36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Végvári Zoé
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 11. 17:40 | Link

Mosolyogva néz a lányra és letelepedik a vele szemben elhelyezet székre.-Egyébként Zoé vagyok-nyújtja felé a kezét mert hát azért mégis csak bunkóság itt ülni néma csendben. Az     asztalon dobolva néma csendben várta a sütijét közben pedig néha-néha az idegenre pillantot vagy a berendezést vizslatta. Határozottan nem rossz. Sőt monthatni nagyon is szép. Otthonos ráadásul úgy halott ez at ország legrégebbi cukrázdája. Végül mégis megunta hallgatást s inkább az ismeretlenhez fordult.-Segíthetek?-fürkészte a lányzót. Saját kijelentése halvány mosoly csalt az arcára. Pont ő akar ilyenekben segítő kezet nyújtani amikor egy 9-10mondatos firkálmányt jó ha kitud préselni magából. Sokkal jobban szereti a cselekvést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helena Westland
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2016. április 14. 21:22 | Link

Czettner R. Luca

Mikor megtudtam, hogy programot szerveznek a cukrászdába, fellelkesültem, mert mindig szerettem volna elmenni oda, de még nem volt rá alkalmam. Imádom az édességeket, emiatt nagyon vártam már ezt a napot. A kísérő lány mellett baktattam le a faluba és izgatottan nézelődtem. A lány mielőtt besétálunk, gyors hadar pár kérdést, amikre válaszolni sincs időm és már a helyünkön vagyunk, amikor bemutatkozik. Szóval Lucának hívják, nagyon szép neve van.

- Engem Helenának hívnak. – Majd a kiszolgáló felé fordulok. – Valami epres süteményt szeretnék. Nem jártam még itt, szóval nem tudom mi a választék.

Kicsit kínosan érzem magam emiatt, így egy gyors pillantást vetek a pultra és nézelődöm. Rengeteg fajta süteményt látok, legszívesebben sorra kóstolnám őket. Örülök, hogy pont ide tértünk be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 15. 21:07 | Link

Végvári Zoé

Egy kicsit megnyugodtam, hogy nem faggatózott tovább a nagylány. Még be is mutatkozott, így már nekem is illik, hogy eláruljam a nevem.
- Én Kriszti – viszonoztam a felém nyújtott jobbot, aztán jókat mosolyogtam azon, hogy Zoé idegesen várta, hogy végre kihozzák a sütijét. – Ennyire éhes vagy már? Hát… fogalmazást kéne írni, csak nem tudom, miről írjak. Van valami jó ötleted?
A témaválasztás a legrosszabb, meg úgy általában csak elkezdeni valamit, valami újat és szokatlant. Mint beilleszkedni a faluban és barátkozni.
- Te ide jársz, az itteni suliba, ugye? – a nagylány nem tűnt úgy, hogy előkészítős lenne, de azért annyira nagyon nagy sem volt, mint az a lány, aki kicsit megmutatta nekem az iskolát, ahová járni fogok jövőre, a Bagolykövet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végvári Zoé
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 15. 22:29 | Link

-Aha,másodéves vagyok.-válaszolt büszkén a lánynak. Közben megérkezet a süti ő pedig jóízűen kezdte eszegetni. Az egyik legjobb dolog a faluban a cukrázda. Ezt már így megállapíthatja habár most van itt először. Csendben vizslatta berendezést miközben folyamatosan kattogot az agya. A gond ott kezdődőtt,hogy a tervezés nem igazán az erőssége így az első ötletét felvetette.
-Mit szólsz a sárkányokhoz?-szólalt meg hirtelen amikor kigyúlt a fejében a villanykörte. Igazából  mindig is lenyűgőzték ezek a teremtmények(otthon rengeteget meséltek róluk) azonban mióta  idekerült még inkább megszerette őket. Tehát lehtséges,hogy már tudat alatt előbb eszébe jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. április 16. 18:02 | Link

Alíz és Nati

Életében nem volt még ilyen csajos programon. Persze egyszer-egyszer elment valamelyik barátjával a faluba, de ma két társával együtt találkoznak és ettől valahogy az egész másnak tűnik. Szóval örül, hogy őt is elhívta Nati, na meg annak is, hogy megismerheti az új szobatársukat. Annak meg még inkább, hogy végre korabeliekkel - khm, nála fiatalabbakkal - lesz egy szobában, és nem olyanokkal, akik sokkal idősebbek és tapasztaltabbak, meg vannak már saját barátaik.
Nyugodtan lépked Nati mellett bár gyorsabban kell kapkodnia a lábait, mint a másik vörösnek, lévén Nyeste jóval alacsonyabb. Azért nem panaszkodik és nem is marad le. Figyelmesen hallgatja a másik csacsogását is, s még örül is, hogy Nati ilyen beszédes, mert lássuk be, neki még mindig nem erőssége a társalgás, hiába próbálkozik. Persze ha valaki hajlandó megvárni, amíg kimakogja magát, akkor nincs gond, de a többség általában türelmetlen. Benedeket talán ezért is kedvelte meg, a fiú sosem próbál a szájába adni szavakat, vagy befejezni a megkezdett mondatokat helyette. Mindig meghallgatja és most már egyre jobban megértik egymást rövid kifejezésekkel is. Ez a gondolat mosolyt csak az arcára, ahogy az is, hogy a Czukorvarázsba mennek. Ott jött össze a fiúval, kedves számára az emlék.
Amikor beérnek, akkor Nati rögtön egy lánynak kezd integetni, Nyeste pedig keresi a tekintetével, hogy kinek is szólnak a kézmozdulatok. Hamar meg is látja a másik navinést. Az arc nem ismeretlen számára a nagyteremben az étkezésekkor és a klubhelyiségben is többször látta már a lányt, de így már majd nevet is tud kötni hozzá. Félénk mosolyt küld irányába és ő is int egyet, aztán Nati felé fordul, és bólint. Volt már itt, a kínálat is jó.
- Egy-egy-egy kk...kkk..kkk...rrrémest és-és-és egy tt..t....tteát kkkk...kkkérek - próbálja meg végül elmondani a rendelését, és szerencséje van, mert a korábbi pincér vagy ki veszi fel a rendelését, így az könnyedén visszakérdez, hogy francia krémesre gondol-e illetve citromfű teára. Nyeste pedig bár kissé elpirul, bólint. Zavarában a füle mögé tűri a haját, aztán ha megvan minden, akkor Natival együtt megindul Alizhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 16. 20:18 | Link

Nati és Nyeste


Örültem, hogy megpillanthattam mindkét leendő szobatársamat, akik egyelőre a pultnál álltak és megvárták, míg megkapják a leadott rendelésüket, majd az asztalomhoz ültek.
- Sziasztok! Szia Nyeste, örülök, hogy megismerhetlek! -üdvözöltem mindkettőjüket, majd kezet nyújtottam az új lánynak, hiszen vele még csak most találkoztam először.
~ Kedves lánynak néz ki, kissé félénk, de jó indulatúnak tűnik. ~ -nyugtáztam magamban az észrevételeimet vele kapcsolatban. Nati pont az ellentettje volt, inkább rámenős, pörgős nyelvű, belevaló csajnak ismertem meg, Nyeste pedig inkább halk szavú, visszahúzódó lánynak tűnt, és itt is megmutatkozott az, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
- Jó étvágyat! -mondtam a többieknek, mikor odaértek az aszatalomhoz, majd elkezdtem eszegetni a süteményemen, ami nagyon finom volt.
- Hová valós vagy, Nyeste? -kérdeztem a lánytól kedvesen, majd néhány falat elfogyasztása utána Natihoz fordultam:
- Hogy vagy? Ízlik a sütemény? -kérdeztem tőle, majd ittam pár kortyot az italomból, ami isteni finom volt.
~ Úgy látom, hogy jó napnak nézünk elébe! Szerencsére mindkét lány nagyon jó indulatúnak tűnik és szerintem remekül megleszünk majd! Ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog! ~ -gondoltam magamban, miközben élvezettel fogyasztottam el a süteményemet, de úgy láttam, hogy a leendő szobatársaimnak is ízlik az étel, nem hiába jöttünk ide, hiszen ez egy jónevű cukrászda és nem igazán volt még rájuk panasz, amit nem is csodáltam, hiszen ilyen finom ételek mellett nem nagyon lehet sopánkodni, mert itt tényleg finom minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 15:58 | Link

Lizzi és Nyestuc

Fenomenálisan jó ötlet volt ezt a kis szobabulit megvalósítani, egyedül Mary hiányzott a csapatból, de talán Nyeste számára jobb is volt, hogy végre egy kicsit kortársaival lehet, és nem tőle sokkal idősebbekkel. Úgy fest, a krémes igen népszerű ebben az üzletben, végül is megmaradt egy málnás tortaszeletnél. Nem arról volt szó, hogy nem szereti a krémest, ó, nagyon is ínyére lett volna, de azok, akik közelről ismerték, tudhatták, hogy mennyire kísérletezős típus, néha még olyasmibe is belevágott, amibe nem mindig kellene. A bajkeverést tekintette fő céljának, hogy feldobja végre ezt az unalmas monotonitást, amit a vizsgaidőszak okozott.
- Helló, Lizzi. Bemutatom Nyestét, Nyeste, ő itt Alíz, az új szobatársunk – mutatta be a két lányt egymásnak, elvégre mégis csak úgy illő, hogy a közös ismerős mutassa be egymásnak a boszikat. Azért megérte felvenni az illemtan órát, legalább Ennyi udvariasság ragadt a szeleburdi, időnként enyhén szólva is lökött lányra, akinek az ötletei néha nagyobb katasztrófát hagytak maguk után, mint hasznot.
- Csajok, ismerkedjetek, én addig „kipróbálom a pudingot”, elvégre a puding próbája a evés – viccelődött a vöröske, majd nekilátott, hogy megkóstolja a rendelt édességet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. április 17. 18:24 | Link

Alíz és Nati

Ahogy az asztalhoz lép, s sor kerül a bemutatkozásra, kezet nyújt Alíznak. Hálás Natinak, amiért elmondja helyette a nevét, így legalább nem kell neki bajlódnia ezzel, a másik mégis tudja, hogyan szólítsa. Aztán persze lecsüccsen, ahogy a másik két lány is, és már fel is készülne rá, hogy akkor ő most csendben hallgat, meg illedelmesen figyel miközben sütizik, de Natinak más tervei vannak és Alíz is rögtön kérdésekkel kezdi bombázni. Nagyokat pislog, leginkább tanácstalanul előbb Natira, aztán Alízra. Nem akar ő itt dadogni, meg két másik embert váratni hosszú percekig, amíg ő kimond valamit. Persze hamar összekapja magát, eszébe jut, a táskája, így maga elé kapja, abban kezd el kotorászni, majd előveszi a pénztárcáját, abból pedig a mulgi lakcímkártyáját. Azon szerepel az apró falucska neve, ahol Édesapával éldegélnek kettecskén.
Alíz elé teszi a kis műanyagkártyát, aztán vár, hogy a másik kettő is megbeszélje, amit szeretne. Ha pedig visszakapja a kártyát szépen visszateszi a tárcájába, majd a tárcát a táskába, a táskát pedig a széktámlájára akasztja. Remélhetőleg a másik kettő komolyabb beszélgetésbe kezd, akkor pedig ő nyugodtan eheti a krémesét, és lehet a csendes megfigyelő, aki mindig is lenni szokott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. április 18. 19:06 | Link

Nati és Nyeste


Csodálkoztam, amikor Nyeste egy lakcímkártyát tolt elém, mert nem erre számítottam, de próbáltam gyorsan visszazökkenni a normális kerékvágásba, nehogy megsértődjön a lány a meglepettségemen. Felemeltem az asztalról a műanyag kártyát és elolvastam a helység nevét, ami rajta állt.
- Értem, köszönöm, hogy megmutattad. -toltam vissza neki rámosolyogva, majd Natit szólítottam meg:
- Na, hogy ízlik a puding?
Éreztem Nyestén, hogy most inkább a háttérbe akar vonulni, tiszteletben tartottam a döntését, hiszen, úgy láttam, hogy inkább introvertált típus, bár ezt így elsőre korai lett volna megállapítani, szóval egyelőre nem találgattam, nem is lett volna értelme, hiszen úgyis jobban megismerem idővel.
- Mindjárt jövök, hozok egy narancslevet! -szóltam oda a lányoknak, miután megittam forró italomat és elindultam a pult felé, hogy kérdjek egy frissen facsart gyümölcslevet.
Miután visszaértem, levágtam magamat a székre, de túl nagy lendülettel ültem le, mert megcsúszott a kezemben a pohár és az italom fele kifolyt a terítőre.
- Na, ezt jól megcsináltam, bocsánat! -szabadkoztam piros fejjel Natinak és Nyestének, majd megtöröltem a kezemet zsebkendővel, aztán azon gondolkodtam, hogy hogyan tüntessem el a foltot az asztalról. Nem örültem ennek a félresikerült akciónak, de nem gondoltam volna, hogy így járok, bár úgy véltem, hogy ez bárkivel megeshet, csak nem szedik le a fejemet a többiek. Zavarban voltam és kissé tanácstalanul néztem a két lányra, nem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, azon gondolkodtam, hogy majd mosogatószeres szivaccsal megpróbálom kiszedni a terítőből a narancslevet, bár lehet, hogy ezt el sem várnák a cukrászda vezetői, igazából nem tudtam, hogy ennek milyen következménye lesz, de legbelül sejtettem, hogy eléggé túlreagáltam a dolgot.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. április 18. 19:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. április 23. 13:10 | Link

Helena - szüneti hétvégézés


- Szép neved van. Szereted is? Nekem kettő is van,mondjuk mindkettőt szeretem, de sokan az egy szem nevüket se. Nem értem, pedig biztos szeretetből adták nekik a szüleik. Miért ne abból tették volna, nem?
Fecserészik, miközben már a kínálaton jártak szemei és az agya is. Persze ettől az érzékei már jóval előrébb jártak, így a rendelését is hamar leadta. Nem is gondolkodott sokat a dolgon, amit kívánt, arra hasalt rá érdeklődésben is mindig. Most sincs ez másként. A mellette igyekvő lányra pillant, hallgatja a kicsit eltévelyedett hangját, végül  pislogva rá, amit már ismer  a kínálatból sorolja neki.
- Van ilyen epres tortaszeletük, azt már kóstoltam, finom. Vagy epresben is van ilyen meglepi, mint amit én kértem csokisban, az is egy álom, meg gondolom biztos van még egy-két dolguk. Megkérdezzük részletesebben, ha gondolod.
Ajánlja fel, miközben egy asztalt is kinézett, ahol van külön menülap is. Arra mutat, hogy ha döntött, vagy sem, üljenek le, ott kényelmesebb lesz a folytatás. Ő már el is indul, és egy laza mozdulattal beesik a belső székre, komolyan, pont így tervezte ám, az, hogy a cipőfűzője rásegített, csak plusz fűszer. Vigyorogva mutogatja, hogy jól van, aztán még várja Helenácskát, beköti a kósza fűzőjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. május 5. 09:10 | Link

Kiva Faraday


Egyetlen egy kívánságom volt, ami úgy tűnt, teljesülni fog. Nem akartam elkiabálni, nehogy aztán szertefoszlottá váljon, mint az álmaim legtöbbje. De most, hogy ott ültem a cukrászda egy asztalánál, hárítva a hozzám érkező eladókat, kijelenthettem, mire vágytam a legjobban: beszélgetni egy elemi mágus tanonccal. Régóta szerettem volna közelebb kerülni hozzájuk. Meg tudni mondjuk, mennyire befolyásolják az érzéseik az elemük működését? Volt vajon olyan valaha is, aki félt a saját erejétől? Ha igen, döntött már úgy valaki, hogy inkább megpróbál érzések nélkül élni?
A legutóbbihoz elég magamra néznem. Sokáig megpróbáltam elgyömöszölni őket magamban, s végül vesztettem! Nem tudom nem-kimutatni őket, ha egyszer vannak... Intenzíven.
Mire észbe kaptam, már röppent is baglyommal a levél, amiben véglegesítettük a találkát. Itt beszéltük meg, és minden perccel úgy éreztem, mintha tűkön ülnék. Egyre szaporább ritmusban vert a szívem. A tüdőmet mintha az óra ketyegésével egyhuzamban préselték volna össze, a levegőt is zihálva vettem. Igyekeztem kényelmesen ülni a széken, az ablakhoz közel, hogy már onnan jól láthassam, ha jönne valaki. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, nehogy még egy eladó hirdesse a legújabb frissítőit. Az nyugtat meg különben is a legjobban, ha látom jönni... Ácsi! Tudom egyáltalán, hogy néz ki?
Homlokomat ráncolva bámultam magam elé. Átpörgettem minden emlékképem a tanárokról, akiket eddig láttam. Már azt hittem, nem találok semmit sem, mikor beugrott valami. Azt hiszem a suli egyik folyosóján bandukoltam, mikor láttam őt kilépni egy ajtó mögül. Az arcát pont nem láttam, de a hajára emlékszem, meg a magasságára is. Sötétbarna sörényes, és biztosan 165 felett van. Vagyis jóval nagyobb az én 160 centimnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2016. május 6. 12:19 | Link

Kara Zoltán és T.L.
Kívánságrandi

Bogolyfalvi szabad hétvége van, méghozzá szombat délután. A cukrászdában egy hátsó asztalon rózsaszirmok vannak szétszórva a fehér terítőn, rózsaszín gyertya ég az asztal közepén. Lágy zene szól ezen a részen, de épp csak annyira hangosan, hogy a randevút ne zavarja. A mai ebédet kívülállók állják, a két fiatalnak csak élveznie kell egymás társaságát.
Amint belépnek a vendéglátó egységbe, két óvodásnak kinéző kislány ragadja őket karon, hogy elvezessék az asztalukhoz. Piros pozsgás pofijukkal és csillogó szemükkel adják a tudtukra, szép párnak gondolják őket. A szék kihúzását már a fiúra bízzák - hisz ez az ő feladata. Összenéznek, és halk kuncogást követően elszaladnak.
Rendeljetek bármit, beszélgessetek, élvezzétek a randit!
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2016. május 12. 23:49 | Link

Sheela.

Kések egy találkozómról. Akármennyire is hihetetlenül hangzik, de ez mostanában már ritkaság számba megy. Mióta elkezdődött a tanév és ezek a nyomorultak is a nyakunkban lihegnek, valahogy minden kedvemet elveszítettem arra, hogy bárhova is késve érjek oda. A végén még valamelyik unatkozó majom kitesz az állásomból, mert 13 másodperccel később értem be az órámra a kelleténél. Na neeem, nem játszunk ilyet. Ha csak a saját megélhetésemről lenne szó, még vállat vonnék, hogy jóvan, ha ez teszi őket boldoggá, akkor csináljanak amit akarnak. De felelek a kislányomért meg a nem annyira kicsi, nem annyira kislányomért is. Meg Benjiért. Imádom meg minden, de annyira kis suta tud lenni néha...
Szóval most egy kicsit tovább tartott elaltatni Legrát, mint általában. Ma nagyon kis nyűgös szegény, lehet rossz idő jön, vagy valami, de eléggé bezavar nála. Renée személyében áll/ül/fekszik mellette most az őrség, lévén az apja házon kívül van. Én meg sietek át a falun, ahogy tudok, mert ég a pofámról a bőr, még ha csak 5 percről is van szó. Sikerül szolidan feltépni csak a cukrászda ajtaját és csak kicsit néznek rám furán az itt dolgozók. Azért a pult felé intek, hogy nincs gáz, meghagyom ám a berendezést eredeti állapotában. Mióta nem dolgozok itt, teljesen kicserélődött a személyzet, meg már nem is Vera a tulaj, kicsit furcsa azért, de az emberek jönnek-mennek, természetesnek hat. Igen hatásos belépőm után keresni kezdem a tekintetemmel a kis kívánómat és egész gyorsan meg is találom. Elnézést kérő félmosollyal ülök le az asztalához.
- Ne haragudj, a kislányom kicsit nehezen aludt el... - igyekszem röviden megmagyarázni, hogy miért késtem el a megbeszélt időpontunkról egy kissé. Össze tudnám foglalni 3 oldalban is, de nem hiszem hogy érdekelné.
- Kiva Faraday. Még nem volt alkalmunk négyszemközt beszélgetni, ha jól emlékszem - kezet nyújtok neki az asztal felett és közben bátorítóan mosolygok rá. Kicsit idegesnek tűnik, majd igyekszünk változtatni ezen a dolgon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 13. 23:04 | Link

Mr. Everett

 Kicsit meglepődöm a férfi "látott pucéran rohangálni" mondatán, még szemöldököm is feljebb emelkedik egy kicsit, hiszen ez azért nem mindennapi kijelentés egy korombeli férfi szájából. Természetesen kisvártatva megkapom azt a kis kiegészítést mely aztán magyarázatot ad mindenre. Rokonok, hm..így mindjárt más.

- Megnyugodtam. Tehát rokonok, ez nagyon kellemes meglepetés számomra.

 Ezt követően kifejti válaszát feltett kérdésemre, bőven és tartalmasan. Sokat megtudok róla és nem csak abból amit mond, hanem ahogyan mondja. Figyelmesen hallgatom szavait miközben eszem szakadatlanul a süteményeimet és iszogatom a forró habos karamellás tejemet, mi tagadás macska jellemem itt is előbukkan azért. Akaratlanul is órámra pillantok, melyet bár jobb kezes vagyok nem a balon hordok, s felfedezem, hogy nagyon elbeszélgettem az időt. Szerencsére már csak egy falat és két korty maradt, amivel meg kell birkóznom, s nem marad más hátra mint az elköszönés.

- Bocsánatát kérem, de még rengeteg a dolgom a mai napra! Nagyon örülök, hogy találkoztunk és megismerhettem egy régi jó barátom kedves rokonát. Remélem lesz még alkalmam hosszabban és kevésbé faramucira sikeredő módon találkozni önnel. További szép napot! Viszlát!

 Intek még kifelé menet az ajtóból a férfinak, azt bezzeg nem veszem észre, hogy a nagy sietségben a most vett kis ezüst, borostyánlevelet mintázó fülbevalómat ottfelejtettem az asztalon, közvetlen az újságja alatt. Remélem ő megtalálja és elteszi nekem míg ismét összehoz bennünket a sors.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 11:40 | Link

Alíz és Nyeste


A lányok sikeresen nekivágtak az ismerkedésnek a rendelések után az összeszokós ismerkedésnek. Nyeste szótlansága nem zavarta Natit, sőt, örült, hogy volt valaki, aki visszafogta néha a kissé hiperaktív csajszit. Mellette nem kellett úgy pörögnie, a csendes természete Natira is átvándorolt néhanapján, és kevésbé tört rá a randalírozhatnék. – Ez a málnatorta-szelet valami mennyei, lányok.
Adott hangot véleményének a sütiről, és gondolt rá,  hogy felvesse: legyen ez a Dzsumbulylak lakóninak a törzshelye, szabad, tanulásmentes hétvégék esetére, amikor a fiúk sincsenek a képben.
- Hé, hé! Ne így próbáld, van egyszerűbb módszer is! – kicsit kockáztatott talán, de egy ilyen varázslók lakta faluban csak nem lehetett akkora baj belőle. Egy egyszerű tisztítóbűbájt hajtott végre, hogy eltüntesse a kiömlött narancslevet. – Nyugi, semmi gáz, ez bárkivel megtörténhet. Szerencsére nem áfonyalekvár volt a tettes.
Azt ugyanis piszkosul nehéz kiszedni egy anyagból, ha már egyszer belekerült, és nem véletlenül tudta ezeket ilyen jól. Az anyja alaposan kitanította az ilyen egyszerű, de praktikus háztartási bűbájokra. Bár az iskolai anyag menne neki néha olyan jól, pláne elméletben.
- Csak nyugi – igyekezett helyreállítani a kialakult kisebb káoszt, mielőtt Alíz felhergelné magát egy apróságon. – Na, most már minden oké.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helena Westland
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2016. május 28. 10:30 | Link

Czettner R. Luca

- Köszi. Igen, nagyon szeretem a nevem. - válaszolok a lánynak, aki folytatja mondandóját. Végig hallgatom, aztán Luca már rendel is. Én még mindig csak nézelődöm, gondolkozom a kínálaton. Luca sorolja is az epres sütiket. - Azt hiszem az epres meglepi jó lesz. -válaszolom és gyorsan leadom a rendelést én is. A lány elindul az egyik asztal felé, majd miután rendeltem lassan utána sétálok. - Juj, jól vagy? - kérdezem, mikor látom, hogy Luca beesett. Közben magamban azt gondolom, milyen vicces lány, kicsit hiperaktívnak tartom, és ez számomra mókás. Az ilyen lányok sajnos az én ellentettjeim, ezért is szeretem a társaságukat. Gyors lehuppanok a székre, szerencsére engem nem ért semmilyen baleset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. május 29. 22:32 | Link

Helena - szüneti hétvégézés


- Ez egy nagyon jó döntés!
Mondja vigyorogva a választásra. Igazság szerint ha nem lenne ebben a pillanatban annyira oda a csokiért, tán még ő is olyat rendelne. Most azonban marad az első megérzésnél. Ez a kviddicsben is be szokott jönni, bár azt mondják neki általában, ez inkább tapasztalat. Ő a spirituálisabb tartalmat tartja szem előtt. Bár ezzel olykor egyedül marad, de ettől Luca Luca. Meg attól, hogy szerencsétlen és töri-zúzza magát, vagy esik-kel. Erre most is tökéletes bizonyítékokat ad, hiszen majdnem egy istenes terülést mutat be leülés gyanánt. Nem baj, elfér.
- Köszi, igen, persze, pont így akartam ám! Veled még nem fordult elő? Vannak azok a Bog-manók, akik óvatlan pillanatainkban fogják a fűzőinket, és jól kikötik, meg vicces módon variálják. Na, mi meg ettől jól bumm. Esünk, botlunk, zuhanunk... kinek mi.
Meséli akkora beleéléssel, mintha minimum tudományos disszertáció szólna erről, nem beszélve arról a tényről, hogy ő hisz is ebben. Mint a tündérek gyereknevetésre való születésében, vagy abban, hogy sose halnak meg! Meg mondjuk azt is elhiszi, hogy Vince Jedi lovag, Ő maga pedig egy királylány..vagy minimum valami meseszereplő, ha nem is egy speciális hercilány. Kicsit több rajta a seb és kevesebb a pompa, de megesik, nem?
- Mesélj valamit, mi újság? Hogy telt a szüneted? Vizsgák? Várod a következő évet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 11:54 | Link

Szofiám

Nem láttam egy ideje a szőkeséget, ez pedig meglehetősen zavart, ha őszinte akarok lenni. Egyrészt az, hogy ugye nálam dolgozott, egyeztetni akartam vele, hogyan meg mikor érne rá, mert nem ártott volna egy nagy leltár a pálcák között.
Szóval a napokban írtam neki egy levelet, amit aztán gyáva nyúl módjára becsúsztattam a küszöb alatt és vissza is siettem a faluba. Nem rajongtam az iskoláért különösebben, túl sok volt az ember, nekem meg ugye meg kellett erőltetnem magam.
Megkértem a levélben, hogy ha van ideje, akkor ma jöjjön el a Cukrászdába, megírtam persze az időpontot is. Egy órával előtte már nem bírtam a hátsómon ülni, szóval belőttem a hajam, felvettem egy fehér inget, meg a zakómat, mellé ugye a hozzá tartozó nadrág. Aztán én, a zsiráfborjú elvágtattam a cukrászdába, majd leültem az egyik asztalhoz. Gyümölcstortát rendeltem és csokis kávét. Magát a csokit nem szerettem, de így kávéval higítva nem volt rossz.
Szinte minden pillanatban, mikor nyílt az ajtó, úgy kaptam fel a fejem, mint a kutya, aki a gazdáját várja. Sh.t.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 12:08 | Link

Az egyetlen és megismételhetetlen

A levél majdnem a kukában végezte. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem Szofi volt az egyetlen, aki aznap besétált azon a bizonyos ajtón és a légáramlat minden egyes alkalommal felkapta a kis papirost, hogy magával reptesse a végtelenbe, másrészt pedig a belibegés magával vonzotta, hogy áttapostak rajta, amíg a szőke végül ki nem szúrta és csak a jószerencsén múlott, hogy beleolvasott, mielőtt laza mozdulattal az örök szemétmezőkre száműzte volna.
A szőkeség napja ennél bonyolultabb már egyébként sem lehetett volna, ennek ellenére idejében sikerült emberi kinézetet varázsolnia magának, megtalálta a szekrény alján lapuló mélykék ruhát és a hozzátartozó magassarkút is és mindent egybevéve öt perccel a megbeszélt időpont előtt sikerült a cukrászdába érnie.
Nem esett nehezére a férfit kiszúrni, aki úgy figyelte az ajtót, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, ez pedig megmosolyogtatta a lányt. Szemeit lesütve lavírozott el a többi vendég között, hogy néhány elnézésbocsánat és neménvagyokapincér után végre kifújhassa magát.
- Ugye nem késtem el? -vetett egy gyors pillantást az órájára, mielőtt Kyle-hoz hajolt volna és egy gyors, pillekönnyű csókot adott az arcára. - Esküszöm, hogy mindenkit megőrjít a jó idő. Nem tudom, miért elvezik errefelé ennyire a meleget, de én inkább ki sem tenném a lábamat.
Miközben beszélt lecsüccsent a szemközti székre és aktívan szemezett a pincérrel, hogy az végre odatolja a hátsóját és felvegye a rendelését, azt az egyetlen darab nyavalyás kávét, amitől úgy érezte jelen pillanatban az élete függ. Nem, Szofi egyáltalán nem volt koffein-függő, hová gondolunk? Ő csak... szerette a kávét reggel, délben, este és a három közé eső időszakban. Ja, ezt hívják függésnek.
- Mit iszol? -hajolt közelebb Kyle poharához, hogy megérezze az illatát. Ezt pedig a döbbent, hatalmasra tágult kék tekintet követte, amit vádlón emelt a férfire. - Ez csokis.
A szőkében mély nyomot hagyott a legutóbbi alkalom, mikor megtudta, hogy Kyle nem szereti a csokoládét. Véleménye szerint olyan ember nem létezett a földön, akit ezzel az édességgel ne lehetett volna legalább egy ici-picit levenni a lábáról. A csokoládé olyan, mintha a négy ászod lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 12:21 | Link

Szofiám, a szőke angyal Love

Aztán végre sikerült betoppannia a lánynak, pedig azt hittem, hogy el sem fog jönni. Nem lettem volna meglepődve, mert hát el is keveredhetett volna az a levél, meg minden ilyen. Mert ugye Murphy törvénye szerint, ami megtörténhet, az rend szerint meg is történik. Főleg akkor, mikor rólam volt szó.
De aztán láttam a szőkét betoppanni a cukiba, hogy aztán lavírozzon az asztalok között, én meg csak bamba mosollyal igyekeztem nem hülyén kinézni. Kevés sikerrel.
- Nem, ami azt illeti, még bőven volt 5 perced... - simítottam meg az arcát futólag, mikor arcon csókolt. Hiányoltam már ezt a kis bolondos szőkét. Az időjárásos megjegyzésére csak helyeselni tudtam, mert ugye itt mindenki bekattant egy kicsit.l
- Elő se hozd, Angliában sosincs ilyen meleg. Igazából az agyamra megy. Ha nem muszáj, olyankor ki sem mozdulok. - ráztam meg a fejemet rosszalló grimasszal. Most is inkább csak miatta jöttem el otthonról, az én drága, hideg szobámból.
- Ööööööö... meg tudom magyarázni! Kávé! Ez Csokis kávé. Szóval igazából nem annyira csokis, mert méééég mindig nem szeretem... - ráztam meg a fejemet ezerrel ismét, a hajam meg jobbra-balra csapkolódott az arcom körül. Szóval halványan rámosolyogtam végül.
- Hogy vagy....? És amúgy nagy kérdés... akarsz velem esküvőre jönni? - kérdeztem bizonytalanul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 13:07 | Link

Az egyetlen és megismételhetetlen

- De most mégis itt vagy. -jegyezte meg a szőke egy apró mosollyal, mintegy mellékesen.
Esze ágában sem volt célozgatni semmire, főképpen nem a legutóbbi nevelő célzatú csókjukra és a kiskutya szemekre, amivel Kyle az ajtóra meredt, amíg őt várta. Ahogyan azt sem említette volna meg, hogy órákat tollászkodott délután a tükör előtt, mintha legalábbis muszáj volna és az ágyát beterítik a ruhahalmok.
A csokis kávé elterelte a figyelmét. Még hogy Kyle csokis kávét iszik? Szofi már szinte teljesen biztos volt benne, hogy valamilyen úton-módon egy párhuzamos univerzumba keveredett; kezdve a csokis kávéval, a Beltéri Medence Hadműveleten át, egészen a titkos könyvtárban történtekig. Csupa olyan dolgot csinálta az elmúlt időszakban, ami kicsit sem volt rá jellemző, de egyszer mindenkinek ki kell lépnie a kis világából. Legalábbis ezzel áltatta magát, amíg a pincér lerakta elé az életet adó koffeint.
- Ez egyáltalán nem magyarázat. -bökött a kanalával a fiú felé. - Ha tetszik, ha nem, ez csoki. Mindegy, hogy kávéval, vagy anélkül, akkor is az. Szóval többé nem mondhatod, hogy nem szereted a csokit, mert önszántadból rendelted.
A végére kiszökött egy halk nevetés a szőkéből. Nem akarta ő Kyle elképzeléseit a világról romokba dönteni, de nem mehetett el a tények mellett. Bármivel is hígítjuk, a csokoládé az csokoládé marad; mindegy, hogy fehér, mogyorós, kerek, lyukas... ja nem, ez már Gombóc Artúr.
Szofi félrenyelte a kávét és szüksége volt néhány másodpercre, hogy levegőhöz juthasson.
- Eddig sokkal jobban voltam. -vallotta be végül nevetve. - Esküvő? Biztosan velem akarsz menni?
A rellonos nem volt teljesen ostoba, bármennyire könnyedén is tudta kezelni kettejük furcsa, behatárolhatatlan kapcsolatát. Fontos volt neki Kyle és bízott benne, hogy ő is fontos a férfinek és bármennyire is úgy tettek, mintha minden teljesen normális és hétköznapi lenne, volt ott valami, amiről egyikük sem beszélt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 17:20 | Link

Szofiám

- Hát látod... nem ülhetek mindig a vackomban. Egy idő után felettébb gyanús lennék. Gyanúsabb, mint Mr Kens. - nevettem fel halkan. Azt hiszem, próbáltam kicsit oldani a hangulatot, mert ha elkezdem túl komolyan venni ezt a dolgot kettőnk között, még a végén bekattanok, ha esetleg mással látom. A labilisság pedig nem a legszerencsésebb vonás a szakmámban. Még a végén nyugtalanok lesznek a remekműveim, arra meg végképp semmi szükségem nincs.
- Pf, jó, akkor hidd azt, hogy szeretem a csokit. Pedig nem szeretem. Nem eszem meg, semmilyen halmazállapotban. Egész egyszerűen ezt a meleget már csak édességgel lehet kibírni, karamellos kávé pedig nincsen -  meredtem a bögrére rosszalló pillantással, de aztán inkább csak a gyümölcstortámból eszegettem egy kicsit, diszkréten rágcsálva, hogy azzal is nyújtsam a gondolkodásra szánt időmet. Mert hát a kishölgy kiakadt, méghozzá nem is kicsit. Nem tudom, hogy a gondolat, hogy ő el kell menjen, vagy az, hogy velem jönne, de valami bepöccintette szerencsétlenemet.
- Akár. Bár abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán én el akarok menni... Nem tudom. Kéne. Áh... térjünk vissza rá később. - legyintettem le, teljes közömbösséget erőltetve magamra, mert most már tényleg nem akartam olyasmiket beleképzelni a kettőnk kapcsolatába, amik ott sem voltak. Jobb lesz kicsit ülepíteni a további eszmecsere előtt.
- Viszont valamikor, ha lesz időd, eljöhetnél dolgozni, mert nem ártana egy kis segítség. Leltároznom kéne, annak meg nem akarok nekivágni egyedül. - azt hiszem, ez elég hihető magyarázat volt. Vagy én már mindenről ezt gondolom, ha annyira nem szánalmas? Áh, nem is érdekel. - Persze nem kötelező, csak egy felajánlás, hogyha esetleg lesz kedved.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 10. 09:10 | Link

Az egyetlen és megismételhetetlen

- Hm... inkább rejtélyes lennél. -mosolyodott el a szőkeség. - Ő sem gyanús, csak rejtélyes.
A szőke is tudta, hogy valószínűleg sokkal lazábban kell kezelniük a kapcsolatukat, ha nem akar esetleg belelátni olyasmit, ami nincs is ott és a végén hagyni, hogy minden szilánkjaira hulljon. Bár Szofi nem a legstabilabb ember volt, akit hátán hordott a föld, sőt a világ folyton összedőlni látszott körülötte; megtanulta, hogy talpon kell maradnia és tartani magát az elhatározásához, bármi is történjen. Csak hát... ez most olyan nehéznek tűnt.
- Semmilyenben? Ez folyékony halmazállapotú csoki, szóval mostantól nem számít, mit mondasz. Lebuktál. -nevetett fel és ivott egy kortyot a sajátjából. - Azért megihatod. Megígérem, hogy nem árulom el senkinek. -kacsintott rá a férfire.
A kávé meglepően finom volt. Szofinak volt szerencséje már jó pár helyen a világban hozzájutni és a legtöbb esetben egy fél csészét hátra hagyott, mert egyszerűen nem tudta lenyomni a torkán. Kisállat ízű volt. Nincsen rá jobb szó.
Aztán Klye előállt az esküvő-dologgal és Szofi majdnem a nyakába köpte a forró kávét, amit éppen lenyelni készült. Csak az isteni szerencse mentette meg a férfit. A lány reakciója kétségkívül félreérthető volt, ezért gyorsan tisztázni akarta a helyzetet, miközben ujjai között forgatta a poharát.
- Nem, nem... Beszéljünk róla! Szívesen elmegyek veled, tényleg. Csak... biztos vagy benne, hogy velem akarsz jönni? A... múltkor történtek után?
Ez egészen eddig ott feszült közöttük, bármennyire is nem mondták ki. Szofi érzett valamit Kyle iránt és vélhetőleg ez kölcsönös volt, bármennyire nem akartak róla tudomást venni. Kerülgethették a dolgot, ameddig csak jól esett, attól még jelen volt. Valószínűleg a szőke sohasem mondta volna ezt ki, ha nem így alakul a helyzet, de nem akarta, hogy a férfi olyasmibe keveredjen miatta, amibe nem szeretne.
- Felajánlás, hogy menjek dolgozni... a munkahelyemre? -vonta fel a szemöldökét és nem tudta elnyomni a mosolyt. - Komolyan mondom, tőled megyek nyugdíjba. Ilyen jó dolgom még soha sem volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. június 19. 15:17 | Link

Kiva Faraday


Gondolataim sűrűjéből visszarántott a hirtelen egy irányba fókuszáló vendégek látványa. Meglepődve pillantottam oda, ahova ők, ekkor vettem észre valakit. Az ismerősnek tűnő barna loboncával. Kissé úgy éreztem magam, mint valami bábu, akit egy székre ültettek, hogy a szemeiben ott pörögjön újra és újra a történések sora. De megszólalni nem tudott volna. Legalábbis én nem tudtam egy hamar.
Végignéztem, amint magabiztosan intett a bolt eladóinak, majd az asztalhoz slattyogott. Egyenesen ahhoz, amelyiknél magam is ültem. Akkorát dobbant a szívem, mintha épp fel akart volna csúszni a torkomba mintegy még inkább belém fojtva a szót.
Vagy 3 percig néztem értetlenül magam elé, mire összeszedtem magam annyira, hogy kinyissam a számat.
- N-nem probléma. Igazán! Hisz érthető, hogy gyerekkel nem könnyű – megpróbáltam viszonozni a mosolyát, de aggódtam kicsit. Mi van, ha inkább fancsali grimasznak tűnt?
A fejembe fúródó kínos gondolatok helyett a felém nyújtott kézre összpontosítottam a figyelmem. Kicsivel több összeszedettséggel megfogtam, és illedelmesen kezet ráztam a hölggyel.
- Sheela Lengrond vagyok, örvendek! – mutatkoztam be az előbbi példát követvén, aztán bólintottam kijelentésére – Valóban nem beszélgettünk még négyszemközt. Ezért remélem, hogy jól fog elsülni és nem jelent majd terhet, ha faggatom erről-arról az elemi mágia kapcsán.
Reméltem, ezúttal már kevésbé látszódtam idegesnek. Igaz, bevallom, menet közben gondoltam ki, majd szedtem össze a mondanivalóm. Mert úgy éreztem, kissé széthullottam. Annak ellenére, hogy egyébként még semmi különös nem történt.
Szóval nyeltem egyet, ezután közelebb húzva a széket hátradőltem. Lazán, szépen kihúzva magam. Elsőnek valami lazával szerettem volna indítani, amibe bőven belefér, hogy közben rendelünk valamit. Már ha ő szeretett volna mostanság bekapni vagy inni valami finomat. Egy olyan cukrászdában ültünk, ahol személy szerint még nem jártam, de úgy tudtam, kifejezetten jókat szoktak adni itt. Ezért a vevők elégedetten szoktak távozni.
- Régóta foglalkozik Elemi mágiával? – érdeklődtem. Úgy hittem ez még nem az a személyes fajta, a ráadott választ pedig bárhogyan lehetett csűrni-csavarni. Indításnak hát tökéletesen megfelelt. Miközben beszéltem, igyekeztem hivatalosnak maradni, bár fogalmam sem volt, egy tanárnak szabadidejében mennyire fontos megőriznie a tekintélyét… Ez pedig abba a kategóriába tartozott, amit – mint kérdést – nem szívesen ejtettem volna meg előtte. Mert szerintem az komoly bunkóság lett volna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 20. 00:40 | Link

Szofiám

- Meg udvarias is. Rendet rakott, mikor zavarogtak a folyosón a színházban. Ketten ültünk a páholyban. Fura volt. De a darab nem rossz - vontam vállat szórakozottan, miközben a kávémat kevergettem. Nem sok embert ismertem itt Bogolyfalván, mármint magamhoz mérten. Nem bántam a plusz ismeretséget.
Persze Szofi nem bírt elsiklani a csokis kávém felett, de végül megígérte, hogy nem árulja el senkinek, mire a szemem forgattam kicsit.
- Hát jó, kiegyezhetünk akár ebben is. - nevettem el magam kicsit, mert hát most mit csináljak? Öljem meg? Szenzációs lenne tényleg. Mehetnék a dutyiba életem végéig, depressziós és skizofrén lennék. Nem éri meg.
Majdnem kaptam a nyakamba egy korty kávét, de a hatás elmaradt, csak egy kiakadást hallgathattam meg. Hát, igen, leginkább erről kellett volna beszélnem vele, de nem tudtam, hogy mit is mondhatnék. Az ajkamba haraptam lehunyt szemmel, miközben az ujjaimmal doboltam kicsit az asztalon. Mit mondjak, mit mondjak? Mit?!
- Hát, az igazat megvallva azt sem tudom, én el akarok-e menni. De ha igen, szeretnék veled menni. De... igen, a múltkoriak... Ennyire sokkolt? - vontam fel a szemöldököm végül. Azt hiszem sokkal kétségbeesettebbre sikerült ez a kis mondóka, mind hangnemben, mint arckifejezésben, mint terveztem volna. Lehet, hogy inkább csak haza kéne mennem? Te jó ég, kezdek kiakadni.
Inkább másra tereltem a szót, azaz felajánlottam, mi lenne ha valamikor bejönne dolgozni, mert ugye én aranyos főnök vagyok.
- Hát...ööö... igen. Ha ráérsz valamikor. - böktem ki végül. Aztán megláttam, hogy mosolyog, szóval halványan én is hasonlóan tettem. - Hát, részemről nincsen akadálya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 22. 00:02 | Link

Kyle

- Mit néztetek? -érdeklődik a szőke egy halvány mosollyal, miközben elgondolkozva kavargatja a kávéja maradékát.
Dai valószínűleg már fejbe verte volna valamivel és legalább egy halom sütit odarendelt volna, nehogy Szofi bármiben is hiányt szenvedjen, ő pedig ebben a pillanatban hálás volt a sorsnak, hogy nem kell egy asztalnál ülnie a legjobb barátjával. Imádja őt, de mindennek van határa. Az evésnek meg főleg és végül is, a kávé is egy fontos tápanyag, mondhat bárki bármit.
A csokis kávé dolgot nem tudja magában hová tenni,de azért ígéretet tesz rá, hogy soha, senkinek nem fogja elárulni azt a hatalmas és minden tekintetben rémes titkot Kyle életéből. Elvégre, ha megtenné, az komoly katasztrófához vezethetne, csődbe vihetné a pálcaüzletet, meg az egész falut. Szofi tehát a szívén viseli a férfi sorsát.
- Nem sokkolt, csak... inkább meglepett. -keresi kissé nehézkesen a megfelelő szavakat. Nem akarja Kyle-t megbántani, ahhoz túlságosan kedveli őt, ugyanakkor ő maga sem tud mit kezdeni az akkori helyzettel. - Nem számítottam rá és... azt gondoltam, barátok vagyunk, most viszont nem igazán tudom eldönteni, hányadán állunk.
Ez a tőle telhető legpontosabb magyarázat a helyzetüket nézve. A szőke lányt teljesen összezavarta az eset és bár minden erejével azon van, hogy elnyomja magában az érzéseit és megpróbáljon túllépni a helyzeten, ez nem megy túl könnyen. Kimondatlanul lebeg közöttük és súlyosan törnek maguknak utat a szavak. Ez egy olyan helyzet, amit mindenképpen tisztázniuk kell. Nem csak Kyle miatt, hanem Niko miatt is, mert bár kapcsolatuk kimondatlan, valami történt és ez tény.
A munka egy semleges témának tűnik, ezért Szofi belekapaszkodik, mint utolsó szalmaszálba, mielőtt elveszítheti azt az embert, aki a legfontosabbak listáján szerepel.
- Ennél erélyesebbnek illene lenned, ha már a főnököm vagy. -húzza a férfi agyát a szőke és kissé félrebillenti a fejét. - Mondhatnád, hogy... esetleg fizetésemelést kapok, ha bemegyek! -nevet fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 22. 00:33 | Link

Szofia

Persze rákérdezett a darab címére, mire rövidesen fontolgatnom kellett, hogy mi is volt. Hiába, a memóriám újabban erőst kihagyott, valahogy nem nagyon ment a koncentráció. Az ajkamba haraptam elgondolkozva, majd nagy nehezen összekapartam.
- A Bájitalárus. Azt hiszem. Nem vagyok benne száz százalékig biztos, de azt hiszem, ez volt a címe - vontam meg a vállamat végül hanyagul.
Rövid eszmecsere és egy ígéret is elhangzott a csokis kávém ügyében, amit aztán nem is kívántam tovább háborgatni. Vannak dolgok, amiket egyszerűen hagyni kell leülepedni. Sajnos a múltkori... csók nem egy ilyen volt, mert ő nem tudta hová tenni... Én pedig őszintén nem akartam. Azzal, hogy valamit kijelentek, hogy ez ezért, meg ezért volt, azzal véglegesen értelmet is adok neki. Ami meg elsülhet nagyon csúnyán is, szóval talán az lett volna a legjobb, ha ma nem is hívom el. Lehet.
- Nem is kell. Mármint... nem... nem tudom. Fogalmam sincs mit akartam ebből kihozni, Szofi. Hagyjuk is - ráztam meg a fejem végül. Igen, gyáva vagyok, de visszavonulót kellett fújnom. Nem tudtam, mit is mondhatnék, vagy hogy ő mit gondol és így ez az egész hirtelen nekem túl sok volt. Valahogy mintha a társalgás fonala is nyomasztóbb fordulatot vett volna, szóval inkább a munkát hoztam fel, ami viszonylag semleges terep.
- Jó, majd legközelebb bedobom ezt csalinak. Úgysem tudom, mennyivel tartozom éppen. Majd megbeszéljük - biccentettem kissé erőltetett mosollyal, majd megittam a kávém maradékát és intettem, hogy részemről fizetnék. Nagyon rossz döntés volt felhozni a múltkori esetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. június 27. 17:59 | Link

Alíz és Nati

Egy zavart mosolyt küld Alíz felé, majd visszateszi a kártyát a pénztárcájába és a sütijére, meg az italára koncentrál, közben meg hallgatja a másik két lányt. Igen, ő inkább ez a csendes fajta. Pedig nem. Csak mégis. Fura kettőség ez. Ha tudna olyan könnyedén és folyékonyan beszélni, mint Nati, valószínűleg nem is engedné a másik kettőt szóhoz jutni. Azonban ő erre sosem volt képes, és már egészen elfogadta ezt a helyzetet, így marad a "csendes" társ szerepben és szépen elraktározza a hallott információkat.
Alíz narancsléért megy, közben pedig Natival eszegetnek. Amikor az újdonsült szobatársuk visszatér akkor azonban a terítőre is kerül a narancsléből. Ő rögtön a pálcája után kezd kutatni a táskájában, hiszen a tisztító bűbájt már gyakorolták Emma nénivel, talán el tudja végezni ő is. De a beszédesebbik társa megelőzi, így csak figyeli, ahogy könnyedén kiejti a varázsigét, majd megtisztítja a narancslétől a terítőt. Így tulajdonképpen neki, továbbra sincs semmi dolga. Bólint, mint egy jelezve, hogy részéről rendben, bár őt az sem zavarta volna, ha csak egy szalvétát tesznek a terítő alá, majd visszateszi a táskáját a szék karfájára és várja, hogy miről fognak csevegni a lányok ez után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. július 2. 20:05 | Link

Nati és Nyeste


Szerencsére Nati gyorsan lereagálta a dolgot, így nem kellett mosogatószeres szivacsért mennem. Persze a varázslat seperc alatt mindent megold, de én még mindig nem szoktam hozzá teljesen, hogy ezzel az erővel is rendelkezem, úgyhogy egyelőre még mindig mugliként gondolkodtam.
- Bocsi, én is letakaríthattam volna, persze a varázslat nem jutott az eszembe! - szabadkoztam Natinak, mivel ő tüntette el a foltot a terítőről.
- Jó lenne, hogyha nem kéne ennyit tanulni, jobb lenne szórakozni. - sóhajtottam feléjük, mert kissé ki akartam ereszteni a gőzt, majd egyenesen rákérdeztem:
- Nincs a faluban olyan hely, ahol kicsit szórakozhatnák?
Nem is tudom, hogy komolyan gondoltam-e ezt az egészet, de már untam azt, hogy minden csak a megfelelésről szól, hiszen mindig is a jóság mintaképe voltam, az intézményben másnak nem volt helye, és talán pont emiatt szerettem volna kiereszteni a gőzt. Nem tudtam, hogy ez mennyire lehetséges az adott keretek között, de szerettem volna egy kicsit szórakozni.
- Nyeste, neked mi a hobbid? Szoktál időnként bulizni, vagy táncolni? - fordultam a lányhoz újra, mivel idáig főként Natira koncentráltam, és kíváncsi voltam, hogy vajon a csendesebb lánytársam miképp reagálja le a dolgot. Nem néztem ki belőle, hogy nagyokat bulizik, de nem akartam előítéletes lenni, mert sok esetben találkoztam már azzal, amikor a látszat csalt. Natiról tudtam, hogy szinte mindenben benne volt, de jó lett volna, ha másik szobatársam is csatlakozik hozzánk, úgyhogy megadtam neki az esélyt, hogy ő is bulizhasson majd egy jót, aztán a többi rajta állt, már az ő térfelén pattogott a labda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 5. 00:14 | Link

Az egyetlen

- Az egy kortárs darab. -jegyezte meg a szőke mintegy mellékesen, miközben a kávéját kavargatta.
Ő, aki a színházban nőtt fel, akinek ez és a tánc, pontosabban a balett képezte az életét, úgy szívott magában mindent, aminek köze volt szíve legfontosabb helyszínéhez, mint egy szivacs. Kiskorában kezdődött, amikor is az akkor még hihetetlenül boldog és szerelmes édesapja meg édesanyja elvitték őt a Diótörőre. Klasszikus, mugli színház, semmi meglepő, semmi varázslatos, a kislányt mégis megfogta. Ezt követően kezdett el balettozni és láthatólag remek döntést hozott, elvégre kitűnő táncos és még annál is tökéletesebb beteg vált belőle.
Elhessegette a sötét gondolatokat és Kyle-ra irányította minden figyelmét. Na, meg a csókjukra. Arra a csókra, amiről elméletben még csak véletlenül sem kellett volna beszélniük és ami sokkal biztonságosabbnak tűnt, ha úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Csakhogy Szofit ez az egész helyzet nem hagyta nyugodni. Az emlék folyvást ott táncolt a gondolatai peremén és hiába igyekezett elterelni a figyelmét, illett volna bejárnia dolgozni és kedvelte is a férfit. Ez a helyzet pedig így, tarthatatlannak tűnt.
Kyle épp olyan zavarodottnak látszott, mint a lány és sietősen távozni szeretett volna. Szofinak ez pedig egyáltalán nem volt az ínyére. Kihúzta magát ültében, hátradőlt a székén és elővette a legkomolyabb, leghidegebb nézését, amivel ebben a pillanatban csak szolgálni tudott.
- Komolyan el akarsz futni előlem? -a kérdést lassan tette fel és közben tekintete nem eresztette a férfit.
Nem, nem akarta bántani, nem akart vitát, de ez a menekülés ellenlépésre kényszerítette. A rellonos szőkeség sohasem volt könnyű eset, de általában kezelhetőnek bizonyult. Most is az volt, de nem szerette, ha feszültség lebeg közte és a számára fontos személyek között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed