33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 44 45 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 9. 21:34 | Link

Cesare Alfonso Belmonte

 Nagy nyugalmamban olvasgatok és iszogatom a karamellás tejemet, amikor valaki megszólít. Felpillantok a hang forrására, mert kíváncsi vagyok ki lehet. Egy diákom, illetve nem az enyém, mert nem jár az órámra, vagy ha igen, akkor nagyon nem tette magát emlékezetessé számomra. Ez persze inkább pozitív szempont, mint sem negatív. Akire emlékszem az általában csihéssé tett vagy effélék. No de helyet kér az asztalomnál.

- Jó napot! Persze, üljön le nyugodtan! Sok jó ember kis helyen is elfér.

 Mondom mosolyogva, majd visszafordulok az újságomhoz, hogy még elolvassak egy utolsó bekezdést a színtípusokról. Azt tudom, hogy én tél vagyok, de azt nem, hogy ezekhez a típusokhoz betegségek és kövek is tartoznak. Erről szól a cikk, ami nekem most elég fontos. Egy tanulmányon dolgozom, ami az ásványok színének és erejének a gyógyításban és a tudatalatti tisztításában kifejtett hatását taglalja. Tehát én itt anyagot gyűjtök. A jegyzeteim ott vannak az utolsó üres széken. Az asztalon toll és egy papír hever még, rajta pár címszóval. A következő pedig a virágok régi időkben betöltött gyógyító és szimbolikus szerepéről fog szólni. A doktorátusi cím megszerzésére törekszem ugyanis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 21:35 | Link

Szofia

Az elmúlt időszakban nem sok embernek tudtam örülni igazán, az új arcokat kifejezetten kerültem, néhány régi barát társasága azonban még jól esett, s velük néhány óra erejéig el tudtam felejteni az elmúlt időszakban történt szörnyűségeket.
A pszichológusom is azt mondta, hogy ne zárkózzak el túlságosan a világtól, s ne féljek annyira mindenkitől, mint a tűztől, mert azzal csak saját magam alatt vágom a fát, s idő előtt magányos maradok.
A visszaköltözés, s az évnyitó után persze kellett néhány nap, mire összeszedtem magam, és felkészültem a régi ismerősökkel való találkozóra, de nem halogathattam tovább ezeket a pillanatokat sem.
Egy bagolyban üzentem régi barátnőmnek a következő sorokat:

Drága Szofia!
Örömmel hallottam a hírt, hogy Te is ebben az intézményben tanulsz, nagyon szeretnék veled találkozni. Rég beszélgettünk már, és biztos sok minden történt veled az óta a szuper nyár óta.
Remélem, el tudsz jönni a Czukorvarázs Cukrászdába és megvitathatjuk, hogy mi történt a francia riviérán.
Üdvözlettel barátnőd,
Ilda

A cukrászda előtt, némi türelmetlenséggel várakoztam barátnőmre, miközben hátammal az épület falának támaszkodtam, s hol jobbra, hol balra fordítottam a fejemet. Látva az utcán mászkáló embereket, furcsa érzés fojtogatta a torkomat, s elég pocsékul éreztem magam egyedül a cukrászdánál. Legszívesebben már vissza is fordultam volna a kastély felé, de valahol reménykedtem abban, hogy felbukkan Szofia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 27. 22:24 | Link

Ilda

A szőke késve kapott észbe, így most gyorsan szedte a lábait, hogy ne várakoztassa meg nagyon régi barátnőjét. A levelet természetesen időben megkapta és a mosoly azóta ráfagyott az arcára, csak az események váltak hirtelenjében túl sűrűvé és a mentális kis naplója abszolút megtelt a programok listájával. Ennek ellenére bármikor szakított volna időt Ildára.
A lánnyal még Franciaországban, egy kifejezetten mozgalmas nyár alkalmával ismerkedtek meg. Még azelőtt, hogy Szofinál diagnosztizálták volna a betegségét –a szőke gyűlölte, ha így nevezték– és az anyja hazahozatta volna egy szanatóriumba. Valószínűleg az volt az utolsó, igazán tökéletes nyara, mielőtt minden összeomlott volna.
Lelkesen kerülgette a faluban grasszáló diákok tömegét, határozottan haladva a célja felé. Menet közben majdnem felborított egy elsőst, aki kissé bosszúsan pillantott utána, de Szofi úgy fogta fel, hogy ez akár még nevelő célzattal is hathatott a kisfiúra és nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.  
Már messziről kiszúrta a lányt és egy görbülettel az ajkain lépett elé.
- Régen láttalak, elvesztél? –ölelte magához a másikat, annak ellenére, hogy Szofi nem kifejezetten az az ölelkezős típus. Ha őszinték akarunk lenni, akkor csak a hozzá igazán közel állóknak engedélyez testi kontaktust? - Bemegyünk? –intett a fejével az ajtó felé.
Amennyiben a lány igenlő választ adott Szof belökte maguk előtt az ajtót. A helyiség kellemesen meleg volt a kint tomboló jeges szélhez képest. A lány az egyik félreeső asztalt vette a célba, majd ahogy elérte leterítette a kabátját és lecsüccsent Ildával szembe. A pincér kiszúrta őket, de egyelőre még nem nagyon igyekezett oda hozzájuk.
- Mesélj, miért nem hallottam rólad az elmúlt időszakban? –reppentette a lány azonnal a kérdést, ahogy a barátnője helyet foglalt.  
A szőke rellonos nem büszkélkedhetett kifejezetten sok barátnővel –Gwenen kívül természetesen–, olyanokkal pedig végképp nem, aki a múltjából maradt meg. Ezzel jár, ha az ember lánya egy teljes nyarat bezárva tölt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 09:41 | Link

Szofia

~Mi lesz már, miért nem jön? Ajh, vissza kellene mennem a kastélyba, túl sok itt a varázsló.~ Különféle gondolatok nyomasztottak várakozás közben, s úgy éreztem, mintha egy mázsás súly nyomná a mellkasomat. Az ajkaim kiszáradtak, szívem pedig hevesen kalimpált, s úgy éreztem, hogy a pánik magával ragad, és sürgősen hoppanálnom kell a helyszínről.
Már a pálcám vége után kutattam, hogy a szépen megmunkált tiszafa markolatára fonjam ujjaim, s egy határozott mozzanattal előrántva azt, elvégezzem a varázslatot. Abban a pillanatban azonban a tömegből feltűnt végre előttem Szofia, s olyan hirtelen magához ölelt, hogy már arról is megfeledkeztem, mire készültem alig néhány másodperccel korábban.
- Szofia? Nem voltam benne biztos, hogy eljössz. Mondhatjuk, egészen hosszú történet ez. Na és Te? Miért pont Bagolykő? Ezer éve nem hallottam felőled, legutóbb még Franciaországból kaptam tőled levelet. – Kibontakozva az öleléséből, Szofia arcát fürkésztem, aki szinte semmit sem változott, talán egy kicsit magasabb lett az évek alatt. A kedvessége azonban ugyanúgy jellemezte Őt, s a társaságában még mindig jól éreztem magam.
- Persze, hogy bemegyünk, csak utánad. – Biccentettem, s követtem a cukrászdába, ami csodaszép volt belülről, sokkal szebb, mint ahogyan azt elképzeltem. Az egyik sarokban egy fiatal társaság éppen születésnapi tortát majszolt, volt azonban jó néhány üres asztal még, amihez leülhettünk.
- Ez a hely sokat változott, amióta legutóbb jártam itt. De az is lehet, hogy csak én szoktam el már ettől a falutól, és minden újként hat rám. – Halovány mosoly kúszott arcomra, miközben magam is odalépdeltem a félreeső asztalhoz, s abba hagyva a bámészkodást, lehúztam magamról a kabátot, s Szofiához hasonlóan, a szék támlájára fektettem.
- Én csak.. – Egy pillanatra megtorpantam, s tekintetemet a lány íriszeibe fúrtam. Hogyan is tudnám eltitkolni előle az igazságot, mit is mondhatnék? A torkomat gombóc szorította, szinte a karomon éreztem elrablóm ujjainak szorítását, s egyúttal mintha azt is hallottam volna, hogy a hírszerzés ügynökei azt susmogják, nehogy bármit is meséljek.
- Arról írtam neked egy levélben, hogy Londonban voltam, nos, ott tanultam és nem túl sok szabadidőm volt, emiatt talán. – Füllentettem mosoly mögé bújva, de ha Szofia egy picit is figyelmes volt, rájöhetett, hogy talán nem vagyok vele egészen őszinte, hisz csak a nyári szünet óta nm írtam neki levelet.
- Szép város egyébként, rengeteg új barátom is lett ott és érdekes volt megismerni más nemzetek kultúráját, de azt hiszem, sokkal jobb itthon. – Ezt magam is így éreztem, bár a biztonságról alkotott fogalmam egészen megdőlt, s egy ideje már mindenkiben az ellenséget láttam. Szofiával is csak azért akartam találkozni, mert úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis kikapcsolódásra, s egy igaz barát társaságára.
- Na de veled mi újság? Mesélj, mi történt veled mostanában, és hogy érzed magad itt Bagolykőn? Nem volt nehéz eljönnöd otthonról? Sikerült már itt összebarátkoznod helyiekkel? – Őszintén kíváncsi voltam rá, hogyan teltek mostanában a napjai. Fél szemmel közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik fiatal pincér – aki nagyjából velünk egyidős lehet – igen csak sűrűn pillantott Szofia felé, végül meg is indult felénk, s egy kis cetlivel állt meg mellettünk.
- Szép napot, mi óhajtotok hölgyek? – Érdeklődve pillantott ránk, s leginkább Szofiára, ami számomra egészen egyértelműnek tűnt, s röpke mosolyt is csalt az arcomra.
- Én egy szelet Dobos tortát kérek, és egy pohár vizet. – A fiatal srác megvárta Szofia rendelését is , majd azután ballagott csak el.
- Mi az Szofia, ki ez a hódoló? Ismered őt valahonnan? – Megbökve vállát, kíváncsian érdeklődtem, mert elég egyértelmű volt számomra, hogy ennek a srácnak bizony tetszik Szofia barátnőm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 1. 19:15 | Link

Ninuuus <3

Bori már napok óta megbeszélte ezt a találkozót, szerencsére jutott az idejéből rá. Újabban kicsit átrendezte a beosztását, hogy maradjon energiája egy kis kikapcsolódásra is, mert ez a suli-színhász-suli-otthon ingázás eléggé lekötötte, mondjuk ez is volt a célja. Ó, és emellett még a néptáncot sem hagyta ott, meg is lincselték volna a többiek, ha megteszi.
Egy öt perccel korábban érkezett, elegánsan és a novemberi szeles időjáráshoz megfelelően.
Amíg az Egerszegi-hölgyemény meg nem érkezett, addig ő kicsit körbelesett, itt most járt először, úgyhogy volt bőven mit megcsodálni.
Égzselét rendelt magának, ki akarta próbálni, hogy milyen ízű, illetve hogy tényleg lebegni fog-e tőle egy rövidke ideig.
Egyelőre tetszett neki a hely, pláne, hogy meglehetősen tiszta, nyugodt, barátságos, a kiszolgálás pedig egyszerűen pazar.
Ahogy észrevette a másikat, azonnal integetett is felé, bár ezen a csütörtök délután napon nem voltak itt valami sokan. Általában hétvégén szokott tömve lenni a vendéglátóhely.
- Helló, erre vagyok! – jelzett immár verbálisan is a szöszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 3. 16:28 | Link

Bori

Noha időm tulajdonképpen annyi van, mint a tenger, mégsem szeretek eljárni otthonról az utóbbi időben. Mi sem nyilvánvalóbb indok ennél, mint a nemrég történtek. Nincs jó kedvem. Egyedül a szerkesztőségbe járok és fotózásra, mert valamiből ugye meg kell élni, de ez vajmi kevés program ahhoz képest, hogy egyébként milyen aktív szoktam lenni. Így megy ez. Otthon punnyadok, néha Flóra is csatlakozik, de körülbelül ennyi. Mióta a fél családom az ELME-ben hűsöl - mert ugye mi annyira normálisak vagyunk mind -, azóta megszoktam a házban honoló csendet. Nem volt nehéz.
Egy dolog, vagy inkább személy viszont mégis a komfortzónámból való kilépésre késztetett. Hunyadváry Bori. Nem igazán ismerem a lánykát, de mikor a szerkesztőségben néztem át az eddig beérkezett cikkeket és intéztem a papírmunkát, illetve archiválást, hát ő besétált és megkért, hogy találkozzunk. Igazán titokzatos volt, mert csak időpontot és helyszínt egyeztettünk, nekem pedig lett egy olyan sanda gyanúm, hogy amennyiben így haladunk, lehet megint plusz egy fő fog nálunk lakni. Na mondjuk azt nem, befejeztem jó szamaritánusi munkámat, nem csinálok hotelt a házamból - amit amúgy tervezek eladni. Bizony ám, új kérót akarok venni, szintén Bogolyfalván, hogy kicsit megkeverjem a népeket. Senkinek nem szólok majd róla, egyszerűen csak megtörténik a dolog. Menci, mi? Sőt, ha igazán gonosz akarok lenni, akkor megtartom a jelenlegi kecómat is, hogy minden gyerekem, barátom és jövendőbeli gyerekem, exem és "majd egyszer" párom oda tömörüljön. Szét is szedhetik, nekem meg ott lesz a saját kis zugom. Nyélbe kell ütnöm ezt az üzletet.
Miközben ezen filózom, meg is érkezem a cukrászdához. Kezem mélyen a zsebembe rejtve, hogy ne hatoljon csontomig a hűvös szél, bár igazából nem tesz semmit. Akárhogy is öltözöm fel, állandóan fázom az utóbbi időben. Ah, milyen drámai. Körbepillantok és nem nehéz észrevennem a szőke fürtök gazdáját, aki épp felém integet. Egy halovány mosolyt erőltetek az arcomra, de nem azért, mert ne lenne szimpatikus a lányka, hanem mert... Fogalmam sincs, hogyan kell örülni valaminek. Igen, újabb drámai kijelentés.
- Szia - kihúzom a széket, leveszem fejemről az egyszerű, kötött sapkát, letekerem nyakamból a hozzá passzoló sálat, majd a gondosan begombolt és övvel meghúzott szövetkabátot is levetem, mindezt a szék támlájára, csak utána foglalok helyet. - Na mi a helyzet? Miért szerettél volna velem találkozni? - érdeklődve pillantok a lányra és talán nem túl illedelmesen rögtön a tárgyra térek. Tök jó, hogy ő sziporkázik, de én esőfelhőket húzok a fejem felett. Drámaszámláló kiütve. Yes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 7. 09:35 | Link

Ilda

Hiányzott már neki a lány. Egy régi életre emlékeztette, amikor még fel sem merült, hogy esetlegesen beteg, vagy hogy az édesapja szivárogtat az oroszoknak. Akkor még nem akarták őt újra és újra kihallgatni és egyáltalán fel sem merült senkiben, hogy bűnrészes lenne. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.
A szőke szoros ölelésbe vonta barátnőjét és halvány mosoly költözött az arcára. A francia Riviéra még hosszú ideig fogja emlegetni azt a nyarat, amit közösen töltöttek el ott. Szofinak az volt az utolsó nyara, mielőtt bekerült volna következő télen a szanatóriumba. Már akkor is elég vékony volt, mondhatni csontsovány, de még senkinek sem szúrt szemet. Nagyon ügyesen titkolta, hogy szinte nem is evett semmit egész nyáron.
- Komolyan megfordult a fejedben, hogy nem jövök el? –pillantott a lányra, miközben befelé haladtak a cukrászdába és kiszúrt magának egy asztalt. - Nos, ez egy elég hosszú történet. Anyához kellett költöznöm egy időre és szeretne… elérhető távolságban tudni.
Ez volt a legegyszerűbb válasz, amit adhatott, ha nem akart mélyre ható magyarázkodásba bocsátkozni a helyzetét és a betegségét illetően. Mert ez egy betegség volt, ezt a fejébe verték a terápiák alatt, ugyanis a szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy ő jól van, a szervezete boldog –kivéve, amikor vészleállást produkált- és senkire sincsen szüksége maga mellett. Mert ő nem volt beteg. Ez egy állapot.
Elnevette magát, amikor Ilda felmérte a cukrászdát és közben lepakolta a ruháit, majd lecsüccsent. Nagyon kíváncsi volt rá, hová is tűnhetett a barátnője, mert már ezer éve nem kapott tőle levelet –ahogyan ő sem írt, ezért aztán esze ágában sem volt számon kérni a lányt. Csupán csak fontos volt számára és Szofi, bár mindenkivel nagyon kedves volt –miért is került ő a Rellonba?-, elég kevés embert engedett ennyire közel magához.
Nem kerülte el a figyelmét, hogy Ilda kikerülte a válaszadást, de ezt nagylelkűen nem említette meg neki. A szőke sem nyílt meg soha senkinek könnyedén, épp ezért nem akarta kicsikarni a választ. Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Ilda előbb, vagy utóbb őszinte lesz vele. Amikor majd ő is úgy érzi, hogy eljött az ideje és el szeretné mondani valakinek.
- Nem igazán szerettem itt eleinte. –vallotta be és az asztallapon összekulcsolt kezeire pillantott. - Egy ideig szanatóriumba voltam, anya meg aggódott, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. –felpillantott a lányra és halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben kinyújtotta balját, hogy megmutassa a gyűrűjét.  - De volt kiért maradnom.
Egy pillanatig ő is csak a csillogó ékszert figyelte, amíg meg nem szakította a pillanatot az őt bámuló pincérfiú. Hátradőlt a székén, szőke hullámait hátravetette és egy kedvesnek szánt mosolyt villantott.
- Egy lattet kérek! –a pincérfiú csak bólintott és tovább állt, Szofi pedig szemforgatva nézett vissza barátnőjére, de azért engedett magának egy apró kacajt. - Akadnak egy páran. A múlt hónapban egy alsóbb éves levelekkel bombázott. Mint később kiderült, egy barátom írta meg a leveleket, cserébe a házi feladatért és fogalma sem volt róla, hogy nekem szánják.
Hunter Bailey, te félresikerült hős.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 7. 09:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 13. 07:03 | Link

Ninus <3

Bori úgy döntött, ha egy kis kedvjavításra vágyik, akkor máskor is ide fog látogatni. Finomak az édességek, kellemes a hangulat is, és a környezet is tiszta. Kell ennél több? Neki nem.
Örült neki, hogy ezúttal szabad volt, legalább volt ideje kicsit a sulitól is, meg a színháztól is távol lenni.
Valóban nem szerencsés részéről ilyen fiatal korban ez a hirtelen váltás, és hiányoztak neki a régi csoporttársai is.
Meg kéne látogatni őket, csak jusson rá szabad percem. De inkább hét legyen az.
- Hú, de jól áll ez a sapka a sállal – biccentett elismerően.
- Oké, nem kertelek, rögtön a tárgyra térek. Csak nektek leszek hajlandó a jövőben nyilatkozni, semmilyen más újságnak nem – közölte, miután a hölgy, Nina rákérdezett arra, hogy miért rángatta ide a legjobb helyre. Bori látta, hogy nem túl jókedvű a másik, épp ezért nagyon óvatosan válogatta meg a szavait, még véletlenül se akassza ki semmi a másikat.
Ráférne neki egy nevettető süti… biztos jobb kedve lenne tőle. Nem jó morcnak lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 14. 20:47 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Végre itt vagyok. Mióta az elődömmel való megbeszélések kapcsán elkezdtem ismét el-ellátogatni a faluba, egyetlen egyszer tettem be ide a lábam, de az is csak egy futó körbenézés volt. Azóta meg ugyebár igazgatóként rengeteg tennivalóm akadt és úgy dönöttem, majd akkor jöhetek le ide, ha már kiérdemeltem. Elérkezett ez a nap.
Arcomon nagy mosollyal lépek be a cukrászdába. Magamba szívom a sütemények és egyéb finomságok édes illatát, és beljebb sétálva figyelem a vendégeket, töretlen derűvel. Utam a pulthoz vezet. Akarva-akaratalanul megnyalom a számat a pazar kínálatot látva. A minőség mit sem változott. Egészen előre hajolok, orrom csaknem a vitrin üvegét éri. Ujjaim végével számat simogatom, ahogy el vagyok veszve a bőség zavarában. A többiek sokkal céltudatosabbak, mint most én. Gyakran intemen is kell, hogy fáradjanak csak elém, mert nekem fogalmam sincs még. Ugyanígy a pult mögött álló vagy épp szorgoskodó kiszolgálók mindegyikével mosolyogva közlöm, hogy még válogatok, ne is foglalkozzanak velem.
Míg próbálok dönteni, néhány belém botló diák vicces odaszólásokkal szórakoztat. Mint például, hogy melyik mérgezett tortát kerüljem el az ilyen meg olyan hatása miatt. Vagy éppen hogy próbálnak rámtukmálni egy-egy édességet, mert nekik az a kedvencük. Annyira élvezem a le- és rábeszélési leleményességüket, hogy igazából nem is bánom, hogy ennyire képtelen vagyok választani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 00:00 | Link

Szofia

- Nem, vagyis talán…de ez nem miattad van, csak mostanában volt néhány rossz tapasztalatom, felejtsd el, amit mondtam. Te eljöttél, és ez a legfontosabb. – Őszintén mosolyogtam barátnőmre, akit ugyan már legalább két éve nem láttam személyesen, de még mindig ugyanolyan megbízhatónak tűnt, mint annak idején. Nem is értem, hogy mi ütött belém, amikor azt feltételeztem róla, hogy megbízhatatlan lenne, de egész biztos, hogy csak az elmúlt hónapok eseményei kavarták meg az elmémet, s sodortak olyan ingoványos deszkákra, mint amilyeneken most is ácsorogtam.
- Azt meg tudom érteni, hogy az anyukád szeretné, ha minél közelebb lennél hozzá. Biztosan aggódik érted, minden szülő aggodalmas. – Jegyeztem meg egy halvány mosollyal, s közben elgondolkodtam azon, hogy bizony az apáméknak tortúra volt a nyár, s talán még a halántéka is megőszült, mire újra rám találtak.
- Szanatóriumban? De mégis miért Szofi? – Értetlenül fúrtam pillantásomat a tekintetébe, miközben egyik szemöldököm hangyányit feljebb emelkedett. Egészen ledöbbentett a szanatórium szó, s abból nem sok jóra lehetett következtetni. Ahogyan szemügyre vettem őt, az is feltűnt közben, hogy mennyire sovány, s úgy emlékeztem, hogy ennél azért sokkal jobb bőrben volt ott a riviérán.
- Wáow, ez…ez az akar lenni, mint aminek gondolom? Egy eljegyzési gyűrű? – Meglepetten ismét íriszeibe fúrtam pillantásomat, miközben ha engedte, megfogtam a kezét, hogy kicsit közelebb húzzam és alaposabban is szemügyre vehessem az ékszert. Túl sok kérdést zúdítottam rá a percek alatt, de nagyon sok dolog történt mindkettőnkkel, így volt is mit megbeszélnünk.
- Tehát találtál egy casanovát, aki megkérte a kezed? Netán már az időpont is megvan, és nagy banzáj lesz, vagy inkább egy visszafogott, titkos esküvő? – Természetes, hogy ez izgatott a leginkább, hisz annak idején a riviérán elég sokat beszélgettünk efféle dolgokról Szofiával, s persze álmodoztunk a nagy Ő-ről, ami talán úgy néz ki, hogy az egyikünknek megadatott. Na igen, egyesek szerencsések voltak a férfiakkal, másoknak csak egyéjszakás csibészek jutottak…
- Gyönyörű a gyűrűd Szofi – Mosolyogtam őszintén a lányra, majd elengedtem a kezét. – Mesélj, ki a vőlegényed? Mindent hallani szeretnék. – Izgatottan vártam megismerkedésük sztoriját, s hogy elmesélje, ki tudta elnyerni a szívét. Biztos voltam benne, hogy egy remek fiatalember lehet, hisz Szofihoz csak az illett.
- Nem mondod? Neked aztán sok rajongód akad. – Kacagtam el magam, miközben vetettem még egy pillantást a nyurga pincérfiú után, remélve, hogy minél előbb kiér majd a rendelésünkkel és nem kezd ábrándozni ott a pultnál.
- Nekem sajnos nincs ilyen szerencsém, a nyáron összeakadtam egy sráccal, de az egészből semmi sem lett. ~Leszámítva azt az aprócska tényt, hogy némi örökséget hagyott maga után.~ Utóbbit csupán gondoltam, s inkább meg sem osztottam Szofival, nem voltam rá túl büszke. S ahogy ezen elgondolkodtam, az ablakon kipillantva észrevettem egy gyanús alakot. Olyas valakit, aki engem kémlelt az üvegablakon keresztül szúrós pillantásával. A sállal felszerelkedett, sötét kabátot viselő alakot csupán néhány másodpercig láttam csak, s mire újra odakaptam a pillantásom, már nem volt ott. Ettől azonban nem lettem nyugodt, s bármilyen rég is találkoztunk már Szofival, hirtelen úgy éreztem, hogy távoznom kell a helyiségből, s azonnal vissza kell mennem a kastélyba.
- Ne haragudj, eszembe jutott , hogy megfeledkeztem valamiről és el kell intéznem. Sajnálom Szofi...ígérem bepótoljuk, ne haragudj rám. - Bocsánatkérő mosollyal pillantottam rá, majd gyorsan az asztalra csúsztattam a rendelt sütemény árát, majd sietős léptekkel hagytam magam mögött a cukrászdát.

//köszi a játékot//
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. december 14. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. november 15. 21:10 | Link

Herczegh Kriszpin

Szombat délután van, bogolyfalvi kimenő, hol is lenne a lányka másutt, mint a cukrászdában? Ez kötelező program, a nap során valamikor mindenképpen beugrik a megszokott tea-prósza kombójára. Az se volt semmi, mire ezt kikísérletezte, de mint kiderült, a sok fenszi cukros-habos süticsoda a nyomába se ér egy szerény, színtelen aludttejes prószának. Azzal senki nem lőhet mellé, hacsak nem utálja a szilvalekvárt. Időnként, nem mondja, kér mellé mást is, de ez, és a tea, az mindig marad. Ez egy szolid pont a szombatokban: negyed óra nyugis üldögélés a zsúfolt cukrászdában a kis sütijével.

A sarokasztalnál, a legrosszabb helyen, mert oda senki se akar nagyon ülni, és legalább békén hagyják. Időnként felbukkannak emberek, és elkérik az összes szabad széket, de felőle vihetik, neki egy is elég. Sose jön vele senki sem, és ezt csak ritkán bánja. A hangzavar nagy, a forgalom rettenetes, valami kis botrány mindig akad, ha pedig nem, akkor ő csendben el van magában is. A stresszes részt, a pincérrel való kommunikálást igyekszik hamar lerendezni, és akkor utána békesség van.

Igen ám, de csak akkor, ha sorra kerül még ebben az életben. Persze mindig hosszú a sor, ehhez hozzászokott már, az is megesik, hogy szimplán elévágnak, azzal meg nem tud mit kezdeni. De most tényleg mérges lett, mert előtte két emberrel egy felnőtt szórakozik. Hol feltartja a sort, hol meg előreengedi a szemfüles tolakodókat, és még mindig hezitál. A kislány nem tolakszik, ő ráér, és nem az előretesékelteket irigyli, egyszerűen csak zavarja ez a ráérősség. Van az a helyzet, amikor valami teljesen érdemtelen dolog dühíti föl az embert, de egyre jobban; na, ez most éppen az igazgató úr kedélyessége. A kis navinés egyre mérgesebb lesz, mert csak, pedig azt se tudja még, hogy az igazgató úr ácsorog előtte immáron csak eggyel. Ha az majd kiderül, valószínűleg még mérgesebb lesz. Szép csillár lóg a plafonon, a változatosság kedvéért most az eshetne rá esetleg, nem egy méretes utazóláda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 16. 18:48 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Rendben, most már ideje döntenem. Egyre többen vagyunk itt a cukrászdában és pontosan tudom, hogy tömegben nem sokan képesek ennyire megőrizni a kedélyességüket, mint én. Hiába most ez a jópofa odamondogatás, hamar türelmüket veszthetik akár a pult mögött is. Úgyhogy választok végre. Bevallom, egy ideje már biztos voltam benne, mit fogok kérni, csak még gyönyörködtem kicsit.
Felegyenesedem a nézelődésből és mielőtt még ténylegesen beállnék a sorba, azért körbetekintek. Hiszen ha mondjuk a mögöttem álló nagy lendületben van már, akkor őt még előre engedem. Rá is pillantok arra, aki utánam jön és egy pillanatra elkeredik a szemem. A gesztusom csak azért nem tűnik ijedtnek, mert mosolygok közben. De hogy mire fel a meglepettség? Ugyanis az a bizonyos navinés áll ellőttem, akit már olyan sok szerencsétlenség ért a közelemben.
Összeszorítom ajkaimat, lehajtom kissé fejem és intek neki, hogy parancsoljon csak. Menjen elém! Részemről meg besorolok majd szépen utána.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. november 16. 19:07 | Link

Herczegh Kriszpin

És még mindig ott áll, ezt nem hiszi el. Már ott tart, hogy a mozdulatai is idegesítik; ez a hirtelen jött méreg teljesen ok nélküli, és úgy fog elmúlni majd, ahogy jött, egy pillanat alatt. Addig azonban teljes erőből fúrja a kis navinést, aki éppen kéket-zöldet kezdene látni, mikor az előtte levőt is elengedik, és neki is utat adnak. De most miért, könyörgöm, hát válasszon már, ne keringőzzön a sor szélén, mint egy.. hupsz. Ez az igazgató úr.

Egy pillanatra megijedt - nem szórakozunk a feljebb levőkkel, ez alap -, de aztán tényleg csak mérgesebb lesz. Már majdnem azon gondolkozott, hogy elmegy - ami szentségtörés lenne, de majd' felrobban már -, amikor kiderül, hogy az igazgató úr ácsorog előtte. Csak egy pillanatra ijedt meg, aztán úgy dönt, ennyi erővel fel is robbanhat akár.

 - Nem, tessék csak menni, egyszer csak sikerül majd választani. - utasítja el az udvarias gesztust szörnyen affektálva. Nem úgy, hogy nagyon affektál, hanem úgy, ahogy cicaharc előtt szokás. Olyan nagyon rosszul. De cserébe mérgesen. Várjál, mi is volt azzal a ne szórakozz a feljebb levőkkel-dologgal? Úgy tűnik, vannak kivételek. - Igazából kíváncsi vagyok, mit tetszik majd végre kérni. - és ezzel a lendülettel lecövekel az igazgató úr mellé, és látványosan nézi ő is a kínálatot. Szeme sarkából meg a másikat, hogy erre mit szól. Remélhetőleg valami süteményt, aztán meg elköszön, de nem lesz neki ekkora szerencséje úgy sem.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2016. november 16. 19:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 16. 20:12 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Jön az újabb szemelkerekedést. Meg két pislogás. Aztán pedig nem mondok semmit, csak mosolyogva nézem a lányt. Nem derűs mosollyal, hanem nagyon komollyal és jelentékennyel. Ezek a helyzetek ugyanis azok, amikor egy tekintet többet mond minden szónál. Esetünkben azt közlöm így a diákkal, hogy nem valami kedves ám és jó lenne, ha észrevenné magát. Nem azért, mert az igazgató vagyok, vagy mert egy tanár, vagy mert egy felnőtt. Hanem mert egyáltalán nem tettem semmi olyasmit, ami miatt így kéne hozzám szólni és ingerülten csipkelődni. Mert ez nem kedves zrikálás a részéről. Ha az lenne, semmi gondom nem lenne vele, ahogy az előtte lévőkkel se volt. De ez nem az. Mérges. Kihallatszik a szavaiból és látszik is rajta. Egyszerűen csak undok.
- Köszönöm - érkezik semmilyen hangon a hálám, bólintok egyet és belépek a sorba. A kiváncsiságára nem mondok semmit, hiszen az igazából szerintem szintén csak valami piszkálódó ál-kiváncsiság. Úgyhogy többet nem is nagyon foglalkozok vele. Főleg, hogy az egyik kiszolgáló jókedvűen megkérdezi, sikerült-e választanom. A barátságos kisugárzásom és a hangulatom egy csapásra a régi lesz. Kérek egy krémest meg egy sütőtökös kávét. Előbbit nagyon régen ettem már és nagyon jól néz ki, utóbbira meg gyakran lecsapok, ha a kínálaton van.
Megkapom a süteményt, amit felmutatok az érdeklődő diáknak, aztán haladok tovább. A kávét a kasszához hozzák. A zakóm belső zsebébe nyúlok a tárcámért, mikor is az eladó már emeli is fel a kezét, hogy hagyjam csak.
- Nem kockáztatom meg, hogy ha Szófia néni erre jár, kitekerje a nyakamat, amiért nem láttuk vendégül az unokaöccsét a cukrászdájában - ad rögvest magyarázatot, miért nem akarja, hogy fizessek. Nevetek egyet.
- Csak a másodunokaöccse vagyok - próbálom rábeszélni.
- Az teljesen mindegy - int le engem és máris a következőre néz, aki nem más, mint a navinés. Átveszem hát a tálcámat és megemelem kicsit a pult mögött állók felé egy hálás mosoly közepette. Nagyon kedvesek. De azért legközelebb is megpróbálok fizetni, amikor idejövök. Most viszont indulok helyet keresni. Látok egy szabad kanapérészt, nem messze a sarokasztaltól. Leülök oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. november 17. 14:24 | Link

Hercegh Kriszpin

Undok, ez az. Ezt a szót kerestem. Ami azért is meglepő, mert ő egy nyuszi; idősebbekkel meg pláne semmilyen, mert ahhoz is túl félénk, hogy rendesen udvarias legyen. De ismeritek a mondást, hogy lassú víz partot mos. Időnként nem tud tovább életképtelen szende leányka lenni, és úgy dönt, lesz inkább undok életképtelen leányka. Csúnya dolog, de előfordul.

Az igazgató úr az a fajta típus lehet, aki tényleg tud nevelni, és nem csak padot csapkodva ordítozni nevelés címszó alatt. Először is, majdnem egyenrangúként bánik az ember lányával, aztán egy nézéssel jelzi, hogy ez így talán nem a legmegfelelőbb viselkedés, kisasszonyka. Ez az igazi pedagógia. Mert a kisasszonyka ezt felfogja; igaz, kell neki attól még pár perc, hogy foganatosítsa is, és mondjuk egy kicsit elszégyellje magát. Addigra már ő van soron, és annyira belefeledkezett az előbbi jelenetbe, hogy kétszer is nekiáll, mire egyszer le tudja adni a szokásos rendelését.

Mire eljut az asztaláig, ahol már csak egy szék maradt a sajátján kívül, mert szépen elhordták a többit, már majdnem a megfelelő mértékben el is szégyelli magát. Most is mérges, de kevésbé a tanárra, és inkább magára, hogy nem tud egy sorban állást se rendesen végigvárni, neki ugrálnia kell, és kész. Nagyon szívesen ülne úgy, hogy az igazgató urat, mert persze itt van egy köpésre, ne lássa szemből, de ő most törleszt. Úgyhogy leül, vacakol a teájával kicsit, aztán inkább megadja magát, és a tanár felé fordul ültében.

 - Ne tessék haragudni olyan nagyon. - hú, ez a tetszikelés de nem hangzik jól, de hát már mindegy. Néz ő mindenfele, csak a tanárra nem, ahogy sete-sután folytatja azzal, ami éppen eszébe jut. - Nehéz időnként végigvárni  sorokat. Kimenőkor mindig mindenhol olyan sokan vagyunk diákok, az idő meg drága, ha az ember sütit is akar enni még a faluban. - ez elég mesterkéletlen egy bocsánatkérés lett, de két zavart ficánkolás közben ennyire futotta. A szándék megvolt, a formán még van mit csiszolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 17. 19:10 | Link

Cesare


Minden évben eljön az a nap, amelyet egy idő után már nem vár annyira az ember. Gyerekként a sok ajándék, a sütemények esetleges gyerekzsúrok tökéletessé teszik ezt a napot. Ahogy felnövünk, úgy egyre komolyabbá válik és van, amikor már inkább tehernek érzed, mint boldogságnak. Én pont ezen a szinten állok már jó pár éve. Számomra a családi ünnepek a rémálmokkal egyelők ezért is lehet nevetséges a tény, hogy éppen a sajátom miatt sétálok a cukrászdába.
Cesare, az egyetlen navinés akit elbírok viselni, valahogy sikeresen rávett arra, hogy ide muszáj beülni. Először nem tetszett az ötlet, de aztán szerencséjére mostanában elég jó a hangulatom, így nem tudtam visszautasítani az ajánlatot.
Történetünk egyszerű. Valamikor elkapott valami csínytevésnél és mivel büntetést is adott, közben váltottunk néha pár szót. Aztán egy újabb elkapás és így ment ez tovább egészen addig, amíg már régi ismerősként tudtuk a másikat köszönteni. Azóta igyekszem figyelni arra, hogy ő neki ne kelljen elkapnia, kár lenne a „barátságunknak”.
– Te jó ég micsoda hideg van, régóta vársz rám? – olyan sebesen szedtem a lábaimat amennyire csak tudtam. Sose szoktam elkésni, de miután majdnem sikerült kitörni a nyakamat, kissé felfordult körülöttem a világ.
- Adnék neked egy üdvözlő ölelést, de sajnos még mindig nem küzdöttem le az érintéstől való iszonyomat.. Pedig igyekszem esküszöm. – bájosan vigyorgok rá és a levegőbe dobok feléje egy puszit, néha még ez is sokk.
– Várunk még valakit? Mert ha nem menjünk be, mert a sejhajom megfagy. - egy külső szemlélőnek, aki nem ismer és mindig csak a komor, beképzelt és bunkó személyiségemet látja bizony furcsa lehet, hogy van olyan, akivel el tudok beszélgetni kedélyesen. Cesare ezen kevés emberek egyike, rá kellett jönnöm, hogy nem mindig kell ezt a formát hozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 17. 19:56 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Jólesően nézelődök körbe, miközben megcukrozom a kávémat és ráérősen kevergetem. Ez a hely nem sokat változott se kölyökkorom óta, se mióta utoljára itt jártam, pedig rengeteg az új berendezés, más a személyzet és sokban más a kínálat. A hangulat viszont adott. A diákok hétvégi zsivaja, az elégedett arcok. Szófia néni néha csak állt a pult mögött és figyelte ezt. Vagy éppen az asztalok közt sétált és mindenkivel szóba elegyedett.
Ilyen emlékeken merengek éppen, a tökös kávémba kortyolva, amikor valaki hozzám szól a szomszédos asztaltól. Odakapom rá a pillantásomat és egyből elmosolyodom.
- Egyáltalán nem haragszom - tudatom vele gondolkodás nélkül. Hiszen így van. Ott és akkor a sorban talán mérges voltam, de csak egy pillanatig. Akkor sem rá voltam mérges, hanem arra, ahogy viselkedett. De az én mérgem ilyen esetekben nagyon gyorsan elszáll. Vagy inkább átalakul? Igen, inkább. Egyfajta apró szomorúsággá változik, hozzáadódva a sok más keserűséghez amiatt, amilyenek az emberek tudnak lenni egymással. De ezekre soha nem szabad hasonlóan reagálni, mert pont azzal érjük el, hogy valós gonddá dagadjanak.
- Ó, igen, emlékszem. Ez velünk is így volt - bólogatok, visszagondolva az én bagolyköves éveimre és a kimenőinkre a faluba. Egyszerre szabadult ki az a sok-sok gyerek, a nagy részük meg persze töménytelen mennyiségű édességre vágyott, amit itt kívánt elfogyasztani. Én sem voltam kivétel. Pedig nem mondhatni, hogy az iskolai étkezések ne lennének bőségesek. De az más. Egy cukrászdában egészen máshogy esik a falat. Apropó: már kanyarintok is le egy nagyobb darabot a krémesemből, hogy aztán alig érjen a számhoz, már élvezettel hümmögjek és bólogassak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2016. november 17. 21:55 | Link



Mostanában jól vitte a büntetéseket. Többször sikerült elkapnia egy rellonos lányzót, aki valamiért nem akart hallgatni rá. Emiatt többször találkoztak takarodó után, mint kellett volna. Persze, neki mindegy volt, mert aludni úgy se aludhatott abban az időpontban, így legalább elkapott valakit. Büntetőmunkára ítélte és mikor végre lejárt az idő, bemászott az ágyába, pihenni. Igen, még neki is szüksége van a pihenésre.
A sorozatos elkapásnak barátság féle lett a vége. Sikerült az egyetlen sárgának lenni akit elviselt a lány. Vajon nőtt Cesare mája? Ki tudja.. Valahogy az olasz fülébe jutott a lány születésnapja. Gondolkodott mégis mit csinálhatja, vegyen neki valamit, vigye el valahova vagy meg se említse neki. Majdnem az utolsó mellett döntött, mert egy idő után a nők kényelmetlennek érzik ezt az egész születésnap dolgot. Valószínűleg Hajna is ezzel az érzéssel küzd, ám Cesare nem hagyta neki. Elhívta, megerőltette magát.
Szokásosan vár. Mintha rá lenne szabva az a sablon, hogy a nőkre várjon. Igaz éppen nem fázik, de ha még sokáig kell itt lennie, biztosan fog fázni. Ám végre megérkezteti magát a kisasszony, arra panaszkodva milyen hideg. Valószínűleg még senkire se várt, így nem tudja mennyire hideg is a hideg.
- Áh nem, még sétálhatsz egy kört, itt várlak. -
Ismeri a női késés fogalmát, azt az öt - tíz percet, de ez már sokkal több. Biztos nyomos oka van rá, de Cesaret egyáltalán nem érdekli. Majd megnézheti magát ha még egyszer késik.
- Meg vagyok ölelés nélkül is, köszi. -
Hát ha nem megy, akkor nem megy. Az olasz fiú semmit sem fog erőltetni, az nem ő lenne. Váll vonogatva fogadja a feléje dobott puszit. Most mit kéne csináljon? Az arcára ragassza? Egyszer megkérdezi, hátha felvilágosítja róla.
- Várjuk a mágiaügyi minisztert, az államtitkár helyettest és az iskola igazgatót, a házvezetődet. -
Kinyitja a lány előtt az ajtót, reméli veszi a lapot és bemegy, így nem kell megfagyjon a sejhaja. Hajna után ő is belép, majd becsukja az ajtót. Innentől a lefoglalt asztalhoz kísérik őket, Cesare pedig lesz annyira kedves a lánnyal, hogy lesegítse róla a kabátját. Utána nyugodt szívvel helyet foglalhat a kanapén.
Utoljára módosította:Cesare Alfonso Belmonte, 2016. november 17. 21:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 17. 23:35 | Link

Morgó Cesare Rolleyes


Cesare jelenleg éppen olyan ridegnek és fagyosnak tűnik, mint az idő. Eddig valahogy másképpen viselkedett, sokkal mókásabb és felszabadultabb volt, nem egy ilyen sajtkukac.. Lehet annyira élvezkedett a büntetéseken, hogy annak köszönhetően tűnt vidámnak.
-  Hű de harapós vagy.. Nekem kellene annak lenni, hiszen én vagyok a Rellonos. – szokatlan nekem az, hogy más házbélivel egyáltalán szóba állok na de hogy még ő morgósabb legyen, mint én ez kritikán aluli. Erősen koncentrálnom kell arra, hogy ne vegyem fel az ő stílusát és megmaradjon a jókedvem. Pedig, ha tudná, hogy nekem ehhez milyen sokat kell saját magammal csatázni emiatt.
Poénosnak szánt megjegyzésére csak egy sóhajt préselek ki ajkaim között.  Értem én hogy megvárattam, de ne legyen már egy hisztis kislány, nyelje le a békát és lépjen túl ezen de nagyon gyorsan, vagy rosszra nagyon hamar rossz irányba fog fordulni ez a találka.
Azért annak érdekében, hogy még jobban bosszantsam a kinyitott ajtón olyan lassan sétálok be, amennyire ez csak lehetséges és egy bájos vigyort küldök neki. Ha morogni akar, akkor legalább kap még egy kevéske alapot, de akkor tőlem se várja azt, hogy jó kedvem legyen.
– Köszönöm. – kabátomat a székem hátára terítem, majd helyet foglalok és érdeklődve tekintek a Navinésre.
– Szóval miért is jöttünk ide? Túl régen kaptál már el és hiányoltad bájos személyiségemet? – szó mi szó túlságosan régen voltam már rossz… kb 2 hete, hát az Hajna időszámításban minimum 1 év…
Közben magamhoz veszek egy étlapot és elkezdem nézegetni a kínálatot.. Te jó ég vagy ezer éve nem ettem sütit, nem is tudom már minek milyen íze van.

Pár órányi beszélgetés, ismerkedés, kedveskedés és élményszerzés után végül elválnak egymástól, ki-ki a maga útján.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2017. január 24. 22:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2016. november 20. 10:37 | Link



- Mindegy, hogy mit, csak legyen benne drazsá!
- Hogy mi? - kérdez vissza rám értetlenül a pultos. Miért ilyen értetlen? Tök szépen beszélek magyarul!
- Hát drazsá! Kis színes bogyók, a belsejükben csokival. Ilyen picik! Kerekek. Izé, gömb alakúak. És sokat raknak egy csomóba. Olyan, mint a Tisza-kő. Namár! - eleinte úgy néz ki, hogy abszolút hülyének lettem titulálva, de a csajnak mintha kezdene derengeni miről hadoválok neki, nagy szemekkel és szájával "o"-t formázva bólogat aztán besiet a konyhába, valószínűleg elmesélni a kollégáknak mit hallott. Én kihúzom magam, mert méltóságteljesen akarom fogadni a drazsás süteményt, kisvártatva pedig elő is kerül a leányzó, kezében egy szelet túrótortának látszó valamivel, amin ott ékeskedik pár szem drazsá. Na, hát ez a beszéd! Kifizetem a két sarlót és rávigyorgok egy "köszi" kíséretében, aztán szemeimmel egy szabad asztal után kutatok. Elképesztő, manapság minden diák itt éli ki a szabadidejét! A cukrászdában! Annyi izgalmasabb hely van, meg a kastély is szuper! Próbálták volna ki csak svájcban... igaz, hogy hatszor felszereltebb és modernebb, de itt legalább van némi wifi a faluban. Az a Kornél meg az angoltudó fura tanár meg mindig ott lopkodják, én meg sose férek oda.
No, de ha már az asztaloknál tartottunk, egy nagyobb darab boszorkány pont most állt fel az egyiktől, így villámgyorsan lecsapok rá. Alighogy fordul ki tőle, gyakorlatilag az asztallapra csapom a táskám, ami egy pillanatra elnémítja a cukrászda vendégeit. Körbepillantok és kínos mosollyal legyintek.
- Azok a fránya emberek a minisztériumban! - tessék, már mindenki folytatja is a beszélgetését. Ha politikáról van szó, senki sem folyik bele.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 16:29 | Link

Cica
Előzmények-Boglyas tér

A lány nem akart reagálni rá, de valahol a lelke mélyén hihetetlenül büszke volt magára, hogy sikerült meglepnie a hajtót. A csók talán hiba volt, talán nem, minden esetre nem ez volt az a pillanat, amikor a szőke el akart ezt dönteni. Jól érezte magát Lewy társaságában, mert bár sohasem mondta volna ki hangosan, azért hiányzott neki a kissé erőszakos kviddicsjátékos, még akkor is, ha mániája volt, hogy emberekben tegyen kárt a levegőben.
Nevetve vette csak tudomásul, hogy a férfi tulajdonképpen elrejtette őt az utcát átszelő kíváncsi szempárok elől és készségesen belebújt a zakóba. Semmiféle akadályát sem látta, hogy ők ketten most ellibbenjenek a cukrászdába  és magukba lapátoljanak némi felesleges kalóriát.
-Menjünk -bólintott aprót a lány, miközben összefűzte a kezeit a mellkasa előtt, így kifejezve nemtetszését. - Ki elől takargatsz ennyire?
Igazán érdekelte volna, hogy vajon miért csomagolt be őt a hajtó úgy, mint egy karácsonyi ajándékot, miközben igazán nem viselt kevés ruhát. Futott, ezt a sportot pedig nem túl kényelmes térdig érő kabátban űzni és biztos volt benne, hogy azért a férfinek is jobban tetszett ez a látvány.
- Gyere, együnk egy sütit! –intett a lány a cukrászda felé a fejével és, ha Lewy nem ellenkezett, akkor meg is indult a megfelelő irányba.
Amikor legutóbb itt járt még csak az esküvőjét tervezgette és közben Arlennel cseverészett arról, miért is nem lenne jó ötlet Niko elé állni a ténnyel, hogy nem minden úgy van, ahogyan ő azt gondolja. Akkor azt ígérte, hogy segít ezt a problémát megoldani, de már látta, hogy az sem változtatott volna sokat a helyzeten, ha ő beleszól. A fiú nem arról volt híres, hogy mások irányíthatják.
Menet közben a kövezetet bámulta maga előtt és próbálta felidézni az első gondolatát, miszerint miért is hiba beülni bárhová azzal az exével, akivel pár perccel ezelőtt még csókolózott. Hirtelenjében elég sok ellenérvet tudott volna felsorolni.
Előre ment az ajtóban és a szokásos, szélre eső asztalához csüccsent le –ahová egyébként minden alkalommal, amikor itt járt. Mielőtt leült volna kigombolta a zakót és az ujjait kibújtatta belőle a karjait, mert csak azért sem lehet mindig Bojarskinak igaza.
- Mit is kellene megbeszélnünk egészen pontosan?
A kérdést egy komoly pillantással toldotta meg és már csak azért sem tervezte elengedni a férfi tekintetét, amiért az sem tette odakint a téren. Mert akkor elüti a helyzetet és a lány sohasem fogja megtudni, hogy pontosan mi is van velük.
Egy pincér feléjük indult –konkrétan az, amelyik a múltkor, mikor Ildával itt volt annyira bámulta– és Szof akaratlanul is engedélyezett magának egy aprócska mosolyt. Ez valahogy nem az ő napja…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 16:49 | Link

Dziewczynka

Talán kicsit feltűnő volt, hogy mindenképpen ragaszkodtam az öltözéséhez, de ez van, anno is háklis voltam arra, hogy hol és mennyit mutat magából. Az, mikor én mondjuk a kviddicses talárom vagy mezem lepasszolom, az más kérdés, ő mégiscsak nő... Nem az én nőm, de attól még nő. Legalább a kávéba beleegyezett, amit már a magam részéről haladásnak tekintettem.
- Senki elől. Mindenki elől. Ahogy tetszik. Egyrészt nincs kedvem neked levest hozni bögrében, ha megfázol, másrészt meg utálom, ha bámulják a volt barátnőmet, mikor épp velem van - kicsit olyan idegenül hangzott az ex jelzés ebben a szövegkörnyezetben, de nem zavartattam magam azzal, hogy kijavítsam. Mit mondhattam volna helyette? Jaj, nem, jó ez így.
A süti megjegyzésre egy pillanatra elfintorodtam, aztán meg összefutott a nyál a számban. Mondhattam volna, hogy "de én még nem ebédeltem", de nem hiszem, hogy bevette volna a kifogást. Aki már legalább egyszer evett velem, többnyire megjegyezte azt, hogy a desszerttel szoktam nyitni és a levessel fejezem be. De hogy ez miért furcsa mindenkinek? Pf.
Nem tellett sok időbe az odaút, igazából alig volt pár perc és már ülhettem is le a szöszivel szemben, aki azonnal vetkőzni kezdett, hogy engem bosszantson. A rosszallásom kifejezendő horkantam fel, majd megráztam a fejem.
- Nem győzöm hangsúlyozni, hogy rettenetes vagy. Hm, nem is tudom. Mondjuk azt, hogy ezentúl kicsit többször a nyakadra járok majd... Persze, ha nem vered ki a balhét rajta rögtön - tettem hozzá gyorsan. Még csak az hiányzott, hogy meg kelljen küzdenem egy sárkánnyal. Több értelemben is. A pályán éppen elég ellenfelem volt, a magánéletben nem szerettem az ilyesmit gyűjteni.
A pincér kis híján az ölembe dobta az étlapot, annyira bámulta Szofit. Szóval sokatmondóan ránéztem, majd a pincérre mutattam.
- Látod? Erről beszéltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 20:21 | Link

Cicum

Ahogy leültek az asztalhoz és Lewy túltette magát a ki-mennyi-ruhát-visel mizérián, Szofi már ki is bújt a felsőből, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, hogy ő most ország világ előtt megmutathassa az alakját. Persze, erről szó sem volt, azért a vállán hagyta a zakót, de egyszerűen kényelmesebb volt így, mint a túlméretezett ruhadarabban élet-halál harcot vívni a villával és a csészével.
Csak megforgatta a szemeit, amikor a hajtó közölte vele, hogy egyszerűen képtelenség, hogy valaki ennyire borzasztóan viselkedjen, mint Szofi. Ennek az lehetett az oka, hogy a férfi nem ismerte a nemet. Minden egyes nő, aki a két méteres körzetébe került a lába előtt hevert és a szőke tisztában volt vele, hogy a lengyelnek még meg kell tanulnia, hogyan is illene kezelni, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogyan azt elvárnánk. Például nem lökjük le a seprűről, csak mert nem ott van, ahol szerintünk lennie kellene.
- Sohasem zavart, hogy ennyire borzalmasan neveletlen vagyok -jegyezte meg a lány egy apró mosoly kíséretében és lepillantott az asztallapon összekulcsolt ujjaira. -Nem emlékszem, hogy bármikor is balhéztam volna veled. Én mindig jó kislány voltam. Vagy tévedek?
Felvont szemöldökkel lesett fel Lewyre a szempillái alól és engedélyezett magának egy féloldalas mosolyt. A kapcsolatuk talán nem volt éppen a legtökéletesebb, elég ritkán volt alkalmuk találkozni az ominózus nyár után, ennek ellenére a szőke sohasem vetette ezt a férfi szemére. Mindkettejüknek dolga volt, Lewy játszott, Szofi pedig párhuzamosan végezte az iskolát Franciaországban és táncolt a moszkvai balettben. Összeegyeztethetetlen életmódot folytattak, ennyi az egész.
Szofia felnevetett, ahogy a pincérfiú -miután sikeresen lepakolta eléjük az étlapot és még csak a lábában sem botlott meg visszafelé menet- visszafelé iszkolt és kissé félrebiccentett fejjel végigmérte hátulról. Nem, nem Lewyt akarta idegesíteni.
- Most nem tudom mi bajod van vele... Olyan kis helyes!
Értetlenséget mímelve, hatalmas szemekkel pillogott Lewyre, de közben alig tudta visszafojtani a mosolyát.
- Amúgy meg, miért zavar, ha megnéznek?
A kérdés nagyon komolyan foglalkoztatta Szofit, de úgy tett, mintha csak mellékesen vetette volna oda, tekintete már a sütemények neveit pásztázta és csak a szeme sarkából figyelte a férfi reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 21. 23:43 | Link

Dziewczynka

Azonnal mentette magát, hogy ő sosem balhézott velem, amit be kell lássak, hogy sajnos teljesen igaz volt. Azaz nem az a baj, hogy nem tette, hanem az, hogy ezt most nem vethettem a szemére. Fenébe, hogy nyerem így meg a vitát? Pf, Bojarski, nem vagy már a csúcsformádban.
- Nie, sajnálatos módon teljesen igazad van. Szégyelld el magad - forgattam a  szemem, de nem gondoltam komolyan. Hogy is tettem volna? Hiszen nem is csinált semmit a szerencsétlen ruszki csajszi. Kissé kérdő arccal nézett rám, de én fenntartottam a semleges arckifejezést, amit a világ nagy része számára alapban kijuttattam. Hát nem mindenki érdemli meg, hogy én rámosolyogjak. Ugyan már!
Szinte már idegesített, ahogy a pincérsrácot méregette, de nem tettem szóvá, inkább összevont szemöldökkel kezdtem tanulmányozni az étlapot. Közben az ujjaimmal idegesen doboltam az asztalon. No tessék, feszült lettem! Már csak ez hiányzott! Kösz, noname pattis gyerek, igen kedves tőled...
- Nekem valahogy nem az esetem - jegyeztem meg cinikusan, rápillantva az étlap fölött, amolyan "most komolyan, Szofi?" fejjel, de aztán inkább csak visszasüllyedtem a választék mögé. Végül egy ásványvízben és egy áfonyás pitében egyeztem ki magammal. Ha ezt az idegállapotot még megboostolom egy kis koffeinnel, tuti agyvérzést kapok...
- Nem zavar - vágtam rá elkapva a tekintetemet. Ezt a játékot én találtam fel, kisanyám, nem fogod ellenem használni, no-no. Nincs az az isten. - Miért, úgy nézek ki, mint akit zavar? Csak fura... Apukád sem díjazná...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 22. 08:37 | Link

Cicu

- Rettenetesen szégyellem –adta meg magát a lány egy görbület kíséretében. - Mondd, meg tudsz nekem bocsájtani?
Persze, hogy még neki kellett bocsánatot kérnie. Nehogy már egyszer ebben az életben ne Bojarskinak legyen igaza! Szofi már ezt sem szívta mellre, ahogyan igazából semmit sem, amit a férfi tett; részben azért, mert túl jól ismerte, részben pedig azért, mert közel állt a szívéhez és a szőkének nem volt kenyere megbántani azokat az embereket, akik fontosak a számára.
A pincérfiú kibotladozott hozzájuk –igen, ez volt a legjobb szó– és miután sikeresen teljesítette a küldetését vissza is egyensúlyozta magát a pulthoz. Szofi persze nem tudta szó nélkül hagyni Lewy megjegyzését. Tekintete nevetve kutatta a férfiét, aki csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy hát neki nem az esete a srác.
- Pedig aranyos –rántotta meg a vállát, tovább játszva a kis játékot. Kicsit sem érdekelte, hogy az a fiú aranyos-e. - Nem tudom, mi a problémád vele!
A lány tekintete nevetéstől csillogott, ahogy visszafordult az étlap felé, hogy valamiféle elhatározásra jusson. Koffeinre volt szüksége, méghozzá minél nagyobb dózisban. Nyilvánvalóan függő, de ezt az életben be nem ismerte volna. Mióta ide költözött és kiengedték a szanatóriumból úgy döntötte magába a kávét, mintha az élete múlott volna rajta. Jobb ez, mint az anorexia nem? Na, akkor le lehet szállni!
Szofi megpróbálta bevetni a szembe-nézős-trükköt, de Lewy elfordult. Persze, hogy ismerte. Persze, hogy nem fog beleesni a saját csapdájába. Hát milyen világot élünk, ha már valaki a volt barátját nem kérheti arra, hogy őszinte választ adjon?
A rellonos egy pillanatig félrebiccentett fejjel méregette a férfit.
- Igen, pont úgy nézel ki –döntötte el. A pincérke feléjük nézett, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy odamerészkedhet-e felvenni a rendelést. - Egyrészt hagyd abba a dobolást! –ujjai reflexszerűen csúsztak a férfiére, hogy megakadályozza a tevékenységében. - Másrészt, hagyd ki ebből apámat! Ő valószínűleg senkit sem kedvelne…
Félbehagyta a mondatot, mert melléjük lépett a srác, hogy felvegye a rendelésüket. Valószínűleg ez volt a szőke szerencséje, mert a végén még elkotyogta volna, hogy Lewyn kívül senkit sem díjazott az apja és nem állt szándékában legyezgetni a hajtó amúgy is túl nagyra nőtt egoját.
- Egy karamellás lattet kérek! –adta le gyorsan a rendelést, de közben a lengyelt figyelte.
Szofi nem volt a legilimencia mestere, bár most szívesen figyelmeztette volna Lewyt, hogyha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag behúz egyet a kissé összezavarodott srácnak, akkor a lány a nyakába önti a kávéját.  
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 22. 08:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 22. 22:55 | Link

Dziewczynka

Komolyan néha már egészen untam, hogy mindig mindenben igazam van. Na, nem Szofival szemben, tőle szinte már zokon is venném, ha nem erősítene meg ebben a képzetben...
- Hát nem tudom, erősen meg kell még gondolnom... Tak, lehetséges - bólogattam végül elgondolkozva pár pillanatra. Persze soha nem gondoltam komolyan az efféle haragban levéseket. Ha én valakire haragudtam, azt általában balesetnek álcázva "kicsit" megsértettem. Mármint testileg. Ezért nem szokott velem soha senki balhézni a csapatból, még az edző sem. Mikor legutóbb a rándulásom miatt kivett a kezdőből, fejbe dobtam a kvaffal. Szerintem annyira nem tetszett neki a dolog...
- Nagyon aranyos lenne... főleg, ha most lenne nálam egy kvaff... - sóhajtottam fel, miközben az étlapba mélyedtem. Valahogy a múltkori jelenetet itt is el tudtam képzelni, csak éppen a pincérgyerekkel. Nem bírtam a fejét. Hát mégis hogy nézett ki? Pf!
Közben Szofi a saját trükkömet akarta használni ellenem, amit persze nem voltam hajlandó hagyni, mert hát miért is tettem volna? Ugyan már, gondolkozz, szöszi és találj ki valami kreatívabbat!
- Talán egy egészen kicsit... - mondtam végül halkan és mély levegőt vettem, mikor a keze lefogta az enyémet. A dobolást így kénytelen voltam abbahagyni. Hát, ez van, legalább az ízületeim nem kopnak tovább. Persze a fejem azonnal a bugyuta srác felé kaptam.
- Egy mentes víz lesz és egy áfonyás pite - mondtam pár pillanatig habozva, ő meg csak állt ott. Szóval a másik kezemmel szépen intettem, hogy "huss... most már igazán húzz innen". Egyáltalán nem értett az időzítéshez a srác.
- Tudom, találkoztam vele pár héttel ezelőtt. - jegyeztem meg végül úgy mellékesen, visszanézve a velem szemben ülő szöszire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 23. 16:40 | Link

Cica

Szofi a pincér testi épségének fenyegetésére tett megjegyzést igyekezett figyelmen kívül hagyni. Ha minden egyes ilyen és ehhez rettentő módon hasonló kijelentésre ugrott volna, már elég régen megszakadt volna kettejük között a kapcsolat. Valószínűleg most nem itt csücsülnének és folytatnának egy békés diskurzust arról, mi lenne a legjobb módja szerencsétlen mit sem sejtő srác néhány napnyi ágynyugalomra kényszerítésének.
- De nincsen -emlékeztette azért Lewyt, nehogy alkalma legyen megfeledkezni erről az aprócska tényről.
A rellonos megpróbálta a már jól ismert játékot bevetni a hajtó ellen -természetesen teljesen esélytelenül. Kikerülte a témát, Szof pedig felsóhajtott. Nem akart semmi olyasmit sem kikényszeríteni Lewyből, amiről ő maga nem beszél szívesen, ezért megelégedett azzal a válasszal, amit kapott és közben azért megjelent egy aprócska mosoly az ajkain. Talán Bojarski sikeresen vette az akadályt és amennyire lehetséges volt, elkerülte a témát, de ezzel sokkal többet árult el a szőkének, mint amennyit valószínűsíthetően szeretett volna.
Közben befutott melléjük a pincérsrác, akire Lewy akár úgy is tekinthetne, ha éppen nem állna szándékában lekapni a fejét és nem okozott volna neki komoly sérüléseket gondolatban már legalább tíz különféle módon, mint a nap hősére. Ugyanis elvette a lehetőséget Szofitól, hogy tovább csavarja a témát és újabb kérdésekkel bombázza a lengyelt az itt tartózkodásának okáról.
Aztán Lewy olyat mondott, amitől a szőke lány úgy, ahogy volt mozdulatlanná dermedt. Ujjai még mindig a férfién pihentek, tekintete valahová a távolba meredt és szeretett volna átugrani az asztalon, hogy agyon csapja a volt barátját.
Aztán csak vett egy mély lélegzetet és Lewyre fókuszált.
- Hogy mit csináltál?
A helyzet több okból is aggasztó volt. Egyrészt, az apja úgy nézett a férfire, mint valami görög félistenre, aki csak és kizárólag azért szállt le a mennyekből, hogy az ő kicsi lányával legyen. Másrészt, bizonyára még erre irányuló megjegyzéseket is tett. Harmadrészt, egészen biztosan beszélt a lányát fenyegető sötét erőkről -nevezetesen az exvőlegényéről.
Két opció maradt; vagy most azonnal megnyílik alatta a föld, vagy pedig láthatatlanná válik. Mindkettőre kevés esély volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 23. 17:25 | Link

Dziewczynka

Persze neki hangsúlyozni kellett, hogy nincs nálam labda, mire a szememet forgattam. Annyira rettenetes tudott lenni néha, elrontotta az ember minden örömét. Pedig mennyivel jobb lett volna, ha esetleg nálam van és véletlenül fejbe dobhatom a srácot. De még egy cikesszel is megelégedtem volna! A kis aranylabdaccsal nagyon jól lehetett célba dobni.
- Ez az ő szerencséje - tettem hozzá bólogatva, hogy aztán kicsit kinyújtóztassam a hátamat. Egészen elgémberedett az ücsörgéstől, pedig nem is voltunk itt sok ideje. Fránya lázadó csontozat.
Végül valami egészen nyakatekert módon eljutottunk addig a pontig, hogy kiböktem: Találkoztam az apjával még egy pár héttel ezelőtt. Természetesen nem ez motivált arra, hogy idejöjjek, sem semmi ilyesmi. Igazából nem lepett meg, szoktam kapni tőle a szülinapomkor üdvözlő baglyot, meg képeslapot, legtöbbször cukrászdás kuponnal, mert hogy olyan a hátam, mint a Sátáné. Tehetek én róla, hogy be van esve? Nem, akkor meg mit kell miatta molesztálni?
- Összefutottam vele, megittunk egy italt. Ő egy vodkát, én egy mentes vizet, felespohárból. Oroszországgal játszottunk barátságos mérkőzést, gondolom kijött megnézni - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez amolyan mindennapos eseménynek számítana. Igazából nem volt az, de most mit kéne eltúloznom? Lehet, hogy csak bepánikolt a lánya rettenetes udvarlóján és nosztalgiázni akart.
- Komolyan úgy nézel rám, mint aki mindjárt letépi a fejemet. Rossz Szofi, nézz másfelé, vagy embereld meg magad, a vesémbe érzem a pillantásod, még a végén mehetek orvoshoz - közöltem végül kissé durcásan. Mielőtt azonban folytathattam volna, megérkezett a pincér, remegő kezekkel, hallottam, ahogy a villám hangosan kerepelt a tányéromon.
- Hadd adjak egy tanácsot, dziecko... ha mindig így remeg a kezed, mikor nőre nézel, akkor ezt még gyakorold, mert az lesz az egyetlen barátnőd - jegyeztem meg közömbös arccal felnézve rá, majd megveregettem a vállát. Majd csak felfogja az értelmét a mondandómnak. Azzal halálos lelki nyugalommal láttam neki a pitémnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 23. 17:40 | Link

Cica

Valamilyen megfejthetetlen úton kibukott, hogy a lengyel kviddicses meg a szőke apja a nem is olyan távoli múltban jókedvűen eliszogattak, amiről a lánynak a leghalványabb fogalma sem volt. Nem szerette, ha titkolóznak előle, pláne akkor nem, ha ezt az édesapja és egykori barátja tették. Jelen pillanatban ez kevésbé volt Lewy hibája és inkább Victoré, de az most édes mindegy, ugyanis a szőke komolyan fontolgatta, hogy köddé váljon. Túl jól ismerte az apját.
-Miről beszéltetek? -tekintete hajszálnyival összébb szűkült és komolyan méregette a hajtót, miközben újra felrémlett benne, hogy talán jobban járna, ha elnyelné a föld.
Miért volt az apjának mániája, hogy beleszóljon az ő egyetlen kicsi lányának az életébe? Ha pedig tényleg csak és kizárólag a meccs miatt ment ki, akkor miért nem hívta el Szofit is? Ja, persze, mert utálja a kviddicset.
Szofi felnevetett és látványosan félrepillogott, mintha ezzel is bizonyítani akarná, hogy ő egyáltalán nem akar komoly károkat okozni a férfiben -dehogynem!
Igyekezett tudatosítani magában, hogy nem Lewy hibája a kialakult helyzet, nem ő kereste meg az orosz lány apját, sőt még csak nem is ő hívta meg, hogy igyanak valamit, egyszerűen csak rosszakor volt rossz helyen -eléggé. Ennek ellenére nem tudta elnyomni magában a gondolatot, hogy a hajtó most rettentő módon élvezi, hogy ő olyan fejet vág, mint egy légszomjas fóka.
- Hagyd már! -figyelmeztette, amikor a pincérfiú egy óvatlan mozdulattal majdnem a lány öklébe pakolta a lattet. Úgyse rossz ébresztő, de valahogy nem akart a gyengélkedőn kikötni. A fiú vörös képpel állt odébb, a szőke meg felsóhajtott. - Ha miattad az ölembe önti, akkor esküszöm hozzád vágom a pitédet!
A helyzet az volt, hogy Szofi még így is szívesen bemutatta volna a lengyelnek közelről azt az édességet, de egyelőre türtőztette magát. Mert, hogy ő finom nő meg minden... Jól nevelt lány... Meg ilyenek.
- Úgy utállak titeket, komolyan! Legközelebb szünetben elmegyek és iszok valamit a szüleiddel. Csak úgy, szívjóságból.
Mélyet sóhajtott, miközben kavargatni kezdte a kávéját. Persze esze ágában sem volt odamenni, Lewy szülei még csak különösebben nem is rajongtak érte. Bárcsak ugyanezt elmondhatná a saját apjáról is!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2016. november 25. 22:05 | Link

Dziewczynka

Amikor kiderült, hogy ja amúgy én beszéltem az apjával, egyből jött a gyilkos tekintet, meg a faggatózás, hogy miről beszéltünk. Kalkulálhattam volna rá, de valahogy kimaradt a szórásból. Mentális jegyzet Bojarskinak: válogasd meg a szavaid, sfej.
- A szokásosról. Kviddics. Miért nem nősültem még meg. Kviddics. Még mindig annyit keresek-e, mint pár éve. Kviddics. Kire kéne fogadjon. Befolyásolja-e a fizetésem és a kviddics azt, hogy még nem nősültem meg és ennek tükrében kire kéne fogadjon? Apád kissé zakkant - jegyeztem meg, miközben körbepillantottam a helyiségben. Egészen hangulatos volt, már ha azt nem számítjuk, hogy Mr Ragya itt rontotta a levegőt.
Minden esetre annyi biztos, hogy Szofi még a szokásosnál jobban is felkapta a vizet és egy pillanatra elgondolkoztam azon, mikor is fújja magát lufi méretűre és repül más szelek felé.
- Akkor te fizetsz, nincs mese... ma még nem ettem semmit, felhúznám magam, ha elvennéd a reggelim - néztem rá figyelmeztetően. Általában nem zavart a kaja hiánya, de most már itt volt előttem, nekikezdtem, meg minden, ráadásul hogy az istenben szedek ki egy áfonya foltot a Vistula ingemből? Nem játszunk ilyet.
A fenyegetésére szenvtelen pillantással felnéztem rá, majd megvontam a vállamat. Annyira nem tudott meghatni az ilyesmivel, vele ellentétben engem a szüleim nem igen tudtak befolyásolni, legrosszabb esetben fognám a cuccom és átvinném a lakásomba Varsóban. Bumm? Isteni csapás!
- Áldásom rá, mondd meg nekik, hogy karácsonykor narancspudingot szeretnék - közöltem közömbösen, majd a vizembe ittam és hátradőltem a széken, hogy végigmérjem. - Befejezted a duzzogást, vagy fizethetek és mehetek a dolgomra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 44 45 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed