36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. március 19. 17:24 | Link

[Viktor]

"Ahhoz, hogy előre tudj lépni, néha nem szabad hátranézni.
Kísértésbe eshetsz, hogy ragaszkodj a biztonsághoz, a kényelemhez.
Ám a szerelem nem biztonságos.
Nem bízhatunk benne, hogy változatlan marad.
Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk, akkor is, ha sebezhetőek vagyunk..."

Telnek múlnak a napok, és cseppet se nevezném izgalmasnak őket. Opheliát alig látom, szinte csak este esik haza. Nem tudom merre jár és mit csinál, de nem vagyok az anyja, hogy számon kérjem rajta. Olykor teszek valami megjegyzést az új életvitelére, de mostanság már azt se. Őszintén azért kicsit bánt, hogy ennyire passzív lett velem szemben. A másik ember akiről nem tudok hetek óta semmit, az Viktor. Mióta volt az a közös éjszakánk felszívódott. Én nem értem mi ütött belé, de elkönyveltem magamban annak, hogy bepánikolt. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a félelem, hogy a tiltott kapcsolat miatt mindkettőnket kirúgnak. Másrészt jó férfi módjára megijedt egy esetlegesen kialakuló kapcsolattól. Harmadrészt pedig rájött, hogy mégse velem szeretne együtt lenni, hanem valami csinos, fiatal, Bagolyköves leányzóval. Egyik variáció se lopta be magát a szívembe. Nincs annál rosszabb, mint amikor már valakit majdnem megkapsz, és aztán az illető úgy dönt, hogy lelép. Nem Viktor lenne az első ilyen...
Eleinte elég sokat agyaltam ezen, de mióta az Edictum főszerkesztője vagyok kevesebb időm maradt ezen agyalni. Jobban leköt a tagtoborzás, a már meglévő szerkesztők terelgetése, segítése, és bizony olykor-olykor a hátsón billentése. Megjelenés előtti napok nagyon nehezek. Előszeretettel csúszik be mindig egy-két határidő túllépés, vagy elfelejtett cikk. Akkor kénytelenek vagyunk mi magunk megcsinálni, vagy ha van egy lelkes írónk, aki bevállalja, akkor ő dob össze valamit az utolsó percbe. 12.-től 15.-ig kissé ingerültebb vagyok, mint általában, de ennek ellenére piszkosul élvezem, és nem bántam meg, hogy megpályáztam ezt a posztot. Imádom mind a szerkesztőket, mind a lektorokat, na és persze ne feledkezzek meg a társszerkesztőmről se.
Egy hátránya van a dolognak: méghozzá az, hogy kevesebb időm jut a tanári feladatok ellátására. De a következő félévben igyekszem ezen a téren is aktívabb lenni.
Egy hű társam azért maradt, aki nem lépett le, vagy passziválódott, ő pedig nem más, mint drága kiskutyám Dongó. Éppen egy kiadós séta után tartok vele hazafelé, csapzottan, fáradtan, de szörnyen nyugodtan. Az erdei séták - melyekbe egy kis futást is vegyítek - tökéletesen meg tudnak nyugtatni. Nem csak kikapcsolódás, de jó testedzés is. Nyárra szeretném visszakapni a bikinialakomat, és Dongóra is ráfért a fogyás, mert a lakásban igen csak meghízott. De most van egy tágas udvara, ahol futkározhat, és naponta vagy kétnaponta jön velem kocogni. Izmos, erős, edzett kutya lett belőle, akitől most már nagyjából mindenki megrémül. Ha valaki jön, akkor ki kell mennem elé, mert Dongó senkit nem akar beengedni csak Opheliát és engem.
Hazaérve egy nem éppen szokványos dolog fogad az ajtó előtt. Egy levél és egy szál vörös rózsa hever a bejárat előtt, a lábtörlőn. Leveszem Dongóról a pórázt és útjára engedem, majd felveszem a lent lévő dolgokat. A borítékon nagy betűkkel az virít, hogy Dobrai Vanda részére. Kibontom, és ledermedek. A rózsa is majdnem kiesett a kezemből... Azonnal berontottam a házba és a fürdőig meg se álltam.

***


Sietős léptekkel haladok a cukrászda felé, és a szívem a torkomban dobog. Az magas sarkú cipőben nem lehet annyira sietni, de én apait-anyait beleadok. Az órámra pillantok, hogy elkéstem-e már, de még nem! A sportos öltözetet most egy fekete, lábhoz simuló nadrág váltotta fel, hozzá pedig egy szürke, apró kék csíkokkal díszített inget választottam. Utóbbi be van tűrve a nadrágba.
Szövetkabátom csak úgy suhog utánam, mivel nem volt időm begombolni. Sálamat percenként elkapja a szél, és majdnem kifújja a nyakamból, de én csak haladok előre, mint egy szemellenzős ló.
A cukrászda közelébe érve lelassítok, és kicsit összeszedem magam. Megigazgatom a kabátot, sálat, nadrágot, inget, hogy azért partiképesen mehessek be az épületbe. Belépek és tekintetemmel azonnal Viktort kezdem keresni. De ő még egyelőre sehol. Kissé lesújtva állok az ajtótól pár lépésnyire és keresem a tökéletes helyet, ahova leülhetek.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. március 19. 18:21
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 19. 23:38 | Link

Vanda

Napszemüveg fel, most kontaklencsére cserélte megszokott szemüvegét Viktor, aminek különösebb oka nem volt, csak éppen ilyen kedve van. De a kérdés most nem is ez, hanem az, hogy hová is igyekszik? Mert nem Krisztián elé a suliba, ahhoz még korán van. Na, meg ahhoz túl jól is van öltözve. Hogy mennyire? Hát elmondom nektek, hogy mibe is bújt ma. Egy sötétkék farmer, hozzá egy sötétbarna ing, hosszanti fehér csíkokkal, amelyek feldobják kissé. Persze azért a lazaság most is megmutatkozik, a felső két gombot nem gombolta be, így a gallér kissé hanyagul áll a csuklyáján. Fekete szövetkabátját begombolta magán, mióta példamutatóbbnak kell lennie kicsit ügyel az ilyen apróságokra. Még sálat is tekert a nyaka köré. Milyen nagy dolgok ezek, ugye?
Ahová igyekszik, az pedig a cukrászda. Egy ilyen szeles napon, amikor a nap száz ágra süt nincs is jobb valami kiadós édességnél, nem igaz? Gyorsan meg is eszem a bounty szeletemet, még maradt kettő, azt hiszem.
Nahszóhval... Hm... Isteni ez a süti! Na, tehát Viktor szél fújta kócos hajjal lép be a napfényben úszó cukrászdába. Tekintetét még a napszemüvegen keresztül végighordozza az embereken. Gyorsan biccent egyik mestertanonctársának, majd elkapja tekintetével az előtte kecsesen libegő szőke alakot, akihez oda is surran, bár a hangtalan közlekedés nem éppen az erőssége, szóval valószínűleg nem sikerül meglepnie Vandát.
 - Szia! - Egy mosoly szökik azonnal az arcára. Az az ismerős, Viktoros mosoly. Mostanság mindig úgy el volt havazva, hogy egészen el is felejtettem, hogy milyen is ez a mosolya Viktornak, hiszen leggyakrabban inkább álmatag arckifejezése volt, semmint vidám. Ettől még persze nem lett ő sem búskomor, sem pesszimista, csak sok volt a dolga, meg egy kicsit más életritmusra kellett átállnia az utóbbi időben, hiszen Krisztián időre megy iskolába, és nem terpeszkedhet az ágyban 11-ig. Na, nem mintha miután Krisztánt kiszállította az előkészítőbe nem döglene vissza néha az ágyba csak néhány órácskára. Azért elég nagy alvó Viktor, ezt érdemes róla tudni.
 - Jól áll a szelesen kócos haj. Szeretem a természetességet. - Persze ekkor kissé el is kalandozik már a gondolata, természetesség... De tovább nem is fűzöm itt a szót, inkább megmozdítom Viktort, hogy húzza ki a széket Vanda számára az egyik napfényes asztalnál, amint lesegítette róla a kabátot. Majd ő is leül, de nem kezd ő bele azonnal, megvárja, hogy esetleg Vanda akar-e mondani valamit.
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. március 22. 11:22 | Link

[Viktor]

"Ahhoz, hogy előre tudj lépni, néha nem szabad hátranézni.
Kísértésbe eshetsz, hogy ragaszkodj a biztonsághoz, a kényelemhez.
Ám a szerelem nem biztonságos.
Nem bízhatunk benne, hogy változatlan marad.
Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk, akkor is, ha sebezhetőek vagyunk..."

Nézelődés és keresgélés közben letekerem nyakamból a sálat, és inkább a kezemben tartogatom tovább. Előrébb lépek párat, hátha jobban belátom a területet, az nem jött össze, de legalább sikerült megtalálni egy tökéletes asztalt. Kissé el van dugva, vagyis az egyik sarokban van az ablaknál, így a fény csak úgy száguldozik befelé rá. Már indulnék is oda, amikor hallom, hogy nyitódik mögöttem az ajtó. Megtorpanok, de nem fordulok meg, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Viktor az. A női megérzésem legalábbis ezt sugallja. Nem is kell sokáig várnom, hogy megbizonyosodjak róla. Valaki odalép mellém, és köszön. Ha meg se szólalt volna, akkor is tudtam volna, hogy ő az. Rémesen árulkodó jel az illata, amit annyira szeretek, de ő ezt nem tudhatja, mivel soha nem dicsértem, vagy ilyesmi. A kislányos "rajongásomat" megtartottam magamnak, és Dongónak. Általában szerencsétlen kutyának kellett végighallgatnia, ha éppen valami lelki nyomorom volt. Az évek alatt egész jól belejött, és ma már remekül tűri, hogy esetleg ölelgetem, ha olyanom van. Eleinte mindig eliszkolt, sőt volt, hogy morgott is.
Na de kanyarodjunk vissza Viktorhoz.
- Szia! - köszönök vissza, miközben rá nézek, és egy széles mosolyt küldök felé. Ő is mosolyog, mint mindig. Eddig csak nagyon kevés alkalommal láttam úgy, hogy komoly volt. Szinte mindig csak mosolygott, azzal a jól ismert mosolyával. Viktort nem tudom szomorúan elképzelni. A két "dolog" üti egymást.
Mosolyom még szélesebb lett a bók hallatán.
- Köszönöm szépen! Leülünk? - kérdem, és a kinézett asztal felé mutatok. Viktor rábiccent, majd odasétálunk. Lesegíti a kabátomat, kihúzza a székemet, én pedig helyet foglalok, miközben megköszönöm neki a segítséget. Nagyon bírom, hogy ennyire udvarias. Manapság már egyre kevesebb férfi büszkélkedhet ezzel a tulajdonsággal. Ahogy Viktorra emelem a tekintetem elfog valami kellemetlen érzés. Valami azt súgja, hogy ez a beszélgetés nem lesz kellemes, és talán csalódást is fog okozni. Megeshet, hogy attól félek, hogy Viktor lepattint? Valószínű. De még ez is megeshet. Azt csicseregték a madarak, hogy egy másik mestertanonccal nagyon megtalálták a közös hangot. Igazság szerint teljesen megérteném, ha egy fiatalabb, hozzá jobban illő lányt választana. Már megkaptam néhány embertől, hogy Viktor fiatalabb, bohóbb személyiség. Én komoly vagyok és idősebb nála, és emiatt nem illünk össze. Beültették a bogarat a fülembe... De küzdök ez ellen a "kritika" és a belső hang ellen, amit az súgja, hogy "Hagyd őt békén!!!"
- Jól eltűntél. Merre jártál? - töröm meg én a csendet, mivel úgy fest Viktornak nincsenek ilyen tervei. Kényelmetlenül érzem magam, és ideges is vagyok. Próbálom lenyugtatni magam és ezt úgy eszközölöm, hogy a sálamat gyűrögetem és piszkálgatom.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. március 22. 11:22
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 23. 00:13 | Link

Vanda

A találkozásnak több oka is volt, amelyek hamar napvilágot fognak látni. Bár a legfőbb ok, a tisztázás. Több mindent meg kell beszélniük, amire eddig Viktor nem szakított időt, és igazán nem is akart, mert nem akart ő ezzel foglalkozni. De most már nem menekül tovább. Rendbe teszi az életét és a nőügyeit. Tiszta lappal indul neki az életének, amely gyökeresen megváltozott az utóbbi időben, és a változás még nem is fejeződött be.
 - Bocsi, hogy eltűntem, nem azért, mert csak annyit akartam, hanem teljesen elhavazott az életem. A záróvizsgáimra készültem, meg a tanári pályázatomat állítottam össze. Megérte, a következő tanévtől én is tanítani fogok... Meg ideköltözött az öcsém, mert ő is varázsvérű lett. - Közli a legújabb jó hírt, de nem igazán arról kell most beszélniük, hogy ő tanítani fog-e vagy sem, mert az mellékes, hogy mit csinál a jövőben az ő szempontjukból mindaddig, ameddig nem tanul.
 - Mi újság veled? Láttam te vezeted az Edictumot és egy pletyka is felröppent benne rólunk... Meglepett, hogy hagytad megjelenni. - Nem úgy tűnt, hogy Vanda nem félne a következményektől, amik azzal járnának, ha kiderül bármi is. Ez a kétoldalúság nem tetszik Viktornak. Ő jobban szereti azt, ha valaki egyenes, és nem pedig az csinálj,a hogy mond valamit, aztán pedig az ellenkezőjét teszi. Vandától pedig ezt látta ezzel... Mondhatni, hogy csalódott benne. Na, meg egy-két pletyka is a fülébe jutott, amik rombolták a róla kialakított képet, de nem akar ismételten pletykára alapozni, inkább rá is kérdez.
 - Én vagyok az első diák, akivel khm... összemelegedtél, vagy volt már más is? Hallottam ezt, meg azt tudod... És érdekelne az igazság. - Nem beszél erről a témáról annyira könnyedén, a tilosban járás részben azért jó dolog, amikor belógsz valami tiltott helyre, vagy kicsit lázadsz a szabályok ellen, de azért ő lelkiismeretesnek lett nevelve és a Vandával való viszonya nem a jó buli kategóriás tilosban járás. Bár tagadhatatlanul jól érezte magát a szőke negyedvélával. De ugyanakkor a lelkiismerete is mardosta. Akkor is, és utána is.
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. március 23. 13:49 | Link

[Viktor]

"Ahhoz, hogy előre tudj lépni, néha nem szabad hátranézni.
Kísértésbe eshetsz, hogy ragaszkodj a biztonsághoz, a kényelemhez.
Ám a szerelem nem biztonságos.
Nem bízhatunk benne, hogy változatlan marad.
Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk, akkor is, ha sebezhetőek vagyunk..."

Mintha nem az a Viktor ülne velem szemben, akiért annyira nagyon odavoltam. Úgy tűnik, hogy az alatt az idő alatt, amíg nem találkoztunk kicsit átformálódott. Azt nem mondom, hogy jobban néz ki, mert eléggé megviselt és fáradt feje van, de azért nem romlott a helyzet. Még mindig olyan aranyos a mosolyával és a tekintetével, mint volt. Viszont nem látom benne azt, amit ezelőtt láttam. Mintha eltűnt volna az érdeklődése az irányomban. Őszintén, ez egy kicsit bánt, de számítottam rá. Megkapta amit akart, és jó férfihez híven tovább is lépett. Gratulálok Vanda, ez a te formád! Most össze kellene törnöm lelkiekben, mert eddig valami álomképet alkottam arról, hogy mi lesz vele és velem, de ez most elreppent. De egyáltalán nem ezt érzem, hanem valami mást, de én se tudom eldönteni, hogy mit.
A kérdésemre egy szép hosszú válasz érkezik, amit mosolyogva hallgatok végig. Örülök a sikerének és annak, hogy elérte amit szeretett volna, végre tanár lesz. Az is nagyon szuper, hogy az öccse ideköltözött hozzá, és végre nincs egyedül.
- Gratulálok! Örülök neki, hogy összejött a tanárság! - Elgondolkodom rajta, hogy felé nyújtom a jobb kezemet, így gratulálva neki, de az annyira közömbös gesztus lenne, hogy inkább elvetettem az ötletet. Helyette azonban semmi mást nem tudtam kitalálni, így csak mosolyogva ültem vele szembe, és hallgattam. Kicsit megdöbbentett a kijelentése és hangnem, amit használt.
- Igen, nekem sikerült megszereznem a főszerkesztői posztot... - közlöm közömbösen, mert nem tetszik ez a kérdőre vonás. Lehet, hogy ebből még a végén veszekedés lesz?! - Ami a pletykát illeti. Úgy voltam vele, hogy jelenjen csak meg, olvassák csak el, és gondolják azt, hogy megint valakinek szárnyal a fantáziája. Mindenki tudja, hogy a pletyka, az azért pletyka, mert a fele nem igaz. - vonom meg a vállam, és nem magyarázkodom tovább. Persze minden pletykának van némi valóság alapja, de általában szépen kiszínezik őket az emberek. Bennem az futott végig amikor elolvastam, hogy ha nem engedem megjelenni, akkor az körülbelül felér egy vallomással, hogy igen, ez igazság. Ha ezt a szerkesztők megtudják, akkor órákon belül az egész iskola tudta volna, hogy nem engedtem megjelenni ezt a cikket. Butaság lett volna részemről, de ezek szerint Viktor ebbe nem gondolt bele. De miért is várnék tőle bármi ilyesféle gondolkodást, hiszen férfi...
A következő kérdésnél az én pofám szakadt le Viktoré helyett. Arcomra olyan szintű csodálkozás ült ki, mint még talán soha. Hirtelen meggondolatlanságból felállok, átnyúlok az asztalon, és egy méretes pofonnal díjazom Viktort.
- Nem tudom hol hallottál ekkora marhaságot, de megnyugtatlak, hogy te voltál az első diák, akivel félreléptem. Sajnálom, hogy ennyire könnyűvérűnek nézel. Nem képzeltem volna rólad, pont rólad nem, hogy ennyire nem ismersz, és ilyeneket elhiszel rólam. - rosszallóan megrázom a fejem, majd a kabátom után nyúlok. Nincs hangulatom tovább hallgatni az osztásait, és azt, hogy kb. mindenért engem hibáztat. Régen aláztak meg ennyire, még jó, hogy nem nagyközönség előtt tette. Negyedvélaságom kezd a felszínre törni. Egész nyugodt személyiség vagyok, de ha felidegesítenek, akkor az nagyot szól, de most türtőztetem magam, mégiscsak egy nyilvános helyen vagyunk.
Viktor most húzta le magát nálam teljesen. Rá kellett jönnöm, hogy ő még mindig csak egy kisfiú. Nekem pedig egy férfira van szükségem.
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 25. 01:01 | Link

Vanda

Noha, a lelkesedés azért nem tűnt el nyomtalanul Vanda irányába, még most is hatással van rá, ahogyan itt ül a szőke szépség vele szemben, a sok infó, amiket még nem tud biztosra megkoptatják a szemében a rajongás fényét. Na meg valamelyest meg is változott. Még ugyan valamennyire kisfiú maradt, de kezd érettebbé is válni, és az érettség a rajongás eltüntetője.
 - Köszönöm, sokat tettem is érte. - Egy halvány mosoly, nem igazán szeret azért az érdemeiről beszélni, kivéve ha egy-egy csúcs meghódításáról van szó, akkor bizony a kisfiús lelkesedéssel képes elmesélni az egész expedíciót, kisfiús zavartsággal, de széles vigyorral. Azonban most nincs széles vigyor, hiszen Vandával nem éppen vigyori témákról beszélget.
 - Nem tűnt, mintha éppen úgy gondolnák, hogy csak valakinek szárnyal a fantáziája... - Egyhangúan rántja meg a vállát, hisz ő Vandának, de akkor is furcsállja a dolgot. Sajnos elég bizalmatlan tud lenni a női nemmel szemben sok esetben, amire ha nem adnak okot, akkor fel sem üti a fejét, de ez esetben azért bár hisz Vandának, nem egészen érti a gondolatmenetét és némi plusz dolgot is mögélát, ami igazából nincs is ott. A nőkkel talán ezért sem bonyolódott annyira mély érzelmi kapcsolatba, az anyjába vetett hite még kisgyerekkorában megtört, így ritka az az eset, amikor egy számára kétes ügyben hisz egy nőnek. Kivéve azokat az embereket, akiket húgaként kezel, ők egy másik bizalmi kategóriába soroltak át a cím megszerzésével.
Az előbb is emlegetett bizalmatlanság, gyanú látás a legjobban azonban a következő kérdésénél bukik ki, amire persze Vanda tőle elvárható hevességgel reagál. Pofonnal, és egy kis monológ utáni elviharzással. Nem lepi meg a reakció Viktort, ismerte már ennyire Vanda természetét. A pofonra sem dühvel reagál, ő egész jól viseli, ha egy lány pofozkodásra adja a fejét, már kapott egy párat életében ugyanis.
Azonban a meglepettség ugyan elmaradt a reakció miatt, de a következtetés levonása nem, és ez a fajta heves reagálás bizony részben egy beismerő vallomás. Viktor néha túl sokat olvas regényeket, amik hatással is vannak rá.
Na, de Viktort nem olyan fából faragták mégis, aki ilyen esetben azért nem megy a lány után és kér bocsánatot azért, mert tahó volt. Bár a konfliktusokat alapvetően szereti inkább elkerülni. Egy lánnyal vitát kezdeni öngyilkos küldetés, ezt ő már régen megtanulta. Az apja sem tudott soha győzni az anyja ellen. Én is megmondom neked kedves olvasóm, ha fiú vagy, akkor legyen annyi eszed, hogy nem szállsz vitába egy nővel, ha meg lány vagy, akkor a konfliktuskezelés alapjait sajátítsd el.
 - Hé, Vanda! Várj! Ne rohanj úgy el! Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban. - Tudja, hogy most nagyon is elrontotta az egészet, amiben a legrosszabb az, hogy szerintem valahol tudatos volt. Egyfajta teszt. Mint ahogy a kötelet is teszteli, mielőtt arra bízná az életét, úgy egy kapcsolatot is tesztelni kell, de ez rövid távon elbukott. Viktor sem kész még arra, hogy megbízzon benne teljesen feltétel nélkül, ő ehhez még tényleg túl gyerekes.
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. március 29. 15:06 | Link

[Viktor]

"Ahhoz, hogy előre tudj lépni, néha nem szabad hátranézni.
Kísértésbe eshetsz, hogy ragaszkodj a biztonsághoz, a kényelemhez.
Ám a szerelem nem biztonságos.
Nem bízhatunk benne, hogy változatlan marad.
Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk, akkor is, ha sebezhetőek vagyunk..."

Sajnos az alatt a kevés idő alatt, amíg még nem voltam tanár elég sok diák csapta nekem a szelet. Már akkoriban is hárítottam a dolgot, mivel reménykedtem benne, hogy megkapom az állást. De, azt be kell vallanom, hogy nem küldtem el őket melegebb vizekre, hanem olykor kicsit hagytam őket udvarolni. Ez még senkinek se okozott problémát, se nekik, se nekem nem fájt a fejem azok után. De egy idő után meguntam, hogy diákok próbálkoznak, és kedvesen megkértem őket, hogy hagyjanak fel ezzel a jó szokásukkal. A tanárok és a falulakók közeledését azonban olykor-olykor viszonoztam is. De ez nem azt jelenti, hogy valami könnyű nőcske vagyok. Na de ezt nem is tiltja semmilyen törvény. Bár az igaz, hogy munkatárssal nem jó dolog ilyen vagy olyan kapcsolatba bonyolódni. Valaki mindig megüti a bokáját, aztán ha szakításra vetemednek, akkor utána jön a kellemetlen hallgatás egymás társaságában. Mert hiába is akarják elkerülni egymást, nem fog menni, mivel egy helyen dolgoznak. Ami itt még jobban nehezíti a dolgot, hogy egy bentlakásos intézményről beszélünk, bár én sose laktam benn. Már az elejétől fogva lenn éltem a faluban. Először a lakásban, majd pedig Karácsony óta a régi vadászházban.
Ahogy tanár lettem megváltoztak a dolgok. Már csak minimális szinten se engedtem közeledni őket. Vagyis, hogy teljesen pontos legyek, amíg megmaradtak a normális kedveskedések szintjén, addig nem szóltam semmit. De voltak olyanok, akik nyíltan kijelentették, hogy mit szeretnének. Mondjuk várható volt, hogy az iskola kemény csávói majd bepróbálkoznak, legalább egy menet erejéig, de őket is elküldtem. Nem kell nekem a fejfájás és idegeskedés. Egészen addig így voltam a dolgokkal, amíg meg nem ismertem Viktor. Ő azonnal levett a bájos, kisfiús mosolyával a lábamról. Bele is mentem sok dologba, amivel ha kiderült volna megüthettem volna a bokám, de nem érdekelt. Annyira nagyon nem érdekelt... Most pedig ott tartunk, hogy itt gyanúsítgat, és úgy érzem, hogy ez az egész ügy halálra van ítélve. Hogy őszinte legyek, most jutottam el arra a szintre, hogy feladom. Nem várok rá tovább, hanem szépen továbblépek, és ezt a mostani viselkedésének köszönheti.
Lábammal kilököm a széket, és már lépek is ki az asztal mögül, közben pedig már bújok is bele a kabátomba. Felkapom a sálamat az asztalról, és a nyakam köré tekerem. Elindulnék a pult felé, de ekkor Viktor bocsánatot kér. Rosszallóan megrázom a fejem.
- Hagyjad Viktor...ezt már elrontottad, tök mindegy. Szerintem nincs többet miről beszélnünk. További sok sikert...- hangomból némi gúny sugárzik, és ez az arcomra is kiül. Igyekszem lenyugtatni magam, és egy hatalmasat sóhajtok. *Nyugalom Vanda, fő a nyugalom* -kántálom magamban. Még mielőtt távozok teszek egy utolsó megjegyzést.
- Én tényleg szerettem volna tőled többet. De ha már most így vélekedsz rólam, akkor nincs értelem tovább folytatni. Bizalom, Viktor....bizalom... - egy mosolyt erőltetek arcomra, melyről lerí, hogy megjátszott. Odalépek Viktorhoz, majd adok egy puszit az arcára, végül mielőtt elhúznám az arcom, suttogva közlöm, hogy: Viszlát Kolléga!
Elhúzódom, majd az ajtó felé indulok.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. március 29. 15:07
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 1. 23:23 | Link

Vanda

Ha azt kérdeznék, hogy ki az év balekja, akkor valószínűleg Viktort lehetne minden szó nélkül megválasztani, hiszen ez az egész nem igényel magyarázatot. Oda van egy tanáráért, na meg egy menyasszonyért is. Egyik jobb, mint a másik. Bár a tanári státusz már nem galiba, de amit most csinál bizony rendesen elrontja az esélyeit arra, hogy bármi is kisüljön ebből az egészből.
 - Tudom... - Csak ennyit nyög ki Vanda szavaira, mi mást is mondhatna? Kérjen még egyszer bocsánatot, esdekeljen érte? Még persze azért helyrehozhatná, tud ő úgy teperni egy lányért, de ez a kiakadás, ez a dráma ráébresztette őt arra, hogy neki erre nincs szüksége. Az anyja is egy drámai hősnő volt mindig is és ezt akarta elkerülni a legjobban. Nem bírja Viktor a nagyon heves vitákat, amelyekben a bolhákból elefánt van csinálva. Az nem neki való. Ő ehhez túl gyerek még, túl csapodár és persze túl laza is. Most is akármennyire is sajnálja, nem tudja igazán felnőtt férfi módjára kezelni a helyzetet, csak annyit tud tenni, hogy lazán kezeli, és túlteszi magát rajta.
 - Tudom, hogy egy hülye barom vagyok és tényleg sajnálom. Neked is minden jót, talán egyszer majd felnövök... - Szomorú arckifejezés ül ki rá, a megszokott kisfiús mosoly most nincs sehol. Hülye, mert nem tesz semmit, de tudja, hogy így teszi a leghelyesebben. Most magában is rendeznie kell dolgokat és nem hitegetni valakit, hogy aztán azt még inkább pofára ejtse. Legalább ennyiben úriember maradt, ha másban nem is. Ilyenkor az apja valószínűleg nem lenne rá büszke, én sem vagyok rá. De hát mindenkinek vannak baklövései, nem igaz? Nekem is volt már egy pár.
Amikor Vanda elindul az ajtó felé Viktor már nem nyúl ismét utána, nem látja most értelmét, hagyja, hogy kisétáljon az ajtón a vélavérű szépség. Részben szánva, részben nem a délutánt. Jobb a tiszta víz a pohárban, még ha az a pohár onnantól már nem éppen közös pohár.
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed