Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Tulajdonos: Dobrádi Írisz

Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Ava Sophia Volkov, Hadrévi Rebeka
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Így nyáron elég sok a szabadidőm ahhoz képest, mármint bent vagyok a cirkuszban sokszor, nem arról van szó, de leginkább a próbákon, hiszen a tematikus kisebb előadásokhoz a hangomra, az irányításomra, vagy arra a másfél lábamra egyáltalán nincs szükség. Így esett, hogy bizony elvállaltam egy munkát a Cirkusz mellett, pedig már így is kettészakadok néha, de oda se neki, gondoltam. Különben is, mi lenne velem pörgés nélkül? Erre inkább ne válaszolj.
Tehát nagyon korán kellett kelnem ezen a szombaton, mármint úgy komolyan, már hajnai négykor fent voltam, hogy lemenjek a konyhába kakaózni, mert nekem ez segít felkelni, nem a kávé. Szóval, az a lényeg, hogy miután felöltöztem meg kakaóztam, elindultam a faluba, hiszen hajnali ötkor kellett kezdenem, mint konyhai kisegítőnek.
Le is csoszogtam szép lassan a faluba, közben, dúdolgattam magamban, és azon filozofáltam, hogy milyen jó lenne már végre az anyanyelvemen beszélni. Ahogy mendegéltem, és beértem a gyakorlatilag üres kis utcácskába, igyekeztem valami franciát dúdolni, de nem jött össze, ugyanis folyamatosan az Alíz dalai jártak a fejemben, úgyhogy inkább azt gyakorolgattam. Igaz, már mindet tudom kívülről, és amúgy is folyamatosan éneklem, amikor csak tudom, de olyan jó kis dalok, és olyan magasan kell énekelnem! Mindig is imádtam magasan énekelni.
A Cukrászda elé érve egy kicsit megigazítottam magamon a dolgokat, mármint kisimítottam a pólómat, meg megigazítottam a gatyát a lábamon, aztán tétován benyitottam. Odabent senkit sem láttam, de a földre pillantva láttam, hogy ráférne jó pár alapos Suvickus. Beljebb léptem hát, és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Mmmmmöhmmm... bonjour... akarom mondani, helló, van itt valaki? - kérdeztem hangosan, még egy lépést beljebb lépve a cukrászdába. Azt mondták nekem, hogy várni fog itt valaki, a fene egye meg. Korán jöttem volna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=508757#post508757][b]Sébastien Bataille - 2015.08.24. 15:46[/b][/url]

Így nyáron elég sok a szabadidőm ahhoz képest, mármint bent vagyok a cirkuszban sokszor, nem arról van szó, de leginkább a próbákon, hiszen a tematikus kisebb előadásokhoz a hangomra, az irányításomra, vagy arra a másfél lábamra egyáltalán nincs szükség. Így esett, hogy bizony elvállaltam egy munkát a Cirkusz mellett, pedig már így is kettészakadok néha, de oda se neki, gondoltam. Különben is, mi lenne velem pörgés nélkül? Erre inkább ne válaszolj.
Tehát nagyon korán kellett kelnem ezen a szombaton, mármint úgy komolyan, már hajnai négykor fent voltam, hogy lemenjek a konyhába kakaózni, mert nekem ez segít felkelni, nem a kávé. Szóval, az a lényeg, hogy miután felöltöztem meg kakaóztam, elindultam a faluba, hiszen hajnali ötkor kellett kezdenem, mint konyhai kisegítőnek.
Le is csoszogtam szép lassan a faluba, közben, dúdolgattam magamban, és azon filozofáltam, hogy milyen jó lenne már végre az anyanyelvemen beszélni. Ahogy mendegéltem, és beértem a gyakorlatilag üres kis utcácskába, igyekeztem valami franciát dúdolni, de nem jött össze, ugyanis folyamatosan az Alíz dalai jártak a fejemben, úgyhogy inkább azt gyakorolgattam. Igaz, már mindet tudom kívülről, és amúgy is folyamatosan éneklem, amikor csak tudom, de olyan jó kis dalok, és olyan magasan kell énekelnem! Mindig is imádtam magasan énekelni.
A Cukrászda elé érve egy kicsit megigazítottam magamon a dolgokat, mármint kisimítottam a pólómat, meg megigazítottam a gatyát a lábamon, aztán tétován benyitottam. Odabent senkit sem láttam, de a földre pillantva láttam, hogy ráférne jó pár alapos Suvickus. Beljebb léptem hát, és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Mmmmmöhmmm... bonjour... akarom mondani, helló, van itt valaki? - kérdeztem hangosan, még egy lépést beljebb lépve a cukrászdába. Azt mondták nekem, hogy várni fog itt valaki, a fene egye meg. Korán jöttem volna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=509223#post509223][b]Warren Mina - 2015.08.25. 15:02[/b][/url]

Rájöttem, hogy amivel kellőképpen le tudom foglalni magam meg a gondolataimat, az a szerelem. Viszont a kellemetlenség, hogy nem vagyok szerelmes, és a fiúkat se éppen úgy látom, ahogy a korosztályom. Nekem a fiúk kicsit igénytelenek. Vagy nagyon pattanásosak és mosdatlanok, vagy olyan tiszták, hogy csúsznak. Igaz, ez a nyáltengertől is lehet. Esküszöm, én próbáltam megtalálni a szépet mind a kettőben, de nem ment. A fiúk taszítanak, azt hiszem. Mármint, egyik csoporttársamat sem akarom a számban tudni. Ez azt hiszem elég nagy gond ebben a korban, amikor a legjobb barátnőim sorra szednek fel és dobnak ki fiúkat. Azt mondták, hogy ez a normális. Baj van velem, most már biztos. Elgondolkoztam a lányokon is, kedves olvasó, kiben felmerült, hogy talán a neme nem stimmelt a választottaknak, de nem, azzal se voltam beljebb.  
Mivel az A terv, miszerint gyorsan szerelembe esek, és csak ennek szentelem a vizsgák utáni időszakot, nem jött be, ezért maradt a B terv, vagyis, hogy munkát vállalok a cukrászdában. A főnökasszonyom tök kedves, és nagyon szeretem. Csomó okosságot meg kedvességet mond nekem. Három gyereke van, és a férjét úgy ismerte meg, hogy késő estig dolgozott itt. Aztán miután végzett az iskolával, összejöttek – mert a tanára volt – és megvette a helyet. Ki tudja, lehet, hogy az én igazim is éppen itt fog sütizni, azért nem volt jó a többi srác.
Háromnegyed öt múlt pár perccel. Mindig korán jövök, hiszen elő kell készülni. Motivál a pénz is, de főleg az, hogy süthetek. Anya mellett előbb tanultam meg sütni, mint járni szerintem, de ez nem baj, hiszen ez az, amit a mai napig együtt tudunk csinálni. Szerintem, ha öt év múlva már külön élek, sütni akkor is együtt fogunk, és ennek nagyon örülök.
Az első részben kezdek, lepakolom a székeket, letörlöm az asztalokat, és áttörlöm a pultot, amibe a frissen sült sütemények kerülnek majd. Észre se veszem a hátsó ajtót, csak arra leszek figyelmes, hogy valaki köszön. Vera említette, hogy jön mellém egy kisegítő munkás.
- Szia! Elől vagyok.
Kiabálok hátra, mivel nyakig benne vagyok a pultba, és nem akarom abbahagyni, hiszen már több mint a felével készen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=509231#post509231][b]Sébastien Bataille - 2015.08.25. 15:37[/b][/url]

Azért amikor beléptem az üzletbe, és szóltam, hogy amúgy hahó, itt vagyok, tökre eszembe jutott, hogy este próba lesz azért a Cirkuszban, és hogy az milyen jó lesz, mert az Alízra próbálunk majd, és azért most már hamarosan itt a turné...!
Egy nagyon kedves női hang szólt, hogy ő ott van elöl, úgyhogy el is indultam abba az irányba, vagyis hát odabicegtem, még mindig dúdolgatva, és megláttam Minát, akivel eddig már beszéltem egyszer, akkor igen kedves volt, annak ellenére, hogy elég nagy felfordulást okoztam a folyosón, és mindenki minket nézett.
- Aaah, szia! - mondtam vidáman, majd kezére pillantottam, meg úgy alapjáraton arra, hogy mit csinál - kézzel takarított, pedig sokkal egyszerűbb lett volna, ha pár bűbájjal próbálja meg, azt hiszem. Idősebbnek tűnt, talán végzős lehetett vagy negyedikes, úgyhogy nem gondoltam, hogy ez problémát okozhat neki.
- Hát izé, én vagyok a kisegítő, meg ilyenek. - mondtam magasra szökő hangon. - Ömm, segíthetek? Pálcával egyszerűbb.
Ha Mina megadta az engedélyt, akkor odamentem hozzá, és elővettem a pálcámat. Igaz, egy-két varázslat nem ment elsőre (pedig a Suvickus elsős bűbáj e szerint az iskolarendszer szerint...), de azért igyekeztem, és nagyjából foltmentessé varázsoltam a pultot. Eztán Tergeoval próbálkoztam, ez pedig valamiért jobban ment - a Cirkuszban is én szoktam csinálni néha a takarítást a színpad környékén, amikor épp ráérek, szóval ez ezért ment jobban. Ezzel a koszt szedtem fel a földről, bár utána kicsit szállt a por. Prüszköltem egyet.
- Mh, hm. - fejeztem ki elmélázásomat azzal kapcsolatban, hogy talán még dolgoznom kéne a takarítóbűbájokon. Végül aztán ismét nekiveselkedtem a dolognak. Közben akaratlanul is énekelgetni kezdtem, hogy "and if we die, tomorrow, what’ll we have to show"...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=509803#post509803][b]Warren Mina - 2015.08.27. 13:09[/b][/url]

- Oh, helló, te vagy az új jobbkezem?
Na hát ez egy vicces kör lesz. Egyszer beszéltünk csak, de érzem már most, hogy az arcom kipirul. Nem szeretem, hogy ilyen könnyen kiütközik a zavarom. Sokkal jobban értékelem azt, amit a többi lány tud csinálni. Lazák maradnak, még akkor is, amikor egy srác tetszik nekik. Én meg akkor sem tudok laza maradni, ha valaki a bűbájtan házimat kéri el. Nem értem, miért van ez. El kéne mennem a pszichológushoz, vagy az önismeret tanárhoz, de elég kellemetlen, hogy ők egy személyben az anyukámat is jelentik. Nem tudom, neki mégis hogyan vázolhatnám fel azt, hogy én most a hivatalos szervhez jöttem, nem az anyukához. Elég furcsa lenne.
- Oh, csak nyugodtan. Nekem annyira nem mennek ezek a bűbájok.
Éééés ahogy nézem, neki sem. Azt hiszem, jó páros leszünk. Szélesen elmosolyodom arra, hogy próbálkozik, bár igaz, hogy sokkal gyorsabb lenne, ha seprűt ragadnánk, viszont nem szabad letörni senki lelkesedését. Időnk is van még, szóval nyugodtan gyakoroljon csak.
- Egy óra múlva neki kell állnunk a sütiknek, illetve előkészülni a reggeli rohamra.
Reggelente az édesszájú falulakók, vagy azok, akik a rezidencián szállnak meg, hozzánk jönnek. Aztán van egy kis szünet, egy viszonylag laza déllel, délután és este azonban megint őrültek háza van. Nem egyszer fordult már elő, hogy szinte úgy lopakodtam be az éjszaka közepén a házba, amit anya persze éberen őrzött. Fiúban reménykedett azt hiszem, de csak banánhabos süteményt, és néhány szelet csokitortát vittem haza. Viszont az is elfogyott.
- Segítsek?
Kérdezem a porfelhőre, majd a fiúra nézve. Nem, vicces módon egyáltalán nem vagyok mérges, amiért az elmúlt fél óra munkáját egy huszárvágással elintézte. Valahogy nem vagyok az a kiabálós fajta. Lehet, hogy a reggeli kakaómba tudat alatt évek óta gyógyszerek vannak keverve.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=510026#post510026][b]Sébastien Bataille - 2015.08.28. 10:17[/b][/url]

- Hát, nem is a jobb lábad. - mondtam nevetve, megpaskolva a műlábam kezdetét, melyet elfedett ugyan a nadrág, de a textil mégsem úgy simult rá, mint a balosra. Igaz, azért dolgozok most, hogy olyan lábat tudjak majd szerezni, amivel tudok majd akrobatizálni, de csss! Igen, erre is a szekrényíró Mimi inspirált egyébként.
A lányka elpirult, én meg elmosolyodtam erre, mert aranyos volt, ahogy a pírrózsák kiülnek az arcára. Igaz, hogy nem értettem, miért pirul el, de mégiscsak édes volt, na, és hát a szép az szép marad akkor is, ha nem értem az okát.
Húú, annyira fellelkesültem, hogy esetleg talán segíthetek valamiben, hogy bele se gondoltam, milyen béna tudok lenni, ha pálcás varázslatokról van szó - azért a magántanulóskodásnak is vannak hátrányai -, és rögtön el is kezdtem felfordulást csinálni. Ah, Bataille, pourquoi tu ne penses pas avant le faire?!*
Egy óra múlva?! Jaj, pont most intéztem el, hogy minden tiszta kosz legyen, ráadásul pár varázslat is elég volt hozzá. Inkább kissé lelombozott arckifejezéssel eltettem a pálcámat, és csak néztem a szálló port. Merlinre, olyan béna vagyok! És nem csak a lábam miatt.
- Ne haragudj. - motyogtam csalódottan. - Sosem mentek a pálcás varázslatok túl jól. Magántanuló voltam kiskoromban.
Azonban mikor rájöttem, hogy mit csinálok - nevezetesen, hogy éppen búslakodom valami miatt, ráadásul ezt valaki más előtt teszem -, rögtön felélénkült az arcom, és ahelyett, hogy ott álltam volna, mint egy nagyra nőtt csalódott gyerek, inkább seprűt ragadtam, és söpörni kezdtem.
- De kész leszünk! - jelentettem ki, és elvetemülten nekiestem a padlónak, amolyan "márcsakazértisfeltakarítalak" módon. Aztán megint dúdolgatni kezdtem, majd hangosan is kimondtam a szavakat (ezzel spoilerezve az Alízból egyébként), aztán mikor észbe kaptam, gyorsan ránéztem a lányra.
- Húha, nem zavar, ha dudorászom? Muszáj, gyakorolni kell az őszi előadásra. - hadartam még mindig söpörve. - Illetve nem muszáj, ha nem szeretnéd, nem csinálom, de komolyan. Mondd nyugodtan. Sokakat nagyon idegesít ez a magas hangom, amivel most is beszélek.
Ekkor megfordult a fejemben, hogy talán nem kéne ennyire gyorsan és sokat beszélni, ráadásul ekkora magasságbeli ugrásokkal meg főleg nem, mert a hangerő miatt fülsértő lehetett. Igen, ez is egy szakmai ártalom; annyira hangosan beszélek sajnos, mintha folyamatosan Sonorus alatt lennék. De hát megszoktam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=510033#post510033][b]Warren Mina - 2015.08.28. 10:58[/b][/url]

- Nem haragszom, ketten vagyunk már. De az el,élet nagyon a fejemben van.
Valami ilyesmi miatt van az, hogy sikeresen megnyertem magamnak asztrológiából az első évfolyam újratanulását, és az újravizsgázást is. Ezzel persze nem dicsekszem, elég, ha azok tudják, akik látnak beülni az órára.
- Magántanuló? Ó gondolom a cirkusz miatt.
Erről eszembe jut, ahogy anyával veszekedtem azért, hogy had járhassak rendes iskolába, ha kell, akkor kollégista leszek. Meggyőztem, vagy tán megunta a hisztimet, és elengedett. Nem lepne meg, ha valóban ez lenne a dolog mögött. Aztán eljöttem, az eleje izgalmas volt, az első erős honvágyig. Abból jött az, hogy kikönyörögtem, jöjjön ide ő is, amiből meg szépen az, hogy jól megszületett a kistesóm, és én undokká váltam. Gyakorlatilag az egész okozója én vagyok, és most is csak azt érzem, hogy hamarosan megint összedől a felépített kártyavár, hiába igyekszem jó maradni. Nagyon nagy kihívás ez nekem.
- Nem, dehogy, csak nyugodtan, alapjáraton zenét szoktam hallgatni, csak tudtam, hogy jössz, és figyelnem kellett.
Meg hát bunkóság is bedugni a fülemet, és nem foglalkozni az újjal. Az első benyomás mindig a legfontosabb, és egy ismeretlenre készültem. Nem mintha a srácot ismerném, hiszen csak egyszer beszéltem vele. Viszont a beszélgetés már megtörtént, így már egy másik kategóriába került nálam. Azt hiszem a kapcsolatokra való nyitásom a béka popója alatt van. Elég szomorú, hogy ezt nem sikerült anyától megörökölnöm, aki olyan könnyen áll le emberekkel beszélgetni.
- Elkezdem a sütiket, ha kellek, csak szólj.
Szeretnék neki segíteni, de ha belemerülök a takarításba, akkor ma reggel senki se fog semmit enni, és az nem lenne a legjobb. A sós alapokkal kezdek, majd szépen lassan áttérek a krémekre, végül az édes tésztákra. Persze azért időről - időre ránézek a fiúra is, hátha valami baj van.