37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. május 12. 22:47 | Link
Kiva Kiss

Köszöntsük a színen hölgyeim és uraim, az emberi lustaság mintapéldányát! Mostanában sokat aktívkodott és ideje nagy részét vagy a gyengélkedőn, vagy az igazgatónál töltötte. Ha nem ott volt, akkor feszüdt az ágyban és agyalt. Sok mindenen, főleg a legutóbbi meccsen. Hát az kész katasztrófa volt. A cikesz azóta se lett meg, pedig többször visszament megkeresni, de nem sikerült a nyomára akadnia. Kicsit sajnálta is az apró golyóbist, valamiért olyan érzése volt mindig a cikeszekkel kapcsolatban, hogy azok a kisgyerekek, akik eltévedtek és minden elkapás után úgymond „hazatértek”. Érdekes egy felfogás, és nem is biztos, hogy egészséges, ezzel ő is teljesen tisztában van, épp ezért nem is nagyon hirdeti.
A ház, mint mostanában többször is, teljesen üres. A srácokra vigyáznak, neki egyszerűen most nem itt járnak a gondolatai, és Margaréta is belátta, hogy, ha egyben akarja visszakapni a gyerekeket, akkor máshoz kell vinnie őket, amíg dolgozik. A túl nagy csendbe is bele lehet őrülni, így kitalálta, hogy teniszlabdát dobálva csinál meg mindent. A reggelit, a fogmosást, az újságolvasást. Mostanában szörnyen eltunyult ilyen téren és a koncentrációja is rendesen alábbhagyott, pedig erre sose volt még panasza. A teniszlabdás teljesítményét az alsó szomszéd némi felkopogással és számos átkozódással díjazta, de szerencsére átkot nem küldött felé akkor sem, amikor a lépcsőházban sietett le. El kellett mennie otthonról, nem nagyon volt maradása. Hogy hova? Fogalma sincs, talán a nejéhez volna illendő benézni, hogy kicsit kedveskedjen neki, ha már olyan türelmes, ám a lábai mégsem arra viszik. Szinte fel sem eszmél, és már be is nyitott a cukrászda ajtaján.
Hogy miért? Fogalma sincs, egy pillanatra a zavar is kiül az arcára, végül nyel egyet, beljebb lép és becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy, kicsit elmacskásodottnak ható lépésekkel beljebb szambázik, úgy igyekszik kitapogatni, hogy vajon a tárcáját elhozta-e. Szerencsére ennyi esze van, így a bőrdzsekit levéve lép egy asztalhoz, leteszi maga mellé, és ő is helyet foglal. Szereti ezeket a kis boxokat, itt jól el lehet bújni, és nincs éppen sok kedve a társasághoz. Vagyis van egy réteg, akikhez talán lenne, de ezt nehéz megfogalmazni és szörnyen zavarba ejtő is. Kezébe veszi hát a kínálatot, és próbálja normálisan felfogni, hogy mit olvas, és kitalálni, hogy ha már bejött ide, akkor mit is szeretne enni. Nagy kívánságok, ezzel ő is teljesen tisztában van, de most tényleg nem szeretné, ha itt is hülyének néznék, mert akkor tényleg kifut a világból. Valami nagyon nincs rendbe vele, olyan, mintha vihar előtti csend lenne, és ez a vihar nagyon nagyot szólna a közeljövőben.
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. május 12. 23:52 | Link
Ármin. Cheesy

Újra munkában! Bizony, pár hetes kihagyás után ma ismét bedugtam a pofámat melózni. Közeledik a hó vége, szorul a hurok a nyakamon, éhezik a népem, muszáj néha dolgozni járni, hogy el tudjam tartani magam. Vagyis most már nem csak magamat, mert ott van a flúgos kishúgom is, akinek enni kell adni. Szép dolog az apai örökség, csak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy elfogy egy idő után. Főleg ha az ember lánya még arra is vetemedik, hogy házat vegyen, noha nem ő fizeti ki az egészet. Azért ezzel az akcióval rendesen megcsappant a keretem, és ha tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen örökös, nem tettem volna meg valószínűleg. De a sors azt akarta, hogy egy fedél alatt éljek a kedvenc Rellonos nőmmel és fél lábbal Adrival is, szóval ez már így marad. Szeretem mindkét csajt, a világért se akarnék elköltözni tőlük.
Délelőtt bent ücsörögtem néhány órán, aztán a délutániakról megpattantam "Bocsánat professzor, sürgős dolgom van" jeligével, hogy minél hamarabb kezdhessek. Bár Vera mondta, hogy nem sürgős a becsapódásom, mégis, ha minél korábban csatasorba állok, annál több lesz a kereset és az most fontos szerepet játszik a képben. Így, amint megérkeztem a cukrászdába, villámtempóval öltöttem magamra az egyenruhámat és már le is jelentkeztem a főnökasszonynál, hogy munkaképes vagyok. Van egy átka annak, ha az ember nyitás után nem sokkal áll melóba. Mégpedig az, hogy ilyenkor a vendégek még nem tapossák le egymást, hogy jönni akarnak sütizni, éppen ellenkezőleg, elég nagy pangás van. Egyelőre a pultnak támaszkodva várom, hogy történjen valami csoda, közben előreveszem a copfomat és a hajam végével játszok. Kellemes elfoglaltság, ha éppen nincs semmi más dolga az embernek. Eltelik 10 perc, 20, majd fél óra, mire végre benyit valaki, aztán utána már jön a nép. Hihetetlen, csak egyetlen ember kell, hogy beinduljon a biznisz. A többiek biztosan szagra jönnek. Pár rendelés kifuvarozása után feltűnik egy kedves, ismerős arc a láthatáron, habár mintha kissé el lenne tévelyedve. Szemmel kísérem, míg helyet nem foglal az egyik boxban, majd rövid várakozás után ellököm magam a pulttól, és határozott lépésekkel elindulok felé.
- Szia! - köszöntöm nagy mosollyal a fejemen, majd invitálást sem várva lehuppanok vele szemben. Oké, ez egy kicsit tolakodónak tűnhet a részemről, de őszintén szólva régóta nem láttam már Ármint és örülök a találkozásnak. Rég volt már az a meccs, mikor még a kispadról szemléltem, hogy hogyan hasítják az újoncaink az eget.
- Mi járatban? Nem igazán láttalak még errefelé - tudakolom meg a játékmestertől a helyzete állását. Remélem nincs rossz hangulatban, a világért sem akarnék zavarni.
Hozzászólásai ebben a témában

Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. május 13. 23:00 | Link
Kivus

Zavartan pillant fel a kínálatból a lányra, majd vissza. Olyan szeretne lenni, mint a kviddicspályán vagy amikor a kicsiket oktatja. Magabiztos, laza, jófej, ehelyett azt érzi, amit az iskolaévei alatt. Zavarbajön attól, ha egy olyan lány szólítja meg, aki iránt valami megmagyarázhatatlan és nem túl etikus gondolatai támadnak. Zavartan birizgálja kicsit hüvelykujjával a gyűrűjét, de igyekszik ezzel sem foglalkozni. Sosem volt ilyen, és most mégis, teljesen össze van zavarodva. Leégeti magát csak. Végül vesz egy nagy levegőt, és lejjebb ereszti a kis lapokat, és egy félmosollyal néz a lányra.
- Nem vagyok édesszájú, csak néha megkívánom. Nem tudtam, hogy itt dolgozol.
Tény, hogy vannak itt sós sütemények is, de azok is messze állnak tőle a legtöbb alkalommal. Viszont most legalább egy információval gazdagabb. Amióta megtudta, hogy a lány kilépett a csapatból, elg furcsa bánat gyötörte, az iskolába nem nagyon járt és furán vette volna ki magát, ha most többet bukkanna fel, folyton a lányt keresve, mint valami rossz zaklató, aki csak látni akarja, hogy boldogabb legyen a tudattól, hogy most is összefutottak. Nem érti mi van vele, és bizony komoly átkot sejt a háttérben.
- Fura, hogy nem vagy már csapattag. Olyan más lett a dolog, meg érdekes volt, hogy kispadoztál. Neked nem? Bár gondolom jól esik a pihenés ennyi idő után, a kis vörös, öhm Ginnie, egyáltalán nem rossz kapitány, jó meccs volt.
Komolyam élvezte is, csak jobb lett volna mégis, ha a régieket is fent látja. Ő már csak ilyen, túlzottan ragaszkodik a megszokotthoz, pedig olykor az új sem rossz, sőt, ami azt illeti nagyon élvezte a meccset, szóval arra a meccsre nem lehet oka panaszkodni, a másikat azonban, még mindig élete mélypontjaként éli meg, pedig hetek teltek el.
 - A legutóbbi meccs után azt hiszem, rám férne minden második erről az étlapról. Na jó, az talán sok lenne. Viszont rád bízom magam. Három olyan valamit szeretnék a kínálatból, ami szerinted jót tenne nekem, és hozzá valamit inni. Plusz, nincs annyira sok vendég most, aki van, az már kapott sütit, szóval ha van kedved, csatlakozz hozzám, és hozz magadnak bármit, én állom.
Még kacsint is, mintha legalábbis milliomos lenne. Oké, nem áll rosszul anyagilag, hála a csinos kis örökségének, meg a kis tanítványoknak, de azért nem egy csilliárdos csemete, akinek fel se tűnik, ha vesz egy-két házat meg elugrik egy földkörüli utazásra.

Hozzászólásai ebben a témában

Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. május 14. 03:22 | Link
Ármin. Cheesy

Úgy tűnik, mintha támasztottam volna egy kisebb kavart Ármin fejében a felbukkanásommal, már csak azt nem értem, miért. Lehet, hogy nincs olyan jó napja és nem veszi annyira szívesen a társaságomat. Ettől a gondolattól egy kissé lejjebb lohad a fülig érő mosoly az arcomról, de igyekszem úgy tenni, mintha nem kavartam volna össze saját magamat. Próbálom minél feltűnésmentesebben fürkészni a velem szemben ülő férfi arcát, de valahogy én meg a rejtőzködés nem férünk össze, túl harsány személyiség vagyok hozzá.
- Aha, értem. Pedig már másfél éve itt dolgozok, tényleg nem sokat jársz errefelé, találkoztunk már volna - csicsergem jókedvűen Árminnak a dolgokat. Mindig öröm ismerősökkel találkozni akár itt, a munkahelyen is, főleg ha egynehány hónapja látottakról van szó. Korábban már csak a kapitányságom miatt is viszonylag sűrűn láttuk egymást, de mióta átadtam a stafétabotot Ginnie-nek, értelemszerűen kevesebbet találkoztunk. A csapatból való kilépést meg már had ne vegyem hozzá. Pedig bírom a férfit, jó társaság, el lehet vele beszélgetni.
- Ó, ne is mondd! Három év alatt hozzászokik az ember, hogy pesztrálnia kell az újakat és irányítani mindent. De úgy érzem, hogy túlnőttem azon, hogy itt, az iskolai bajnokságban játsszak. Más terveim vannak - a mondandóm elején egy kissé elkámpicsorodok, mert tényleg hiányzik valamilyen szinten a felelősség a vállamról, ami az elmúlt 3 évben ott volt. De ahogy magam elé tekintek, és látom körvonalazódni az életem további alakulását, ismét visszatér az életkedvem. Viszont jóérzéssel tölt el, hogy megdicséri Ginnie-t, ezek szerint van szemem hozzá, hogy ki alkalmas csapatkapitánynak és ki nem.
- Apropó legutóbbi meccs... Hozok neked valamit - miután végighallgattam, amit mondott, rugóláb nyuszi módjára pattanok fel az asztaltól, olyan gyerekes lelkesedéssel, amilyen már régóta nem vett erőt rajtam. Végül is, szép lassan vándorlok a 21. életévem felé, kinőttem már bizonyos tulajdonságaimat, de alapjában véve a régi vagyok. Önmagamhoz képest nagy lépésekkel viharzok el a hátsó rész felé, ahol az öltöző van (a küszöbben kis híján orra esek, de lényegtelen), megkeresem a táskámban, amiért jöttem, majd a zsebembe süllyesztem az apró tárgyat, és visszasietek az üzletbe. A pult mögé megyek rendezkedni, kiválasztok 4 sütit, hármat Árminnak, egyet magamnak, tálcára teszem őket egy üveg víz és egy pohár kíséretében, és elindulok vissza oda, ahol a férfi ül. Az asztalra helyezem a fémtálcát és visszaülök a helyemre, vele szembe.
- Azt hiszem, ezt elhagytad - mondom, miközben a zsebembe nyúlok a kis aranyosért. Átnyújtom a kezemet az asztalon, hogy Ármin kezébe rakhassam a csillogó kis golyót. Igen, egy cikesz az, méghozzá a tragédiába fulladt Rellon-Levita meccs cikesze.
Hozzászólásai ebben a témában

Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. május 18. 18:24 | Link
Kivus

- Hát nem, de már látom, hogy ez hiba volt.
Néha oda kellene figyelnie arra, mennyire nyitja ki a száját, és mennyire mond ki mindent őszintén. Nem akarja, hogy a lány furán nézzen rá, vagy, hogy a barátságszerűségük – ezt a kapcsolatot tényleg nehéz meghatározni, hát még az érzéseket, amik fel-feltörnek – megromoljon, szóval igyekszik teljesen nyugodtan, normálisan és közvetlenül viselkedni. Nagyon nehéz ez, és tudja, hogy pár ember ha most a fejébe látna, vagy megverné, vagy – ha Áronról lenne szó – nagyon röhögne és elkezdené cinkkelni, hogy ő se jobb, mint mások. Ehhez pedig még annyira sincs kedve. Főleg Áronhoz, és egy ilyen dolog ezen a kis helyen pillanatok alatt kibukna, ezért igyekszik minden kis apróságot, amivel lebukhat mellőzni, hátha nem figyel fel erre senki, talán Kiva se.
- Esetleg komolyabb csapatok vagy teljesen más? Van pár komolyabb kapcsolatom, ha ilyen irányú vágyaid vannak, tudok szólni az érdekedben.
Legalább ennyit meg tudna tenni érte. A szülei mindig arra tanították, hogy a kapcsolatok meglépte nagyon fontos, épp ezért igyekezett mindig, és mindenkivel olyan kapcsolatot kialakítani, hogy az bármikor gyümölcsöző legyen. Megnyerő gyerek volt, így könnyen tudott olyan kapcsolatokat kialakítani, amiket ha most megkeresne, tényleg segítenek is.
- Ámen.
Nem tudja, hogy mégis mi lenne az, amit a legutóbbi meccsen elvesztett. Leginkább a nyugalma, de azt nem hiszi, hogy a lány kézben visszaadhatja neki. Elég morcos volt miatta és morcos még most is. Mindenesetre nézi, ahogy elhalad, majd visszafordul az étellap felé. Nem is tudja, hogy milyenek ezek a sütemények, de a lány biztos jól dönt, bízik benne.
- Oh, a kis aranyos.
Átvéve a cikeszt egy kicsit forgatja az ujjai között. Szegény eléggé megtépázott szárnyait lebegteteti, de igazából nem nagyon ellenkezik, hogy kézbe vegyék, és elszállni sem akar. Halványan elmosolyodik, majd visszanyújtja a lány felé.  
- Te kaptad el, mivel testemlékőrző, így a tiéd, nem az enyém, vagy bármelyik fogójé. Annyit tudok tenni, hogy a szárnyait megjavítom, esetleg egy láncra felfűzöm, valami könnyűre, hogy fel tudjon szállni, ha fel akar. Ezen kívül nem sok mindent tudok tenni vele. Hol találtad meg szegényt?
Bár nem mesélte el senkinek, de a meccs vége után, mikor kiderült, hogy mindenki életben marad, visszatért, és körbejárt párszor, hátha megtalálja a kicsikét, de nem járt sikerrel. Közben magához vesz egy sütit, és egy villát, majd egy kisebb falatot leoperál róla.
- Hm. Nem is rossz. Jó választás.
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed