36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 23. 20:13 | Link

Lónééééérd vaagy Lénááárd vagy mi  Grin Grin
-december 19.-


Hát hát hát, 5 nap múlva karácsony, a levelet meg már jó 2 hete kaptam meg. Levertségemen leginkább a csoki segített, aztán még több csoki meg cukorka de a világért se tudták megcsinálni eredeti ízűre a Zuccotto süteményt. Pedig drágáim próbálkoztak, nagyon is, vagy háromszor nekiálltak .. azonban valahogy mégsem hatott olyan istenien az íze. Valahogy próbálom áttranszferálni a dühöm, a keserűségem és a bánatom abba, hogy egy árva süteményt sem képesek elkészíteni nekem - pedig aztán tényleg szívüket-lelküket kitették nekem. Na, de aznap este lezsíroztam Lénárd drágával, hogy másnap - azaz ma - eljön velem süteményt falni a cukrászdába.
6 óra körül találkoztunk a puffoknál Lénikével, de töredelmesen be kell vallanom még valamit. Mivel Mersén kívül nem szokásom más fiúkkal csatangolni (holott tudjuk, hogy Lénárddal jó a kapcsolatom) eléggé izgultam, de tényleg nem tudom, mitől. Végig az keringett a lelki szemeim előtt, hogy Merse egyszercsak betoppan és kérdőre von mindkettőnket én pedig ott menten fogok szívrohamot kapni és lefordulni a székről. Aztán akkor meg majd magyarázkodhatok.. Na szóval mindezek elkerülése végett a szobatársaim rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy belém diktálnak 2 kis pohárka pálinkát. Jesszus, mondanom sem kell, hogy az első után úgy néztem ki, mint valami sárkány. Ugráltam össze-vissza, mint valami eszelős, kaparta a torkomat, égetett és szívem szerint tüzet okádtam volna - borzalmas íze volt. Ez után még egy másikat is meg kellett innom, mert különben nem adták oda a pálcámat. Erre már csak vonásaim torzultak el, kiöltöttem a nyelvemet és ismét megráztam a fejemet. Szinte biztosra vettem, hogy farkas lényem sincs annyira oda ezért az alkoholos cuccért. Hamar kipirultam és pirospozsgássá vált a pofim, majd még egy fésülést megejtve vállamra kanyarítottam a baglyos táskámat, melyet ezernyi banda logója díszít és uzsgyi neki, megindultam a talákozóponthoz. Lehet, hogy nem ez lett volna a megfelelő alkalom a barackos pálinka kipróbálásához..?  Nem kéne esetleg visszafordulnom és sírni még egy picurkát? Áh, mi a fenének?!
- Uuuff. - köszöntem rá a fiúra, majd hozzám teljesen szokatlan módon adtam az arcára egy puszit. De mégis minek?? Áh, tudja a franc. Na induljunk meg. Nem mertem belekarolni háztársamba, holott lehet nem ártott volna.
Lebaktatva a cukrászdáig egyre jobban éreztem, hogy mindjárt megsülök itt a tél közepe felé haladva a kabátomban és a kötött, piros körsálamban, de mindegy is. Milyen szépek a kopasz fák, én ezt eddig miért nem vettem észre? Jééé, nem is fekete a bokacsizmám, hanem sötétkék.. ez mióta ilyen színű?
Biztos viccesen nézhettem ki, ahogy elámuldozok az utca legalapvetőbb és legnormálisabb dolgain, néha megbotlok a lábamban, mosolygok mint a vadalma, szőke hajam mellé pedig szinte lángol az arcomon a bőr, olyan vörös. Hát ez.. pazar.
- Naa, mit fogunk enni? - fordultam oda végül komolyságot erőltetve magamra Lénárd pajtimhoz, miután bementünk a cukrászdába és kezdtem mélységesen elszégyellni magam a viselkedésemért. Kabátomat lehámoztam magamról a sállal együtt, majd kezdtem átkozni az összes szobatársamat (mind a kettőt) amiért rám erőltették azt a pálinkát. Rettenetes íze volt. Jaah, mellesleg Lénárd már bizonyára teljesen elmebetegnek titulált. Fura, hogy még mindig itt van mellettem.  Nagyon fura..
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 24. 02:09 | Link

A nem teljesen józan Lillácska


Az egész egy egyszerű, s még annál is ártatlanabb beszélgetésből indul ki. Megbeszélem Lillával, hogy még a karácsonyi szünet előtt jó lenne végre összefutni valahol, így társaloghatnánk egy jót, meg ilyenek. Aztán mindketten tudjuk, hogy a hazautazás után már gőzerővel a közelgő vizsgaidőszakra kell majd koncentrálni, ami évről évre nehezebb, tehát fel kell kötnöm a gatyát. Tökéletes helyszínül a cukrászda kínálkozik, a döntést pedig különösebb gondolkodás nélkül, hamar elfogadom. Nem is kívánhatnék jobb elfoglaltságot annál, hogy összepakolás előtt még magamba tömjek valami finomat a faluban, egy lánnyal töltve el tartalmasan az időt, akivel amúgy is jó a kapcsolatom.
Az Eridon ház klubhelyiségében állapodunk meg, mint találkozási pont. Mivel mindketten ugyanabba a házba járunk, ezt a helyet nem nehéz elkerülnünk. Mégiscsak praktikusabbnak ígérkezik a kastélyból lesétálni, mint valahol ott összefutni, hiszen így sokkal több időt tölthetünk együtt. Persze nem kell rosszra gondolni, szigorúan baráti viszonyt ápolunk egymással, a világ semmi pénzéért nem okoznék fájdalmat szeretett Tanjámnak.
Eddig a pontig a történet még jól is hangzana. Történik azonban valami. Valami, ami nem más, mint egy váratlan bökkenő, egy kényes kellemetlenség, ami fenekestül felforgatja a terveimet. És ezt nagyon nem szeretem, hiszen ilyenkor mindent újra kell fejben kalkulálnom. Az alaphelyzet az, hogy szépen összekészülődve várok a lányra. Egy sötétebb ing van rajtam, meg a kényelmesebb farmerem, ha valakit érdekelne. A zsebemben csengő néhány pénzérmén kívül még a pálcámat se óhajtom magammal hozni. Egyébként ennyi az összes vagyonom, ami a keretből megmaradt. Ez a visszajárókból összegyűlt pénz, amit nem költöttem el a szeretteimnek szánt ajándékokra, s jobbnak vélem túladni az összegen ilyen apróság keretében.
Kisvártatva megjelenik a lány, én pedig rögtön kapcsolok, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Ezt több szempont alapján is leszűrhetem. Eléggé felkavar, hogy így kell látnom.
- Szervusz... - húzom el a szám, majd az ezután következő, nagyjából az odaérkezésünkig uralkodó némasággal csak bűntudatot kívánok kelteni Lillában. Nem erről volt szó. Szívesen segítek valakinek, ha igényli, de ha már eleve így indulunk neki a dolgoknak, akkor mik a kilátásaink? Mindenesetre semmilyen megjegyzést nem kívánok tenni, amíg újból emberek közé nem érünk, mert azt sem tudom felmérni, hogy ilyen állapotban hogyan reagálna a sértőnek tűnő kommentekre
Nem sokon múlik, hogy egy-egy kibukkanó akadályba megbotoljon ez a szerencsétlen. Karommal, amikor csak tudom, készenlétben állva biztosítom afelől, hogy az esetleges esésektől mentesítsem. Legszívesebben visszacipelném a konyhába, itatnék vele egy csomó vizet, meg kávét, de remélhetőleg a süteménytől is kijózanodik majd. Feltéve, ha nem rumosat választ, de erre majd külön odafigyelek.
A csend és az idő megteszi hatását, némi bűntudatot vélek felfedezni Lilla pillantásain, ahogy beljebb kerülünk. A cukrászdában nincs akkora tömeg, mint vártam, talán a hazautazással vannak elfoglalva, vagy egymást ajándékozzák, ahogy én is tettem jó pár ismerősömmel. Követve példáját, levetem magamról a kabátot és a sálat, aztán elkényelmesedem az asztalunknál. Itt az idő.
- Mit szeretnél? - teszem fel a kérdést az illedelmes férfi szerepét játszva, ujjaim a kínálatot tartalmazó lapon húzva végig. Miután eleget színészkedek, nyomatékot keltve látszólag elejtem a papírdarabot, és rám kevésbé jellemző szemrehányással szólalok meg.
- Van három perced, hogy kimagyarázd magad, mert én érzem magam megalázva miattad. Mi történt?! Nem erről volt szó... Azt hittem, sima sütizés lesz. - fakadok ki, s a feszültség is fokozatosan alábbhagy. Ahogy ismerem őt, áll azon az érzelmi szinten, hogy átérezze a helyzetemet. - Legalább megvártál volna. - teszem oda valamivel halkabban. Nem gondolom komolyan az előbb elmondottakat, de nem akarom a szigorú apát játszani Lilla előtt, amikor egy barátról van szó. Nem szeretném a bizalmát elveszíteni. Feltételezhetően jó oka van arra, hogy azért néz ki így, mert valami történt vele, nem pedig magától, unalmában lett olyanná, amilyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 24. 09:25 | Link

Lénáárd

Az út alatt eleinte felhőtlenül csodáltam meg az út széli kavicstól kezdve a felhőkön áttörő Nap varázslatos sugarait, a cukrászdához közeledve pedig egyrészt kezdett hála az Égnek elmúlni belőlem annak az átkozott alkoholnak a hatása. Soha többé, most megfogadom. Orrom egyre több illatot próbált megkülünböztetni, és bár egyik sem volt rossz vagy gyomorkavaró, mégis hirtelen rosszul lettem. Az utolsó métereket Lénárd kezébe kapaszkodva tettem meg, amit szégyelltem is rendesen. Beértünk, megszabadultunk a felesleges holmiktól és egy napsütötte részen telepedtünk le. Kínos volt az egész, mert általában nagyon jól el szoktunk beszélgetni akár még az amőbák szaporodásáról is.
Milyen sütit kérek? Sajnos nem tudom. Illetve dehogynem, hát emiatt invitáltam el Lénárdot, és a neve pedig..
A letolás részére valahogy számítottam, de ilyen formában semmi esetre sem. A lélegzetem is elakadt, és mivel már kijózanodtam az italtól, sikerült még annál is jobban elvörösödnöm, mint ahogy elindultunk. Fejem lehajtottam, tejföl szőke hajam egész eltakarta az arcomat és hallgattam. Pontosan így szoktam várni, hogy anyám befejezze az aznapi 57. számú lemezét arról, miszerint mekkora egy halom szerencsétlenség vagyok, aki arra sem érdemes, hogy ételt tegyenek elé. Most, jelen pillanatban csak azért nem buktam ki a könnyeim - amik általában ki szoktak - mert az elmúlt napokban már annyit kiadtam belőlük, hogy elapadtak. Szótlan voltam még azután is, hogy megpróbálta poénnal semlegesíteni az azt megelőző pironkodó szavait.
Oldalra sandítva a loboncom alól észrevettem egy anyát 3 kisgyerekkel, akik némán minket bámulnak. Bátortalanul felemeltem buksimat, mindkét kezemmel kisöpörtem hajamat a látómezőmből, lábaimat magam alá húztam töröülésbe, ujjaimat összekulcsolva az asztalra helyeztem majd egy illedelmes, nőies mosolyt megvillantva válaszoltam a kérdésre.
- Igen, szerintem is nagyon furcsa, hogy ebben az idényben is még mindig süt a Nap, 10 fok van és nem kell kesztyű. Nem, ez valóban nem normális.
 - bólogattam is az egészhez, majd már oldalra se kellett néznem ahhoz, hogy érzékeljem a hölgyet a kicsikkel beszélgetni. Mosolyom odaragadt az arcomra és egy jó fél perc erejéig farkasszemet (haha..szóvicc..) néztem Lénárd urasággal.
- Mindegy. Szerintem hagyjuk elmenni. - az étlapot egy heves mozdulattal elkaptam onnan, ahol épp volt, majd látványosan tanulmányozni kezdtem, holott egy árva betű nem sok, de annyit se olvastam el. Szemem azonnal a Z betűhöz ugrott és lám lám, meg is találtam a nyalánkságot. Elvigyorodtam, majd az asztalra helyeztem a prospektust. - Szóval mit kérsz? - emeltem rá tekintetem, mely ismét higgadt volt és nyugodt.
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 24. 11:55 | Link

A lassacskán józanodó Lillácska


Botrány, amit művel. Valóságos botrány... De nem süllyedhetek le arra a szintre, hogy leálljak egy ilyen állapotú nőszeméllyel vitatkozni. Inkább itt is a segítségére vagyok, ha kell, és nagyon úgy fest, hogy az utolsó métereket már képtelen az én közreműködésem nélkül megtenni. Futólag tekintetére pillantva megállapítom, hogy elfogja a szégyenérzet. Lilla, ne aggódj, nem haragszom, csak nagyot csalódtam benned.
Mert még mindig nem azzal van a baj, hogy ivott - legalábbis minden jel erre enged következtetni - hanem azzal, hogy ennek az egésznek nem így kellene alakulnia. Gondolom érthető, hogy kellemetlen helyzetbe hoz, amikor én egy baráti sütizésre számítok a faluban található cukrászdában, és helyette jobbra-balra kell őt támogatni, hogy ne essen el.
Nem úgy ismerem, mint a nagy alkoholistát, ezért is olvasom rá jó látványosan bűnét. De az az érdekes, hogy még mindig nem tartom olyan súlyos vétségnek azt, amit művel, mint amilyennek kimutatom. Azért muszáj valahogy megleckéztetnem, hogy ilyet a jövőben mégse csináljon meg velem, mert ez hosszútávon nem lesz jó. Még ha talán már el is kések ezzel a szemrehányással, hiszen leérve sokkal józanabbul kezd el viselkedni, mint fenn a klubhelyiségben.
- Hogy mi? - hajolok közelebb összeráncolt homlokkal, mert fogalmam sincs, miket hadovál össze. A következő pillanatban persze megsejtem, hogy a mellettünk hallgatózók figyelmét próbálja így elterelni. Ez már eleve egy olyan trükk, amit ittasan nem tudna végrehajtani egy ember, úgyhogy megnyugszom, még ha a csalódottságom meg is marad.
- Komolyan, Lilla... Semmi kedvem veszekedni, nem is azért jöttem. De nem gondolod, hogy a viselkedés magyarázatra szorulna? - próbálom elgondolkodásra kényszeríteni nyugodt hangsúlyommal. Úgy hiszem, remek stratégiát folytatok. Ha tisztázom előtte, hogy bennem megbízhat, talán van esély arra, hogy megnyíljon előttem.
A kínálatot tartalmazó listát újból kézbe véve szemlélem végig dacosan.
- Az ischler jó lesz. - motyogom - Te melyiket választod? Valami laktatót kellene.


Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed