36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 8. 21:20 | Link

Ábel

Igazán ritkán járok le a faluba, de az egyik szabad hétvégémen úgy döntök, hogy épp ideje lenne kidugni a fejem a szobámból, elvégre a tanuláson és a rajzoláson kívül is van élet. Miután eldöntöm, hogy a kikapcsolódásra a cukrászda lesz a legjobb helyszín, a ruháimat is kiválasztom. Kopott, kék farmert és egy zöld, V nyakkivágású, rövid ujjú felsőt húzok fel, majd néhány gyors mozdulattal befonom a hajam, hogy ne zavarjon. Lassan, mélyeket lélegezve sétálok le a faluba, nem sietek, elvégre kikapcsolódás céljából indultam el. A cukrászdába lépve meghitt hangulat fogad és kellemes süteményillat. Választok egy üres asztalt, majd letelepszem mellé és várom, hogy felvegyék a rendelésem. Az étlap segít a döntésben, bár egy pillanatra megrettenek, hogy nem leszek képes választani, mert közben észlelem a bőséges kínálatot. Sokáig vacillálok a mentolos forrócsoki és a kamilla tea között, végül az utóbbit rendelem meg egy szelet Mozart-tortával együtt. Míg várok, előveszem a táskámból a vázlatfüzetemet és az üzlet előtt elmenőkről készítek krokikat, de ebbe a tevékenységbe nincs időm belemélyedni, mert megérkezik a süteményem és az italom. Megköszönöm, majd megkóstolom a cukrászati remekművet, amit hirtelen finomabbnak ítélek, mint amilyet én képes vagyok sütni. Rögtön meg is fogadom, hogy alkalomadtán eljövök még ide. Falatozás közben a környezetemet szemlélem és egészen belemerülök ebbe a jóleső, nyugodt érzésbe, ami egészen addig tart, míg a könyökömmel véletlenül le nem lököm a csészét. Pechemre egy általam ismeretlen srác éppen az asztal mellett sétál el, így a tea nagy része eláztatja a nadrágját a combjától a bokájáig, talán még a cipőjébe is jut. Bár a csészét még épp időben elkapom, így az nem törik darabokra a járólapon, de a fiúért már semmit sem tehetek. Ennek ellenére megpróbálom a szalvétámmal felitatni a ruhájáról a felesleges folyadékot, bár tudom, hogy a teával az a kisebbik gond, hogy nedves. A nagyobbik az, hogy a benne lévő cukor miatt ragad is.
- Bocsi, nem akartam - csak hebegek és nem tudom, mit mondhatnék még azon kívül, hogy nagyon sajnálom. Ezt gyorsan ki is mondom, mert bár bocsánatot kértem, de úgy érzem ebből sosem elég: - Nagyon sajnálom. Van az a varázslat, amivel ki lehet tisztítani, de most hirtelen nem jut eszembe.
Rápislogok hatalmasra tágult bocsánatkérő szemekkel és remélem, hogy nem haragszik nagyon. Aztán hirtelen jön egy ötlet, amivel talán kiengesztelhetem a fiút.
- Meghívhatlak valamire? Cserébe. Mármint inkább bocsánatkérésként - talán nem néz nagyon ostobának, de én annak érzem magam. Vörös fejjel, kezemben a már semmire se jó szalvétával várom a válaszát, és közben nagyon örülök neki, hogy nem a forró csokit választottam.
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 10. 19:09 | Link

Aileen

Épp jó napom volt. De tényleg, szinte szivárványt hánytam mindenkire, aki szembeérkezett velem a faluban, de hangsúlyozom, csak szinte. Reggel a kedvenc pólómat vettem fel, és kivételesen a zoknijaim után sem kellett fél órát kutakodni, és ezek még csak a kezdeti sikerek voltak. Persze semmi nagy dologra nem kell gondolni, ilyen apróságokon múlik a boldogság, nálam legalábbis.
Úgy határoztam, hogy ennek az idilli napnak az örömére eszem valami édességet is, szóval lemásztam a faluba, hiszen volt időm bőven. Nem siettem túlzottan. Komótosan sétáltam be a cukrászdába, és még ennél is ráérősebben indultam kiválasztani, mit szeretnék enni - vesztemre. Lesből támadva egy ismerősnek tetsző lány leöntötte a lábamat egy egyelőre beanozosíthatatlan cuccal. Pár másodperc múltán megsejtem, hogy tea lehetett újkorában, ugyanis addigra az agyamig eljut a kamillaillat, meg az ital hőmérséklete.
 - Jujjujjujjuj, ez meleg - állapítottam meg, eleinte fel sem fogva, hogy merénylőm bocsánatot kért. Miután elmúlt a kezdeti sokk, csak akkor pillantottam rá. Kicsit zavarba jöttem a nagyjából korombeli, csinos lány láttán, aki eléggé megszeppent a baleset miatt. Legalábbis sejtettem, hogy baleset lehet a dolog nyitja, bár sosem lehet tudni.
 - Semmi... semmi baj - igyekeztem megnyugtatni. Tényleg nem éreztem haragot, ezt talán a jókedvem tette, és reméltem, hogy a lány nem érzi magát nagyon kellemetlenül miattam. - Nekem sem ugrik be - tettem hozzá a fejemet csóválva, halvány mosoly kíséretében. Azt hittem, a párbeszéd itt le is záródik, de meglepetésemre a támadó nem hagyja annyiban a dolgot, és felajánlja, hogy meghív valamire. Kicsit kínosan érzem magam, hogy már készülök belemenni az ajánlatba, mégsem kéne kihasználni egy ember lelkiismeretfurdalását, de nem is akartam elutasítani a kedves ajánlatot.
 - Hát... oké - adtam be a derekam, és rámosolyogtam a lányra. - Köszi szépen.
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 11. 20:29 | Link

Ábel

Sajna a fiú sincs tisztában a tisztító varázslattal, nekem pedig továbbra sem jut eszembe, pedig úgy néz ki, nagy szükség lenne rá. Szerencsére mosolyog, ezért reménykedem benne, hogy nem mérges rám túlzottan. Viszont nem hagyom, hogy egyszerűen elsétáljon, ragaszkodom hozzá, hogy meghívhassam valamire és nagy megkönnyebbülésemre igent mond. Nem is tudom, hogy mit tennék, ha elutasította volna, semmi más ötletem nem akad, amivel kiengesztelhetném.
- Jajj, de jó – mosolygok rá és invitálom az asztalomhoz, bár talán előbb a nadrágjával kéne kezdeni valamit, elvégre biztos nem lehet túl jó érzés nedves ruhában lenni. Eme problémámat az asztalunkhoz érkező pincérnő oldja meg egy gyors pálcaintéssel. Végre megnyugodhat a lelkiismeretem, elvégre minden általam okozott probléma el lett simítva.
Már csak az a gond, hogy nem tudom miről is beszélgethetnénk a fiúval. Ekkor eszembe jut, hogy még be sem mutatkoztam:
- Oh, de udvariatlan vagyok! – kiáltok fel, majd nyújtom felé a kezem – Aileen Aurorának hívnak, de a nevem szinte bármilyen becézési formájára hallgatok.
Mosolyogva várom, hogy ő is bemutatkozzon, majd visszaülök a helyemre és a fiú felé nyújtom az étlapot, hogy választhasson. Közben észreveszem, hogy sikeresen összeteáztam a kis füzetemet is, amibe a rajzokat készítettem. Egészen elszomorodom tőle és persze dühös is vagyok magamra az ügyetlenségem miatt, ami általában nem is jellemző rám.
Persze próbálom túltenni magam az elázott füzeten, elvégre a fiúnak nagyobb gondot okoztam, mint amilyen egy könnyen pótolható jegyzettömb ügye. Közben rendelek egy újabb teát, ha már az előzőt sikeresen elpocsékoltam. Míg a rendelésünkre várunk próbálok beszélgetést kezdeményezni, de egyelőre nem jut eszembe megfelelő téma, az időjárást pedig nagyon kínos lenne szóba hozni, mert abból egyből észrevenné, hogy nincs semmi beszédtéma ötletem. Így hát csendben maradok és remélem, hogy a fiúnak akad majd valami mondanivalója és nem fogunk kukán ülni egész végig.
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 11. 21:45 | Link

Aileen

A teás nadrág problémája engem is elég élénken foglalkoztatott, de szerencsére a dolog meg lett oldva a jótékony pincérlány tettrekészsége miatt. Elkellett rajta gondolkoznom, vajon mit tehettem, ami miatt kapok egy ingyen italt, és mégcsak nem is teától tocsogva kell elfogyasztanom. Égi adomány. Amikor a lány felkiált, miszerint udvariatlan, érdeklődve felkapom a fejem. Az udvariatlanág fogalmát nálam egészen más meríti ki, kiváncsi vagyok, mit talált ki a szőke a saját rovására. Sosem értettem, az emberek miért tartják udvariatlanságnak, ha nem mutatkoznak be, és most sem világosodtam meg, legalábbis ezt illetően, de legalább nem kellett szőkének becéznem magamban Aileent.
 -Minden becézési formára... - ismétlem mosolyogva. - Mit szólnál az... Alikához?
Természetesen sokkal debilebb becenevet is kitalálhattam volna neki, de nem akartam kínozni, hiszen épp az imént hívott meg egy italra, meg hát nem is ismerem annyira, hogy tudjam, hogy reagálna egy hasonló esetre.
 - Én Kormos Ábel Oberon vagyok - mondtam, szinte élvezettel kimondva a harmadik nevem. Mindig szórakoztatott, amikor az emberek elképedtek, meghallva, hogy Oberonnak hívnak, nehéz volt komoly képet vágni hozzá. Kiskoromban volt rá példa, hogy egy óvónéni azt hitte, szórakozom vele, mert előttem aznap egy gyerek büdös parasztként mutatkozott be neki. A tekintetem a füzetre vándorol, amit eláztatott, és egy pillanatra lelkiismeretfurdalásom támad. Elvégre az én nadrágom megszáradt, de... megálljt parancsoltam a gondolataimnak. Elvégre miért is ne lehetne ugyan úgy megszárítani a füzetet is? Felidéztem a varázsigét, amit a pincér mondott, és reméltem, nem vallok kudarcot vele Aileen előtt, az azért mégiscsak kínos volna. Előhúztam a pálcám, és suhintottam a jegyzetfüzet felé. Az szinte hihetetlen módon azonnal megszáradt. Nem tudtam, hogy a ceruzavonáok sértetlenek lesznek-e, de ahogy megnéztem a rajzot, úgy tűnt, vissza tudtam fordítani a folyamatot, amin én lepődtem meg a legjobban. A rajz nem volt csúnya.
 - Gyakran rajzolgatsz? - kérdeztem Ali pasát mosolyogva.
Utoljára módosította:Kormos Ábel Oberon, 2013. május 11. 21:45
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 13. 09:26 | Link

Ábel

Alika?! Na, így sem használták még a nevem, de azért nálam még mindig az Ilcsi viszi a pálmát. Végül is az Alika nagyon aranyosan hangzik, egy kicsit talán túlságosan is, de elfogadom, elvégre nincs benne semmi sértő.
- Tökéletesen megfelel, de csak, hogy tudd, te vagy az első, aki ilyen formában használja a nevem – mosolygok rá, majd érdeklődve hallgatom az ő bemutatkozását.
- Mindig érdekesnek találtam azokat az embereket, akiknek két keresztnevük van. Te melyiket használod? Egyébként az Oberont Christoph Martin Wieland műve után, vagy az abból készült opera után kaptad? Nagyon tetszik, bár ha én kaptam volna ezt a nevet, lépten-nyomon zavarba jönnék, ha úgy kéne bemutatkoznom, mint a tündérek királya. – ezt kimondva kissé meglepődök magamon és azonnal visszakozom is, elvégre nem akarom megsérteni – Nem azért mintha annyira furcsa lenne, na meg hát én nem is kaphattam volna ezt a nevet elvégre lány vagyok. – Hát azt hiszem nem sikerül kivágnom magam a helyzetből, inkább megpróbálok gyorsan témát váltani, persze csak akkor, ha még mindig az asztalnál ül és nem hagyott ott már réges-régen a bunkóságom miatt.
- Egyébként te láttad az operát? – hát a témaváltás sem sikerül, de nem is tudom, mit várok magamtól. Természetes, hogy kommunikációs készségem és empátiám akkor hagy cserben, amikor szükségem lenne rá és helyette csak logikus gondolkodásomra és gyakorlatiasságomra támaszkodhatok. Márpedig az opera ezek szerint a témához tartozik.
Közben a fiú egy varázsige segítségével megszárítja a füzetemet, ami miatt én nagyon hálásan és boldogan nevetek fel, szinte, mint egy kisgyerek. Szinte rózsaszín ködben úszom az örömtől, úgy látszik engem könnyű boldoggá tenni.
- Igen, szinte mindig, ha alkalmam adódik rá – bólogatok még mindig nem térve vissza a józanság talajára – Szerintem ez az egyetlen dolog, amiben tényleg igazán jó vagyok. Neked van valami hobbid? – kérdezem hirtelen, mert érdekelni kezd a fiú, aki most már egy valóságos hős a szememben, elvégre megmentette az én drága rajzaimat.
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 14. 19:29 | Link

Aileen

Egészen felvillanyozott, amikor megtudtam, hogy én illetem először ezzel a névvel. Ami elég bugyuta, ha belegondolunk, de hát az Ali pasa azért mégiscsak túlzás lenne. Gondolkozom rajta egy darabig, hogy ezt a gondolatomat megosszam-e vele, de inkább nem akartam az idiótaságaimmal traktálni szegényt.
 - Hát, igazából mindkettőt - feleltem neki vállvonogatva. - Mindenkinek más tetszik meg. Bár inkább az Oberont hallom vissza, megkurtítva egy kicsit. Ob, Ober, meg ilyesmi.
Az ezután következő kérdése kicsit elgondolkoztat. Gondolkoztam rajta, hogy hasból rávágjam-e valameiket, de maradtam az  őszinte válasznál.
 - Hú, fogalmam sincs, majd utána kérdezek - nevettem. Aileen egy kicsit még magyarázkodott, nyilván meg kellett volna sértődnöm a kijelentésén, de megértettem, mire gondol. - Hát, Titánia még lehetsz. Az sem túl elterjedt - vigyorogtam rá.
Ismét olyan kérdés, amire nem számítok. Egészen vicces rám nézve ez a beszélgetés, hiszen az ember logikusan gondolhatja, hogy mindent kiveséztem, amiben bennevan a nevem.
 - Nem, az operát nem láttam. Viszont volt szerencsém játszani egy lebutítottabb verziójú színdarabban - meséltem neki, és a poént a végée hagytam. - A vicces az, hogy Puck szerepét kaptam.
Egészen felvidít az emlék, nem mintha rossz kedvem lett volna. Ezután jött a megszárítós jelenet - jó volt látni, hogy a lány mennyire örvendezik a dolognak. Megnézegettem a rajzokat, ezútal kicsit alaposabban, tényleg nem voltak rosszak. Kicsit meglep a lány kijelentése, miszerint ez az egyetlen, amiben igazán jó. Sejtettem, hogy egy önbizalomhiányos egyénnek hozott össze a sors.
 - Hát, ebben egéz biztos jó vagy, de hogy felhozzak valamit a javadra, még senki nem kezdett el velem operákról beszélgetni - nevettem. Nyomhattam volna egy monológot a rohanó világról, ahol az embereknek nincs ideje operába járni, de hát én sem láttam, akkor minek beszéljek hülyeségeket? - Úh, hobbi... kiskorom óta hegedülgetek. Azt hiszem, ennyi.
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. május 17. 12:05 | Link

Ábel

- Oberon – ízlelgetem kicsit a nevét, mert nekem valahogy nagyon „fantasy”-s – Végülis akkor szólíthatnának Ronnak is. – nézek rá végül félig-meddig kérdőn, mert, ha nincs kifogása a nevezet ellen, akkor én valószínűleg ezentúl így fogom hívni. Legalábbis addig biztosan, amíg itt ülünk a cukrászdában, utána meg lehet, hogy nem is fogunk találkozni többet. Elvégre a legjobb barátomat sem tudom, hogy mikor láttam utoljára, el is kéne hívnom valahova majd, mert lassan már azt is elfelejtem, hogy néz ki. Na, jó, ez nem túl valószínű.
Közben azért jár az agyam egyéb becézési formákon is, elvégre nekem ebben már gyakorlatom van az ismerőseim révén: ahányan vannak, annyiféle néven szólítanak. Viszont az Ábelben és az Oberonban nem látok túl sok lehetőséget a rövidítésre, lehet, hogy egyszerűen Oberonnak kéne hívnom őt, elvégre lehet, hogy nem is szereti, ha becézik. Volt már olyan ismerősöm, aki hideglelést kapott attól, ha nem a „teljes” nevén szólították.
Közben választ kapok a kérdésemre, melyben nevének eredetét firtattam és természetesen nem tudom meg, hogy melyik említett kulturális terméknek volt köze az elnevezéséhez. Mondjuk, nem mintha én tudnám, hogy miért lettem Aileen, valószínűleg azért, mert jól hangzott.
- Én, Titánia? – nézek rá kicsit meglepődve, mert bár poénnak kéne vennem, mostanában kicsit máshogy működik az észjárásom, mint korábban. Szóval nekem ebből az jött le, hogy egy fiú épp most nevezett a tündérek királynőjének. Egy pillanatra lesütöm a szemem és inkább a süteményem maradékát veszem szemügyre, majd végre a humorérző receptoraim felfogják a poént. Könnyedén felnevetek, mintha nem is én akartam volna elpirulni az előbb, majd megrázom a fejem:
- Egyelőre elégedett vagyok a nevemmel, különben is szerintem hozzám sokkal jobban illene a Szaraszvatí név – talán kicsit kihívóan nézek rá, hogy tudja-e kiről beszélek, de közben pirulásomon próbálok úrrá lenni, elvégre épp most jelentettem ki, hogy nekem kevés a tündérek királynőjének neve, nekem egy hindu istennőé lenne pont megfelelő.
Jól jön a témaváltás és, mikor a fiú megosztja velem, hogy mikor alkalma volt játszani egy - a történetet feldolgozó - színdarabban, még csak nem is Oberon szerepét kapta. Mulatságosnak hangzik a dolog, nevetek és úgy látom, hogy a fiú sem szomorkodik különösebben emiatt. Ezután megszárítja a füzetem és én a hősöknek kijáró tisztelettel nézek rá, miközben bólogatva hallgatom, amit mond.
- Oh, de jól hangzik. Én nem tudok játszani semmilyen hangszeren. Úgy látszik a rajzolással kimerítettem az összes művészi vénámat, mert a zenéhez egyszerűen nincs érzékem. Viszont imádom hallgatni – mosolygok rá és már meg is fogalmazódik a fejemben a kérés, hogy talán egyszer, majd őt is szívesen meghallgatnám, de végül nem mondom ki, elvégre még csak most találkoztunk és lehet, hogy ez után nem is fogunk többször.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed