökkel lesett fel Lewyre a szempillái alól és engedélyezett magának egy féloldalas mosolyt. A kapcsolatuk talán nem volt éppen a legtökéletesebb, elég ritkán volt alkalmuk találkozni az ominózus nyár után, ennek ellenére a szőke sohasem vetette ezt a férfi szemére. Mindkettejüknek dolga volt, Lewy játszott, Szofi pedig párhuzamosan végezte az iskolát Franciaországban és táncolt a moszkvai balettben. Összeegyeztethetetlen életmódot folytattak, ennyi az egész.
Szofia felnevetett, ahogy a pincérfiú -miután sikeresen lepakolta eléjük az étlapot és még csak a lábában sem botlott meg visszafelé menet- visszafelé iszkolt és kissé félrebiccentett fejjel végigmérte hátulról. Nem, nem Lewyt akarta idegesíteni.
- Most nem tudom mi bajod van vele... Olyan kis helyes!
Értetlenséget mímelve, hatalmas szemekkel pillogott Lewyre, de közben alig tudta visszafojtani a mosolyát.
- Amúgy meg, miért zavar, ha megnéznek?
A kérdés nagyon komolyan foglalkoztatta Szofit, de úgy tett, mintha csak mellékesen vetette volna oda, tekintete már a sütemények neveit pásztázta és csak a szeme sarkából figyelte a férfi reakcióját.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 23:43 | Link

Dziewczynka

Azonnal mentette magát, hogy ő sosem balhézott velem, amit be kell lássak, hogy sajnos teljesen igaz volt. Azaz nem az a baj, hogy nem tette, hanem az, hogy ezt most nem vethettem a szemére. Fenébe, hogy nyerem így meg a vitát? Pf, Bojarski, nem vagy már a csúcsformádban.
- Nie, sajnálatos módon teljesen igazad van. Szégyelld el magad - forgattam a  szemem, de nem gondoltam komolyan. Hogy is tettem volna? Hiszen nem is csinált semmit a szerencsétlen ruszki csajszi. Kissé kérdő arccal nézett rám, de én fenntartottam a semleges arckifejezést, amit a világ nagy része számára alapban kijuttattam. Hát nem mindenki érdemli meg, hogy én rámosolyogjak. Ugyan már!
Szinte már idegesített, ahogy a pincérsrácot méregette, de nem tettem szóvá, inkább összevont szemöldökkel kezdtem tanulmányozni az étlapot. Közben az ujjaimmal idegesen doboltam az asztalon. No tessék, feszült lettem! Már csak ez hiányzott! Kösz, noname pattis gyerek, igen kedves tőled...
- Nekem valahogy nem az esetem - jegyeztem meg cinikusan, rápillantva az étlap fölött, amolyan "most komolyan, Szofi?" fejjel, de aztán inkább csak visszasüllyedtem a választék mögé. Végül egy ásványvízben és egy áfonyás pitében egyeztem ki magammal. Ha ezt az idegállapotot még megboostolom egy kis koffeinnel, tuti agyvérzést kapok...
- Nem zavar - vágtam rá elkapva a tekintetemet. Ezt a játékot én találtam fel, kisanyám, nem fogod ellenem használni, no-no. Nincs az az isten. - Miért, úgy nézek ki, mint akit zavar? Csak fura... Apukád sem díjazná...
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 22. 08:37 | Link

Cicu

- Rettenetesen szégyellem –adta meg magát a lány egy görbület kíséretében. - Mondd, meg tudsz nekem bocsájtani?
Persze, hogy még neki kellett bocsánatot kérnie. Nehogy már egyszer ebben az életben ne Bojarskinak legyen igaza! Szofi már ezt sem szívta mellre, ahogyan igazából semmit sem, amit a férfi tett; részben azért, mert túl jól ismerte, részben pedig azért, mert közel állt a szívéhez és a szőkének nem volt kenyere megbántani azokat az embereket, akik fontosak a számára.
A pincérfiú kibotladozott hozzájuk –igen, ez volt a legjobb szó– és miután sikeresen teljesítette a küldetését vissza is egyensúlyozta magát a pulthoz. Szofi persze nem tudta szó nélkül hagyni Lewy megjegyzését. Tekintete nevetve kutatta a férfiét, aki csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy hát neki nem az esete a srác.
- Pedig aranyos –rántotta meg a vállát, tovább játszva a kis játékot. Kicsit sem érdekelte, hogy az a fiú aranyos-e. - Nem tudom, mi a problémád vele!
A lány tekintete nevetéstől csillogott, ahogy visszafordult az étlap felé, hogy valamiféle elhatározásra jusson. Koffeinre volt szüksége, méghozzá minél nagyobb dózisban. Nyilvánvalóan függő, de ezt az életben be nem ismerte volna. Mióta ide költözött és kiengedték a szanatóriumból úgy döntötte magába a kávét, mintha az élete múlott volna rajta. Jobb ez, mint az anorexia nem? Na, akkor le lehet szállni!
Szofi megpróbálta bevetni a szembe-nézős-trükköt, de Lewy elfordult. Persze, hogy ismerte. Persze, hogy nem fog beleesni a saját csapdájába. Hát milyen világot élünk, ha már valaki a volt barátját nem kérheti arra, hogy őszinte választ adjon?
A rellonos egy pillanatig félrebiccentett fejjel méregette a férfit.
- Igen, pont úgy nézel ki –döntötte el. A pincérke feléjük nézett, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy odamerészkedhet-e felvenni a rendelést. - Egyrészt hagyd abba a dobolást! –ujjai reflexszerűen csúsztak a férfiére, hogy megakadályozza a tevékenységében. - Másrészt, hagyd ki ebből apámat! Ő valószínűleg senkit sem kedvelne…
Félbehagyta a mondatot, mert melléjük lépett a srác, hogy felvegye a rendelésüket. Valószínűleg ez volt a szőke szerencséje, mert a végén még elkotyogta volna, hogy Lewyn kívül senkit sem díjazott az apja és nem állt szándékában legyezgetni a hajtó amúgy is túl nagyra nőtt egoját.
- Egy karamellás lattet kérek! –adta le gyorsan a rendelést, de közben a lengyelt figyelte.
Szofi nem volt a legilimencia mestere, bár most szívesen figyelmeztette volna Lewyt, hogyha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag behúz egyet a kissé összezavarodott srácnak, akkor a lány a nyakába önti a kávéját.  
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 22. 08:41
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 22. 22:55 | Link

Dziewczynka

Komolyan néha már egészen untam, hogy mindig mindenben igazam van. Na, nem Szofival szemben, tőle szinte már zokon is venném, ha nem erősítene meg ebben a képzetben...
- Hát nem tudom, erősen meg kell még gondolnom... Tak, lehetséges - bólogattam végül elgondolkozva pár pillanatra. Persze soha nem gondoltam komolyan az efféle haragban levéseket. Ha én valakire haragudtam, azt általában balesetnek álcázva "kicsit" megsértettem. Mármint testileg. Ezért nem szokott velem soha senki balhézni a csapatból, még az edző sem. Mikor legutóbb a rándulásom miatt kivett a kezdőből, fejbe dobtam a kvaffal. Szerintem annyira nem tetszett neki a dolog...
- Nagyon aranyos lenne... főleg, ha most lenne nálam egy kvaff... - sóhajtottam fel, miközben az étlapba mélyedtem. Valahogy a múltkori jelenetet itt is el tudtam képzelni, csak éppen a pincérgyerekkel. Nem bírtam a fejét. Hát mégis hogy nézett ki? Pf!
Közben Szofi a saját trükkömet akarta használni ellenem, amit persze nem voltam hajlandó hagyni, mert hát miért is tettem volna? Ugyan már, gondolkozz, szöszi és találj ki valami kreatívabbat!
- Talán egy egészen kicsit... - mondtam végül halkan és mély levegőt vettem, mikor a keze lefogta az enyémet. A dobolást így kénytelen voltam abbahagyni. Hát, ez van, legalább az ízületeim nem kopnak tovább. Persze a fejem azonnal a bugyuta srác felé kaptam.
- Egy mentes víz lesz és egy áfonyás pite - mondtam pár pillanatig habozva, ő meg csak állt ott. Szóval a másik kezemmel szépen intettem, hogy "huss... most már igazán húzz innen". Egyáltalán nem értett az időzítéshez a srác.
- Tudom, találkoztam vele pár héttel ezelőtt. - jegyeztem meg végül úgy mellékesen, visszanézve a velem szemben ülő szöszire.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 23. 16:40 | Link

Cica

Szofi a pincér testi épségének fenyegetésére tett megjegyzést igyekezett figyelmen kívül hagyni. Ha minden egyes ilyen és ehhez rettentő módon hasonló kijelentésre ugrott volna, már elég régen megszakadt volna kettejük között a kapcsolat. Valószínűleg most nem itt csücsülnének és folytatnának egy békés diskurzust arról, mi lenne a legjobb módja szerencsétlen mit sem sejtő srác néhány napnyi ágynyugalomra kényszerítésének.
- De nincsen -emlékeztette azért Lewyt, nehogy alkalma legyen megfeledkezni erről az aprócska tényről.
A rellonos megpróbálta a már jól ismert játékot bevetni a hajtó ellen -természetesen teljesen esélytelenül. Kikerülte a témát, Szof pedig felsóhajtott. Nem akart semmi olyasmit sem kikényszeríteni Lewyből, amiről ő maga nem beszél szívesen, ezért megelégedett azzal a válasszal, amit kapott és közben azért megjelent egy aprócska mosoly az ajkain. Talán Bojarski sikeresen vette az akadályt és amennyire lehetséges volt, elkerülte a témát, de ezzel sokkal többet árult el a szőkének, mint amennyit valószínűsíthetően szeretett volna.
Közben befutott melléjük a pincérsrác, akire Lewy akár úgy is tekinthetne, ha éppen nem állna szándékában lekapni a fejét és nem okozott volna neki komoly sérüléseket gondolatban már legalább tíz különféle módon, mint a nap hősére. Ugyanis elvette a lehetőséget Szofitól, hogy tovább csavarja a témát és újabb kérdésekkel bombázza a lengyelt az itt tartózkodásának okáról.
Aztán Lewy olyat mondott, amitől a szőke lány úgy, ahogy volt mozdulatlanná dermedt. Ujjai még mindig a férfién pihentek, tekintete valahová a távolba meredt és szeretett volna átugrani az asztalon, hogy agyon csapja a volt barátját.
Aztán csak vett egy mély lélegzetet és Lewyre fókuszált.
- Hogy mit csináltál?
A helyzet több okból is aggasztó volt. Egyrészt, az apja úgy nézett a férfire, mint valami görög félistenre, aki csak és kizárólag azért szállt le a mennyekből, hogy az ő kicsi lányával legyen. Másrészt, bizonyára még erre irányuló megjegyzéseket is tett. Harmadrészt, egészen biztosan beszélt a lányát fenyegető sötét erőkről -nevezetesen az exvőlegényéről.
Két opció maradt; vagy most azonnal megnyílik alatta a föld, vagy pedig láthatatlanná válik. Mindkettőre kevés esély volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 23. 17:25 | Link

Dziewczynka

Persze neki hangsúlyozni kellett, hogy nincs nálam labda, mire a szememet forgattam. Annyira rettenetes tudott lenni néha, elrontotta az ember minden örömét. Pedig mennyivel jobb lett volna, ha esetleg nálam van és véletlenül fejbe dobhatom a srácot. De még egy cikesszel is megelégedtem volna! A kis aranylabdaccsal nagyon jól lehetett célba dobni.
- Ez az ő szerencséje - tettem hozzá bólogatva, hogy aztán kicsit kinyújtóztassam a hátamat. Egészen elgémberedett az ücsörgéstől, pedig nem is voltunk itt sok ideje. Fránya lázadó csontozat.
Végül valami egészen nyakatekert módon eljutottunk addig a pontig, hogy kiböktem: Találkoztam az apjával még egy pár héttel ezelőtt. Természetesen nem ez motivált arra, hogy idejöjjek, sem semmi ilyesmi. Igazából nem lepett meg, szoktam kapni tőle a szülinapomkor üdvözlő baglyot, meg képeslapot, legtöbbször cukrászdás kuponnal, mert hogy olyan a hátam, mint a Sátáné. Tehetek én róla, hogy be van esve? Nem, akkor meg mit kell miatta molesztálni?
- Összefutottam vele, megittunk egy italt. Ő egy vodkát, én egy mentes vizet, felespohárból. Oroszországgal játszottunk barátságos mérkőzést, gondolom kijött megnézni - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez amolyan mindennapos eseménynek számítana. Igazából nem volt az, de most mit kéne eltúloznom? Lehet, hogy csak bepánikolt a lánya rettenetes udvarlóján és nosztalgiázni akart.
- Komolyan úgy nézel rám, mint aki mindjárt letépi a fejemet. Rossz Szofi, nézz másfelé, vagy embereld meg magad, a vesémbe érzem a pillantásod, még a végén mehetek orvoshoz - közöltem végül kissé durcásan. Mielőtt azonban folytathattam volna, megérkezett a pincér, remegő kezekkel, hallottam, ahogy a villám hangosan kerepelt a tányéromon.
- Hadd adjak egy tanácsot, dziecko... ha mindig így remeg a kezed, mikor nőre nézel, akkor ezt még gyakorold, mert az lesz az egyetlen barátnőd - jegyeztem meg közömbös arccal felnézve rá, majd megveregettem a vállát. Majd csak felfogja az értelmét a mondandómnak. Azzal halálos lelki nyugalommal láttam neki a pitémnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 23. 17:40 | Link

Cica

Valamilyen megfejthetetlen úton kibukott, hogy a lengyel kviddicses meg a szőke apja a nem is olyan távoli múltban jókedvűen eliszogattak, amiről a lánynak a leghalványabb fogalma sem volt. Nem szerette, ha titkolóznak előle, pláne akkor nem, ha ezt az édesapja és egykori barátja tették. Jelen pillanatban ez kevésbé volt Lewy hibája és inkább Victoré, de az most édes mindegy, ugyanis a szőke komolyan fontolgatta, hogy köddé váljon. Túl jól ismerte az apját.
-Miről beszéltetek? -tekintete hajszálnyival összébb szűkült és komolyan méregette a hajtót, miközben újra felrémlett benne, hogy talán jobban járna, ha elnyelné a föld.
Miért volt az apjának mániája, hogy beleszóljon az ő egyetlen kicsi lányának az életébe? Ha pedig tényleg csak és kizárólag a meccs miatt ment ki, akkor miért nem hívta el Szofit is? Ja, persze, mert utálja a kviddicset.
Szofi felnevetett és látványosan félrepillogott, mintha ezzel is bizonyítani akarná, hogy ő egyáltalán nem akar komoly károkat okozni a férfiben -dehogynem!
Igyekezett tudatosítani magában, hogy nem Lewy hibája a kialakult helyzet, nem ő kereste meg az orosz lány apját, sőt még csak nem is ő hívta meg, hogy igyanak valamit, egyszerűen csak rosszakor volt rossz helyen -eléggé. Ennek ellenére nem tudta elnyomni magában a gondolatot, hogy a hajtó most rettentő módon élvezi, hogy ő olyan fejet vág, mint egy légszomjas fóka.
- Hagyd már! -figyelmeztette, amikor a pincérfiú egy óvatlan mozdulattal majdnem a lány öklébe pakolta a lattet. Úgyse rossz ébresztő, de valahogy nem akart a gyengélkedőn kikötni. A fiú vörös képpel állt odébb, a szőke meg felsóhajtott. - Ha miattad az ölembe önti, akkor esküszöm hozzád vágom a pitédet!
A helyzet az volt, hogy Szofi még így is szívesen bemutatta volna a lengyelnek közelről azt az édességet, de egyelőre türtőztette magát. Mert, hogy ő finom nő meg minden... Jól nevelt lány... Meg ilyenek.
- Úgy utállak titeket, komolyan! Legközelebb szünetben elmegyek és iszok valamit a szüleiddel. Csak úgy, szívjóságból.
Mélyet sóhajtott, miközben kavargatni kezdte a kávéját. Persze esze ágában sem volt odamenni, Lewy szülei még csak különösebben nem is rajongtak érte. Bárcsak ugyanezt elmondhatná a saját apjáról is!

Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 25. 22:05 | Link

Dziewczynka

Amikor kiderült, hogy ja amúgy én beszéltem az apjával, egyből jött a gyilkos tekintet, meg a faggatózás, hogy miről beszéltünk. Kalkulálhattam volna rá, de valahogy kimaradt a szórásból. Mentális jegyzet Bojarskinak: válogasd meg a szavaid, sfej.
- A szokásosról. Kviddics. Miért nem nősültem még meg. Kviddics. Még mindig annyit keresek-e, mint pár éve. Kviddics. Kire kéne fogadjon. Befolyásolja-e a fizetésem és a kviddics azt, hogy még nem nősültem meg és ennek tükrében kire kéne fogadjon? Apád kissé zakkant - jegyeztem meg, miközben körbepillantottam a helyiségben. Egészen hangulatos volt, már ha azt nem számítjuk, hogy Mr Ragya itt rontotta a levegőt.
Minden esetre annyi biztos, hogy Szofi még a szokásosnál jobban is felkapta a vizet és egy pillanatra elgondolkoztam azon, mikor is fújja magát lufi méretűre és repül más szelek felé.
- Akkor te fizetsz, nincs mese... ma még nem ettem semmit, felhúznám magam, ha elvennéd a reggelim - néztem rá figyelmeztetően. Általában nem zavart a kaja hiánya, de most már itt volt előttem, nekikezdtem, meg minden, ráadásul hogy az istenben szedek ki egy áfonya foltot a Vistula ingemből? Nem játszunk ilyet.
A fenyegetésére szenvtelen pillantással felnéztem rá, majd megvontam a vállamat. Annyira nem tudott meghatni az ilyesmivel, vele ellentétben engem a szüleim nem igen tudtak befolyásolni, legrosszabb esetben fognám a cuccom és átvinném a lakásomba Varsóban. Bumm? Isteni csapás!
- Áldásom rá, mondd meg nekik, hogy karácsonykor narancspudingot szeretnék - közöltem közömbösen, majd a vizembe ittam és hátradőltem a széken, hogy végigmérjem. - Befejezted a duzzogást, vagy fizethetek és mehetek a dolgomra?
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 25. 22:16 | Link

Cicu

Enyhe kifejezés az, hogy a lány apja zakkant. Victor Chenkovnak ugyanis két mániája volt az életben: az egyik az ő egyetlen picike lánya, akit most csak és kizárólag valamilyen érthetetlen okból nem említett meg Lewynek, a másik pedig a kviddics. Ez utóbbit a szőke egyáltalán nem tudta hová tenni, de azt igen, hogy miért rajon ennyire az egykori barátjáért. Bojarski igazán megnyerő tudott lenni, ha akart. Ezt Szofi szívesen bármikor, bárhol, bárkinek aláírja.
- Miért, nem akad elég nő, aki szívesen hozzád menne? -Érdeklődött mellékesen és sóhajtva húzta közelebb magához a kávéját. Került mindenféle szemkontaktust a hajtóval. Nők... - És nem zakkant, csak kissé... túlgondolja a dolgokat. Szokása. Minket is folyton túlgondolt.
A végét már csak valamivel halkabban tette hozzá, mikor a pincérfiú sikeresen vette az útjába gördített akadályokat és lelépett. A lány egyáltalán nem tervezett reagálni a fizetéses fenyegetésre, mert ha bizonyos összegért cserébe megdobálhatja álmai férfiját, hát nincs ami visszatartsa.
Persze ezúttal nem tette meg, még a végén kihajítják őket anélkül, hogy bevitte volna a megfelelő koffeinadagot. Akkor a lengyel megtudhatta volna, milyen az, amikor Szofi éppen duzzog. Ebben a pillanatban még kifejezetten finoman és nőiesen viselkedett.
Persze a kis fenyegetése nem jött be, ezt már akkor tudta, amikor kiejtette a szavakat a száján. Egyszerűen hiteltelen volt az egész. Annyi baj legyen, ezt a kört most Lewy nyerte.
- Nem duzzogok -vont vállat és végre valahára felemelte a tekintetét a kávés pohárról. - Hiányoztál!
Ez tény. Bizonyára a lengyel is tisztában van vele, hogy mennyit jelentett és jelent még most is a sárkánylánynak, akkor is, ha ezt egyikük sem mondta ki. Tartották a kapcsolatot, leveleztek, de az nem ugyanaz, mint szemtől szemben állni egymással.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 25. 23:20 | Link

Dziewczynka

Persze egyből rákapott egyből ő is a nősülési kérdésre, mire csak a szemem forgattam megrázva kicsit a fejemet. Ez a Chenkova család nem teljesen normális, azt hiszem. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket, csak, hogy eltérnek az átlagtól.
- De, biztosan lenne, csak én még attól is szenvedek, ha egy lány le akarja nyúlni a pulóveremet, nem, majd a nevemet adom neki! Esélytelen - sötétült el egy pár pillanatra az arcom, majd csak ráncoltam egy kicsit az orromat. Hiába a jó idő, oda se Magyarországnak, én nem akarok egy irányításmániás nőt a nyakamba. Nem köszönöm. - Mi túlgondolni való volt a kapcsolatunkon?
Ezt hirtelen nem tudtam hová tenni. Régebben ezt valahogy mindig elfelejtette említeni, most meg valahogy váratlanul ért. Oda se neki, lapozz, Lewy.
Szofi úgy meredt a kávés pohárba, mintha annak a mélyén lappangott volna a világ minden kimondatlan tudása. Néha nem értettem, ez pedig nagyon bosszantó tudott lenni. Csak ült ott az aranyszínű tincseivel, meg a zavarbaejtően kék pillantásával és bámult a tetves löttyébe.
- Ha minden áron a családommal akarsz találkozni, gyere el karácsonykor Varsóba. Úgyis hazamegyek arra az időszakra, nem bírnám ki itt - egyértelmű volt, hogy most nem Bogolyfalváról volt szó, hanem az egész országról. Szofi ismert már annyira, hogy értse, hogy engem a szívem mindig haza fog húzni.
- Tudom... te is - a végét már inkább magamnak tettem hozzá, mint neki, miközben nagyot nyeltem és a poharam oldalán kicsapódó kis lecsorgó cseppet kísértem figyelemmel. Sokkal könnyebb volt ilyesmiket úgy bevallani, ha nem kellett a szemébe mondanom. Mert mikor ránéztem, akaratom ellenére is feltolult bennem az a rohadt hiányérzet, ami azóta sem akart csillapodni.
- Kérsz a sütimből...? Egész finom - ajánlottam fel végül, hogy egy kicsit tereljem a témát.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 26. 10:56 | Link

Cicu

A kijelentésre, miszerint a férfi már azt sem képes elviselni, ha egy nőnemű egyed lenyúlja a felsőjét Szofi sokat mondóan a vállán lógó zakóra pillantott, majd visszavezette tekintetét a hajtóra.
Az, hogy mi túlgondolni való volt az ő kapcsolatukon nagyon sokáig a szőke számára is egy megoldhatatlan rejtélynek tűnt. Már csak azért is, mert az apja, ha csak tehette pálcával üldözte el a közeléből a még lélegző delikvenseket, ők pedig általában nemigen mertek visszakozni. Vajon ez is szerepet játszhatott benne, hogy a rellonosnak egyetlen komoly kapcsolatot sem sikerült kialakítania? Vagy csak ő volt reménytelenül alkalmatlan a feladatra? Nyilván mindkettő.
- Most mit mondjak? -Sóhajtott fel és megforgatta a szemeit. - Apa szeretett úgy gondolni rád, mint a jövendőbeli vejére. Miért lep meg ez téged annyira? Épp most mondtad, hogy zakkant.
Kivételes alkalom volt, hogy a lánynak jól jött mindaz, ami a hajtó száját elhagyta és nem próbált meg ellenkezni vele. Nevelhető ő, vagy éppen csak ügyesen tudja forgatni a szavakat. Részletkérdés.
Arról, hogy az orosz lány szeretne-e találkozni Lewy családjával vitatkozhattak volna, abban viszont biztos volt, hogy szívesen töltené a karácsonyi szünetet a férfi társaságában. Már csak azért, mert régen látta és hiányzott neki, meg minden... Érthető nem? Nem kell ezen semmit sem túlbonyolítani.
- Nem hiszem, hogy édesanyád szívesen látna -hívta fel rá a lengyel figyelmét.
Nem mondhatnám, hogy hihetetlenül rossz volt a kapcsolatuk, vagy esetleg minden alkalommal, amikor látták a másikat, akkor megfordult a fejükben a cicaharc gondolata, minden esetre a nő érezhetően nem kedvelte Szofit, a lány pedig ezzel tisztában volt. Mindez magával vonzotta, hogy éreztette is Lewy anyjával, jobb ötlet tőle három lépés távolságban maradnia. Nehogy valami... butaságot csináljon. Véletlenül, természetesen. Mindenkinek van valami hobbija, Lewy embereket lökdös le seprűről, Szofi pedig szereti megfélemlíteni a környezetét. Remek csapat...
Halvány mosollyal emelte a szájához a poharat és ivott egy lassú kortyot, miközben tekintete az ablak felé rebbent. Ő is beismerte, Lewy is beismerte. Nem kell tovább ragozni. Mindketten pontosan tudták, mit is jelentenek a másiknak.
- Kérek hát! -tette le a csészéjét. - Azért nem rendeltem magamnak, mert a tiédből sokkal jobban esik.
A rellonos azonnal levette, hogy Bojarski lazítani akarja a kissé feszültté vált témát és ő nem is ellenkezett.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 26. 18:56 | Link

Dziewczynka

Mikor sokatmondóan a zakómra pillantott, én csak grimaszolva legyintettem. Az más volt, ezt nem ő hisztizte ki, ráadásul önszántamból adtam oda neki. Amúgy is a szponzoruk volt a Vistula, ha szólok, kapok egy másikat. Ennyit a zakó ügyéről.
Közben a hölgy ecsetelni kezdte nekem, hogy mint reménybeli vej voltam számontartva, én meg persze felsóhajtottam. Ez mondjuk jellemző volt az apjára.
- Nem tudom. Azt sejtettem, hogy bír engem, de nem gondoltam, hogy ennyire. Amúgy sem voltunk annyira undin-lánykérősen egymásba gabalyodva - nevettem el magamat a hajamba túrva egy kicsit. Kínos  téma, mert ugye én is megvoltam a szüleivel, meg minden, de nem hiszem, hogy valaha arra vetemedtünk volna Szofival, hogy összekössük az életünk.
A kijelentésére megköszörültem a torkomat, majd pár pillanatig a semmibe meredtem, hogy aztán ismét ránézzek. Kényes téma volt ez mostanság.
- Anyukám nem lesz ott. Mármint... ő visszaköltözött Pestre - vontam meg a vállamat végül. Szerettem őt, meg minden, de nem bírtam volna egy pesti kis lukban ünnepelni, mikor a csapatom és  a nagyszüleim is vártak Varsóban. Nem kérhetett tőlem ilyesmit és ezt ő is tudta.
Közben elé toltam a sütit halvány mosollyal és inkább a vizembe ittam, hogy kicsit legyen időm gondolkozni. Tényleg egészen hiányoltam már Szofit és a hülyeségeit, de ez ilyenkor tudatosult bennem a legjobban.
- Szóval akkor hogy legyen...? Összefussunk néha napján, vagy maradjunk a levelezésnél? - kínos kérdés volt, de szükségszerű. Nem hiszem, hogy bírtam volna folytatni a bagolyban való üzengetést, de a lehetőségét legalább felajánlottam.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 26. 19:09 | Link

Cicum

Hangosan felnevetett a lánykéréses momentumra és majdnem kiköpte a kávéját. Szép is lett volna, ha lépten-nyomon megkéri valaki a kezét, ő pedig strigulázhatta volna a háta mögött hagyott esküvőket. A gondolatra egy pillanat alatt elpárolgott a jókedve és csak aprót rázott a fején.
- Nem, de ő kedvel téged. Ennyire egyszerű. Szerintem majdnem fontosabb lettél neki, mint én vagyok.
Az orosz férfi nem valószínű, hogy lemondott volna az egyetlen kislányáról bárki kedvéért, de azért a lengyel kviddicssztár egy elég jó opció volt. Plusz pont, hogy egyetlen alkalommal sem szorongatta meg az ő csöppségének csuklóját... és azt említettem már, hogy kviddicssztár?
Lewy láthatóan elkomolyodott, amikor Szofi felhozta, hogy az anyukája nem rajong érte különösebben és a szőke már ezerszer megbánta, hogy azonnal kimondta az első gondolatát.
A túl nagy szája lesz a veszte...
Élesen szívta be a levegőt és kerülte a férfi tekintetét, amilyen bőszen csak tudta. Nem akart sem a lelkébe gázolni, sem pedig olyan témát erőltetni, amiről talán nem kellett volna csevegniük. Legalábbis nem itt és nem most. Szofi tudta, hogy ha Lewy el akarja mondani neki, akkor majd később, amikor készen áll rá, beszél róla.
- Értem, sajnálom -felelt végül kissé rezignáltan és ismét a poharával kezdett játszadozni, ez egy remek menekülőútnak tűnt, amíg Bojarski elé nem tolta a tányérját.
A sárkánylány fellesett rá a szempillái alól, miközben vágott magának egy apró falatot. Valójában az evés perifériára szorult nála az utóbbi néhány napban... hétben. Kívülről talán csak az első napokban lehetett látni, mennyire darabokban van. Bezárkózott a szobájába, a menyasszonyi ruhát begyűrte a szekrénye aljába -egyáltalán nem érdekelte, hogy elszakad-e- és csak feküdt az ágyon a plafont tanulmányozva.
Aztán kimerészkedett és orvul nyakon hajigálta Wardot a könyvével... de ez már egy másik történet.
A kérdésre halványan elmosolyodott és miközben válaszolt visszaszolgáltatta a sütit.
- Ha megint el mersz tűnni, nem leszünk jóban, Bojarski! -Figyelmeztette egy féloldalas mosollyal. - És tudom, hogy látni szeretnél, különben nem kerestél volna meg. Vagy talán tévedek?
Felvont szemöldökkel mérte végig mindazt a hajtóból, amit így, ülve tudott és be kellett vallania, hogy egyáltalán nem volt ellenére a látvány.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 26. 19:47 | Link

Princess Szofi

Elejtett egy kósza megjegyzést arról, hogy én fontosabb lettem az apjának, mint ő maga. Természetesen csak felnevettem erre a megjegyzésre, hogy aztán tiltakozó fejrázással jelezzem az egyet-nem-értésemet. Soha nem tett volna ilyet, hiszen a lánya volt a szeme fénye. Még akkor is, ha azért el tudott volna fogadni egy kviddicssztárt a családban.
- Azért ezt a kijelentést túlzásnak érzem, csak szeretett volna a családban tudni, hogy legyen kinek mesélni a kviddicsről.
Legutóbbi találkozásunkkor is alig bírtam belefojtani a szót, pedig lássuk be, azért az ilyesmiben elég jó vagyok. De most mit tehettem volna? Nem akartam megsérteni, kedveltem a pasast a magam módján.
Szofi kerülte a pillantásomat, miután felhozta a kis viszályát az én édesanyámmal, de nem zavartattam magam. Továbbra is figyeltem őt. Még bocsánatot is kért, holott ez nyilvánvalóan nem az ő hibája volt.
- Ugyan... Igazából ezzel zsarolta ki belőlem az egyetemet, meg ugye voltam közben sérült is párszor és csak úgy bennem maradt, hogy kéne valami a... kviddicsen kívül. De tényleg eljöhetnél velem... én örülnék neki - és ugye nekem leginkább ez számított. A nagyszüleim meg kifejezetten kedvelték Szofit, szóval így a részemről nem volt akadálya az egésznek.
Közben Szofi hajlandó volt megkóstolni egy egészen kicsi cafatot. Ha vennék magamnak egy törpe kanárit, még az is nagyobb étvággyal rendelkezne, mint a velem szemben ülő szőke.
- Nem, nem tévedsz, kivételesen igazad van. De most nem kelsz fel az asztaltól, míg be nem nyomtad azt a sütit. - közöltem végül elégedett mosollyal hátradőlve és le sem vettem róla a pillantásomat. Néha hajlamos voltam aggódni érte, pedig lássuk be: nem az erősségem.
- Jó, akkor majd igyekszem többször idelátogatni.. lehetőleg gyakrabban, mint eddig.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 20:57 | Link

Kapitányom

A szőke egyáltalán nem akart vitatkozni a férfivel. Nyilvánvalóan az édesapjának hatalmas előnyt és megnyugvást jelentett volna, ha olyasvalakivel tárgyalhat a kviddicsről, aki érti is, miről beszél.
Aztán a lengyel édesanyjára terelődött a szó és Szofi egyből kellemetlenül kezdte érezni magát. Nem azért, mert az ő hibájának érezte, vagy esetleg bármiféle közel volt a nőhöz, mindössze azért, mert felhozta a témát, anélkül, hogy átgondolta volna, hogy esetlegesen beletenyerel valamibe, amibe nem kellene...
Márpedig ő ebben igazán tehetséges volt. Olyan témákat érinteni, amik mások számára fájdalmasak, esetleg kínosak. Jobban tette volna, ha néha egy percre elhallgat, de valamiért sohasem sikerült neki igazán.
Figyelmesen, kissé félrebillentett fejjel hallgatta a hajtót és közben ezernyi gondolat suhant át az agyán. Hogy miért nem szerette a szőkeség a kviddicset? Erre a kérdésre roppant egyszerű volt a válasz; amíg Lewy lökött le másokat a seprűről, addig kicsit sem izgatta a dolog, de ha az ő hajtójának baja esett -akárcsak a legkisebb is-, akkor Szofi szíve ezer darabra tört.
Épp, mint most.
- Szívesen elmegyek veled -mosolyodott el egy lélegzetvételnyi csend után. - Nem szeretnék anyuval ünnepelni, meg egyébként is. Jó veled!
Lesütötte a tekintetét, mintha ezzel semmissé tehetné mindazt, ami kicsúszik a száján. A meggondolatlansága, az fogja egyszer sírba vinni. Ez a taktika eddig is bevált, elvégre a mai nap folyamán elég sokszor volt oka félrepillogni. Kezdjük mondjuk azzal a csókkal a téren...
- Szóval észrevetted? -Halvány mosollyal az ajkain vágott le még egy darabot az édességből, miközben mindarra utalt, amit a férfi láthatott.
Megismerkedésükhöz képest a lány ismét rengeteget fogyott. Eleinte egészen ügyesen csinálta, ráfüggött a gumimacikra és igyekezett meghatározott időközönként enni. De a világa egy ideje mindenféle figyelmeztetés nélkül omlott össze és ő nem tudta ezt kezelni. Magába zárt mindent, ami a fájt, épp ahogy a fehér ruhát a szekrény mélyére suvasztotta és ez elkezdte szépen lassan felemészteni. Eleinte csak csökkentett az adagján, majd az étkezések számán, mostanában pedig már csak akkor evett, ha nagyon muszáj volt. Nem kívánta.
Az ígéretre csak bólintott egy aprót.
Lehetőleg.
Valamiért ez egyáltalán nem győzte meg. Bojarski nagyon értett hozzá, hogyan váljon köddé. Ez volt az oka annak is, hogy Szofi nem mert több nyitott kérdést hagyni kettejük között, így amikor lenyelte a falatot kutatóan pillantott a hajtó kékségeibe.
- Miért csókoltál meg?
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 27. 21:53 | Link

Princess Szofi

Végül belement, hogy velem töltse a karácsonyt, ami nem tudom, hogy mennyire volt jó vagy rossz ötlet, de azért mégis... Szükségem volt rá valamiért. Aztán hogy majd mi sül ki belőle, azt a jövő megmondja, addig is örülök a fejemnek és igyekszem nem összetörni magam.
- Akkor azt hiszem, ezt  meg is beszéltük, de szerintem apukádnak ne említsd, még a végén valami kéket kapsz tőle karácsonyra... - forgattam a szememet rosszallóan, hogy aztán az asztal fölött átnyúlva megsimítsam finoman az arcát. Mikor nem gondoltam rá, olyankor egyáltalán nem is éreztem, hogy hiányzott a lány... De mikor eszembe jutott, rémesen pocsék érzés volt. Hát, ilyen az élet, kérem.
- Őszintén Szofi, lassan a ropik dagadt tehénnek érzik magukat melletted... ha látni nem is láttam volna, biztosan észreveszem, mikor megölellek. El tudnálak cipelni a klubhelyiségedig ölben, úgy hogy utána még csak nem is szuszognék... - pillantottam rá sokatmondóan, hogy aztán megigyam a maradék vizemet és az üres poharat a két tenyerem közt gurgassam kicsit. Megnyugtató volt és addig sem paráztam rá Szofi kérdésére, ami arra irányult, hogy én miért is csókoltam meg. Sokkal jobban örültem volna, ha ezt a kérdést nem itt és nem most teszi fel, de mit volt mit tenni?
Most azonban nem mertem elkapni a tekintetem, túl komoly volt az ügy.
- Azért kérdezed, mert megint attól tartasz, hogy lelépek a fenébe és elő sem kerülök évekig? Nincs tervben  - közöltem, miközben letettem a poharat az asztalra és a kezem nyújtottam neki az asztalon. Magamhoz képest meglehetősen el voltam ma lágyulva. Az edzőm már beszólt volna.
- Princess, miért kell neked mindig mindent tudnod? Azt hittem, ez teljesen egyértelmű... - nevettem fel kicsit, miközben hol őt, hol az asztallapot figyeltem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. november 27. 21:54
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 22:09 | Link

Kapitányom

Felnevetett a megjegyzésre és csak megforgatta a szemeit. Lewy nagyon ráfüggött erre az apa-témára és Szofi ezt nagyon szívesen a szemére vetette volna, de nem itt és nem most. Ennél sokkal fontosabb dolgokat kellett megvitatniuk, vagy legalábbis a lány úgy gondolta, fontos beszélniük bizonyos nem elhanyagolható témáról.
Ennek ellenére belesimult a férfi érintésébe és ujjai egy pillanatig az arcát simító kézen időztek, mielőtt ajkain megjelent volna egy édes görbület és a szíve komolyabb tempóra kapcsolt volna.
Miért érez még mindig így, mikor már azt hitte, nem számít neki a lengyel? Miért nem tud elszakadni tőle és miért érzi úgy, hogy minden pillanat, amit nélküle töltött fájdalmasan hosszúnak tűnt? Most, hogy itt van, miért ilyen nyugodt és miért érzi úgy, hogy hirtelen minden a helyére került?
Kérdések... kérdések, amikre nincsen racionális magyarázata.
Aztán a betegségére terelődött a szó és a lány csak vállvonogatva tömte magába a süteményt, mert így nem tudott választ adni. Milyen kár!
- Balett -felelt aztán nemes egyszerűséggel, mintha ez lett volna mindennek az oka. Mert valahol,  nagyon mélyen és nagyon régen, ennek az egésznek az elején, ez is volt. - Sokat táncolok mostanában... meg sok dolgom volt, az esküvő... Nincsen időm ilyen apróságokra.
Már az étkezésekre célozgatott burkoltan és ezt Lewy nyilván tudta, Szofi pedig ennél többet nem szeretett volna csevegni a témáról, bár szinte teljesen biztos volt benne, hogy a férfi mostantól minden mozdulatára oda fog figyelni, ha a szőke éppen mellette tartózkodik.
A lány egy kissé a témát is kerülni kívánta a következő kérdéssel és őszintén kételkedett Lewy szavában, ennek pedig volt némi alapja.
- Nem szeretném, ha elmennél -lesütötte a szemeit és ujjait lassan fűzte össze a férfiével. Úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlott volna rajta. Nem akarta újra elengedni Lewyt, képtelen lett volna rá. - Nem tudnálak újra elengedni.
A vallomás könnyedén gördült le az ajkairól és a Princess megszólításra végigfutott rajta az a kellemes fajta bizsergés, amit olyan sokszor érzett Lewy mellett.
Beharapta az ajkát és valahová a távolba fókuszált mielőtt áthajolt volna az asztal felett és tekintete a lengyel ajkait bűvölte.
- Sajnálom, túl sokat beszélek -ismerte el aprót kuncogva és ajkaival puhán súrolta a férfiét.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 27. 22:27 | Link

Princess Szofi

Balett. Megint az átkozott táncról volt szó, ez valami olyasmi volt, amit Szofi mindenre képes volt kifogásként felhozni. Szívem, mi a baj? Á semmi, balett. Drágám, miért nem eszel? Á balett. Ráérsz a hétvégén, dziewczynka? Á, nem, ne haragudj, balett. Ha rajtam múlt volna, már korábban meglátogattam volna a moszkvai létesítményt egy kanna benzinnel meg egy szál cigarettával. Csakhogy túl egyértelmű lett volna a dolog, hát egyelőre hanyagoltam.
- Te is tudod, hogy ez a kifogás nálam nem válik be, szerintem már mérlegelhetted volna - ráztam meg a fejem rosszalló arckifejezéssel, aztán összefontam a karomat a mellkasom előtt. Nem akartam semmibe belekényszeríteni, de nem volt kedvem minden alkalommal azon agyalni, hogy mikor is kerül kórházba a hülyesége miatt.
Nemet akartam mondani. Ki akartam jelenteni, hogy mind a kettőnknek sokkal jobb lenne, ha nem találkoznánk, mert ugye eddig is minden olyan frankón ment. De ahogy az ujjait az enyéimbe fűzte; minden alkalommal, mikor felnevetett, vagy elmosolyodott, úgy éreztem magam, mint aki alól kirántották a seprűt. Az, hogy Szofit szeressem, nem döntés kérdése volt, soha nem rajtam múlott.
- Nem is kell, Dziewczynka. Csak egy szavadba kerül és maradok, te is tudod... Még akkor is, ha ez abszolút nem fair - pillantottam végül fel rá. Az érzelmi dolgokban soha nem álltam a helyzet magaslatán és ezt szerintem mindenki tudta rólam. Ahogy azt is, hogy Szofi óta egyetlen lánnyal sem tartott tovább a dolog 48 óránál. Odáig ért a tűréshatárom, aztán elpattantak az idegek, én pedig továbbálltam, mintha mi sem történt volna.
- Te mindig, de kezdem megszokni - jegyeztem meg, mielőtt viszonoztam volna a csókot, a tarkójára csúsztatva a kezem. Sok dolgot állítottak már rólam, de azt, hogy Szofi jó hatással lenne rám, még senki nem merte feltételezni.
 
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 22:48 | Link

Kapitányom

Tény, hogy Szofi kicsit gyakran használta fel a balettet kifogásként és nagy átlagban ezt senki sem vette észre, mert nem figyeltek oda eléggé a lányra. Lewy törődött vele, ezt pedig mi sem bizonyíthatta volna jobban, hogy szemet szúrt neki a lány rossz szokása. A balett olyasmi volt, amibe az emberek általában nem mertek belekötni, mert nem ismerték eléggé a világát. Ezzel szemben a hajtó pontosan tudta, milyen nyomás alatt teljesíteni, tehát az orosz lány kifogása érvényét vesztette.
- Jó, igazad van. Sajnálom.
Könnyedén ismerte be, tekintve, hogy ma reggel már nem ez volt az első eset. Lewy valamiért kiváltott belőle egy akut őszinteségrohamot és a szőke nem is akart neki ellenállni.
Ujjaik egymásba fonódva pihentek az asztalon, a lány pedig úgy érezte, bármennyire is igyekszik, sohasem fog tudni elszakadni a kviddicssztártól. Ez lett volna a helyes döntés, túl nehéz volt kettejükre egy párként gondolnia. Túl nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen férfi, mint Lewy beleszerethet egy olyan lányba, mint a szőke. Szofi szíve szerette volna, ha hisz ebben, de az esze most más döntést hozott. Az esze figyelmeztette, hogy mindaz, amit a lengyeltől hallott csupán üres ígéret, hogy a kettejük élete nem fonódhat össze. Mert ő csak egy lány a sok közül, a férfi pedig bárkit megkaphat, akit csak akar. Mégis mi tartaná Szofi mellett?
Aztán a férfi szavai teljesen összezavarták.
Egyetlen szó.
Valóban ennyi kell csak ahhoz, hogy maga mellett tudhassa? Miért? Kérdések ezrei akartak utat törni maguknak, de ő most visszafogta magát. Nem akarta, hogy ez a pillanat elszálljon és ők ismét csak két barát legyenek.
Sohasem voltak barátok.
- Talán nem az -ismerte el ő is halkan. - De egyáltalán nem érdekel!
Ajkaik találkozása fájdalmasan őszinte volt és Lewy érintése sikítva emlékeztette a Szofi fejében megbújó kis vészcsengőt, hogy talán nem kellene, őt mégsem érdekelte. A férfi, akiért bármit feladott volna most itt ült vele szemben és hirtelen úgy tetszett, mintha el sem váltak volna soha. A szőke szíve majd' kiszakadt a bordái közül, hogy aztán vidáman körbetáncoljon a helyiségen, míg ő beleolvadt a csókba.
Lassan húzódott el Lewytől és egyik keze a férfi arcán pihent meg, hüvelykujjával apró köröket rajzolt a bőrére, amíg tekintete a kékségeket figyelte.
- Mennem kell, órám lesz. Remélem, hamarosan látlak, Kapitányom!
Sóhajtva vette tudomásul, hogy neki bizony van egy élete a férfin kívül és van egy világ odakint, túl kettejükön. Ebben a pillanatban ezt szinte hihetetlennek érezte. Bármennyire is jó érvekkel állt elő az agya, a szíve győzött.
Elhúzódott a hajtótól és a széket kicsit hátrébb tolva felállt.
Esze ágában sem volt visszaadni a felsőt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 27. 23:07 | Link

Princess Szofi

Csak legyintettem, hogy nem tesz semmit, ugyan, hagyja csak. Nem haragudtam rá, csak nem akartam, hogy azt higgye, hogy ez a kifogás majd nálam jól működő dolog lesz. Kicsit szerintem már elszokott a dolgaimtól, ami őszintén nem is túlzottan meglepő. Mit tehetett volna az évek során? Pláne ha még vőlegénye is volt... Kicsit jól esett volna orrbatörölni a gyereket. Egy terelőütővel. Kicsit nagyon.
Őt nem érdekelte a fair-play, engem pedig még annyira sem. Annyi volt a lényeg, hogy most itt volt, velem. Ennyi érdekelt ebben a pillanatban, szóval ott abban a pillanatban szerettem volna, ha egy kicsit legalább lelassul az idő. Mert hogy nemsokára el is kellett engedjem, ami egyáltalán nem jelentett számomra megkönnyebbülést. Nem szakítottam el a pillantásomat az övétől, csupán kissé oldalra fordítva a fejem, csókot nyomtam a tenyerébe.
- Az csak rajtad áll, Dziewczynka - jegyeztem meg szórakozottan, aztán hagytam, hogy felállva elsétáljon, még megsimítva kissé az oldalát, mikor elhaladt mellettem.
Ezek után csak csúfondáros mosolyt villantottam Mr Pattisra,majd elkértem a számlát, miközben kibámultam az ablakon keresztül. Ez a nap sem így volt eltervezve, mégis elégedett voltam. Olyannyira, hogy a nyomorult kis pincérgyereknek otthagytam még egy kis borravalót is, majd felkelve kicsit leporoltam az ingem.
Mielőtt leléptem volna, még kiraktam a kezem oldalra, épp időben ahhoz, hogy a srác felkenődjön rá, majd az ujjaim a vállába mélyedtek.
- Csak egyszer szólok: El a kezekkel - mondtam épp elég halkan, hogy csak ő hallja, majd üdvözült mosollyal léptem ki az ajtón - Do Widzenie.
Nem hiányzott a zakó.

//köszönöm a játékot  Kiss //
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2016. november 27. 23:08
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed