37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. május 23. 16:42 | Link
Róza

Eddig igyekeztem minél inkább titokban tartani, főleg Rosie előtt, hogy milyen nagy változáson mentem keresztül. Nem akartam, hogy úgy érezze, ezzel rá akarom erőltetni a dolgot, vagy ilyesmi, mert ez az utolsó dolog, ami szándékomban áll. Viszont ő egy olyan motiváció nekem, akár mint barát, akár, mint több, ami arra sarkall, hogy jobb ember legyek. Nem hittem volna, hogy el fogok jutni idáig, és most mégis itt vagyok. Egyszerűen arra vágyok a leginkább, hogy büszke legyen rám. Furcsa fordulatokat vett az életem, szó szerint egy fél pillanat alatt, de be kell vallanom, imádom a dolgok jelenlegi állását, és most már csak abban reménykedhetek, hogy az elkövetkezendő időszakban is ez a felemelkedés fog következni. Szeretném végre meglépni a következő nagyobb lépcsőket.
Amikor a bogolyfalvi nagy óra elkezdi az éjfélt ütni, kilépek a cukrászda ajtaján. Péntek van, fél órája zártunk, és mostanra már csak én maradtam itt. Először Kata az új pincérlány készségesen jelentkezett, hogy marad, valószínűleg azért, mert ő az új meg a kisgyerekes, és fél, hogy elküldeném, pedig eszemben sincs ilyet tenni. Hiába mondom neki, megértem, hogy aggódik, mert a korábbi munkahelyeiről is azért küldték el, mert gyereke van. Kedvesen és végtelen türelemmel mondtam neki, hogy még át kell néznem a raktárt, így maradok én, menjen csak nyugodtan. Néha nagyon meg tudok lepődni az ilyeneken.
Leülve a lépcsőre, a hátam az ajtónak vetem, és először a csillagokat nézem, majd lehunyva a szemem, hallgatom a pubból kiszűrődő zenét. Kicsit hiányzik ugyan a kocsma, de most eléggé előretekintőnek érzem magam, sikeresnek és végre egy olyan utat érzek a talpam alatt, ami akár hosszú távon is lehet biztos és sikeres. Mondjuk ehhez a magabiztossághoz most éppen rezeg a léc, de hát ma úgy néz ki, minden elválik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 28. 18:23 | Link
Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény



- Czukorvarázs? Érdekes, de ameddig van ott kávé, nekem tökéletes. Meg amúgy is, valami süti is jó lenne, a végén még el fog fújni a szél - lepillantott a hasára, ami sosem volt valami nagy.
Nem volt különösebben szerencsés lány, nem arról van szó, hogy jó génjei lennének. Biztos az is közrejátszhat valamennyire, de ami fontosabb volt, hogy rengeteget mozgott. Sosem telt el nap, hogy ne sétált volna legalább 3 kilométert, még akkor is, ha már rég elsajátította a hoppanálást.
- Ez lesz az, igaz? - kérdezi hangosan, a választ alig várta meg, már be is lépett.
Az isteni illatok miatt már tudta, hogy lehet nem is lesz elég neki egy süti, minimum kell kettő. Legszívesebben végigpróbálna mindent, amire lehet hogy majd sort is fog keríteni.
- Szóval nővérkedés - tért vissza a korábbi témájukhoz. - Az is király lehet, bár gondolom nincs túl sok dolgod ilyenkor. Végre van napfény, kevesebb beteg lehet, meg amúgy sem hiszem, hogy olyan nagy lenne a falu létszáma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 2. 17:11 | Link
King Jr David

Mivel a mugli torták és édes sütemények megnyerték a tetszésemet, ezért úgy gondolta, hogy leugrok egy kicsit a Kastélyból a Cukrászdába. Sok idegent láttam, de ez most a legkevésbé se zavart. Talán csak azért, mert már egy hónapja nem ettem édességet, a kastélybelieket leszámítva. Megláttam egy szép kis malmot ami forgott, és a felirat szerint valamilyen hűsítő bűbájjal volt kezelve. Odamentem a pulthoz, és egy olyan két-három perc múlva le is ültem egy üres asztalhoz. Ekkor felbukkant egy elég ismerős alak, de mivel a fény felől jött, ezért nem láttam egész jól.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 16. 02:48 | Link
Mr Westwood
her | nemsokkal ezelőtt

A fogai egy pillanatra az ujjam karcolták, mire elnevettem magam, de megpróbáltam azért csúnyán nézni rá. Ez régen is elég sokszor megesett, ugyan próbáltam úgy tenni, mint akit zavar, de valahogy sosem jött össze a dolog. Szerettem, minden egyes apró dilijével együtt, még akkor is, ha néha kivett velük az idegből. De komolyan.
- Pedig kéne, az csúnya fertőzés - ráztam meg a fejem, de úgy, hogy még a hajam is belelengett, mire kicsit elnevettem magamat. Asszem ezt nem egészen így terveztem.
- Oh, hogy erre konkrét válaszaim kéne legyenek? Talán legközelebbre kitalálok valamit, de nem volt betervezve egy hirtelen találka veled, ma délutánra. - Ha egészen őszinte akarok lenni, leginkább semmikorra. Nem hittem, hogy mi még összefutunk, ez egy nagyon nagy világ és azóta sok idő telt el. Az sem szükségszerű, hogy megismerjen, rengeteg emberrel találkozott már akkor is. Totál érthető lenne, ha ennyi év után csak a deja vu maradt volna meg.
- Tudom, ismerlek, előtte se vettél - vontam meg a vállamat. A legtöbb fiú nem lelkesedik már az ilyesmikért, ő meg már eléggé pasi volt, most meg... férfi, azt hiszem, kézenfekvő, hogy nem vesz illatos radírt. Pedig az nagyon boldoggá tudja tenni az embert, ha tehetségesen használják és nem szakítja ki a papírt.
- Tudom. Furcsa, nem? - túrtam kicsit a hajamba, mielőtt elmosolyodtam volna. Nekem nagyon az volt, kicsit, mintha tegnap történt volna minden, másrészt pedig kínosan nem az enyém volt már, nem akaszthattam a nyakába a táblát, hogy: "ne bámuld, foglalt". Lehet, hogy nem vagyok túl ijesztő, mert néha méretben egy alpakka is képes überelni, de nagyon fel tudtam anno is szívni magam, ha jöttek a plázacicák.
- Ezt is tudom - sóhajtottam fel kicsit, mert valahogy sosem esett szó a címkékről, ha valami éppen tetszett, anno sem. Pedig én meg szoktam nézni és nem mindig tetszett, amit láttam. De most nem erről volt szó, nem tudott érdekelni, eléggé előtérbe került hozzá az egóm, hogy csak magamnak akarjam.
Azzal betipegtem és lelkesen kezdtem el szemügyre venni a sütiket, hogy milyet is kéne enni. Sok féle volt és mind elég jól nézett ki, még kicsit meg is korrant a gyomrom. Azt hiszem, édesség mindig jöhet...
- Ummmm, szerinted azt a habos málnásat válasszam, vagy a raffaello-labdacsot? - kérdeztem végül tökéletes tanácstalansággal az arcomon. Rég éreztem magam ennyire kétségbeesetten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Bornemissza Luca
Írta: 2018. június 17. 21:32
 | Link
Nagyon jót aludtam az este és kora reggel indultam el a Cukrászdába, megkívántam a csokoládét, talán 3 héttel ezelőtt ettem csokit? Le is mentem és kértem egy süteményt amit helyben fogyasztottam el. Van nállam egy csoki amit későbbre terveztem csemegének. Mikor végeztem az evészettel akkor indultam is vissza a szobámba, de kifele menet összefutottam egy cuki kis kutyával, nagyon aranyosnak tűnt. Óvatosan közelítettem meg nehogy el ilyesszem, megsimítottam a fülecskéit. Kedvesen szólitottam meg, hátha varázs kutya és tud beszélni.
- Hát te honnan kóboroltál el?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2018. július 8. 02:37 | Link


Maja-a itt vaan, új a babája, reméljük a hormonoktól nincsen szakálla.  Voot, voot!
Annyira hiányzott már a szőkeségnek Maja, és végre itt van! Sajnos most nem tudott elmenni meglátogatni őket olyan hamar, mint a múltkor, mert itt van ez az egész suli, meg a Levitával a káosz, de a faluban legalább összefutnak egy sütire. Mindig sütiznek, ez már kóros.
Alig várja, hogy megismerje Aniát. Lewyt nem akarta olyan sokat piszkálni a kicsivel, de azért ha összefutnak mindig Majával nyaggatja a házvezető-helyettesét.
Suli után egyenesen felszaladt a szobájába, lendületből megpörgetve lecsapta az ágyára az iskolatáskáját, szerencsére már védőbűbájjal ellátott tintásüvegei vannak, így nem lesz festékáradat a jegyzetein meg a tankönyvein.
Fürgén a ruhásszekrénye elé pattan, hogy a maradék iskolai cuccától, vagyis az egyeneruhától is megszabadulhasson. Negyven perc. Ennyi idő múlva futnak össze, úgyhogy iszonyatosan bele kell húzzon, ha nem szeretne elkésni. Túl rózsaszín, túl sötét, túl komoly.
Basszus már.
Miért van neki pónis pólója? vx=vo* cos alfa, vy= v0-g*t. Ferde hajítás, repül a szoba másik végébe.
- Nem igaz mháár. Hol vannak a normális nyári gönceim?- Fortyog félhangosan, amikor végre belefut a kellemesen lezser, nem túl hosszú, nem túl rövid pólójába, amihez már a kupac alján talált egy megfelelő sortot, a szandálja pedig a cipőspolcán pihen. A bolond időjárás miatt csupa meleg cucc volt elől, sosem talál semmit.
Még van ideje felfesteni egy gyors sminket – a suliba nemigen használ festéket. Épp csak valami fényes-barnás színt használ a szemhéjára, kihúzza vékonyan kékkel, összekeni a barna festéket spirállal, javít, rúzs, fésű, kistáska meg pénz felkap és szőkeség indít. A lépcsőket kettesével szeli az otthonukban, a nappaliban pedig belefut a családba.
- Mentem, sziasztok! – Köszönön el, ám édesanyja tudni szeretné, hogy hová, kihez és persze, hogy meddig. Miután kiderült, hogy nem egy fiúval találkozik és mindenki puszilja Maját meg a babát, az ikrek is szerették volna ellepni a cukrászdát. Persze, a baba is érdekli őket, de inkább arra pályáznak, hogy a lány meghívja őket fagyizni vagy valami.
Viki fürgén szeli át a régi lakónegyed macskaköveit, majd lefordul a vendéglátónegyedbe, ahol egyenesen betér a cukrászdába, hogy asztalt foglaljon maguknak. Ilyenkor mindenki fagylaltos kelyheket akar enni és ezer évig fel sem állni az asztaloktól. Mondjuk neki is ez a terve mára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 3. 17:18 | Link
Emily

Az eset, amikor egy fogadásnak szerelem a vége. Adtam egy esélyt Csanádnak. Szóval most együtt vagyok vele Huh. Tanítás után elmentem vele egy randira, és oké, vesztettem. Tényleg tetszik Csanád, az összes marhasága ellenére is.
– Két szelet sajttorta és egy csokistorta-szelet lesz – adtam le a rendelésemet a pincérnek, amíg én vártam barátnémra.
Ez azon napok egyike, amiket én úgy hívok: fenomenális. Felbecsülhetetlen értékű. Csanád, anyáék levele arról, hogy a nyáron a Balatonra megyünk nyaralni... eszméletlen.
Igaz, apró buktatók ma is akadtak: mint kiderült, nőttem, így máris 165 centi vagyok. Persze, a barátomat nem tudom lekőrözni. Az ő százhetvenöt centis magasságához még nyúlnom kéne nem is kicsit. A ruhatáram egy részét le kell cserélnem a nyáron, mert S-es helyett M-es lettem. Ez még tök elfogadható, nem vagyok egy hízékony alkat, sőt, mintha a kilók marsi légkört játszanának velem, tömhetem magam nyugodtan, nem lesz gondom belőle. Anya szerint ez azért van, mert rengeteget mozgok, és ők kimondottan örülnek a mozgékony természetemnek.
– Szia! – integettem Emily felé, amikor megláttam a buksiját a tömegben. Péntek délután volt, úgyhogy nem csodálkoztam a tömegen. – Mindjárt jön a sajttortád.
Nem bántam, hogy elvesztettem a fogadást. Csanád is jól kiröhögött, hogy fizethetek, de a barátaimnak bármikor állnám a költséget, ha egy kis sütizésről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kimberly Cambelle
INAKTÍV


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 4. 15:04 | Link
Iszonyatosan nagy a hőség és az előrejelzés szerint enyhülés nem is várható.Minden diák tocsog a saját zsírjába, mint ahogyan én is.Sajnos a kilátások sem, nem igazán kecsegtetőek a jövőhétre nézve.Igyekszem magam hűteni, mármint ahogyan lehetséges, több kevesebb sikerrel. Hallomásból fülembe jutott a Czukorvarázs cukrászda, ahol rengeteg finom nyalánksággal várja  vendégeit. Sőt most kettőt fizet egyet ajándékba kap akciójuk van. Nem volt nagy kedvem elindulni ebbe a hőségbe, de nagyon megkívántam citrom alma fagylaltot.Össze szedtem minden erőmet  és leballagtam a faluba.Teljesen megizzadva bóklásztam, mire sikerült megtalálnom a Czukorvarázs cukrászdát, mivel a pontos címet nem igazán ismertem. A kirakat előtt ácsorogtam, nyálam csorgatva néztem a finomabbnál finomabb kínálatot. Elindultam a bejárat felé,hogy megrendeljem az adagomat, de arra eszméltem,hogy mezítláb vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 19. 12:56 | Link
Meglepetés vendég


Idegesen tördeltem a kezem. Reméltem, hogy Stella elfelejtette az alkut amit kötöttünk, mert az igazság az volt, hogy nem sikerült időt szakítanom egy randira. Kirill teljesen ellepett óratervekkel és vizsgákkal, emellett az egyetemen is utolsó hajtás van, hogy örültem ha az ágyba dőlhetek. Még a kicsik délutáni vigyázását is lemondtam egy pár napra, hogy össze tudjam kaparni magam.
De amikor megkaptam tőle a baglyot, hogy találkozzunk minden reményem elszállt. Miközben a találkahely felé caplattam, még felmerült bennem, hogy random elkapok egy embert az utcán, és elhívom kávézni. Mert ha nemet mond, akkor végülis teljesítettem a rám eső részt. Viszont mégsem csináltam meg az "igen" válasz miatt. Ugyanis akkor biztosan nem értem volna oda a czukorvarázsba.
Így kissé letörve, izgultan ültem be az asztalhoz, amit megbeszéltünk - igen, a levélben még ezt is konkretizálta -, háttal az ajtónak. Előbb érkeztem, de nem akartam rendelni. Inkább elkezdtem nézelődni, majd megakadt a szemem valamin. Egy cetli volt az asztal másik felébe csúsztatva, melyen összesen csak egy szó szerepelt: "Szívesen". Összeráncolt szemöldökkel vettem a kezembe az írást. Nem értettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. szeptember 4. 16:53 | Link
Eliza

Vizsgaidőszak. Vizsgaidőszak mindenhol. Tépázott idegek, magoló tanulók és a stressz összetéveszthetetlen bűze. Nos igen, ez jellemzi ilyenkor az iskolai légkört. És ez az, amiből nekem ilyenkorra már k*rvára elegem van. Szóval megkerestem a klubhelyiségben azt, aki a leginkább úgy nézett ki, hogy ráférne valami levegőváltozás (még akkor is, ha ez az új levegő igazából tökre csak a falu és semmi különös) és így megragadtam Elizát és levonszoltam a „kis“ negyedévest magammal a cukrászdába.
Úgyhogy most itt ülünk egymással szemben, előttünk temérdek sütivel, és igyekszünk úgy csinálni, mintha amúgy jóban lennénk. Mert hát jóban vagyunk, tényleg; legalább két és félszer ültünk már egymás mellett kviddicsmeccseken lelkesen szurkolva a sárkányok csodálatos csapatának (a felet mondjuk úgy értem, hogy volt amit nem tudtam végignézni, mert éppen meguntam az üldögélést), tehát nem vagyunk idegenek.
- Na jó, ha még egy szót szólsz a vizsgákról, akkor úgy elátkozom a kedvenc plüssödet, hogy azzal minden gyerekkori emléked tönkreteszem - fintorodom el, mert hát pont azért jöttünk ide, hogy kicsit kilépjünk a stressz-zónából. Arról mondjuk sajnos fogalmam sincs, hogy van-e plüsse, vagy szép gyerekkori élménye, de mindegy is. - Szóval ha megszólalnál a vizsgákról, akkor inkább rendelj magadnak egy forró csokit, és abba mondd - kacsintok rá, amint belekortyolok az én nagy, habos italomba. Nem is értem, hogy nézhetett anorexiásnak a múltkor az a bájgúnár a nagyteremben. Hátradőlve nyújtózom el kényelmesen a széken, miközben kibámulok az ablakon. Imádom a borongós időjárást, már tényleg csak arra várok, hogy eleredjen az eső is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 10. 15:07 | Link
Ervin


Délután 4 felé járhat az idő. Kint a szabadban egy kicsit fúj a szél, de ragyogóan süt a nap, úgyhogy a legtöbb diák a kastély falain kívül tartózkodik. Nem meglepő, hogy köztük én is.
Reggel, amikor felkeltem és megláttam, mennyire jó idő van kint, nagyon izgatott lettem. Az elmúlt napokban megállás nélkül ömlött az eső, így bentre kényszerültem, de ma végre elérkezett az idő, hogy magamba szívjak egy kis fényt és oxigént. Gyorsan kiugrottam az ágyból és magamra rángattam az első ruhadarabot a szekrényemből, ami a kezem közé akadt. Ezután megejtettem egy szintén tempósabb fogmosást, arcmosást, fésülködést, felkentem a kedvenc vörös rúzsomat, felkaptam egy könyvet és már ki is léptem a szobám ajtaján. Az udvarra érve körülnéztem, egy fát kerestem, aminek a tövében kényelembe helyezhettem magamat, hogy addig olvassak, míg annyira sötét nem lesz, hogy már a könyvet sem lássam a kezemben, nemhogy a betűket. Végül inkább egy fa helyett padra vágytam, vagy egy kényelmesebb fotelre, de a kastélyba se akartam visszamenni, ezért a falu felé vettem az irányt. A macskaköves utcákra érve egy-egy boltba betértem körülnézni. Voltam a könyvesboltban és az antikvitásban, végül pedig elsétáltam a Kis tavacskához. Úgy tűnt, mindenki a falu központjában tölti a szabadidejét, ugyanis a tó környékén egy árva lélek sem tartózkodott. Én ezt viszont egyáltalán nem bántam. A tótól pár méterre leültem egy padra, felcsaptam a könyvemet a 208. oldalon és onnan folytattam tovább a szerelmes történetet. Ám 126 oldallal később a hasam vészesen korogni kezdett, jelezvén, hogy egész nap egy árva falatot sem kapott.
Így jutottam vissza a faluba és így jutottam ide, a cukrászdába. Amikor elindultam, másra sem tudtam gondolni, mint egy szelet sült húsra, ám az utcán megéreztem az illatát valami édességnek, összefutott a nyál a számban és úgy döntöttem, megengedem magamnak, hogy először desszertet egyek és csak utána levest és másodikat.
Amikor belépek a helyiségbe, megcsapja az arcomat a bentről áradó meleg levegő és az ínycsiklandozó édességek isteni illata. Mintha a mennyországba csöppentem volna. Fényesség, tágas tér, mosolygós, boldog emberek és rengeteg édesség. Amint eljutok odáig, hogy becsukjam a csodálkozástól eltátott számat, hangosan köszönök, majd a bejárattól legtávolabbi asztalhoz ülök le. Előtte még leveszem a szövetkabátomat, a szék háttámlájára akasztom. Még csak most nézek végig a ruhámon, amit délelőtt olyan sietősen kaptam magamra. Magas sarkú bakancs, fekete nadrág, piros pulóver. Gyorsan magam elé húzom az asztalon pihenő étlapot, átnyálazom, mit fogok kérni, amikor a pincér majd odajön hozzám. A választék hatalmas, a legtöbb édességnek a nevét se hallottam még. De nem esek kétségbe, majd megkérem a pincért, hogy ajánljon valami finomat. Mikor már legalább azt sikerült eldöntenem, hogy forró csokit szeretnék inni, hátra dőlök, ezzel jelezvén, hogy készen állok leadni a rendelésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 21. 18:04 | Link
Szendrey Adél


Mostanában utálja a plusz feladatokat, de ez most komoly ügy, ezt jelzi az is, hogy az igazgató úr őt szemelte ki, hogy intézkedjen. Ez örömmel tölti el, hiszen a Napnál is fényesebben bizonyítja, hogy fegyelmi ügyekben ő a verhetetlen. Pár diák az iskolából, nem megfelelően viselkedett a Czukorvarázsban. Semmiképpen nem lehet annak nevezni, hogy italos állapotban törtek-zúztak ott, aztán jól leléptek. Az eset nem maradhat megtorlatlanul, ám az elkövetők kilétét homály fedi. Őt küldték, hogy derítsen fényt az ügyre, amiért is személyleírásért, esetleg fényképért, rajzért jött az illetékesekhez. Elégedett lehet magával, a kapott bizonyítéknak hála, szorul a hurok a garázdálkodók körül, így megengedheti magának, hogy a reggelijét itt költse el, tekintve, hogy a kastélyban már nem lesz semmi, mire visszaér, sőt ideje sem lesz, na meg az üzlet dolgozói felajánlottak neki egy ingyen fogyasztást. Ami ingyen van, azt pedig ő nagyon is kedveli. Legyen az bármi, nem válogatós. Most mégis tanácstalanul áll a pult előtt, szemlélve a sok finomságot, aminek egy része neki túl édes, másik része túl rózsaszín, a maradék meg túl gyümölcsös. Végül kér egy tükörtojást kétszersülttel, ha már ennyire kedvesek. Meg a sütemények miatt biztosan van tojásuk, azt meg már ő is megsüti, ha arról van szó. Biztosítják azonban, hogy természetesen elkészítik neki, addig foglaljon csak helyet egy kényelmes széken, ahol szimpatikus. Eleget tesz a felszólításnak, bár nincs sok ideje az órái miatt, de majd arra hivatkozik, hogy elcsúszott a beszélgetés, a diákok pedig biztosan nem lesznek csalódottak, hogy elmaradt az óra fele. Míg vár, előveszi a kis zöld noteszét és belefirkant pár nevet, akik gyanúsan részt vehettek a tiltott cselekedetben. Elmélyülten dolgozik, hisz ez agymunka és abban ő nagyon penge.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2018. december 29. 16:37 | Link
Moon Jun Seo


Sajtosroló. Nem az az átokvert, elégetett kakaóscsiga, ráadásul anyám rikácsolása nélkül. Ebben az évben túl ment minden határon, amikor az ügyvédem keresett telefonon. Nem is tudtam, hogy van ügyvédem. De van. Vagyis volt. Amíg azt nem mondtam neki, hogy ha még egyszer a közelembe jön, akkor távoltartási végzést kérek ellene is, meg anyám ellen is, sőt tönkreteszem egy életre. Nem nagyon szeretik, ha valakiről az terjed el, hogy zaklató vagy perverz.
Idő előtt kellett visszajönnöm, hogy intézzem a birtok ügyeit, de nem is zavart, csak nem szóltam senkinek. Anyám, ha akar valamit, Keszthelyen fog keresni, én azonban, nem leszek ott. De nem ám. Eszemben sincs visszamenni, mert bár a dolgot letudtam, el nem indultam. Helyette inkább ide jöttem, a mindig vidám színekkel tarkított cukrászdába, ahol kikértem hat sajtosrolót. Egész nap nem ettem semmit, sőt, pár napja már csak bekaptam egy-két falatot, a gyomrom nagy részét kitette a bánat meg az alkohol. Utálom ezt az időszakot, őszintén és nagyon. Viszont a hatalmas rolók isteniek, mosolyogva harapok bele az elsőbe már harmadszor. A vajas krém tökéletes, a sajt isteni. Imádom, ha valami jól sikerül, és nagyon szeretném, hogy ez a délután jó legyen.
Az elmúlt egy év Edictumjait is kikértem, így van időm egy kicsit elmerülni a pletykákban, illetve elmerengni azon, hogy milyen jó is volt az, amikor a jura korban én diák voltam itt. Edictumosként estem végső szerelembe az újságírás iránt, és itt szereztem meg az első sikeremet is. Persze álnéven, mert a botránykönyv eléggé, nos botrányosra sikerült. Azóta az ilyeneket inkább meghagyom Marjorie Manussennek, én magam pedig megmaradok az egyszerű önéletrajzoknál. A nevem és az arcom így is ismert, mégsem akar senki megdobálni száraz péksüteménnyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 432
Összes hsz: 857
Írta: 2019. január 4. 23:54 | Link
Thomas

Öltözék


Sokkhatás. Azt hiszem ennek lehet mondani azt, amiben jelenleg vagyok, még akkor is, ha voltam bent a kórházban, és láttam, hogy Cath ébren van. Beszéltem is vele. Szörnyen érzem magam, annyira rosszul vagyok a történtek miatt, hogy azt nem tudom elmondani. Főleg azért, mert mindenki, tényleg mindenki kedves velem. Pedig Brightmore vagyok. Annak a testvére, aki majdnem megölte a húgukat. Egy lány, betört fejjel fekszik a kórházban, pedig mindig segített nekem. Megtanított rengeteg dologra, meghallgatott, és amikor lázasan, rémálmoktól szenvedtem, átölelve vigyázott rám, melegített.
Ahogy a cukrászda felé sétálok, eszembe jut egy friss emlék. Erik, aki megmentett az egyik este, finom puszit nyomott a szám szegletébe, én viszont telibe a száját pusziltam, és nem tudom sem azt, hogy miért voltam ilyen bátor, sem azt, hogy jól csináltam-e. Nagyon sokat beszéltem róla, és kérdeztem, hogy hogyan kell jól csinálni, hogy ha egyszer egy fiú meg akar csókolni, akkor ne ijedjek meg, hanem jó legyen. Nem tudtam hallgatni, csak dőltek belőlem a szavak, egészen addig, amíg Cath ajkait nem éreztem a sajátjaimon, egyik kezét a derekamon, a másikat a tarkómon, és nem tudom, milyen hosszan csókolóztunk ott a szoba homályában, de végül azt mondta, hogy nem állítaná, hogy Denis csókol jobban kettőnk közül. A lányok szoktak ilyet csinálni, szóval semmi furcsa nincs benne, és nem is éreztem magam furcsán azóta se tőle. Örülök, hogy megtörtént. Kicsit olyan magabiztos lettem tőle.
A mai ruhámat, hogy miben jövök el forrócsokizni, magamnak kellett kiválasztanom, és nagyon nem tudtam, hogy mit is szeretnék. Szerintem az összes létező ruhát felpróbáltam, amit kaptam, és egyszerűen nem találtam megfelelőt. Én vetettem fel a forrócsokizást, de vajon Thomas minek érzékelte? Lehet, hogy ez egy randi? Nem! Semmiképpen sem. Thomas csak egy kedves fiú, aki nem szeretné megtudni, hogy mennyire jól csókolok, szóval ez nem randi lesz. De mi van, ha mégis igen? Tanácstalan vagyok!
Végül egy fehér felsőt, és rózsaszín, virágmintás szoknyát választottam, mert tudom, hogy a cukrászdában nagyon meleg van. Mint mindig, most is a fehér kabátomat húztam fel, és szinte megkönnyebbülés volt kilépni a friss levegőre. A ház azon részén mostanában úgy jövök el, mint, akit kilőttek. Nem akarok emlékezni. Ma boldognak kell lennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2019. január 31. 17:30 | Link
carolina


Kedvenc kolléganőmet már az utcáról megpillantom, amint egymagában üldögél az ablakhoz legközelebb eső asztalnál, és kisujját eltartva, elegánsan szürcsölget valami fancy löttyöt. Oké, még az is lehet, hogy nem tartja hülyén az ujját, csak odaképzelem - a cukrászda üvege könnyen megtévesztheti az embert...
Habár tudom, hogy odabent van, miután átlépem a küszöböt, és a vendégek érkeztét jelző csengőt az ajtó után a fejem is telibe találja, kétszer; miután a térdemet berogyasztva kapok a kis aranycsilingelőért, hogy a kelleténél inkább mégse csapjon sokkal nagyobb ricsajt; miután hosszas nézelődés után végül egy karamellás szelet és duplakávé mellett döntök, csak azután sétálok egyenesen a kollegina felé. Útközben fel sem nézek, és olyan természetességgel pakolok le vele szemben és húzom ki az addig érintetlen széket, hogy egy idegen szemnek úgy tűnhet, mi ketten együtt érkeztünk.
- Megesz a kíváncsiság, vajon melyik olasz tervező dobta piacra a legújabb pongyolás kar fashiont? - vigyorgok fel rá, most először pillantva az arcára. Carolina gyönyörű, mint mindig, bár a szépségéből lecsíp egy keveset az emlék, hogy a második randevúnkra elfelejtett megérkezni. Nem haragszom rá, dehogy, ha magammal kéne randiznom, én sem hiszem, hogy elmennék rá, de azért írhatott volna egy levelet. Bocs, Jason, de ez most nem fog menni, nem a te hibád, túl jó vagy hozzám, blabla. Ha egy kicsit is megerőltette volna magát, az ezernyi lehetséges kifogás közül csak talált volna legalább egyet, amivel lekoptathat. De nem, Miss Brown a kifogásomat belevágta a Dolce & Gabbana táskájába, és azzal együtt lépett le. Micsoda elegancia, oda ne szarjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 4. 23:54 | Link


Hétfő van, és szerintem ezt még soha korábban nem éreztem ennyire. Ma két gyerek vérzett össze, egy meg még mellé le is hányt. Persze, kicsi és beteg, ettől még minden volt, csak a napom fénypontja nem. Bár fix munkaidő... lenne... ennek ellenére leginkább az utolsó beteg távozásáig vagyunk, mi legalábbis a másik gyakorlatot végzővel. Ezért lehet, hogy fél kilenckor sikerült átszaladnom egy utcát és hazakeverednem, hogy egy tíz perces öltözés és sminkigazítás után ugyan ilyen sebességgel, a hatalmas sarkakon is, még időben lenyomjam a cukrászda kilincsét. Nem tudom megmondani mióta vágyom arra a szelet tripla sóskaramellás tortaszeletre, de most ölni tudnék.
Nem viccelek.
Az egyik idős néni rendesen meg is nézett, ahogy sebesen téptem fel az ajtót és lavíroztam el közte, meg a kedves unokája - gondolom, de sosem lehet tudni - között. Egy bocsánatkérő mosollyal azért utánuk pillantottam, még nem a pulthoz is estem, majdnem szó szerint, de egy HATALMAS hát volt előttem. De most komolyan, nincs erre valami szabály, hogy a kisebbek előre meg ilyenek? És ez még nem volt a teteje a pofátlanságnak, teljes ráncvonulat költözött a homlokomra, amikor megláttam, hogy a pultos kislány kiemeli AZ ÉN szelet tortám, majd kiteszi egy villával. Rántottam egyet az idő közben kicipzározott bőrdzsekimen, majd lendületesen átbújtam a fizetős kar alatt és elhúzva a sütit - és a villát is - megkerülve néztem rá.
- Nem nagyfiú, ez az enyém, nem kell az neked oda - néztem a hasára, bár addig még csak az arcára se, volt fontosabb! - Orvosi jó tanács!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. március 3. 19:23 | Link

Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Mély levegő be, aztán ki, aztán be, majd ki. Erősen legyezem a kezeimmel az arcom, mert annyira szép az új ezüstcsillámos szemfestékem, hogy nem akarom lesírni, de kerülget. Órák óta, annyira görcsben van a pocim is.... hogy csak két szelet torta fért eddig le. És most csak bámulok a grillázsomra. Fáj a szívem, de már arrébb toltam. Azt írta nekem Ezra, hogy muszáj beszélnünk. Mikor mondanak ilyet? Tuti meghalt valaki. Vagy feltámadt. Egyik rosszabb, mint a másik. Vagy valaki terhes, aki nem ő, az tuti. De minden olyan zavaros mostanában. Talán kicsit jobban el vagyok foglalva magammal és nem láttam mást? Ez régen is így volt, és nem szoktam bamba lenne. Látom hogy néz a szünetekben Emmára, és viszont, mikor én is bent vagyok az Előkészítőben, azt is tudom, Lia mennyire kedveli. De nem hiszem hogy ott gyerek lesz. Akkor Dávidról akarhat beszélni. Jézusom! Ezt inkább végig se gondolom, ott túl sok ész jutott két emberre, hogy ilyen történjen. Ha meg megölt valakit és ki kell mosni, tuti nincs nyom. Ha valakinek ennyire eszes a barátnője, tuti tud olyan módot, ami teljesen megúszós. Ezt Gabenek igyekszem nem emlegetni, de egyszer jól jöhet, ha véletlen megint olyan lesz a helyzet, amiben majd valaki közölné velem, hogy ez nem Ding. Ez nem az a Ding. Sok buta.
Már remeg is a kezem, remek! Felemelem a fejem és körülnézek, szerencsére annyira nincsenek sokan így újabb sóhajjal dőlök a sarokban lévő kis asztalnál a támlának és nézek kifelé az ablakon. Egészen addig, még meg nem hallom azt az ismerős lejtést és meg nem érzem a megszokott illatot.
- Nem én voltam - szögezem le fordulva is a közeledő alak felé, csak ekkor emelve rá a tekintetem. Nem tudom mit tettem, mert bárhogy számolok, csak én maradtam listán, mint probléma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 22. 23:30 | Link
Anastasia Strakhova
#


Minden olyan kék, minden csak úgy áttör a köveken, mint a víz, és határtalan, mint az ég. Nem, igazából csak beleszerettem a festékes dobozon a színbe, így a tegnap esti bájitalos kísérletem a hajamon pompázik. Egyre jobban tetszenek a varázsmódszerek a hajszínezésre, még a végén lehet át is váltok. A pálca túl kimerítő egy idő után, hiszen használom a munkában is, otthon is, erre már nem hiszem hogy fölösen telik az energiáimból. És egy idő után unalmas, azt meg ki akarná? Én nem.
A cukrászda öltözőjéből is hallani a zsibongást, a konyha jól ismert zajait és a vendégeket is, ezért is jut el pontosan az infó, mikor a konyhára ér a pincér lány, miszerint valaki megrendelte a chef kedvencét. Ez még elég új itt, de népszerű is. el is vigyorodtam, hogy aztán még a fonatomat utoljára megigazítva mindkét oldalon benyitva elkérjem a jegyzettömbjét, és megkérjem, mutasson rá, ki is volt az. Ezt most személyesen intézem, a magam módján. Sokszor meghagyom a többieknek, hogy érdeklődjenek meg pár dolgot, színeket, illatokat, akár csak egy kedvenc szót, nagyban leíró az emberekről, de most úgy fel voltam dobva  a hajam szépségétől, hogy még a kötényt se kaptam fel, ahogy a pult mögé értem, majd felülve rá a szélén átfordultam felette. Nem, nem vagyok túl illedelmes darab, de a munkámért elnézik nekem. A talpaimra érve kerestem a szőke hajkorona tulaját és meg is indultam az asztal felé.
Intettem pár alaknak, megint másoknak köszöntem is, mert bár nem vagyok itt olyan régen, vannak minden nap betérő emberek, akiket negyedik naptól azt hiszed ismersz eléggé, pedig ez amúgy nagy tévedés. De sok dolgozó piheni itt meg a munkanapját, a nehézségeket és kapcsol ki. A cukor remek orvosság néha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. május 20. 18:29 | Link
Blossom Miles x randomrandi


Ha valamelyik szofisztikált szórakoztató egységbe megyek - lásd kocsma -, akkor biztos, hogy iszok. Tekintve, hogy nem kéne, mert bármikor jöhet a füles, hogy akció van, magamnál kell lennem. Nem fogom tagadni, hogy szeretem a munkám, és semmi pénzért nem adnám ki a kezemből, valami nemrég kiszabadult ficsúrnak az egyetemről. Még csak az kéne! Nem véletlen kerültem ebbe a pozícióba, és nem fogom hagyni, hogy elvegyék tőlem. Akárki is az.
És apám még szóba sem jött. Mennyire büszke, mennyire értékeli, hogy sikeresen elvégeztem mindent, ami csak szóba jött. Emlékszem, amikor bementem a dolgozószobájába elújságolni a hírt, hogy sikeresen elvégeztem mindent lágy jazz szólt a háttérben. Nem ez a mai elcsépelt szarság, hanem az igazi. Mosolygott, ahogy szokott, és olyan büszkeség csillant meg a szemében, amit a mai napig feltudok idézni, mintha csak tegnap lett volna.
Hány hónapja is történt? Halvány lila gőzöm sincs róla. De emlékszem a lágy jazzre, a büszke mosolyára, az erős kézfogására. Az egyik tizenhét éves whisky-jét bontottuk ki azon az estén, és olyan jólesően marta végig nyelőcsövemet - majd másnap a gyomromat -, hogy vétek lett volna abbahagyni. Meg is lett a böjtje, hajnalig beszélgettünk mindenről, amikor betoppant anyám és könyörgött, hogy hagyjuk már abba a pofázást, és menjünk aludni, mert elege van, hogy a morgásunkat hallja a másik szobában meg az elfojtott nevetésünket. A vége az lett, hogy anyám apám ölébe ült és így folytattuk a beszélgetést, mint egy család. Kivéve, hogy az ikrek ekkor sem voltak itthon, ami egyáltalán nem meglepő természetesen.
Az emlékre egy hatalmas mosoly teríti be arcomat, tekintetemet a csinos pincérnőre emelem, aki ki tudja mióta toporoghat mellettem.
- Egy menta teát - adom le rendelésem. Kitekintek a hatalmas üvegablakon, ahol az emberek fel s alá sétálgatnak gondtalan. Egy kisfiú megáll az ablak előtt és oldalra biccentett fejjel néz, de úgy csinálok, mintha nem venném észre. Menj innen, kérlek.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. május 23. 20:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. június 9. 20:15 | Link
Egyedül
(még)


A karomon egy halom tananyag kezdeménnyel. Atya-ég, hogy le vagyok maradva. Elhavazódtam mint Moszkva télen, s mi tagadás ehhez az is hozzájárult, hogy jó pár hetet azzal töltöttem, hogy ismerkedtem az iskolával, meg a faluval. Azért ennek is volt némi haszna. Annyi, hogy most álmodozó kék szemeimmel a cukrászda felé tekingetve sem esem orra, mert ide már szerintem vakon is eltalálnék. A genetika áldása, hogy amennyi süteményt és a meleg megérkeztével fagylaltot megettem, még nem gurulok. Kényelmes, fehér lenvászon maxi ruhában andalgok komótosan. Hajam jellegzetes fonott koszorúban öleli körbe glóriaként fejem, így nincs melegem. Viszont ez a frizura láttatni engedi a vékony pántos öltözet által nem fedett nyakamat, vállaimat és hátam egy részét. Nagyon sok dolog nem történt velem, mégis úgy érzem, ha nem adagolnék magamnak majd minden másnap édességet, belepusztulnék nyüszítve a fáradtságba. Nem emlékeztem rá, hogy a tanítás ilyen vesződséges. Mi lenne akkor, ha többen vették volna fel a tárgyamat? Lehet párszor a mentő vinne el, vagy intravénásan kellene bekötnöm magamnak folyékony csokoládét. No de nem szaporítom a szót inkább csak a lépteimet és odaosonok a számomra egyelőre egyedüliként ismert, még bocsánatos bűnök legszentebb szentélyéhez. A cukrászda előtt megállva elkezdem a kirakatot mustrálni. Azt nem mondom, hogy a nyálam csorog, de, hogy minimum három lehetséges kiszemeltem is lett a pillanat tört része alatt, az azért jelent valamit, nem?
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2019. június 9. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. június 25. 20:20 | Link

♔ | ♪ | ☞      


Ha eddig azt gondolta, hogy be van táblázva, most újra kellett értelmeznie ezt a kifejezést. Túl sok helyen próbál helytállni, és eddig nem zavarta, hogy legtöbbször beesik éjszaka - leginkább hajnalban - az ágyba, most már fokozottabban próbál figyelni magára. Elvégre nincs többé egyedül, nem lehet többé önző.
A pub dolgai szerencsére már rég betanult rendszerben zajlanak, több alkalmazottat vett fel és Chris miatt már alig tölt el ott pár percet hetente. Az egyetemen és a tanodában fix időpontokban vannak órái, de mivel nincs sok tanítandó csoport, ez még mindig tartható. A nagyobb falat a kaszinó, ahol szó szerint mindent látni akar. De itt is van segítsége, szóval kezd kialakulni újra egy normális életvitel, amivel ki tud békülni.
Épp ezért tud halálosan nyugodtan átsétálni a cukrászdába délelőtt. Szerencsére pont egy kevésbé forgalmas időpontot választott, egész gyorsan sorra is kerül.
- Csak nem a kedvenc cukrászomat látom? - kérdezte hangosabban, hogy ha Hattie épp hátul tevékenykedik, akkor is meghallja. - Kísérleteztél mostanában valamivel? - kérdezte, ahogy lassan szemügyre vette a mai kínálatot. Mióta megérkezett a csodacukrász, véleménye szerint sokkal színvonalasabb hely lett a Czukorvarázs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. július 28. 19:47 | Link
Fortuna nénje

Otthonról meglógott, milliomos szülök gyermekeként egész könnyű az élet. Nem kell olyan dolgok, mint a pénz aggódnod egy pillanatra se! Szeretnél valamit? Vedd meg az egész boltot, s máris a tied! Theon világ életében ebben a szellemiségben nevelkedett, s bár most limitált mennyiségű kézpénz áll rendelkezésére, őt ez cseppet sem hatja meg. Ugyan úgy költekezik, mint máskor is tette. Ittléte alatt már megpróbált elbirtokolni egy antikvitás valamint további kisebb boltokat is, persze eredménytelenül.
Most sem más a helyzet, Hófehérke tanácstalanul áll a helyzet előtt, mely' minden más embernek is feladná a leckét; az édesség kiválasztása. Korábban megpróbált beszélni a tulajjal, hogy ad x és y mennyiségű pénzt, aztán készítsenek  neki egy egész parfaitot de rögvest, de az emberek vagy nem értették a jó kis francia akcentusos magyarját vagy komplett idiótának nézték. Így hát körülbelül fél órányi eredménytelen várakozás után feladta, s leült, hogy tradicionális módon bonyolítsa le az ügyet, ahogy az átlag emberek is tennék.
A hely mint mindig, most is tömve van a falu és a kastély lakóival, ezért Theon kénytelen mással is megosztania a helyét, mikor egy elsőre teljesen ismeretlen nő az asztalánál elhelyezett másik szék tulaja után kérdez. Jó férfihoz híven tetőtől talpig megszemléli a hölgyet, s csak ekkor esik le neki, ki is az, aki előtte áll.
- Te? Itt? - Kerekednek el szemei, miközben arcából kifut minden vér. Ha az otthoniak rajta keresztül megtudják, hogy jelenleg Magyarországon tartózkodnak, lesz olyan galiba, amin még lehet ő sem nevetne. Na jó, egy kicsit igen, aztán pedig megásná a saját sírját, mert arra igazán nagy szüksége lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. augusztus 28. 17:29 | Link
VIII.

Biztosan voltatok reménytelenül szerelmesek tizenéves korotok elején. Nem? Á, hazudsz. Tuti, hogy voltál. Csak nem úgy, ahogyan én. Te lehet, hogy a kiszemelt haját húzogattad vagy csak egyszerűen piszkáltad. Mert ilyenek a kisfiúk. De vannak olyan kisfiúk is, mint én; daliás [aligha], jóképű [aha] és romantikus [tyű]. Igen, mondhatsz bármit. Én tudom, hogy meg fogom szerezni életem nőjét. Ha nem is lesz a csajom, akkor is biztonságban akarom tudni. Kedvel engem. És ennél több nekem most nem is kell. Kamasz kisgyerek vagyok, mit akarok én? Kérdezed te. Tudod, az emberek pletykálnak. Dolgokat, amikhez semmi közük nincsen. De erre valók a mugli valóság showk is, nem? Az érzés, hogy mindenki milyen rosszéletű szutyok, te pedig mennyivel különb vagy, mint ők. Ismerős? Nem? Tagadod. Ismét hazudsz. Képmutatás az egész. Én bevallom; érdekel, hogy mi történik körülöttem. De csak a törvényes kereteken belül. Nem kezdek bele olyan nyomozásba, ami kifejezetten a magánszférát sértené. Ezért jött a kis tervem, miszerint elmegyek a felsőbb éves lányokhoz az Eridonban. Elvégre ők is odavannak/voltak az Illetőért. Vagy legalábbis megvan Róla a véleményünk. Valamelyik újságból, ami a választások alatt jelent meg a Párocskáról. Vagy csupán egy egyszerű szennylap az ellenzék részéről. Tehát, felsőbb éves lányok lefizetve az újságokért. Done.
Izgatott, mégis lassú léptekkel járom a folyosókat, miközben azon agyalok, hogy valóban jó ötlet-e ez az egész. De ez a gondolat gyorsan el is száll, mert felelőtlen hülye gyerek vagyok angyali tekintettel. Mi baj lehet? Hol is az a bicikli?

[10 minutes later]

Drift? Mi az nekem? Olyan szépen érkezek a cukrászda elé, mint eddig még soha. Nappal van és hétvége. Most nem mentem haza, mert semmi értelme. Vizsgaidőszak van. Azt kamuztam Anyunak, hogy tanulok. Pedig eszem ágában sincsen. Inkább bújom a bulvárt, hogy megtudjam, mi ez az egész felhajtás Lili körül. Őt nem merem megkérdezni, ahhoz azért igencsak be vagyok tojva. Nagyfiúnak képzelem magam, de egy ilyen kérdés túlságosan… vagy nem is tudom. Lili annyira tiszta lelkű és szívű, hogy talán még erre válaszolna nekem. Mondjuk, a jövő heti D&D közben. Azt mondta, hogy szívesen játszana. Meg is hívom. Ledobom a fűbe a bicajomat, majd akkurátus mozdulattal nyúlok a táskámba, és veszem elő a körülbelül tíz különböző médiát a Révay-Vajda párosról. Vagy csak a „kisvajdáról”. Végig nézek a címlapon, és rossz érzés fog el. Nem kéne, ez nem szép dolog. De megírták. Ez nem nyomozás, ugye? Visszadugom a táskába az újságokat, majd belépek a cukrászdába. Az ajtó feletti is csengő csilingel egyet-kettőt, mire az ismerős felszolgáló lány vigyorogva emeli rám a tekintetét. Vissza is intek neki, mire ő felém tátogja, hogy „A szokásosat?” Én még szélesebbre varázslom fogatlan mosolyomat, biccentek és leülök egy sarokba, ami elég messze van mindenkitől. Előveszem a magazinokat, és az asztalra teszem. Egy bűbájtan könyvet teszek mindez tetejére, hogy azt higgyék, hogy tanulok. Persze azért kilátszik közelről, hogy mi is van alatta. Azt viszont nem veszem észre, hogy az egyik eléggé pikáns címlap – ami már előzetesen ki lett téve az eredetiből – az egyik közeli szék alá száll, miközben én gyanútlanul esek neki az egyik újság oldalainak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 13. 13:34 | Link
Team yellow 💛 Nara

Nyakamat nyújtóztatva ólálkodok a cukrászda környékén, be-belesve az üvegen. A hirdetés papírja már eltűnt, de még fel tudom idézni, hogy a fal melyik részén pillantottam meg először. Izgatottan, de hangyányit mégis bizonytalanul vizslatom a beszélgetőket, igyekezve kiszúrni köztük egy Boldog Nara nevű lányt. Hajh, mennyivel egyszerűbb lenne, ha ránk lenne írva kik vagyunk, nem igaz? Persze ez csak most jut eszembe, egyébként lehet készítettem volna magamnak egy táblácskát, rajta egy nyíllal és egy felriattal, nagyjából úgy mint ahogy a reptereken vérják egymást az emberek méretes transzparensekkel.
Elsétál előttem egy pár, mindkettejüknél gőzölgő ital van, utánuk kávé és forrósoki illata kavarog. Meglepő, de éppen nem vagyok késésben amúgy, a megbeszélthez képest még előbb is érkeztem. Bizonytalanul nézek körbe újra, majd miután szinte csak duókat és kisebb társaságokat látok, úgy döntök beszaglászok a benti részbe is.

A kövön futó fekete vonalakon lépdelek, hiszen azokról lelépni tilos. Talán gyerekes, néhányan furcsán is nézhetnek rám, de tehetek én róla, hogy a cukinak pont ilyen a padlója? Pedig maga a koncepció rémesen egyszerű: a fekete vonal a palló, a krémszínű felület az óceán, és benne vérszomjas, Masára éhes cápák úszkálnak, tehát ha mellé lépek, megesznek, és vesztettem. Elég bolondosan nézhetek ki ahogy cikkcakkban közelítek a pult felé, de hát ha egyszer nem arra futnak a fő vonalak! Akkor bizony kerülni kell, nincs mese.
- Naraa! - hallom meg saját hangom, ahogy csak úgy a vakvilágba szólongatni kezdem leendő csapattársam. Azaz nem is leendő, mert már most is azok vagyunk, de ezt a helyzetet még szoknom kell. A padlóról feltekintve megtalálom a sütispultot, így rögtön az tartja már fogva tekintetem. Szemeim felcsillannak, és érzem ahogy a nyálelvlasztásom is úgy megindul, mint Pavlov bácsi örömkönnyei tennék ha hallaná, hogy egy ilyen helyzetben reflexből (haha) ő jut eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2019. szeptember 27. 14:39 | Link
Kapitány Fortuna Cinna
kapok? / én fizetek


Nem elég, hogy nem értem mindig, amit nekem beszélnek, de azt sem tudom hol vagyok néha. Mint nemrég kiderült számomra, én, mint Mestertanonc, és mint felnőtt - vóá - simán elhagyhatom a kastély területét. Mivel az a szag egyre elviselhetetlenebb a szobában, így ha nem muszáj ott tartózkodnom, akkor nem teszem. Bejártam az egész kastélyt, és nem önszántamból, nehogy félreértsetek, mert egyszerűen eltévedtem, de végül csak sikerült kikeverednem valahogy. És mindennek örömére döntöttem úgy, hogy na én most vagy így vagy úgy, nyelvi nehézségek ide vagy oda, de bizony enni fogok egy vörösáfonyás csodát, és leszarom, hogy meddig kell szenvednem a pincérrel azért, hogy megértse.
Ilyen elhatározások mellett robbantam be a cukrászdába, aminek ajtó fölötti csengője jelezte érkeztemet, nem mintha alapvetően ne fordult volna felém minden tekintet így is, pedig most emlékszem, hogy betettem a kontaktlencsét is, így világító kék szemem helyett mindenkire egy kedves, mélybarna szempár figyel vissza, ami fura külsőt kölcsönözhet nekem, majdnem fehér hajam mellé, de engedjük el a részleteket, nem szívesen akadnék fenn ezen, amikor a sütemény gondolatára összefolyik a nyál a számban. Pavlov-kutyája vagyok, főleg, ha származásom országának különlegességeit nézzük. Örömömre szolgál, hogy van egy kétszemélyes szabad asztal az ablak mellett, ha jól látom az utolsó, így gondolkodás nélkül rontok rá, nehogy valaki elhappolja előlem és véletlen én maradjak hoppon. Na, nem. Ennek most nincs itt a helye, teljes mértékben kizárt, hogy én itt ma ne az ablak melletti asztalnál egyem meg a süteményemet.
Formás fenekem huppan a széken, majd pillanatok alatt terem mellettem a pincér, pedig még az választékot sem tudtam átböngészni. Baszki, még az étlap sincs a kezemben, hát miért kell ezt csinálni? Szemének csillogása és érdeklődő tekintete nyilvánvalóan válasz a fel nem tett kérdésre, de akkor is. Be fogok durcázni... A gondolatot hamar elhessegetem, és az étlappal továbbra sem törődve emelem tekintetem a mellettem toporgóra.
- Helló - kezdek bele, amíg magamban összerakom a mondatot. - Én szeretnék vörösáfonyás sütemény és fekete kávé - legnagyobb megdöbbenésemre nem kérdez vissza, nincs értetlenség a tekintetében, csak lefirkantja, bólint egyet, meredten néz rám pár másodpercig, majd sarkon fordul és elmegy. Így kell ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. október 6. 21:35 | Link
Nők az életemben


Késő délután volt, de még ne annyira késő, hogy ne ugorjanak el sütizni egyet Bogolyfalván. Vagy legalábbis Zalán ezt mondta, sőt egyenesen ő az ötlet gazdája is. Valljuk be, ez nem egy szokványos délután volt. Ezért, és azért, mert Roxy csatlakozni fog hozzájuk. Hihetetlenül fontos volt ez a találkozó a férfinek, és pontosan ezért nagyon izgult. Nem Ariana miatt, Léda volt a vészesebb eset kettejük közül.
Betértek a vendéglőbe, és rögtön helyet is foglaltak az egyik boxban. Zalán direkt úgy ült le, hogy rálátása legyen az ajtóra is. Lába folyamatosan fel-alá járt ütemesen, és kezével is kopácsolt az asztalon. Az ilyen viselkedés miatt a tanodában már rég kitették volna. Mindig arra tanítják, hogy vissza kell fognia az érzelmeit, és mivel tudja az alapvető nonverbális jeleket, így azokkal is vigyáznia kell, nehogy túl sok mindent áruljon el magáról. Amiket most produkál, azok meg valahol az első oldal környékén helyezkednek el.
- Még egy kicsit várj a rendeléssel, jó? Valaki csatlakozik ma hozzánk - jelentette be a férfi, és tovább fixírozta az ajtót. Léda minden további tiltakozására csak legyintett, vagy megkérdezte tőle, hogy akkor szeretné-e a sütit vagy nem.
Amikor megjelent Roxy, felállt, és egy puszit adott a lány arcára.
- Szia! - mondta előbb a nőnek, aztán a kislány felé fordult. - Léda, szeretném bemutatni neked Arianat. - egyenlőre nem akarta lesokkolni azzal a lánykát, hogy közli vele, hogy a barátnője, előbb hagyja őket megismerkedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 143
Írta: 2019. október 23. 14:36 | Link
Öcsi?
#godisgood >> október közepe

Két hét leforgása alatt megfordult velem megint a világ. Nem lett szar a gyógyszerek cseréjéből, senki nem volt fasz a csapatból, és még Eugén se terhelt a lovardában pluszban, ez most máshol ütött meg. Éreztem a tompa fájdalmat a tarkómba attól, hogy megint nem aludtam, de ennek nem volt köze most hozzám. Nem voltam megint rosszul, nem ingadoztam, nem volt olyan sok és nehéz súly, amit vinnem kellett volna. Egyszerűen izgultam. Azt hiszem hat éves kölyök lehettem, talán kicsit nagyobb, mikor komolyabb verekedésbe keveredtem pár idősebb sráccal. Megmondtam nekik, hogy nincs igazuk, hogy úgyis megtalálom a családom, én nem olyan leszek mint ők, akik sosem tudják meg. Honnan? Hogyan? Miért?
Kapitány hallgatás után kivételesen elő is hozakodott valamivel, ami érdekel. Belefutott egy árvaházi dokumentumba, amit Cinkén keresztül meg is kaptam. Neveket. Ha minden igaz az édesanyámé és édesapámé. Sosem kértem különösen semmit se Mitzingertől, se Kreßlertől, így értettem a meglepődést, mikor megkerestem, hogy tudna-e nekem elérhetőséget szerezni. Végül annyit küldött, hogy az egyik gyermekük ide jár. Megkaptam a nevét és egy képet. Az utóbbi most nincs nálam, a nevet meg már eleget gyakoroltam, hogy az se kelljen. Mély levegőt véve ittam bele a papír kávéspohárba, amiben fehércsokis, kókuszos forrócsoki volt. Tudtam, hogy késésben vagyok, de ez most jól jött, ha igaza van Hattienek, ő már bent ül.
Hiszek a nőnek, és jól teszem.
- Helló, kölyök, leülhetek? - kérdeztem rá a szabad székre meredve magam elé, nem pont így terveztem, de indulásnak jó, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 432
Összes hsz: 857
Írta: 2019. november 11. 17:27 | Link
Angyallány
Ruhácska


Nem nagyon van miről beszélgetnünk, holott már két napja a felvigyázóm a nálam idősebb, talán harmadéves egyetemista lány. Ha jól emlékszem, ezt mondta. De igazából nem vagyok benne teljesen biztos. Az elején a fiújáról beszélt, aztán megsértődött szerintem, mert nem aléltam el a ténytől, hogy van pasija, aztán, amikor kérdezgettem, akkor átment egy támadó libába, és azt feltételezte, hogy le akarom nyúlni a srácot, akit még csak nem is ismerek. Egész éjjel vele beszélt, és most is, mikor itt ülünk, vele kommunikál, én meg kapargatom a süteményemet, mert megpróbálom élvezni, de leginkább hányni tudnék a nettó húsz óra nyálcsere után már, mert, hogy egyszercsak este megjelent a srác nálunk. Komolyan, nem hiszem, hogy ez egy olyan lépés lett volna, amibe Denis, Cath vagy Jason belement volna, főleg nem, hogy mindent, de tényleg mindent hallottam, ami a vendégszobában történt.
Viszont most, hogy a srác is itt ül, láthatatlan vagyok, de nem sikerült még a villával a szememet kiszúrnom, hogy ne lássam őket. Ilyen lehet harmadik keréknek lenni. Aztán egyszer csak felkelnek, és elsétálnak, én meg nézek utánuk, hogy:
- Akkor helló.
Nem mintha zavarna, hogy elmennek, sőt, felüdülés cuppogásmentesen megenni a süteményem, azonban, amikor eltelik az első húsz perc, majd a második és még tizenöt, elkezdem magam kicsit kellemetlenül érezni. Valószínűleg elfelejtettek. Ami nagyon ciki, de úgy néz ki, hogy ez a helyzet, én meg zavartan nézek körül, hogy mégis mi történhet ezek után. Egy embert keresek, akin látszik, hogy nemrég jött be, és meg is találom a lány személyében, akihez odasomfordálok szépen, majd a szék támláján megtámaszkodva, kicsit zavartan nézek rá.
- Szia, ne haragudj, láttam, hogy most jöttél be. Nem találkoztál egy magas barna sráccal, meg egy középmagas barna lánnyal, akik szerintem egymás szájában matatva sétálnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christiano Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 25. 10:52 | Link
Ana - Bár egyelőre csak jómagam
HungryBear - 15th of Nov; Afternoon

Előző héten rendesen eltette magát, így ezen a hétfőn már igyekezett újra felelős felnőttként viselkedni. Reggel elvitte a lányokat az előkészítőbe, utána a kaszinóban járőrözött leginkább, csak kétszer ült le a black jack asztalhoz osztani. Ahogy végeztek a lányai a sulival, haza vitte őket, majd visszament még egy kicsit a kaszinóba. Megvárta a hat órát, csak akkor tette le a lantot. Ahelyett, hogy egyenesen hazament volna, kivételesen nem a pubba, de még csak nem is a csárdába tért be.
A terve szerint kivételesen nem rohan, hanem leül a cukrászdában, elfogyasztja Hattie egyik kreálmányát és még haza is fog vinni párat, hogy örüljenek a gyerekek. Meg a húga. Legfőképpen a húga.
Így hát kikérte a tripla csokis csodát, helyet foglalt egy ablak melletti asztalnál, és... elővett egy újságot. Halál nyugodtan kezdte el böngészni a sport részleget, hátha talál valahová felvételt, vagy hasonló. Nem nézelődött, kivételesen nem számított arra, hogy bármilyen ismerőssel találkozna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2019. december 28. 19:27 | Link


Az ajtó fölött bársonyos hangon csilingel az aranycsengő, ahogy óvatosan átlépem a cukrászda küszöbét. Bár mindig, mindenhol körbenézek, most egyetlen pillantást sem vetek a vendégtér felé, hiszen tekintetem azonnal megragad az édességpult fölé hajoló ismerős alakon, és azt, ha akarnám, sem tudnám elválasztani tőle. Zöldfényű íriszeim szótlan figyelik alakját, mellkasom előtt összefűzött karjaim fölött némán várok, a kisasszony hátha még a mai nap folyamán kitalálja, mit kíván. Nem siettetni akarom, ráérek, csak a hangjára vágyom, mint egy idióta kamaszfiú, aki még magának sem hajlandó bevallani, hogy rég kinőtt a lányok hülyék éveiből. A napjai tehát innentől kezdve meg vannak számlálva.
Míg a nő hátát nézem, azon filozofálok, vajon szabad-e megszólítanom azok után, hogy az évekkel ezelőtti incidenst követően az idei, gondolom, boldog karácsonyából is sikerült lecsippentenem egy napot. Örülnék, ha beszélhetnénk, ha egy kis időt együtt töltenénk, még akkor is, ha pontosan tudom, ebből, belőlünk nem lesz többé az, amit annak idején könnyű homokszemcseként hagytam kiperegni az ujjaim közül. Azt viszont nem tudom, ő hogy fog reagálni, ha hátrafordulva rám néz.
És akkor egyszerre meginduló szívvel pillantok le a kezemre, amin ott csillog házasságom záloga, és amit majd három éve minden nap viselek - akkor is, ha dolgozom, akkor is, ha mással vagyok. Nem vettem még le soha, most mégis úgy érzem, meg kell tennem, holott abban sem vagyok biztos, hogy Nadine - ha észrevesz egyáltalán - nem zár egy mosolygós intéssel rövidre. A szívem ritmikátlanul ver, ahogy a gyűrűmmel farkasszemet nézek. A gondolataim, mintha viharos tengeren hajóznék, keményen csapdosnak - fogalmam sincs, mit tegyek. Végül felpillantok a nőre, és nyelek egy nehezet.
Nem akarok hazudni Nádjának, de kínos helyzetet szülő, akár kimondatlan kérdésekre sincs szükségünk. Hiába húzom az időt, hiába keresek pro- és kontra érveket zakatoló agyamban, tudom, hogy erről, itt és most, nem szabad tudnia. Egyetlen gyors mozdulattal, mintha soha nem is létezett volna, mintha soha nem is rendelkezett volna semmilyen jelentőséggel húzom le a gyűrűt az ujjamról, és rejtem azt mélyen a nadrágzsebembe, majd megdörzsölve a helyét tekintetemet újra Nadine hátára emelem.
Ez vagy, Noel.
Férj, aki megtagadja a feleségét, hogy közelebb kerülhessen a napjait megszépítő, nyomorult vágyához.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2019. december 29. 19:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed