Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Tulajdonos: Dobrádi Írisz

Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Ava Sophia Volkov, Hadrévi Rebeka
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=886954#post886954][b]Androvics V. Edit - 2025.02.14. 18:06[/b][/url]

Figyelmesen hallgatom őt, néha bólintok is, de eszemben sincs, hogy olyasmiket mondjak, hogy akkor menjen és keresse meg a lányt. De azért belül azt érzem, hogy felkerekednék és segítenék neki én is. Biztos nehéz lehet ezt egymaga elfogadni, mert legyünk őszinték, a történet alapján Marcell nem volt egyedül, neki volt valakije, aki mostanra az exe lett, míg a lányról nem nagyon esik több szó, ahogy arról sem, hogy vele lett volna valaki. De ez az ő dolguk, bőven elég az, amit elmond ahhoz, hogy tudjam, kemény pasas, ami nyilván imponál, ha egy nő védelemre vágyik, vagy csak erős férfi kezekre.
- Miért is ne? Szerintem ezek a dolgok ugyanúgy hozzátartoznak az ismerkedéshez. Fura lenne nem tudni egymás traumáit, nyavalyáit és úgy ágyba bújni, nagyjából, ötvenhét perc múlva. - pillantok az órámra játékosan. Szerintem ő is érzi, hogy a mai nap nem itt fog véget érni, és nem szeretném kimondani, de mégis a tudtára szeretném adni, hogy teljesen benne vagyok. Éppen ezért is kérdezek ilyeneket, mert érteni akarom, hogy mi minden van benne a mozdulataiba. Nem most, de majd később. Ötvenhét perc múlva, ugyebár. Mert sok mindent elmond már azzal a sok mindennel is, amit a teste rejt. A sérülések, a tetoválások, a kidolgozottság vagy éppen az apa test megléte. Nálam is minden tetoválásnak jelentése van, apró információk, amiket csak én tudok, és én döntök el, hogy akarok-e beszélni róluk például.
- Egy elvesztett baba után született baba. Én pár éve vesztettem el a kisbabámat. Szóval, ha hiszünk a multiverzumban, akkor az egyikben vagy többen is, éppen egy egyedülálló anyával randiznál. - mert az biztos, hogy egyik multiEdit sem lehet olyan hülye, hogy azzal a rohadékkal maradjon, szóval úgy képzelem, hogy mindegyik variánsom egy kemény csajszi. - Nem, sosem védtek, mi megdöntöttük ezt a sztereotípiát. A két idősebbik öcsém egy és két évvel később született, a harmadik viszont még most is csak a húszas évei közepén jár,  szóval ő hetven évesen is a kis törpénk lesz. - pedig Marci sem alacsony. Mondjuk csak két centivel magasabb, mint én, meg aztán szőr is nőtt az arcán, de akkor is a cukorborsó szinten ragadt meg.
- Helyes válasz, ha tudsz és szeretsz táncolni, akkor testem, lelkem a tiéd. - arra, hogy szeret bütykölni, és hogy ilyen férfias elfoglaltságokat csinálni, elnevetem magam, jó ízű, hangos kacajt hallatva, vidáman. közelebb hajolok, és intek, hogy jöjjön vissza. - Tudod mi az első szakmám? Autószerelő. - hagyok neki egy kis emésztési időt, majd vigyorogva dőlök vissza. - Apának műhelye volt. Előbb tudtam kereket cserélni, mint írni. Dolgoztam is a szakmában, onnan váltottam a közművelődésre. - éles váltás, valójában már dolgoztam ott, miközben tanultam, de mellékes. Most éppen mugli egyetemre járok, miközben visszatértem a varázsvilágba. - Oké, szerintem ha nekünk nem is jön össze a dolog, az öcséim szívesen lecserélnek engem rád, és még V- vel kezdődő neved is van, amit nem használsz. Főnyeremény vagy. - az a baj, hogy túl szép ő, hogy igaz legyen. Még vonzódok is hozzá. Lehet mindjárt berobban az exe, kiderül, hogy nem is az, hanem a felesége és otthon várja három gyerekkel, hogy vacsorázzanak, és a fülénél fogva rángatja majd haza. Tuti, hogy valami gebaszos vele, mert ez a csávó egyszerűen nem létezik. Lehet, ha megérintem, kiderül, hogy tök átlátszó, mert szellem. Jó nem, de valami tuti be fog ütni. Túl jó. De egyelőre még élvezem őt. - Oké, de ne akadj ki, és vedd számításba az életkoromat. Szóval a jövőmre több opcióm is van, vannak benne azért egyező dolgok. Lediplomázom, határozatlen státuszba kerülök a művházban, mint vezető. Ez fix. Az egyik opció szerint egy rendes pasassal lesz kettő kötőjel négy gyerekünk, mivel eléggé szorít az idő, ez egy öt éves tervben megvalósuló dolog. Ha nem találkozom a rendes pasassal, akkor harmincöt évesen felcsapom a nagykönyvet, kiválasztok pár donort, akik szimpatikusra hazudták a spermájukat, és egyedül vágok bele a baba projektbe. Akkor viszont kettő gyerek lesz a reális, anyagilag. Ami boldoggá tenne, az egy kicsit elrugaszkodott, de nagyon tetszene. Minden tesóm nagyon jól főz, én is, nem egoizmus, tényleg. A csavarkulcs mellett fakanállal nőttünk fel. Szóval van a vendéglátó elején az a kiadó saroküzlet a nagy ablakokkal. Ott nyitnánk éttermet együtt, kockás terítővel, muskátlikkal, amiket utálok, mert büdösek, de autentikus lenne, és ott főznénk együtt. De ez tényleg egy olyan nagyon elrugaszkodott álom, amit imádnék. Szóval azt hiszem ezek a terveim és az, ami boldoggá tenne. - fogalmam sincs, hogy az étterem működne-e, de nagyon szeretek róla álmodozni, hogy együtt négyen csináljuk, meg persze ott van az is, hogy legyen egy nagy és hosszú asztalnak hely az étkezőmben, amihez minden testvérem, a házastársaik és gyerekeik meg a szüleink is odaférnek és együtt vagyunk, de az ilyen nagyon távoli vágyálom csak. Egyelőre maradjunk az öt éves realitásnál. - Megijesztettelek ezzel? És ezek után el mered mondani a tieidet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=887057#post887057][b]Hegedüsh Marcell - 2025.02.17. 10:47[/b][/url]

Barokkos túlzás volna azt mondani, hogy amilyen gyorsan jött szóba az Otíliával átélt szörnyűség, olyan gyorsan is távozik, hiszen erősen rányomja a bélyegét az elkövetkezendő percekre. De úgy gondolom, hogy ez így természetes. Egyébként is, ahhoz képest, hogy évek óta nem jutott eszembe ez az egész, igen jól viselem. Sokszor attól féltem – amikor még friss volt a trauma –, hogy a legváratlanabb helyzetekben fogok bekattanni nyilvános helyeken; egy csöpögő csapra, kés látványára, rettegni fogok a félhomálytól… és még sorolhatnám. Azonban szerencsére nem így történt. Azóta is úgy élem az életemet, mint előtte. Jó, ez hazugság. De nem él központi szerepet a hétköznapjaimban. Aztán majd egyszer csak kideríti az agyturkászom, hogy igenis főszerepet játszik az életemben minden egyes emlék, csak én már észre sem veszem, annyira beleolvadt a jellemembe. Bólintok. Igaza van. Hozzátartoznak, persze, csak eddigi életem során nem sokszor sikerült egészséges viszonyt kialakítanom a nőkkel. Ami – valljuk be – eléggé szomorú. Noha soha sincsen késő. Mint látjuk…
– Ötvenhét perc még naaaagyon hosszú idő – értse ezt úgy, ahogyan akarja. Ezért mosoly bujkál az ajkaim szegletében. Arra is hosszú ez az idő, hogy elvegyem a kedvét tőlem a traumáimmal, de arra is értheti – ami inkább közelebb áll a valósághoz –, hogy már nem is tudom, meddig tudom türtőztetni magam. Nagyon jól csinálja. Ismerkedik, más témára terel, de ez a fülledt játékosság megmarad. De jó tudni, hogy szeret tisztán játszani. Ahogyan én magam is. Ez beleegyezés volt. Mindenki hallotta, ugye?
Ekkor térünk ki az elveszített babára. Sötét szemeimmel sem engedem az övéit, miközben legmélyebb együttérzésem közvetítem felé. Flörtölés ide vagy oda. Egyértelműen kétértelmű oda-odaszólások és társai jelenlétében sem tudom meghazudtolni magam. A gyermekek említésére mindig összeszordul a szívem. Nem sajnálkozva, de sajnálva a baba elveszítését. Előre nyúlok, hogy finoman megérintsem selymes, puha kezét az én kemény, kissé repedezett bőrrel tarkított ujjaimmal.
– Szívből sajnálom – nyelek egyet látványosan, és óvatosan eleresztem őt. – Biztosan nagyon nehéz lehetett – mondom teljesen őszintén.
S már repülünk is a következő témára. Mennyire könnyű vele a kommunikáció… hihetetlen. – Akkor ezt jegyezd is fel magadnak – kacsintok játékosan. – Elmegyünk valamikor táncolni egyet – dőlök újra hátra, és miután beszámolok a hobbikról, újfent meg kell lepnie Editnek. Szemeim meglepetten, mégis elismerően csillannak meg az egyre gyengülő napfényben. Túl szép ez az egész, hogy igaz legyen. Csinos, okos, vicces és minden olyan dolog érdekli, ami engem is. A randevú után elmegyek hozzá, és amikor az izgalmas részekhez érnénk, rám támadnak a fiútestvérei, aztán felkoncolnak és eladják a szerveimet. Mindenesetre, nekem lenne a legcsinosabb csalim a mai napon, az már egyszer biztos. Tudjátok mit? Megéri… Főleg azután, hogy megosztja velem jövőbeli elképzeléseit. Halvány, romantikus mosoly terül szét arcomon. Család. Sok gyerek. Étterem. Vezető pozíció. Mindenféle érdekes dolog.
– Ennek szívesen lennék a részese – mondom őszintén. – Nekem már van egy tinédzser lányom – teszem hozzá, ahogyan töltjük közösen a pohárba azt a tiszta vizet. Meg sem fordul a fejemben, hogy hozzátegyem nem vérszerinti, hiszen ez mit sem számít, ha én úgyis azt érzem, hogy Imola az én lányom. – Azonban a jövőképem passzol a tiédhez. Én sem leszek fiatalabb, még akkor sem, ha úgy érzem fejben, hogy húsz éves vagyok. Szeretnék még gyerekeket. A négyes szám sem rettent el – mondom csillogó szemekkel. – Én jelenleg a város vendéglátó helyeinek az ellátásával foglalkozom, ez is stimmt. Illetve, a temető is én szedem rendbe néha napján, ami már kevésbé szép munka, de hasznos – vonom meg vállaimat. Nem szégyellem. Tisztességes munkával szerzem meg a betevőmet. – Sokat jártam a világot. Nem titok, hogy nagyon szeretnék már megállapodni, ha egy olyan partnert találok, aki mindennel együtt el tud fogadni úgy, ahogyan vagyok. Klisés tudom, de nem vágyom többre. Szeretetre, családra, romantikára, szenvedélyre. Azt csak hazudom, hogy nyugalomra vágyom – nevetek fel én is öblösen. Iszom egy kortyot a vízből, amit a kávé mellé hoztak, majd fejemet oldalra biccentve nézek mélyen Edit sötét szemeibe. – Nagyon izgalmas nő vagy számomra, Androvics Edit – szűkítem feketéimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=887058#post887058][b]Androvics V. Edit - 2025.02.17. 11:50[/b][/url]

Csilingelő nevetéssel reagálok arra, hogy milyen hosszúnak ítéli meg az általam kiszabott időt, és nagy sóhajjal megbökdösöm a telefonom kijelzőjét, amin négy igencsak hülye fejet vágó, göndör fejű egyed van, hát persze, hogy a három imádott Androviccsal egy kép, amit aznap csináltunk, amikor kiderült, hogy Vé is ideköltözött. - Legyen huszonegy. Ez az utolsó ajánlatom. - pillantok fel végül nagyvonalúan, hiszen a korábban mondott szám valóban nagy, éppen ezért is csökkentem és kanyarítok nagyobbat a sütimből, hogy lássa, mennyire nyitott vagyok erre az új számra. Tetszik, hogy őszintén válaszol a nehéz kérdésekre is, és nyitottan áll azokhoz a nem könnyű témákhoz is, amik engem érintenek. Szelíd mosollyal pillantok le a kezeinkre, belesimítom az enyémet az övébe, és egy kicsit hagyom csak a bőrt a bőrrel érintkezni. Kellemes. Kifejezetten szeretem a munkás kezeket, és az övén érződik, hogy nem veti meg a kétkezi munkát.
- Volt és valószínűleg lesz is, amíg a következő alkalommal sikerre nem viszem a dolgot. De nem akarok belemerülni a múltba, akkor oka volt, hogy nem született meg, nem volt ott a tökéletes idő és férfi mellettem. - és nagyon úgy néz ki, hogy talán a mostani pillanat miatt volt az. Ha meg nem, akkor tényleg képes lennék megoldani egyedül is. - Tényleg? És mit szólt hozzá, hogy az apukája újra randizik? - a lányok amúgy is nehéz esetek, tudom magamról, hogy én nagyon nem lettem volna kedves, ha esetleg ilyen szituációba kerültünk volna. Akkor semmiképpen sem Zaki lett volna a “problémás gyerek”, és nem is Vé, hanem én. A lányok nagyon nehezen viselik az apjuk elkobzását, kivéve, ha az anyjuk az illető, de itt ugye most éppen nem ez történik. Ráadásul azzal, hogy hasonlóan gondolkozunk, ha tényleg működni fog a dolog kettőnk között, akkor az azt jelenti majd, hogy lesznek kisbabáink, és az még nehezebb helyzet lehet, főleg egy kamasz számára.
- Szép munka szerintem a temetőgondozás is. Sok sírt nem látogatnak, vagy messze élnek, vagy már nincs rokon, aki megtenné. Tudom, hogy vannak, akik visznek virágokat ezekre a sírokra, ami szintén szép dolog. Nincs olyan munka, amit ne kéne megbecsülni, mindegy, hogy kukás vagy vagy polgármester, amíg tisztességesen csinálod és megfelelő bért kapsz érte. - Ezt nem szeretem a mugliknál, ellenben imádom a mágusoknál. Odafigyelnek arra, hogy rendes pénzből éljenek a varázsvilág tagjai. - És még csak az elején vagyunk. - kacsintok rá vidáman, bekapva az utolsó sütimet is. - Nahát, elfogyott. Még van tíz percünk. Milyen messze laksz? - érdeklődöm könnyedén, mintha nem éppen arról lenne szó, hogy akkor nála folytassuk ezt az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=887061#post887061][b]Hegedüsh Marcell - 2025.02.17. 14:39[/b][/url]

Ez a nevetés teljesen levesz a lábamról. Egy nagyon érzékeny szegletét csiklandozza szürkeállományomnak – amiről már régen el is feledkeztem, hogy létezik. Kacagása az a fajta, ami rád tapad; nekem is rögtön somolyogni támad kedvem, pedig valóban komolyan gondoltam, hogy nem bírom tovább érintésmentesen ezt a találkozót. Egyszerűbb lenne mellette ülni, hozzáérni. De ez így olyan teszt, amit Herkulesnek sem adtam volna a próbasorozat részeként. Mert ezt kibírni… te jó Merlin! Ajkamba harapom a mosolygást, hogy aztán biccentsek egyet. – Máris jobban hangzik – biggyesztem végül játékosan ajkaimat, mintha már majdnem sírva faradtam volna a szívtelen ötvenhét perctől. Érintés. Hogy mennyire puhák ezek a kezek…
– Persze, ez teljesen érthető – felelem halkan arra, hogy a következő gyermek megszületéséig még megmarad ez az érzés. Talán valamilyen nemű félelem is. Hiszen egyszer is sok átélni ezt. Hihetetlen, hogy a nők mennyire erősek tudnak lenni. Mi, férfiak hamarabb meg tudunk törni, vagy csak éppen viszonyítás kérdése. A nőtől „meglepő”, ha erős, míg a férfinál alap, s ha a férfi éppen érzékenyebb, akkor az esik a furcsaság kosarába. Érdekes dolgok ezek… de nem merülök bele a szociál pszichológiájába ennek az egésznek. Mindenesetre, nagyon becsülöm őt a hozzáállás és keménység végett. – Nem beszélünk róla. Igazság szerint… – vakarom meg a tarkómat zavaromban. – Eddig nem volt olyan, akiről érdemes lett volna – mosolygok burkolt vallomásom miatt még mindig kissé zavartan. Az egy éjszakás történeteket meg egyértelműen nem emlegetjük a gyereknek. – Azt egészen jól viselte, hogy az anyjával szétmentünk. Nagyon intelligens nagylány. Érzelmileg is – emelem ki a számomra legfontosabb intelligenciafajtát.
„És még csak az elején vagyunk”, mélyet sóhajtok, és a mosoly még mindig nem szűnik meg arcomon. Én pedig azt kívánom, hogy a végét lehetőleg soha nem ismerjük meg. Ó, és valóban elfogyott… ki látott már ilyet?! Hát, Hegedüsh… most vagy soha. Akkurátusan emelkedek fel ültemből, hogy Edithez sétáljak, kezemet nyújtsam felé, majd finoman emelkedésre kényszerítsem. Így állunk egymás előtt, közel, majd összeszedem a bátorságom, hogy meggyőződjek róla egyre vágyunk ezen a szép, téli késő délutánon. Kezét, amit megragadtam még mindig kettőnk között tartom, hogy afölött hajoljak arcához. A szívem régen dobogott ennyire erősen, olyan ritmust diktálva, amit ideje újra felfedezni. És nem akarok ajtóstól a házba, de… egy kicsit mégis. Mélyen egyesítem az őzike szemekkel saját sötétjeimet, hogy aztán még közelebb húzódhassak borostás arcommal, és egy lágy csókot leheljek Edit ajkaira. Ezzel meggyőződve arról, hogy „Ó, igen… ezt akarom.” Ha hagyja, akkor engedélyével elmélyítem a csókot, kissé bele is döntve mindkettőnket, hogy amikor már érzem ez nem emberi szemeknek való, akkor megszólaljak. – Pontosan tíz percre innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=887062#post887062][b]Androvics V. Edit - 2025.02.17. 15:21[/b][/url]

Tetszik az a játékosság, ami kettőnk között van, az is, ahogy a könnyed és a komolyabb témákat tudjuk váltogatni. Nagyon sok mindenről kell még beszélgetnünk, de azt hiszem, ezek az apróbb és komolyabb ügyek ráérnek majd más napokon. Most pont elég volt mindez ahhoz, hogy tudjam, nem csak a virtuális térben megy a beszélgetés, hogy nem másabb élőben, mint ott. Hogy vonzódom hozzá, és hogy bár nem csináltam még ilyet soha, de miután egy negyvenes éveiben járó férfit berángattam egy cukrászdába, be akarom rángatni az ágyba is. Egyazon napon, sőt, majdnem százhúsz percen belül. Sosem tettem még ilyet, tényleg, de vele határozottan akarom. És ő is velem, hiszen érzem rajta, hogy majd megőrül attól, hogy kettőnk között van ez az asztal. Drága Marcell, az érzés határozottan kölcsönös, de vajon meg tudsz-e lepni úgy, hogy én leptelek meg az elején?
- Akkor ez még egy nagy kérdőjel lesz, hogy ő mit gondol majd erről. Kamasz. Szép kihívás az a kor gyerekként és szülőként is. - én papíron jó kislány voltam, de a jó kislányok tudják a legjobban eljátszani, hogy azok, és közben mesterien másként viselkedni. Nem lesz könnyű menet, sosem az, a hormonjaid téged és a világot is utálják, és közben még egy göndör hajú boszorka is beteszi a lábát az apád életébe. Nem segít. Ahogy mozdul, érdeklődve felpillantok rá, és nézem, ahogy hozzám lép. Elfogadom a kezét, és felkelek, nem szólalok meg, kíváncsian figyelem, hogy mit szeretne csinálni. Ahogy felém hajol, elmosolyodom, és lenyelem a gonosz kis hangot, ami azt suttogja a fülembe, hogy “bandzsíts!”, helyette hagyom, hogy az ajkaival lágyan az ajkaimhoz érjen. Oké, ez határozottan meglepő, hiszen nem gondoltam volna, hogy itt, ennyire nyílt terepen teszi ilyet, mivel ő itt él, mindenki ismeri. Engem még a legtöbben szoknak, sokan nem tudnak beazonosítani, de őt igen. Mégis, határozottan cselekszik, és ahogy érzem, hogy el szeretné mélyíteni a csókot, hagyom neki. A testem hozzásimul, és a karjaimmal átölelem a nyakát, kiélvezve a pillanatot. Hát akkor játsszunk nagyban. - Valóban? Milyen szerencse. Én pedig pont egy olyan ruhát választottam ma, amihez illegális fehérneműt felvenni. A sors akarta így. - vonom meg játékosan a vállaimat. Visszalépve a kabátomat felveszem és a kezébe adom, hogy segítsen majd a táskámat a vállamra véve kinyújtom a kezem felé, hogy induljunk. Jó, néha, nagyon néha, esetleg hagyom majd, hogy irányítson, talán, de ezt majd a jövőben megvitatjuk, ha eljutunk oda. Most csak tényleg a tíz perc múlvai terveinket kívánom megvalósítani, és ennyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=887063#post887063][b]Hegedüsh Marcell - 2025.02.17. 15:48[/b][/url]

Azt, hogy ez a nyilvános csók éppen bátor volt vagy botor, meghagyom a jövő történészeinek. Rólam érdemes azt tudni, hogyha kellőképpen felpiszkálnak – ez igaz az összes érzelem vezérelte cselekvésre –, akkor leszáll a vörös köd szemeimre, és nincsen megállás. Edit pedig olyan szépen húzogatta eddig oroszlánbajuszomat, hogy a csókban akartam megbizonyosodni arról, hogy ő most szórakozásból húzza egy „öregember” fejét vagy valóban lehet ennek folytatása. És olybá tűnik, hogy lehet. Te jó ég… a lábaim beleremegnek. Régen tapasztaltam a testiség mellett érzelmeket, és ugyan alig két órája ismerjük egymást; már nem volt bennem több erő, hogy fenntartsam várakozó pozíciómat. Igen, bevallom… megfordult a fejemben, hogy csak egy jó kis szórakozásra tervezett, mégis ott volt az a plusz, amit a beszélgetések adtak. És… megtettem. Természetesen nem lettem volna ennyire bátor, ha nem takarnak be némiképp a hatalmas növények, amik a boxok sarkait díszítik. Kevesen is vannak most. Csak nem fogunk lelepleződni. Nem mintha most ez lenne az elsőszámú gondolat, ami asztronautaként lebeg tompán koponyám világűrjében. Hozzám simul, a karjai átölelik nyakamat… Merlinre! De imádom ezt. De akarom ezt. De belefordulnék a nyakába. De markolnám a csípőjét. De… világos van. Nappal van. Emberek között vagyunk. Ezért suttogok csak kettőnk közé a lakáshoz vezető menetidőt. Szemeimben láthatja, amit látni kell. Hiszen – ahogyan mondtam –, ha egyszer felingerelnek, akkor valahogy elködösödik minden. Ráadom hát kabátját – ha már ilyen szépen kérte. Utána magamhoz veszem én is kabátomat, pénztárcámból egy random összeget a pultra teszek, fejembe húzom a sapkát, és a pultosnak intve ragadom meg a felém nyújtott kezet, hogy elinduljunk a Holdfény utca felé. Végre úgy érzem, hogy újra élek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=889958#post889958][b]Dobrádi Írisz - 2025.07.17. 12:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890008#post890008][b]Zádori Blanka - 2025.07.19. 15:18[/b][/url]

Ha valami igazán nekünk és a barátságunk megmentésének vagy újraindításának szóló program, akkor az a süteménydíszítés. Nekem az esti program is nagyon tetszik, de nem tudom, hogy ő mennyire elfoglalt esténként, nem sokat beszélgettünk még az elmúlt pár napban, nem sikerült rendesen leülnünk és átbeszélnünk az elmúlt éveket, de úgy döntöttünk, hogy eljövünk ma ide, kettesben és sütidíszítés közben kicsit csacsogunk. A házeladás még mindig aktuális, láttam, hogy ki van téve a hivatalban közzétett házak között, nem vontam vissza, de a tanodában szóltam, hogy lehet, hogy mégsem lenne annyira aktuális a költözés. Mondjuk az izgalmas lesz, ha valaki megveszi a házat, de itt maradunk, nem hiszem, hogy bármi mást tudnék találni ilyen olcsón, mint, ahogy Willnek a törlesztőket fizetem. Jó, talán majd hétfőn szólok a hivatalban is.
- Mit választasz? - pillantok a lehetőségekre, és egy kicsit vacillálok, de végül a mini torták mellett döntök és kettőt is magamhoz veszek. Meglátjuk, hogy mennyire fog menni, amit elterveztem. Az egyiket csak kviddicsesre csinálom, míg a másikat dínós-kviddicsesre. Talán kviddicsező dínók lesznek rajta. Vagy, ha nem sikerül, akkor úgy kerül be a történelembe, mint a hátborzongatás tortája. Először az alapokat teszem le a Julcsi által választott asztalhoz, majd ha ő is lepakolt, akkor visszatérünk, hogy díszítőket is válasszunk.
- Milyen az előkészítő és sikerült találnod másik otthont? Ugye sikerült? - nem szeretném, ha még mindig a pub felett aludna. Akkor inkább lemondok a saját ágyamról, csak, hogy ő biztonságban legyen. Nekem jó az olvasáshoz használt nagy fotelszerű nem fotelünk is, bárhol képes vagyok elaludni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890172#post890172][b]Rothstein Roberta - 2025.08.02. 07:27[/b][/url]

Bogolyfalva városa tele van jobbnál-jobb programokkal. Akkor sem lenne ideje önmarcangolni, ha az a fajta volna. Igazából már azon is nagyjából túltette magát, hogy legnagyobb egykori párbaj ellenfele egyetlen elszólással romba döntötte akkurátusan felépített tervét. Ádáz haragot, ma már tudja, soká tartani kár, mert sötétséggel borítja a lelket. Ezért aznap éjjel, miközben a tűz felett ugrott át, azt kívánta, hogy az idő álljon pártjára a gyászolóknak. Hozzon megnyugvást mindannyiójuknak. Kerüljön békés mederbe saját élete, aminek azok legyenek részei, akik meg vannak írva. Ma pedig már itt áll a cukrászdában, hogy eltöltsön pár, minden értelemben édes órát ezen a tematikus rendezvényen. Koradélután érkezett, de olyan jól eltelt a nap, hogy ráesteledett. A helység átalakult, hősnőnk az egyik kis asztalka mellett talála magát. Egyszerű öltözéket választott nappalra. Rövid farmernadrágot, hozzá egy fekete zenekaros pólót. Lábán kényelmes börszandál, sűrű, sötét, hullámos haja varkocsba fogva. Estére haját leengedte, míg néhány pálcamozdulat múltán testét immár egy lágy esésű, bohém vonalvezetésű, fekete ruha fedi el, itt-ott hagyva helyet a levegőnek és a tekinteteknek. Pietro tervezte és készítette el neki, születésnapjára. A darab mindent kiemel rajta, amit érdemes. Hősnőnk jelenleg egy igazán kellemes, Baileys-es tiramisu-fagyit eszegetve merül el gondolataiban. Hiszen van belőlük mindig elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890176#post890176][b]Szépfalussy Nátán - 2025.08.02. 13:02[/b][/url]

Egy hét múlva kötözünk, de lassan minden hétvégét itt töltünk már, ami nem is baj, hiszen így több időt tudok én is együtt tölteni a lányokkal. A dadus, aki velünk fog élni, már beköltözött, én meg gyakorlom azt, hogy ne Juliannának szólítsam, hanem Julcsinak, mert mindenki Julcsizza. Meg, hogy tegeződjünk, ha már családias a légkör. Ma azonban történt egy tragédia, amit csak későn, alig fél órával ezelőtt észleltünk, méghozzá az, hogy Kati baba eltűnt. Kati egy olyan rongybaba vagy minek mondják, ami puha, kézzel készített és műanyagmentes. Az anyám csinálta Pannának, amikor megszületett és azóta is minden éjjel vele alszik. Amikor eljöttem, akkor éppen Julcsi vette át Kati szerepét, de egy élő ember mégsem helyettesíthet egy babát. Furcsa lenne. Így aztán amíg ő altat, addig én felkerekedek, hogy még zárás előtt megkeressem a babát.
Amit találok az azonban valami egészen más, egy romantikusnak ható hely, amihez nem igazán van közöm. Nekem van feleségem, aki biztos, hogy értékelné ezt a dolgot. Ezért is nem nézelődök nagyon, csak célirányosan a pulthoz sétálok és magamhoz intek egy lányt, aki felszolgál. - Szia, bocsi. Nem találtatok napközben egy babát? Kb ekkora, kézzel készült, zöld gombok a szemei. - kis türelmet kér, én meg addig bólintok és körbepillantok, így találkozik össze a tekintetem Robertáéval, ami után egyből a bátyámat kezdem el keresni. Remélem, hogy az az őrült nincs itt. Továbbra is feszélyez a gondolat, hogy Robertával bármi is legyen közöttük és a családunkba belemásszon. Így csak biccentek neki egyet, és tovább nézelődök, de egyértelműen Gellért nyomait keresem, végül pedig nem tudom megállni meg is kérdezem tőle: - Egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890184#post890184][b]Rothstein Roberta - 2025.08.02. 18:02[/b][/url]

Gondolataiba merülve nézi kiürült kelyhét. Hozzon még egy adagot? Megkóstoljon valami mást? Maradjon ennél, amit finomnak talált? Komoly dilemmájából a férfi kérdése zökkenti ki, visszahozva a jelen valóságába. - Igen, mint általában - mosolyog rá barátságosan a hozzá lépőre. Nincs benne neheztelés. Arra jutott, hogy ami történt, megtörtént. Talán még jobb is így számára. Legalább önmaga lehet. - A lányaidnak viszel holnapra fagyit? Isteniek vannak - kezdeményez hát beszélgetést, fejével a pult irányába biccentve. - Ezt én mondom, aki háklis az ilyesmire - teszi hozzá, majd sötét tekintetét egy ideig a férfi arcán tartja. Gellérttől jobban nem is különbözhetnének egymástól. Előbbit egy ideje barátjának nevezheti, amitől úgy sejti, a jelenlévő Szépfalussy testvért a guta ütné. Isten nem ver bottal, mondják. - Szerintem eszem is még egy adagot. Meghívhatlak esetleg valamire? - kérdezi elsétálva Nátán mellett. Loncvirág édes és mély illatát érezheti a nevezett, ha orra érzékeny az ilyesmire. Ez az egyik abból a két dologból, amire kifejezetten igényes. A másik hajkoronája, amit általában összefogva hord, azonban szereti, ha olyan az állapota, hogy bármikor ki tudja engedni. Kecses de határozott léptekkel jut el céljához, ahol Nátán válaszának függvényében kéri ki az újabb adag édességet. Végül nem a fagylaltok közül választ. Helyette egy étcsokis tarte-száraz pezsgő kombináció mellett teszi le voksát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890185#post890185][b]Szépfalussy Nátán - 2025.08.02. 20:12[/b][/url]

Megnyugtató. Mármint persze, szar dolog egyedül lenni, én már csak tudom, tekintve, hogy a nejem éppen egy másik nővel mulatja az időt, mialatt én a lányokat koordinálom. Még csak arra se reagált, hogy fizetek egy nőnek, hogy némi anyaképet kapjanak. Inkább női képet? Női energiát? Vagy női szeretetet? Mindegy, ilyen női dolgot, ami a kislányoknak kell, hogy ne vágassanak frufrut meg tegyék tele az arcukat piercingekkel. Szóval még erre se mondott semmit. Nem is értem, hogy miért próbálkozom, hiszen láthatóan nem érdekli a dolog, de én még nem adtam fel, hogy Hanna mellett cseperedjenek a lányok.
- Egy elvesztett baba után nyomozok. Úgy tűnik, a lányom elvesztette az unokámat. - a város legjóképűbb nagypapája vagyok, plusz, hiába a fiatalabb, technikailag az, aki mindent előbb ér meg. Előbb nősültem és előbb váltam apává is, éppen ezért evidens volt, hogy a nagyapa szerep is előbb jött el. - Ha nem kell édességnek lennie a dologban, akkor maradhatok kicsit. Egész nap süteményeket díszítettünk és ettünk, bőven elég volt. De ilyen este már nem kapnak fagyit, Julcsi próbálja altatni őket, de a cukorsokktól, amit ma a szervezetük több ízben is benyelt, szerintem megküzd velük. - én meg, mint jó apa, tölthetem kicsit távol maga tőlük. Egész nap nagyon türelmes voltam velük, megérdemlek egy pohárka alkoholt. - Holnapra nem lenne ugyanolyan, plusz strandra mennek Gellérttel meg Bencével, szóval szerintem a három kiskölyök majd lehúzza a bátyámat fagyival úgyis. - valójában szörnyű szülő tudok lenni, mert az év nagy részében következetes gyereknevelést folytatok, de egy-egy ilyen alkalommal mindent megadok nekik, csak, hogy a kis érzelmi világuk rendben legyen. Elpillantok a lány felé, aki felmutat két babát is, de megingatom a fejem, azok nem azok, amiket én keresek. De hátha meglesz, mert esélyesen itt vesztettük el Katit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890187#post890187][b]Rothstein Roberta - 2025.08.03. 06:38[/b][/url]

Csupán egyetlen pillanatra húzza össze átható tekintetű szemeit, keresve a logikát a férfi szavaiban. Azonban gyorsan kapcsol, majd sokatmondóan elmosolyodik. - Az ilyen ügyekben az első órák a legfontosabbak. Ha megengeded, szívesen segítek a nyomozásban - beszél komolyan, mégis látszik rajta, hogy tökéletesen átjött számára miről is van szó valójában. - Hol láttátok utoljára az unokádat? Van valami különleges ismertetőjele? - teszi fel kérdéseit, mialatt körbepillant, hátha lát valamit, akár leesve az egyik asztal alatt, vagy bárhol a közelükben. - Felőlem bármit kérhetsz. Az ital mellé járó édességet bevállalom helyetted - mondja cinkos mosollyal. Nagyon édesszájú ezt kár is volna tagadni. - Kellenek az ilyen napok. Hamarosan itt az ősz, olyankor már úgysem tehetnek hasonlókat - reagál vidáman Nátán helyzetleírására. A gyerekek már csak ilyenek. Náluk a családban is akadnak, így van némi fogalma róla, hogyan is működnek, még ha sajátja nem is született. - Oh, afelől semmi kétségem. A bátyád szíve aranyból van, a kicsik pedig úgy csavarják majd az ujjuk köré, ahogy nem szégyenlik...És ez így van jól! Olykor nincs is jobb dolog a világon, mint szuper nagybácsinak lenni - beszél a felszabadult örömmel, melyet a tapasztalás bölcsessége színez. Titkon reméli, hogy egyszer talán Imola számára ő lesz a klassz és vagány nagynéni, akivel bármiről beszélhet. Addig még sok dolognak kell helyre jönnie, de bizakodik a pozitív végkifejletben. - Válassz valamit! - kéri ezt immár a pultnál, majd miután ő megkapta a desszertjét és a pezsgőt és Nátánnál is ott van amit rendelt, visszatér ahhoz az asztalhoz, ahonnan elindultak. A pezsgőt becsúsztatja kettőjük közé, jelezve, hogy ha szeretné az is a férfié lehet. Ha nem, úgy persze majd megissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890202#post890202][b]Szépfalussy Nátán - 2025.08.03. 14:37[/b][/url]

- Sajnos nem megerősítetten itt. Az úton, ahol járt ma már végigmentem, és ott nem leltem rá. - húzom el a számat, mert valóban nem túl szerencsés a helyzet. Ma még talán rendben lesz, Julcsi egy bűvész a lányaimmal, de félek, hogy nem fog tudni minden napra kitalálni valamit, míg Kati feledésbe nem merül. Szóltam anyának is, hogy Kati elveszett, de azt mondta, valószínűleg csak egy hasonlót fog tudni csinálni, mert Kati szemei már kimentek a divatból, olyan gombokat azóta sem talált. Ez elég rosszul hangzik eddig.
- Rendben, akkor legyen egy vodkaszóda, de duplán, vagy kettő, igen, két vodkaszóda. - amihez kétféle citrusos süteményt is kínálnak. Egy-egy félét kérek mind a kettőhöz, majd követem az asztalhoz, aminél az előbb ült. - Csak hazaszólok, hogy várok még a babára. - kérek elnézést, és gyorsan pötyögök pár szót Jucsinak, hogy még nem találtam meg, de egy lány most beszél a főnökével, hátha mégis itt maradt el, aztán leteszem az asztalra a telefont és utána fordítom vissza a tekintetem Roberta felé. - Igen, Gellért egy döntő érv volt, hogy ide költözzünk végül. A lányok nagyon szeretik, és jó érzés, hogy úgy nőnek fel, hogy ő is az életük része, nem pedig csak ünnepek idején találkoznak vele. - sőt, szerintem Gellértnek is nagyon jó, hogy a lányok itt vannak, kicsit ellensúlyozzák azt a nagy kavarcot, amit most az életében van ezzel az egész Blankás helyzettel. - Mi a helyzet veled, berendezkedtél már? - az ember nyilván hall mindenfélét, de a leghitelesebb forrás mindig az érintett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890207#post890207][b]Rothstein Roberta - 2025.08.03. 21:22[/b][/url]

Nyomozóként gondolkozva hallgatja a férfi válaszát. Tekintetét ismét, még figyelmesebben járatja körbe. Látja a pultos lányt, aki épp egy másik dolgozóval beszél, közben ki-kipillant feléjük. - Nem feltétlenül kell feladni a reményt, ha nem találjuk meg azonnal. Megeshet, hogy a baba valóban itt volt utoljára, csak valaki elvitte magával - teoretizál komoly hangon, majd elegondolkozik beharapva közben alsó ajkát. - Semmi sem vész el örökre, de míg meg nem találod, igézhetnél egy hasonmást - javasolja barátságosan, minden együttérzésével a kislány felé, aki mos hiányolja kedves játékát. A veszteség érzését nem könnyű felnőttként sem megélni, hát még ilyen fiatalon. Ezután egészen másra, nevezetesen az ivásra terelődik a szó, kettejük között. Aminek folyományaként immár két vodkaszódával és a hozzájuk tartozó süteményekkel beljebb vannak. Asztaluknál folytatják beszélgetésüket, ami előtt a férfi még hazaszól. Ez így van rendjén. Hősnőnk pedig udvariasan várakozik ezalatt. A pezsgőt mellé, vagy inkább helyett, kér magának egy gránátalmás limonádét. Remekül fog passzolni a keserűcsokoládé ízéhez. - Igazán jó apa vagy Nátán. Kevés olyan férfial találkoztam, aki ennyire nézné azt, hogy hosszú távon mi a legjobb a gyermekei számára - mondja őszinte elismeréssel bársonyos hangjában - A nejed és a lányok is igazán szerencsések - mosolyog a férfira, majd belekortyol a közben megérkezett gyümölcsös innivalójába. Semmi kétség, tökéletesen választott. Inkább ez mint a pezsgő. Nem magával az itallal van gondja. A szárazat nem kedveli. Félédes párti. - Igyekszem. Ha jobban belegondolok, neked hála, már nem kell hazudnom, az lehetek, aki vagyok, ami jó érzés - kezd válaszolni a neki feltett kérdésre, mialatt néhány ember érkezik és távozik körülöttük. Mozgalmas nap ez a mai ezen a kis bájos helyen. - Jelenleg egy elég puccos ikerház egyik részében lakom, de szeretnék helyette egy kisebbet, olcsóbbat és barátságosabbat bérelni. Közben sok kedves emberrel sikerült megismerkednem. Talán már a nyugdíjas nénik kompániája sem hisz a halott rokonom vámpír, vagy zombi verziójának. Ez a hab a tortán - nevet fel jóízűen, hogy azután egy kortyot levegyen poharából. A gránátalma íze erőteljes, mégsem tolakodó, gyorsan eszik hozzá egy falatka süteményt. Csodás párost alkotnak nyelve hegyén. - Nektek megy a beilleszkedés? A lányok szeretnek itt lenni? A feleségednek tetszik a város? -kérdez vissza kíváncsian mert valóban érdekli a válasz. Egykor ellenfelek voltak. Tény. Azonban ma már mindketten felnőttek és rengeteget változtak. Ugyan miért ne beszélgethetnének egymással ilyesmikről. Semmi kivetnivaló nincs ebben. Hősnőnk tiszteletben tartja a férfi határait. Figyeli rezdüléseit, amikre reagál amilyen hamar csak lehetséges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890319#post890319][b]Szépfalussy Nátán - 2025.08.09. 08:59[/b][/url]

- Nem, a hasonmás sosem megoldás, sőt, csak rontaná a helyzetet. És a babán sok olyan rejtett jel van, amit a lányom egyből kiszúrna. Az anyám csinál egy másikat, már szóltam neki, de inkább testvér lesz, nem hasonmás, mivel van olyan része, ami nem pótolható. - és hiába is lesz teljesen ugyanolyan, ha a szemekként funkcionáló gombok eltérnek, más tekintetek kölcsönöznek és ezáltal az egész megjelenés meg fog változni. Így hát a fő cél az, hogy a baba meglegyen és lehetőleg épségben kerüljön elő. Elmosolyodom arra, hogy a családom nőtagjai szerencsések, hát igen, ezt jó lenne, ha valaki Hannával is közölné, aki megint nem képes felvenni a telefont, hogy legalább alapvető dolgokat megbeszéljünk. Én értem, hogy ő most meg akar élni mindent, de az nem kellene, hogy azzal járnok, hogy elfelejti a lányait. - Nekem ők a legfontosabbak. - inkább csak arra koncentrálok, hogy a lányokról van szó. Csak Emília és Panna boldogsága az, amire koncentrálok és ha Hanna haza méltóztatik jönni, akkor majd megbeszéljük, hogy mi volt ez az egész, rendesen, nyugodt körülmények között.
- Fel sem merült bennem, hogy hazudsz a barátaidnak. - véleményem szerint a ki nem mondott igazság nem hazugság, azonban a megvezetés az, és valóban nem merült fel bennem, túl azon, hogy józan se voltam igazán, hogy ő nekik is hazudik. Olyan őszintének tűnt az a kapcsolat közte meg a másik két ember között. - Ez egész jó fejlődésnek hangzik. A hivatalban van jó pár, amit lehet bérelni, egy hirdetőtáblán, érdemes lenne megnézni, ha valami kisebbet akarsz. Ott, ahogy néztem, minden van. - nekem már nem aktuális, de Julcsi barátnője miatt kerültem egy kört, és akkor láttam, hogy tényleg kint van a ház, menekül Gellért elől vagy mellől, ami szerintem nem megoldás. De nem láttam még elég ideig együtt őket, hogy jobban meg tudjam állapítani milyenek, amikor nyugodtak.
- Hanna először csodálkozott, hogy Budanekeresd miért nem jó, de jó érveim voltak, jobban örülnék, ha a lányok nyugodtabb környéken nevelkednek, ahol jobban el merem engedni őket a játszótérre például vagy biciklizni. Nekeresd ehhez nem alkalmas. Kunszenila haldoklik, Csermely túl turistás, itt viszont van előkészítő és a közelben lehetek akkor is, ha egy suttyó összetöri a szívüket másodév környékén a tanodában. Ráadásul fejlődő város, ami szintén jó pont. - nagyon sok jó érvem volt és van is, és Hanna húzta a száját, de végül azt mondta, úgyis az én dolgom, oda megyek, ahova akarok, és mentem is, de ezt nem teszem hozzá. - Ő külföldön van leginkább, szóval az a lényeg, hogy nekünk jó legyen, és a lányok nagyon szeretik, féltem kicsit a költözéstől, de minden nap nevetnek, és találtam egy szuper dadust is, aki segít, így minden tökéletes, ami ugyebár olykor eléggé gyanús. - vihar előtti csendet élünk, ez biztos, és úgy vélem, hogy mi azok leszünk most, akik benne állnak a viharban és sodródnak vele, nem maguk a felbujtók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890424#post890424][b]Rothstein Roberta - 2025.08.16. 23:00[/b][/url]

Komoly tekintettel hallgatja a férfit. Mérlegeli az elhangzottakat, belehelyezkedve a kislány szerepébe. Képes érzelmileg ráhangolódni úgy az áldozatokra, mint a lehetséges elkövetőkre. Ez a magas fokú empátiája segíti a nyomozásokban. Ezzel az esettel sincs ez másképp. - Igazad van, vagy az eredeti, vagy egy másik, teljesen új történettel - helyesel, majd egy falat süteményt emel a szájához, közben tekintetét fixálva egy távolabbi pontra. Látni vél valamit, de előbb informálódnia kell. Ezért visszavezeti barnáit a vele szemben állóra. - Volt ennek a babának szalag a hajában, vagy bárhol máshol? - kérdezi nyugodt hangon. Nem szeretné elkiabálni, hogy esetleg nyomra bukkant. Mivel feleslegesen, hiú ábrándokat ébreszteni sem szokása. Viszont amennyiben a válasz Nátántól igenlő, úgy gyorsan exkuzálva magát odaszalad a kis anyagdarabért, majd egy zebkendővel megcsippentve emeli fel a padlóról. Odaviszi és megmutatja neki, hogy az lehet-e a keresett baba egyik része. Ha nemleges a válasz, akkor marad az asztaluknál. - Ezt a vak us látja - jegyzi meg mosolyogva. A döntései mind beszédesek és becsületére válnak. Ilyen egy jó édesapa. - Nem állhattam oda eéjük, hogy: "Helló Marcell! A neven Rothstein Roberta, én vagyok a halott nő unokahúga, akit annyira szerettél." Vagyis amikor idejöttem, akkor azt hittem, az a helyes, ha nem így nyitok. Főleg annak tudatában, hogy nagyon hasonlítok Elektrára - magyarázza ajkát finoman elhúzva. Tudja jól, hogy helytelen döntést hozott, s most viseli is a következményeit, de akkor is zavarja, hogy ekkorát hibázott a helyzet felmérésével. - Mindegy. Már vége. Az igazság kiderült. A többi pedig, idővel meg fog oldódni - teszi hozzá két falat között. Körülöttük egyre-másra cserélődnek az emberek. Párok és baráti társaságok jönnek és mennek. - Köszönöm a tippet. A napokban benézek. Hátha találok valami nekem valót - mondja hálásan nézve Nátánra. Meglehet nincsenek kellemes emlékei róla, a jelenlegi énjét meg tudná kedvelni. - Valóban erős érvek ezek és igen átgondolt döntés volt - bólogat helyeslőn, majd folytatja gondolatmenetét - Főleg a suttyós rész szimpatikus. Hiszen nincs is annál jobb érzés, mint amikor az édesapád elküldi a tahó exedet melegebb éghajlatra. Illetve csak egyet tudnék mondani. Nevezetesen azt, amikor te magad töröd be a gyökér orrát, búcsúajándékként - húzódik féloldalas, ravasz mosolyra szép ívű ajka. Tapasztalatból szólt, s ez leolvasható arcáról. Szülei arra tanították, hogy védje meg magát. Legyen határozott és vágjon vissza, ha a helyzet úgy kívánja. Ezt az elvet azóta is magáénak vallja. Ezután a férfi mesélni kicsit és érdekes dolgokat árul el az életükről. Hősnőnk enyhén félrebillentett fejjel hallgatja, majd pár pillanatig rendezi gondolatai, amik élénk képzeletének hála visszaidéztek elé egy esetet. - Talán épp a dadus miatt megy a költözés ilyen zökkenőmentesen, ami: Félre ne érts, nagyon jó, de kezdj el aggódni, ha ez a személy fontosabb lesz az életetekben a feleségednél. Egyszer egy ügyemben úgy kezdődtek a bajok, hogy a gyerekek dadusa elszerette a férfit a feleségtől, szerelmi bájitallal. Aztán teherbe esett tőle és megpróbálta megölni a férfi gyerekeit, hogy csak ők lehessenek hárman. Szerencsére a volt feleség időben gyanút fogott és sikerült elkapnunk a dadát. Utólag kiderült róla, hogy az elmeállapota, finoman fogalmazva sem volt rendben - beszél most először profi nyomozóként, aki megannyi szörnyűséget látott már, de még mindig képes a jókat védve, a megelőzésre hangsúlyt fektetni. - Ezzel nem arra céloztam, hogy a tiétekkel bármi volna! - emeli fel védekezőn kezeit, elkerülendő a rosszallást, amire valamiért sokszor számít Nátántól. Valójában erre nincs oka, mégis valamiért egyszerre szeretné bosszantani a férfit és megfelelni neki. Deviáns érzései vannak vele kapcsolatban, főleg azóta, hogy ő és Gellért megvédték a mulatságon. Kivételesen nem csak a bicskanyitogató stílusát, de a pálcáját is megvillantotta. Az is lehet, hogy a bátyja miatt tette, de az sem von le a mozdulat értékéből. Emberként kezelték egymást és nem riválisokként. Akkor este először.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890551#post890551][b]Szépfalussy Nátán - 2025.08.31. 07:32[/b][/url]

- Volt, citromsárga. - olyan sokszor kötöttem vissza, hogy ha más színt nem is tudnék megjegyezni, azt az egyet igen, hogy a szalag színe citromsárga volt. Így, amikor felkel és utánanézek, elmosolyodom, mert visszatérve valóban azt a szalagot tartja a kezében, ami a babához tartozott. Igen, ez megerősíti azt a tényt, amit tudok, hogy a baba itt járt, de sajnos a lényeget még mindig nem, történetesen azt, hogy a baba nincs meg. Nekem pedig nélküle hazamennem roppant mód veszélyes. Ha Julcsi el is tudja altatni, holnap vagy még ma éjjel elég komoly zokogásnak lehetünk tanúi. De hátha valami még kiderül a másik nyomozás során.
- Miért nem? Szerintem sokkal egyszerűbb az egyenesség. A titkok meg a mismásolások egy csomó gondot szülnek. - és itt most gondolok akár magamra is, aki elhitetem, hogy a nejem majd mindjárt haza fog jönni és akkor minden jó lesz és megoldjuk ezt a kis krízist, gondolhatok Gellértre meg Blankára, akik ölik egymást, mert egyik se tudja azt mondani, hogy tiszta lappal csak arra koncentráljanak, hogy szerelmesek egymásba, meg, hogy mondjuk a kiskölyöknek szóljanak, hogy a pasas, akire csillogó szemmel néz esélyesen az, aki összehozta őt. Túl sok a titok és ennek nagyon nem lesz jó vége. Csak az a baj ezekkel, hogy mint titkokkal indítottunk és sokkal nehezebb úgy megfordítan ia dolgokat a jó irányba, hogy előtte szó szerint minden alapot elbasztunk. És itt ennél az asztalnál minden jelenlévőre igaz, hogy ezt tette. - És mi volt amúgy a célod? Átvenni a helyét? Mintha nem meghalt volna, csak egy téves jelentés lett volna? - nem tudom, hogy mi másért titkolta volna, hogy ki is ő, de kiváló alap lehetne egy könyvhöz, amit akár meg is írhatnék. Arra, amit mond, elmosolyodom és megvonom a vállam. - Én ezt a részét nem ismerem, nőket alapból nem verek, a feleségemet meg tíz éves korom óta ismerem. Elrendezett házasság. - jobb kezem ujjai között a szalagot forgatom, mindig, mikor Hannáról beszélek, úgy érzem, hogy jobban remeg a kezem, viszont ezek a cselekvések segítik azt, hogy ne legyen észrevehető a dolog. Csak szimplán természetes, mintha csak játszanék, lefoglalnám magam. - De majd mindenképpen megtanítom verekedni őket. - ez az egy biztos, hiszen szeretném, ha a lányok kedvesek lennének, de mégis olyanok, akik meg tudják védeni magukat.
- Hű, ez egy regénybe is beleillene, de szerencsére az én dadusom eléggé rendben van fejben. Legalábbis úgy néz ki, elég következetes és ügyesen tanítja a lányokat, ami fontos kritérium volt, de mindig figyelek, mert sosem lehet tudni persze. - mégis, van Julcsiban valami, ami olyan természetes, ami olyan, mintha egy kiszakított darabot az életünkből, ami eddig Hanna volt, szépen elkezdene befoltozni. Kicsit talán másabb az anyag, a szín, de összességében jól illik a képbe. A gondolatra iszok egy kortyot, mielőtt mellénk lépne egy itt dolgozó lány és egy babát nyújtana felénk. - Ó, igen, ő az! - felemelem a szalagot, ami egyezik a másik hajfonatban lévővel, így vissza is kapom a babát, akit az asztalra téve rutinos újrafonásban részesítek és a haja alját megkötöm a szalaggal. - Úgy tűnik szerencsés esténk van, a világ megmenekült miss Panna pusztításától. - ami szerencsés, mert nem tudom, hogy miként kezeltem volna jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890731#post890731][b]Rothstein Roberta - 2025.09.26. 18:38[/b][/url]

A baba ügye haladni látszik. Az első tárgyi bizonyíték begyűjtése után már egyértelműen kijelenthető a keresett játékban a helyszínen kár keletkezett. A behatás lehetett kiváltó oka, de következménye is az eltűnésnek. Innentől a személyzet belső auditálásának eredményét kell megvárniuk. Többet jelenleg hősnőnk sem tehet. - Lehetett volna eszem, hogy ne úgy járjak el, ahogy. Viszont elöntötte au agyamat a vörös köd és csak azt az utat láttam járhatónak - meséli bűntudattól mentes hangnemben. Lelkifurdalása akkor lenne, ha a jelenlétével tisztán rombolt volna. Azonban épp az ellenkezője történt. Így fel tudott lélegezni. Átvitt értelemben és most valóban is, hogy a férfira mosolyogva folytassa - Szerencsére már vége! - eszi meg az utolsó falatot, majd öblíti le a végső korty itallal mára. - Egek! Dehogy! - rázza meg fejét hevesen tiltakozva, hiszen még a gondolatba is látványosan belborzong. Karját lúdbőr futja el közben. - Egyszerűen csak enyhíteni szerettem volna a gyászukon. Megismerni a családomnak ezt az ágát. Apámat kibékíteni az ikertestvérével
..és igen, talán meg akartam érteni mi vitte rá az unokatestvéremet, hogy mindent eldobjon magától. Ott látni a testét, ránézni az arcára, ami mintha csak a sajátom volna...Felidézte bennem azt az időszakot, amikor az édesanyámat elvesztettük. Nem hagyhattam, hogy ne derüljön ki az igazság - beszél csendes, ám annál mélyebbről fakadó, őszinte elszántsággal és sötét, kifejező lélektükreiben, szinte látni a pszichéjének mélyén lobogó tüzet. - Sokat hallottam ilyesmiről. Valóban kialakulhat efféle frigyből szerelem? Vagy a regényes románcot átugorva inkább válnak a párok idővel társakká, olyan emberekké, akik kötődnek, de nem fűti őket a szívnek az ő tüze? - kérdezi kíváncsian, hiszen annyi hír és álhír hallható a témában. Maga is látott már olyan férfit aki megtalálva a szerelmet kiiktatta a neki rendelt asszonyt a képből, csak, hogy azzal lehessen, akit kíván. - Szívesen segítek. Adok nekik pár önvédelmi leckét, ha gondolod - ajánlkozik fel a megtisztelő feladatra, hogy egy újabb nemzedéknyi nőpalántát tanítson meg önmaguk megvédésére. Természetesen játékos formában és ha már elég érettek hozzá, hogy a tudással ne saját magukban tegyenek károkat. - Olyan történeteket tudnék mesélni, hogy még Anne Marlena is megírhatná őket! Tudod az az írónő, akinek a magam fajta egyedülálló nők falják a könyveit - nevet fel jóízűen, hiszen kár tagadnia, ő is olvasott már tőle egy-két kötetet. Olykor összevonta szemöldökét ha szakmai szemmel ferdítéseket fedezett fel, de azokat rendre sikerült feledtetnie az alkotónak a tartalommal és a jellemek remek megrajzolásával. - Ez csodálatos! Apa nagyobb hőssé válik ma este mint Amerika Kapitány és Superman együttvéve! - örül a férfival közösen a hiányzó jáék megkerülésén, majd ha a nevezett engedi, visszaköti a szalagot a baba hajába. Vékony ujjai kecses és gyöngéd mozdulattal dolgoznak. A masni pedig épp olyan lesz, mint amilyennek lennie kell. Munka közben koncentrál. Ez nem csak egy csomózás, ez egy kislány boldogságának teljessé tétele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=890999#post890999][b]Fekete Nonó - 2025.10.15. 18:53[/b][/url]

Mikor tizenévesen bekerültem a Bagolykőbe csodálattal figyeltem mindenkit aki idősebbként elhaladt mellettem a folyosón. Éveken át jártam egyik, majd másik órára. Volt egy rutinom, de mikor sikeresen letettem az utolsó évi záró vizsgát valahogy megváltoztak a mindennapok, mert bár utána három évig a mesterszakot töltöttem mégis valahogy meginogtam azzal kapcsolatban mit szeretnék, mert az ötödikes évig megvolt határozva, hogy a bagolykő, órák, szorgalmik, ismerős terepen mozogtam. És, utána? nem láttam tovább. Aztán elteltek az évek, és most már a mesterképzéssel is végeztem, azóta pedig nem igazán mozdultam ki a konfortzónámból. Bejárok a Mirakulum cirkuszba, haza aztán ennyi, meg néha találkozom Stephennel amikor éppen megbeszélünk egy-egy randit. De ezen kívül nem igazán van társasági életem. Ezen gondolkodom mikor Bogolyfalva utcáin sétálgatok, mert éppen pont szabadnapom van, és nincsen semmilyen program. Kora délután van, de már pont annyira késő, hogy azért ne legyen tömeges ember forgattag. Nem is nagyon figyelek arra merre tartok csak sétálok a világba, néha fel pillantok, hogy nehogy véletlenül neki ütközzek valakinek, de igazából csak sodrodom, amikor meghallok valamilyen csilingelést. Nem tudom megállapítani hol a “zaj” forrása így elkezdek forgolódni. Tekintettemmel környezetemet kezdem figyelni. Egy árus, majd egy bolt… és mikor kicsit oldalra döntöm fejemet meglátom a harangot ami az ajtó nyitodástól kezdet őrült hangoskodásba. Arcomon boldogság suhan át, mert igazából így legalább ha egy percre is, de elterelte a figyelmemet gondolataimról. Tekintettem még mindig a boltra függesztem, amikor végre feldolgozza a tudatom milyen feliratot véstek a fa függőre. “Czukorvarázs Cukrászda” - sok jót hallani a cukrászdáról, így már jó ideje a listámon volt a meglátogatása. Gyötrő gondolataimat hátrahagyva lépek be, és körülnézek. Egy tágas helyiség tárul elém, amikor meglátok egy ismerős személyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891025#post891025][b]dr. Bánffy Albert Tamás - 2025.10.19. 21:59[/b][/url]

Nonó

Amikor ideje engedi, szívesen látogat el Bogolyfalvára a rokonok és barátok csemetéit elkényeztetni, mint a kedvenc nagybácsi vagy éppen keresztapa. Ki gondolta volna, hogy szereti azokat a gügyögő, babahintőporillatú lényeket, akik aztán szívesen kapaszkodnak a hajába is akár, nem csak az ékszereibe, de haragudni rájuk képtelennek bizonyul minden alkalommal. Inkább imádnivalónak találja meg pufók kis angyalkáknak nevezi őket, hiszen tényleg olyanok szerinte, mint a puttók. Csak az íj hiányzik, hogy Cupidónak nézhesse bárki Aurélt például. A mai körút vége természetesen ugyanaz lett, mint minden alkalommal az elmúlt egy évben, nevezetesen, hogy az unokafivérével beültek a cukrászdába mindenféle családi ügyről beszélgetni. Magyarán ő továbbadta az aktuális tényeket, amik az idáig is eljutó pletykák mögött húzódnak, és megtanácskoztak mindenféle érdekes és kevésbé érdekes témát az elemi mágusok aktuális helyzetétől a budanekeresdi ház kandallójának a hálózatra történő rákötéséig. Már jó ideje húzódott a kényelmi szempontok alapján meghozott döntés nyomán a megvalósítás, főként bürokratikus okokból adódóan, de most végre sor kerülhet erre is. Végül Farkas nemrég távozott is, mondván, hogy nemsokára órát kell tartania leendő auroroknak, akik a kihallgatás és profilozás művészetébe szeretnének beletanulni még az akadémiai környezetben. Berci pedig magára maradt átmenetileg, amíg Benett meg éppenséggel még órát tart a Bagolykőben hoppanálási jogosítványra áhítozó mágusoknak. A süteménye maradéka fölött az asztalra könyökölve jót mosolyog magában azon, hogy hirtelen csupa olyan ember akad a közvetlen környezetében, akiknek a szakértelmére csukott szemmel is bármikor hagyatkozni merne. Tudósok. Benett karrierje igényel még némi egyengetést, ezt azonban már egészen óvatosan intézgeti, mielőtt netán veszekedésbe torkollana véletlenül is a dolog. Ujjait ritmikusan érintve a bőréhez eltöpreng, hogy egyrészt kér egy újabb szelet süteményt, másrészt meg kellene találnia azt az újabb embert, akinél elejthet néhány szót minden különösebb felhajtás nélkül az ügy érdekében, amikor észrevesz egy ismerőst. Hümmög egyet, fejét egy röpke pillanatra oldalra biccentve, amíg meghozza a döntését, majd mivel a lány úgyis láthatóan egyedül van, elegáns mozdulattal a levegőbe emeli a kezét és felé integet, hogy felhívja magára a figyelmét. Székét hátratolva fel is kel, mintha csak rá várt volna az egész esemény véletlenszerűsége ellenére is, majd az egyik dolgozó figyelmét is megpróbálja felhívni magára a pult mögül. Ő is kérne még sütit, hogy ne csak úgy foglalja itt a helyet, de akkor már az Eridonos se maradjon anélkül, ha úgy dönt, hogy leül a felé kínált székre. A nevére ugyan nem emlékszik, de az az legyen a legkisebb gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891030#post891030][b]Fekete Nonó - 2025.10.20. 15:08[/b][/url]

Bercit meglátva elmosolyodom, mert látásból ismerem őt. Bár egyazon házba jártunk a Bagolykős évek alatt mégsem emlékszem arra, hogy valaha szót váltottunk volna az órákon kívül. Én annyira hajtottam magamat a suli miatt, hogy nem igazán volt energiám az első években a korom beliekkel foglalkozni, meg aztán inkább máss házak lakóival barátkoztam, persze idővel Zselykével, és Lilivel megtaláltam a közös hangot, de ebben ki is merült a baráti köröm. Így igazából még örülök is, hogy összefutottunk. Sietősebb léptekkel indulok meg az asztalhoz. Míg a fiú feláll feleszmélek, hogy mondanom kellene valamit.
– Szia Berci! – mosolygok rá kedvesen, majd helyet foglalók a felkínált helyre, és az étlapot kezdem böngészni valami finom sütemény reményében. Mivel keveset találkoztunk régen is, és azóta eltelt pár év így bemutatkozom a biztonság kedvéért.
– Fekete Nonónak hívnak – kezdem, majd pontosítok – az Eridon házba jártam, ahogy te is – közbe szúrom, hogy hátha így felelevenedik az ismeretség halvány emléke a fiú számára is. Az étlapot nézve elámulok a nagy választékot látva. Végül három darab kék mázzal körül vett rum golyóra esik a választásom. Már régen átléptem a nagykorúság határát, így gond nélkül ki is tudjuk kérni a finomságokat. Ha pedig Bercivel leadtuk a rendelésünket a dolgozóknak, máris neki kezdhetünk egy nyugodt beszélgetésnek, ha már így akarva-akaratlanul, de összetalálkoztunk.
– Milyen izgalmas, vagy éppen kevésbé izgalmas dolgok történtek veled az iskola után Berci? – érdeklődöm a fiútól amíg várakozunk az ételekre. Tényleg keveset tudok róla, így kicsit kiegyenesedve összekulcsolt kezemet az asztalon pihentetve szegezem minden figyelmemet rá. És, amennyire csak tudok próbálom lábaimat is féken tartani, hogy az asztal alatt ne kezdjenek táncolni, ami még mai napig is megszokott történni annak ellenére, hogy már elkezdték kezelni a problémát, ami már fiatalabb korában is megmutatkozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891088#post891088][b]dr. Bánffy Albert Tamás - 2025.10.23. 19:39[/b][/url]

Nonó

Győzködnie sem kell a lányt, Nonó egyenesen odamegy az asztalhoz, mintha csak megbeszélt találkozóról lenne szó. Visszafogottan el is mosolyodik ezen a gondolaton. Elégedett. Ugyan a névre nem emlékszik, mégis magabiztosan bólogat, amikor a lány szerencséjére bemutatkozik valami oknál fogva.
- Igen, igen... Nonó - ismétli meg a nevet, végig helyeselve, majd a pult mögött ténykedő dolgozók figyelmének felkeltésével foglalatoskodik, szórakozottan bólintva még arra, hogy mindketten az Eridonba jártak. Visszaül a helyére végül, amint az egyik alkalmazott már el is indul, hogy felvegye a rendelésüket, és addig is egymásra rakva a még ott maradt két kistányért, az asztal szélére tolja azokat. Egy lávasütit kér végül, amint alkalma nyílik rendelni is, aztán lazán felkönyököl az asztal szélére, állát hanyagul a kézfején nyugtatva.
- Ez úgy hangzik, mint egy állásinterjú... lássuk csak. Elvégeztem az egyetemet, a Minisztériumban dolgozom, nemrég Budanekeresdre költöztem... - sorolja fel a főbb dolgokat, csupán azt hagyva ki, hogy mostanra már párja is van, ezt ugyanis kifejezetten magánügyként kezeli. Mostanra leginkább amolyan nyílt titok valójában, de azért magától nem hozza fel, holott most is éppen azért van itt, mert még megvárná, amíg Benett napja is véget ér.
- Na és veled mi minden történt? Befejezted már az iskolát? - érdeklődik inkább, emlékei szerint ugyanis pár évvel fiatalabb nála a lány, megmondani azt sem tudná pontosan, hogy mennyivel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891169#post891169][b]Fekete Nonó - 2025.10.27. 16:03[/b][/url]

A bagolykős évek alatt rám ragadt pár név, és bár nem mindenkivel beszéltem, és ismerkedtem meg, azért a ház társaimat be tudtam határolni, főleg akik nagyjából velem egykorúak, meg aztán azokat akik akkor voltak mestertanoncok amikor én már legalább negyedikes voltam. Mert akkor már éltem talán, akkora társasági életet, hogy megismerkedtem velük is. Így Bercit is ismertem, mert egy házban, és közeli évfolyamon voltunk.
– Nem annak szántam – vonom meg a vállamat látszólag hanyagul az interjús hasonlatra, de igazából tényleg érdekel mi minden történt vele. Mert komolyan gondoltam a kérdést, és valódi érdeklődésből kérdeztem. De ezt nem fogom neki bevallani.
– És, a minisztériumon belül milyen osztályon dolgozol? – érdeklödőm kedvesen, mert ilyen téren homály számomra mi, hogyan van. Persze ha valami papírmunkát kell elvégezni akkor oda megyek, de ennél tovább nem tart a tudásom erről. Ennek ellenére rengetegszer olvastam könyveket még régen az iskolai könyvtárban a különböző osztályok fontosságáról. Meg azt hiszem valamit magyaráztak varázsvilág alapjai órán, talán. De nem maradt meg valami sok belőle, csak az amit kérdeztek mondjuk egy-egy vizsgakérdésnél, mert azt jól megtanultam.
– Igen, egy ideje végeztem. – megérkezik mellénk egy kedves fiatal lány aki leteszi elénk a választott süteményeket. Megköszönöm, majd amikor elsétál a felszolgáló folytatom ott ahol félbeszakítottam a mondatomat. – A színészeti szak után végül elmentem a mirakulum cirkuszhoz. És, igazából egy vendég szereplés után elmentem hozzájuk előadóművészként miután befejeztem a mesterképzést, így már állandó társulati tag vagyok. – két mondat között a tányérra helyezett villával próbálom meg két félre darabolni a pici golyókat, aztán amikor ezzel végzek nekikezdek a nagy tanulmányi utam felsorakoztatására is.
– Szóval, igazából röviden annyi, hogy elmentem a mesterképzésen első évben általános, majd botanikus szakra - kezdem meg a hosszú listát, és a bonyodalmas történetet a változásokról - és, végül színészetiszakra átjelentkeztem, végül pedig  asszem az utolsó évben előadóira mentem – mesélek hosszasan, és remélem nem csacsogok megint össze vissza, és hogy Berci szól ha teljesen követhetetlen lennék. Próbálom türtőztetni magamat, de láthatóan nem megy. Gondolkodtam már azon, hogy esetleg kellene nekem egy szakemberhez akinek beszélhetek arról amiről csak szeretnék, de aztán valahogy mindig az utolsó dolog amire gondolni tudok az a pszichológushoz járás, így Még nem jutottam el hozzá. Vagy írhatnék újra naplót, mint régen. Lehet akkor nem pörögnék ennyire, mert kicsit én is végig gondolnám, hogy mi történt azon a napon. A kettévágott süteményt a villa segítségével megeszem, és addig hallgatom Bercit, aki láthatóan már befejezte a saját finomságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891214#post891214][b]dr. Bánffy Albert Tamás - 2025.10.30. 21:25[/b][/url]

Nonó

Enyhén megrázza a fejét, hanyag eleganciával legyintve mellé, arcán féloldalas, szinte már kisfiúsan hamis mosollyal, hogy jelezze, nem kell komolyan venni a kommentárt. Pusztán barátian ugratja.
- A Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán - válaszolja meg a kérdést, ha lehet, kicsit talán még jobban is kihúzva magát, holott eddig is meglehetősen egyenes tartással ült a széken. Ugyan továbbra is határozottan szeretne átkerülni a Varázslény-Felügyeleti Főosztályra, a jelenlegi munkájára sem kevésbé büszke, és mivel ez még csupán dédelgetett álom, hát meg is tartja magának. Inkább visszafordítja a kérdést, a lányra terelve a szót, és amíg hallgatja, addig is állát a kézfejére támasztva figyel. Mi tagadás, Benett egészen komoly hatással volt rá az elmúlt években. A gondolaton alig észrevehető mosoly jelenik meg a szája szegletében, egészen otthonos érzés járja át a mellkasát a gondolatra, hogy most már tényleg évekről beszélhet - ami pont ennyi évvel korábban teljes mértékben elképzelhetetlennek tűnt számára, ami azt illeti, és mégis valóság -, azért pedig gondolatban vállon is veregeti magát, hogy mennyit fejlődött. Nemhogy nem vág a lány szavába, de még a beszélgetés témáját sem tereli folyamatosan saját magára, ha csak burkoltan is, mintha ugyan körülötte forogna a világ. A Nonó iránt mutatott érdeklődése egyébiránt jelenleg főként udvarias, az utcán semmiképpen sem állította volna meg, hogy csak úgy megkérdezze, mi van vele. Itt, a cukrászdában azonban megvan rá a környezet és az alkalom éppenséggel, hogy végsősoron ezt is a saját javára fordítandó kapcsolatokat ápoljon és építsen.  
- Gratulálok - válaszolja elismerően arra, hogy a lány is befejezte a tanulmányait. - Igazán változatos képzésben volt akkor részed. Csodálandó. Manapság az alkalmazkodóképesség és a különféle területeken való átfogó jártasság egészen jó kiindulási pont a munkaerőpiacon, úgy vélem - fogalmaz meg egy dicséretnek szánt gondolatot is, pillanatnyi mosolyt villantva a lányra. - Ó, tehát a Mirákulum... minden elismerésem. Mióta elköltöztem Szalamantonból, nem volt még alkalmam előadásokon tiszteletemet tenni, de most már mindenképp megpróbálok majd sort keríteni rá - válaszolja. Közben ő is ráveszi magát, hogy a kiskanalat a sütibe mélyessze, hátra is hőkölve, ahogy annak belsejéből a levegőbe szökik a csokoládé. Tettetett riadalommal hőköl hátra, pedig kóstolta már. Tenyerét a szívére szorítja kissé színpadiasan, sóhajtva egyet.
- Oh, mein Gott, ez mindig meglep, pedig kóstoltam már a sütit - magyarázza végül, mielőtt a most már ártalmatlanná tett édességből levágna a kiskanállal egy falatot és bekapja. - Az íze viszont mennyei. Kóstoltad már? Állítólag komoly fogadásokat is kötnek néha arra, hogy kié lövell magasabbra - cseveg tovább a témáról könnyedén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891215#post891215][b]Fekete Nonó - 2025.10.31. 08:52[/b][/url]

Szerencsére az elmúlt években rám ragadt egy jó adag műveltség így bár nehezen, de nem vágok közbe csak amikor már befejezte a mondatát. És, a minisztériumi munkára sem rázom tudatlanul a fejemet. Csak bólintok, mert bár nem tudnék róla sokat beszélni mégis eltudnám mondani pár mondatban mit csinálnak. Berci láthatóan büszke a pozíciójára, mert még ha csak kicsit is, de jobban kiegyenesedett. Én is így teszek bár nekem nem kell jobban kihúzni magamat, mert azzal a százhatvan centimmel nincs hova nyújtózkodnom.
– Nem panaszkodhatok. – válaszolom, mert tényleg változatos volt. Bár nem mondom, hogy egy botanikus szakmában megállnám a helyemet. De, hát ezért sem végeztem el végül azt a képzést. És, szerintem csak azért nem mentem azonnal előadóira, mert nem tudtam hogy a lehetőségek között van. Csak a sok csapongás után találtam rá, hogy Jé, ilyet is tanulhatok. És, akkor jelentkeztem. Viszont szerencsésnek érzem magamat, mert nem mindenki engedheti meg magának, hogy azt csinálja amit igazán szeret, akár anyagiak vagy munka lehetőségek miatt. Én viszont azóta csinálom ezt, hogy iskolás korú lettem. És, egy játékkal indult minden, emlékszem már akkor is igazán ezek a dolgok foglalkoztattak, hogy vajon hogyan változtatja egy bűvész át a nyuszit valami egészen mássá, vagy a légtornászok milyen klassz trükköket tudnak megcsinálni. Aztán elkezdtem, és végül az életem szerves részét képezte az előadóművészet. Először kisebb, majd egyre mérvadóbb fellépések. És, mai napig hálás vagyok a szüleimnek ezért.
– Érdemes megnézni, mert erősen képzet alkalmazottakkal van megáldva a cirkusz. Nem fogsz csalódni. – mosolygok vicceskedve. De igazából nem mondok semmi túlzott, mert tényleg fantasztikusak a munkatársak. Élmény velük dolgozni. A következő színpadias megszólaláson már nem tudok nem nevetni.
– Sokszor vannak meglepetések. – mondom, nehezen sikerülő visszafojtott nevetéssel. Ezzel a lendülettel a tányéromra nézek. A saját villámat megfogva felszúrok egy fél golyócskát, és jó ízűen a számba helyezem. Miután lenyeltem az ízletes falatot megszólalok.
– Engem nem ért meglepetés. Mert nem volt semmilyen elvárásom. – vigyorgok. – Nem, nem kóstoltam, majd legközelebb. – legyintek. Ezzel elárulva szándékomat azzal kapcsolatban, hogy tervezzek-e visszatérni a cukrászdába. Érdekes elfoglaltság, csak bólintok és a saját süteményemet kezdem vizslatni. Egyenlőre nem tudom mivel is tudnánk folytatni, de gondolkodom addig pedig hagyom, hogy esetleg Bercinek ha eszébe jut valami amiről beszélgethetnénk akkor belekezdjen. Stephenről nem igazán érzem azt, hogy szeretnék megnyílni neki, főleg úgy, hogy a húgomnak is alig-alig árultam el valamit erről a kapcsolatról, és nem is szoktam igazán reklámozni mi történik ilyen téren az életemben. Mert ez csak ránk tartozik másra nem igen, ha a fiú elmondja a barátainak, az az ő dolga. Én viszont nem érzem azt, hogy egyenlőre erről megnyílnék csak úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891227#post891227][b]dr. Bánffy Albert Tamás - 2025.11.01. 16:22[/b][/url]

Nonó

Biccent a kijelentésre válaszul egy illedelmes mosoly kíséretében. Úgy érzékeli, hogy a lány erről a témáról nem óhajt különösebben beszélni, így inkább a Mirákulum iránt mutat némi illedelmes érdeklődést. Szalamantoni lévén már többször járt az elődásaikon, de amióta az Árnyas utcai házba költözött, megváltoztak a prioritásai. Sőt, egész pontosan azzal kezdődött a folyamat, hogy valami komolyabb vette kezdetét Benettel egy alkalmi kapcsolatnál. Elgondolkodtató azonban a lehetőség, hogy esetleg együtt is elmehetnének egy előadásra.
- Azt jó hallani, hogy továbbra is fontos a minőség. Mesélnél esetleg, hogy milyen előadások vannak éppen műsoron? Még mindig vannak nagy tematikus előadásaik? Ó, talán tizenhat lehettem, amikor műsoron volt Az elveszett idő, már ha jól emlékszem a címére. Rengeteg fény- meg árnyjáték volt benne, visszafele mozgó meg eltűnő és feltűnő akrobaták. Nagyon izgalmas volt. Vagy mondhatnám, inkább lenyűgöző - meséli máris a feltet kérdést követően, mintegy indokolva az érdeklődését.
- Hmm, most így belegondolva utoljára talán három éve voltam előadáson, de elképzelhető, hogy megvan az négy is. Annak már nem is emlékszem a címére, csak arra, hogy kalózokról szólt és rengeteg látványos és gyönyörű illúzió volt benne - folytatja röpke szünetet követően. A Mirákulumot egy igazán remek társulatnak tartja, ami a szavaiból áradó lelkesedésből is átjön.
- Te milyen szerepben tündökölsz amúgy? Mozgásművészetek? Illúziómágia? Esetleg valami más specifikum? - teszi fel a kérdéseit is, hátha ezekre válaszolni Nonó is nyitottabb, mint unalmas intézményi oktatásról és képzési szakirányokról társalogni. A süteményéből kilövellő csokoládén aztán egészen színpadiasan lepődik meg, mégis jobbára pillanatokon belül képes visszalendülni az addigi beszélgetésbe, most már a süteményre terelve a szót.
- Érdemes végigkóstolni a teljes kínálatát. Azt tudtad, hogy ez az egyik legrégebbi, ma is működő vállalkozás Bogolyfalván, de talán egész Magyarországon is? - teszi fel a kérdést. Ültében hátradől közben, tovább falatozva a süteményből. - És mi járatban amúgy Bogolyfalván, ha Szalamantonban dolgozol? Csak nem itt laksz? Valamiért abban a hitben éltem, hogy a Mirákulum művészei ott is laknak a cirkusz területén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891240#post891240][b]Fekete Nonó - 2025.11.02. 20:34[/b][/url]

Phu… ahhoz képest, hogy én vagyok főállású előadó, mégsem tudok erre szakszerű választ adni. Mert nagyrészt a saját előadásom időpontját tudom. De azt, hogy egyébként mik szoktak lenni arról nincs ilyen fajta rálátásom. Én szinte minden nap, kivéve hétvégente szoktam szerepelni, viszont olykor vannak hosszabb szüneteim a fellépések közben. Például nyáron szokott lenni egy-két hét, de sokszor van olyan hogy hirtelen bedobnak egy újabb szereplést a programba, de könnyen tudok alkalmazkodni most már a változáshoz. Szerencsére a cirkuszi állásom óta sokkal szervezettebb vagyok ilyen szempontból. Próbálom húzni az időt a válaszadásra, de nem igazán látom a lehetőséget, hogy mivel. Mert teljesen érthető az igénye arra, hogy tudni szeretné milyen lehetőségek rejlenek a cirkuszban, viszont mikor ide jöttem nem készültem fel eléggé ebből az anyagból.
- Öhm… – kezdem kicsit dadogva végül sóhajtok egyet, és ebben a pár pillanatban összeszedem legjobb tudásomat a kérdés megválaszolásához – Igen, rengeteg tematikus előadásunk van. Télen a Holle anyót adják, és a gyakorlások alkalmával néha beleláttam a felkészülésbe, és szerintem a két főhőst alakító művész felkészült, és ügyesen adja át a mese főbb motívumait. – lendülök bele az ismertetésbe – Ezen kívül a Fény és Árnyék előadás lesz pár hét múlva hétvégén, és az is egy érdekes előadás. – folytatom az ismertetést, és a maradék egy darab sütéményemnek is nekikezdek. Kiegyenesedem, mert mindig boldogsággal tölt el ha a cirkusz beli munkámmról beszélhetek, mert még nem olyan régen vagyok a társulat tagja mégis iszonyatosan otthonosan érzem magamat, és biztosan mondhatom, hogy a munkatársak is nagyon sokat segítettek, hogy ilyen benyomásom legyen róluk.
– Ezek közül egyik sem. Légtornász, tűz zsonglőrködés és karikával szoktam fellépni, de rengetegszer vannak csoportos koreográfiák is. De változó mikor mit szoktam. Olyan is van, hogy csak segíteni kell bemenni a cikruszhoz, mert a jó pár éves tapasztalataim miatt sokszor kérnek fel, hogy segítsek be egy-egy másik koreográfiát tökéletesíteni. Szóval, változó mikor milyen szerepem van. – magyarázom Bercinek mosolyogva. A funfact-re csak bólintok.
– Ez érdekes. Így láttam szinte mindig van valaki, mert régebben amikor beültem ide akkor is nagy volt a sürgés-forgás – ami igazából egy igen jó dolog. Így biztosan van rengeteg törzs vendégük.
– Igazából szeretek néha kimozdulni arról a környékről, és most úgy is szabadnapom van így úgy döntöttem be utazók, és kicsit körülnézek mi újság erre felé. Mert valahogy beleragadtam a munkába, és nem voltam annyira emberek között. – mondom aprót sóhajtva aztán hozzáteszem – persze a cirkuszban is vannak emberek nem vagyok egyedül, mert ott a közönség és a többi munkatárs, de kellet egy kis környezetváltozás. És hát – kicsit körbemutatok – megkívántam a sütit – vicceskedem.
– És, te gyakran jársz ide? – érdeklödőm Bercitől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891302#post891302][b]dr. Bánffy Albert Tamás - 2025.11.06. 12:21[/b][/url]

Nonó

Minden figyelmét a témának szenteli, aprókat bólintva, amíg Nonó beszámolóját hallgatja az éppen aktuális programokról. Ugyan maga is ki tudná deríteni, ha olyan nagyontudni szeretné, hiszen ehhez elég lenne csak hazamennie Szalamantonra, de ha már alkalma nyílt éppen az egyik előadóművésztől tudakozódni, miért is hagyná ki ezt? Sokkal érdekesebb, mint megnézni egy plakátot. Ráadásul addig is értékes kapcsolatépítéssel tölti az időt, amit egyébként egy süteménnyel és a talárja zsebében lapuló újság olvasgatásával tervezett eltölteni. A hírek megvárják, ahogy a sütemény is, ami végül meglepetést is okoz, amin viszont a látványos reakció ellenére is hamar túlteszi magát és visszazökken a beszélgetésbe.
- Ó, értem - állapítja meg annak kapcsán, hogy mit is keres Bogolyfalván Nonó. A kiskanál finoman koccan a tányér szélén, ahogy átmenetileg leteszi. Mégse tűnjön úgy, hogy jobban lekötné a figyelmét a csokoládé, ha már kezdenek ilyen szépen belemerülni a beszélgetésbe végre, bármilyen szűkszavúan is indult. Ujjait lazán összekulcsolva ismét a kézfejére támasztja az állát, és figyel.
- Nos... a munkának megvan ez a rossz természete. Főleg talán akkor, ha az ember a szenvedélyét választja hivatásának is. Azért szereted? - kérdez vissza, és visszafogott mosollyal nyugtázza a süteménnyel kapcsolatos kijelentést. - Ha kérnél még, meghívlak rá. Milyen volt a kókuszgolyó? Vagy kókuszgolyó volt? - érdeklődik, kissé eltérve a munkával kapcsolatos gondolatoktól futólag. Végül ismét hátradől a széken, amikor Nonó kérdést intéz hozzá. Megfogja a kiskanalat újfent, körbeforgatva, mielőtt levágna vele egy újabb falatnyi süteményt.
- Mondhatjuk. Akad itt néhány rokonom, akikkel szívesen tartom a kapcsolatot. Talán emlékszel Franciskára. Tanulmányi ügyintéző a Bagolykőben. Tündériek a gyerekeik - folytatja szája szegletében mosollyal a rövidke magyarázatot annak kapcsán, mi is hozta Bogolyfalvára. - Később meg találkozom még Benettel, de azt hiszem, még egy óra lehet legalább, mire végez. Talán - tűnődik, az órájára pillantva futólag. Közben a süteményből a falatot a kiskanálon egyensúlyozza, előbb azonban kérdezni igyekszik, hogy jusson ideje meg is rágni, és mégse kellemetlen csend közepette kelljen mindezt megtennie, alkalmatlanul választva meg a pillanatot. - Na de... azt mondtad, koreográfiákhoz is gyakran felkérnek? Nem is tudtam, hogy ilyen régóta benne vagy a művészvilágban. Igazán szép teljesítmény, minden elismerésem. Láthattam már valamit, amin dolgoztál? Most már mielőbb el kell látogatnom a Mirákulumba, úgy érzem - jelenti ki, most már alkalmasnak érezve a pillanatot is, hogy záróakkordként a sütit is bekapja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=891316#post891316][b]Fekete Nonó - 2025.11.07. 08:57[/b][/url]

Amióta az eszemet tudom a cirkuszban nevelkedtem, így nem is volt igazán más, de mondjuk a húgommal ellentétben én mindig is szeretem ezt a folyamatosan mozgó, és színes világot. Valahányszor megkaptam egy gyakorlatot mindig úgy kezeltem mintha új világot szeretnék felépíteni, és a közönségnek kellene megmutatni azt a környezetet ami körbeölel. Így csak mosolyogva megrázom a fejemet.
– Nálam ez nincs így, de a pihenés senkinek sem árt. Én iszonyatosan szeretem, és élvezem ezt a munkálkodást. Egyébként később nagyon szívesen nyitnék egy sajátot, lehetőleg valahol a bogolyfalva közelében, mert akkor maradhatok ennél, és segíthetek a következő fiatalabb generációt kiképezni erre akár, vagy valami hasonló. – osztom meg az egyik nagy álmomat, ami egy pár éve megszületett a fejemben. Mert én imádom az előadásokat, és az ilyesfajta munkálkodást.
A kókuszgolyóra csak megrázom fejemet, és így a kontyomból ki-ki kandikálo tincsek jobbra-balra kilengenek. Kicsit kócos hatást kellt, mégis pontosan úgy áll ahogy annak rendje és módja van.
– Valamilyen Rumos golyó, azt hiszem marcipánnal van bevonva. – mondom, és a maradék fél darabot beteszem a számba, és jobban megfigyelem az ízeket. Lassan olvad el az édességet bevonó máz, és ahogy ketté harapom a fogammal a rum kesernyés íze lassan terül el a számban, de szerencsére a savanyúságot ellensúlyozza az édesebb massza. Nemet intek fejemmel, mert egyenlőre elég volt ez a kis édesség. Lassan bólogatok, mert rémlik a neve a nőnek, de nem annyira beszéltem vele csak akkor amikor a Varázslat Alapismeretek Vizsga után kellett beszélni arról merre tovább, de sem előtte - sem utána nem beszéltem vele így csak a halovány emléke rémlik.
– Azt hiszem – felelem végül. Viszont Benett nevét már annál is inkább ismerem, mert jártam hozzá még a bBagolykőben színjátszó szakköre. – Értem. – egy óra még hosszú idő, én pedig igazából bőven ráérek. Jelenleg nincs munka, és társaságom sincs jobb így amíg Berci várakozik a barátjára addig még el tudunk cseverészni.
– Igen. Bár igazából csak ettől az évtől kezdtem el ezt is csinálni, mert sokszor látok pontatlanságokat, és ilyenkor oda szoktam menni, hogy mit is változtassanak. – a sütemény már elfogyott, így összekulcsolt kezemet az asztalon pihentettem.
– Hát, azóta vagyok benne, hogy meg tudom tartani az eszközöket. – aprót nevetek, mert tényleg elég régóta csinálom, így igazából nem meglepő hogy itt kötöttem ki. Persze sok kilengésem volt, de úgy látszik ez a sorsom. Hogy cirkuszozak, és hogy előadó legyek.
– Nem hiszem, mert csak idéntől kezdődve töltöm be ezt a posztot én, így csak nem sokára fognak megkezdődni az előadások, és esetleg az amit én is csináltam. Bár a legtöbbször a pontatlanságokban szoktam tanácsot adni, de néha olyan is volt már, hogy egy tanár kérte ki a véleményemet a koreográfiáról. De nyilván még mindig inkább előadó vagyok mintsem tanár. – levegő nélkül kezdek hadarni, és mikor ez feltűnik tartok egy kis szünetet, és csak az után folytatom – Csak a saját kis csapatomon belül szoktam egy tanár féleségben tündökölni, mert ott túlnyomó többségben én találom ki mit teszünk bele. – bólintással nyugtázom, hogy számíthatunk egy plusz fő érkezésére a következő előadásra. És, én ennek szívből örülök. Mert mindig szuper, hogyha még valaki megéli a cirkusz adta élményt. Már azzal, hogy a cirkuszi előadás pillanatára gondolok egy már számomra jól ismert érzés kerít hatalmába. Az izgalom, és az eufórikus érzés ami körbeölel nekem ez egy óriási plusz löketet ad, de amint kiállok a nagyközönség elé, és felgyulladnak a lámpák majd a zene is kezdetét veszi, már csak arra koncentrálok, hogy szívemet, lelkemet beleadva táncoljak. Minden szem rám szegeződik, és amikor egy-egy jól sikerült elemet lezárok, és átlendülök a következőbe, egy hangos taps kavalkád érezteti velem, hogy mindent jól csináltam. Most viszont még mindig egy sütiző asztalánál ülök Bercivel, így vissza irányítom a figyelmemet rá.
– És, milyenek a mindennapjaid a munkán kívül? – érdeklödőm, mert azt hiszem kimerítettük a munkával kapcsolatos kérdéseket. Persze csak annyit oszt meg amennyit szeretne a fiú, én nem fogok semmit sem kényszeríteni hogy mondjon el. A kezeim kis apró mozdulatait figyelem, ahogy egymásba fonódnak, és amint válaszra nyitja a száját ráemelem barna szemeimet, amiben a fények miatt jelenleg a szürke világos árnyalatát is megtalálhatja az ember.