Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Nyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett MirtillAzon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Lónééééérd vaagy Lénááárd vagy mi -december 19.- Hát hát hát, 5 nap múlva karácsony, a levelet meg már jó 2 hete kaptam meg. Levertségemen leginkább a csoki segített, aztán még több csoki meg cukorka de a világért se tudták megcsinálni eredeti ízűre a Zuccotto süteményt. Pedig drágáim próbálkoztak, nagyon is, vagy háromszor nekiálltak .. azonban valahogy mégsem hatott olyan istenien az íze. Valahogy próbálom áttranszferálni a dühöm, a keserűségem és a bánatom abba, hogy egy árva süteményt sem képesek elkészíteni nekem - pedig aztán tényleg szívüket-lelküket kitették nekem. Na, de aznap este lezsíroztam Lénárd drágával, hogy másnap - azaz ma - eljön velem süteményt falni a cukrászdába. 6 óra körül találkoztunk a puffoknál Lénikével, de töredelmesen be kell vallanom még valamit. Mivel Mersén kívül nem szokásom más fiúkkal csatangolni (holott tudjuk, hogy Lénárddal jó a kapcsolatom) eléggé izgultam, de tényleg nem tudom, mitől. Végig az keringett a lelki szemeim előtt, hogy Merse egyszercsak betoppan és kérdőre von mindkettőnket én pedig ott menten fogok szívrohamot kapni és lefordulni a székről. Aztán akkor meg majd magyarázkodhatok.. Na szóval mindezek elkerülése végett a szobatársaim rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy belém diktálnak 2 kis pohárka pálinkát. Jesszus, mondanom sem kell, hogy az első után úgy néztem ki, mint valami sárkány. Ugráltam össze-vissza, mint valami eszelős, kaparta a torkomat, égetett és szívem szerint tüzet okádtam volna - borzalmas íze volt. Ez után még egy másikat is meg kellett innom, mert különben nem adták oda a pálcámat. Erre már csak vonásaim torzultak el, kiöltöttem a nyelvemet és ismét megráztam a fejemet. Szinte biztosra vettem, hogy farkas lényem sincs annyira oda ezért az alkoholos cuccért. Hamar kipirultam és pirospozsgássá vált a pofim, majd még egy fésülést megejtve vállamra kanyarítottam a baglyos táskámat, melyet ezernyi banda logója díszít és uzsgyi neki, megindultam a talákozóponthoz. Lehet, hogy nem ez lett volna a megfelelő alkalom a barackos pálinka kipróbálásához..? Nem kéne esetleg visszafordulnom és sírni még egy picurkát? Áh, mi a fenének?! - Uuuff. - köszöntem rá a fiúra, majd hozzám teljesen szokatlan módon adtam az arcára egy puszit. De mégis minek?? Áh, tudja a franc. Na induljunk meg. Nem mertem belekarolni háztársamba, holott lehet nem ártott volna. Lebaktatva a cukrászdáig egyre jobban éreztem, hogy mindjárt megsülök itt a tél közepe felé haladva a kabátomban és a kötött, piros körsálamban, de mindegy is. Milyen szépek a kopasz fák, én ezt eddig miért nem vettem észre? Jééé, nem is fekete a bokacsizmám, hanem sötétkék.. ez mióta ilyen színű? Biztos viccesen nézhettem ki, ahogy elámuldozok az utca legalapvetőbb és legnormálisabb dolgain, néha megbotlok a lábamban, mosolygok mint a vadalma, szőke hajam mellé pedig szinte lángol az arcomon a bőr, olyan vörös. Hát ez.. pazar. - Naa, mit fogunk enni? - fordultam oda végül komolyságot erőltetve magamra Lénárd pajtimhoz, miután bementünk a cukrászdába és kezdtem mélységesen elszégyellni magam a viselkedésemért. Kabátomat lehámoztam magamról a sállal együtt, majd kezdtem átkozni az összes szobatársamat (mind a kettőt) amiért rám erőltették azt a pálinkát. Rettenetes íze volt. Jaah, mellesleg Lénárd már bizonyára teljesen elmebetegnek titulált. Fura, hogy még mindig itt van mellettem. Nagyon fura..
|
|
|
Schlett E. Lilla INAKTÍV
Evilla Loveguard offline RPG hsz: 104 Összes hsz: 227
|
Írta: 2014. december 23. 20:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=440714#post440714][b]Schlett E. Lilla - 2014.12.23. 20:13[/b][/url] Lónééééérd vaagy Lénááárd vagy mi -december 19.- Hát hát hát, 5 nap múlva karácsony, a levelet meg már jó 2 hete kaptam meg. Levertségemen leginkább a csoki segített, aztán még több csoki meg cukorka de a világért se tudták megcsinálni eredeti ízűre a Zuccotto süteményt. Pedig drágáim próbálkoztak, nagyon is, vagy háromszor nekiálltak .. azonban valahogy mégsem hatott olyan istenien az íze. Valahogy próbálom áttranszferálni a dühöm, a keserűségem és a bánatom abba, hogy egy árva süteményt sem képesek elkészíteni nekem - pedig aztán tényleg szívüket-lelküket kitették nekem. Na, de aznap este lezsíroztam Lénárd drágával, hogy másnap - azaz ma - eljön velem süteményt falni a cukrászdába. 6 óra körül találkoztunk a puffoknál Lénikével, de töredelmesen be kell vallanom még valamit. Mivel Mersén kívül nem szokásom más fiúkkal csatangolni (holott tudjuk, hogy Lénárddal jó a kapcsolatom) eléggé izgultam, de tényleg nem tudom, mitől. Végig az keringett a lelki szemeim előtt, hogy Merse egyszercsak betoppan és kérdőre von mindkettőnket én pedig ott menten fogok szívrohamot kapni és lefordulni a székről. Aztán akkor meg majd magyarázkodhatok.. Na szóval mindezek elkerülése végett a szobatársaim rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy belém diktálnak 2 kis pohárka pálinkát. Jesszus, mondanom sem kell, hogy az első után úgy néztem ki, mint valami sárkány. Ugráltam össze-vissza, mint valami eszelős, kaparta a torkomat, égetett és szívem szerint tüzet okádtam volna - borzalmas íze volt. Ez után még egy másikat is meg kellett innom, mert különben nem adták oda a pálcámat. Erre már csak vonásaim torzultak el, kiöltöttem a nyelvemet és ismét megráztam a fejemet. Szinte biztosra vettem, hogy farkas lényem sincs annyira oda ezért az alkoholos cuccért. Hamar kipirultam és pirospozsgássá vált a pofim, majd még egy fésülést megejtve vállamra kanyarítottam a baglyos táskámat, melyet ezernyi banda logója díszít és uzsgyi neki, megindultam a talákozóponthoz. Lehet, hogy nem ez lett volna a megfelelő alkalom a barackos pálinka kipróbálásához..? Nem kéne esetleg visszafordulnom és sírni még egy picurkát? Áh, mi a fenének?! - Uuuff. - köszöntem rá a fiúra, majd hozzám teljesen szokatlan módon adtam az arcára egy puszit. De mégis minek?? Áh, tudja a franc. Na induljunk meg. Nem mertem belekarolni háztársamba, holott lehet nem ártott volna. Lebaktatva a cukrászdáig egyre jobban éreztem, hogy mindjárt megsülök itt a tél közepe felé haladva a kabátomban és a kötött, piros körsálamban, de mindegy is. Milyen szépek a kopasz fák, én ezt eddig miért nem vettem észre? Jééé, nem is fekete a bokacsizmám, hanem sötétkék.. ez mióta ilyen színű? Biztos viccesen nézhettem ki, ahogy elámuldozok az utca legalapvetőbb és legnormálisabb dolgain, néha megbotlok a lábamban, mosolygok mint a vadalma, szőke hajam mellé pedig szinte lángol az arcomon a bőr, olyan vörös. Hát ez.. pazar. - Naa, mit fogunk enni? - fordultam oda végül komolyságot erőltetve magamra Lénárd pajtimhoz, miután bementünk a cukrászdába és kezdtem mélységesen elszégyellni magam a viselkedésemért. Kabátomat lehámoztam magamról a sállal együtt, majd kezdtem átkozni az összes szobatársamat (mind a kettőt) amiért rám erőltették azt a pálinkát. Rettenetes íze volt. Jaah, mellesleg Lénárd már bizonyára teljesen elmebetegnek titulált. Fura, hogy még mindig itt van mellettem. Nagyon fura..
|
|
|
|
Tormay Lénárd INAKTÍV
offline RPG hsz: 107 Összes hsz: 424
|
Írta: 2014. december 24. 02:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=440880#post440880][b]Tormay Lénárd - 2014.12.24. 02:09[/b][/url] A nem teljesen józan LillácskaAz egész egy egyszerű, s még annál is ártatlanabb beszélgetésből indul ki. Megbeszélem Lillával, hogy még a karácsonyi szünet előtt jó lenne végre összefutni valahol, így társaloghatnánk egy jót, meg ilyenek. Aztán mindketten tudjuk, hogy a hazautazás után már gőzerővel a közelgő vizsgaidőszakra kell majd koncentrálni, ami évről évre nehezebb, tehát fel kell kötnöm a gatyát. Tökéletes helyszínül a cukrászda kínálkozik, a döntést pedig különösebb gondolkodás nélkül, hamar elfogadom. Nem is kívánhatnék jobb elfoglaltságot annál, hogy összepakolás előtt még magamba tömjek valami finomat a faluban, egy lánnyal töltve el tartalmasan az időt, akivel amúgy is jó a kapcsolatom. Az Eridon ház klubhelyiségében állapodunk meg, mint találkozási pont. Mivel mindketten ugyanabba a házba járunk, ezt a helyet nem nehéz elkerülnünk. Mégiscsak praktikusabbnak ígérkezik a kastélyból lesétálni, mint valahol ott összefutni, hiszen így sokkal több időt tölthetünk együtt. Persze nem kell rosszra gondolni, szigorúan baráti viszonyt ápolunk egymással, a világ semmi pénzéért nem okoznék fájdalmat szeretett Tanjámnak. Eddig a pontig a történet még jól is hangzana. Történik azonban valami. Valami, ami nem más, mint egy váratlan bökkenő, egy kényes kellemetlenség, ami fenekestül felforgatja a terveimet. És ezt nagyon nem szeretem, hiszen ilyenkor mindent újra kell fejben kalkulálnom. Az alaphelyzet az, hogy szépen összekészülődve várok a lányra. Egy sötétebb ing van rajtam, meg a kényelmesebb farmerem, ha valakit érdekelne. A zsebemben csengő néhány pénzérmén kívül még a pálcámat se óhajtom magammal hozni. Egyébként ennyi az összes vagyonom, ami a keretből megmaradt. Ez a visszajárókból összegyűlt pénz, amit nem költöttem el a szeretteimnek szánt ajándékokra, s jobbnak vélem túladni az összegen ilyen apróság keretében. Kisvártatva megjelenik a lány, én pedig rögtön kapcsolok, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Ezt több szempont alapján is leszűrhetem. Eléggé felkavar, hogy így kell látnom. - Szervusz... - húzom el a szám, majd az ezután következő, nagyjából az odaérkezésünkig uralkodó némasággal csak bűntudatot kívánok kelteni Lillában. Nem erről volt szó. Szívesen segítek valakinek, ha igényli, de ha már eleve így indulunk neki a dolgoknak, akkor mik a kilátásaink? Mindenesetre semmilyen megjegyzést nem kívánok tenni, amíg újból emberek közé nem érünk, mert azt sem tudom felmérni, hogy ilyen állapotban hogyan reagálna a sértőnek tűnő kommentekre Nem sokon múlik, hogy egy-egy kibukkanó akadályba megbotoljon ez a szerencsétlen. Karommal, amikor csak tudom, készenlétben állva biztosítom afelől, hogy az esetleges esésektől mentesítsem. Legszívesebben visszacipelném a konyhába, itatnék vele egy csomó vizet, meg kávét, de remélhetőleg a süteménytől is kijózanodik majd. Feltéve, ha nem rumosat választ, de erre majd külön odafigyelek. A csend és az idő megteszi hatását, némi bűntudatot vélek felfedezni Lilla pillantásain, ahogy beljebb kerülünk. A cukrászdában nincs akkora tömeg, mint vártam, talán a hazautazással vannak elfoglalva, vagy egymást ajándékozzák, ahogy én is tettem jó pár ismerősömmel. Követve példáját, levetem magamról a kabátot és a sálat, aztán elkényelmesedem az asztalunknál. Itt az idő. - Mit szeretnél? - teszem fel a kérdést az illedelmes férfi szerepét játszva, ujjaim a kínálatot tartalmazó lapon húzva végig. Miután eleget színészkedek, nyomatékot keltve látszólag elejtem a papírdarabot, és rám kevésbé jellemző szemrehányással szólalok meg. - Van három perced, hogy kimagyarázd magad, mert én érzem magam megalázva miattad. Mi történt?! Nem erről volt szó... Azt hittem, sima sütizés lesz. - fakadok ki, s a feszültség is fokozatosan alábbhagy. Ahogy ismerem őt, áll azon az érzelmi szinten, hogy átérezze a helyzetemet. - Legalább megvártál volna. - teszem oda valamivel halkabban. Nem gondolom komolyan az előbb elmondottakat, de nem akarom a szigorú apát játszani Lilla előtt, amikor egy barátról van szó. Nem szeretném a bizalmát elveszíteni. Feltételezhetően jó oka van arra, hogy azért néz ki így, mert valami történt vele, nem pedig magától, unalmában lett olyanná, amilyen.
|
|
|
|
Schlett E. Lilla INAKTÍV
Evilla Loveguard offline RPG hsz: 104 Összes hsz: 227
|
Írta: 2014. december 24. 09:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=440958#post440958][b]Schlett E. Lilla - 2014.12.24. 09:25[/b][/url] Lénáárd Az út alatt eleinte felhőtlenül csodáltam meg az út széli kavicstól kezdve a felhőkön áttörő Nap varázslatos sugarait, a cukrászdához közeledve pedig egyrészt kezdett hála az Égnek elmúlni belőlem annak az átkozott alkoholnak a hatása. Soha többé, most megfogadom. Orrom egyre több illatot próbált megkülünböztetni, és bár egyik sem volt rossz vagy gyomorkavaró, mégis hirtelen rosszul lettem. Az utolsó métereket Lénárd kezébe kapaszkodva tettem meg, amit szégyelltem is rendesen. Beértünk, megszabadultunk a felesleges holmiktól és egy napsütötte részen telepedtünk le. Kínos volt az egész, mert általában nagyon jól el szoktunk beszélgetni akár még az amőbák szaporodásáról is. Milyen sütit kérek? Sajnos nem tudom. Illetve dehogynem, hát emiatt invitáltam el Lénárdot, és a neve pedig.. A letolás részére valahogy számítottam, de ilyen formában semmi esetre sem. A lélegzetem is elakadt, és mivel már kijózanodtam az italtól, sikerült még annál is jobban elvörösödnöm, mint ahogy elindultunk. Fejem lehajtottam, tejföl szőke hajam egész eltakarta az arcomat és hallgattam. Pontosan így szoktam várni, hogy anyám befejezze az aznapi 57. számú lemezét arról, miszerint mekkora egy halom szerencsétlenség vagyok, aki arra sem érdemes, hogy ételt tegyenek elé. Most, jelen pillanatban csak azért nem buktam ki a könnyeim - amik általában ki szoktak - mert az elmúlt napokban már annyit kiadtam belőlük, hogy elapadtak. Szótlan voltam még azután is, hogy megpróbálta poénnal semlegesíteni az azt megelőző pironkodó szavait. Oldalra sandítva a loboncom alól észrevettem egy anyát 3 kisgyerekkel, akik némán minket bámulnak. Bátortalanul felemeltem buksimat, mindkét kezemmel kisöpörtem hajamat a látómezőmből, lábaimat magam alá húztam töröülésbe, ujjaimat összekulcsolva az asztalra helyeztem majd egy illedelmes, nőies mosolyt megvillantva válaszoltam a kérdésre. - Igen, szerintem is nagyon furcsa, hogy ebben az idényben is még mindig süt a Nap, 10 fok van és nem kell kesztyű. Nem, ez valóban nem normális. - bólogattam is az egészhez, majd már oldalra se kellett néznem ahhoz, hogy érzékeljem a hölgyet a kicsikkel beszélgetni. Mosolyom odaragadt az arcomra és egy jó fél perc erejéig farkasszemet (haha..szóvicc..) néztem Lénárd urasággal. - Mindegy. Szerintem hagyjuk elmenni. - az étlapot egy heves mozdulattal elkaptam onnan, ahol épp volt, majd látványosan tanulmányozni kezdtem, holott egy árva betű nem sok, de annyit se olvastam el. Szemem azonnal a Z betűhöz ugrott és lám lám, meg is találtam a nyalánkságot. Elvigyorodtam, majd az asztalra helyeztem a prospektust. - Szóval mit kérsz? - emeltem rá tekintetem, mely ismét higgadt volt és nyugodt.
|
|
|
|
Tormay Lénárd INAKTÍV
offline RPG hsz: 107 Összes hsz: 424
|
Írta: 2014. december 24. 11:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=441041#post441041][b]Tormay Lénárd - 2014.12.24. 11:55[/b][/url] A lassacskán józanodó Lillácska Botrány, amit művel. Valóságos botrány... De nem süllyedhetek le arra a szintre, hogy leálljak egy ilyen állapotú nőszeméllyel vitatkozni. Inkább itt is a segítségére vagyok, ha kell, és nagyon úgy fest, hogy az utolsó métereket már képtelen az én közreműködésem nélkül megtenni. Futólag tekintetére pillantva megállapítom, hogy elfogja a szégyenérzet. Lilla, ne aggódj, nem haragszom, csak nagyot csalódtam benned. Mert még mindig nem azzal van a baj, hogy ivott - legalábbis minden jel erre enged következtetni - hanem azzal, hogy ennek az egésznek nem így kellene alakulnia. Gondolom érthető, hogy kellemetlen helyzetbe hoz, amikor én egy baráti sütizésre számítok a faluban található cukrászdában, és helyette jobbra-balra kell őt támogatni, hogy ne essen el. Nem úgy ismerem, mint a nagy alkoholistát, ezért is olvasom rá jó látványosan bűnét. De az az érdekes, hogy még mindig nem tartom olyan súlyos vétségnek azt, amit művel, mint amilyennek kimutatom. Azért muszáj valahogy megleckéztetnem, hogy ilyet a jövőben mégse csináljon meg velem, mert ez hosszútávon nem lesz jó. Még ha talán már el is kések ezzel a szemrehányással, hiszen leérve sokkal józanabbul kezd el viselkedni, mint fenn a klubhelyiségben. - Hogy mi? - hajolok közelebb összeráncolt homlokkal, mert fogalmam sincs, miket hadovál össze. A következő pillanatban persze megsejtem, hogy a mellettünk hallgatózók figyelmét próbálja így elterelni. Ez már eleve egy olyan trükk, amit ittasan nem tudna végrehajtani egy ember, úgyhogy megnyugszom, még ha a csalódottságom meg is marad. - Komolyan, Lilla... Semmi kedvem veszekedni, nem is azért jöttem. De nem gondolod, hogy a viselkedés magyarázatra szorulna? - próbálom elgondolkodásra kényszeríteni nyugodt hangsúlyommal. Úgy hiszem, remek stratégiát folytatok. Ha tisztázom előtte, hogy bennem megbízhat, talán van esély arra, hogy megnyíljon előttem. A kínálatot tartalmazó listát újból kézbe véve szemlélem végig dacosan. - Az ischler jó lesz. - motyogom - Te melyiket választod? Valami laktatót kellene.
|
|
|
|