36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 ... 43 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 22. 18:33 | Link

Szendrey Adél


Furcsa ez a lány, vajon honnan ismerheti? Asztrológia óráról biztosan nem, Csillagászat is kilőve. Ahogy odaült az asztalához, már elfogta a menekülési kényszer, pedig semmi oka nem volt rá. A riasztója beindult, az adrenalin a vérébe pumpálódott, idegesen tekintett körbe.
- Ne haragudjon, de nem fognék kezet, nagyon meg vagyok fázva, nem szeretném, ha beteg lenne és hiányozna az óráiról. - Bepróbálkozik ismét, hogy kibújjon a szög a zsákból, bár már eldöntötte, hogy gyorsan távozik, még akkor is, ha leégeti a száját a forró lágytojással. Reméli, hogy többet nem futnak össze, a cukrászdába úgyse teszi be többet a lábát az elkövetkező tíz évben. Annál is inkább, mivel a konditerem hasznosabb lenne, csak úgy ragadnak rá a kilók, pláne így télen. Zavartan a tányérjára koncentrál, nehogy véletlenül ráfogják, hogy flörtöl a kis fruskával. Feltűnik neki, a csitri igyekezete, de próbál tudomást sem venni róla. Még csak az hiányozna, hogy vele is összeboronálják a rossz nyelvek. Lassan olyan híre lesz, mint egy pedofilnak, csak azért, mert rossz helyre ült egy cukrászdában. A fene vigye el! Tényleg forró a tojás. Egy izzó csepp az állára cseppen, kicsit gusztustalan lehet, de nem látja kívülről magát, viszont ettől egy jó ötlete támad. Jó hangosan beleszürcsöl a teájába, amilyen undorítóan csak tud.
- Ezt jól meggondolta? - Állát megtörli a szalvétával, amit nem hajt össze, így látható marad a sárgás, olajos folt. Maga mellé teszi, jól látható helyre.
- Ne haragudjon, nem valami jól illeszkedik a protézisem. Tudja ilyen korban általában már erősen hiányos a fogazat. Nem szoktam társaságban enni - szabadkozik.  Határozott céllal odainti a pincérnőt és a lehető legsármosabb mosolyát elővéve, duruzsoló hangon rendel még egy szalvétát. Újabb tunkolás, újabb foltok... ~ csak ennek a reggelinek lenne már vége! ~ imádkozik magában. Körülötte már összesúgnak az emberek, mindenki őket nézi, leginkább tanerőnket, aki meglazítja szorosra kötött nyakkendőjét. Pánikoló tekintettel néz szét segítséget remélve, de messze van az ajtó.
- Mi? A tervem? ....Öööö....Ki kell mennem a mosdóba. Netán elkísér? A prosztatám sem a régi - hebegi zavartan, ám aljas tervet kohol az eltűnésre.
- Sokáig leszek, nyugodtan menjen csak a dolgára! - Ezzel felpattan és eltűnik a férfi mosdó feliratú ajtóban, ha hagyják. Tervei szerint addig vár, míg a hölgyemény el nem unja magát és elhagyja a terepet, ő pedig nyugodtan haza sétál majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. december 23. 10:25 | Link

Claire

Figyelmesen hallgatom őt, tudom, hogy nehéz helyzetbe hoztam akkor, amikor a szakítás mellett döntöttem, de a mai napig nem bántam meg a tettemet. Pont az, ahogyan utána éltem bizonyítja azt, hogy nem lett volna boldog mellettem. Hiszen, utána sokáig csak élveztem az életet, kerestem az élvezeteket, egyszer az egyik lánynál, aztán a másiknál. A nevek és az arcok a mai napig összefolynak. Akkor jó volt, gyors, kényelmes, változatos. Néha még most is azon elmélkedem, hogy talán nem illik hozzám a megkötés, mert hiába szeretem Rosie-t, félek, hogy egy nap neki is ártani fogok, még akkor is, ha ő a mindenem jelenleg.
- Ez eléggé úgy hangzik, mint aminek így kellett történnie.
Mosolyodok el halványan, hiszen a fiú éppen akkor volt a jó helyen, és ritka az, amikor ennyi idő után éppen a megfelelő srác van ott, ahol te is. A sorsnak persze vannak ilyen kis trükkjei, így elhiszem, hogy tökéletesen jól történt minden. Szeretném, ha boldog lenne, szeretném, ha élvezné az életet, ha örömében és nem bánatában énekelne. Szeretném, ha boldog lehetne valaki mellett, valaki olyan mellett, aki képes magát tartani ahhoz, amit ki is mond. Én nem ilyen voltam, megbántottam, fájt neki, de ennyi idő után már látom, hogy meggyógyult, hogy újra gyönyörű.
- Nem, nem zavar, azon gondolkoztam csak, hogy milyen nehéz is ez, a muglik és a mágusok közötti kapcsolat.
Felelem szelíden. Régebben még borzalmasabb volt, azóta nagyon sokat enyhültek a szabályok, azonban még mindig nehéz. Mert mi van, ha Claire számára Márk volna az igazi, de ebben a korban még nem lehet vele őszinte, később pedig éppen ez nyomja majd rá a bélyegét arra, hogy milyen is lesz a kapcsolatuk, hogy mennyire tudnak őszinték lenni egymás előtt. Aztán Claire felpattan, fáziskéséssel, kissé zavartan pillantok után, olyan hirtelen jött a változás, hogy még szinte fel se tudom fogni.
- Ezt nem tartom jó ötletnek.
Felelem végül szomorkás mosollyal, a hangomban bujkáló csalódottsággal. Évekről beszélünk, évekről. Vannak dolgok, amiket ezek szerint nem lehet minimálisan sem megoldani.
- Ne haragudj, de nem lenne fair, sem Márkkal, sem Rosieval szemben.
Abban biztos vagyok, hogy szeretem őt, szeretem Rosie-t, mindennél jobban, de abban nem, hogy ennyi magányosan töltött hét után ne csábulnék el némi alkohol hatására. Nem szabad ezt tennem, és mostanra megtanultam nemet mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2018. december 23. 15:37 | Link





A férfi viselkedése eléggé furcsa és meglepő. Őszintén szóval nem tudom hova tenni. Pedig nem tettem semmit, hogy így kellejen viselkednie. Természetesen nem vagyok hülye, és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez az egész csak színjáték. Színjáték azért, hogy minél inkább távol tartsam magam tőle. Végül is... Összejött a diákjával, el is vette, most pedig már nincsenek együtt. Kezdem azt hinni, hogy a róla szóló pletykák, miszerint szereti a fiatal lányokat, csak kamu. Itt vagyok vele szemben, szép is vagyok, fiatal is vagyok, ő pedig menekülne. Hátradőlök a székbe, karjaimat összefonom a mellkasom előtt és nézem a műsorszámot. Közben akarva akaratlanul mosoly jelenik meg arcomon. Hiába minden nagyon gusztustalan próbálkozása, sajnos mikor édesanyámat kellett ápolnom olyanokkal találkoztam, amihez képest egy koszos szalvéta felér a nullával. Szóba hoz közben műfogsort, prosztata problémákat, én pedig ezeket is csak szépen csendben hallgatom. Kérdésén, miszerint elkísérem-e a mosdóba, kitört belőlem a nevetés.
- Tanár Úr, elég lenne egyszerűen, szavakkal kifejeznie, hogy nem vevő rám. Nem kell itt hülyét csinálnia magából mindenki előtt. Szerintem ezt nem gondolta át! - közlöm vele, majd egy fejcsóválás közben- Nem kell kiszöknie a WC ablakán. Szerintem nyugodtan egye meg a reggelijét. Naaaa, maradjon itt kérem! Utálok egyedül reggelizni. -
Nem szeretem és rosszul is viselem, ha így viselkednek velem. Az elutasítás pedig valami olyan érzelmet vált ki belőlem, amit nem is tudok megfogalmazni. Szinte semmit nem tettem és mégis ezt kapom. Bántottam? Megsértettem? Nem értem. Kissé szomorúan emelem fel a bögrét és kortyolok bele a kávéba ismét. A tányéromat bámulva veszem fel a reggelimet, majd onnan fel se pillantva harapok újra bele. Szín tisztán látszik rajtam, hogy megbántva érzem magam.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2018. december 23. 16:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 23. 17:56 | Link

Szendrey Adél


Fogalma sincs, hogy mi verte ki nála ennyire a biztosítékot, de valószínűsíthető, hogy Lalával történt szakításuk óta sokkal érzékenyebben reagál bármilyen női közeledésre. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl eunuch lesz, hanem csak annyit, hogy jóval nehezebb lesz megszerezni a szívét. Persze a kaland az jöhet, de komoly kapcsolatra semmiképpen sem hajlandó, sőt a fiatalabb korosztály eleve kizárja a köreiből. Szigorúan csak a tanórák alkalmával bírható szóra, akkor is csak a témához kapcsolódóan. Ez a hely, az időpont és a szituáció sem olyan, amit engedélyezettnek tekint. Lala csak egy volt, és örökre megmarad a szívében. Senki nem foglalhatja el a posztját.
- Nem akartam bántóan elutasító lenni, de látom, így sem sikerült megúsznom. - Mióta ennyire tapintatos? Ehhez is a volt házassága lehet az oka? Már jó ideje, hogy nincsenek együtt, és nem is tartott sokáig, mégis nagy hatással volt a tanár úr lelkivilágára. Megadóan akasztja vissza a kabátját a mögötte álló fogasra, amit jobb ötlet híján magával akart vinni a mosdóba.
- Tudnia kell kisasszony, hogy nem vagyok jó passzban, az emberi kapcsolatok sem vonzanak semmilyen szinten, kivéve, ha az Asztrológiáról szeretne beszélgetni. Ez az egy téma, amiről hajlandó vagyok eszmét cserélni magával, annak ellenére, hogy tisztában lennék vele, hogy kicsoda kegyed. - Visszahelyezkedik a székére, összegyűri a mocskos szalvétát és várakozón néz a hölgyeményre. Miután úgy gondolja, hogy helyrerakta kettejük viszonyát, tiszta lelkiismerettel tekinthet a másikra, mert vélhetően majd ehhez igazodik is.
- És akkor most meséljen, mi nyomja a kicsi lelkét? De vegye figyelembe, hogy már jelenleg is órán kéne lennem, úgyhogy nincs sok időm. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2018. december 24. 14:51 | Link





Nagy nehézséges árán sikerült valahogy rávennem a tanár urat, hogy ne hagyjon magamra. Mivel a picit rámenős dolog nem jött be, így megpróbálkozom a gyermeteg énemmel. Lehet azt jobban fogja kedvelni.
- Lehet, hogy nem akart, de sikerült. - válaszolok neki, bár lehet, hogy ezzel megint átlépek egy bizonyos határt. Na de nem tehetek róla, ami a szívemen az a számon. Úgy érzem, hogy pengeélen táncolok, illetve az is megfordult a fejembe, hogy lehet jobb lett volna, ha veszteg maradok és nem jövök ide. Mondjuk az tuti, hogy az ő óráját sose fogom felvenni. Egyébként se érdekel az asztrológia, szerintem az is, mint itt minden más, csak egy nagy butaság. Viszont ezt eszem ágában sincs közölni a drága tanárbá'-val. Tart egy kisebb monológot, amiben kifejti, hogy mi merre hány óra, amire én csak huncutul elmosolyodom.
- Jól van, vettem a lapot. Viszont erről meg én nem tudok beszélgetni, mivel lövésem sincs a dologról. Felhomályosítana, ha megkérem. - csillogó szemekkel pillantok fel rá, majd amennyire csak tudok megpróbálok érdeklődő fejet vágni. Pedig, ha tudná, hogy szívesebben vágnék eret, minthogy az asztrológia rejtélyeiről hallgassak kiselőadást. De azt megtanultam, hogy egy férfihez a legrövidebb út a hasa, illetve, hogy hatalmas előrelépés az, ha hagyod, hogy okosnak higgye magát, te pedig úgy teszel, mintha ez marhára érdekelne.
- Ohh, ha maga azt tudná... de inkább hagyjuk. - megejtek a mosolyt, majd remélem, hogy ezt a témát nem firtatjuk tovább. Egyébként már semmi bajom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 25. 10:52 | Link

Szendrey Adél


Szépen elment az idő, és ha arra gondol, hogy mi folyhat most az Asztrológia teremben a távollétében, hát sok mindent elmondhatunk róla, csak azt nem, hogy nyugodt. Ha ez a fékezhetetlen ötödikes bagázs kinyírja egymást, hát őt veszik elő az biztos, és szemernyit sem fog számítani, hogy fontos küldetésben volt. Mélyet sóhajt, mert sokkal szívesebben volna most egészen máshol, mint pont itt. Miután visszaült és a szalvétát is lerendezte, azért megeszi azt a pár jegeces tojást, a kiszáradt pirítóssal.
- Az Asztrológia külső és belső világunk tükre. Megmutatja, hogy hol van bennünk törés, és rádöbbent arra, hogy saját sorsunk felelőse és alakítója csak és kizárólag mi vagyunk. Senki más. Több évig mesélek róla az iskolában, ne várja, hogy ennél többet el tudok mondani, de üljön be talán az óráimra. - Befejezi az étkezést, még egy csábosan kihívó mosolyt küld a pincérlány felé, a kabátjáért megy és sálját a nyaka köré kanyarítja. Ekkor egy bagoly reppen be a kissé nyitott ablakon, majd Várkonyi vállára ül, egy levéllel a lábán. A férfi felháborodottan hessegeti el a madarat a kabátjáról, ami ugyan már van vagy tizenöt éves, mégis kedvenc darabja, annyira, hogy Lalának sem engedte meg kidobni azt. A madárterelő hadművelet eredménye az, hogy bár a tollas a szék támlájára huppan, azért gyilkos szemeket mereget a tanárra és, ha a baglyok tudnak szemmel verni, akkor ez meg is történt. Ám ezzel nem úszta meg az asztrológia professzor. A kis postás elhelyezte undorító névjegyét a vállán, a féltett kabát szövetén. Az már kezdett is beszívódni a rostok közé, és a langymelegben kiadni az illatokat. Szitkozódva szabadítja ki a levelet a karmos lábról és szinte feltépi, ahogy meglátja a feladót.
- Óóóó!!! Megjött a doktori kinevezésem! Most már hivatalos. - Arca boldogságtól sugárzik. Olyannyira örül, hogy a madárnak adja megmaradt száraz kenyerét. Valószínűleg méltányolja az ostoba állat, mert egy újabb szagos névjegyet helyez el a tanerő kabátján, mielőtt kireppen az ablakon, ahogy bejött. Egy sor innovatív káromkodás után végképp szedelőzködik, de már sokkal vidámabban. Nem csoda, hisz jó hírt kapott. A levelektől tart mostanában, mióta Lalától jöttek a válási papírok. Persze azok azóta is ott hevernek az asztalán, aláíratlanul. Felőle ott is maradnak.
- Na, most jöjjön, visszakísérem a kastélyba. Útközben még csacsoghat butaságokat! -
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2018. december 25. 10:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2018. december 29. 16:37 | Link

Moon Jun Seo


Sajtosroló. Nem az az átokvert, elégetett kakaóscsiga, ráadásul anyám rikácsolása nélkül. Ebben az évben túl ment minden határon, amikor az ügyvédem keresett telefonon. Nem is tudtam, hogy van ügyvédem. De van. Vagyis volt. Amíg azt nem mondtam neki, hogy ha még egyszer a közelembe jön, akkor távoltartási végzést kérek ellene is, meg anyám ellen is, sőt tönkreteszem egy életre. Nem nagyon szeretik, ha valakiről az terjed el, hogy zaklató vagy perverz.
Idő előtt kellett visszajönnöm, hogy intézzem a birtok ügyeit, de nem is zavart, csak nem szóltam senkinek. Anyám, ha akar valamit, Keszthelyen fog keresni, én azonban, nem leszek ott. De nem ám. Eszemben sincs visszamenni, mert bár a dolgot letudtam, el nem indultam. Helyette inkább ide jöttem, a mindig vidám színekkel tarkított cukrászdába, ahol kikértem hat sajtosrolót. Egész nap nem ettem semmit, sőt, pár napja már csak bekaptam egy-két falatot, a gyomrom nagy részét kitette a bánat meg az alkohol. Utálom ezt az időszakot, őszintén és nagyon. Viszont a hatalmas rolók isteniek, mosolyogva harapok bele az elsőbe már harmadszor. A vajas krém tökéletes, a sajt isteni. Imádom, ha valami jól sikerül, és nagyon szeretném, hogy ez a délután jó legyen.
Az elmúlt egy év Edictumjait is kikértem, így van időm egy kicsit elmerülni a pletykákban, illetve elmerengni azon, hogy milyen jó is volt az, amikor a jura korban én diák voltam itt. Edictumosként estem végső szerelembe az újságírás iránt, és itt szereztem meg az első sikeremet is. Persze álnéven, mert a botránykönyv eléggé, nos botrányosra sikerült. Azóta az ilyeneket inkább meghagyom Marjorie Manussennek, én magam pedig megmaradok az egyszerű önéletrajzoknál. A nevem és az arcom így is ismert, mégsem akar senki megdobálni száraz péksüteménnyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. december 29. 17:03 | Link

Korinna néni


Sokszor megfordult már a fejemben, hogy betérek a cukrászdába, mert miért ne? Biztos finomakat sütnek itt, elég sokszor hallottam hogy jaj hát milyen jó itt minden. Ma azzal a céllal indultam lefelé a faluba, hogy Na most én akkor bejövök a cukrászdába! És itt is vagyok.
Amikor beérek az ajtón leveszem a rózsaszín pufi kabátomat, ami alatt egy rózsaszín belebújós pulcsi van, rajta egy hangul felirattal, ami macskát jelent. Azaz nem az jelenti a macskát hogy hangul felirat, hanem ami rá van írva!
A kabátomat szorongatva kérek három szelet kókuszkockát, és mikor meg is kapom, elindulok helyet keresni. Ajaj, hát minden asztalnál ülnek! Nem, nem nem ott van egy üres szék egy kétszemélyes asztalnál, a másik széken egy nő ül. Hát egye fenyő, megkérdezem leülhetek-e!
- Csókolom! - köszönök neki mikor odaérek. Nem vagyok benne biztos hogy mit köszönjek, mert fiatalnak tűnik, de ki tudja? Lehet hogy már száz éves, csak nem öregszik! Az milyen király már, ha valaki nem öregszik. Lenne hátránya? Hát szerintem nem nagyon. - Leülhetek erre a székre? - kérdezem, miközben a székre mutatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2018. december 29. 18:12 | Link

Moon Jun Seo

Lapozok, már a májusi számnál járok, és éppen elmélyülten olvasom a Gergely-Fábián Annabellával készült interjút, amikor hallom a köszönést. Nem is csak a köszönést, az hagyján, hanem a köszönést, ami nekem szól. Az ujjaim egy pillanatra jobban tartják az újságot, de csak egy pillanatra, a nyomtatott sajtó nekem régi nagy szenvedélyem, értékként kezelem. Sóhajtok egy aprót, és felnézek a megszólítómra.
- Szia, persze.
Egy édes mosolyt is megengedek magamnak, amivel azt üzenem, hogy nem most szidtam el az összes valaha volt felmenőjét a lehető legcifrább módon. Nagyon kedves vagyok, amikor eleget ettem, és ha valaki, hát én tudok enni. Hat óriás sajtosroló, és igen, mind el is fog fogyni, és igen az én hasamba. A kupacot arrébb pakolom, és a málnás forrócsokimat is arrébb húzom, hogy oda tudjon férni. Olvasnék tovább, de az elég bunkó dolog lenne, és zavar is, ha ilyen közelről nézik, ahogy én olvasok. Az edictumot összecsukva nézek fel a velem szemben elhelyezkedőre.
- Király a pulcsid.
Mutatok rá hanyagul a jobb kezem mutatóujjával, mert pontosan tudja szerintem, hogy hol a pulóvere, csak kell valamilyen mozdulatot tennem, mielőtt felveszem a már megrágcsált rolómat, és újabb falatot eszek belőle.
- Nyugodtan tegeződjünk, nem vagyok a tanárod.
Most legalábbis nem. Oké, ha még a tanárkodásba is belevágnék, akkor tényleg elmondhatnám, hogy nincs életem. Nem mintha amúgy lenne, a készülő könyveimnek élek, meg annak, hogy az anyámat totálisan kifuttassam a világból, szóval sosem lehet tudni, hogy egyszer nem leszek a tanára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. december 29. 19:00 | Link

Korinna néni


- Köszönöm. - mondom, majd a tányért az asztalra, kabátomat pedig a szék támlájára rakom, és leülök. - Jó étvágyat! - azért még mindig nem felejtettem el az illemet amit belém neveltek. Csak néha, és akkor se Oroszország méretű szabályokat.
- Tenk jú veri a macskát. - mondom, hát ne csak azt mondjam mindenre hogy köszönöm, az olyan fura. Milyen már, hogy egyfolytában ugyan azt a szót mondom? Egyszer egy órán keresztül mindenre azt mondtam hogy gofri, és a végére már elkezdtem gondolkodni hogy ki találta ki a szót. Végül nem jutottam semmire. Mi értelme lenne gondolkodni azon, hogy ki talált ki valamit? Most komolyan, nem az a lényeg vagy mi, hanem az, hogy lehet használni mert van! És még finom is! Mármint a gofri, nem a szavak. Van olyan hogy finom szó? Nem tudom, de ha van akkor biztos finom.
Megfogok egy sütikét, és beleharapok, mikor a nő azt mondja, hogy tegezzem nyugodtan, nem a tanárom. Hát, ha a tanárom lenne nem is mertem volna ideülni. Milyen lehet egy tanár órán kívül egy diákkal? Még nem találkoztam mugli iskolás tanárral se, és bagolyköves tanárral se órán kívül, vagy csak nem tudok róla. Az milyen lehet már?
- Oké, bocsánat! - mondom két falat között. Olyan finom ez a süti!
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. december 29. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2018. december 29. 19:59 | Link

Moon Jun Seo


- Jó étvágyat!
Viszonozom én is a kívánást. A hangom borzalmasan cukorkaszerű, kedves. Utálom, mert, amikor új emberrel találkozom, mindig ilyen. Gyerekként is ilyen voltam, hogy először mindig jött a simulékony én, aztán, amikor már benne voltam az ismeretségbe, akkor megmutattam, hogy ki is az az Andrássy Korinna. Kár, hogy azokból az időkből már szinte senki se tanít az iskolában, biztos örülnének, ha megjelennék, és a maradék hajuk is kihullana tőlem. A srác megköszönésére kuncogok egy aprót, és meg kell állapítanom, hogy eléggé megváltozott a fiatalok összetétele az utóbbi időkben. Nálunk még nagyon kötötték az egyenruhát, most meg kábé csak akkor kell, amikor a tanórák tartanak.
- Korinna.
Nyújtom ki felé a kezem, hogy azért ne csak úgy üljünk egymás mellett, mint két idegen. Két eltérő ízlésvilágú ráadásul, mert ő rózsaszínben van és macskásban, amikért én annyira nem rajongok, míg én mélybordóban és feketében, amiért meg lehet, hogy ő nem rajon. Aztán a kókuszkockákkal szépen szemben állnak a sajtosrolóim is, és biztos vagyok benne, ha forrócsokit inna, azt tejcsokiból vagy fehércsokiból tenné, és semmi esetre se piros gyümölcsös extra ízesítéssel. Ilyen az én formám, mondhatjuk így is, igaz?
- Melyik házba jársz?
Érdeklődöm tovább, hogy legyen valami beszédtémánk is, és hát itt, ha valamivel, akkor az iskolával, úgy vélem, nem foghatok mellé. Szeretném ezt hinni legalábbis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. december 29. 20:31 | Link

Korinna néni


- Jun Seo. - nyújtom én is a kezemet. Na jó, ez így elég fura volt, nem csak a nevemet szoktam mondani, de ez így jobban jött ki. Vagy mégsem? Ki tudja? Hát, nem mondtam mást hozzá, például egy én meg-et, vagy egy az én nevem-et, és nem fog kiderülni hogy hogyan hangzott volna. A nevem meg... lehet lányosan hangzik. Erre egyre többször gondolok. Nincs olyan hogy külön fiú meg lány név koreában, de azért mégse adják egy lánynak a mit tudom én Ji Min nevet, az olyan fiús, és nem csak azoknak fiús akik kicsit is tudnak valamit Koreáról, azoknak is szerintem, akiknek még az ország létezéséről is csak annyi fogalmuk van hogy az északiak nem épp a legértelmesebbek. Azaz a vezetőjük nem épp a legértelmesebb.
- Levitás vagyok, de előző tanévben még Rellonos voltam. Rejtély hogy hogy a Szent Lekvároskenyérbe kerültem oda. - és tényleg. Ki mindeneket tud az tudja csak. Melyik versben is volt ez? János vitéz? Igen, csak az úgy volt hogy Ki mindeneket tud: az tudja csak hányszor. Ohh milyen jó érzés volt tanulni az első éneket. Nem, nem ének volt, mi is volt? Ének a Toldiban volt, ha jól emlékszem, pedig nem is volt olyan régen! Tök jók voltak az irodalom órák, nem értettem soha se, hogy az osztály nagy része miért nem szerette. Lehet a tanár miatt, lehet azért, mert kellett verseket tanulni, ami amúgy tök jó volt, mert hát lehet idézni belőle néha! Jó, nem minden percben, de lehet!
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. december 29. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2018. december 30. 14:58 | Link

Moon Jun Seo


- Rellonba?!
Olyan hirtelen csattanok fel, hogy még magam is meglepődök. Nem rosszból, esküszöm, hogy nem, de a beosztásnál szerintem az is számít, hogy mennyire vagy tesztoszteron-túltengéses, és a legdurvább példányokat küldik a Rellonba. Nézd meg a házak kviddics csapatát, és meglátod az igazságot, vagy egy csoportképet a házak tanulóiról. A Rellon az asztaltársaságom esetében akkora baki volt, mintha engem a Navine sárga falai közé száműztek volna. Mondjuk lett volna eredménye biztos annak is, de nem. Csak nem.
- Bocsi, csak ezzel most megleptél.
Nem szeretném megbántani, komolyan nem. De ő olyan aranyos srác, akinél elgondolkozik az ember, hogy melyik kapura is játszik. Rózsaszín pulcsi, macskás vicceskedés, ugye másnak sincs több kérdése? Én biztos vagyok benne, de abban nem, hogy ő is kikövetkeztette-e már ezt. Aranyos, de azért van életben, mert elkerült a Rellonból, meg mert nem erőltette a csókolomozást. Na az a másik halálom, de ezek után, ha hazamentem, tuti átvizsgálom az arcom, hogy tényleg ennyire öregnek nézek-e ki. Nem akarok öregnek kinézni. Nem akarok öreg lenni. Van nekem elég bajom azzal, hogy a lelkem valahol a tizennyolcadik században ragadt, nem kell nekem még olyan extra is, hogy a testem meg a nyolcvanas éveibe, vagy a negyvenes. Jézus szent szerelmére, negyvennek nézek ki?! Az aggodalom eddig nem ismert hulláma söpör végig rajtam. Nem akarok negyvennek kinézni.
- Én rellonos voltam, de egy levitással jártam, szóval ez így rendben van.
Kicsit még legyintek is rá, mintha nem most akadtam volna ki azon, hogy ez a kis cukorbomba abba a házba járt, ahova én is. Tudom, hogy sokat változott a világ, de azért remélem, hogy a nagy ellentétek ilyen téren megmaradtak.
- Egyszer belógtam a Levitába, egy hónapig Felagund profnál kellett kémcsöveket tisztítanom. De jó buli volt belógni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 4. 23:54 | Link

Thomas

Öltözék


Sokkhatás. Azt hiszem ennek lehet mondani azt, amiben jelenleg vagyok, még akkor is, ha voltam bent a kórházban, és láttam, hogy Cath ébren van. Beszéltem is vele. Szörnyen érzem magam, annyira rosszul vagyok a történtek miatt, hogy azt nem tudom elmondani. Főleg azért, mert mindenki, tényleg mindenki kedves velem. Pedig Brightmore vagyok. Annak a testvére, aki majdnem megölte a húgukat. Egy lány, betört fejjel fekszik a kórházban, pedig mindig segített nekem. Megtanított rengeteg dologra, meghallgatott, és amikor lázasan, rémálmoktól szenvedtem, átölelve vigyázott rám, melegített.
Ahogy a cukrászda felé sétálok, eszembe jut egy friss emlék. Erik, aki megmentett az egyik este, finom puszit nyomott a szám szegletébe, én viszont telibe a száját pusziltam, és nem tudom sem azt, hogy miért voltam ilyen bátor, sem azt, hogy jól csináltam-e. Nagyon sokat beszéltem róla, és kérdeztem, hogy hogyan kell jól csinálni, hogy ha egyszer egy fiú meg akar csókolni, akkor ne ijedjek meg, hanem jó legyen. Nem tudtam hallgatni, csak dőltek belőlem a szavak, egészen addig, amíg Cath ajkait nem éreztem a sajátjaimon, egyik kezét a derekamon, a másikat a tarkómon, és nem tudom, milyen hosszan csókolóztunk ott a szoba homályában, de végül azt mondta, hogy nem állítaná, hogy Denis csókol jobban kettőnk közül. A lányok szoktak ilyet csinálni, szóval semmi furcsa nincs benne, és nem is éreztem magam furcsán azóta se tőle. Örülök, hogy megtörtént. Kicsit olyan magabiztos lettem tőle.
A mai ruhámat, hogy miben jövök el forrócsokizni, magamnak kellett kiválasztanom, és nagyon nem tudtam, hogy mit is szeretnék. Szerintem az összes létező ruhát felpróbáltam, amit kaptam, és egyszerűen nem találtam megfelelőt. Én vetettem fel a forrócsokizást, de vajon Thomas minek érzékelte? Lehet, hogy ez egy randi? Nem! Semmiképpen sem. Thomas csak egy kedves fiú, aki nem szeretné megtudni, hogy mennyire jól csókolok, szóval ez nem randi lesz. De mi van, ha mégis igen? Tanácstalan vagyok!
Végül egy fehér felsőt, és rózsaszín, virágmintás szoknyát választottam, mert tudom, hogy a cukrászdában nagyon meleg van. Mint mindig, most is a fehér kabátomat húztam fel, és szinte megkönnyebbülés volt kilépni a friss levegőre. A ház azon részén mostanában úgy jövök el, mint, akit kilőttek. Nem akarok emlékezni. Ma boldognak kell lennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 8. 21:58 | Link

ANNIE
egy délután a cukrászdába menet | x

Én nem vagyok sokkhatás alatt. Én izgatott vagyok, mint életem nagyjából minden percében, csak mindig más-más mértékben. Igaz, nekem nem fekszik senkim ispotályban meg nem ért senkit semmilyen bántalom. Hogy pontosak legyünk: nem tudok róla. A bácsikámmal naponta történnek eszméletlen dolgok, de azokról én nem tudok. Elég az hozzá, velem nem estek meg ilyen érdekességek. Nem csókolóztam se lányokkal, se fiúkkal és nincs az otthonomnak olyan szeglete, amin ne a világ minden örömével ballagnék végig. Most viszont ezzel a világ minden örömével a falu utcáján baktatok. Megyek forrócsokozni. Derákig érő barna kabát van rajtam, sötét nadrág meg az elhagythatatlan navinés sál.
Egyből észreveszem a fehérlő hólányt. Gyorsítok lépteimen.
- Szia! Boldog Új Évet! - kívánom neki vadalmaként vigyorogva, amint odaérek.
- Gyere, menjünk, nehogy megigyanak mindent előlünk! - váltok ál-aggódón sietősre. Nem kell nagy színészi teljesítmény, mert szeretek amúgy is aggódni. Mármint nyilván nem szeretek. Ez csak egy kifejezés, tudjátok.
- Ülünk az ablak mellé? - kérdezem, miközben letekerem a sálam, meg kigombolom a kabátom, aztán le is veszem. Közben körbenézek és sok ismerős arcot látok. Odamosolygok vagy integetek néha valakinek. A legtöbbüknek a nevét sem tudom, csak hogy bagolykövesek és hogy váltottam már velük pár szót. Vagy csak egymásra köszöngetünk mindig és ennyi.
Helyet foglalok a kényelmes székben, szemben Annievel és már veszem is kézbe az itallapot. Számat néha megnyalva mustrálom a kínálatot. Olyan jól hangzanak mind. És még csak a forrócsokikat nézem. Hiszen ezért jöttünk.
- Sütőtökös fahéjas? - sikkantok fel szinte, ahogy ezt meglátom, aztán ahogy rájövök, hogy hangos voltam, zavartan nevetek a lányra. Meg mások is nevetnek kicsit körülöttünk rajtam. Még jó, hogy velük nevetek.
- Ez eldőlt - csukom be lazán a kis füzet fedelét.
- Te mit fogsz kérni? - kérdezem, feltűrve közben sötétkék pulcsim ujját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 8. 22:24 | Link

Thomas


A navinés sálról már messziről tudom, hogy ő az, és amint közelebb ér, az arcán ülő mosoly miatt az én arcomra is mosoly ül ki. Szeretem a vidám embereket, és olyan jó Thomast amúgy is újralátni. Nézem őt, kedves mosolyát, és nagyon remélem, hogy a mai forrócsokizásunk tényleg vidám lesz.
- Szia! Boldog Újévet!
Ez a köszöngetés olyan vidám dolog. Itt mindenki köszön, akár ismer, akár nem, akár csak éppen egyszer utánad állt sorba a boltban. Bár az a legritkább, hogy a sorban állás során nem ismerkedsz meg a mögötted állóval. Ezt már észrevettem, hogy minden mögöttünk álló, szeret beszélgetni. Néha már én is azon kapom magam, hogy én vagyok a valaki mögött álló, aki óhatatlanul elejt egy mondatot, amiből beszélgetés lesz.
- Azt nem szeretném!
Én is színészkedem kicsit, csodálkozva és kissé rémülten tekintve rá. Amúgy ez nincs is annyira kizárva. A legtöbb ember most tér vissza, sokan eljöttek ide is, ami be is bizonyosodik, ahogy belépünk. Sokan intenek, Thomasnak persze, de mivel vele vagyok, én is udvariasan biccentek. Szeretem a kortársaimat is, olyan ez a hely, mint egy nagyon, hangos család, és egyre többször érzem azt, hogy én is a részese szeretnék lenni.
- Mindenképpen az ablak mellé, nagyon szeretem nézni a kinti világot.
Nem azért, mert unatkozom, én így tudok koncentrálni. Követem Thomast, kiválasztja a legmegfelelőbb helyet, én pedig fehér kabátomat levéve, lopva lesimítom a szoknyámat. Remélem jó, és tetszik neki, próbáltam olyat keresni, amiben tetszettem magamnak a tükörben.
- Megkóstolhatom majd?
Nevetek egy aprót, ahogy lelkesen felkiált, én is néztem, de nekem túl masszív ízkombinációnak tűnt, inkább tovább böngésztem az itallapot.
- Étcsokis almáspités. Azt hiszem, én őt választom. Nagyon szeretem az almáspitét.
Igazából bármire rá tudnak venni, ha ehetek egy kis almáspitét, így amikor idelép hozzánk egy lány, ezt is kérem, majd, ahogy kettesben maradunk, széles mosollyal Thomasra pillantok.
- Mesélj el mindent az első karácsonyodról, kérlek! Mindenre kíváncsi vagyok.
Tényleg nagyon szeretnék jó híreket hallani, kicsit örülni valami nagyon jónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 9. 23:44 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

- Nagyon csinos vagy - pillantok végig ragyogó arccal a lányon. Nem gondolkozom a bókon, csak úgy kiárad belőlem. Ki kellett mondanom. Persze, minden alkalommal szép volt, amikor találkoztunk, hiszen szép úgy, ahogy van, de most meg annyira, hogy ezt muszáj voltam szavakba önteni.
- Én is - értek egyet az ablak melletti üléssel.
- Bent vagy valahol, de olyan közel van minden, hogy azért kicsit mintha kint is lennél. Csak itt melegebb meg kényelmesebb - taglalom, én miért szeretem azt a helyet, amit ilyen nagy egyetértésben kiválasztottunk.
- Persze - bólogatok a kérésére. Megkóstolhatja majd a remeket, naná.
- Az almáspitét én is, viszont inkább tejcsoki párti vagyok. Az étcsoki nekem nem elég édes - vonok vállat. Ettől függetlenül lehet, kérek majd én is kóstolót.
Ha szeretne jó híreket hallani meg örülni, akkor emberére talált. A jó hírek meg az örülés a specialitásom, tekintve, hogy csaknem bármit képes vagyok jó hírnek tekinteni, örülni meg kb. ugyanennyi dolognak tudok.
- Csodálatos volt - kezdem meg az áradozásom.
- 24-én délután díszítettük fel együtt a fát Liam bácsival. Korábban akartuk, de közbejött neki ez meg az. Nem baj, mert én meg addig még egy kicsit kidekoráltam a lakást.. - mesélek és mesélek, folytatva azzal, hogy elmentünk pásztorjátékot nézni, aztán elköltöttük az isteni finom ünnepi vacsorát és éppen rátérnék a továbbiakra, amikor megjönnek az italaink.
- Köszönjük - mosolygok a pincérlányra, aztán emelem bögrém Annie felé. Belekóstolok a forrócsokiba, majd szememet lehunyva hümmögök, szinte kéjesen. Ez fantasztikus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. január 16. 18:36 | Link

Korinna néni


Nem lepődök meg azon, hogy felcsattan ezen... vagy mit csinál. Belül valahogy én is így reagáltam a beosztáson. Nem akartam Rellonos lenni. De igazából fogalmam se volt a házakról úgyhogy csak utána jöttem rá, hogy hoppá nem biztos hogy ez a legjobb ház nekem. De mindegy, most már a Levitát boldogítom a csodás jelenlétemmel, és ez csodálatos! Szeretem a Levitát, de szerintem oda se nagyon illek. Nekem egy külön ház kéne! Nem is, hanem egy külön bolygó, Csokiánia! Ahol mindenhol csokik futkároznának, de a házak nem lennének csokiból mert megolvadnának, mint abban a filmben. Pedig mennyire megettem volna azt a csokiházat!
- Hú biztos izgalmas lehetett belógni! - még nem próbáltam belógni egy másik ház körletébe se, de nem is akarok... remélem nem hagytam egy vészhelyzet csokit se a Rellon körletbe! Nem hiányzik nekem a Rellon körlet! Bár lehet ha sok csokit hagytam ott akkor belógnék. Jó, a csokikért azért nem mennék be oda. Azért nem érnek annyit, akármennyire is szeretem a csokiiit! Ha ott is hagytam volna egy rakatot akkor majd valaki egyszer biztos megtalálja és megeszi, ami tök jó! Kivéve ha pár száz év múlva találja meg és már ehetetlen lesz. A csoki meg tud romlani? Nem tudom, de nem is akarom tudni, főleg azt nem hogy milyen a romlott csoki. De úgy emlékszem felkerestem minden csokit és összeszedtem mielőtt végleg elmentem volna a Rellon körletből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 18. 17:10 | Link

Moon Jun Seo


Jó érzés feleleveníteni a dolgokat, és bár most nem itt kéne lennem, hanem otthon, Keszthelyen, a közös otthonunkban, és fagylaltba fojtani a bánatomat, mégis jó, hogy egy kicsi máshogy is megemlékezek ezeken a napokon Balázsra. Akkor még erős volt, és mind a ketten hittük, hogy túl fogja élni. Nem akarom, hogy a szomorúság kiüljön az arcomra, így csak mosolyogva szusszanok egyet.
- Valóban jó volt. Szerintem a diákévek tele vannak ilyen szuper pillanatokkal. Persze, van benne egy csomó szívás is, pattanások, meg összetört szívek, Felagund prof szivatásai, de amúgy egészen könnyen ki lehet védeni mindent egy jó nagy adag nevetéssel.
Én szerettem diák lenni, és nem csak azért, mert így biztosítottam az illő távolságot köztem és anyám tökéletességmániája között, hanem mert a kastély falai között valóban boldog voltam. Olyan volt életemnek ezen szakasza, mintha tényleg más életét élhettem volna. Az Edictumban számos cikkem jelent meg a diákévek alatt, megtaláltam a szerelmet, a legjobb barátaimat, az utamat. Nekem nincs olyan dolog jelenleg az életemben, amit ne ennek az intézménynek köszönhetnék.
- Remélem, szeretsz ide járni.
Mondom vidáman mosolyogva, de a tekintetem nem kerülheti el a folyton arrébb vándorló mutató a karórámon. Lassan vissza kell indulnom, ha még el akarom intézni azt a két ügyet, amit függőben hagytam. Nem szeretek semmit halogatni, de úgy éreztem, hogy ma igazán szükségem van egy kis pihenésre két nagy hajrá közben. Ráadásul egy érdekes beszélgetőpartnerrel is találkoztam. Azt hiszem, bőven van miről elmélkednem ma még.
- Ne haragudj, de lassan mennem kell, mert a felnőtt élet nem annyira buli, mint reméltem.
Bocsánatkérően mosolygok rá, ahogy az újságokat, amiket kaptam, visszacsúsztatom a szatyorba, és lassan felkelve szedelőzködni kezdek.
- Remélem, amikor legközelebb találkozunk, jobban tudunk beszélgetni.
Gyorsan felkapom a kabátomat, és azt a néhány gombot begombolom. A tányéromat felvéve pillantok le rá.
- Szerintem nagyon király, hogy önmagad vagy. Maradj mindig ilyen.
Egy kacsintással búcsúzom tőle, a tányért a pincérlánynak adom, majd kilépek a hűvös utcára, és lassan visszaindulok a birtok felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 19. 11:25 | Link

Thomas


- Köszönöm!
Olyan lelkesen felelek, hogy félő, a lelkesedésem kiugrik a bőröm alól, önálló életre kel, és elkezd örömtáncot lejteni itt mellettünk. Nagyon sokat készültem erre a mai alkalomra, pedig csak egy forrócsokizást beszéltünk meg. A legtöbb ember legalább három emberrel beszélt már meg ilyesmit, én azonban még nem, szóval az izgatottságom extra méreteket öltött.
- Igen, főleg most, de azt mesélték, hogy amikor már jó idő van, akkor ülhetünk kint is. Nagyon várom már a tavaszt.
Eddig sosem terveztem. Egy ideje azonban igen. Olyan, mintha az életem egy szakasza valóban lezárult volna azzal, hogy a bátyám tud a létezésemről. Nagyon nem szépen zárult le az új tudás megszerzése nála, de én akkor is bizakodó vagyok. Bízom benne, hogy visszajön, abban is, hogy Cath tényleg jobban lesz, és abban is, hogy az életek, amik körülöttem vannak, felveszik újra a normál ritmusukat, de már úgy, hogy Denis tudja, ki vagyok. Nem akarom, hogy más is megtudja, hogy elkezdjenek erről beszélni. Szívesen megmaradok annak, aki eddig voltam a faluban, egy újabb Payne gyereknek. Már nem is ér senkit meglepetésként, hogy vagyok, maximum annyira, hogy sokan először Norina rokonának tippeltek, csak a magyar vezetéknévhez nem illik a külföldi keresztnév.
A lényeg, hogy már nem úgy tekintek a világra, hogy mások majd megélik az álmaimat, hanem, hogy nekem is vannak már álmaim. Figyelmesen hallgatom Thomast, neki is olyan szépen csillog a szeme, mint az embereknek szokott, ha egy nagyon szép emléket idéznek fel. A rendelésünk megjelenésére elmosolyodok, és izgatottan pillantok az előttem lévő italokra és ételekre.
- Nem bánod, ha lefotózom? Karácsonyra kaptam egy fényképező gépet. Még csak most tanulom a használatát, de már van rajta rengeteg kép.
Mondjuk falakról, ablakok leginkább, ilyen próbaképek. A legújabbak már karácsonyiak, ahogy Cody játszik a gömbökkel, vagy, ahogy Mia lelkesen csomagolja ki a neki szánt jutalomfalatokat. A gépet elő is veszem, megmutatom Thomasnak, és ha engedi, akkor lefotózom, ami előttünk van. Ez is egy új szokásom, elkapom a pillanatokat, de azért figyelek, és vissza is kérdezek, mert a történet félbemaradt, és nagyon érdekel.
- Korábban? Nem aznap szokás?
Kérdezem, és nem tudom megállni azt se, hogy ne kapjam le Thomast, amint elmélyül a forrócsokijában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 21. 21:26 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Nem igazán csodálkoznék rajta, ha a füleinkből kis tűzijátékok repülnének elő, vagy ha szikrák kezdenének pattogni körülöttünk, vagy ha a semmiből buborékok szállingóznának alá ránk. Oké, picit talán meglepődnék, viszont a lényeg az, hogy mind a ketten csak úgy vibrálunk, hullámzunk, lelkesedünk és örülünk egymásnak és mindennek, ahogy pedig ezek az energiák összeadódnak a kis asztalunknál, szinte pezseg a levegő a közelünkben.
- Nem, dehogy. Nyugodtan - adok engedélyt mosolyogva a fotózásra. Addig nem is nyúlok semmihez. Mert, gondolom, nem úgy akarja lekapni az innivalóm, hogy már semmi nem látszik a szép díszítésből és már sehol nincs a fele. Még hátra is dőlök, hogy ne zavarjak a képbe. Aztán mikor mehet a menet, lecsapok a forrócsokira. Úgy elmerülök az élvezetekben, hogy megkésve veszem csak észre, hogy én is áldozatul estem a csinos paparazzinak. Nevetve törölgetem meg a számat a jó nagy szalvétával, ami jár ehhez az italhoz. Tudnak valamit itt a cukrászdában.
- Miket fotóztál eddig? - érdeklődöm, kevergetve forrócsokimat.
- A magyaroknál, úgy tudom, igen. De különben nálunk az otthonban is mindig már december közepe óta állt a fa. Miért? Nálatok hogy van? - kérdezem, összevont szemöldökkel. Ő is angol, nem? Vagy náluk egyszerűen csak más a szokás? Közben pedig le sem esik, hogy Annienek most először említettem azt, hogy hol nevelkedtem. Annyit tudott, hogy a bácsikámmal élek, azonban azt nem, mióta és hogy honnan kerültem hozzá.
- Mondtuk is Liam bácsival, hogy nem nagy gond, hogy ilyen későn díszítettük, ha már egyszer itt lakunk Magyarországon, ennyi bőven belefér - vonok vállat derűsen és ismét kortyolok. Jó csokis leszek már megint és nyalogatni is hiába nyalogatom le körbe a számat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 21. 22:48 | Link

Thomas


- Köszönöm!
Lelkesen el is készítem a képeket, hármat, mert valahogy az első képem mindig homályos lesz, a második a legjobb, de adok egy esélyt még, a következő kattintásnak is. Thomast azonban csak egyszer fotózom le, de tudom, hogy az tökéletesen sikerül.
- Megmutatom!
Lelkesen felkelve áthúztam a székem mellé, nem zavart, hogy olyan közel kell ülnöm hozzá, Thomas jó illatú fiú, és szűk itt a hely, nem akarok senkinek útba lenni. Nem kell az, hogy még egyszer megdobáljanak minket hógolyóval.
- Főleg a karácsonyi dolgokat. Ezek itt azok, amiket ettünk, Willék magukkal vittek az apukája házába, hogy az milyen hatalmas! Úgy indul az egész, hogy van bent egy kis patakszerű, nézd.
Mutatom neki a képet, amit a bejáratból csináltam. Aztán visszalapozok gyorsan párat, és megmutatom a nagy épületet is, tényleg hatalmas, pedig az én családom se lakik kis helyen. Mutatok még pár képet a ház belső részéből, de főleg az udvarról.
- Ez a legromantikusabb hely. Tavasszal tele van virágokkal és nagyon romantikus. Helena azt mondta, hogy kiskorukban azt játszották, hogy majd ott kérik meg a kezüket a fiúk.
A vacsora szomorú és veszekedős részét nem akarom ecsetelni neki, hiszen nem azért jöttünk. Gyorsan tovább is lapozok, keresem az otthon készült képeket.
- Ő itt Mia, Willék kutyusa. Nagyon okos. Kapott ő is ajándékot. Cody pedig itt játszik a gömbökkel.
Odaadom neki, hogy ha szeretne, még nyugodtan nézegesse a képeket. Rólam nincs benne kép, én nem tudok úgy pózolni, mint a lányok többsége. Inkább minden mást fotózok. A fényeket, ételeket, embereket, akiket szeretek. Van benne kép Norináról is, ahogy Cody-val játszik, és Arianaról munka közben.
- Nem tudom.
Vallom be csendesen, majd, hogy megértse, miért nem, a jobb kezemet a szívem fölé helyezem. Már egyszer mondtam neki, hogy beteg vagyok, de nem részleteztem akkor sem, és most sem fogom.
- Nekem ez volt az első karácsonyom, és bár Will angol, mégis magyar hagyományok szerint aznap díszítettünk fát. De a karácsonyi fények már nagyon régóta kint vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 23. 21:56 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Egy percig sem tiltakozom az ellen, hogy közelebb húzódjon. Jó illatú emberek, ha találkoznak. Pedig nem használok parfümöt vagy ilyesmit. Viszont a tusfürdőm az elég klassz. Mármint nagyon. Irtó sokáig frissít és istenien üde az illata. Üde, igen. Én azt szeretem. Érzem a többi srácon, hogy ők az erős illatokért vannak oda, meg ahogy látom, másoknak is tetszik ez rajtuk. Viszont én nem igazán az alapján választok, hogy másoknak mi tetszene, hanem, hogy én mit szeretek. Nade elég az hozzá, a lánynak is finom illata van.
- Ez egy palota - rikkantok, már megint kicsit hangosabban nyilvánítva véleményt, mint terveztem. Dehát ez komolyan hatalmas egy ház. Vagyis palota.
- Tényleg romantikusnak tűnik - bólogatok nagy hozzáértőn.
- Jaj de édes - bököm meg a kis képernyőn látható kutyus orrát. Ha állatot látok, egyszerűen nem bírom megállni, hogy hozzáérjek. Még fotón át sem. Főleg, ha kutyákról van szó. Vagy macskákról. Oké, akármiről.
- Mit kapott? - kérdezek rá a legfontosabbra. Aztán megkapom a fényképezőt.
- Így kell? - nyomkodom a nyilakat, ahogy nála láttam.
- De így egyszerre csak egyet tudsz nézni. Mármint, nem lehet őket megnagyítani és kivenni őket? Hogy rakod ki valahova, ha akarod? - árasztom el kérdéseimmel, melyek kiválóan adják tanújelét, mennyire nem tudom még mindig kezelni a mugli dolgokat. Most például szent meggyőződésem, hogy amikor a gombokat nyomom, az elkészített kis fotók egy szalagon jönnek egymás után a szerkezet belsejében és így nézegethetem őket. Hiába vannak Liam bácsinak kütyüjei, fotómasinája nincs. A lap topját csak a jelenlétében használom néha, a csodatelefonján meg csak ő szokott ténykedni és ha mutat rajta bármit is, az ő kezében van. Vagy csak átadja egy pillanatra. Tény, nekem is van mobiltelefonom, azonban ez nem olyan, mint az övé. Nem olyan lapos, amin a képernyőt kell éringetni, hanem egy összecsukható, sok gombos. Azért, hogy elérjen engem. Nagyon profin tudom megnyomni a zöld telefonos billentyűt, miután halálra rémültem a bizzegéstől és rögtön meg is nyugodtam, meglátva Liam bácsi nevét a kijelzőn.
Miközben tallózok a képek közt, hallgatom válaszát, viszont a szemöldököm összevonva marad az után is, hogy a szívéhez vonta a kezét. Sajnos nem értem, hogy érti ezt. Mármint sejtem, hogy a szívbetegségéhez van köze. De azt nem nagyon tudom elképzelni, ez hogyan befolyásolja a karácsonyt.
- Az első? Hogyhogy? Eddig nem ünnepeltétek? - kérdezem, miközben tovább járnak bent a fogaskerekek. Egyszerűen nem értem. Mármint azt érteném, hogy valakik nem karácsonyoznak, azonban azt nem, a betegségnek ezzel mi dolga. Ha nem akarja elmondani, akkor persze nem kell. Remélem, tudja, hogy teljesen megérteném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 27. 12:48 | Link

Thomas


- Ebben kutyanasik voltak. De kapott egy új fekhelyet és rágójátékokat is.
Elmosolyodom arra, hogy mennyire tetszik neki Mia. Csodálatos kutya, sokszor, amikor a nappali szőnyegén fekszik, odabújok hozzá. Norinára párszor már ráhoztam így a frászt, de most, hogy megint babát vár, szóltam neki előre, hogy ne ijedjen meg.
- Egyszer elvihetnénk sétálni.
Egyedül sosem voltam Miával, mert aggódnak, hogy mi van akkor, ha elkezd szaladni, én futok vele, és baj történik. Megértem az aggodalmat és el is fogadom, de talán, ha Thomasszal mennék, akkor megengednék. Vele bátran el is mernék menni.
- Will azt mondta, hogy minden héten leszedi majd a képeket, és rárakja a gépére, aztán kiválogatjuk, megnézzük őket, és a legjobbakat előhívatja, és akkor kitehetem a falra meg képkeretbe, meg mindenhova. Nem fognak mozogni, úgy, mint a festmények az iskolában, de nem is kell, mert ha rájuk nézek, akkor úgyis eszembe fognak jutni az emlékek.
A mai forrócsokizás mindenképpen, és a Thomasról készült képet akkor is szeretném előhívatni, ha nem lesz olyan nagyszerű minőségű. Hihetetlenül jól érzem magam, és boldog vagyok, pedig az elmúlt napokban folyton a szomorúság járt át. Már nem akarok csak szomorú lenni, és talán ez önző kérés, tudva, hogy mi történt miattam, az én titkom miatt, de az utóbbi napok szomorúsága már nagyon megvisel lelkileg. Mindig szorít a mellkasom. Most viszont, hogy itt ülhetek Thomas mellett, boldognak és felszabadultnak érzem magam. Kinyúlva előre, az asztalon áthúzom a bögrém. Nem akarom, hogy az asztal közöttünk legyen.
- A szüleim nagyon elfoglaltak ebben az időszakban, úgyhogy...
Elharapom a mondat végét, mert nem tudom ezt csinálni, Thomasszal nem. Egy pillanat alatt nagyon fontos lett az életemben. Picit lehajtom a fejem, majd közelebb csúszok hozzá, és zöldjeimet a szemébe fúrom.
- Elmondhatom neked az igazságot? Szupertitkos, de szeretném, ha tudnád.
Remélem, hogy igent mond, mert nagyon szeretném, ha ő tudna rólam mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 27. 23:24 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Helyeslően bólogatok a kutyusajándékokra. Ez a minimum, ami kijár.
- Jaj de jó! Nagyon szeretném - csapok le rögvest a sétáltatás ötletére. Azt hiszem, a lány már rájöhetett, hogy nem igazán vagyok az a fajta, aki azért, hogy menőbbnek vagy megközelíthetetlennek tűnjön, eltitkolná az érzéseit és azt, mennyire érdeklik dolgok. Nem kéretem magam, nem játszom az agyam, nem bánok csínján a véleményezéssel. Lehet, az sokszor előnyömre válna pedig. Dehát ha egyszer nekem az ilyesmi nem megy, akkor nem megy.
Egy picikét értetlenül pislogok, mikor a képek leszedéséről beszél. Honnan szedi le őket Will? Nem kiszedi inkább? Na mindegy, a lényeg, hogy a végét már értem. Előhívja őket. Az úgy mindjárt kényelmesebb lesz, mint ilyen apróban szemlélni. Bólogatok csak. Úgy mindenre. Jelezve, hogy így már világos, meg egyet értve abban, hogy a fotók mindenhogy jók. A szokásos meg a mugli módon is.
- Lefényképezhetlek? - kérek engedélyt mosolyogva, ahogy ez az ötletem támad. Annie nem szerepel a képeken, mert ő csinálja őket. Pedig kéne róla is.
Pompásan érzem magam én is a lánnyal. Ennek talán az egyik legfőbb oka az, hogy hozzám hasonlóan gyermeki csodálkozással jár a világban. Ő ezt az ártatlanságot az eddigi viszontagságos, négy falak közti életének köszönheti, nekem pedig egyszerűen ilyen a természetem. Kedvelni a legtöbben kedvelnek, ám sokan távolságtartóak velem, mert gyerekesnek tartanak. Úgy érzik, nem találnak velem közös hangot. Én úgy érzem, találok velük, dehát ehhez két fél kell. Itt jelen pillanatban pedig most két olyan fél ül, akik passzolnak. Akik együtt örülnek, akik együtt rezegnek. Mindig jó ilyesvalakit találni.
Figyelmesen hallgatom a karácsonnyal kapcsolatos magyarázatát, amit viszont rövid úton félbehagy. Összevonom szemöldököm és ahogy még közelebb húzódik, én is közelebb hajolok, várva, mi következik.
- Ó. Öm... persze - hebegem kicsit, hiszen meglep ezzel. Azonban nyilvánvalóan nagy dolog, ha elárul nekem egy titkot és nálam az jó helyen is lesz. Azt is megérteném, ha nem akarná elmondani az igazat. Elfogadnám. Ha azonban megosztja velem, megbecsülöm és megőrzöm. Mondhatja, készen állok! Bár, mivel nem tudom, mire, így nem feltétlenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 29. 19:42 | Link

Thomas


- Akkor ez lesz a következő programunk! Ha meg beválik, csinálhatjuk rendszeresen is.
Nem lenne szabad terveznem, mégis megteszem. Szeretném hinni, hogy örökké élhetek. Mostanában mindig minden jó, az a tipikus vihar előtti csend van a szervezetemben. Most még. Aztán ki tudja, mi lesz egy nap vagy egy hét múlva. Bárcsak minden ilyen lenne... vagy legyek mindig náthás mondjuk, de erős szívű. Mondjuk a nátha eléggé undi, mégsem olyan jó ötlet. Viszont szeretnék terveket, és szeretnél lehetőségeket. Szeretnék egy kicsit tényleg csak az életre koncentrálni. Amit mindig meg is teszek, ha olyan emberrel vagyok, akivel jó lenni. Thomas pedig az egyik legjobb ebben.
- Engem?
Kérdezem őszinte csodálkozással, pedig valószínűleg igen, hiszen csak mi ketten vagyunk itt, ebben a beszélgetésben. Elpirulok, a zavar kiül az arcomra, de ugyanakkor nagyon örülök a lehetőségnek. Egy kép rólam. Talán el kellene küldenem egyet anyáéknak is. Üzentek, Cath-tel, de még nem tudtam rávenni magam a velük való találkozóra. Nem szép dolog tudom, de félek, ha meglátogatom őket, nem leszek már képes visszajönni, pedig szeretnék itt lenni. Hoztam egy döntést, ami nagyon sok áldozattal járt, és félek, ha átlépem a küszöböt, hiábavaló volt minden.
- Rendben.
Lopva lelapítom a hajam, bár fogalmam sincs, hogy éppen hogyan néz ki. Remélem a sapka miatt nem lett borzalmasan rossz, és hogy a sminkem sem folyt el, és, hogy nem vagyok túl fehér vagy túl beteg arcú.
- Utána csinálunk közöset is?
Szeretnék olyat, amin együtt vagyok. Biztos nagyon vidám képet tudnánk együtt csinálni. Vicces arcot vágva, nevetve. Próbálok szépen nézni a kamerába, és nem arra gondolni, hogy most tényleg le fognak fotózni. Ha pedig megtörténik, közelebb csúszok, Thomas is közelebb csúszik. A tekintetét keresem.
- Én igazából nem vagyok Payne.
Mivel mindenki úgy tudja, hogy Will a bátyám, így mindenki úgy tudja, hogy Payne vagyok. Pedig egyáltalán nem.
- Brightmore vagyok. Denis húga. Csak ez egy nagy titok, mert eddig ő sem tudott rólam, most meg elment, és ki tudja, merre jár. Eléggé rosszul fogadta a dolgokat. De remélem, azért majd összebarátkozunk. Viszont, nem szeretném, ha más is megtudná, de téged nagyon kedvellek, Thomas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 29. 23:22 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Akkor én ezennel nagyjából lebeszéltnek tekintem, hogy az egyik állandó közös programunk a kutyasétáltatás lesz. Hiába nem találkoztam még az ebbel, egyszerűen biztosra veszem, hogy minden rendben lesz. Nem látom át, miért ne lenne.
- Aha - felelek a lánynak a fura kérdésére, azonban annyira őszinte meglepetéssel kérdezi, hogy muszáj vagyok válaszolni rá. Hamar engedélyt kapok, szóval kérek egy gyors oktatást, mit kell megnyomnom a fényképezőn és mire kell ügyelnem, mikor pedig ezen túl vagyunk, emelem is a gépet.
- Oké... mehet? - kérdezem a lencse mögül. Várok még egy igent vagy bólintást, aztán már repül is a kismadár. Többször is elkattintom, hiszen, mint megtudom Annietől, ezen a szerkezeten nyugodtan lehet, mert kidobhatjuk a rosszul sikerült képeket még előhívás előtt. Ha mondjuk homályos vagy ilyesmi.
- Most pedig akkor közös - konferálom fel, mi következik. A lány segít kicsit, mert a gépnek azt a kis képét felénk lehet fordítani, hogy lássuk, mit fotózunk akkor is, ha éppen magunkat kapjuk le. Ahogy ez megvan, eltartom magunktól. Helyezkedem kicsit, hogy tényleg mindketten jól látszunk. Lövök egyet már így a legelején, amin mindketten éppen beszélünk, mivel pedig ezen az alkotáson jót nevetük, azt is lefotózom és ez így megy tovább egy ideig.
- Bocsánat, nagyon sokat csináltam szerintem - adom oda vidáman Annienek, hogy megnézze, jók lettek-e. Biztos akad pár, ami tök elmosódott vagy valamelyikünk félig kilóg belőle vagy a szeme csukva van, viszont emiatt talán nem is baj, hogy kész sorozatot lőttem.
A derűs kattintgatás után teljes figyelemmel adózok asztaltársamnak és mondandójának. Szemöldököm az első szavak után felszökik és szépen úgy is marad. Még a szemem is kerekedik hozzá folyamatosan.
- Tőlem nem fogják megtudni - nyökögöm gyenge hangon, hiszen bár még nem teljesen dolgoztam fel mindazt, amit elmondott, arról mindenképpen szeretném biztosítani, hogy nálam jó helyen a titka. Viszont látszik rajtam, hogy rendeznem kell a gondolataimat. Gyorsan kortyolok egyet az innivalómból, aztán visszafordulok Anniehez.
- Hogyhogy nem tudott rólad? - kérdezem, amint végre valami összeáll a fejemben. Remélem, nem gond! Ha nem akar, úgysem felel. Idő közben pedig, ahogy visszajátszom megint mindazt, amit közölt velem, megakadok az egyik pontnál. Elmosolyodok. Hiszen azt mondta, nagyon kedvel. Viszont, gondolom, fura lenne ilyen megkésve bármit bedobni erre. Majd később. Vagy legközelebb. Most inkább koncentrálok tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2019. január 31. 17:30 | Link

carolina


Kedvenc kolléganőmet már az utcáról megpillantom, amint egymagában üldögél az ablakhoz legközelebb eső asztalnál, és kisujját eltartva, elegánsan szürcsölget valami fancy löttyöt. Oké, még az is lehet, hogy nem tartja hülyén az ujját, csak odaképzelem - a cukrászda üvege könnyen megtévesztheti az embert...
Habár tudom, hogy odabent van, miután átlépem a küszöböt, és a vendégek érkeztét jelző csengőt az ajtó után a fejem is telibe találja, kétszer; miután a térdemet berogyasztva kapok a kis aranycsilingelőért, hogy a kelleténél inkább mégse csapjon sokkal nagyobb ricsajt; miután hosszas nézelődés után végül egy karamellás szelet és duplakávé mellett döntök, csak azután sétálok egyenesen a kollegina felé. Útközben fel sem nézek, és olyan természetességgel pakolok le vele szemben és húzom ki az addig érintetlen széket, hogy egy idegen szemnek úgy tűnhet, mi ketten együtt érkeztünk.
- Megesz a kíváncsiság, vajon melyik olasz tervező dobta piacra a legújabb pongyolás kar fashiont? - vigyorgok fel rá, most először pillantva az arcára. Carolina gyönyörű, mint mindig, bár a szépségéből lecsíp egy keveset az emlék, hogy a második randevúnkra elfelejtett megérkezni. Nem haragszom rá, dehogy, ha magammal kéne randiznom, én sem hiszem, hogy elmennék rá, de azért írhatott volna egy levelet. Bocs, Jason, de ez most nem fog menni, nem a te hibád, túl jó vagy hozzám, blabla. Ha egy kicsit is megerőltette volna magát, az ezernyi lehetséges kifogás közül csak talált volna legalább egyet, amivel lekoptathat. De nem, Miss Brown a kifogásomat belevágta a Dolce & Gabbana táskájába, és azzal együtt lépett le. Micsoda elegancia, oda ne szarjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 31. 19:38 | Link

Jason

A vonatról leszállva egyenesen a cukrászdába jöttem. Úgy döntöttem, hogy simán megérdemlek egy menta teát és egy franciakrémest. Kicsit amúgy is le kell nyugodnom, mivel a romániai kiruccanás nem feltétlen úgy sikerült, ahogy azt bárki is tervezte volna. Nem elég, hogy a sárkányok megfertőződtek, de az egyik annyira nem akarta a kezelést, hogy szépen négyünket majdnem megölt. A fiatalabb srác, pár karcolással megúszta, mert valaki ellökte az útból szerencsére. Engem hatalmas jobb első lába ért, nem éppen kis karmaival, így nem is meglepő, hogy fel van kötve a karom.
Mormogva káromkodok párat, amikor feltűnik, hogy kisujjam megint kificcen a többi közül, amikor kortyolok teámból. Rögtön a többi mellé teszem, egy pillanat erejéig behunyom a szemem. Eseménydús volt ez a két hét, maradjunk ennyiben. Bőröndöm mellettem pihen, rajta táskám. Egy halom mappa hever az asztal egyik oldalán, mert azokkal foglalkoznom kell. Nincs mese, azért mert az ember eljött az előző munkahelyéről, még nem azt jelenti, hogy nem is kell ott dolgoznia. Kegyetlen az élet, vagy mi.
A falat, ami éppen szám felé közeledik, megáll a levegőben. Szemeim kikerekednek, leesett állal pillantok a nemrég érkezőre. A villa kiesik a kezemből, nagyot csattan a tányéron, talán pár pillantást is kapunk, de nem különösebben érdekel. Kezem ugyanabban a pozícióban marad, ám már csatlakozik hozzá szám tátottsága is. Gyönyörű látvány lehetek. Nem bírok megszólalni, csak nézem az előttem magasló férfit, kérdését szinte meg sem hallom.
- Jason – suttogom nevét, még mindig őt bámulva, mint egy rendes hibbant. Nem tudom hány éve láthattam utoljára, de az is biztos, hogy nem olyan elválást terveztem magunknak, mint amilyen volt. Nem mondom, hogy borzalmasat cselekedtem, de abban a helyzetben tényleg ezt hittem. Az első találkozásunk után is már a hatalmába kerített, aztán vége lett.
Felpattanok ültömből, megkerülöm az asztalt tizedmásodperc alatt, majd Jason nyakába borulok. Nem foglalkozom kezem fájdalmával, csak ölelem magamhoz a robosztus férfit, aki életemben először mozgatott meg bennem valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2019. január 31. 22:04 | Link

carolina


Ejha.
Még a villát sincs időm felemelni, Carolina máris a nyakamban van. Bár nem látja, arcomra szemtelen mosoly költözik, majd jobbommal ráérősen felnyúlok, és - noha az arcát keresem - meglapogatom a vállát. Az érintés baráti, a kuncogás pedig, ami megrázza vállaimat, még annál is lazább kötelékre vall.
- Asszem ezzel késtél egy kicsit - jegyzem meg, míg a nő, arcomat beterítő szőke haját újra meg újra megpróbálom elfújni az útból, hogy legalább levegőt kapjak, ha már a karamellás szeletemhez abszolúte nincs esélyem hozzájutni. - Hmmm... mennyit is? - hangosan filózok, még szemöldökeimet is összébb húzom a hajzuhatag mögött. Ujjaimmal közben az asztal lapján dobolok. - Mondjuk úgy két évet? Egyes elfajzott mazochista tökfilkóknak ez simán beleférhet. Kár, hogy én inkább a hedonisták közé sorolom magam.
Széles vigyorral simítok még egyszer végig a karján, majd haját félresöpröm, és a szemeit keresve felpillantok rá. Azóta sem tudom, miért hagyott faképnél, mikor az első hivatalos találkozó után úgy tűnt, sínen vagyunk. Vagy nem. Előfordul.
- Elárulod, mi nem klappolt annak idején, vagy fussalak még körbe párszor? - kérdezem pimasz, mindig mosolygó tekintettel, ajkaim alól előbukkannak fogaim is. Aztán fújok még egyet, hátha az a néhány, utolsó hajszál is hajlandó lesz kikeveredni végre a számból. Nem mintha bajom lenne a dologgal, elvégre szeretek az ajkaim között női részekkel létezni, csak hát... ez most pont nem az a helyzet. Kár érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 ... 43 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed