36. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. január 31. 19:40 | Link


Csinoska


Nemrég vagyok túl a kutyás eseten, az Eridonban még a délelőtt folyamán. Nagy örömömre sikerült a kis találkozás után szereznem fájdalomcsillapítót, ami olyan jót tett a fejemmel, hogy elvetettem azt az ötletet, miszerint egész nap nem csinálok semmit, csak ülök a szobámban és nézek ki a fejemből.
Eszembe jutott, hogy Ádi dolgozik ma, hát gondoltam benézek hozzá a cukiba és pukkadásig tömöm magam csokitortával, epres-joghurtossal, dobossal, meg rendetlenkedek egy kicsit, hogy legyen mit takarítania.
Csinos ruhába bújtam, mert miért ne, anyám mindig szereti, ha adok magamra, ezért telepakolt olyan dolgokkal, amik hasonlóak ehhez a fekete ruhához... Néztem magam a tükörben, enyhén kifestettem magam, és indulás Ádihoz. A kis táskámban volt a maradék pénzem és a mini verses könyvem, amit akkor akkor olvasok ha egyedül maradok, vagy kínosan érzem magam egyedül.
Az út csúszott, majdnem a popsimon szánkáztam végig Bogolyfalváig. Ó Merlin, mekkora égés lett volna... Ám szerencsére épségben, sértetlenül, bár lassan leértem a cukrászdához, ahol fülig érő mosollyal köszöntem be főként Ádinak.
- Szép napot! - kabátomat le is tettem az egyik szabad szék támlájára és lehuppantam rá, lábaimat keresztbe rakva, hátamat kihúzva, kezeimet az ölembe rakva utánoztam a nagy dámákat, persze poénból.
- Az egészet kérem - mutattam a kirakodott süteményekre.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. január 31. 20:20 | Link

Szira

Egész rendesen volt forgalom a nap első felében, most a másodikban kicsit nyugisabb a hely, így van időm beszélgetni imádott főnökasszonyommal. Persze semmi olyan nincs a dologban, amit most sokan gondolnának. Közel egykorúak vagyunk, csak férje és három gyereke van, így pont nem arra törekszem, hogy megszerezzem magamnak, különben is, nem akarok én ilyen korán házasságromboló lenni. Témánk nem más, mint a jövőm, a két irány, amit választhatok. Nem tudom, hogy melyiket szeretném jobban. Az egyik részről ott a tanulás, de már nem vagyok biztos a mágiatöriben annyira, mint pár hete, a másik pedig a teljes idejű munka és a bogolyfalvára költözés. Persze első körben csak a társasházba, nem sajátba, nincs is kivel, se gyerek, se kutya, se annyi pénz, bár nem állok olyan rosszul, mivel nagykorú lettem, megkaptam a hozzáférést az évek során nekem gyűjtött pénzhez, amiből még nem költöttem, csak kaptam hozzá. És akkor, nyílik az ajtó, és belép Sziszuka, akinek jöttére ellököm magam a faltól, és mélyen meghajolok. Szeretem a fejét, főleg amikor vidám.
- Majd én elintézem.
Bocsánatkérően nézek a nőre, aki szélesen elmosolyodik, és kacsintok a kollégámnak, aki indult volna. Új még a srác, nem tudja, hogy megvannak a magam "emberei", akiket ismerek olyan jól, hogy én szolgálok ki. Közeledve felé, a hajam lopva lesimítom, és szélesnél is szélesebb vigyort öltök, ahogy megtorpanok mellette.
- Mindet? És az hova fér el benned?
Illetlen közelségbe hajoltam hozzá, és a mondatom érzékeltetésére finoman, de határozottan megböktem a "hatalmas" hasát. Kizárt, hogy ebbe a méretbe annyi minden beleférjen, mint ami a pultba volt. Most töltötték fel a készleteket a frissen sült süteményekkel, és végignézve rajtuk, ennyit még én se tudnék befalni, szóval kizárt, hogy ő igen.
- Kiszolgállak, ha olvasol nekem egy verset.
Jó megfigyelő vagyok, és pofátlan is, így leülök vele szembe, igen, csak így munkaidőbe, és szép szemekkel nézek rá, remélve, hogy valamit tényleg hallok tőle. Jó megfigyelő vagyok, tudom, hogy szokott verseket olvasni.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. január 31. 20:53 | Link


Csinoska


A cukrászda csendes volt, nem is vártam nagyobb tömeget. Könnyű volt az asztalválasztás, elég sok szabad hely volt, és én az első választottam amihez odaértem. Hamar megjött imádott pincérkém is hozzám, amíg őt figyeltem, végig vigyorogtam, és "pózoltam". Semmi különös, csak egy kis szórakozás.
- Hm, ki az új haverod? - feltűnően odasandítottam az új fiúra, őt még nem láttam itt. Vagy elkerültük egymást, vagy tényleg nemrég érkezett. Ádi a sütis kijelentésemre finoman hasba bökött, mire akarva akaratlanul megrándultam, és a kezére csaptam.
- Pontosan oda, ahol taperolsz - nevettem fel mit sem törődve azzal, hogy mindennek fül és szemtanúi a rajtam kívül sütizni vágyó vendégek és a főnök is.
Sütiből bármennyi jöhet, el is képzeltem egyből, hogy fogok elterülni a széken miután kipakoltattam az összes szeletet.
- És ha nem, akkor panaszt tehetek? - szemöldököm felszaladt egy kissé, persze csak hülyéskedtem vele és közben mosolyogtam. A választ meg sem várva elővettem a táskámból a kis könyvemet, de mielőtt fellapoztam volna, Ádira néztem.
- Pattanjon uram, és hozzon ide nekem egy szelet csokitortát. Ha a főnököt nem zavarja, te is csatlakozz - oldalra döntöttem a fejem amolyan "vagy jössz, vagy én megyek utánad" nézéssel.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. január 31. 22:38 | Link

Sziruska

- A szőkék jönnek be? Csalódott vagyok.
Még az ajkaimat is lebiggyesztem, amitől úgy nézek ki,mint egy groteszk bohóc, főleg, hogy a következő pillanatban már megint vigyorgok. Nem szép dolog, hogy itt állok én e kerge hős, s kabátom hiába vízlepergetős, ha a lányka nem engem, hanem az új fiút nézi ilyen kedvesen.
- Oda bizony kizárt. Ide még talán.
Ezzel a kijelentésemmel pedig elégedetten megsimogatom a hasam, ami a sok sportnak köszönhetően már meg se közelíti régi önmagát, és szerencsére nőttem is, ami külön pozitívum, és bár nem hiszem, hogy tényleg beleférne, abban biztos vagyok, hogy a lánynál jóval többet tudnék enni.
- Szeretnél panaszt tenni? Én leszek a hónap alkalmazottja. Tönkretennéd a felfelé ívelő karrierem? És ha nem jutok be mesterképzésre? Elvennéd a munkámat is? Hát van neked szíved?
Ajkaim megremegnek, szomorú szemekkel nézek rá, majd orrom felhúzva fordulok el, egy "rellonos" szót morogva, noha pontosan tudom, hogy ez a királylány olyan piros, mint én.
- Egy csokitorta rendel. Alázatos szolgája vagyok a hölgynek.
Még meg is hajolok neki, miután felpattantam, hogy érezze a törődést, majd fütyörészve visszalépek, hogy tálcára pakoljak két szelet csokitortát, két kókuszos rolót és két puncsalagutat. Meg ha már itt vagyok, akkor karamellás kockát is. Vagyis amit ma keresek, annak a nagy részét el is költöm, hogy a lánynak szépet tegyek. A munkaidőm amúgy tíz perc múlva lejár, összetett kézzel és kiskutya szemekkel kérek engedélyt a távozásra, amire áldást kapok, így visszalépkedve a lányhoz, hozom magammal a szöszke kollégát is, aki ezüst tálcán érkezik a süteményekkel.
- Farkas, ő itt Asztrid, aki igen kíváncsi volt rád. Asztrid, ő az új kollégám, Farkas. Navinés, negyedéves. Túl kedves hozzád.
A fiú mosolyog, amíg lepakol a tálcáról, amire menet közben két pohár is került.
- Mit kérsz inni? Én szőlőlevet kértem, de nem tudtam, hogy te mit innál. Csak kérned kell, és Farkas hozza.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. január 31. 23:03 | Link


Csinoska


Nevetnem kellett azokon az ázott kiskutya szemeken amiket meresztett rám. Megingattam a fejem, ami nem volt pontos válasz arra, melyik típusú srácok jönnek be. Inkább a barna, de a szőkék is, nem a hajszínüket nézem.
- Mibe fogadunk? - nevetgéltem a fogadás felvetődésén. Nem is lenne rossz megtudni, melyikünknek sikerülne megnyerni az evőversenyt. Mondjuk rossz belegondolni, hogy a sok édesség után hogy fogunk felkorcsolyázni a kastélyba azon a jeges úton...hajjaj.
- Naaa, jól tudod, hogy úgy nem lehetek a randipartnered, hogy a híd alatt laksz...és ne hívj így, ez sértő - most én is felhúztam az orrom, igaz csak pár másodpercig, hogy észrevegye. Szerencse, hogy nagyon jó kedvemben talált, különben nem váltottam volna ilyen gyorsan vissza.
- Igazán köszönöm - vigyorogtam rá, aztán engedtem a hátam egyenességéből, és a könyvem fölé hajolva olvastam amíg vártam a sütire.
Nem kicsit lepődtem meg, mikor Ádi másodmagával jött vissza hozzám, a tálca, ami a szőke kezében volt, az pedig tele volt sütivel. Ezzel mondjuk nem volt sok időm törődni, pincérkém máris elkezdte a bemutatást.
- Örvendek - kuncogtam miközben a fiúra néztem. Elég vicces helyzet volt ez. - Majd baglyozz - suttogtam el neki ezt a két szót, persze úgy, hogy Ádi is hallja.
Hümmögtem, nézegettem, aztán a fejemet csóváltam.
- Nem kérek semmit, köszönöm.
Vártam egy picit, hogy mindenki eltűnjön a közelből, aztán mélyen beszívtam a levegőt.
- Én jövök? Figyelj. Ez egy rövidke - a kezdésre engedélyt kérve néztem fel rá, majd elmosolyodtam, és olvasásba kezdtem.
- Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája.
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz!
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 1. 12:54 | Link

Szira

- Vagy ne.
Ez egy gyenge utalás volt Farkasnak, hogy ne bájvigyorogjon ezzel a lánnyal, amíg én azt nem mondom, hogy szabad. Szegény gyerek érezhetően navinés, mert a konfliktust elkerülve elsétál, persze a zavar egy pillanatig látszódik csak rajta, utána megint mosolyog. Majd kap tőlem ő is egy sütit a hirtelen jött reakcióm miatt. Elvégre nem akartam én rámordulni, csak úgy jött. Néha én sem értem magam, akkor meg hogyan várhatnám el, hogy mások megértsenek?
- Aki nyer, az egy hónapig a másik képeit és nevét díszítő ruhákban kell, hogy járjon. Mit szólsz? Egy hónapig mindenhol ott lennék veled, ahova csak mész, hát nem izgalmas?
Még jó, hogy tanultam pár plusz bűbájt, melyek ezeket lehetővé teszik, így aztán már nem volt más dolgom, mint befalni egy negyeddel több sütit mint a lány. Elnézve kettőnket, gyerekjáték. Ezt a nyolc sütit is csak bemelegítésnek hoztam. Azt viszont, hogy miként jutunk fel a kastélyba, magam se tudom, lehet, itt kell éjszakáznunk. Mondjuk, van hátul egy kanapé…
- Áháá, most lebuktál. Imádsz engem, és a randi partnerem akarsz lenni. Tudtam én, hogy nem véletlenül kerülsz mindig valahogy a látószögembe ennyi éven át. Mit is tegyek érted, hm. Elvigyelek a valentin napi bálba? Akkor még biztos nem leszek híd alatt lakó csóró.
Azon, hogy ne hívjam rellonosnak, csak jót nevetek. Imádom, ha megsértődik, és már régen rájöttem, hogy ez az egyik legjobb módja annak, hogy duzzogni láthassam. Azért valljuk be, ad hozzá ez a nőszemély alapot is.
- Lehangoló. Az eleje olyan, mintha én írtam volna, de a vége szomorú.  Valami vidámabb nincs?
Érdeklődöm, miközben magam elé húzom a karamellás kockát, és a villámmal levágok egy nagyobb darabot, amit gyorsan el is tüntetek. Nincs is jobb, mint a süti és a karamell. Na jó, a csoki talán egy picit jobb, mint a karamell, de csak egy picikét.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 1. 17:39 | Link


Csinoska


Felnevettem az ötletre. Mégis kinek lenne önszántából kedve állandóan olyan ruhában mászkálni, amin egy másik ember képe vagy neve díszeleg? De Asztrid vagyok, és szeretem a kihívásokat, pláne ha evésről van szó. Jöjjön az a süti.
- Áll az alku, győzzön a jobbik - kezemet nyújtottam felé, hogy ezzel pecsételjük meg fogadásunkat, és már tényleg csak azon volt a hangsúly, hogy melyikünk lesz képes elviselni a csokimérgezést.
- Valentin nap, ehh...giccs - őszinte fintorral gondoltam a közeledő ünnepre. Semmi kedvem azon a napon felkelni, hogy aztán azt nézzem, kik hogyan nyalják falják egymást a folyosó kellős közepén. Nekem még nem volt komolyabb barátom, így soha nem éltem még át a szerelmesek ünnepének érzését. És nem is szeretném. - Ne mondd, hogy te szereted...
Nehéz elképzelnem Ádiról, hogy romantikus lovagként hatalmas rózsacsokorral áll valaki ajtaja előtt azt várva, hogy kedvese mikor készül el az esti magamutogatásra. Az évek alatt még nem láttam semmi ilyet tőle.
Mielőtt a zabálást elkezdtük volna, a vers következett. Találomra választottam, de nem azt a reakciót kaptam, amit kellett volna. Komolyan mondod? Nem értesz a költészethez...
- Majd - ezzel összecsaptam a könyvet, és odébb toltam. A villámat a számba rakva húztam magam elé a sütis tányért, és nagyjából két falattal ki is végeztem az első szeletet. Kíváncsian néztem a pincérfiúra, hogy ő mekkorára tudja nyitni a száját.
- Na mi lesz, én tömjem beléd? - vigyorogtam piszkálódva.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 1. 22:07 | Link

Szira

- Igazán élmény veled találkozni.
Kinyújtom én is a kezem, határozottan rázom meg, persze nem erősen, mégiscsak nőből van, nem akarom én összeroppantani. Még a végén egy évig bűntudatom lenne miatta, hogy bántottam. Nőt kviddics pályán kívül nem támadunk meg, ott is csak gurkóval. Vagyis nem megyek oda, hogy az ütőmmel betörjem a fejét. Viccen kívül, ezt a felfogást nem mindenki követi sajnos hímnemű társaim közül.
- Nem szeretem. Giccs. Ajándékozni viszont szeretek. Ez meg egy ok, amiért megtegyem, már ha van kinek.
Mondjuk nem esek kétségbe azon, hogy nincs párom, van egy tucat lány, akit imádok, és akiknek már össze is írtam a nevét, hogy szépen kapjanak ajándékot. Nem véletlenül dolgozok itt. Apáék adnak pénzt, azonban amikor nekiállok költekezni, akkor jó, ha nem ahhoz a pénzhez nyúlok hozzá. Azt szépen elrakom, arra az esetre, ha mondjuk nem vesznek fel. Tudom, sokat pörgök rajta, de megeshet. Attól még, hogy ide jártam öt évig, a felvételit elszúrhatom annyira, hogy ne kérjenek belőlem. Kicsit izgulok most emiatt. Igazából csak túl akarok esni rajta, hogy ne kelljen már ezen annyit agyalnom. Nem mintha utána ne azon agyalnék, hogy mit szúrtam el, és hogy vajon hány pontot kapok majd.
- Megsértettem a művész lelked?
Nézem, ahogy a könyv becsapódik, de hát ha ezen megsértődik, akkor jó bohócként belenyomom a fejét a leghabosabb süteménybe, hogy térjen már végre vissza a vidám emberek közé.
- Megetetnél? Itt mindenki előtt? Azt hittem ha már udvarolsz nekem, azt valami meghittebb helyen teszed. Mindig elfelejtem, hogy milyen merész is vagy te, kis hamis.
Átnyúlva az asztal felett megbököm az orrát, majd elégedetten dőlök vissza a saját süteményemhez, és egy nagyobbat vágok le a villámmal, mint az előző. Simán be is kapom, bár ettől igazán hörcsög arcom lesz, és a szám szélén is marad egy kis hab, de ez már mellékes.
- Gondoltam adok egy kis előnyt, de ha nem, hát nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 3. 07:48 | Link


Csinoska


Ne bízd el magad.
Nem vagyok én abban annyira biztos, hogy Ádi pocijába több fér, mint az enyémbe. Majd most meglátjuk, ki fogja a másik pofiját büszkén magán viselni.
- Megengedem, hogy megajándékozz - vigyorogtam rá. Talán velem van baj, de nem vágytam soha arra a folyékony cukormázra ami ebben az időszakban körbevesz mindent és mindenkit. Főleg Kiliánt látva szállnak el az ilyen gondolataim, ha netán mégiscsak eszembe jutna. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyná annyiban a boldogságomat.
- Én nem, de Petőfi Sándor biztosan - vontam meg a vállam és a sütikhez fordultam. Nekem bármilyen vers jöhet, úgy látszik ezzel nincs mindenki így. Kíváncsi vagyok, a következővel ráhibázok-e majd Ádi ízlésvilágára, vagy újra és újra mást fog kérni.
- Meghitt hely, Ádi, te beteg vagy? - már majdnem átnyúltam az asztal fölött elképedt arccal, hogy a homlokára tegyem a kezem, de ő megelőzött. Felhúztam az orrom a megpiszkálásra, majd  fejemet csóválva szemeztem egyet a sütikkel. A második finomságának már hangot adtam, hümmögéssel körítve nyaltam le az ujjamról a habot. Hogy került egyáltalán rá?
Pár másodpercig néztem a szemben ülőt, muszáj volt mosolyognom azon ahogy tömte magába a sütit. Jó lenne tudni, mi vezérelt arra, hogy bemásszak az aurájába, de megtörtént.
- Várj - mielőtt reagálhatott volna, áthajoltam az asztal felett, és szája szélén maradt habot én magam tüntettem el egy csókkal. - Ez plusz egynek számít.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 6. 22:17 | Link

Szirus

- Milyen nagyvonalú vagy, drágám.
A végére teljesen szándékosan nyomom oda azt a kis pluszt, elvégre ez a leereszkedés ahhoz, hogy ajándékot kapjon tőlem, nem maradhatott szó nélkül. Erre pedig ez a kis jelző tökéletes. A legszebb viszont, hogy belenézek a szemeibe, és azonnal azon gondolkozom, hogy igen, adni akarok ennek a lánynak valamit. Mindegy, hogy mit, de kapnia kell. Igazából én furcsa lény vagyok, minden lánynak vennék ajándékot. A villám morfondírozásom közepette, apró mintákat rajzol a sütibe. Nem is lenne rossz ötlet, és talán örülnének is neki. Csak a kivitelezés, azt kéne valahogy megoldani. Magamban elraktározom ezt az ötletet, még van egy kis időm ezen agyalni, és nem most fogom elkezdeni.
- Szegény Petőfi.
Mondjuk nem valószínű, hogy ez a legnagyobb baja. Megjósolt a verseiben pár dolgot, meg jól el is tűnt, vagy fogságban halt meg vagy a harcmezőn és tömegsírban porladnak a csontjai. Nem volt egy könnyű élete ilyen szempontból. Talán ezek után, ha ezt a mostanit tapasztalja, akkor meg tud nekem bocsátani.
- Lázasnak tűnök vagy csak fogdosni akarsz? Szeretem, ha simogatnak.
Kaján mosollyal az arcomon közlöm a választ, ami egy pillanattal később le is lohad, hiszen a lány mozdul, és csókol, az én ereimben pedig meghűl a vér, szívem kihagy egy dobbanást, majd olyan hevesen ver, hogy majd kiszakad a helyéről.
- Khm... plusz egy csóknak? Vagyis kettőt kell visszaadnom?
Szerencsére nem vagyok tapasztalatlan a visszavágásba, így ahogy jön a kérdés, megy is a válasz rá. Nem vagyok én elveszett gyerek, csak kell egy minimális reagálási idő, ez a csók pedig annál rövidebb volt, és nem is igazi, hiszen csak a szám széle részesült élvezetben.
- Le vagy maradva.
Jegyzem meg újra vigyorogva, miközben a második sütimbe fogok bele nagy lelkesen. Csokis, imádom.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 7. 23:05 | Link


Csinoska


- Drágám? Hmm...
- úgy csináltam, mint aki nagyon elgondolkozik ezen a megszólításon, pedig nem, igazából tetszett. Tetszik minden, ahogy becéznek, de inkább azoktól, akik érdekelnek valamennyire. Ádi pedig ebbe a kategóriába tartozik.
Szegény Petőfi. Na erre inkább nem mondtam semmit, valahogy nem a sajnálkozást éreztem a hangjában. Néha képes vagyok rá, és elkezdtem védeni a kedvenc szerzőimet, de erről próbálok leszokni, mert ne jó dolog Petőfi miatt kitépni valakinek a haját és monoklit csinálni a szeme alá. Már pedig erős öklöm van.
- Szeretlek simogatni - válaszoltam egyszerűen, de annál kihívóbban. Ebből a sütizésből eléggé érdekes témáink születnek, ahogy az evészetből is.
Minden félelem nélkül hajoltam oda hozzá és csókoltam le a habot a szájáról, amit ő aztán vissza is adott. Itt nekem már vigyorognom kellett, csendben ültem vissza a helyemre, és amíg a számba tömtem három falatot egyszerre, ujjam hegyével összekentem az orrát tejszínhabbal.
- Tudod még, hol tartunk? Csókban, vagy sütiben mérjük tovább? - Ádi tekintetét állva nyaltam le az ujjaimról a süti maradékát, szusszanásképp pedig egy kicsit hátradőltem a széken. Első csókunkhoz képest eléggé jó volt, és még az alapja is egy igazi ok volt. Hm.
- Esetleg válassz egy verset - fejemmel az asztal szélén pihenő könyvem felé böktem.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. február 9. 15:49
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 8. 10:23 | Link

Szira

Szélesen elvigyorodtam a "drágám" visszahallásán. Végül is az volt. Így belegondolva, elég sok drágám, kedvesem, édesem volt, a lányokat kifejezetten szerettem becézni, és sokszor fel se tűnt. Nekik is biztos jól esik, hogy valaki kedveskedik nekik, és nem vagyok az a nyomulós fajta, így azt se gondolhatják, hogy valami csúnya hátsószándékaim lennének.
- Ki fognak dobni a munkahelyemről, ha ezt tovább csináljuk.
Azért az a simogatós megjegyzés megér egy misét. A villa is megáll a kezemben, miközben egy kép villan be elém. Nem szabad elvesztenem a fejem. Mégis. Ahogy felnézek erre a boszira, egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, ahogy fekszem és simogatja a hajam, például az eridon egyik kényelmes foteljában.
- Bármiben is, nem győzhetsz le.
Húzom mosolyra a számat, azonban el kell ismernem, hogy a sütievésben máris megvertek, hiszen a lánynak volt ideje enni is, én meg annyit agyaltam, hogy közben csúfosan megvertek. A nők tényleg zsenik, hiszen ha ő is gondolkozott, márpedig tuti, hiszen ők egész összeesküvés - elméleteket vonnak le egyetlen mosolyból. Szóval, ő gondolkozott, evett, összekent, csókolt, és most még verset is olvasna. Úristen, nőnek kellett volna születnem, mert még egy visszavágást se tudok kinyögni az után, hogy az ajkai érintették az enyémet. Most akkor mi van? Csak nézem, mint egy bárgyú bohóc, aki ha nem szedi össze magát, akkor a következő meccsen akkora pofont fog kapni Benett gurkójától, hogy abba belehal.
- Mi következik egyáltalán? Úgy értem, eddig ilyet nem csináltunk.
Igaz, ami igaz, ha velem valaki kapcsolatot kezd, ő a domináns fél, nem én. Kicsit talán papucsszerűnek is hathatok, azonban megvan a magam véleménye, csak nem vagyok az az érzelmi zsarolós, veszekedős, magamutogatós fajta, akikből olyan sokat látni errefelé. Amíg a lány válaszára várok, magamhoz húzom a verseskötetet, és elkezdem lapozni, hogy egy illő verset találjak.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 8. 19:20 | Link


Csinoska


- Mi? Miért? Nem is csinálunk semmit - vigyorogtam rá, a szemem felcsillant. Pontosan tudtam, hogyan húzzam nála a határokat elválasztó cérnát, de ő is fordítva. Korábban is szórakozgattunk már Ádival így, de ami utána jött, na az még nem következett be.
- Óóó dehogynem. Már meg is vertelek. Kiválaszthatom, melyik képemet viseld egy hónapon keresztül? - nyelvet is öltöttem a viccelődéshez. Arra se haragudnék meg, ha nem tartaná be a vesztesnek járó ítéletet, azért nem veszem véresen komolyan az ilyen játékokat.
- Passz - vontam meg a vállam őszinte semmilyen kifejezéssel az arcomon. - Mit szeretnél, azt mondjam, hogy ilyet többet soha nem akarok csinálni veled, vagy az ellenkezője? - fel is vontam a szemöldökömet. Kérdésre kérdéssel válaszolni tudom, hogy nem jó dolog, de hát mit lehet tenni. Így jött ki a lépés.
Míg ő a könyvet lapozta, az én tekintetem elkalandozott. Láttam, hogy vannak egészen jónak tűnő dobozos üdítők szívószállal, és nekem kellett egy olyan.
- Mindjárt jövök - szóltam a sütipartneremnek, és már fel is álltam az asztaltól, hogy a szőke pincérsráchoz lépkedjek. Kértem egy barackosat, de mielőtt visszamentem volna az asztalunkhoz, váltottam pár szót vele.
- Találtál valamit? - a szívószálat kicsomagoltam, a papírját pedig letettem az asztalra, direkt úgy, hogy finoman érintsem Ádám kezét az enyémmel.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 14. 12:01 | Link

Ádám (egoista, pff) Szira

- Óóó nem, tényleg nem.
Azért ezt így nem mondanám, bár láttunk már cifrábbat is. Van egy pár, akik ide járnak minden hétvégén, péntektől vasárnapig, úgyhogy hetente háromszor láthatjuk, ahogy premier plan a hozzánk legközelebb eső boxban üldögélve nyomják le egymás nyelvén a torkukat. De már bántóan, azonban ki az, aki szólni mer ilyenért? Jól fizető vendégek és biztos bevételi források, de csakis ezen a három napon, naponta három órán át. Ismerem őket, látásból. Az iskolában egymás kezét se fogják meg, sőt szinte nem is beszélnek. Lehet, hogy egy párkapcsolat heti kilenc órában tud csak működni?
- Kérlek, bár arra gondoltam, hogy egy montázst készítenék több képedből, és elől és hátul is te lennél, hogy mindenki jól lássa, megaláztál sütievésben. A pasik menekülni fognak, mert azt hiszik, drága lány vagy.
Mondjuk nem is baj, hogy menekülnek. Nem kellene, hogy a lányka valami bunkó rellonos oldalán kössön ki. Hülye sztereotípiák. Mert, hogy ez az. Ismerek rendesebb rellonost is, nem feltétlenül kell bunkónak lenni, ha zöld vagy. Nekem is van nővérem, aki rellonos volt...és oké, Andine tud nagyon bunkó lenni. A lényeg viszont, hogy a lány itt van velem, és éppen incselkedik, amire szélesen elmosolyodom.
- Amit érzel.
Ez a legkorrektebb. Nem tudom, hogy mit akarok hallani, illetve tudom, hogy mit akarok, de nem tudom, hogy tényleg akarom-e. Ha azt mondom neki, hogy a folytatást akarom hallani, azt mondja, majd lelép, még akkor is, ha megbízom benne, akkor az azért elég megrázó lenne. Erre több példa volt eddig, mint a másikra, így én már nem akarok semmit sem kijelenteni. Nézem, ahogy újabb süteményt szerez, és ahogy megfordul, visszafordítom a tekintetem a könyvecske felé.
- Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
A mondatok végén felpillantok, oké, ez sem a világ legvidámabb verse, azonban mielőtt bármit mondana, elterelem a témát. Legalábbis megpróbálom.
- Jelentkeztem Rapid Randira.
Utoljára módosította:Podmaniczky Ádám, 2015. február 22. 10:34
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 07:19 | Link


Csinoska


Bólogattam végig a montázsos ötletre, milyen jó lesz nekem, hogy még a képemmel is összefutnak majd sokan. A mondat végén felvontam mindkét szemöldökömet és pislogtam pár nagyobbat. Nem is igaz, hogy drága vagyok, legalábbis a szó szoros értelmében biztosan nem. Erre aztán nem vagyok, meg egyébként se szoktam randizni járni sűrűn, hogy megtapasztalják, mennyit kell rám költeni.
- Ugye tudod, Ádi, hogy hozzád jöttem, nem veled? Szóval én fizetek - teljesen természetes dolognak tartom, hogy saját zsebből fizetem amit én fogyasztottam, de ha jól viselkedik, még az övét is. A szüleim minden hónapban jó sok pénzt adnak, hogy ne érezzem magam egyedül és mindent megkaphassak... Gondolom ehhez nem kell zseninek lenni és kilogikázni, hogy nem éppen erre vágytam kislánykoromtól. Ádi amúgy is dolgozik a pénzért, amit én nagyon becsülök benne. Ritka az, akinek nem úgy dobják a zsebébe a galleonokat.
A történetünk olyan fordulatot vett, amire nem számított szerintem egyikünk sem. A csók csak játék volt, de ki tudja, mi lesz még belőle. Válaszul csak elmosolyodtam és megráztam a fejem, hogy ezzel a helyzettel jelenleg nem tudok és nem is akarok semmit kezdeni. Jó nekünk az, ha eltudunk szórakozni szerelmi szál nélkül is.
Míg én az üdítővel variáltam, sikerült verset találnia. Jobbra számítottam, de nem baj. Rezzenéstelen arccal hallgattam végig, visszacsüccsentem a helyemre és majdhogynem képen köptem baracklével amikor bejelentette, mire jelentkezett.
- Én is - egy kicsit köhögnöm kellett, mély levegővétellel dőltem hátra. - Nem félsz tőle?
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 26. 21:10 | Link

Szira

- Sosem voltál az a hercegnő típusú lány.
Jelentem ki teljesen nyugodtan, és tudom, hogy még csak meg se sértődik rajta. Amióta ismerem, egy határozott, önálló nőt látok, aki kislányból egyre inkább felcseperedik, és kezd nyitni a világra, nem is lassan. A könyvet visszacsúsztatom, és helyette befejezem a sütimet, a következőt pedig magam elé húzom, és egy falatot abból is bekapunk.
- Ha járnánk, vagy randiznánk, tökmindegy most, mert járás alatt is randiznánk, szóval, elölről.
Már saját magamat zavartam bele, de ez a barackos - habos csoda, ez tényleg csoda volt. Olyan igazi. Ebből muszáj lesz még egyet megennem. Most azonban egy apró köhintéssel visszatérek a lányhoz, letéve a villámat.
- Szóval, ha mondjuk randiznánk, milyen lenne számodra az ideális? Marhára érdekel, hogy hol rontom el a dolgot, és hátha te meg tudod mondani, hogy mi az, ami hiányzik a dologból, hogy egyről a kettőre lépjek valakivel.
Ez a valaki pedig arctalan jelenleg. Lehet ő is, lehet a Rapid Randi lány is, lehet még akár Eris Kowai is, bár akkor biztos, hogy a fejemre ejtenének. Tévedés ne essék, nincs bajom vele, csak nekem ijesztő. Igen, férfiasan bevallom, hogy tartok attól a lánytól, és ha valaki azt mondaná nekem, hogy csak azt nem kínozza meg, akitől vért kapott a rituáléktól, hát önként mennék oda hozzá, hogy vegyen tőlem amennyit akar.
- Nem. Oké, egy kicsit azért de. Mert lehet, hogy tényleg a nagy ő lesz, de lehet, hogy feszengeni fogunk egymás mellett, és az megöli az egészet. Így belegondolva nagyon tartok tőle. Szép mi? Egy gurkó jöhet bármikor, de egy nő, na az már kihívás.
Egy kicsit tényleg szánalmas az egész, de hát valahogy ez jutott azt hiszem. Elvégre semmi sem tökéletes, örülni kell annak, amit éppen elénk dobott a sors. Én pedig csak azért se fogok megtörni, elvégre mindjárt randizok valakivel.
- Ha te leszel az, akkor akarok egy rendes csókot.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 5. 21:08 | Link


Csinoska


Megállapítására elmosolyodtam és a fejemet ráztam. Nem, tényleg nem. Illetve de, még kislány koromban szerettem hercegnőnek képzelni magam, de az akkor volt. Azóta már eltelt vagy tíz év és ez eltűnt. A fodros ruhák, a kiszolgálás...nem hiányzik. Szeretek nem-hercegnő lenni.
- Számomra? - felvontam kissé a szemöldököm, el kellett gondolkodnom egy kicsit a válaszon. Mivel nem gyakran járok randizni, nincs álomképem arról, hogy mit, hogyan és mikor. - Nekem ez tökéletes. Nem is értem miért nincs barátnőd komolyan - szememből az őszinteség sütött. Teljes természetességgel beszéltünk erről még a korábbi csókunk ellenére is. Nehezen tudnám megmondani, mi nekem Ádi. Egy bátyszerűség, vagy egy álompasi? Ki tudja. Talán ő a leendő férjem. Sosem tudtam ilyenekre jó választ adni hát ez most sem volt másképp. Csak tapasztalat alapján tudok beszélni.
Ahogy elkezdtünk erről a meglepetésrandiról beszélni, muszáj volt nevetnem rajta. Eléggé úgy tűnt, hogy egy kicsit túlreagálja a dolgokat és ezt nem is hagyhattam szó nélkül.
- Most is azzal vagy. Mármint...azt hiszem nem ugyanolyanunk van - még mindig vigyorogtam. - Figyelj, hogyha nem jön össze a randipartnereddel, vagy nekem az enyémmel, akkor vasárnaptól járunk - na persze ezt nem kellett száz százalékig komolyan vennie. Jobban szeretem a szabadságot annál, hogy kézen fogva, turbékolva mászkáljak valakivel akivel amúgy barátként is teljesen jól megvagyunk.
- Ha én leszek, megkapod - bólintottam beleegyezve.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. március 12. 18:22 | Link

Szira

- Azt hiszem, ha erre tudnám a választ, már nem lennék egyedül.
Ez a legrosszabb ebben az egészben. Nem mondják el, mi volt rossz. "Nem a te hibád", "Jobbat érdemelsz" és így tovább. Már amelyik kinyögött valamit. Az is igaz, hogy mostanában még csak bele se vettette magát igazán a dologba, tekintve, hogy még mindig egy olyan vallomás hatása alatt áll, melyre kapott egy ígéretet, majd néhány nappal később a hölgy egy másik fiú szájában merült el. A fejét kicsit megrántja, hogy elűzze a gondolatot, majd inkább a lány felé fordul ismét. Illetlenség ilyenkor egy másikra gondolni, hiszen ő is olyan kedves.
- Egészen biztos vagy benne?
Kérdezem a másmilyenségre utalva. Hisztis vagyok, bár nem olyan rossz formában, tudok ennél idegesítőbb és zavaróbb is lenni. Most csak kicsit vagyok az. Talán anyámék tudatosan is lányt akartak a harmadik alkalommal is, aztán meglepődtek, amikor mégis fiúnak születtem. Talán ezért nincs török érzet a nevemben, habár nyomokban igencsak török vagyok. Képtelenül valóságos gondolat ez, még ha az emberek furcsán is néznek. Igen, ez határozottan férfi hisztéria. Arra azonban, amit mond elnevetem magam.
- Rendben, vasárnaptól akkor járunk. Vagy legalábbis elmegyünk randizni.
A csók említésére óvatlanul is megnyalom az ajkaimat, és a mosolyom még szélesebbre nyúlik. Ez kell nekem, elviccelni valamit, ami lehet, hogy komoly lesz. Ennyi, amire most vágyom, és ez a lány a legjobb úton halad, hogy feldobjon.
- Lassan mennünk kellene, még van egy konzultációm az egyik tanárral a tárgyával kapcsolatban.
Nem akarok leszerepelni a vizsgán, így inkább különórákat veszek, hogy jobban elsajátíthassam a tananyagot. Farzsebemből fekete pénztárcát húzok elő, épp csak belelesek, majd elégedetten nyújtózok egy aprót.
- Szerintem vigyünk mindenből egyet, még pólókat is kell nekem ma tervezned, és kell az energia.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed