36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 28. 13:46 | Link

°Alex Johansonnak

*Mielőtt még eleredne az eső Annácska gyorsan válaszol Alex kérdéseire, vagy az úton, vagy pedig még a tavacskánál. Például baromi nagy lelkesedéssel fogadja a srác ajánlatát. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy mire kibökte az új ismerős mit is akar mondani eltelt vagy két perc, de ez a lánykát egy cseppet sem zavarta. Tehát boldogan fogadta a srác segítségét, mert szeretne fejlődni.
Ami pedig a tetkós témát illeti, hát... Inkább annyiban hagyja. Anna szülei ezer százalék, hogy kiborulnának, ha legkisebb gyermekük magára varratna valami mintát, pedig a leánykának egyáltalán nem lenne ellenére a dolog, bár Ádám arckifejezését sem látná szívesen. És körülbelül ekkor dörrent egy hatalmasat az ég, Anna kicsit még ugrott is a padon, egyáltalán nem számított erre. Tehát eztán következett a villámlás, és végül az eső. Azon nyomban felpattant, fogta a gitárját és érdeklődött azután, hogy hol húzhatná meg magát, amíg el nem áll ez a fránya zápor.
Így hát futva közelednek a falucska központja felé, ahol a boltok találhatók. Szerencsére szaladgálás közben nem szerencsétlenkedik, tehát nem csúszik el és terül el a vizes/saras úton/füvön. Olyan gyorsan szedi a lábait, ahogy csak tudja, nem akar lemaradni Alextól, aki kétségkívül jobb futó nála. Esetleg sportolnia is kéne valamit, hátha belefér a zűrös napirendjébe. Végül lassacskán csak egy védett helyre érkeznek. Anna kifújja magát, azért ez számár megerőltető volt, de nem baj, túlélte a gitárjával együtt.*
 - Ó, öhm... - *felnéz Alexra, megharapja ajkait, habozni kezd. Ezt azért már nem fogadhatja el tőle, még nem is ismerik egymást annyira, és nála van a pénztárcája, szóval...* - Oké, beülhetünk, de én állom a sajátomat - *mondja mosolyogva, azzal belépnek a helyiségbe. Együtt. Egy üres asztal után kutat Anna a szemeivel, ha talált egyet helyet foglalnak. Majd a lányka ránéz Alexra és csakúgy elneveti magát, régen kacagott ilyen önfeledten.*
 - Ez aztán mókás volt - *szólalt meg.* - Régen volt már ilyen kalandban részem - *jegyzi meg mosolyogva. Gönceiből és hajából is ki lehetne facsarni a vizet. Valószínűleg az itt dolgozók nekik fognak a legkevésbé örülni, mindent összemocskolnak, de hát ez van. Gitárját a mellette lévő székre támasztja, kezeit pedig az asztalra teszi ezután. Fészkelődik a helyén, s közelebb hajol Alexhez.*
 - Szóóóval. Mennyiért vállalsz? - *kérdezi tök természetesen, aztán gyorsan rájött, hogy ez így idétlenül hangzott, ha a srác nem vágja le elsőre mi is az ábra, szóval még gyorsan hozzá teszi:* - Mármint az énekórákért mennyit kérsz? - *pontosít. Haját igazgatja, miközben vár a válaszra. Gyorsan végignéz magán, s megállapítja, hogy a ruhája túlságosan rátapadt, olyan dolgokat emel ki, amiket ő egyáltalán nem akart, de most nincs mit tenni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 28. 20:05 | Link

Várkonyi Zoltán
Kinézet (csak fekete hajjal) + Keiko-s karkötő


Mindig próbálom nélkülözni az életemből az édességet. Ez azonban nehezebb, mint ahogy hallatszik, ugyanis édesszájú vagyok. Imádom az édességeket, elsősorban a csokit. A szülinapomon mindig csokoládétorta van és a fagylaltozókban is mindig csokifagyit kérek. Az elmúlt pár évben eléggé keveset ettem, ami jó érzés is, hiszen bebizonyítottam elsősorban magamnak és a Mesteremnek, hogy képes vagyok parancsolni az agyamnak és a testemnek.
Ezúttal azonban engedékeny voltam. Úgy döntöttem, hogy névnapom alkalmából megajándékozom magam egy finom szelet tortával. A többiek úgysem tudják, hogy mikor van a névnapom, én pedig nem szeretem az ilyeneket hangoztatni. Én magam sem tartom nagydolognak a mai napot, de azért évi kétszer megérdemlek egy kis tortát.
Délelőtt, olyan 10 óra körül el is indultam a faluba. Mint mindig, most is gyorsan leértem Bagolyfalvára. Már párszor elmentem a cukrászda mellet, szóval nem kellett keresgélnem. Benyitottam és az első amit megcsodáltam, hogy a lámpák színváltósak. Nem tudom, hogy miért, de ez nekem nagyon bejött. Láttam, hogy előttem nagy sor áll. Nem tehettem mást, kénytelen voltam beállni a sorba. Várakozás közben a falakat néztem, amiket képek díszítettek. Volt pár varázsló és boszorkány, akiket fel is ismertem.
Nem néztem hátra, de éreztem, hogy már nem én vagyok a sor vége és, hogy csak gyűlik a sok ember. Nem igazán szeretem a tömeget, de a tortámról nem mondok le!
Végre én következtem. – Jó napot! Ebből a csokitortából szeretnék egy szeletet. – Mondtam, a kiszemeltemre mutatva. A süteményt rögtön a kezemben is tarthattam. Kifizettem, majd kerestem egy olyan asztalt, ahol még nem ült senki. A sarokhoz közel találtam is egyet. Leültem és beleszúrtam a villát a tortába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alex Johanson
INAKTÍV


screamer
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 31
Írta: 2014. augusztus 28. 22:52 | Link

Podmaniczky Anna




Elég sok minden történik hirtelen nagyjából fél órán belül. Az egyszerű sztori az, hogy Alex hozzácsapódik egy diáklányhoz a tavacskánál -nehogy már ne legyen egyikőjüknek sem társasága-, aztán el is kezdenek beszélgetni, ahogyan az történni szokott. Aztán hirtelen elkezd szakadni, aztán eljutnak a cukrászdába abban reménykedve, hogy ott bent nem esik az eső. Szerencsére így is van, és bemennek a helyre meginni valamit, egy szép kis futás után. Alex személy szerint nem éhes, inkább inna valami finomat. Valami teát, ami kicsit felmelegíti; viszont ehhez ő is hozzásegít egy kicsit.
- Hát, ahogy gondolod - ezen ne múljon, hogy beülnek-e, avagy sem. De úgy is megoldja majd valahogy, hogy ő fizessen. Ez már részletkérdés, lépjünk tovább. Akkor be is lépnek, kényelembe helyezik magukat -Anna meg a gitárt-, és várnak, amíg jön valaki felvenni a rendelést. A lány következő megjegyzésére úgy gondolja, hogy reagál.
- Hát... - kezd bele.
- Jobb lett volna eső nélkül - nem az a típusú gyerek, aki annyira elázós, egyik tekintetben sem. Azért emiatt nem csügged, több kell ahhoz, hogy elvegyék a jó kedvét.
- Szerintem - pontosít mondandóján, de lezártnak is tekinti a témát, nem túl érdekfeszítő.
Közben úgy gondolja, hogy nem a legjobb dolog fázni, ezért egy kis piromágiával segít mindkettőjükön, hogy még véletlenül se fázzanak meg. De persze az is közrejátszik, hogy imádja, pontosan úgy, mint mindent, ami mágia.
Kicsit más vizekre eveznek. Pontosabban inkább visszakanyarodnak egy korábbi témához, amiről már volt szó. Kicsit összeráncolja szemöldökét, mert a kérdéssel sem ért egyet. De azért megpróbálkozik a válaszadással.
- Semennyiért - mosolyodik el, de azért folytatja, nehogy félreértések történjenek.
- Nem fogadok el érte pénzt. Nem magántanár vagyok, csak ha gondolod, akkor megpróbálhatok adni egy-két tanácsot, amit talán nem tudsz - így ni. Ki is egészítette azokat a pontokat, amik köré homály telepedhetett volna. Most már kétségtelen, hogy minden világos. Asszem.
Közben megérkezik valami pincérféleség, Alex ismét megszólal, közben Annára néz, hogy ő is mondja, mit szeretne.
- Üdv. Valami teát kérnék... - váratja a pincérurat/hölgyet, hogy pontosan ki is találja, mit szeretne. Á, meg is van.
- Barackos-fahéjast kérnék, ha van - erre a pincér/pincérnő bólint, hogy van. Szóval ha Anna is elmondja, hogy mit kér, akkor el is somfordál amerre éppen neki kell.
- Szóval mióta is jársz te ide? - teszi fel a kérdését, mert annyit tud, hogy Anna elsős, de elég gyakran szoktak diákok érkezni év közben is, nemcsak év elején, ha éppen átiratkozás történt. Legalábbis régen így volt, ki tudja, hogy manapság már mi itt a divat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 30. 14:29 | Link

Dasha Freshmoon

Zoltán a cukrászda felé veszi az irányt, ez az utolsó reménysége, hogy megtalálja Keikot, ugyanis ez is kedvenc helye. Már a fél falut bejárta, de még mindig semmi eredmény, amit roppantul sajnál, hiszen fontos beszélnivalójuk lenne. Persze a szokásos veszekedés most is ott lebegett a levegőben, pláne, hogy a férfiban is gyűlik a feszültség, hogy a lábát tövig járja érte, és nem találja eddig sehol. Azt is el tudja képzelni a lányról, hogy előle bujkál valami szuper titkos helyen. Belép az üzletbe, feje felett megszólal az utálatos csengettyű. Utálja, ha nem tud valahová feltűnés nélkül bemenni, legszívesebben elnémítaná egy átokkal a kis aranyost. Ifjú korában egyszer meg is tette, de már nem gyerek, így csak magában bosszankodik egy sort. Körbenéz a hangulatos félhomályban, egyenként az összes asztalt végig mustrája, de a lánya itt sincs. Fáradtan fúj egyet, ám, ha már itt van, egy erős feketét megenged magának. Beáll a sorba, valami kis csitri áll előtte, kicsit lehet fiatalabb, mint Keiko. Nincs oda a kis kényes-hisztis lányocskáktól, a tanítványait jókorán leszoktatja erről.  Az előtte lévő egy szelet csoki tortát kér, aztán leül az egyetlen üres asztalhoz, míg Zoltán megkapja a kávéját. Valami őt is odavonzza, nem tudná megmondani, hogy mi, de már ott áll a fekete lány asztalánál.
- Elnézést, szabad ez a hely? Nem pofátlankodnék ide, de csak itt van üres szék. -
Ha engedélyt kap, leül, kiteríti az útközben szerzett újságot, és felhúzott szemöldökkel elmerül a hírekben, közben kavargatja a sötét lét. Ahogy szemei a sorról-sorra vándorolnak, egyszer csak megakadnak egy felettébb érdekesnek ígérkező valamin. Megköszörüli a torkát és zavartan megszólítja ismét a lányt.
Esetleg, ismered Keikot? - mutat ujjával a karkötőre. - Az édesapja vagyok. Nem láttad valamerre? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 30. 18:02 | Link

Várkonyi Zoltán
Csitri? O.o

Nem szeretem a tömeget, de ezúttal nem mondtam le a tortámról. Kivártam a sorom csöndben és amikor odakerültem a pulthoz kértem egy szelet csokoládétortát. Aztán már adtam is át a helyet a mögöttem lévőnek. Rengetegen voltak, de szerencsém volt, mert még volt éppen egy szabad asztal. Leültem az egyik sarokhoz közeli székbe és elkezdtem falatozni. Be kellett vallanom magamnak, hogy igenis aggasztott, hogy a szüleim nem hívtak fel ma, a névnapomkor. Így is eléggé keveset beszélünk, hiszen a baglyomat sem szívesen küldöm el más kontinensre, meg hát mire választ kapok a szüleimtől… Igaz, még nincs este és még bőven van idejük, de kezdett zavarni. Eddig mindig reggel jöttek a baglyaik. Nem voltam valami boldog, sőt. Meglehetősen szomorú és szótlan voltam.
El voltam foglalva a gondolataimmal és nem vettem észre, hogy közeledik felém valaki. Egy úr szólított meg, mire felkaptam a fejem. Kérdezte, hogy leülhet-e mellém.
- Szabad, igen. – Mondtam neki udvarias hangon.
Jobban szeretek egyedül lenni, de nem vagyok köcsög, hogy ne engedjek leülni valakit, ha már csak kevés hely van. Személyesen is tapasztaltam ezt utazáskor a vonatokon. Kiakasztó viselkedés!
Tovább ettem a tortámat csöndesen. Igyekeztem nem nézni az előttem ülő férfira, aki egyébként elővett egy újságot és olvasgatni kezdte. Éppen lenyeltem az egyik falatot, amikor ismét megszólalt az úr.
Ezúttal Keikoról érdeklődött. Nem számítottam rá, hogy meghallok egy olyan nevet akit ismerek, egy idegen szájából, Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a random kérdést, de aztán észrevettem, hogy a karkötőmre mutat. Így már világossá vált, hogy honnan jött a kérdés. Fogalmaztam már magamban a választ, de megelőzött. Hozzátette, hogy Keiko édesapja és, hogy nem láttam-e valamerre a lányát. Tágra nyíltak a szemeim, alig tudtam elhinni, hogy a barátnőm apja ül előttem. Kifújtam a visszafojtott lélegzetem és igyekeztem nyugodt hangon válaszolni.
- Keiko a legjobb barátnőm, már kiskorom óta ismerjük egymást. Azt hiszem utoljára reggel láttam a klubhelyiségben. – Mondtam halkan.
Keiko mesélt már egy kicsit az apjáról, de sosem szeretett róla beszélni, én meg nem is erőltettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 31. 08:59 | Link

Dasha Fresmoon
mi a gond azzal?

Nem szereti a férfi, mikor lánya az idejét feleslegesen rabolja, mert elméjében általában legalább 5-6-féle elintézendő dolog jelentkezik sürgetően. Mind egyformán fontos, ezért nem is tud különbséget tenni közöttük. Most is lényeges, hogy megtalálja a lányt, de előtérbe furakodott egy új feladat Dasha képében.
- Nem tudtam, hogy van barátnője, soha nem beszélt még rólad - mondja csodálkozva. Mintha lenne bármi csodálni való azon, hogy tulajdonképpen, sírnivalóan nem ismeri a lányát és az sem őt, de ez jelen esetben a férfi hibája. Összehajtogatja a lepedőnyi újságot, a zsebébe süllyeszti és érdeklődő pillantását a lányra szegezi. Most, hogy a véletlen az útjába sodorta a törékeny teremtést, nem engedi el egykönnyen, sőt már egy haditerv is megfogalmazódott benne, amit persze nem ő fog megharcolni, hanem az előtte ülő, de ezt csak óvatosan, egy későbbi időpontban fogja előadni. Nem is bánja már annyira, hogy nem találta meg Keikot, de ezt a rajta esett sérelmet nem fogja majd szó nélkül hagyni, ha egyszer összefutnak. Az ő méltóságát ne sértse meg senki, még a saját lánya sem, sőt ő aztán a legkevésbé. Ismét született egy indok, amin össze lehet majd veszni, hiába nincs a férfi szándékában iyesmi, a lánya annyira makacs, hogy nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy bosszantsa. Ma is, megbeszélték, hogy 10-kor találkoznak a Fő utza elején, erre fél 11-kor még nem volt sehol.
- Mikor láttad őt a Klubhelyiségetekben? Amúgy pedig megtennéd, hogy bemutatkozol nekem, mivel így diktálná az illem! - El is fintorítja a száját, magában pedig bosszankodik a mai ifjúság szörnyű modorán. Ha a lány megteszi, amit kér, kezet nyújt.
- Várkonyi Zoltán vagyok, mint mondtam az előbb, Keiko apja. Nem tudod mi baja lehet mostanában, mintha kerülne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 31. 10:53 | Link

Várkonyi Zoltán
Törékeny teremtés?

Gondoltam magamban, hogy szépen leül elém a férfi és ő is foglalkozik az ő dolgával és én is az enyémmel. Csak, hogy nem így lett. Meglátta a karkötőmet és érdeklődni kezdett Keikoról. Elmondtam, hogy milyen kapcsolat van kettőnk között, meg azt is, hogy hol láttam utoljára, ahogy ő azt várta. A rákövetkező percekben világossá vált számomra, hogy Keiko apja ül előttem. Micsoda meglepetés! Sajnos inkább kellemetlen, mint jó. Most nem igazán vágytam társaságra.
Nem tudta, hogy van barátnője. De hát miért ne lenne? Nem mondtam erre semmit csak megettem még egy villányi darabot a sütimből.
Azt hittem, hogy ezzel vége a beszélgetésnek, hiszen elmondtam, amit tudni szeretett volna, ám további kérdések jöttek. Elgondolkoztam, mert nem igazán figyeltem reggel az órát. Azt tudtam, hogy még nagyon reggel volt.  
- Hét óra körül beszélgettünk egy kicsit, aztán nekem mennem kellett edzeni. – A szokásos reggeli kóma, amikor mindketten próbáljuk felfogni, hogy mi történik körülöttünk. ha tudtam volna is, hogy mennyi akkor az idő, biztos elfelejtettem volna.
Aztán megtörtént az, amit nem szerettem volna. Nem szeretem, ha ismernek olyan emberek, akikkel tudom, hogy nem fogok sokat találkozni. Jobban szeretek inkognitóban lenni, de most nem volt más választásom. Be kellett mutatkoznom neki.
- A nevem Dasha és Koreából származom. – Mondtam magamról kemény két információt. Szerintem elég ennyi, egyelőre. Nyújtotta a kezét. Jajj, már megint ez a magyar szokás. Ez nekem még annyira idegen, de hozzá kell szoknom. Nem tehettem mást, kezet fogtam vele.
Utánam ő is bemutatkozott. Kiderült, hogy Várkonyi Zoltánnak hívják. Nem lepődtem meg, tudtam, hogy Japánban anyai ágon öröklődnek a nevek, de azért fura volt hallani egy teljesen más nevet. Én eddig nem tudtam, hogy Keiko apja itt van a faluban, szóval arról sem, hogy Kei kerüli az apját.
- Valószínűleg gyorsan történtek a dolgok és kicsit egyedül szeretne lenni a gondolataival. De én nem tudom, hogy pontosan mi történt kettőjük között. - Igazából meg tudtam érteni a barátnőmet, én sem ugranék rögtön az apám nyakába. Azonban kicsit irigyeltem is. Az ő apja legalább itt van és foglalkozik már vele. Én viszont már sehogy sem tudok találkozni az igazi szüleimmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 3. 15:36 | Link

Dasha Fresmoon
izmos vasgyúró?

Szokatlan Zoltántól még az is, hogy beül egy ilyen helyre, az ő erős kritikai vénájával, amit sokszor ki is nyilatkoztat, na meg az emberkerülésével, de most Keikoról van szó és akkor a férfi felelősségteljes énje elnyomja a morcos, befelé fordulót és mint látjuk, még beszélgetni is hajlandó. A lányról azonban ennek ellenkezője jön le, de a férfit, szokás szerint hidegen hagyja, hogy partnere legszívesebben a háta közepére kívánja, amit meg akar tudni, azt meg is fogja tudni és kész.
- Hhhmmm...reggel hét óta, már túl lehet árkon-bokron. Bosszantó - összegzi a hallottakat, majd rákérdez az edzés mibenlétére.
- Ááá, és milyen edzésre jársz? - Igazából annyira sem érdekli a válasz egyelőre, mint a másikat a válaszadás, de nem akar rögtön a mély vízbe ugrani, még visszautasítanák a kérését, az viszont Zoltánnál egyszerűen nem opció. Fejében már körvonalazódik az ördögi terv, persze csak azért tesz mindent, hogy Keikonak jó legyen, na meg leginkább a lelkiismeretének, egy azonban biztos, Dashát akarja felhasználni, kizárólag csak egy nemes cél érdekében. Hogy hogyan fogja beadagolni a kis koreainak, már azt is kifundálta, de még vár a megfelelő pillanatra.
- Semmi olyasmi nem történt kettőnk között, ami megmagyarázná a viselkedését, különben is, bármit gondol, én vagyok az apja. - Az én szót hangsúlyosan megnyomja, kétséget sem hagyva ezen tény felől. Volt idő, hogy ennek nem örült annyira, de ma már elfogadta feladatként.
- Nem akarom sajnáltatni magam, Dasha, de nekem sem könnyű vele és össze kell csiszolódnunk, de nehéz lesz, ha ő ebben nem partner. Gondolom, te nem bujdosol az édesapád elől - néz végig a lányon, nem mintha nem tételezné fel róla is. Ezek a tini lányok annyira egyformák. Odáig azonban nem fog elmerészkedni, hogy nevelési tanácsokat kérjen bárkitől. Az is a kisujjában van a férfinek, mint még sok minden más is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 3. 16:40 | Link

Várkonyi Zoltán
Inkább Tongue

Látszólag jobban örült volna, ha azt az információt kapta volna, hogy "nemrég láttam". Fogalmam sem volt, hogy Keiko miért bujdoshat most az apja elől. Tudtam jól, hogy nem nagyon kedveli az apját, de én idáig nem mennék el. Mi különbözünk, annak ellenére, hogy sok olyan dolog van, amit mindketten szeretünk.
A férfit érdekelte, hogy milyen edzésre járok. Szinte biztos voltam benne, hogy ha ma még nem is, pár nap múlva már biztos elfelejti. Nem mintha nem akartam volna, hogy tudja, egyszerűen csak nem tudtam elképzelni, hogy mire kell neki ez a tény. Nem tűnt olyan embernek, aki bárkivel leállna, beszélgeti mindenféle semmitmondó, lényegtelen dolgokról.
- Taekwondózok. Elsősorban. De több edzésre is járok. – Gondoltam, hogy megemlítem neki, hogy Keikoval együtt szoktam kviddicsezni, de valamiért magamba fojtottam a szót. Úgy gondoltam, hogy ennyi válasz erre a kérdésre pont elég, ha kíváncsi rá, akkor úgyis megkérdezi.
Aztán kiderült, hogy nem történt kettőjük között semmi olyan dolog, ami megmagyarázná Keiko viselkedését. Eléggé rosszul esett, hogy Keiko még csak utalni sem utalt rá, hogy itt az apja. Régebben mindent azonnal megosztottunk egymással, nem értettem, hogy most miért titkolta el előlem. Azért még nem veszett el a bizalmam, biztos ha egy kicsit enyhül a helyzet, akkor beszélni fog róla.
Elgondolkodtam kicsit, hogy vajon miért viselkedhet így. Közben ettem megint a tortámból, aminek már a fele elfogyott.
A csendet Keiko apja törte meg. Elmondta, hogy neki sem könnyű ez, amit én teljesen meg is értettem. Vettem egy levegőt a válaszadáshoz, de a következő mondat miatt inkább kifújtam, szavak nélkül. „Gondolom, te nem bujdosol az édesapád elől.” Visszhangzott a mondat a fülemben. Ez a mondat úgy, ahogy van megérintett. Összeszorítottam a fogam, hogy elkerüljem a könnyeket. Most jobban hiányoztak a szüleim, mint eddig. Végül csak összeszedtem magam.
- Tudja, én ha akarnék se tudnék már bujdosni előle. - Mondtam halkan, lefelé nézve. Kis szünet után folytattam is, ezúttal már nem annyira lágy hangon.
- Teljes mértékben megértem Önt. Keiko talán nem tudja, hogy mennyire szerencsés, amiért az apja itt van vele. Ha én lennék abban a helyzetben, mint ő, én leülnék az apámmal és megbeszélném a dolgokat. Bár én mindig jobban szerettem gyorsan túl lenni a dolgokon. – Kis szünet. – Azonban őt is meg tudom érteni. – Valamiért kinéztem belőle, hogy inkább kerüli az apját, minthogy beszélne vele. Persze ez nem negatív, vagy lenéző volt tőlem, simán csak ismertem a barátnőmet. – Ehhez én a tapasztalataimon és a saját véleményemen kívül nem tudok mit hozzáfűzni. Sajnálom, hogy ilyen kapcsolat van a lánya és Ön között. – Mondtam őszintén, ezzel befejezve a mondandómat.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 8. 00:54 | Link

Dasha Fresmoon
lopós vagyok, de tetszett Tongue

Kicsit csalódott a férfi, de arcizma sem rezdül. Azt gondolta, hogy a legjobb barátnő többet tud Keikoról, vagy cak mélyen hallgat a titkokról. A tini lányok mindig szoktak lelkizni. Összejönnek ketten-hárman és be nem áll a szájuk, sustorognak, meg vihorásznak idétlenül, amit Várkonyi sohasem tudott megérteni, mi célt szolgál, abban azonban biztos volt, hogy Dasha többet tud, mint amennyit elárult. Megfordult a fejében, hogy némi igazság szérum talán segíteni a bajon, de aztán elhessegette a gondolatát is régi mardekáros múltja megkopott maradványait. Csak megcsóválja a fejét és hallgat, figyeli a szemben ülő válaszát, bölcsen bólogatva közben, majd epésen megjegyzi.
- Óóóó, az elején lehetsz még, nem baj, majd látszani fog az alkatodon, ne aggódj, pár hónap múlva. - Azt már csak gondolatban fűzi hozzá, hogy a varázslósakk edzései is érdekesek lehetnek, meg hogy hasznos az elme pallérozása, a többit nem is részletezném. Ahogy kérdése után végignéz a lányon, feltűnik még annak az érzelmi analfabétának is, hogy érzékeny területre trappolt, jó lenne valami biztatót mondani, de persze ilyenkor abszolút lefagy. Érzelmi dolgokban nem áll túl fényesen, de édesanyja halála, az az érzés, amit ott a temetőben elragadta, újra előkerül, hiába ásta olyan jó mélyre. Elszorítja torkát a régi bánat, de van már annyi önkontrollja, hogy ebből kívül nem látszik semmi. Rendeznie sem kell a vonásait, csak a hangja halkul el, mikor kimondja végül, ami ebben a vészhelyzetben eszébe ötlik:
- Sajnálom....nem tudtam. Meghívhatlak egy italra esetleg - hebegi az oda nem illő kérdést. Látja, hogy a lány már megette a sütije egy részét, s mint mentő ötlet és vezeklés pattan ki agyából ez a zseniális ötlet. Közben a lány tovább fűzi a szavakat, Zoltánnak talán túl mélyen is kitárulkozik, mint az várná s így arra a megállapításra jut, hogy itt az idő cselekednie. Ha beszélgetőtársa kér valamit, azért elmegy a pultig, kihozza és lerakja elé, aztán mélyet sóhajtva fog bele.
- Tudod kötelességem lenne figyelni rá jobban, igen jobban, mint ahogyan ő szeretné, de én tudom, milyen veszélyek leselkedhetnek rá. Eddig nem törődtem vele túl sokat, ennek is megvolt az oka, de most itt vagyok és az apja vagyok....Nem tudom, az iskolában mikor mi történik vele, ő meg nem mesél nekem. Megtennéd, hogy...hogy is mondjam...ha valami gyanúsat látsz, szólsz nekem? - A hajába túr, és elnéz az ablak irányába, mert megvan az esélye, hogy nem kap olyan választ, amilyet szeretne, és akkor meg fog nyílni talpa alatt a föld. Persze azt sem veszi észre senki, de régen volt ilyen kellemetlen szituációban, még a verejték is gyöngyözni kezd a homlokán. Azért a hajtúrás, hogy feltűnés nélkül letörölje azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 8. 17:47 | Link

Várkonyi Zoltán

Kérésére elmondtam, hogy taekwondozok. Ezúttal nem fecsegtem tovább a sport témáról, eléggé kényelmetlen szituáció volt már így is. Megjegyezte, hogy az elején lehetek még ami számomra nagyon sértő volt, de nem érdekelt. Egy éles nézéssel próbáltam megértetni vele, hogy bizony rosszul látja, de nem álltam le veszekedni vele, már felnőttem az ilyenekhez. Nem különösebben érdekelt a véleménye, én tudtam magamról, hogy mire vagyok képes, és hogy 10 évnyi folyamatos kemény edzést már nem lehet semminek nevezni.
Rájött, hogy érzékeny témát közelített meg.
- Semmi gond. – Válaszoltam halkan, amikor elnézést kért. Honnan is tudhatta volna, hisz oly kevesen tudják az igazságot. Aztán kérdezte, hogy meghívhat-e egy italra. A kérdés meglepő volt, nem számítottam rá.
- Nem, köszönöm. – Mondtam határozottan, de udvariasan. Sosem szerettem mások pénzét fogyasztani, egy majdnem idegennek meg pláne nem hagytam.
Kifejtettem véleményemet. Szinte még sosem beszéltem ilyen sokat olyan emberrel akivel éppen csak megismerkedtem. Nekem mindig is kellett egy kis idő, hogy megnyíljak az emberek felé.
Azt gondoltam, hogy lassan vége a beszélgetésnek és mindketten megyünk a saját dolgunkra, de a lényeg még csak most jött. Legnagyobb meglepetésemre egy szívességet kért tőlem, mégpedig azt, hogy ha látok valami gyanúsat Keikoval kapcsolatban, akkor szóljak neki. A kérésére elmosolyodtam és valamiért melegség járta át a szívem. Keiko nem is tudja, hogy milyen jó apukája van neki.
- Számíthat rám. – Bár tudtam jól, hogy mindez Keiko háta mögött fog történni, vagyis ezzel a barátságunkat veszélyeztetem, de valamiért helyesnek éreztem, hogy beleegyeztem. Talán mert Keiko boldogságát fontosabbnak tartom a sajátoménál? Lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. szeptember 11. 18:53 | Link

°Alex Johansonnak

*A fiatalok gyorsan szedik a lábukat, így hát pillanatokon belül már a cukrászdában ülnek, bár előtte Anna tisztázta, hogy ő csak akkor sütizik a sráccal, ha a sajátját állhatja. Megegyeznek, tehát kissé vizesen, de jókedvűen üldögélnek egymás előtt. A leányzót azért kissé zavarja, hogy a ruha rátapadt testére, s még a haját is szétbarmolta ez a fránya eső. Inkább nem is akar tükörbe nézni. Kényelmesen elhelyezkedik az ülőalkalmatosságon, kicsit előrébb hajol, aztán rá is tér a lényegre. Mielőtt még Alex befejezhetné a válaszát, a lányka bele is szólna, ajkait ki is nyitja, de végül összezárja őket. Összeszűkíti szemeit, kicsit oldalra billent a buksiját, majd végül felsóhajt. Hátradől a széken, lehunyja a szemeit, majd csak ennyit mond:*
 - Jó, legyen.
*Pedig elhihetitek milyen nehezen tudta ezt a két szót kibökni, ő nem az a fajta, aki könnyen beletörődik az ilyen dolgokba. Szerinte az lenne a legtisztességesebb, ha pénzt adna az órákért, elvégre így járja, nem igaz? Pedig leginkább elmondta volna mit is gondol az egészről, ám végül csak ennyit tesz hozzá:*
 - Viszont ha bármire szükséged van, vagy valami nyugodtan szólj nekem, én szívesen segítek bármiben.
*Még egy apró mosolyt megereszt, majd visszaveszi eredeti pozícióját. Közben megjelenik a színen a pincér, aki fel is veszi a rendelésüket. Annácska csokis muffint és forró csokit kíván, míg Alex úgy tűnik csak teát inna. Miután a pincér magukra hagyja Alex már kérdez is, amire Anna hamar válaszol.*
 - Ami azt illeti pár napja érkeztem, tehát nem igazán ismerem még a helyet. A bátyám már megmutatta a kastélyt, viszont a falut egyáltalán nem ismerem, bár elég barátságosnak tűnik.
*Érdekes. Anna nem igazán szokott ennyit beszélni... csakúgy... Elvégre megfelelő társra akadt, talán ezért cseveg ennyit. Tőle ez valóban szokatlan, ám úgy látszik Alexnek sikerült ezt az oldalát is kihoznia belőle. Furcsa.*
 - Mit gondolsz, melyek azok a helyek, ahová mindenképp el kéne mennem, itt Bogolyfalván?
*Közben már meg is érkeznek a rendelt ételek-italok. Anna csendesen megköszöni a pincér srácnak, majd belekortyol a forrócsokijába, ami igazán remekül néz ki. Tejszínhabot nyomtak rá, a fahéj a tetején pedig mesésen néz ki. Viszont az orrán ragadt egy kis hab, ám ezt ő nem veszi észre, baromi viccesen festhet.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 12. 01:51 | Link

Dasha Fresmoon
egy közös edzés majd...esetleg...?

Várkonyi, bár igyekszik udvarias lenni, azért nem tudja meghazudtolni alap jellemét, a Mardekár vérvonal itt-ott kilóg, csiszolt stílusa mögül, ráadásul az érzéketlensége miatt bunkónak is tűnhet, de el kell fogadnunk, hogy amit és ahogyan mond, azt nem bántásnak szánja, ő csak egyszerűen ilyen, hogy megmondja, amit gondol, nem számítva a másik érzékenységére. Így nem veszi a lapot, mikor Dasha pillantásával kést döf a mellkasába, hiszen a férfi megjegyzése nem kicsit volt sértő. Azért ebben az egyben volt egy kis célzatosság, mert Zoltán nagyon odafigyel a testére, rendszeresen karban tartja az izmait, büszke az erőnlétére és arról is meg van győződve, hogy nála senki nem lehet edzettebb, mert róla mintázták a kocka hasat. Azonban, mikor a lány apjára terelődik a szó, az már Zoltánt is megérinti, épp csak annyira, hogy elnézést kérjen, ezzel háromra gyarapítva az ilyen események számát az életében. Most egy jó időre letudta eme gyengeséget, az elkövetkező tíz évben, nem fog hasonló előfordulni vele. Dasha elégedett lehet önmagával, hogy épp neki sikerült ezt kihoznia ebből a kemény emberből. A felajánlott italt visszautasítja a lány, amit Várkonyi magában elismerően jutalmaz, nem szeret pénzt pazarolni egy kis enyhe megingás miatt. Tetszik  neki beszélgetőtársa karakánsága, kicsit mintha fiatal önmagát látná, persze, ha a nemek különbözőségétől eltekint. Szigorúan magában el is mosolyodik, de kívülről nem látszik ismét semmi. Az a bizonyos kényes kérdés is kicsúszik a száján, amit kizárólag a lánya miatt muszáj feltennie. Megkönnyebbül a pozitív válaszon, aztán rögtön közli is az elvárásait.
- Természetesen azt szeretném, hogy Keiko is tudjon róla. Nem tenne jót, az amúgy is ingatag kapcsolatunknak, ha titkolóznék előtte. - Ezt a gerincességet! Már-már szobrot is állíthatnánk neki, ám a háttérben az is motoszkál benne, hogy a tudat, miszerint Keiko állandóan figyelő szemeket, füleket tudhat a hátában, méghozzá a barátnője személyében, vissza fogja tartani attól, hogy butaságokat kövessen el. Várkonyi a legnagyobb butaság kategóriát a fiúzásra sütötte rá. Túl korainak tartja, és valószínűleg, ez nem fog változni, legyen bár Keiko akár hány éves. A pasizás nem kívánatos dolog, elveszi az időt a tanulástól és egyéb fontosabb dolgoktól, ráadásul ez az a terület, amibe a lánya biztosan nem avatja majd bele, így szüksége van Dashára, hogy híreket kapjon.
- Ha fiú bukkanna fel a láthatáron, kérlek azonnal szólj nekem! És most mondd meg nekem, mit kívánsz ezért cserébe? - A férfi elvei szerint senki nem tesz neki szívességet a két szép szeméért, hiszen ő sem tenné, na meg az sem elhanyagolandó szempont, hogy ha üzleti szintre helyezik a projektet, lesz alapja számon kérni a munkát is Dashán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 13. 10:39 | Link

Várkonyi Zoltán
Nekem tetszik az ötlet.  Wink

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy találkozok Keiko apjával, azt meg végkép nem, hogy szívességet kér tőlem. Sokan tehernek éreznék a helyzetet, amiben akkor voltam, de én nem. Őrültem, hogy hasznos lehetek, mindig is szerettem segíteni másoknak.
Beleegyeztem, hogy ha látok valami gyanúsat Keikon, akkor szólni fogok az apjának. Igazából még nem nagyon értettem, hogy mit ért az alatt, hogy „gyanús”, de sejtettem, hogy el fogja árulni és kicsit jobban belemegy a témába.
Én úgy képzeltem el ezt az egészet, hogy erről Keikonak nem kéne tudnia, de Zoltánnak más elképzelései voltak. Azt mondta, hogy jó lenne, ha elmondanánk Keikonak. Megkönnyebbültem kicsit, bár ez újabb problémákhoz is vezethet. Ha Keiko nem tudna erről, akkor nekem és valószínűleg az apjának is rossz érzés lenne a titkolózás. Viszont ha elmondom neki, hogy én időnként beszámolok egyes dolgairól az édesapjának, akkor lehet kiakadna és kerülne engem. Márpedig én a barátságunkat nem szeretném veszélyeztetni.
- Tényleg jobb, ha nem titkolózunk előtte. – Kis szünet- De félek, ha elmondom neki ezt, akkor ki fog akadni és kerülni fog.
- Biztos ezt akarom? Mondjuk az apja fontosabb egy lánynak, mint a barátnője. Az apa örökké a szülője marad, míg a barátai változhatnak. Én nagyon nem szerettem volna elveszíteni a barátnőmet, de Keiko érdekében elvállaltam ezt a feladatot, hogy neki jó legyen a jövőben.
Közben jöttek, mentek a vásárlók. A cukrászdában felszabadult pár hely, nem mintha ez minket érintett volna. Megettem a tortám maradék részét is. Az utolsó falat után a megtöröltem a szalvétával a számat. Nem éreztem csokisnak, de ez a mozdulat már megszokás volt.
Egy nagyon aranyos témára terelődött a szó, mégpedig a fiúkra. Elmosolyodtam erre, de igyekeztem magam tartani a nevetést. Hát igen, abba a bizonyos korba értünk és ezt férfi is tudta.
Megkérdezte, hogy mit szeretnék cserébe. Elgondolkoztam, de nem tudtam mit mondani. Semmire sincs szükségem. Aztán továbbpörgettem az agyam és belegondoltam, hogy ha mondanék neki valamit, akkor az egy átlagos szívességkérés fölé helyezné a mi kis megállapodásunkat. Vagyis akkor már-már munka lenne ez számomra. Előjött a rellonos énem. Nem leszek a szolgája, még akkor sem, ha ő a felnőtt és én a tinédzser. Ő kért tőlem valamit, így legalább amolyan adósom lesz a későbbiekben is. Nem mintha lett volna bármilyen tervem, de bármikor jól jöhet egy ilyen.
- Nem kérek semmit cserébe.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. szeptember 13. 10:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alex Johanson
INAKTÍV


screamer
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 31
Írta: 2014. szeptember 14. 18:01 | Link

Podmaniczky Anna



Szerencsére nem maradnak örökre a szabadban és nem válnak az eső áldozataivá. Legalábbis nem sokáig, mert Alex megkönnyíti a helyzetet egy kis piromágia segítségével. Nem mintha őt annyira zavarná a látvány, ami elé tárulkozik, csak kicsit kellemetlen egy kulturált helyiségben bőrig ázva mutatkozni, a hölgynek ráadásul összevissza, rendezetlen, kócos hajjal. És fontos hangsúlyozni, hogy  Alexet ez sem zavarja, csak hát az illem, meg a jó modor... Aminek jegyében sikerült felnevelni több-kevesebb sikerrel.
Anna nagy nehezen beleegyezik abba, hogy nem kell fizetnie Alexnek azért, hogy foglalkozzon vele. Főleg, hogy nincs erről képesítése és nem egy tanórához, de még nem is magánórához hasonlítana. Kötetlen, laza, zenélgetős, éneklős mulatozás. A szórakozás a lényeg; mindig úgy gondolta, úgy a legjobb tanulni valamit, ha élvezi az ember. Az meg a másik, hogy annyira nem is érdekli a tanítás, inkább csak Annával szeretne találkozni; csak mosolyog a lány beleegyezésére, nem fűz hozzá semmit a témához.
- Köszönöm - enged meg ismét egy mosolyt a lány felajánlására. Bár fogalma sincs, hogy egy 17 éves lány miben tud neki segíteni, de ezt inkább megtartja magában. Viszont tovább is vezeti egy kicsit az észrevételt arrafelé, hogy mégis hogyan tetszhet neki egy olyan lánya, aki 6 évvel fiatalabb nála. Nem tudja, hogy most szégyellje magát, vagy mi legyen. Szóval inkább nem tesz semmit, az a legegyszerűbb.
- Aha. Hát ja, én kifejezetten szeretek itt lakni - mond egy rövid véleményt, aztán Anna rá is kérdez, hogy milyen jó helyek vannak itt. SZóval összeszedi a gondolatait, aztán el is kezdni mondani, ami szerinte kihagyhatatlan.
- Hát nekem a csárda a kedvencem; éjszakánként jó kaland lehet a temető, vagy a kísértetház - ennyi jut most eszébe, aztán még hozzátesz valamit.
- Meg persze én is bármikor szívesen látlak - ez aztán igen. Még mindig nem tudja, hogy mit kéne csinálnia, meg hogyan.
Megérkezik Anna forrócsokija, meg Alex teája, bele is kortyol, majd amikor visszateszi az asztalra, kénytelen nevetni egyet.
- Az orrod - ennyit tud mondani nevetve, majd megmutatja a sajátján, hogy merre is lehet pontosan a turpisság, csak ugye a lányén. Nem akar oda nyúlni, még zaklatásnak venné. Biztosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. szeptember 14. 21:35 | Link

°Alex Johansonnak

*A teaházban azért jóval melegebb van, mint odakinn, az esőben. Alex pedig használva erejét teljesen megszárítja mindkettejüket, így hát Anna már nem érzi magát olyan kellemetlenül, ugyanis borzasztóan zavarta, hogy a ruhája teljesen rátapadt a testére, ezt nem igazán díjazta. Persze erről csakis az időjárás tehetett.
Időközben leadják rendelésüket, s megbeszélik, hogy a lányka mehet Alexhez gyakorolni, hiszen van mit fejleszteni a hangján. Azért nehezen, de csak beleegyezik abba, hogy pénz nélkül fog járkálni Alexhez. Azért egyből kipattant az agyából egymillió ötlet. Legfeljebb kisebb ajándékokkal fogja elhalmozni, mint például saját gyártású sütemény, vagy csokoládé, és egyéb apróságok, ezeket mindenképp megérdemli a férfi.
Közben Anna megkérdez egy-két dolgot, amiről szeretne többet tudni. Alex azt is elárulja ám, hogy szeret itt lakni, tehát valószínűleg elég nyugodt kis falu lehet, egészen bejön ez Annának. Egy-két rakoncátlan tincset megpróbál szépen elintézni, amíg Alex elmondja, hogy mik azok a helyek, ahová muszáj a lánykának ellátogatnia.*
 - Ehh... - *nyög egyet.* - Azt hiszem ezekre a helyekre egyedül nem mernék ellátogatni - *nevet fel. Majd legfeljebb szól Ádinak, hogy kísérje el, ha már a srác ennyire ajánlotta a csárdát, meg a többit. Mondjuk éjszaka biztosan nem fog a Kísértetházban, vagy a Temetőben mászkálni. Ijedős lány ám Anna, szóval talán nem ezek a legideálisabb helyszínek a leányzó számára.*
 - Ó, köszönöm - *ennyit bök ki. Kicsit váratlanul érte a srác kijelentése, de titkon állatian örült neki. Jujj.
A pincér meghozza a kért cuccokat. Miután Anna megfújta a forrócsokit, belekortyol, ám az orrán ragad egy kis tejszínhab. Erre Alex hívja fel nevetgélés közben a figyelmét. Érdekes módon nem vörösödik el a leányzó, a sráccal együtt kacag, s leszedi az orráról a tejszínhabot, majd lenyalja az ujjáról. Beleharap a muffinba, s megállapítja, hogy baromi finom.*
 - Melyik házban laksz? Mert ha majd megyek hozzád gyakorolni, akkor nem szeretnék minden egyes házikóba bekopogni - *gyorsan magyarázza meg a dolgot, mielőtt még félreértené Alex. Aztán lehet, hogy a végén nem csak énekelgetni ugrik fel... csak simán beszélgetni, meg ilyenek. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alex Johanson
INAKTÍV


screamer
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 31
Írta: 2014. szeptember 15. 22:33 | Link

Podmaniczky Anna



Idő közben Alex arra a következtetésre jut, hogy egészen jól alakul ez a nap; nem pont erre számított. Úgy indult el a tavacska felé, hogy majd leül a fűbe és kiszellőzteti a fejét, meg elgondolkodik, hogy mihez is kezdjen most magával. Ehhez képest a cukrászdában ül Annával és túlságosan is gyorsan telik az idő. Énekelgetésből nem igazán tud megélni, a szülei pénzéből meg már nincs pofája élni. Bármilyen szemszögből nézi a dolgot: munkát kell találnia. Nem bánkódik miatta, szereti, ha zsúfoltak a mindennapjai- ő az ilyen ritka emberek közé tartozik.
- Ha azon múlik, akkor... - kezd bele mondandójába egy kis sóhajtással. Nem tudja, hogy jól van-e így a dolog.
- Szívesen veled tartok valamikor - végül csak sikerül kinyögni. Azért nem esett olyan nehezére, kicsit sem játssza a hattyúk halálát.
Csak mosolyog, amikor a lány megköszöni az esetleges meghívást hozzá, amit még mindig nem tud, hogy jól tett-e, hogy meglépte. Na mindegy, változtatni már nem tud, de ha belegondol, akkor igazából nem is akar. Nem akar minden döntése előtt és után azon rágódni, hogy na vajon ez most jó lesz-e így?- és társai. Eldöntötte, hogy ez már nem érdekli, na nem mintha felelőtlen és könnyelmű lenne a továbbiakban.
Kis témaváltás, a háza. Megvakarja a homlokát, aztán megszólal, miután kortyol egyet az igencsak finomra sikerült, gőzölgő teájából.
- A Macskabagoly utczában - mondja egy kis mosollyal, közben kinéz az ablakon. AZ eső mintha egy kicsit visszafogottabban, de azért esik; legalább nem szakad. Ha az ember nagyon fülel bent, akkor hallhatja, ahogy pattannak a cseppek egymás után jó nagy sebességgel az utcán. Nincs bent sok ember, ezért nem nyomja el a beszélgetők zaja. Kisebb csoportok vannak körülöttük, de nincs telt ház, korántsem.
- Majd együtt megyünk, és akkor nem kell keresgélned - újabb mosoly, aztán egy kis gondolkodás után ismét megszólal.
- Mesélj valamit magadról - csak a kíváncsiság. Ha a lány visszakérdez, akkor ő is mesél, de elsősorban most Anna történetét szeretné hallani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. szeptember 16. 20:08 | Link

Lora
-vizsgaidőszak utáni szünet-


Már meg volt bolondulva a négy fal között. Muszáj volt kimozdulnia valahova, ahol lehetőleg társaságban van. A vizsgaidőszak alatt nem tudott volna, és nem is lehetett lemenni a faluba, de most végre volt ideje és lehetősége is rá.
Nem akart kiöltözni, ezért csak egy egyszerű pulcsit vett fel a kedvenc nadrágjával és az új indiános csizmájával. Elrakott még egy palack vizet és a fényképezőgépét, amihez szerencsére még volt papírja, és elindult lefelé a lépcsőn. Útközben még gyorsan összefogta hosszú szőke haját, mert minél hosszabb volt, annál jobban idegesítette a lányt. Gyorsan leszaladt a lépcsőn, kivételesen anélkül, hogy összetörte volna magát és már a Bejárati csarnokban is volt. Egyedül sétált le a faluba, hallgatva a csendet,a mi már az agyára ment. Egy kis hangzavart akart, és társaságot. Ment amerre a lába vitte, és úgy csinált, mintha tudná hova megy. Úgy gondolta, hogy az első hely ahova betér nem lehet rosszabb mint a szobája vagy a könyvtár, ami kong a csendtől és még pisszenni sem szabad.
Oldalra fordult és meg is látta, hogy hova fog bemenni. Eddig még csak egyszer volt itt, és ideje volt az ismétlésnek. Így hát belépett az ajtón, mire halk csilingelés hallatszott. Odaköszönt az eridonos lánynak aki a pult mögött állt éppen, és keresett magának egy üres helyet.
Nem sokan voltak bent, igazából ilyenkor még mindenki otthon van a szüleivel. Neki nem érte meg hazautaznia, nem várta volna senki, így hát a kastélyban töltötte a szünetet, de sajnos nem sokan maradtak. Bár még így is reménykedett benne, hogy összefut egy ismerőssel, vagy barátságos ismeretlennel. Odament a pulthoz és kért magának egy teát. Hamarosan már a forró cseresznyeteáját szürcsölgette, miközben az utcán járókat nézte.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2014. szeptember 16. 20:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 17. 16:13 | Link

Nedra

Vége a vizsgáknak, mindenki fellélegezhet. Laura Walters, mindenki Lorája fáradtan ébredt első szabad, tanulás mentes napján. Nem utazott haza, mert a szülei dolgoznak, a húga a nagyiknál, Zach pedig Angliába ment egy auror képzőbe tanulni. Persze mehetett volna a nagyszüleihez, de úgy gondolta nem terheli vele őket, hisz eljárt felettük az idő, különben is annyi felfedezetlen hely van a kastélyban és a faluban… Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Öltözködés fél óra, nem tehetett róla ,de soha nem tudott dönteni, ha ruhákról van szó. Végül  egy kék pólót vett fel, egy kék halász nadrágot, és egy kék kardigánt. Miután a végére járt öltözködési  problémájának kifésülte enyhén hullámos haját és indult reggelizni. Miután megevett egy tükörtojást pirítóssal és egy pohár alma levet, az a furcsa ötlete támadt, hogy lemegy a faluba. Bogolykő egy igazán szimpatikus falucska volt számára. Elindult a még néptelen utcákon amit jól tudta, hogy maximum egy óra elteltével elözönlik a kastélyban maradt diákok, vagy a falucska lakosai. Nem sokszor járt itt talán kétszer, így tehát sok felfedezésre váró dolog volt itt számára. Ment a macskaköves utcán, tetszése szerint néha letért egy-egy kisebb utcában, aztán úgy tíz per bolyongás után egy számára ismerős utcába ért. Az egyik ház falán nagy nyomtatott betűkkel kiírva : Fő utcza. Végig haladt az utca mentén, egy csábító épület előtt egyszer csak megállt. Czukorvarázs Cukrászda olvasta magában a feliratot, már csak a látványtól is összefutott a nyál a szájában. Az ajtóhoz lépett, lenyomta a kilincset és belépett a cukrászdába, körül nézett és látta, hogy a falat régi képek díszítik. A  pulthoz sétált és kért egy extra csokis ét csoki tortát az eladótól és egy szabad helyet keresve nézet szét . Ekkor meglátott egy ismerősnek tűnő lányt, oda sétált hozzá.
-Szia ne haragudj, szabad ez a hely?- Kérdezte félénken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 19. 23:43 | Link

Moondance Williams


Végre egy szabadnap! Nagyon örül neki, hiszen mióta itt él csak hajnalban és késő éjjel látta csak a falut, ami az ő fiatalsága óta rengeteget változott már, így nem ártana, ha napközben is látná. Ma nincsenek ügyfelei, ügyesen kijátszotta a kártyáit. Igaz Mina iskolában van koraestig, mindenféle különfoglalkozáson. Nem is baj, a lánya olyan boldogan csinál mindent, hogy nem akarja elvenni a kedvét tőle azzal, hogy hiányolja és agyonölelgeti. Örül, hogy reggel találkoztak, és este is együtt lehetnek. Az új tanévben talán más lesz majd a helyzet, már ha az igazgató úr pozitívan értékeli a pályázatát, és ha jól szerepelt akkor talán megoldódik a dolog ezen része is.
 A mai napot rendezkedésre szánta. Végre kipakolt minden dobozból, utazótáskából, végre az egész ház úgy néz ki, mint amiben laknak is. Az ő szobája is rendezett, ha valamit fel akar húzni, meg is találja, ami nem egy utolsó szempont. Ezen kívül, ha bárki betéved hozzájuk, végre nyugodtan körbevezetheti a házon, nem kell attól félnie, hogy a vendége a nappaliban például eltöri a lábát, vagy Mina szobájába menet, a lépcsőn valami miatt a nyakát szegi.
Egyetlen egy dolog hiányzik már a teljes élethez, hogy ételt tegyen az asztalra. Napok óta reggeliző pelyheket, pattogatott kukoricát és sajtos zsemlét esznek, ami nem kifejezetten a változatos és kiegyensúlyozott táplálkozásról árulkodik, így hát – ha már egyszer mindent kipakol és megtalálta -, felvette a kedvenc zöld ruháját, hozzá egy cipővel, és egy vékony, de mégis kellemes melegséget adó fekete kabátkával, hiszen bármikor eleredhet az eső.
A boltokat sorra járva szerezte be azokat, amikre szükségük volt, ezen kívül a tanszerboltba is betért, hogy néhány íróeszközt, füzetet és lapot szerezzen, mert ebből igencsak kifogyott, és még sütit, sőt egy beköltözést megünneplő tortát is rendelt. Ezekre ugyan várnia kell egy kicsit, így a nagy pakkokkal besorolt egy ablak melletti boxba, tejeskávét és két pogácsát rendelt, amiket a kislány, aki épp diákmunkában van itt, még melegen hozott ki. Így nem olyan rossz várakozni, közben az Edictum egy lenti példányát is megkaparintotta, így már van mit olvasnia is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 20. 07:32 | Link

Dr. Mácsai Zója

Végre vége a vizsgáknak. A legtöbből szerencsére kiválót kaptam, így megnyugodhatok én is meg anya is. Folyton ezért rágja a fülem, hogy tanuljak. Pfff… mintha itt túl sok mindent lehetne csinálni a tanuláson kívül. Mondjuk a kviddics edzések egész jók. Meg a színjátszó kör se rossz. De akkor is ezek iskolai tevékenységek. Egyedül Démon könnyíti meg a napjaimat. Lenézek a jól megtermett malamutra, aki nyugodtan sétál mellettem, bár a pórázt a derekam köré erősítem. Bármikor szükség lehet rá. Okos kutya, de még igen fiatal. Sose tudni mi jár a fejében. Ahogy sétálunk, az égre nézek. Kicsit borús az idő így jó hogy fölvettem a fekete bőrdzsekim, bár majd meg sülök benne. Alaszkában még a nyár is hűvösebb az itteni ősznél. Kíváncsi vagyok milyen telünk lesz. Páran megbámulnak a fekete ruházatom miatt, de engem nem igazán érdekel. Sose zavar mit gondolnak rólam mások. Olyan vagyok amilyen. Nem vagyok egy a sok közül. Ezért is utálom az iskolai egyenruhát is. Mindenki egyforma, véletlenül se lehessen megkülönböztetni a diákokat. Mondjuk ez valamilyen szinten jó dolog. De én akkor sem szeretem. Ahogy sétálunk, megakad szemem egy cukrászdán, és egyből éhesnek érzem magam. És amúgy is ritkán eszek mostanában édességet. Az ajtóhoz sétálok, és körbe nézek. Démon halkan nyüszög mert szeretne bemenni, és az ajtón se látom, hogy állatot tilos lenne bevinni. Ezért kinyitom az ajtót, és kutyám velem egyszerre lép be. Ismeri a szabályokat és jól viselkedik. Egy ablakhoz közeli asztalra intek mire oda meg és lefekszik az egyik szék mellé. Én meg addig a pultnál rendelek egy csokis sütit, meg forró kakaót, majd még kihozzák, leülök ahhoz az asztalhoz ahova kutyámat küldtem, majd az ablakon bámulok kifelé.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2014. szeptember 20. 17:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A randevú
Írta: 2014. szeptember 20. 22:12
| Link

Michelle

Hogy úriemberként fog viselkedni randevújuk végén, nemcsak, hogy komolyan, de egészen végérvényesnek gondolja. Nem hallgat majd kísértő suttogásnak, nem enged a szőke csábító erejének, és - ha úgy alakul - a búcsúcsók közben sem indulnak felfedezőútra kíváncsi ujjai. Megcáfolhatatlan kívánalommal bámulja a szemben ülő fiatal nő ajkait, ahogy azok hangokat formálnak, élettel töltik be a cukrászda kis zugát. Noel attól a pillanattól fogva szerelmes a Saint-Venant lányba, hogy meglátta őt a Rellon klubhelyiségében. Egyszerre látta őt betörhetetlennek, vadnak és törékenynek, aki ugyanúgy vár szíve tolvajára, arra a bizonyos hercegre, mint a korabeli lánykák mind. A fiú először könnyedén hessegette el érzelmekről árulkodó gondolatait, de könyvtárbeli találkozójukkor végleg elvesztette józan eszét. Cupido ide vagy oda, a rellonos számára onnantól kezdve minden Michelle-ről szólt, minden hangban a lányét kereste, s minden világos tincsben őt vélte felfedezni. Ha a sárkánylány elutasítóan viselkedett vele, nem szégyellt kívül-belül megtörni, ködlénnyé, egyszerűen semmivé foszlani. Noel attól a pillanattól kezdve szerelmes a Saint-Venant lányba, hogy először meghallotta nevetni, ahogy először látta kecses mozdulatait, ahogy először találkozott tekintetük. Az a szívdobbanásnyi idő elég volt ahhoz, hogy az Ombozi fiú megkérdőjelezhetetlenül letegye védjegyét a lányra. Neki ő kell, és átmegy érte tűzön-vízen, suhanó éveken, felbukkanó kalandorokon. Mert amit akar, az előbb vagy utóbb, de az övé lesz.
A kellemes hangulat egyetlen pillanat alatt válik feszültté, a fiatalok között elhaladó rózsaszín felhők helyét komor szavak veszik át. A fiú a találkozó legvégéig szerette volna elhúzni a javítóintézetről szóló pletykák témakörének szóba kerülését, ennek ellenére gyorsabban forróvá vált alatta a talaj, mint a tavalyi bájitaltan vizsgán. Nem hitte, hogy Michelle-t ennyire megviseli a hír, hogy ő esetleg elhagyja a kastélyt, arra pedig végképp nem számított, hogy csalódottságát a lány ilyen mértékben ki fogja mutatni előtte. Hitetlen-meglepettséggel nézi a szőke csacsogó száját, annak óvó szavai alatt szívét mintha vasmarokkal próbálnák meg összeroppantani. Nem hisz saját fülének, nem hisz a kedves szavaknak, és a düh, amit talán szíve kalimpálása idéz elő, nyomban lángra gyújtja ereit. Komoly önkontrollra van szüksége ahhoz, hogy asztal alatt ökölbeszoruló kezei ne gyulladjanak meg azonnal, s ő higgadt, sőt mi több, tökéletes randevúpartner látszatát keltse a másikban.
- Michelle, hidd el, akad néhány olyan problémám, amire itt nem találhatok megoldást - mondja elmosolyodva, bár ajkai megremegnek a gondolatra, hogy egyszer, talán nem is a távoli jövőben itt fogja hagyni ezt a lányt, és ki tudja mikor látja majd viszont. Tekintete az őt néző, gyönyörű, egyszerre rideg, s lágy szempárt keresi. Szeretné egy pillanatig csak egyszerűen fürkészni azokat a lélektükröket, melyeket olyan sokszor látott mar, ám még egyszer sem érezte, hogy elég lenne.
- Szeretem a szemeidet - fűzi hozzá előző gondolatmenetéhez, mintha ezzel akarná enyhíteni a lány lehetséges haragját, de bókjának valójában ehhez köze sincs. Csupán el kell mondania mindent, amíg lehetősége van rá, amíg együtt vannak, itt és most. Mert vannak dolgok, amik nem várhatnak tovább, amiket már rég el kellett volna mondania háztársnőjének. - És tudod, rosszul esik, hogy valaki másban is tüzet gyújtottál velük. Magamnak akarom őket, téged, a gondolataid, egész valód, mindene... az enyém kell, hogy legyél, mert... tessék?!
Az, hogy egyszerre beszél a prefektával nem éppen a legudvariasabb cselekedet részéről, ám igen hasznos húzás, tekintve, hogy félő, máskülönben nem lenne elég bátorsága nekirugaszkodni ezeknek a számára valóban nagy szavaknak. Michelle igazi bombázó, vadóc, elérhetetlen magaslat, amihez Noel úgy érzi sohasem érhet egészen fel. Legfeljebb valahonnan a mélyből csodálhatja - ha szerencsés - egy életen keresztül.
- De hát miért szeretsz te... pont engem? - kérdezi meghökkenve, kezeit időközben az asztal lapjára téve. Testével előredől, minden apró kis sejtjével a lányra koncentrál. Michelle többi, egyébként életbevágóan fontos szavait könnyedén engedi el füle mellett, így azok helyett csak és mindent kizáróan a totális lehetetlenségre figyel: szereti őt ez a nőszemély, a rohadt életbe is, őt szereti. Aztán elmosolyodik, lassan felegyenesedik ültő helyéből, és a sárkánylányhoz lépve mindkét lábával térdreereszkedik előtte, hogy aztán értetlenül rázva fejét húzódjon annak ajkai közelébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. szeptember 20. 22:33 | Link

Alex

*Anna csíp egy kis darabot a muffinjából, majd a szájához emeli, s végül bekapja. Igazán ízletesnek találja, s ha tehetné már be is tűrné az egész süteményt, ám Alex előtt nem akar disznó módjára enni, hatalmas illetlenség lenne, és nem akarja, hogy bármi rosszat gondoljon róla a srác. Tehát lassan eszegeti a finomságot.
Közben Alex beszélni kezd, ám egy pillanatra elhallgat. Anna azt vette észre, hogy a fiú mintha zavarban lenne, legalábbis gyakran megáll a mondatainál, néha még habozik is, vagy pusztán végiggondolja mit is akar kinyögni. Mindenesetre a lányka aranyosnak tartja.*
 - Oh, - *szólal meg* - Ez remek lenne.
*Az asztalra könyököl és kezén megtámasztja arcát, s nagy gyönyörű barna szemeit a srácra ereszti. Annak ellenére, hogy kissé ijesztő a külseje elég rendes Alex, sőt. Ingyen énekelni tanulhat nála, felajánlotta, hogy bármikor meglátogathatja, elmenne vele sétálni... Ajkaiba harap. Maradjunk annyiban, hogy egy normális férfival van dolga. Aminek csak örülni lehet.*
 - Rendicsek, Macskabagoly utca... - *elismételi ezt az érdekes utcanevet. Állati jól szórakozik ezeken az elnevezéseken. Madárfészek, Hullócsillag kviddicsbolt és még lehetne sorolni. Milyen fantáziadús nevek, nem igaz? Kortyol még egyet a forrócsokiból és hallgatja a srácot. Csakhogy most Annén a sor, ugyanis Alex arra kéri, hogy meséljen magáról.*
 - Hűűűű... *megvakarja a tarkóját.* - Hát akkor nézzük - *kezd bele.* - Podmaniczky Anna a becsületes nevem, 17 éves vagyok, van három testvérem, a bátyám, Ádám pedig itt tanul az iskolában. Erm... Szeretem a könyveket, a zenét, a cicákat... Pocsékul rajzolok. A színes ruhákért odavagyok, és ha szomorú vagyok nutellával jókedvre lehet deríteni. Azt hiszem egyelőre ennyi elég is lesz - *felnevet.*
Talán még túl sokat is mondott? Neeem, pont elegendőt beszélt, és egyébként is hirtelen ennyi jutott eszébe. Sóhajt egyet, majd kinéz az ablakon. A vihar egészen lecsendesedett, alig esik az eső, itt az ideje visszamenni a kastélyba.*
 - Figyelj, nekem mennem kell, de köszönöm ezt a délutánt csodás volt - *mondja, azzal feláll. Gyorsan kifizeti amit ki kell, majd megragadja gitárját és odalép a sráchoz.* - Hamarosan jelentkezem - *eztán megpuszilná Alexot, de azt még nem szabad, így hát int neki egyet, s lelécel. Útközben végig a fiú mászkál a fejében. És az a sok tetkó...*

/Köszönöm a játékot!/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 22. 00:27 | Link

Dasha Fresmoon
/nincs mentségem/

Elgondolkodtató Dasha érvelése, ezért el is gondolkodik rajta egy pillanatig. Valószínűleg tényleg az történne, hogy Keiko bizalma megdőlne, ami a barátnőjét illeti, és ezzel talán több rosszat csinálnak, mint amennyi jó származna belőle. Ki kell találnia valamit Zoltánnak ahhoz, hogy lánya barátsága is megmaradjon, de az információ se vesszen el. Várkonyi egyre biztosabb benne, hogy Keiko fiú ügyeit nem fogja mástól, csak Dashától megtudni, és ez olyan fontos infó, amiről nem mondhat le, hiszen az egész életét tönkre teheti egyetlen rossz döntés. Ő már csak tudja...
- Igazad van - mondja végül, hosszas agyalás után. - De azt ugye megérted, hogy nem hagyhatom, hogy ellenőrzésem nélkül történjenek a dolgok. Azt kérem, mindaddig ne beszélj vele erről, amíg én fel nem készítem és el nem mondom neki, mi a helyzet. Majd úgy alakítom a dolgokat, hogy ne legyen neked kellemetlen, mert akkor nem érek célt. - Nem is Dasha miatt aggódik, egyedül csakis amiatt, hogy csődöt mond a nevelési elmélete, nem válik soha gyakorlattá, és beigazolódik Keiko anyjának jövendölése, miszerint ő nem alkalmas apának. Ezt nem bírná elviselni, nem történhet meg, de ha mégis valami úton-módon így lenne, érezze, mondhassa, hogy ő mindent megtett. Néhányan elmennek a boltból, Dasha is befejezi a sütizést, Zoltánnak is ideje mennie. Lehet, hogy gyermeke már várja a megbeszélt helyen és most azért fog elmenni, mert ő nem lesz ott. Csak sóhajt egyet, mikor beszélgető társa kijelenti, hogy nem kér fizetséget, de aztán végülis napirendre tér felette, legalább nem kerül pénzébe az információ.
- Legyen, ahogy gondolod, de számítok rád, a segítségedre, és csak Keiko miatt is, remélem, hogy bízhatom benned. - Még meghallgatja az esetleges választ, aztán összehajtogatja az újságját, elköszön és kilép a cukrászda ajtaján.

/Köszönöm a játékot/
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. szeptember 22. 00:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 28. 12:38 | Link

Moondance

Olyan jól sikerült ez a pogácsa, hogy muszáj még egyet kérnie belőle. Éppen felkelne, amikor egy kutya elsétál mellette. Valószínűleg nem most van itt először, vagy igen jól nevelt, mivel gazdája nélkül egy székhez megy, és le is pihen mellé. Nem nagyon firtatja a dolgot, ismeri a tulajdonost, Verocska mindig olyan volt, aki a föld felett három méterrel lebeg. A vicces, hogy van bennük egy közös dolog, nevezetese, hogy az első férjük ugyanaz a Szendrődy – Nagy Áron nevezetű úriember. Ám míg Zójának az első, addig reméljük Verocsnak az egyetlen férje lesz, hiszen igazán szépek együtt, és a gyerekeikkel is nagyon jól bánnak.  
Felkelve nyugodtan hagyja ott a cuccait, hiszen Bogolyfalva egy igen kis hely, azt is tudják már rég a falu végén, hogy megvakarni készülsz az orrod, akkor az milyen gyorsan körbejárna, hogy valaki kiemelt valamit egy másik ember táskájából. Két újabb pogácsát kr, rá se jött, hogy milyen éhes, amíg le nem csípett egy falatot az első gőzölgő pogiból. Hozzá természetesen még egy bögre tejeskávét kér, jó sok tejszínhabbal. Reméli, hogy a tulaj is felbukkan amíg itt van, szívesen elmenne kisgyerek nézőbe, hiszen imádja a gyerekeket.
Visszasétálva megpillantja a kutyus gazdáját is, aki előtte állt a sorba, és most ül le oda, ahol az állat pihen. Halvány mosollyal mászik vissza a maga boxába, hogy az újságot lapozva várakozzon a pogácsájára, és néha visszaintsen a rá köszönőknek, mint például a széles mosollyal közlekedő Kriszta és Balázs párosra, akik úgy rohangálnak ma egész nap kéz a kézben, mint a mérgezett egerek.
Nem ritka, hogy így vannak, csak általában nem szoktak rohangálni, ők azok az andalgós páros. Kicsit irigykedik is a legjobb barátnőjére, hogy olyan szerencsében van része, hogy összeköthette az életét azzal, akit szeret. Neki is megvolt az esélye, ám mégis elszúrta, és azóta se jött rendbe a dolog, ezt bizonyítja, hogy harminc éves korára két váláson, két majdnem házasságon és egy házasságon kívüli gyereken van túl, ami nem túl fényes arány. Egy apró sóhajjal fordul vissza az újság felé, hogy a következő oldalt is áttanulmányozza, mire végre megérkezik a pogácsája, amit kedves mosollyal megköszön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 28. 14:30 | Link

Dr. Mácsai Zója

Miután megrendelem, amit szeretnék, visszaindulok a helyemre, de mikor megfordulok, majdnem bele ütközöm egy hölgybe.
- Elnézést. – mondom, halkan majd oda megyek ahova Démont küldtem. Leülök és várom a kekszet és a kakaót. Nem tehetek róla. A friss keksz és a forró kakaó a gyengém. Otthon a nagyi sokat sütött, főzött és imádom az ő csokis kekszét. Ahogy kihozzák a rendelésemet Démon izgatottan szimatolni kezd, de nem tesz mást csak felül és vár. Csak elmosolyodom, majd zsebemből elő veszek egy zacskót. – Jól van Démon. Lássuk mennyire vagy türelmes. – mondom és a zacskóból elő veszek egy kutyakekszet. – Várj! – szólok rá és az orrára teszem. Teljesen nyugodtan és egyenesen ül és türelmesen vár a parancsomra. – Jó kutya maradj így. – mondom és kezembe veszem a csészémet.  Bele kortyolok az édes kakaóba, és figyelem a kutyuskám reakcióit. Hihetetlen mennyit fejlődött a fegyelme fél év alatt. Pedig nemrég még arra sem lehetett rávenni, hogy nyugton maradjon.Jól van, vedd! – szólok, mire megmozdítja buksiját és röptében elkapja a falatot.  - Jó kutya. – simogatom meg mire visszafekszik az eredeti helyére.Miután Démon lenyugszik és kényelmesen elhelyezkedik, a hátam mögé nézek. Kicsit meglepődöm, hogy valaki ül a mögöttem lévő asztalnál.
- Bocsánat, remélem, nem zavarjuk. Lehet kicsit hangosak voltunk. – mondom. Na, igen. Az ember nem azért egy ilyen helyre hogy kicsit pihenjen, vagy rendeljen valami finomat. Nem azért hogy, egy flúgos fruskát hallgassa, ahogy a kutyáját idomítja.

Utoljára módosította:Moondance Williams, 2014. október 1. 16:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 5. 23:22 | Link

Moondance

- Az én hibám is.
Elvégre nem történt semmilyen baleset, és ha mégis történt volna, abban a kivételes helyzetben vannak, hogy nyilván mások, akiknél van pálca, vagy maga a lány is a segítségükre lettek volna, így aztán az ilyen apróságoktól könnyedén el tud tekinteni. Különben is, a pogácsa és a tejeskávé egy pillanat alatt elfelejtik minden búját. Egészségtelenül sok kávét iszik, évek óta mintha pótolni akarná azt a pár hónapot, amit nem kávéval élt, hiszen onnantól, hogy megtudta, terhes, addig, amíg Mina meg nem született, becsületére legyen mondva, egyetlen káros szenvedélyének se hódolt. Mina pedig nem lett semminek a függője, ami nem rossz, hiszen az anyja számos rossz szokásnak hódol vagy hódolt, így ha minden jól megy, egyetlen gyermeke ennél jobb életet él majd.
Mosolyogva pillant fel a kutyájával játszó lányra. Igazán okos és szófogadó kutya, aztán figyelmét visszafordítja a betűk felé, és feljegyez néhány elintézendőt, melyek még nem szerepelnek benne, de ismét fel kell pillantania, mert a lány megszóltja. Kedves mosollyal rázza meg a fejét, miközben leteszi a kezében tartott bögrét. Már el is feledkezett róla, de már érti, miért fáj annyira az ujja.
- Nem, egyáltalán nem. Van egy kb. ilyen magas tizenhárom éves, roppant érdeklődő lányom.
Mina magasságának megfelelően emeli a kezét. A lányka minden nap egyre nagyobb és nagyobb, így aztán mostanában egyre jobban odafigyel már arra is, hogy mit és hogyan kérdez. Mindig is őszinte volt vele, tudja, hogy  a lány nagyon empatikusan viseltetik a stílusa és a közlendője iránt, amiért nagyon hálás, de mivel idősödik, oda kell figyelnie már.
-  A zaj a hétköznapjaim része. Meg aztán a tanítás során se feltételezem, hogy a diákok majd csendben ülnek.
Sőt, az lenne csak az igazán kínos, ha így tennének. Persze ne ordítsanak egész nap, de legyen nyílt és kommunikatív a társaság, mert ő is azzal tud inkább tenni valamit, ha nyíltan közelednek felé. A zárkózott emberek olyan kihívást jelentenek, melyeket inkább a rendelőben old meg, nem órán, elvéve a lehetőséget a többiektől.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 7. 14:02 | Link

Dr. Mácsai Zója

Szerencsére a mögöttem ülő hölgy nagyon megértő és állítólag nem is zavarja, hogy én a kutyámmal játszom. Szerencsére elé sok ilyen megértő emberrel találkozom, így nyugodt lehetek.  – Biztos kedves lány. Tizenhárom éves? Akkor most kezdi az iskolát? – kérdezem tőle, bár most is sok új érkezett. Kicsit elgondolkodom az első napomon, ami igazán félelmetes volt legalább is számomra. Féltem, hogy nem fogok tudni beilleszkedni. De szerencsére minden másképp történt.
- Szóval maga itt tanít a suliban? És Mit? Mert még szerintem nem találkoztunk. – gondolkodom, hangosan majd észbe kapok. – Bocsánat, még be sem mutatkoztam. Moondance Williams vagyok, második évfolyam, levita ház. - mondom, hogy bemutatkozzak. – Ő pedig Démon. – mutatom be kutyámat is, aki jólesően szunyókál az asztal alatt. Nem zavartatja magát, mert nem érzi veszélyben magát. Teljesen megszokta, már a falut és a sulit is, így semmi probléma nincs vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 14. 07:04 | Link

Moondance

- Igen, a Levitában.
Igaz ő személy szerint sokkal jobban örült volna, ha a gyereke vár még ezzel egy évet, de hát túl jól sikerült az év végi tesztje, és Kriszta is azt mondta, hogy iskolában lenne a gyerek helye. Kicsit azonban tart tőle, hogy ez azt is jelenti, hogy túl hamar fel fog nőni. Jönnek a lány életébe a szerelmek, a megbántások, az emberek, akikkel nem biztos, hogy barátkoznia kellene. Sok minden, és tart tőle, hogy ehhez viszont még fiatal, hiszen ő se volt éppen rákészülve mindenre, még majdnem húsz évesen se, pedig jó lett volna, ha nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy végül alakultak.
- Csak most kezdtem, önismeret tanár vagyok, illetve iskolapszichológus. Az évnyitóra csak kis késéssel értem oda.
- Örvendek Moondance, és Démon.
A kutya jól elvan az asztal alatt, így inkább a lány felé fordul ismét, hogy vele beszélgessen, nem akarja a kutyát megzavarni szunyókálásában.
- Levita? Akkor egy házba jársz a lányommal. Régen én is Levitás voltam. Milyen a ház? Azt hallottam a vezetősége igen jó.
Persze még csak egyszer találkozott a házvezetéssel, amikor szóba került, hogy Mina már tizenhárom évesen elkezdené az iskolát, illetve, hogy két, sőt igazság szerint háromlaki lenne, mivel olykor az apjánál, Pesten is felbukkanna. Akkor még folyamatban volt a bírósági papírok intézése, azóta ez a rész is sikeresen lezárult és Mina most már teljes értékűen az apja családjának is tagja, hiszen Dwayne-nek ez nagyon fontos.
- És milyen az iskola eddig, hogy tetszik? Nyugodtan átülhettek ide, akkor könnyebben tudunk beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 26. 08:40 | Link

Dr. Mácsai Zója

Figyelmesen hallgatom, amit mond, és érdekesnek tartom. Lehet majd el látogatok az egyik órára. Mikor azt mondja, átülhetünk. kapok az alkalmon, mert már kezdett görcsbe állni a nyakam így fogom a forró kakaót és vele szemben foglalok helyet. Majd Démon is követ. Mint jól nevelt ’’ úriember ” Leül a doktornővel szemben és felemeli egyik mancsács mintha integetne. – Ő így üdvözöl másokat. Sokáig tartott erre megtanítani. Kicsit hebrencs még. – mondom mosolyogva. – Az iskola amúgy szuper. Szerencsére a vizsgák is egész könnyűek voltak. Mondjuk már meg is volt az első büntetésem. Sajna hajnalban rajta kaptak hogy a játszótéren lógok. – vakarom a tarkómat, és persze nem buktam volna le ha nincs Adél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed