36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 28. 02:40 | Link


her | Once upon a time

- Mint a tény, hogy Bambi kinőtte a cserepét? - kérdeztem vissza, a bazinagy növényen gondolkozva, aki amúgy a poznani lakásom kertjében lakott azóta, mert egy idő után már nagyobb lett, mint én és nem fért el. Furák ezek a bambuszok, de legalább menedzseltem, hogy életben tartsam!
- A visszaúton Poznanba - válaszoltam nemes egyszerűséggel, talán kicsit csendesebben és színtelenebb hangon, mint általában szoktam a dolgokat mondani. Ettől még így volt, ott nagyon sok olyan dolgot raktam bele a bőröndömbe, majd csúsztattam az ágyam alá, ami addig a mindennapi életem része volt és nem volt egyszerű nélkülözni. - De most jobban vagyok. Itt. Veled.
Tudom, nem kellett volna kimondani, mert régen volt, meg bonyolult, meg nem állunk úgy, de ami a szívemen, az a számon, nem volt több energiám megint azon rágódni ki tudja meddig, hogy mikor lehetőségem volt rá, nem mondtam ki azt, amit szerettem volna. Hagytam, hogy a kezemet az asztallapra húzza, majd felfelé fordítsa, anélkül, hogy megnyikkantam volna. Jól esett az érintése, ahogy a tény is, hogy mindegy mennyi idő telt el azóta, valahol még mindig törődik velem.  
- Csak színtelen, ez minden. A művészemnek nem volt lehetősége befejezni - vontam meg a vállamat kissé keserű mosollyal, mielőtt felszusszantam volna, a kezem az övére csúsztatva kissé. Színtelen. Az általam egyik leggyakrabban használt szó volt a rosszra. - Nem akarok menni. Sosem akartam.
Az ajkamba haraptam, lesunyva a fejem kicsit és megingattam, mielőtt eltoltam volna kicsit a tálat magam elől. Jó volt látni őt és mégis valahol rossz, mert nem akartam, hogy még egyszer csak úgy eltűnjön. Szóval egy apró sóhajt követően felkeltem az asztaltól, csak hogy megkerüljem és az ujjaim tördelve pillantottam le rá.
- Megölelhetlek? - kicsit az ajkam is beleremegett a kérdésbe, azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alesia Benson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. július 28. 20:12 | Link

Már lassan 24 órája, hogy megérkeztem Bogolyfalvára a varázslóképző szakiskolába.Nagyon magányosnak érzem itt magam,mivel jelenleg senkit nem  ismerek.Minden olyan idegen számomra és nagyon feldühített az a tudat,hogy anyáék el küldtek minden szó nélkül.Pedig tudják,hogy az utóbbi időbe nagyon magányosnak érzem magam, mivel nemrég vesztetem el nagymamámat akit szintén nagyon szerettem.Talán lehet,hogy épp ezért is küldtek el,hogy távol legyek egy kicsit az otthontól.A folyosókon  császkálva hallottam,hogy Bogolyfalván a Czukorvarázs cukrászdába pompás friss sütemény kínálat várja a vendégeket.Elégé izgulós típus vagyok olyankor mindig édességre vágyom így gondoltam jómagam is lenézek betévedek,hogy tényleg igazak- e a hírek a finomabbnál finomabb kínálataikról.A kirakat előtt ácsorogva böngésztem a mai kínálatot, de még be sem léptem az ajtón de a kiáramló illat egyre jobban arra csábított,hogy betévedjek.
Utoljára módosította:Alesia Benson, 2018. július 28. 20:13
Hozzászólásai ebben a témában
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. július 31. 23:09 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

- Valahogy úgy - még bólogattam is mellé, egész biztos volt, ha az a bambusz nem hal bele az utazásba és még figyelnek is rá, ilyen vége lesz. Márpedig akkor, ha kinövi magát, jobban is, mint normális lenne, nemhogy cserép, lehet lakás sincs megfelelő. Mindenesetre eddig nem érdeklődtem a hogyléte felől rendesen, ez lehet hiba.
- Túl korán, túl gyorsan - jegyeztem meg leginkább dörmögve magam elé, és nem is lepleztem a nemtetszésem. Ami nem is neki vagy a változásnak, inkább még mindig a kiváltó oknak szólt. Lehetett volna még gondtalan, vidám és boldog, tudom, hogy az maradt volna. Helyette kapta ezt, a pávagyerekkel, Pirossal és a takaróval. Aztán valahogy kint volt az, mi is a helyzet most vele én meg csak egy félmosollyal hol felé néztem, hol az édességre magam előtt. - Nem is lennék boldog, ha nem ez lenne a helyzet.
Túlzás, hogy elégedettség ült az arcomra, inkább olyan voltam, mint aki megkönnyebbült. Nem tudom, hogy azért, mert még mindig tudok csak azzal, hogy itt vagyok és figyelek olyat nyújtani, amire szüksége van, vagy attól, hogy rendben van. Mindkettő valahol kellően nagy örömet okozott mindazok ellenére, amilyen görcs bennem maradt a múltban. Ezt sosem masszírozzák ki a hátamból én mondom. Közben lassan a keze után nyúltam, hogy felfordítva apró kört írjak bele a tekintetem is felemelve rá.
- A művészed egy balf*sz, más probléma nincs - jegyeztem meg könnyedén, a végébe kicsit bele is nevetve. - De csak egyelőre, még lehet színes.
Sosem gondoltam volna, hogy kettőnk közül majd én látom az életet pozitívabban, esetleg én leszek, aki biztatja a másikat, hogy a jövő jó és vágjon bele nagyobb kedvvel. Általában ő tartotta bennem a lelket tudtán kívül. Mert bármennyire nem tudott róla soha, ebben az egyben biztos vagyok, pont elég magasan volt a szar körülöttem, mielőtt ő megtörtént. Éppen csak nem hullámzott, aztán valahogy minden elmúlt vagy nem volt tovább lényeges.
- Tudom. Nekem se ezek voltak a terveim - vetettem oda talán kissé meggondolatlanul, de aztán inkább még kikanalaztam az utolsó csokikrémfalatokat. Arra eszméltem aztán, hogy már ott ácsorgott, úgy, mint aki rosszat álmodott és fél egyedül legalább én meg meredtem a szemeibe pár pillanatig mielőtt válasz nélkül hagyva felálltam volna és közel húztam a fejét a mellkasomhoz szorítva és csókot nyomva a hajába.
- Bárhogy van, babydoll, én mindig itt leszek neked.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 31. 23:59 | Link


her | Once upon a time

Bambi már szép és nagy gyerek volt, nem fért el a szobámban, ki kellett költöztetnem, de azóta úgy tűnt, hogy elég boldog ott. Mindig szép, zöld hajtásokat hozott, meg mikor fújt a szél, olyan volt, mint aki integet nekem. Azt hiszem, rá is azt mondta pár barátom, hogy illene dolgoktól megszabadulnom, mert sose lépek tovább.
- Megesik - vontam vállat, mert már nem volt mit tenni a dologgal. Nincs rá lehetőség, hogy az ember visszamenjen az időben és egy pálcaintéssel mindent rendbe hozzon. Ha lenne, se hiszem, hogy megtenném. Ott volt bennem kicsit, hogy ha anyám nem jön, talán más miatt, de egyszer ismét Lengyelországban kötöttem volna ki, egyedül. - Boldog vagy?
Mert ha az, akkor igazából a többi nem is annyira fontos, csak olyan részletkérdés féle. Nem tudom, hogy történt, vagy mikor, de ott volt és nem is számított semmi más, huszadrangú lett és ez azóta is keveset változott. Az ujja a tenyerem súrolta és éreztem azt a bizsergést, mintha felforrott volna a bőröm az érintése nyomán.
- Hé! Egy rossz szavad nem lehet rá, kuss! - néztem rosszallóan, de aztán csak hagytam azt a félmosolyt kiülni az ajkam szélére, mert összességében tényleg voltak ilyen-olyan defektjei. De nekem így kellett. - Nem minden képet fejeznek be, Axel.
Van, amit nem is érdemes, de ezt már nem tettem hozzá, mert nem volt kedvem összeveszni vele. Pontosan tudta ő is, hogy van, ami nem elég jó hozzá, hogy tényleg több időt öljön bele az ember. Most kettőnk közül ő próbálta meg szebb színben látni a világot, ha már nekem nem különösebben akaródzott összejönni.
- Nem tervezek már egy ideje - próbáltam meg oldani azt a feszkót, amit ez hozhatott volna. Mert hát, nem tudom, mit akart volna anno, de jobb is volt, ha nem kérdezem meg, mert sosem valósult meg.
Pár pillanatig meredt rám, én pedig az ajkamba haraptam, mert talán nem a jó döntést hoztam, de ez olyan, mint mikor kezet nyújtasz valakinek, aki csak visszaint. Nem úszod meg, hogy ne tűnj egy rakás szerencsétlenségnek. Aztán hagyta, hogy a fejem a mellkasának döntsem, én meg reszketegen felsóhajtottam.  
- Megígéred?
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. augusztus 1. 00:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. augusztus 1. 02:34 | Link

Idegen ismerős
kinézet | egyszer

Megesik. A fejemben szinte visszhangzik a szó, ami elhagyta a száját mégsem szólalok meg. Nem megy és talán nincs is mit mondanom. Pár pillanatig a tekintetébe merültem, aztán a kérdés zökkentett ki, amire halvány, de őszintének nem mondható mosoly jelent meg az arcomon. Ennyire azért nem volt egyszerűen kijelenthető. Ha a lelki állapotom le kellett írni, legtöbbször azt kaptam meg, hogy engedjem el a szorongató szart és ne akarjak semmibe kapaszkodni. Pedig én is sokszor teszem, ahogy mások csak éppen nem látszik és nem sajnáltatom magam.
- És te? - Nem feltétlenül volt fair kérdés, de így tűnt jónak lépnem. Mintha folyamatosan hol egyet hátra, egyet előre lépdelnénk. Nem tetszett. Az sem, amilyen pesszimistán látta az életet most. Talán ha többet tudok, akkor egészen más lehetnék vele, neki. De abból kellett dolgoznom, ami rendelkezésemre állt. Ilyen, mikor jön az ihlet, de mondjuk korlátozott a festék milyensége és mennyisége.
- De, lehet, mindenkire van - közöltem még ki is vigyorogva őt, mielőtt elhúztam a kezem és összefűztem magam előtt. - De nem mindegy, hogy ihlet nincs vagy lehetőség.
Nem egy és ugyanaz a kettő, mégis sokan elfelejtik ezt, vagy sosem gondolnak rá jól. De hiába próbálkoztam, nagyon hiányzott a lelkesedés, amit mindig láttam benne, mert most inkább beletörődő volt a sorsba. Pedig alakíthatná bátran.
- Én sosem voltam tervező, de ez nem ezen múlik csupán - jegyeztem meg a kanalammal mutogatva is, majd azt visszaejtettem a kehelybe. Ahogy ott állt előttem nyeltem egyet, majd magamhoz vonva öleltem a haja alá csúsztatva a kezem a tarkójára simítva a tenyerem. - Meg.
Utoljára módosította:Dustin Axel Westwood, 2018. augusztus 1. 02:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 1. 05:42 | Link


her | Once upon a time

Azt hiszem,nem ezt várta, ha egyszer viszontlát. Csalódást okoztam, talán. De együtt tudtam volna élni a tudattal, mert nem ő lenne ez első ember, akinek sikerült ezt okoznom. És bizony volt, aki ezt sokáig és hangosan éreztette velem, egész addig, míg nem érdekeltek a következmények egy-egy cselekvéssorozat mögött. Tartottam a szemkontaktust, csücsörítve kicsit, ahogy elgondolkoztam a kérdésen.
- Pillanatnyilag igen - feleltem olyan válasszal, ami őszinte volt, de nem teljes. Mert nem tudhattam, mit fogok érezni két óra múlva, vagy este, mikor egyedül fekszem otthon. Az epreimmel a padon ülve boldog voltam, és itt, vele, a tudattal, hogy hozzáérhetek, kérdezhetek, mellette lehetek, nem éreztem magam boldogtalannak.
- Rettenetes vagy - közöltem vele nemes egyszerűséggel, mert nem ő volt az első, aki leszólta a művészemet és valószínűleg nem is az utolsó. De attól még nagyon is rosszul toleráltam. - Nem tudom, azt mondta, nem igazán foglalkozik ilyesmivel egy ideje. Talán egyik sem volt.
Pontosan tudtam, hogy hányadán is állt a tervezéssel, de csak szerettem volna megvédeni ezt a beszélgetést egy olyan végtől, ami nagyon csúnya lehet, így tereltem, ebbe az irányba pedig nem tűnt hülyeségnek. Vele ellentétben én terveztem, nem is keveset és az esetek több, mint háromnegyedében csak úgy képzeltem, minden úgy marad. Egyben.
Aztán mielőtt még komolyabban átgondolhattam volna, ott álltam előtte, kissé megremegve, azt kérdezve, hogy megölelhetem-e. Rossz ötletnek tűnt, amikor nem érkezett válasz, de aztán nem sokkal később a karjaiba zárt, a fejem a mellkasának döntve. Szorosan átkaroltam, az ujjaim a fehér anyagba markoltak, ahogy kipillogtam azt az egy-két szúrós cseppet a szememből.
- Tényleg itt vagy... - szorongattam a felsőjét még kicsit, mélyen beszívva az illatát és egy pár pillanatig nem is tűnt annyira nehéznek elképzelni, hogy minden rendben lesz. - Ha végeztél, esetleg sétálhatnánk... ha van kedved beszélgetni. Sok bepótolni-valónk lenne.
Volt is. Nagyon sok dolgot meg kellett beszélni, attól kezdve, hogy még mindig szereti-e a dinnyés fagyit, addig, azon át, hogy nézett-e azért meséket, addig, hogy mi újság van Cesare-ékkal. Mindent, ami hirtelen úgy éreztem, fontos lehet.

//köffike //
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. augusztus 18. 23:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 3. 17:18 | Link

Emily

Az eset, amikor egy fogadásnak szerelem a vége. Adtam egy esélyt Csanádnak. Szóval most együtt vagyok vele Huh. Tanítás után elmentem vele egy randira, és oké, vesztettem. Tényleg tetszik Csanád, az összes marhasága ellenére is.
– Két szelet sajttorta és egy csokistorta-szelet lesz – adtam le a rendelésemet a pincérnek, amíg én vártam barátnémra.
Ez azon napok egyike, amiket én úgy hívok: fenomenális. Felbecsülhetetlen értékű. Csanád, anyáék levele arról, hogy a nyáron a Balatonra megyünk nyaralni... eszméletlen.
Igaz, apró buktatók ma is akadtak: mint kiderült, nőttem, így máris 165 centi vagyok. Persze, a barátomat nem tudom lekőrözni. Az ő százhetvenöt centis magasságához még nyúlnom kéne nem is kicsit. A ruhatáram egy részét le kell cserélnem a nyáron, mert S-es helyett M-es lettem. Ez még tök elfogadható, nem vagyok egy hízékony alkat, sőt, mintha a kilók marsi légkört játszanának velem, tömhetem magam nyugodtan, nem lesz gondom belőle. Anya szerint ez azért van, mert rengeteget mozgok, és ők kimondottan örülnek a mozgékony természetemnek.
– Szia! – integettem Emily felé, amikor megláttam a buksiját a tömegben. Péntek délután volt, úgyhogy nem csodálkoztam a tömegen. – Mindjárt jön a sajttortád.
Nem bántam, hogy elvesztettem a fogadást. Csanád is jól kiröhögött, hogy fizethetek, de a barátaimnak bármikor állnám a költséget, ha egy kis sütizésről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. augusztus 3. 20:29 | Link

Gyöngyvér
Kinézetem


Az egész napom olyan rutinszerű. Három negyvenötkor kelek fel, mint minden reggel, és nem tudom, mi köt ehhez az időponthoz, mintha valami borzalom történt volna velem három negyvenhatkor, és nem akarnám újra átélni. Nem mintha emlékeznék az álmaimra, mostanában szerencsére álomtalanul alszom. Pár percig fekszem, csak nézem a plafont, és nem gondolok semmire. Aztán felkelve odasétálok Rosiehoz, megigazítom a takaróját, vagy kisimítom a haját az arcából. Aztán elmegyek megmosom az arcom, és a világosodó tájjal együtt megyek ki az erdő szélére, hogy kicsit gyakoroljam az íjászatot. Elvileg kellene velem tanárnak is jönnie, de gyakorlatilag már szinte mindenki megbízik bennem. Másfél óra után felmegyek, vissza a kastélyba, hat óra fele jár, amikor a többiek nekiállnak ébredezni. Gyorsan zuhanyzom, tíz perc csupán, nem cicomázom magam. Utána reggeli, tanórák, ebéd, tanórák majd csellózok, újabban komponálok is, aztán keresek valami elfoglaltságot. Ma nem csellózok, mert mára programom van. Élnem kell. És ez nem jelenti azt, hogy nem hordozom mindenhova a levelet.
- Szia! Hallottam a pletykát, hogy jár nekem a sajttorta.
Mosolyogva kacsintok egyet, a táskámat ugyan leteszem a székre, de én nem ülök le. Farmernadrágomat egy kicsit megigazítva nézek a pult felé.
- Mindjárt jövök.
Látom, hogy ott van a fiú így hozzá lépek, szeretem a mosolyát, olyan vonzó és engem valahogy meg is nyugtat. Mondjuk a dumájától még mindig zavarba jövök, de ez mellékes. Két süteményt tesz egy tálcára, én pedig ezekkel együtt visszasétálok Gyöngyvérhez.
- Ezzel pedig én gratulálok neked. Új sütemény, a tulaj, a srác, akivel beszéltem, a jövendőbeli sógorom, a nővéremre gondolt, amikor összeállította a receptet. Remélem ízlik.
Középre teszem a sütiket, és végre leülök én is.
- Mesélj, minden részlet érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 3. 20:53 | Link

Emily Love

Well. Ismerős az az érzés, amikor győztesnek érzed magad, és hula-táncot járnál, pedig valójában vesztettél? Kevesebb lett pár galleonnal a pénztárcám, de teszek rá, ennyit megér a boldogságom. Jelenleg több okom is van örülni, ehhez hozzájön az, hogy Emily-t végre tankönyvek nélkül látom, és mosolyogva.
– Jár hát! De mondtam, hogy fogadás nélkül is simán meghívnálak – fejcsóválva pillantottam utána, ahogy elsasszézott jóformán, és sütivel tért vissza. És még csodálkozik, hogy mit keres az Eridonban... – Ne tagadd, hogy Főnix vagy, lesüt rólad. Köszönöm. Őt is.
Ha ő nem vesz rá, akkor elszalasztok egy nagy boldogságot. Csanádot. Nos, el kellett vigyorodnom, amikor a randinkra gondoltam. Csodálatosan bénáztunk mind a ketten, de pont ettől szép. Lesz mit mesélni az eljövendő népségnek.
– Kajacsatába fulladt. Azt hiszem, mi tipikus zsák a foltját-eset vagyunk. Még két ilyen hülyét nem hordott a hátán a varázsvilág – kuncogtam halkan, hogy azért a többi vendéget ne zavarjam. Így is eléggé idiótának tűnhettem ma, amikor levánszorogtam ide, euforikus boldogságban, mint aki valami nem egészen legális tartalmat fogyasztott.
Szerencsére, megnyugtatok mindenkit, ez legális, úgy hívják, szerelem. – Eredetileg az volt a terv, hogy megesszük, de máshogy alakult, és végül kész kajaháborút rendeztünk. Meg asztalcsatát. Tudod,Vingardium Leviosa. Gyerekes és idióta dolog, de jó buli volt. Végül az ő asztala volt az erősebb, ennyi.
Hülyeségért kettőnknek nem kell szomszédba menni. Egyelőre még az igazán őrültek nem rontották el. Remélhetőleg nem is fogják. Ha igen, kinevelem belőle a magam módján.
– Nyomnyom-nyom, ez a süti fincsi – Kész. Elpusztítva. Többet nem merek enni, mert akkor egész éjjel nem alszom, ismerve az édesség rám gyakorolt hatását.
– És veled mi minden történt?
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. augusztus 3. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. augusztus 3. 21:09 | Link

Gyöngyvér
 
- Tudom.
Biztattam mosolyogva. Nem tudom, sosem kérdeztem, hogy mennyi a kerete, hogy ő zsebpénzből vagy diákmunkából él-e. Nekünk apa ne ad, dolgozunk. Én a pubban, ahol Cole is, és az előkészítőben, ahol meg egy számomra nagyon fontos ember, Cel. Így van ezt az egész rendben. Mindenhol van valaki, bár Cole és köztem nem tudom, hogy mi lesz, az az örök és tiszta testvéri és bajtársi kapcsolat, ami volt, már biztos nem hozható vissza. Szomorú, de szükséges. Legalább nem élünk hazugságban.
- Miért is?
Nem értem, hogy miért vagyok, én csak üdvözöltem Ervint, eléggé jó hallgatóság, de hogy ezért süteményt kaptam, az már csak rajta állt. Én meg nem utasítom vissza, elvégre ha valamit kínálnak, el kell fogadni, különben legközelebb már nem fogják kínálni.
- Asztalcsata?
Emelem meg egy kicsit a szemöldököm, ahogy rá nézek. Ez nem az a szokásos randielem, amiket az emberek a mugli filmekben hallanak. Szóval ez most azt jelenti, hogy ők ketten összeverekedtettek két asztalt, és ennek a vége szerelem? Mindig tanul valami újat az ember.
- Ugye, szerintem is.
Én mondjuk nem azzal, hanem az egyik sajttortámmal kezdem, de tudom, hogy finom, mert szerencsésként előre megkóstolhattam. Helyzeti előny, ha valakinek ilyen a rokonsága.
- Velem? Semmi érdekes. Mesélj inkább a randiról. Nagyon izgisen hangzik. Hivatalosan együtt vagytok? És csókolóztatok már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. augusztus 3. 21:29 | Link

Hölgyeim

Mostanában főleg az irodában vagyok, amitől meg kell vallanom, megőrülök. Nem az én világom ez a számolgatós, meg anyagbeszerzős rész, de ezt is vállaltam. Jó a fizetésem, normális a főfőnök, és úgy minden nagyon klappol. De ki kell szabadulnom, csak egy kicsit. Én a mosolyomnál fogva is arra vagyok hivatott, hogy eladjak, ne, hogy felügyeljek. Amúgy is, jár a szünet a kollégáknak, így most ketten kimennek, Zsazsival ketten meg maradunk, ő az, aki kiszolgálja Gyöngyvért, majd én vagyok az, akihez Emily odajön. A sütemény és pár szó mind a kettőnknek jót tesz. Péntek este van, ilyenkor van forgalom, de az első nagy hullám már lement, a legtöbben már fogyasztanak, beszélgetnek, így én eltölthetem az időmet azzal, hogy még valamivel meglepem a két lányt. Előbbi nagyon sokat segített nekem abban, hogy ne adjam fel a Rosie-val való, kétesélyes helyzetemet.
- A ház ajándéka, hölgyeim.
Teszem le eléjük a nagy fél literes csuprokat, melyek tele vannak piros gyümölcsökkel, és különleges arany csillámlás járja át az egész folyadékot.
- Főnixvér a főnixeknek. Bár ezt leginkább a sárkányok szeretik, de ti nem tűntök kiwiseknek. Annak az a fő összetevője, meg a dinnye. De ha kértek, csinálok ám olyat is.
És lezárásként egy mosoly, olyan Ervin féle, széles, telifogas mosolyos.
- Amúgy, van egy kérdésem. Szerintetek, mennyire lenne vevő a nép, ha mondjuk a következő tanévtől minden péntek este társasjáték est lenne itt?
Mostanában a muglik körében eléggé népszerű, és valamivel fel kellene dobnom a helyet. Verocs pedig, a főfőnököm azt mondta, hogy szabad kezet ad, hát érdeklődőm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 3. 22:37 | Link

Emily:L

– Látszik rajtad. Most is szinte feltámadtál. Mondtam én, hogy csak friss levegő kell neked. Meg boldogsághormon, ami itt van a sütiben – feleltem. Egyszerűen tudja az ember, hogy ki az, akihez oda tartozik, és bennem szemernyi kétség sem volt afelől, hogy Emily-nek köztünk a helye.
– Ugye tudod, hogy eszméletlenül fogsz hiányozni? – kérdeztem. Minimum szeretnék vele levélkapcsolatban maradni, ha vége a tanévnek. Jó volna később is tudni, merre tart az élete, és mivel mindkét világban jól elvagyok, mondhatnám, hogy szünetekben bármikor meglátogathatom.
– Az. Meg kajacsata is volt belőle. Láttad volna, hogy néztünk ki a végére – itt ajkamba haraptam, mert másképp nem bírnám visszafogni a kitörni készülő röhögést. Csanád, amint beterült a varázslattal irányított spagettiszörnyemmel... felejthetetlen élmény.
- Ne már, tuti történt valami veled is – kicsikét csalódott vagyok, mert hát na, Emilyből néha úgy kell kihúznom a részleteket. - De kis kíváncsi lettél. Igen, az is meg volt a részünkről, bár nem terveztük be előre.
Igazából úgy volt, hogy előtte lefejeltük egymást. Ja. Kicsit se voltunk normálisak, de erről szól a kamaszkor. Töménytelen mennyiségű hülyeségről, - Azt akarja, hogy a szünetben vigyem el mugli moziba. Még sose látott olyat. Szerinted halálra fog rémülni?
Valami háromdimenziós filmre kéne elvinni, hogy nézzen csak nagyot.
– Ja, hivatalosan is lefoglalt. Szinte az összes időnket együtt töltjük, reptanon próbálja tartani bennem a lelket. Azt hiszem, megtartom a tárgyat, hátha sikerül egyszer megszoknom a seprűt. És te? Hogy haladsz az előbújok-a fészekből-projekttel? Tudod, hogy nem hagyom, hogy begubózz és depibe süllyedj.
A ház ajándékára csak pislogok nagyokat. Nyami! Gyümi.
– Mivel érdemeltük ki? A kiwiért nem vagyok oda, de a dinnye az szuper ilyenkor.
Társasjáték... minden péntek este. Király. Ez a tulaj tudja a dörgést. – Akkor én a párommal garantáltan többet járnék le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kimberly Cambelle
INAKTÍV


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 4. 15:04 | Link

Iszonyatosan nagy a hőség és az előrejelzés szerint enyhülés nem is várható.Minden diák tocsog a saját zsírjába, mint ahogyan én is.Sajnos a kilátások sem, nem igazán kecsegtetőek a jövőhétre nézve.Igyekszem magam hűteni, mármint ahogyan lehetséges, több kevesebb sikerrel. Hallomásból fülembe jutott a Czukorvarázs cukrászda, ahol rengeteg finom nyalánksággal várja  vendégeit. Sőt most kettőt fizet egyet ajándékba kap akciójuk van. Nem volt nagy kedvem elindulni ebbe a hőségbe, de nagyon megkívántam citrom alma fagylaltot.Össze szedtem minden erőmet  és leballagtam a faluba.Teljesen megizzadva bóklásztam, mire sikerült megtalálnom a Czukorvarázs cukrászdát, mivel a pontos címet nem igazán ismertem. A kirakat előtt ácsorogtam, nyálam csorgatva néztem a finomabbnál finomabb kínálatot. Elindultam a bejárat felé,hogy megrendeljem az adagomat, de arra eszméltem,hogy mezítláb vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 4. 17:45 | Link

Kimberly
outfit of the day

A saját bőrömben meg tudtam volna főni ebben a melegben. Legszívesebben egész nap csak a hűvös szobámban pihentem volna, de rávettem magam, hogy lemenjek kicsit a faluba körülnézni és esetleg enni egy hűsítő fagyit. Végig azon járt az eszem, hogy milyen finomságokat fogok majd a cukrászdában találni.
   Amikor kiléptem a kastély kapuján, már éreztem, hogy nem fogom bírni ezt a hőséget. Öt perc séta után ez be is igazolódott. Már alig álltam a lábamon. Összefogtam a hajam, hátha az enyhíti a meleget, de nem segített. Egyre gyorsabban szedtem a lábaimat, hogy mihamarabb a kiszemelt célhoz érkezzek és ne kelljen tovább a napon sülnöm.
   Már láttam, a cukrászdát, de még mindig messzinek tűnt a cél. Úgy éreztem, hogy sose érek oda, pedig már csak pár méter választott el a bejárati ajtótól. Ahogy közelebb érek különös dolgot veszek észre. Egy lány áll a kirakat előtt ámuldozva, de nem is ez volt a furcsa, hisz mindnyájan ezt szoktuk tenni. Ám a lány mezítláb volt. Értem, hogy meleg van és az embernek egy plusz ruhadarabot sincs kedve felvenni, de azért mégis csak különös.
   Egyszerre indultunk meg az ajtó felé. A bejárat elé érve a lány megtorpant (nyilvánvalóan felfedezve, hogy nincs semmi a lábán). Én viszont nem voltam ilyen szemfüles, hogy ezt észrevegyem és nekicsapódtam, ahogy próbáltam bejutni a cukrászdába. Volt annyi egyensúly érzékem, hogy ne essek el, de a táskám teljes tartalma kiborult oda az ajtó elé.
   - Nagyon sajnálom - kértem bocsánatot miközben az úton heverő holmijaimat szedegettem. - Már csak a fagyin járt az eszem, nem vettem észre, hogy megálltál.
   Nagy nehezen mindent visszapakoltam a táskámba. Ezután felálltam és ha már egyszer így neki ütköztem szegénynek legalább bemutatkozom.
   - Ainsley vagyok - nyújtom felé a kezem. - Tudom, igazán jó ismerkedési módszer, hogy nekimegyek másoknak - kuncogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kimberly Cambelle
INAKTÍV


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 4. 18:51 | Link

Ainsley


- Hát ilyen nincs – motyogtam magamba, nem lehetek ennyire ilyen peches.Ma így is elég szerencsétlen a mai  napom, hiszen reggel a zuhanyozás közben, nem a samponomat vittem, hanem egy festékkel teli üveget. Órákig mostam így is a hajam, hogy ki jöjjön belőle a zöld szín. Úgy látszik ez nem  az én napom.Bizonyára vannak ilyen időszakok mikor az ember bal lábbal ébred. Azon gondolkodom, vajon elrohanjak e szomszéd üzletbe kényelmes cipőt vásárolni, vagy pedig hagyjam a dolgokat úgy ahogyan vannak.Pénztárcámat előveszem és sajnos tudatosul bennem ,hogy nem hoztam magammal annyi pénzt hogy cipőt is vehessek. Esetleg ki is magyarázhatom magam azzal az ürüggyel,hogy túlságosan melegem van és nálunk ilyenkor ez a szokás. Nem volt mit tenni, hiszen úgyis már mindenki  látta, hogy cipő nélkül vagyok.  Igyekeztem gyorsan be menni az ajtón,hogy helyet foglaljak, de hirtelen nekem jött valaki.
- Hát ilyen nincs… durmoltam idegesen ismét magamba, biztos ma valaki elátkozhatott. Viszont saját maga is megtorpant egy pillanatra, igyekezet az egyensúlyát megtartani,mivel megbillent és a leány holmija szanaszét hullt a földre. Én most is csak a lábammal voltam elfoglalva, és lefelé néztem vajon észre vehető e a cipő nélküli különbség.
- Szia én Kim vagyok vagyis Kimberly -  próbáltam a szemébe nézni ,de valahogy a szemeim mindig lefelé nézelődtek, mintha egy súly nehezedet volna rá. Nyújtottam a kezem de a tenyerem izzadt volt az idegességtől vagy pedig a melegtől.Kezemet vissza rántottam és saját ruhámba töröltem,hogy ne érezze az izzadságot a tenyeremen.
- Bocsi a bénáskodássomért ez nem az én napom – majd ismét kezet nyújtottam a lány felé.
Utoljára módosította:Kimberly Cambelle, 2018. augusztus 17. 07:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 4. 19:48 | Link

Kimberly
outfit of the day | perfection

Rámosolyodtam, bár én is igazán kellemetlenül éreztem magam. Kínosan, nézelődtem jobbra balra. Idegesen kezet fogtunk, ám ezután hosszú és kínos csend vette kezdetét.
   - Szerintem, menjünk be, úgyis mindketten ide igyekeztünk, igaz? - kérdeztem, majd kinyitottam az ajtót. Amint beléptem a cukrászdába megcsapott a friss sütemény illat és a kellemes hűvös levegő. - Végre - mondtam halkan, ahogy a testem kezdett kicsit lehűlni.
   Páran már sorba álltak, így én az utolsó mögé álltam és vártam, hogy kérhessek. A kínos csendet próbáltam megszakítani kérdéseimmel:
   - Melyik házba vagy való? - közben nem is néztem a lányra, hanem csak a fagylaltokat bámultam, pedig már rég tudtam milyet fogok választani. - Gondolom első éves vagy, igaz?
   Lassan én is sorra kerültem, közelebb léptem a pulthoz és próbáltam minél összeszedettebbnek hangzani.
   - Heló, két gombóc vanília fagyit szeretnék kehelyben, egy kis csoki öntettel. Köszönöm szépen! - átvettem az áhított fagyi kelyhemet és egy közelebbi asztalhoz ültem.
   - Esetleg csatlakozol hozzám? - kérdeztem a Kimberlyt. Ideje lett volna barátokat szereznem, hisz már egy jó ideje itt voltam, de még egy közelebbi ismerőssel se büszkélkedhettem. Nem vagyok egy olyan igazán társasági ember, így nem sok barátot szerzek magamtól. Otthon ez könnyebb volt. A húgom és a barátaim nagy része mind igazán társasági lény volt, így az egyik összejövetelről rángattak a másikra. Ezeket igazán élveztem (bár sose vallottam volna be nekik).
   Lassan enni kezdtem a fagyimat és valami hihetetlenül finom volt. Ilyen jó vanília fagyit még életemben nem ettem, pedig már elég sokat próbáltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kimberly Cambelle
INAKTÍV


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 4. 20:26 | Link

Ainsley

A légkör nagyon hamar feloldódót, mivel a lány  ügyet sem vetett a különös viselkedésem zavara miatt. Így nekem is könnyebb volt a barátkozás és együtt át léptük a cukrászda küszöbét. A sor  elégé hosszúnak bizonyult,  vagy csak én éreztem annak, mivel kényelmetlenül éreztem magam a lábbeli hiánya miatt . Eltudom képzelni, hogy a talpam korom fekete lehet a rengeteg kosztól, de igyekeztem másra terelni a gondolataimat. Végül sikeresen én is sorra kerültem, majd kérésemet a pincér felé irányítottam, mit is óhajtok.
 -Üdv egy citrom alma fagylaltot kérek – szinte éreztem magamon a pincér furcsa tekintetét, ahogy végig szemlél, de ügyet sem vetettem rá. Megkaptam az adagom, de már az édeskés savanyú illat azonnal megcsapta az orrom. Szinte már érzem is a citrom savanyú izét a számba. Biztos vagyok benne nem csak az illata lehet kiváló, de az íze is kitűnő lehet. Egy asztal mellé foglaltunk helyet és azonnal el kezdtem kézzel majszolni a fagylaltomat, ahelyett, hogy a kiskanálhoz nyúltam volna.
- Ő… igen levitás  és elsős vagyok most kezdem az idei tanévet– tettem hozzá majd egy szalvétát a kezembe vettem ne tűnjek udvariatlanak aki viselkedni sem tud .
- És Te hányadikos vagy? Melyik házba osztottak be ?Hova valósi vagy? – egyik kérdés követte a másikat, szinte még szóhoz sem hagytam a lányt.
- Hallottam a Czukorvarázs cukrászda finom édességeiről, de még életembe nem ettem ennyire finomat. Te már jártál itt ? – Tettem fel az újabb kérdésemet Ainsley felé.
Utoljára módosította:Kimberly Cambelle, 2018. augusztus 17. 07:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 4. 21:24 | Link

Kimberly
outfit of the day | perfection

Az asztalnál ülve a fagyi majszolás közben volt egy kis időm körül nézni a helyen. Nagyon hangulatos volt, az asztalokkal, a süteményekkel megrakott pulttal. Szívesen visszajönnék majd a jövőben, esetleg egy csokitorta kóstolásra. Nincs is jobb, mint egy szelet finom csokitorta. Mindenre gyógyszer.
   - Én is elsős levitás vagyok - elmosolyodtam, mert így legalább találtam egy közös pontot. - Itt születtem Magyarországon, egy kisvárosban, de aztán elköltöztem Angliába apukámmal - elég bonyolult volt a szituáció, nem szerettem első találkozáskor elmesélni az egész költözésekkel teli gyermekkorom. - Te honnan érkeztél?
   Kicsit elgondolkodtam, hogy mennyit kellett utaznom és hogy hány helyen rángatott keresztül apám. Öröm végre biztos otthonban lakni, még úgyis, hogy ez csak egy iskola. Örülök, hogy vége a folyamatos költözésnek, pakolásnak, rohanásnak. Egyre mélyebbre merültem a gondolataimban, így nem hallottam meg Kimberly kérdését.
   - Bocsi, kicsit elbambultam - pirultam el. Már ideje, hogy kicsit összeszedjem magam, mert mostanában elég könnyen elkalandoztam. Az év eddigi részében nem volt ezzel gond, csak az elmúlt egy-két hétben kezdtem ilyen kis figyelmetlen lenni. - Nem, még sose voltam itt, ez az első alkalom. Már le akartam jönni korábban is, de ebben a melegben a fagyi gondolata végül idecsalt - kuncogtam.
   - Finom a fagyid? Én majdnem mindig a vanília mellett döntök, így a többiről nem sok fogalmam van - érdeklődve szemléltem a fagyiját. Különös volt az illata, jobban szerettem az édes dolgokat, mint az ilyen savanyúakat. Mondjuk erről árulkodik az is hogy a csokitorta és a vanília fagyi a kedvenc édességem.
   Már a fagyim felénél jártam, amikor végre összeszedtem annyira a bátorságom, hogy végre feltegyem a kérdést, amit már első pillantás után felakartam tenni.
   - Bocsi, hogy megkérdezem, de miért nincs rajtad cipő? - nem tudtam milyen válaszra számítsak, hisz az ember csak nem felejt el cipőt felvenni. Bár ki tudja, csak a saját nevemben tudok beszélni. Nem gondolom, hogy ez lenne az új nyári divat, de lehet lemaradtam valamiről. Nem tűnik valami praktikusnak, hiszen ilyenkor nagyon meleg lehet az aszfalt vagy térkő vagy akármin is jött idáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kimberly Cambelle
INAKTÍV


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 5. 09:56 | Link

Ainsley

Kiderült, hogy Ő is elsős és levita házba helyezték el, szerencsére nem csak én vagyok kezdő, hanem Ő is. Úgy vélem gyakrabban össze fogunk futni ,ha csak nem kerüljük el egymást.
-Én Svájcból érkeztem jobban mondva Bernből szeretek ott élni. Bern leghíresebb látnivalója a Zytglogge, egy ókori óratorony, melyet mozgó figurák díszítenek. – tettem hozzá majd tovább fogyasztottam a fagylaltomat. Az íze annyira el csábítja az embert, hogy újabb adagot kérjek magamnak.
- Akkor Te is először vagy itt, mint ahogyan én, imádom a gyümölcsös fagylaltokat, főképp a citrom és alma izésítés nagyon bejön. Bár ha jobban belegondolok mindenfajta édességet imádok. És neked melyik a kedvenced? – tettem fel az újabb kérdésemet a lány felé. Majd a pincér felé fordítottam a fejem, hogy egy újabb adagot rendeljek magamnak ,de éppen elfoglalt volt, mivel mást szolgált ki. Azt hiszem kipróbálom valamelyik süteményüket amit a pincér ajánl számomra. De amitől a legjobban tartottam az,hogy valaki mégis feldobja a kérdést miért cipő nélkül érkeztem a faluba. Teljes mértékbe igaza van, hiszen az aszfalt annyira forró és néhány helyűt kavicsos is, hogy az ember lába bele fájdul. De valahogy én ezt észre sem vettem.
- Hát tudod … Ő nálunk ez a divat –  össze vissza nézelődtek vajon hallja e még valaki ezt az ostoba választ.
- Neked el árulom észre se vettem, hogy mibe vagyok, szó szerint ez az igazság -suttogtam a lánynak halkan.
 – Gondolom az embernek vannak ilyen napjai, mikor azt sem tudja, hogy áll a feje. Szerintem a hőség teljesen elveszi az ember eszét – válaszoltam és közbe az figyeltem milyen a talpam színe.
- Neked melyik a kedvenc édességed? -próbáltam elterelni a szót másra, majd egy újabb kérdéssel bombáztam Ainsleyt.
 -Gondolom biztosan nagyon hiányzik a családod, mint ahogyan nekem is, testvéreid vannak? – kíváncsian fürkésztem a lány válaszát miközben  a pincér után szóltam.
- Hé rendelni szeretnék!
Utoljára módosította:Kimberly Cambelle, 2018. augusztus 17. 07:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 6. 15:40 | Link

Kimberly
outfit of the day | perfection

Csendben hallgattam, ahogy az otthonáról mesél. Furcsa, hogy a sok hely közül hol éltem egyet se tudnék igazán az otthonomnak nevezni és ilyen boldogan mesélni róluk. Érdekes dolog a költözés, főleg ha sokszor történik. Lehet, boldogabb gyerekkorom lett volna, ha nem járjuk a világot, de nem tartom szomorúnak se.
   Már a fagyim aljánál jártam, amikor elkezdtem gondolkodni még egy adagon vagy hogy kipróbáljak valami újat. Végül arra a döntésre jutottam, hogy ennyi mára elég lesz, már így is túlléptem azon a mennyiségen amit szerettem volna. A fagyinak sosem tudtam ellenállni bármennyire próbáltam is.
   - Ebben a melegben bármi megtörténhet - nevettem rá, miközben az utolsó kanálnyi fagyimat nyalogattam. - Ilyenkor nem tud az ember ép ésszel gondolkodni.
   Beletettem a kis kanalamat a kelyhembe, megtöröltem a szám vanília fagyi maradványok után kutatva, majd hátra dőltem. Jól esett ez a kis hűvös fagyi, a nagy hőségben. Azon járt az eszem, hogy milyen szörnyű lesz visszamenni ebbe a szörnyű nagy melegbe. Már le is alig jutottam, még mire visszacaplatok a kastélyhoz. Féltettem a fejem, nem lenne jó ha napszúrást kapnék.
   - Nekem az örök kedvenc az a vanília fagyi és a csokitorta. Akár együtt akár külön, mindenhogyan imádom - mosolyogva meséltem kedvenceimről. Már régen ettem olyan jó vanília fagyit, mint amit ott lehet kapni.
   - Igen, eléggé - ahogy jobban belegondoltam szinte még örültem is hogy a hátam mögött hagyhatom azt a sok drámát és problémát, amelyet a családom generált. - Van egy bátyám, Adam. Mostanában nem igazán tudtunk beszélni, de remélhetőleg ezen majd változtatunk - ő volt az egyetlen olyan személy a családomból, aki tényleg hiányzott. Ha ő nem lenne nem tudom hogy vészeltem volna át az elmúlt pár évet.
   Kim még próbált rendelni én viszont már elégedett voltam magammal, úgyhogy tartózkodtam a további rendeléstől. Még szívesen pihentem ott a hűvösben. Maga a gondolat is riasztott, hogy kimenjek a melegbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kimberly Cambelle
INAKTÍV


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 7. 12:16 | Link

Ainsley



A pincér után szó szerint utána kiabáltam ,azonnal megtorpant és utánam fordult. Talán elég nyers voltam, de egyszerűen annyira meleg van, hogy még egy adagot szívesen benyomnék. Nem szeretnék  elhízni sem, de úgy gondolom ennyi belefér. Elégé karbantartom magam hiszen rendszeresen tornázom, így egy kettőre remélhetőleg le mennek a felesleges kilók. Nem nagyon firtatta Ainsley a cipő témát ,úgy láttam Őt ezt teljesen hidegen hagyja. Talán lehet ,hogy azért mert így is  kényelmetlenül érzem magam. Valamilyen szinten igen, cseppet zavar,hogy lábbeli nélkül vagyok ,de ma úgy tűnik elégé hóbortos kedvem van. Nem sokat mesél a családjáról sem az otthonáról talán egy régi fájdalmas emlék lehet a háttérbe. Egy viszont kiderült van egy bátyja akit Adamnek hívnak.
-Jé nekem is van egy bátyám,nagyon jóban vagyunk,imádjuk egymást agyát hülyíteni Anthony a neve,bárcsak ismerhetnéd klassz srác -tettem hozzá, majd egy pillanatra el is tűnődtem tényleg menyire jó testvérek vagyunk. Sajnos nem mindenki büszkélkedhet a családjáról,de én valóban hálás vagyok azért,hogy fantasztikus családban élhetek.
- És anyukád hol van, vele milyen a kapcsolatod?  Néha valóban túl sokat locsogok, elégé kíváncsiskodó típus vagyok, bocsi ha túl sok kérdést teszek fel.
Néhány perccel később a pincér  megjelent az asztalunknál,majd rendeltem magamnak egy újabb adagot.
- Ainsley esetleg meg hívhatlak Téged valamire?
Utoljára módosította:Kimberly Cambelle, 2018. augusztus 17. 07:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 7. 17:38 | Link

Kimberly
outfit of the day | perfection

Jobban szemügyre vettem Kimet. Érdekes, hogy még sose láttam egy órán se, pedig mindketten elsősök és levitások vagyunk. Ez sokat elmond arról, hogy milyen nagyon próbálkoztam eddig a barátkozással. Ez kicsit rádöbbentett, hogy ideje lenne kicsit összeszednem magam és új barátok vagy legalább ismerősök után néznem. Remélhetőleg majd valami össznépi gyülekezeten összebarátkozok a korombeliekkel.
   A pincér visszatért az asztalunkhoz Kim erősebb felszólalása után. Nem feszegettem tovább ezt a cipő dolgot, hagytam, hogy a beszélgetés folyjon tovább, nem akartam őt kellemetlen szituációba hozni azzal, hogy tovább firtatom.
   - Biztos vagyok benne - saját bátyámra gondoltam. Nekünk nem éppen ilyen egymás agyát húzós kapcsolatunk, hanem kimentjük egymást a gondból kapcsolatunk volt. Nem igazán akartam erről beszélni, ezért terelni akartam a szót, ám ekkor újabb kérdéssel állt elő.
   - Semmi gond - mosolyogtam rá udvariasan. - Hát elég távoli, nem beszélünk sokat. Itt él valahol Magyarországon - enyhe kifejezés a távoli. Nem is hiszem, hogy egész életem során öt mondatnál többet váltottam volna vele. Nem is tudom hol lakik, de be kell vallanom, nem is akarom. - Egyébként nem is gond, apukámmal nagyon jó a kapcsolatom, igazából vele nőttem fel - igaz a sok utazás kicsit a rovására ment, de attól függetlenül őt tényleg nagyon szeretem.
   - Nem kérek semmit, de nagyon  szépen köszönöm - mosolyogtam rá.  Elment a pincér a rendeléssel és akkor én is rádobtam pár kérdést. Legfőképp azért, hogy kicsit az én családomról terelődjön a szó.
   - És a te családod? Milyen a viszonyod a szüleiddel? - tényleg érdekelt, nem csak magamról akartam terelni a szót, de persze az se volt hátrány. - Ők itt élnek vagy Svájcban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kimberly Cambelle
INAKTÍV


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 8. 14:50 | Link

Ainsley




A pincér azonnal felvette a rendelést, de Ainsley már nem kért többet az édességből. Egyesek megtudják állni és nemet parancsolni, de én viszont ha édességről van szó bármire képes vagyok.
- Tudod irigyelek, mivel én ilyen téren nagy mohó tudok lenni, ha édesség közelébe kerülök.
Tudom, hogy ez rossz szokás, de muszáj vagyok nemet parancsolni magamnak.

Ainsley  az édesanyával bizonyos okok nem nagyon tartja a kapcsolatot, és ez idáig is édesapjával töltötte idejét. Egy leány gyermeknek viszont ilyen korba nagyszüksége van az édesanyjára. Hiszen nem csak egy anya aki süt, főz, takarít  hanem a legjobb bizalmasa barátja. A fiuk terén is tanácsot add.
- Sajnálom, hogy anyukáddal nem jöttök ki, ha bármikor bármibe segíthettek…..
Valóban nagyon sajnáltam Ainsleyt, hiszen mennyire magányos lehet és mennyi kérdése amit talán megkérdezne de nincs kitől. Nem is faggattam többet erről a témáról, mivel úgy éreztem kellemetlen lehet neki ez a helyzet. A szó az én szüleimre terelődőt, úgy mond jobbnak látta ha most én beszélek a saját családomról.
- Nem Ők Svájcban élnek, egy kis magán vállalkozást hoztak létre, tudod édesanyám mugli, csak az apukám aranyvérű. Viszont édesapám családja vagyis a nagyszüleim  nem nagyon tartotta velünk a kapcsolatot míg meg nem született a bátyám az első unokájuk akkor oldódót a helyzet- nem vagyunk tökéletes család, hiszen a nagyszüleim valóban ellenezték anya és apa házasságát, de viszont nagyon romantikusnak tartom, hogy apa titokba mégis elvette  anyát, a szerelem ami össze tartja őket még is csak nyert és a mai napig tart.
- A szüleim viszont nagyon jó fejek, remélem egyszer bemutathatom őket neked. Egyébként Te milyen órákat vettél fel ?
Utoljára módosította:Kimberly Cambelle, 2018. augusztus 17. 07:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 8. 22:08 | Link

Kimberly
outfit of the day | perfection

   - Hidd el, édességben én is mohó vagyok, de ilyen melegben képtelen vagyok pár gombóc fagyinál többet magamba erőltetni - Kimre mosolyogtam, aki már a következő adagnyi finomságát rendelte. Arra gondoltam, hogy majd maximum lejövök következő nap valami újabb finomságért, ha nem bírok megálljt parancsolni magamnak.
   - Ez igazán kedves tőled köszönöm - válaszoltam. Értékeltem a felajánlást. Nagyon is. - Semmi gond, teljesen jól megvagyok így is. Nem zavar, hogy nem tartom vele a kapcsolatot, így a jobb.
   A családom egy zűrös állatfaj nem sok értelme van jobban kivesézni, főleg nem első találkozáskor. Nem oldódom valami könnyen idegenek társaságában. Még akkor se ha tényleg próbálkozom. A család téma egy jó darabig tabu a barátságaimban.
   - Áh, értem. Akkor a nagyszüleiddel is rendeződött a viszony. Gondolom, akkor így már felhőtlen a boldogság, igaz? - mosolyogtam a lányra. Szerettem az ilyen történeteket, amikor a szülők ellenzése ellenére is beteljesedik a szerelem. - Szerettél Svájcban élni? - rengeteg helyen jártam és laktam, de ezen a listán nem szerepel Svájc. Még nem is voltam ott csak úgy látogatóban sem.
   - Jóslástant, asztrológiát, mitológiák és vallásokat, önismeretet és csillagászatot. Esetleg van közös óránk? - nem emlékeztem a lányra, de néha elég lyukacsos a memóriám ezért bármi megtörténhet. Elég sok új arcot kellett volna megjegyeznem ebben az 1-2 hónapban és elég nehézkesen ment.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kimberly Cambelle
INAKTÍV


Kim
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 53
Írta: 2018. augusztus 9. 11:28 | Link

Ainsley



A pincér ki hozta az újabb adagomat, de mintha már nem lettem volna annyira éhes. Szomorúság öntötte el szívemet de nem csak Ainsley miatt. Próbáltam egy kis lelket önteni Ainsleybe, néhány vigasz szót nyújtani számára, de valahogy nem jött ki hang a torkomon.
- Nem állítom, hogy tökéletes kapcsolat a nagyszüleimmel, de szerintem bele törődtek, nem volt más választásuk. Mindenütt előfordulnak ellentétek még a legjobb családban is.
Néha a szülök azt hiszik, hogy ők tudnak mindent a legjobban, nagy fájdalmat okoznak még a saját gyerekeik életébe is.
- Szeretek Svájcban élni hiszen ott születtem és nevelkedtem, el sem tudnám képzelni az életemet máshol. Bár kitudja még mit tartogat az ember számára a sors és idővel hova kerülök.
Valóban  hiányozna az a környék ha el kellene költöznünk, de ez hozzá tartozik az élethez, hogy az ember folyton csak vándorol.
- Én bűbájtant, bájitaltant, csillagászat, gyógynövénytan és jóslástant vettem fel az idén, de gondolkodom az átváltozástanon vagy pedig a sötét varázslatok kivédésén is. A kettő közül vacillálok, de meglátom melyik lesz a nyerő. De ahogy látom van néhány közös óránk is, ahol majd találkozni fogunk.
Remélhetőleg biztosan össze futunk még, de ideje lenne visszatérnem a kastélyba majd felálltam és a pulthoz léptem, hogy ki fizessem amit rendeltem. Majd Ainsleyhez léptem és udvariasan elköszöntem.
- Nekem ideje lenne vissza mennem de ha gondolod együtt is mehetünk,hogy ha nincs más terved a faluba.
A lány válaszát vártam hogyan dönt, egyedül indulok el a hőségbe vagy pedig ketten vágunk az útnak.
Utoljára módosította:Kimberly Cambelle, 2018. augusztus 17. 07:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit teszel.
Ainsley Bolton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 69
Írta: 2018. augusztus 9. 15:45 | Link

Kimberly
outfit of the day | perfection
- zárás -

   - Hát ez így igaz - bólogattam. Nem voltam csoda-család szakértő, de ezzel egyet kellett értenem, már az én kevés tapasztalatommal is.
   - Majd kiderül, egyenlőre azért itt a Bagolykőben is jó helyed van, nem? - mosolyogtam rá. Én nagyon szerettem itt lenni, végre kicsit megtaláltam az otthonom, robbanás, költözés meg mindennel együtt.
   - Nah, ez igazán jó, majd akkor még mindenképpen összefutunk, ha máskor nem is akkor az egyik óránkon - jó lesz ismerős arcot látni a tanórákon, eddig az egyetlen ismerős, az a tanár volt. Úgy hogy öröm lesz látni valaki mást is.
   - Én még be mennék a könyvesboltba, csak utána megyek vissza a táborba, menj csak nyugodtan, majd valamikor én is megyek - rámosolyogtam a lányra. - Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, remélem majd még találkozunk. Szia Kim! - búcsúztam el majd elindultam a könyvesbolt irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. augusztus 10. 21:20 | Link

Gyöngyvér és Ervinke

Havány mosollyal konstatálom, hogy ő azt látta, feltámadtam. Erről szó sincs. Nem tettem ilyet, és nem is tudom, hogy mikor jutok el majd arra a szintre, hogy azt mondjam, élek. Egyelőre a túlélésre játszom nap nap után. Mondjuk a boldogsághormon tényleg jól jön, de a boldogság nekem nem csak ebben, hanem Adrian levelében is van. Habár abban kvázi esély nélkül utasítottak el. Valahogy törvényszerű volt az egész, és nem, én nem tudok olyan lenni, aki csak úgy továbblép. Ő túl fontos nekem ahhoz.
- Majd jövök még erre, a barátaimat nem fogom elhanyagolni, de tényleg nagyon nagy levegőváltozásra van szükségem.
Kell az, hogy ne azt érezzem, én vagyok a világmindenség legbénább és legszerencsétlenebb embere az élet szinte minden területén, és ehhez az kell, hogy a hátam mögött hagyjam azt, ami elszomorít, és ez jelenleg elég sok mindenre igaz.
- Ugye, hogy nem is olyan rossz arc? Mondjuk azt még mindig nehezen hiszem el, hogy rellonos, olyan kis levitás beütése van, de hát ilyennek is kell lennie, hogy fennmaradjon a kivétel erősíti a szabályt kifejezés. Mondjuk az étteremtulajdonos tutira nem örült nekünk annyira, de ez mellékes.
- Filmtől függ szerintem. Ne nyálasra és ne horrorra vidd, inkább vígjátékra. Én biztos, hogy egy vígjátékkal indítanék, mert akkor kedvet kap a mozizáshoz. Először mondjuk lehet, hogy a hangos hangok és a sok villódzás nem fog neki jót tenni, de menő, hogy nyitott a mugli világra.
A fészkes megjegyzést szeretném valahogy figyelmen kívül hagyni, és ezerrel kattog az agyam, hogy miként terelhetném, amikor megjelenik az én megmentőm, akire vetek egy hálás pillantást, bár abban nem vagyok biztos, hogy ő is látta.
- Elég perverz a főnix vérének hívni, de nagyon menő a kinézete. A társast pedig határozottan támogatom, tuti én is kiélvezném, amíg itt vagyok.
Belekortyolok a hűsítőbe, és elégedetten elmosolyodok.
- Finom, az meg ott a nővérem.
Mutatok egy háttal álló, még minidig iszonyatosan vékony, vörös hajú alakra. De ismerem, tudom, hogy ő az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. augusztus 10. 21:32 | Link

Lánykák

- Igazából Emily csókos, és ha a barátja vagy, akkor te is lehetsz protekciós.
Ezt most már lazán mondhatom, mert eléggé jól állok anyagilag, egyetemileg és különben is, fel vagyok pörögve. Megint párkapcsolatban, egyre biztosabb lábakon, egyre helyesebb döntésekkel. Szóval eléggé jó vagyok, azt hiszem. A másik lányt még nem ismerem, szóval kinyújtom a kezem felé.
- Ervin vagyok, én vezetem ezt a kócerájt.
A humorom persze hagy némi kívánni valót maga után, de azért a mosolyomat bedobom, mert azt mondják az olyan ellenállhatatlan, hogy ha hülyeségeket is beszélek, javít az alap megítélésemen. A múltkor azt mondták, hogy bugyilepattintós, de én abban már nem utazom, vagyis de, de monogámia, ugyebár.
- Nekem bejön, de hát én navinés vagyok, szóval peace meg ilyenek. Ha nyáron dolgoznál amúgy, de nem tudod hol, csak szólj, itt csinálunk neked helyet.
Nézek Gyöngyvérre, mert Emily terveit tudom, nekem köszönheti mindenki, hogy beadta a jelentkezését, de valahogy mégsem kérkedek vele. Még túl friss a dolog Rosieval, Colton eléggé para jelenség nekem, Valery meg még parább, szóval nem tudom, hogy magamra akarom-e haragítani a népet.
- Szóval, akkor azt mondjátok, hogy bejövős a társas, király.
Elégedetten húzom ki magam, ert hát szerintem is atom király az ötlet, de azért persze kell a megerősítés, és hogy valaki randizna is ezen, csak még jobb. Viszont Emily felhívja a figyelmemet, hogy az életem értelme megérkezett, én meg egyből el is vigyorodom.
- Naaa, megjött az én csajom!
Jelentem ki viccelődve, mert hát ennyit még szabad. Félreértés ne essék, én imádom a nőket, az összeset, és tisztelem is őket, Rosie-t meg aztán főként, így csak intek egyet, és elsétálok felé, meg sem állva megfogom a kezét, és hátra sétálok vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 19. 12:56 | Link

Meglepetés vendég


Idegesen tördeltem a kezem. Reméltem, hogy Stella elfelejtette az alkut amit kötöttünk, mert az igazság az volt, hogy nem sikerült időt szakítanom egy randira. Kirill teljesen ellepett óratervekkel és vizsgákkal, emellett az egyetemen is utolsó hajtás van, hogy örültem ha az ágyba dőlhetek. Még a kicsik délutáni vigyázását is lemondtam egy pár napra, hogy össze tudjam kaparni magam.
De amikor megkaptam tőle a baglyot, hogy találkozzunk minden reményem elszállt. Miközben a találkahely felé caplattam, még felmerült bennem, hogy random elkapok egy embert az utcán, és elhívom kávézni. Mert ha nemet mond, akkor végülis teljesítettem a rám eső részt. Viszont mégsem csináltam meg az "igen" válasz miatt. Ugyanis akkor biztosan nem értem volna oda a czukorvarázsba.
Így kissé letörve, izgultan ültem be az asztalhoz, amit megbeszéltünk - igen, a levélben még ezt is konkretizálta -, háttal az ajtónak. Előbb érkeztem, de nem akartam rendelni. Inkább elkezdtem nézelődni, majd megakadt a szemem valamin. Egy cetli volt az asztal másik felébe csúsztatva, melyen összesen csak egy szó szerepelt: "Szívesen". Összeráncolt szemöldökkel vettem a kezembe az írást. Nem értettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. augusztus 19. 14:19 | Link

A titokzatos idegen


Sok dolgom volt egy kicsit mostanában, olyanok mint meló és persze a nyakamon volt a nyomorult vizsgaidőszak is, valahova a kettő közé meg még egy firkálásnyi időt is be kellett iktatnom Dustinnal, de már meggyógyult a karom és minden a legnagyobb rendben volt. Az én meglátásaim szerint. Anyám szerint nem vagyok normális. Jobban örült volna, ha nem kerül egy fa a bal alkaromra, de ugye erről nem lett megkérdezve, még mutatóban sem. Ezek a dolgaim nem igazán tartoznak rá egy ideje és ezt nem tudja túl könnyen elfogadni.
De most szakítottam időt arra, hogy Stellával összefussak a cukrászdában, ha már egyszer közölte, hogy beszélnünk kéne. Rántottam még egyet a pikás pólón, mielőtt beléptem az ajtón, a hajam is összeturkálva, de aztán a pincér el is kapott, a kezembe nyomva egy kis lapot. Azt hiszem, meg fogom ölni ezt a lányt. De úgy, ténylegesen.
Választásom viszont nem igen van, mert szegény csajnak is szar napja lesz, ha egyedül kell üldögélnie, másrészt engem Stella megöl, ha kiderül, hogy az ajtóból visszafordultam és elmenekültem. Szóval kissé idegesen - nem izgultam, csak a húgom terveztem lecseszni -, sétáltam oda az asztalhoz, majd mosolyodtam el egy kicsit. Legalább annyit a számlájára írhatunk, hogy szép lány.
- Hello! Um, Dávid vagyok. Nem gond, ha leülök? - kérdeztem az üres helyre bökve kissé bizonytalanul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed