36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 11. 12:58 | Link

Királylány Szombat Anna után szabadon. Smiley

Nyilvánvalóvá válik, hogy már nem a mézes latte, és a forró csokoládéval töltött muffinokon van a hangsúly, és bár lehet, hogy sosem volt rajtuk, éppen csak jól jött valami, ami mellett beszélgethetnek, és kiteríthetik kártyáikat egymás előtt. Noel vesztesként ül az asztalnál, egészen kudarcként éli meg a mai estét, és nem tudja hogyan folytathatnák ezt így tovább. Talán ő az, akivel nehezebb, és ő az, aki nem tudja elképzelni magát egy normális mederben folyó kapcsolatban. A lány valószínűleg nem ilyen udvarlót képzelt el magának kislány korában, ha a rellonost egyáltalán nevezhetjük annak. Halvány sóhajt enged meg magának csupán, majd tekintetét Lyrára emeli.
- Nincs miről beszélni a továbbiakban, ha te is és én is ugyanazt akarjuk - mondja csöndesen. - Nem tudom hány szerelmi szál indult így a történelemben, mint a miénk, de azt gondolom, hogy ezért tényleg érdemes élni.
Nem hajlandó folytatni ezt a fajta tényfeltáró beszélgetésüket, hiszen teljességgel értelmetlennek és feleslegesnek érzi. Ő már elmondta mit akar, és úgy tűnik Lyra előző gondolataiból, hogy ő is a kapcsolat mellett áll, és ilyen körülmények között, tudván azt, hogy nem tud semmi biztosat is szeretné magát kipróbálni Noel mellett. Nem a legszebb szavak ezek, de valószínűleg egy ilyen helyzetben mindenki más is így felelne.
- Húzzunk innen - csapja tenyereit a asztal lapjára, és ezzel a lendülettel áll fel helyéről. Előszedi erszényét, és a kelleténél jóval több aranyat dob az asztalra, hogy aztán visszategye az összehúzott tarsolyt a kabátja zsebébe. Felkapja kabátját, és segít a szőkének is, ha neki szüksége van arra, majd rávigyorog újdonsült barátnőjére, és annak vállára téve kezét, kivezeti a cukrászdából.
- Menjünk vissza a kastélyba, ott elidőzhetünk, míg visszakísérlek a levitához.
Gyors a tempó, de nincs mese, ez ő, és ez most ízelítő abból, amire a szőke számíthat, ha tényleg Noellel szeretné tölteni ideje egy részét. Elképzelhetetlen, hogy a fiú ezen életszakaszában megálljon, és szakítva az adrenalinnövelő életvitelével a könyvtárban üljön, vagy a klubhelyiségben melegedve, bámulja a kandallóban pattogó tüzet. A cukrászda előtt még megáll egy pillanatra, és szembefordul Lyrával, hogy megigazgassa rajta kabátját, és sálját.
- Köszönöm, hogy akarsz engem - mondja a kék szemekbe, egészen engedve sajátjaiból áradni az őszinteséget, és az egyfajta kudarcérzet jelenlétét. Percekkel ezelőtt még azt hitte, hogy ha most hazakíséri a lányt, akkor a következő hetekben az igazi kínos találkozások fogják jellemezni kapcsolatukat, amelyeket kötelező óráikon muszáj megejteniük.
- A biztonságot nemcsak afféleképpen adhatom meg neked, hogy egész nap fogom a kezed - suttogja átölelve a szőkét, magához húzva törékeny testét, érintve bársonyos, mézillatú haját. - Majd meglátod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 6. 15:39 | Link

Nina


Eltelt már egy kis idő, mióta volt az az incidense a sikátorban és megmentette a felsős lány. Nagyon meg volt ijedve, azt sem tudta, élő-e vagy holt, aztán meg a nagyrész kiesett az agyából, mármint a történéseknek, és azon kapta magát pár nap után, hogy fogalma sincs megmentője nevéről. Szerencsére összeakadt azóta Daviddel és noha a srác rendszeresen lapótyát gyárt belőle, legalább azt hajlandó volt a sokadik szarkasztikus vigyorgás után elárulni a leírás alapján, hogy ő kire tippel, ki lehet az anonim megmentő lány: Egerszegi Nina.
Eltelt a karácsony, az új év is beköszöntött, s végre idejét látta, hogy rendesen kihálálkodja magát ennek a Ninának, feltéve, hogy tényleg róla van szó. Lehetne több esze is mellesleg, mondjuk előtte ellenőrizni, valóban Egerszegiről van-e szó, de nem. Ő simán küldött egy baglyot a hölgynek, hogy ha ráér, akkor szeretne találkozni vele a cukrászdában, mert tartozik még neki a megmentésért cserébe. Abból indult ki a levél megszerkesztésekor, hogy ha Ninának fogalma sincs, kiről van szó (nem írta alá a levelet inkább), úgysem fog eljönni. Ám, ha beugrik neki, hogy valamikor összekapart egy félholtra vált, ijedt másodikos csöppséget, akkor csak besétál pár perc múlva a cukrászda ajtaján készen rá, hogy fogadja a láb elé borulást hálálkodást.
Egyelőre egy hatalmas kehely Bizsergő Bárányhalmon nyammog látható élvezettel (úgy fogsz bégetni, nem tudsz majd legelni !), kanalazza magába az eperkrémet a tetejéről határtalan lelkesedéssel. Az arcára van írva, hogy imádja az édeset, gyakorlatilag cukor folyik az ereiben is. Axel már mondogatta, hogy egyszer még cukros lesz, de nyilván ez őt nem hatotta meg kellőképpen ahhoz, hogy felhagyjon a tömény szénhidrátzabálással. A bosszantó az egészben az, hogy nem látszik meg rajta, mert vaságyastól negyven kiló, ha van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Levente
INAKTÍV


prettylittletimebomb
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 35
Írta: 2014. január 8. 21:38 | Link

ASHLEY



Bár reggelente átkozom s pokolba küldöm a nap minden sugarát, ami csak úgy harsogja kis otthonomban az ébresztő zenéjét, a mai pirkadat más volt. Mert elmaradt. Nem simította végig arcomat egy aranyos nyaláb sem, nem öltöztette világosba falaimat a fény szeretete. Édesen szeretett az álom, s mire elengedett, már azt sem tudtam eldönteni, hogy velem kél vagy ellenem nyugszik a ragyogó Nap.
Sötét volt odakinn, sötét és hideg, s bár testem nem érezte az óvó falakon keresztül, szemem becsaphatatlanul látta, elmém pedig éreztette velem; amint kiteszem a lábam, máris vissza akarok majd rohanni oda, ahol mindig biztonságban érzem magam, ahol semmi, se semmi nem zavar igazán. Az otthonomba, amiért megdolgoztam, amiért vért és verejtéket adtam - mennyire nevetséges, istenem!
Persze nem tehettem meg, hogy bezárkózóm egész napra, nem tehettem meg, hogy egy napot a semmivel töltök el, különben magam is semmi leszek, ezt nagyon jól megtanultam a suhanó évek alatt, bár egy egyszerű és kedves ajándékot adhatok magamnak; egy kis napfényt. Na persze nem varázsolhatom az égre a sugarakat, s nem mosolyogtathatom meg a hatalmas csillagot, hogy szórja ránk boldogságát, de a napfény nevű süteményt még megvehetem magamnak pár érméért a cukrászdában, hogy édes-mézes ízét csorgassa végig torkomon és mellkasomon.
És most itt vagyok, bár az elképzelt kép merőben más volt, mint amit tapasztalok. Lélegzetvételnyi hely nincs, az is sok lenne, de mivel várakozásom mindig meghozza gyümölcsét - jelen esetben helyét -, ez most is megtörténik, s érkezésem után fél perccel, ami egyben a pánikba esésem utáni fél percet is jelenti, egy kedves párocska - a lány úgy nevet, mintha minden boldogság ismerője lenne - áll fel egy kettes asztaltól, s a helyüket úgy foglalom el, hogy kérdéses; ott voltak-e valaha egyáltalán. Aztán kérem a sütimet. Talán még egy karamellás tejet is mellé - szigorúan tejszínhabbal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. január 9. 18:09 | Link

Runa

    A házvétel ügyét intéztem már napok óta. Meg kell hagyni, jó kis vityillót néztem ki magamnak, az ára is ehhez mérten volt borsos. De ennek a dupláját keresem meg egy évben, amit rendszerint sosem élek fel. Szóval egyszer megtehetem, hogy kényeztetem magam és szerzek egy olyan helyet, ahol nyugtom lehet. Még volt pár napom a költözésig, mikor kaptam egy baglyot, hogy menjek a cukrászdába. Az állt továbbá a papíron, hogy megmentettem a feladót és ezért adni szeretne cserébe valamit. Majdnem elnevettem magam. Nagyon is jól emlékeztem a hölgyeményre, de abban kételkedtem, hogy bármit is adhatott volna nekem. Ettől függetlenül mivel tényleg rólam volt szó és mivel az is érdekelt, jobban van-e már, így úgy döntöttem, elmegyek a találkára.
    Nyugodt, kellemes tempóban haladtam a megbeszélt hely felé, nem éreztem úgy, hogy el kéne sietnem a dolgot. Nem késtem, sőt épp időben érkeztem. Ritkán jártam ide, mert a munkám nem engedte meg a habzsi-dőzsit, ezúttal viszont nem állhatott semmi az utamban. Édeset akartam enni és még az sem zavart, hogy ezt valakinek a társaságában fogom tenni. Belépve körbepásztáztam a terepet, végül pedig tekintetem megállapodott a lányon. Odasétáltam az asztalához és lehuppantam a vele szemben lévő székre.
- Szia. Látom jobban vagy – azzal halványan elmosolyodtam. Úgy falta az előtte lévő kelyhet, mint akit éheztetnek és most lát évek óta először normális kaját. Emlékszem, milyen aggasztó látványt nyújtott ott, a sikátorban. Nem is nagyon tudtam összevakarni a földről, az is csoda, hogy valahogy visszakeveredtünk a kastélyba. Gondolataim lassanként visszavándoroltak a hideg utcák emlékétől a meleg cukrászda áradó illataiba és kellemes atmoszférájába. Fejemet kezemen támasztottam és mondandómhoz még hozzáfűztem: - Nos, mit szeretnél? – nem rellonos vigyor, inkább szelíd görbe csücsült az arcomon. Próbáltam bátorítóan nézni a lányra, mert tapasztalatból tudom, hogy rengetegen félnek tőlünk, zöldektől. Nos, én pont nem az emberevő fajtából vagyok – általában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. január 18. 18:32 | Link

[Levi]

Bogolyfalva számára egy kellemes hely, épp ezért is dönt úgy, hogy sétál egyet, na meg azért is, mert találkozni akar Faithszel, ha már itt van. Milyen jó, hogy a keresztanyuja ilyen közel lesz hozzá! Már tényleg csak Apa hiányozik, de biztos, hogy ő nem fog idejönni, sajnos. A tesókról hamarabb el tudja képzelni, de őket meg valahogy nem szeretné ide engedni... ez az ő kis szigete, mindig olyan lelkesen beszél az iskoláról, és ha betörnének ide a fiúk, az egyszerre lenne nagyszerű és borzasztó. Maga sem tudja még, melyik inkább.
Könyvet (csak egyet ám!) szorongatva a kezében sétál el a cuki előtt, hogy megtorpanjon, és visszahátráljon. Egy fagyi, ami biztos benne, hogy visszanyal, olyan édesen kéreti magát a kirakatban, hogy muszáj befordulnia... muszáj bemennie egy bűnöző-fagyi erejéig, amit nem ehetne ilyenkor, mert hideg van, és ez a tiltás bizony töprengésre készteti. Toporog, elindul, majd visszasétál, kétszer-háromszor is... majd dönt. Kornél azt mondta, túl jó hozzá... azóta hazudik Apának -oké, csak titkolja előtte, hogy a fiú vérfarkas- és csókolózni is gyakorolt... szóval ideje, hogy még egy lépést tegyen abba az irányba, hogy bizony rosszabb legyen!
Tehát dönt, és besétál. Odaáll a nagy sorba, és reménykedett benne, hogy nem lesznek itt ismerősök, de tele van... úgy tűnik, más diákok is gondoltak rá, hogy jó ötlet itt tölteni a mai napot. Megigazítja a virágot a hajában, ami a Viktortól kapott csokorból van, és hála Anyának, meg az ő földmágiájának, még mindig gyönyörű, és előre lép egyet. Jó is, hogy ilyen sokan itt vannak, legalább szemtanúk is lesznek, hogy szabályt szegett!
-Egy nyalókás duplanyelv fagyit kérek!-
Közli határozott céltudatossággal, majd kifizeti, és megfordulva elkezdi keresni a helyet, ahová ülhetne, de... tele van a cuki. Nézelődik-nézelődik, míg végül csak megakad a szeme egy üres helyen, egy üres széken, és odalép a fiúhoz.
-Szia, leülhetek ide?-
Kérdezi félénken, és ha a válasz igen, akkor lepakolja a könyvet, és kibújik a kabátjából is. Megigazítja a virágot még egyszer a hajában, amit gondosan hátraráz, majd megigazítja a rózsaszín ejtett-vállú pulcsiját, és a térdig érő rakott szoknyáját is, amihez térdig érő csizmát vett fel, mert ezt az összeállítást nagyon csininek gondolta, és mert így nem fázik annyira a lába. Szépen helyet foglal, és a fagyiját várva kinyitja a könyvet, hogy olvasson, amíg megkapja a csodaédességet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 30. 20:11 | Link

#Viktortesó *.*

A mai napom elképesztően izgalmas volt, az elejétől a végéig. Utoljára akkor izgultam ennyire, mikor átléptük a magyar határt a családdal és Ausztira felé vettük az irányt. Azt hittem találkozni fogok a Jetivel és az ember máshogyan fognak festeni. De már tudom, hogy Ausztriában nincs Jeti és az emberek is ugyanúgy néznek ki, mint Magyarországon. Kicsit csalódtam.
Ma viszont halvány lila gőzöm sem volt hová fogok menni. Viktor egyetlen képet sem mutatott az iskolájáról, az ottani egyénekről. Azért felötlött bennem olyan gondolat, hogy az ottani tagok hosszú varázsló süvegben és köpenyben járkálnak. Nyilvánvalóan a képzeletemben a köpeny különleges volt: sötétkék és rajta csillag meg Hold formák jelentek meg, éjszaka pedig világítottak. Ilyet én is hordanék. De ma végre megtudhattam miként fest egy boszorkány, vagy varázsló. Hát, nem esett le az állam, de inkább a mai napom elmesélését a legelején kezdem.
Reggel, olyan 6 óra körül kitöröltem a szememből a csipát, ásítottam egyet, aztán húztam a fürdőszobába és rendbe tettem magam. 8-ra már a családom többi tagja is ébren volt, együtt megreggeliztünk. Majd ők is szépen magukra öltötték a szerkójukat és kisétáltunk a vasútállomásra. A vonat késett a hó miatt, úgyhogy kb. fél órát vártunk, addig apával játszottam kő-papír-ollót. Mindig én nyertem. Szerencsére tovább nem kellett fagyoskodnunk, felültünk a szerelvényre és meg sem álltunk Bogolyfalva vasútállomásáig. Az út egyáltalán nem készített ki, igaz, szundikáltam egy kicsit. Durván délre, (talán fél 1 is volt) amikor leszállhattunk a mozdonyról. Egy picikét hidegebb volt, még a szél is fújt, aminek nem örültem túlságosan. Automatikusan megfogtam apa kezét és közel bújtam hozzá. Nem vagyok félős nyuszi, de ezen a helyen még nem jártam és semmi ötletem milyen emberek is laknak errefelé. Elindultunk az
Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda (Végre megjegyeztem a teljes nevét! Kemény 2 hétig tartott) nevezetű intézmény felé, ami a Boglyas téren található. Csupa érdekes boltot pillantottam meg, annyi információt szívtam magamban, hogy még most, így kora estére sem tudtak leülepedni. Minden második üzletbe betettem volna a lábam. Ideje lenne a történetem végére érni, úgyhogy folytatom gyorsan tovább. Beléptünk az Előkészítőbe, ahol anyáék egy órán keresztül beszélgettek a nénivel. Fogalmam sincs miről szólt a csevej, ők nem igazán kötötték le a figyelmemet, inkább berendezéssel foglalkoztam. Temérdek gyönyörű tárgyat láttam ma.
Anyuék kezet ráztak a nénivel és kiléptünk az intézményből. Szüleimmel együtt a Czukorvarázs Cukrászda nevezetű helyiségbe tértünk be, mert úgy beszéltük meg Viktorral, hogy ott találkozunk. Jelenleg itt ülünk és várunk a tesókámra. Alig várom, hogy találkozzak vele! Olyan régen láttam már...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. január 31. 15:32 | Link

Öcskös

Itt a felelősségvállalás ideje. Na, nem azért, mert Viktor apuka lett, vagy esetleg bekötnék a fejét, csupán a kisöccsében is felötlött a varázslói vér, ami azzal jár, hogy bizony Krisztián idepakol a faluba. Volt több lehetőség is, hogy mi legyen. De végül is a nyerő az lett, hogy a társaslakásból az egyiket kibérelik maguknak. Ezt egyelőre a szüleik fizetik, amíg Viktornak nincs saját keresete, hogy magától fent tudja tartani.
Hirtelen jött váltás ez számára, az biztos. De már amúgy is gondolkoznia kellett azon, hogy hova is költözzön majd a tanév végével. A suliban marad egy külön szobában és irodában, vagy leköltözik a faluba. A kérdés most már eldöntötté vált.
Itt az ideje, hogy el is induljon a családjához, akiket karácsony óta nem is látott. Szóval már egy hónapja. Nem tűnik számára olyan soknak, hiszen már egészen megszokta, hogy ideje nagyobbik részét nem a családjával tölti. Már jó ideje úgyis így van. De ha már most ők jöttek el ide, akkor nem késhet el.
Most kellően melegen felöltözött, hogy Enikő ne aggódjon amiatt, hogy esetleg meg fog fázni. Egy ing van tehát rajta, arra egy csuklyás pulcsit kapott fel, meg persze nadrág és bakancs. Illetve sál, télikabát és még sapka is felkerült rá. Pedig ez utóbbit itt nem gyakran hord, hiszen a hegyekhez képest elég enyhe itt az idő. De hát az aggódó anyai szív elég nagy mumus mindenkinek.
A megbeszélt helyre persze mégsem ő ér oda elsőként, már az egész család ott van, amikor belép a cukrászda ajtaján. Kellemes meleg csapja meg arcát, ami egészen átfagyott a séta alatt. A lábtörlés közben az első dolga, hogy levegye a sapkáját, amit zsebre is vág, hogy aztán a kesztyűi levételével bajlódhasson, miközben megközelíti családját.
 - Sziasztok! - Széles mosoly az arcán. Ha esetleg Krisztián felé futna, akkor először őt öleli meg, aztán Enikőnek ad két puszit, az apjával pedig lekezel az ő speciális módján, aztán pedig megöleli az ő kiköpött mását. Apja pont úgy néz ki, mint Viktor, csak már kissé ráncosabb és néhány ősz hajszál is megjelent barna tincsei között. A kis Krisztián se tagadhatná le, hogy Radits, hiszen ő is hasonlít két felmenőjére. Kinézetre is, na meg csibészségben is.
 - Na, mi van törpe. Hogy tetszik a varázs világ? Már találtam egy lakást, ahol majd lakhatsz velem. Olcsó, fiús és a sulihoz sincs messze. - Ezt már inkább mindenkinek mondja, nem csak az öccsének. Egészen furcsa számára itt látni megint a családját, amikor először járt itt, hogy beiratkozzon elkísérték őt szülei, de akkor Krisztián még csak pocaklakó volt, így ő most van itt először. A varázsvilágot és a mugli létét nem keverte sosem össze. Az anyja elutasítása erre sarkallta őt.
 - Na, totál be vagy sózva, igaz? - Borzolja meg a kiskrapek haját miközben leül, mert eddig azzal foglalkozott, hogy levesse gúnyáit. De most már rendesen tud koncentrálni is. - Egyébként nem kell aggódnotok miatta, minden rendben lesz vele. Ha rosszalkodik megregulázom. - Enikő kezét kicsit megszorítja, tudja jól, hogy mennyire aggódik értük, és elengednie az ő pici fiát nem egyszerű dolog neki.
 - Ha bármikor jönni akartok írtok egy baglyot és elugrom értetek, az olcsóbb megoldás, meg én is haza fogom majd cipelni. - Megnyugtató mosoly jelenik meg az arcán. Ilyenkor komoly tud lenni és látható rajta, hogy megbízható. Persze néha nem ezt sugározza, de ha megkívánja a helyzet a komolyságot, akkor ő is komollyá tud változni. Tanár lesz, meg kell tanulnia felelősségteljes felnőttnek lenni a gyerekek mellett, hiszen azok előtt tiszteletet parancsolónak kell lennie, egyfajta példaképnek. Bár ő igyekezett eddig minél jobban késleltetni azt, hogy komoly legyen. De félteni nem kell őt, komolytalansága és lazasága mindig megmarad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 1. 19:04 | Link

#Viktortesó *.*


Amint beléptünk a Cukrászdába apa egy üres helyet keresett szemeivel, addig én suttogva nyomtam a rizsát anyának a legújabb távirányítású autóról, amivel szívesen eltölteném az időt. Ő csak annyit mondjuk, hogy meglátjuk. Hát ezt a kocsit egészen biztosan nem februárban fogom megkaparintani. Utálom mikor a felnőttek ezt a szót használják, mert ez egyenlő a nemmel. Mindegy, nincs rá nagy szükségem, elleszek én a régi, ócska béna játékaimmal. Majd Viktor vesz nekem. Vagy nem. Nem tudom mennyi pénzt keres, egyáltalán dolgozik-e. Jó, tudom, nem várhatom el, hogy azt a szuper kacatot megkapjam, ő csak a bátyám, nem várhatom el azt tőle.
Letettük a fenekünket egy szabad asztalhoz, és rendeltünk sütit. Az asztalon lévő lapon egy csomó szokatlan nevezetű édességgel találkoztam. Mivel nem akarok az első napon gyomorrontást kapni maradt a jó öreg csoki tortánál. Közben anyáék arckifejezését néztem, miközben a ugyanazt a lapot nézegette. A szemöldökét összevonta pont úgy, mint amikor matematika számítást végzek és nem a jó eredmény jön ki. Például nekem 5+6 az 9. Nem vagyok valami géniusz, úgyhogy remélem Viktor nem várja el, hogy az Előkészítőben csak piros pontot fogok kapni. Az kizárt.
A Cukrászda ajtaja kinyitódik felkapom a fejem és... ITT VAAAAAAAAAAAAAN! VÉGRE! Felállok és odarohanok hozzá, szorosan megölelem, aztán már el is engedem, mert anyunak puszit ad, apuval pedig kezet ráz. Én végig mellette maradok, mivel egy hónapja nem láttam és már irgalmatlanul hiányzott az én nagy tesóm.
 - Eddig bejön, majd elmesélem mit láttam. Komolyan? Hűha. Alig várom, hogy lássam - teljesen belelkesültem. Nekem van a világ legjobb testvére, komolyan mondom. Egy kecó, ahol csak mi ketten lakunk szülők nélkül? Maga a Mennyország. Nincsenek szabályok, fenn maradhatok 10-ig és holtbiztos, hogy mindennap pizzát eszünk. Alig várom az elkövetkezendő időszakot. Az, hogy anya mennyire fog miattam aggódni és biztosan hiányozni fog nekem eszemben sincs. Szerintem látszódik mennyire fel vagyok spannolva, mert Viktor következő kérdésére csak vigyorgok. A második mondatot szinte meg sem hallom, csak azon kattog az eszem milyen jó lesz nekem.
Közben megérkeznek a sütik, ezért rögtön nekilátok a tortának. Anya megkérdezi mit szeretne enni Viktor, aztán tovább mondja, hogy miként kell engem kezelni. Megforgatom a szemem. Ilyenek hangoztak el: Mindig le kell ellenőrizni az iskola táskáját, legkésőbb fél 10-kor az ágyban kell lennie, a jóéjt puszit még mindig megköveteli stb.
 - Viktor, itt is van távirányítású kocsi? - teszem fel a kérdésem, miután lenyeltem a számban lévő falatot. Remélem igen lesz a válasz, különben kiakadok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. február 2. 16:07 | Link

Öcskös

Amilyen lendülettel szalad felé a kisöcsi, majdnem fel is dönti Viktort. Főleg, hogy ő leguggolt Krisztián mellé. Csak egy hónapja volt, hogy látta, de mivel az előtt sokáig nem látta még most is meglepetést okoz számára, hogy már milyen nagy is az öcsikéje. Szerencsére egész sokat volt otthon annak ellenére, hogy itt tanult kezdetben, így jó a kapcsolata a tesójával és nagyon is jól ismeri. Nem is nehéz, hiszen sokban hasonlítanak. Mindketten ugyanannyira szeretnek otthon játszani. Leülnek egy-egy távirányítóval a kezükben és versenyeznek az autókkal, vagy éppen a számítógépen nyomnak le játékokat. Mindig jól elvannak. Szóval remélhetőleg itt is kitűnően meglesznek majd.
 - Akkor jó, mert hozzá kell szoknod a fura dolgokhoz. A varázsvilág már csak ilyen. - Neki se volt egyszerű megbarátkozni azzal, hogy itt vannak szellemek és a páncélok is mozognak. Na meg a festmények beszélnek. Megállás nélkül. Na meg itt nincs elektronika. Nem mintha a megszállottja lenne, de azért gyakran hiányzik neki. Krisztiánnak valószínűleg még jobban fog. De ennyire ne siessünk előre, ugyanis először még meg kell nyugtatni egy aggódó anyai szívet.
 - Rendben, mindig át fogom nézni, és a házi feladatát is leellenőrzöm, meg leülök vele tanulni is. Kikérdezem tőle az anyagot. Este pedig mesélek neki a varázsvilágról lefekvéshez. A manók pedig kiválóan főznek, afelől sem kell aggódnod. - Persze a megnyugtatás nem olyan egyszerű, minden lehetséges opciót kilő, és elmond, hogy teljesülni fog, de persze ilyenkor jön egy másik. Majd még egy. Az anyák hogy képesek ennyi mindenre gondolni? A fele eszébe nem jutott volna Viktornak, de most igyekszik mindent eltárolni a fejébe, ha nem megy, akkor meg majd az apját megkéri, hogy írjon össze pár dolgot. Jobb az ilyesmit férfiak között intézni, nem veszik annyira a lelkükre a dolgot.
De vajon Krisztián se veszi majd a lelkére azt, hogy nincs itt áram? Most kiderül.
 - Nincs, se áram, tehát televízió, xbox és számítógép se. Csak a nagyon gazdagok engedhetnek meg maguknak ilyeneket. De van fényképezőgép, amivel lehet mozgó képeket csinálni és beszélnek a festmények. Nagyon király. Meg vannak itt más nagyon tuti játékok. - Azt persze a világért nem mondaná, hogy megtanítja majd repülni a tesóját és a pálcával többé-kevésbé bánni is. Szóval minden olyan dolgot, amivel élvezetesebbé lehet tenni az életet itt. Sőt, a poénpalotába is ellátogat vele. Meg persze beviszi majd Emmához is. Igaz ő neki nem az unokatesója, de a csupa szív unikornislányt a vérség biztosan nem fogja érdekelni. Meg bár még Viktor nem találkozott Ririkével, de Krisztián biztosan hamarosan fog, hiszen majdnem egyidősek. Szóval legalább eljátszanak együtt.
Mondhatjuk úgyis, hogy már egész haditervet készített az öccse ideköltözésére és a varázsvilágba való bevezetésére. Persze ezt szigorúan Radits módon, és Enikőnek a részleteket nem fogja az orrára kötni, biztos halálra izgulná magát és még a végén ide akarna költözni.
 - Amúgy hogy vagytok? Meséljetek mi van otthon! - Kíváncsiskodik egy kicsit Viktor, hogy ne csak ő beszéljen már egész idő alatt. Na meg, hogy ne is tűnjön taplónak, akit nem is érdekel szülei hogyléte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 2. 20:33 | Link

#Viktortesó *.*

Imádom Viktort, kajak komolyan gondolom, hogy ő a világ legeslegjobb tesója. Kedves, vicces, minden hülyeségben benne van és még sorolhatnám, szerintem nincs is rossz tulajdonsága. Az elkövetkezendő években ezer százalék, hogy jól fogunk szórakozni. Játszunk, sétálunk, beszélgetünk meg minden. Az eszemben sincs, hogy az én nagy tesómnak van egy komoly oldala és mindennap tanulni fogunk, no meg kikérdez mindent. Ez egy pillanatra sem jut eszembe.
Miután jól megölelgettem Viktort visszasétálok a helyemre és lehuppanok a székre. Végig nézem, ahogy a tesóm üdvözli a család többi tagjait, aztán leül ő is. Újra együtt. Milyen jó! Habár boldogabb lennék, ha anyuék végre lelécelnének és csak mi ketten maradnánk a bátyámmal. Olyan sok mindent kell neki mondanom. Kezdve azzal, hogy mindig én fogok először fürdeni. Utálok várakozni. Remélem nem fogja zavarni, ha reggel 5-kor berontok a szobájába és rávetem magamat. Koránkelő vagyok.
A nagy tesó kijelentésére csak elmosolyodok. Kíváncsi vagyok miket tartogat még ez a varázsvilág. Beszélő halak? Ugrándozó kígyók? Elképzelésem sincs milyen dolgok vannak itt. Egy biztos: az itteni élet izgalmasabb lesz. Sokkal. Közben megérkeznek a sütik és én neki is látok a bepusztításához. Édesszájú vagyok. Csoki, süti, gumicukor, bármelyiket elfogyasztom egy pillanat alatt. Anyu pedig elmondja, hogy hogyan kell velem bánni, én csak a szemeimet forgatom. Majd az lesz, amit Viktor akar, ezt ő nem döntheti el. Na jó, mégis. Az anyukáknak hatalmas hatalmuk van, nagyobb, mint a királyoknak. A bátyóm helyesel én pedig szomorúan bámulok a sütire. Hát, lőttek a tervemnek... Megígértem magamnak, hogy úgy fogok viselkedni, ahogyan azt Viktor elvárja. Nem fogok rosszba keveredni és azt teszem, amit ő mond. Ha pedig a tiltott szóra kér, hááát... esetleg az ő kedvéért megteszem. De attól még pfúúj.
Rövid időn belül végzek a süteménnyel, ennyi elég is volt. A felnőtteket lesem, viszont Viktor kijelentésére elszörnyedek. NINCS TV?! MILYEN HELYRE JÖTTEM ÉN??
 - Ezt most nem mondod komolyan? - mondom elszontyolodva. - Milyen játékok vannak? - biztosan nem olyan jók, mint az xbox és a számítógépes játékok. Persze ezt csak magamban tettem hozzá. Elképzelésem sincs hogyan fogom kibírni e tárgyak nélkül. A mai gyerek létfontosságú az internet, a tv és a többi elektronikai eszköz. Ezek most kajak nincsenek itt, vagy Viktor hülyít engem? Anya elvigyorodik és azt fűzi hozzá, hogy ennek nagyon örül, mert szerinte túl sok időt töltöttem a gép előtt. Ez hazugság! Hazajöttem, megcsináltam a házimat aztán 3-8-ig játszottam, utána pedig az autóimmal és többi játékszeremmel elvoltam. Azt hiszem muszáj lesz barátokat szereznem, különben halálra unom majd magamat.
A nagy tesó megkérdezi, hogy mi újság van velünk. Apa azt mondja, hogy semmi - mint mindig - és kivételesen anyu sem kezd el mindenféle hülyeségről zagyválni. Pedig neki folyton van egy-egy jelentéktelen sztorija. Inkább visszatér a Hogyan neveld Krisztiánt? témára. Ha nem érzi jól magát akkor forró csokival felvidíthatod, ha lehorzsolja bármelyik testrészét rögtön fertőtleníteni kell, ne engedd el egyedül sehova blablabla! Nem_hiszem_el. Gyorsan közbe vágok:
 - Szerintem megnézhetnénk a házat - ajánlom fel. Anya az órájára néz, de nem úgy tűnik, mint aki pont ebben a szent minutumban el akarná hagyni a helyet. Könyörgően ránézek apukámra, akin lassan anyu felé fordul és megpróbálja elcsitítani, ugyanis ő még mindig mondja tovább. Hogy juthat ennyi minden az eszébe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. február 6. 23:44 | Link

Öcskös

A gyermeki rajongásnál nincs is jobb. Lehet, hogy éppen erre vágyik Viktor is azzal, hogy tanárnak adta a fejét? Hiszen sok kíváncsi tekintet fog rá szegeződni. Ő meg persze tipikus Eridonos létére nem hogy zavarban lenne ettől, vagy ehhez hasonló, hanem biztosan élvezni fogja azt. A felelősség kevésbé tartozik már persze az erősségei közé. Legalábbis eddig így volt, de most már lesz oka rá, hogy ne gyerekeskedjen azért mindig, hanem legalább néha erőltesse meg magát és felnőtt legyen. Rá is fér már azért!
Ahogyan Krisztiánra is az, hogy egy kicsit felfedezze, hogy a világ is érdekes, nem csak a számítógép. Nagyon más választása úgysem lesz. Még ha most teljesen el is hűl a híren. Bizony ám! Ez itt a varázslók birodalma.
 - Pedig teljesen komoly. Elvarázsolt gramofonok azért vannak, szóval zene nélkül nem kell élned, de a többi az nincs. - Széttárja karjait és megrántja a vállát ráncolt homlokkal, de azért mosolyogva. Majd az öcsikéjének az orrára koppint nevetve. - Nyugi, nem para ez azért. Meg lehet szokni, látod én is élek, nem ölt meg az unalom. - Vigyorog szélesen, mint mindig, amikor jobb kedvre próbálja deríteni a másikat. Valahogy ösztönzésnek szánja a széles mosolyt. Meg különben is, ha mosolyt lát az ember, akkor ő is önkéntelenül elmosolyodik. Próbáld csak ki te is, kedves olvasóm.
 - Egyedül sehova sem fogom elengedni, arról biztosíthatlak. Vigyázni fogok rá nagyon. A sérülésekre pedig van varázslat, amivel egy szempillantás alatt el lehet tüntetni, ha csak kisebb sebről van szó. Forrócsokiban pedig nem lesz hiány, ha rossz lesz a kedve. De tudod jól, hogy ahhoz értek a legjobban, hogyan dobjam fel valakinek a kedvét, ha el van kenődve. - Magabiztos ebben nagyon, bár a varázslat említését nem tudja, hogy mennyire is volt jó ötlet, hiszen Enikő nem igazán érti ezt az egészet, éppen ezért furcsa lehet a számára, hogy valaki csak legyint egyet egy számára fadarabnak tűnő valamivel, aztán már el is tűnik a seb. Talán be kellene mutatnia. De ezt inkább csak kérésre teszi majd meg. Nem akarja riogatni a mágiával. Mert bár egy virágeső, vagy virágcsokor készítés még jól mutat, de az ilyesmi azért kicsit talán ijesztőbb lehet. Bár attól függ, hogy ki hogy áll hozzá.
 - Ez a lakás nézés remek ötlet! Már be is van rendezve. Loft stílusú lett, tudjátok szeretem az egyszerű dolgokat. - Lelkesedik fel az ötleten és már kicsit el is kezd beszélni a lakásról. Bár most még nem a legnagyobb benne azért a rend, de szerintem nem fognak rajta meglepődni. Na meg őszintén szólva, arra is csekély az esély, hogy ez a kupi renddé fog alakulni. Viktor úgy gondolja, hogy ő egy zseni, aki ura a káosznak. Persze ezt Enikő kevésbé látta így, amikor még kicsi volt és mindig rendetlenség volt a szobájában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 8. 23:36 | Link

#Viktortesó *.*

A bátyám kijelentésére majdnem leesek a székről. Nincs internet? Nincs számítógép? És nincs Tv? Ez_most_komoly? Kajakra? Hát velem ilyennel ne vicceljen, különben megrúgom a lábát. Nekem és a kortársaimnak szükségünk van ezekre a dolgokra, létfontosságúak. Nem hazudok, esküszöm. Most már gáz, ha az utcán játszol, vagy élőben "lövöldözöl". Ezt miért nem tudja senki sem felfogni? Számomra elképzelhetetlen mivel fogom elütni az időt. Nagyon remélem Viktornak van ezernyi ötlet a tarsolyában, különben hazamegyek. Na jó, nem. Olyat nem tennék. Alig vártam, hogy végre együtt lakjak az én kis bátyómmal, úgyhogy a világ összes kincséért sem távoznék el Bogolyfalváról.
 - Hát jó... - mondom kicsit szomorúan. Ha Viktornak ment, nekem is menni fog gép nélkül az élet. De mi lesz a barátaimmal? Többé nem találkozhatok velük? Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy tegnap búcsút vettem tőlük. Legalább jót játszottunk az xboxszommal. Sóhajtok egyet, de erre senki sem figyel oda. Apa az étlapot böngészi, anya pedig egyfolytában nyomja a rizsát Viktornak. Szegényke, még ideje sincs, hogy felfogja mit is mond anyu. Figyelmesen hallgatom a bátyám válaszát, mire csak elvigyorodom és újra belegondolok milyen jó életem lesz itt. Csak én, meg Viktor, na és persze a sok játék, meg kaland, amit majd együtt át fogunk élni. Fenomenális lesz. Mennyit fogunk mi kacagni, hajaj...
Mivel szeretném, hogy ez a beszélgetés végre abbamaradjon felvetek egy csodás ötletet, amire Viktor rá is kap. Rámosolygok, eztán az egész család feláll, felöltözünk és miután kifizetjük az ételt meg az ital árát, elindulunk a lakás felé. Biztos szuperül néz ki!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 2. 14:45 | Link


Kinézet


Ismételten csak eltelt jó pár napom napfény és friss levegő nélkül. Bejött a vizsgaidőszak, az első vizsgaidőszakom ebben az iskolában, és valamiféle pánikot kaptam ettől a gondolattól. Azonnal nekiugrottam a könyveknek, már túl is vagyok 3 vizsgán. Hihetetlen milyen tempóban haladtam, most már csak az a kérdés, hogy minden akadályt sikeresen vettem-e, és mehetek-e majd tovább.
Napjaim kissé stresszesen teltek, de igyekeztem megbirkózni velük. Hiányzott a beszéd. Igen, kicsit furcsa egy dolog, de olyan rég nem beszélgettem már senkivel, hogy attól tartottam, még a hangszálaim is berozsdásodtak.
A mai napom szabadnak ígérkezett, meg már ideje volt megadnom magamnak a kiérdemelt pihenést, így elég sokáig aludtam. Mikor felébredtem, tettem egy rövidke kört a kastélyban, ebédidő, most pedig csak ültem a szobám ablaka előtt, és nézelődtem kifelé. Bejött a jó idő, érezhetően kezd elmúlni a tél, de ez még korántsem az az időjárás, amit tavasszal az emberek elvárnak.
Alig telt el pár perc, egy hirtelen ötlettől vezérelve, átöltöztem, kissé elfogadhatóbb ruhákba, majd elhagytam a szobámat, és vele együtt a körletemet is. Csak sétáltam, és sétáltam, szinte oda se figyelve arra, hogy merre megyek. Kiléptem a kastély hatalmas kapuján is, majd lefelé irányítottam lábaimat, a falu felé. Tudtam, hogy van errefelé egy bizonyos, Bogolyfalva, de még sosem vettem rá magamat arra, hogy lejöjjek nézelődni. Hát, azt hiszem ennek is el kellett már érkeznie.
Unalmas vagyok. Lassan több hónapja élek itt, de még egy barátom sincs, sőt, alig ismerem magát a helyet, ahol tengetem a mindennapjaimat! Lehet mégsem volt jó ötlet átjönni ide? Többször megfordult már bennem ez a gondolat, de most már nem tehetem azt meg, hogy másodjára is iskolát váltsak. Meg amúgy is...Ha jobban belegondolok, sokkal jobb itt nekem mint a Roxfortban, csak Én nem használom ezt ki.
Gondolataim, szokás szerint kissé elkalandoztak, már rég leértem a faluba, és épp a fő utcában bolyongtam. Nézegettem a boltok kirakatait, és az erre sétáló embereket. Békés volt minden, szívesen laknék itt! Tettem még pár lépést előre, majd a szemem sarkából már észrevettem, és szinte megakadt rajta a tekintetem. Cukrászda. Tudni illik, iszonyatosan édességmániás vagyok, és már-már megszállottan keresem minden egyes cukrászdában, a világ legfinomabb epres sajttortáját. Egyszer már kóstoltam, kb. 3-4 évvel ezelőtt, és azóta is keresem ugyanazt az ízt, de még nem találtam rá sehol. Adjunk ennek a helynek is egy esélyt! Mikor betértem, hatalmas tömeg fogadott, mintha valaki bulit tartana. Átverekedtem magamat egy-két emberen, a pulthoz mentem, majd leadtam a rendelésemet.
- Egy szelet sajttortát szeretnék. Mondtam, egy halovány mosollyal az arcomon, mivel kissé kellemetlenül éreztem magamat. Utálom a tömeget. Sóhajtottam egyet, majd mikor a pincér mondta, hogy üljek le ahova tudok, majd kihozza nekem, eliszkoltam az egyik sarokban lévő, szinte már majdnem az utolsó asztalhoz. Leültem, és várni kezdtem. Lábaimmal és kezemmel doboltam, izgatott voltam, hogy vajon most meg lesz-e az a bizonyos mennyei íz, bár kissé kételkedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. március 2. 21:51 | Link

Brigi

 Ez egy nagyon szép nap, egy egészen elfogadható időjárással. A madarak csiripelnek, a nap süt, szivárvány az égen... Na jó, lehet, hogy ezeket már csak odaképzeli. Olyan jó kedve van, hogy akár az egész iskolát beboríthatná vele. Éppen naggggyyyoon elégedett magával. De nagyon. Tényleg. Átment Repüléstanból. És nem csak annyi, hogy átment, hanem KÍVÁLÓval ment át. Úgy bizony! Bár abban már fogalma sem volt, hogy mennyiben fog ez neki segíteni jövőre a kviddics meccseken. Elvégre az nem túl hasznos, hogy tudja a Budapest Bajnokságon részt vevő csapatok nevét. Na de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy az élet szép és ilyenkor ünnepelni kell!
 Ki is akart szabadulni a kastélyból, elvégre épp elég időt töltött már itt a tanulás miatt. Szóval fogta magát és a bakancsát, hogy útnak induljon Bogolyfalvára. Aztán meg visszaszaladt pár csörrenő pénzérméért, mert hát ugye anélkül nem buli a buli.
 Latyakos, saras, ragacsos undormányon keresztül tört át, mígnem eljutott a... cukrászdáig. (Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy kocsmába megy?) Beléptére meg is szólalt a csengő, ám amint nézte, elég zsúfoltnak tűnt minden. Talán egy asztal volt még üres, az ablak mellett, ami pont meg is felelt volna neki, ám csak nem akart ilyen sárosan keresztülcaplatni és leülni. Úgyhogy úgy döntött, először a mosdót veszi célba, hogy legalább a bakancsról letörölhesse a sarat. Átverekedte magát a nem kicsi embertömegen, majd ott fogott egy nagy adagnyi papír kéztörlőt és elkezdte suvickolni a lábbelit. Körülbelül tíz percig szenvedhetett, mire úgy döntött, ennél szebb már úgysem lesz, pedig csak annyit ért el, hogy elmaszatolódott sötétebb barna réteg került a világosbarna bakancsra.
 Még így is mosolyogva lépett ki a zsúfolt tömegbe és indult el a legutóbb kiszemelt asztalához, ám ott már ültek. Nem is egy ember. Egy egész légiónyi társaság! Kicsit zavartan körbenézett valami más hely után kutatva, de mindenhol voltak. Mégis mit ünnepelnek ennyire? Esküvőről jöttek, vagy mi?
 Kezdett kicsit lelombozódni, mikor a sarokban megpillantott egy leányzót, egy üres székkel együtt. Igaz, hogy nem illik csak úgy odapofátlankodni másokhoz, de a szükség nagy úr! Úgyhogy ismét átverekedte magát a túlsó sarokba és kissé tétován megállt.
 - Szia, bocsi... csak... gondoltam megkérdezem, leülhetnék-e ide, mert sehol sincs hely... - kezdett bele zavartan a mondókájába, majd rájött, ez milyen hülyén hangzik, úgyhogy inkább folytatta. - Nem akarok tolakodó lenni, meg tudom, hogy általában is szedik fel a pasik a csajokat.... de én a fiúkat kedvelem, tényleg! Csak kellene egy kis hely...
 Még szerencse, hogy megérkezett a pincér, különben még jobban belezavarodik a kismonológba, és a végén nem csak idiótának fogja nézni a lány, hanem egyenesen még el is küldi, sőt, talán még ki is zárják a cukrászdából!
 A pincér lerakta az asztalra a tortaszeletet, és abban a pillanatban el is feledkezett az iménti kínos esetről.
 - Nahát, sajttorta! Imádom! Tudna nekem is hozni egyet? - fordult izgatottan az éppen távozó felszolgáló felé.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. március 19. 17:24 | Link

[Viktor]

"Ahhoz, hogy előre tudj lépni, néha nem szabad hátranézni.
Kísértésbe eshetsz, hogy ragaszkodj a biztonsághoz, a kényelemhez.
Ám a szerelem nem biztonságos.
Nem bízhatunk benne, hogy változatlan marad.
Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk, akkor is, ha sebezhetőek vagyunk..."

Telnek múlnak a napok, és cseppet se nevezném izgalmasnak őket. Opheliát alig látom, szinte csak este esik haza. Nem tudom merre jár és mit csinál, de nem vagyok az anyja, hogy számon kérjem rajta. Olykor teszek valami megjegyzést az új életvitelére, de mostanság már azt se. Őszintén azért kicsit bánt, hogy ennyire passzív lett velem szemben. A másik ember akiről nem tudok hetek óta semmit, az Viktor. Mióta volt az a közös éjszakánk felszívódott. Én nem értem mi ütött belé, de elkönyveltem magamban annak, hogy bepánikolt. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a félelem, hogy a tiltott kapcsolat miatt mindkettőnket kirúgnak. Másrészt jó férfi módjára megijedt egy esetlegesen kialakuló kapcsolattól. Harmadrészt pedig rájött, hogy mégse velem szeretne együtt lenni, hanem valami csinos, fiatal, Bagolyköves leányzóval. Egyik variáció se lopta be magát a szívembe. Nincs annál rosszabb, mint amikor már valakit majdnem megkapsz, és aztán az illető úgy dönt, hogy lelép. Nem Viktor lenne az első ilyen...
Eleinte elég sokat agyaltam ezen, de mióta az Edictum főszerkesztője vagyok kevesebb időm maradt ezen agyalni. Jobban leköt a tagtoborzás, a már meglévő szerkesztők terelgetése, segítése, és bizony olykor-olykor a hátsón billentése. Megjelenés előtti napok nagyon nehezek. Előszeretettel csúszik be mindig egy-két határidő túllépés, vagy elfelejtett cikk. Akkor kénytelenek vagyunk mi magunk megcsinálni, vagy ha van egy lelkes írónk, aki bevállalja, akkor ő dob össze valamit az utolsó percbe. 12.-től 15.-ig kissé ingerültebb vagyok, mint általában, de ennek ellenére piszkosul élvezem, és nem bántam meg, hogy megpályáztam ezt a posztot. Imádom mind a szerkesztőket, mind a lektorokat, na és persze ne feledkezzek meg a társszerkesztőmről se.
Egy hátránya van a dolognak: méghozzá az, hogy kevesebb időm jut a tanári feladatok ellátására. De a következő félévben igyekszem ezen a téren is aktívabb lenni.
Egy hű társam azért maradt, aki nem lépett le, vagy passziválódott, ő pedig nem más, mint drága kiskutyám Dongó. Éppen egy kiadós séta után tartok vele hazafelé, csapzottan, fáradtan, de szörnyen nyugodtan. Az erdei séták - melyekbe egy kis futást is vegyítek - tökéletesen meg tudnak nyugtatni. Nem csak kikapcsolódás, de jó testedzés is. Nyárra szeretném visszakapni a bikinialakomat, és Dongóra is ráfért a fogyás, mert a lakásban igen csak meghízott. De most van egy tágas udvara, ahol futkározhat, és naponta vagy kétnaponta jön velem kocogni. Izmos, erős, edzett kutya lett belőle, akitől most már nagyjából mindenki megrémül. Ha valaki jön, akkor ki kell mennem elé, mert Dongó senkit nem akar beengedni csak Opheliát és engem.
Hazaérve egy nem éppen szokványos dolog fogad az ajtó előtt. Egy levél és egy szál vörös rózsa hever a bejárat előtt, a lábtörlőn. Leveszem Dongóról a pórázt és útjára engedem, majd felveszem a lent lévő dolgokat. A borítékon nagy betűkkel az virít, hogy Dobrai Vanda részére. Kibontom, és ledermedek. A rózsa is majdnem kiesett a kezemből... Azonnal berontottam a házba és a fürdőig meg se álltam.

***


Sietős léptekkel haladok a cukrászda felé, és a szívem a torkomban dobog. Az magas sarkú cipőben nem lehet annyira sietni, de én apait-anyait beleadok. Az órámra pillantok, hogy elkéstem-e már, de még nem! A sportos öltözetet most egy fekete, lábhoz simuló nadrág váltotta fel, hozzá pedig egy szürke, apró kék csíkokkal díszített inget választottam. Utóbbi be van tűrve a nadrágba.
Szövetkabátom csak úgy suhog utánam, mivel nem volt időm begombolni. Sálamat percenként elkapja a szél, és majdnem kifújja a nyakamból, de én csak haladok előre, mint egy szemellenzős ló.
A cukrászda közelébe érve lelassítok, és kicsit összeszedem magam. Megigazgatom a kabátot, sálat, nadrágot, inget, hogy azért partiképesen mehessek be az épületbe. Belépek és tekintetemmel azonnal Viktort kezdem keresni. De ő még egyelőre sehol. Kissé lesújtva állok az ajtótól pár lépésnyire és keresem a tökéletes helyet, ahova leülhetek.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. március 19. 18:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 19. 23:38 | Link

Vanda

Napszemüveg fel, most kontaklencsére cserélte megszokott szemüvegét Viktor, aminek különösebb oka nem volt, csak éppen ilyen kedve van. De a kérdés most nem is ez, hanem az, hogy hová is igyekszik? Mert nem Krisztián elé a suliba, ahhoz még korán van. Na, meg ahhoz túl jól is van öltözve. Hogy mennyire? Hát elmondom nektek, hogy mibe is bújt ma. Egy sötétkék farmer, hozzá egy sötétbarna ing, hosszanti fehér csíkokkal, amelyek feldobják kissé. Persze azért a lazaság most is megmutatkozik, a felső két gombot nem gombolta be, így a gallér kissé hanyagul áll a csuklyáján. Fekete szövetkabátját begombolta magán, mióta példamutatóbbnak kell lennie kicsit ügyel az ilyen apróságokra. Még sálat is tekert a nyaka köré. Milyen nagy dolgok ezek, ugye?
Ahová igyekszik, az pedig a cukrászda. Egy ilyen szeles napon, amikor a nap száz ágra süt nincs is jobb valami kiadós édességnél, nem igaz? Gyorsan meg is eszem a bounty szeletemet, még maradt kettő, azt hiszem.
Nahszóhval... Hm... Isteni ez a süti! Na, tehát Viktor szél fújta kócos hajjal lép be a napfényben úszó cukrászdába. Tekintetét még a napszemüvegen keresztül végighordozza az embereken. Gyorsan biccent egyik mestertanonctársának, majd elkapja tekintetével az előtte kecsesen libegő szőke alakot, akihez oda is surran, bár a hangtalan közlekedés nem éppen az erőssége, szóval valószínűleg nem sikerül meglepnie Vandát.
 - Szia! - Egy mosoly szökik azonnal az arcára. Az az ismerős, Viktoros mosoly. Mostanság mindig úgy el volt havazva, hogy egészen el is felejtettem, hogy milyen is ez a mosolya Viktornak, hiszen leggyakrabban inkább álmatag arckifejezése volt, semmint vidám. Ettől még persze nem lett ő sem búskomor, sem pesszimista, csak sok volt a dolga, meg egy kicsit más életritmusra kellett átállnia az utóbbi időben, hiszen Krisztián időre megy iskolába, és nem terpeszkedhet az ágyban 11-ig. Na, nem mintha miután Krisztánt kiszállította az előkészítőbe nem döglene vissza néha az ágyba csak néhány órácskára. Azért elég nagy alvó Viktor, ezt érdemes róla tudni.
 - Jól áll a szelesen kócos haj. Szeretem a természetességet. - Persze ekkor kissé el is kalandozik már a gondolata, természetesség... De tovább nem is fűzöm itt a szót, inkább megmozdítom Viktort, hogy húzza ki a széket Vanda számára az egyik napfényes asztalnál, amint lesegítette róla a kabátot. Majd ő is leül, de nem kezd ő bele azonnal, megvárja, hogy esetleg Vanda akar-e mondani valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. március 22. 11:22 | Link

[Viktor]

"Ahhoz, hogy előre tudj lépni, néha nem szabad hátranézni.
Kísértésbe eshetsz, hogy ragaszkodj a biztonsághoz, a kényelemhez.
Ám a szerelem nem biztonságos.
Nem bízhatunk benne, hogy változatlan marad.
Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk, akkor is, ha sebezhetőek vagyunk..."

Nézelődés és keresgélés közben letekerem nyakamból a sálat, és inkább a kezemben tartogatom tovább. Előrébb lépek párat, hátha jobban belátom a területet, az nem jött össze, de legalább sikerült megtalálni egy tökéletes asztalt. Kissé el van dugva, vagyis az egyik sarokban van az ablaknál, így a fény csak úgy száguldozik befelé rá. Már indulnék is oda, amikor hallom, hogy nyitódik mögöttem az ajtó. Megtorpanok, de nem fordulok meg, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Viktor az. A női megérzésem legalábbis ezt sugallja. Nem is kell sokáig várnom, hogy megbizonyosodjak róla. Valaki odalép mellém, és köszön. Ha meg se szólalt volna, akkor is tudtam volna, hogy ő az. Rémesen árulkodó jel az illata, amit annyira szeretek, de ő ezt nem tudhatja, mivel soha nem dicsértem, vagy ilyesmi. A kislányos "rajongásomat" megtartottam magamnak, és Dongónak. Általában szerencsétlen kutyának kellett végighallgatnia, ha éppen valami lelki nyomorom volt. Az évek alatt egész jól belejött, és ma már remekül tűri, hogy esetleg ölelgetem, ha olyanom van. Eleinte mindig eliszkolt, sőt volt, hogy morgott is.
Na de kanyarodjunk vissza Viktorhoz.
- Szia! - köszönök vissza, miközben rá nézek, és egy széles mosolyt küldök felé. Ő is mosolyog, mint mindig. Eddig csak nagyon kevés alkalommal láttam úgy, hogy komoly volt. Szinte mindig csak mosolygott, azzal a jól ismert mosolyával. Viktort nem tudom szomorúan elképzelni. A két "dolog" üti egymást.
Mosolyom még szélesebb lett a bók hallatán.
- Köszönöm szépen! Leülünk? - kérdem, és a kinézett asztal felé mutatok. Viktor rábiccent, majd odasétálunk. Lesegíti a kabátomat, kihúzza a székemet, én pedig helyet foglalok, miközben megköszönöm neki a segítséget. Nagyon bírom, hogy ennyire udvarias. Manapság már egyre kevesebb férfi büszkélkedhet ezzel a tulajdonsággal. Ahogy Viktorra emelem a tekintetem elfog valami kellemetlen érzés. Valami azt súgja, hogy ez a beszélgetés nem lesz kellemes, és talán csalódást is fog okozni. Megeshet, hogy attól félek, hogy Viktor lepattint? Valószínű. De még ez is megeshet. Azt csicseregték a madarak, hogy egy másik mestertanonccal nagyon megtalálták a közös hangot. Igazság szerint teljesen megérteném, ha egy fiatalabb, hozzá jobban illő lányt választana. Már megkaptam néhány embertől, hogy Viktor fiatalabb, bohóbb személyiség. Én komoly vagyok és idősebb nála, és emiatt nem illünk össze. Beültették a bogarat a fülembe... De küzdök ez ellen a "kritika" és a belső hang ellen, amit az súgja, hogy "Hagyd őt békén!!!"
- Jól eltűntél. Merre jártál? - töröm meg én a csendet, mivel úgy fest Viktornak nincsenek ilyen tervei. Kényelmetlenül érzem magam, és ideges is vagyok. Próbálom lenyugtatni magam és ezt úgy eszközölöm, hogy a sálamat gyűrögetem és piszkálgatom.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. március 22. 11:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 23. 00:13 | Link

Vanda

A találkozásnak több oka is volt, amelyek hamar napvilágot fognak látni. Bár a legfőbb ok, a tisztázás. Több mindent meg kell beszélniük, amire eddig Viktor nem szakított időt, és igazán nem is akart, mert nem akart ő ezzel foglalkozni. De most már nem menekül tovább. Rendbe teszi az életét és a nőügyeit. Tiszta lappal indul neki az életének, amely gyökeresen megváltozott az utóbbi időben, és a változás még nem is fejeződött be.
 - Bocsi, hogy eltűntem, nem azért, mert csak annyit akartam, hanem teljesen elhavazott az életem. A záróvizsgáimra készültem, meg a tanári pályázatomat állítottam össze. Megérte, a következő tanévtől én is tanítani fogok... Meg ideköltözött az öcsém, mert ő is varázsvérű lett. - Közli a legújabb jó hírt, de nem igazán arról kell most beszélniük, hogy ő tanítani fog-e vagy sem, mert az mellékes, hogy mit csinál a jövőben az ő szempontjukból mindaddig, ameddig nem tanul.
 - Mi újság veled? Láttam te vezeted az Edictumot és egy pletyka is felröppent benne rólunk... Meglepett, hogy hagytad megjelenni. - Nem úgy tűnt, hogy Vanda nem félne a következményektől, amik azzal járnának, ha kiderül bármi is. Ez a kétoldalúság nem tetszik Viktornak. Ő jobban szereti azt, ha valaki egyenes, és nem pedig az csinálj,a hogy mond valamit, aztán pedig az ellenkezőjét teszi. Vandától pedig ezt látta ezzel... Mondhatni, hogy csalódott benne. Na, meg egy-két pletyka is a fülébe jutott, amik rombolták a róla kialakított képet, de nem akar ismételten pletykára alapozni, inkább rá is kérdez.
 - Én vagyok az első diák, akivel khm... összemelegedtél, vagy volt már más is? Hallottam ezt, meg azt tudod... És érdekelne az igazság. - Nem beszél erről a témáról annyira könnyedén, a tilosban járás részben azért jó dolog, amikor belógsz valami tiltott helyre, vagy kicsit lázadsz a szabályok ellen, de azért ő lelkiismeretesnek lett nevelve és a Vandával való viszonya nem a jó buli kategóriás tilosban járás. Bár tagadhatatlanul jól érezte magát a szőke negyedvélával. De ugyanakkor a lelkiismerete is mardosta. Akkor is, és utána is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. március 23. 13:49 | Link

[Viktor]

"Ahhoz, hogy előre tudj lépni, néha nem szabad hátranézni.
Kísértésbe eshetsz, hogy ragaszkodj a biztonsághoz, a kényelemhez.
Ám a szerelem nem biztonságos.
Nem bízhatunk benne, hogy változatlan marad.
Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk, akkor is, ha sebezhetőek vagyunk..."

Mintha nem az a Viktor ülne velem szemben, akiért annyira nagyon odavoltam. Úgy tűnik, hogy az alatt az idő alatt, amíg nem találkoztunk kicsit átformálódott. Azt nem mondom, hogy jobban néz ki, mert eléggé megviselt és fáradt feje van, de azért nem romlott a helyzet. Még mindig olyan aranyos a mosolyával és a tekintetével, mint volt. Viszont nem látom benne azt, amit ezelőtt láttam. Mintha eltűnt volna az érdeklődése az irányomban. Őszintén, ez egy kicsit bánt, de számítottam rá. Megkapta amit akart, és jó férfihez híven tovább is lépett. Gratulálok Vanda, ez a te formád! Most össze kellene törnöm lelkiekben, mert eddig valami álomképet alkottam arról, hogy mi lesz vele és velem, de ez most elreppent. De egyáltalán nem ezt érzem, hanem valami mást, de én se tudom eldönteni, hogy mit.
A kérdésemre egy szép hosszú válasz érkezik, amit mosolyogva hallgatok végig. Örülök a sikerének és annak, hogy elérte amit szeretett volna, végre tanár lesz. Az is nagyon szuper, hogy az öccse ideköltözött hozzá, és végre nincs egyedül.
- Gratulálok! Örülök neki, hogy összejött a tanárság! - Elgondolkodom rajta, hogy felé nyújtom a jobb kezemet, így gratulálva neki, de az annyira közömbös gesztus lenne, hogy inkább elvetettem az ötletet. Helyette azonban semmi mást nem tudtam kitalálni, így csak mosolyogva ültem vele szembe, és hallgattam. Kicsit megdöbbentett a kijelentése és hangnem, amit használt.
- Igen, nekem sikerült megszereznem a főszerkesztői posztot... - közlöm közömbösen, mert nem tetszik ez a kérdőre vonás. Lehet, hogy ebből még a végén veszekedés lesz?! - Ami a pletykát illeti. Úgy voltam vele, hogy jelenjen csak meg, olvassák csak el, és gondolják azt, hogy megint valakinek szárnyal a fantáziája. Mindenki tudja, hogy a pletyka, az azért pletyka, mert a fele nem igaz. - vonom meg a vállam, és nem magyarázkodom tovább. Persze minden pletykának van némi valóság alapja, de általában szépen kiszínezik őket az emberek. Bennem az futott végig amikor elolvastam, hogy ha nem engedem megjelenni, akkor az körülbelül felér egy vallomással, hogy igen, ez igazság. Ha ezt a szerkesztők megtudják, akkor órákon belül az egész iskola tudta volna, hogy nem engedtem megjelenni ezt a cikket. Butaság lett volna részemről, de ezek szerint Viktor ebbe nem gondolt bele. De miért is várnék tőle bármi ilyesféle gondolkodást, hiszen férfi...
A következő kérdésnél az én pofám szakadt le Viktoré helyett. Arcomra olyan szintű csodálkozás ült ki, mint még talán soha. Hirtelen meggondolatlanságból felállok, átnyúlok az asztalon, és egy méretes pofonnal díjazom Viktort.
- Nem tudom hol hallottál ekkora marhaságot, de megnyugtatlak, hogy te voltál az első diák, akivel félreléptem. Sajnálom, hogy ennyire könnyűvérűnek nézel. Nem képzeltem volna rólad, pont rólad nem, hogy ennyire nem ismersz, és ilyeneket elhiszel rólam. - rosszallóan megrázom a fejem, majd a kabátom után nyúlok. Nincs hangulatom tovább hallgatni az osztásait, és azt, hogy kb. mindenért engem hibáztat. Régen aláztak meg ennyire, még jó, hogy nem nagyközönség előtt tette. Negyedvélaságom kezd a felszínre törni. Egész nyugodt személyiség vagyok, de ha felidegesítenek, akkor az nagyot szól, de most türtőztetem magam, mégiscsak egy nyilvános helyen vagyunk.
Viktor most húzta le magát nálam teljesen. Rá kellett jönnöm, hogy ő még mindig csak egy kisfiú. Nekem pedig egy férfira van szükségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. március 25. 01:01 | Link

Vanda

Noha, a lelkesedés azért nem tűnt el nyomtalanul Vanda irányába, még most is hatással van rá, ahogyan itt ül a szőke szépség vele szemben, a sok infó, amiket még nem tud biztosra megkoptatják a szemében a rajongás fényét. Na meg valamelyest meg is változott. Még ugyan valamennyire kisfiú maradt, de kezd érettebbé is válni, és az érettség a rajongás eltüntetője.
 - Köszönöm, sokat tettem is érte. - Egy halvány mosoly, nem igazán szeret azért az érdemeiről beszélni, kivéve ha egy-egy csúcs meghódításáról van szó, akkor bizony a kisfiús lelkesedéssel képes elmesélni az egész expedíciót, kisfiús zavartsággal, de széles vigyorral. Azonban most nincs széles vigyor, hiszen Vandával nem éppen vigyori témákról beszélget.
 - Nem tűnt, mintha éppen úgy gondolnák, hogy csak valakinek szárnyal a fantáziája... - Egyhangúan rántja meg a vállát, hisz ő Vandának, de akkor is furcsállja a dolgot. Sajnos elég bizalmatlan tud lenni a női nemmel szemben sok esetben, amire ha nem adnak okot, akkor fel sem üti a fejét, de ez esetben azért bár hisz Vandának, nem egészen érti a gondolatmenetét és némi plusz dolgot is mögélát, ami igazából nincs is ott. A nőkkel talán ezért sem bonyolódott annyira mély érzelmi kapcsolatba, az anyjába vetett hite még kisgyerekkorában megtört, így ritka az az eset, amikor egy számára kétes ügyben hisz egy nőnek. Kivéve azokat az embereket, akiket húgaként kezel, ők egy másik bizalmi kategóriába soroltak át a cím megszerzésével.
Az előbb is emlegetett bizalmatlanság, gyanú látás a legjobban azonban a következő kérdésénél bukik ki, amire persze Vanda tőle elvárható hevességgel reagál. Pofonnal, és egy kis monológ utáni elviharzással. Nem lepi meg a reakció Viktort, ismerte már ennyire Vanda természetét. A pofonra sem dühvel reagál, ő egész jól viseli, ha egy lány pofozkodásra adja a fejét, már kapott egy párat életében ugyanis.
Azonban a meglepettség ugyan elmaradt a reakció miatt, de a következtetés levonása nem, és ez a fajta heves reagálás bizony részben egy beismerő vallomás. Viktor néha túl sokat olvas regényeket, amik hatással is vannak rá.
Na, de Viktort nem olyan fából faragták mégis, aki ilyen esetben azért nem megy a lány után és kér bocsánatot azért, mert tahó volt. Bár a konfliktusokat alapvetően szereti inkább elkerülni. Egy lánnyal vitát kezdeni öngyilkos küldetés, ezt ő már régen megtanulta. Az apja sem tudott soha győzni az anyja ellen. Én is megmondom neked kedves olvasóm, ha fiú vagy, akkor legyen annyi eszed, hogy nem szállsz vitába egy nővel, ha meg lány vagy, akkor a konfliktuskezelés alapjait sajátítsd el.
 - Hé, Vanda! Várj! Ne rohanj úgy el! Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban. - Tudja, hogy most nagyon is elrontotta az egészet, amiben a legrosszabb az, hogy szerintem valahol tudatos volt. Egyfajta teszt. Mint ahogy a kötelet is teszteli, mielőtt arra bízná az életét, úgy egy kapcsolatot is tesztelni kell, de ez rövid távon elbukott. Viktor sem kész még arra, hogy megbízzon benne teljesen feltétel nélkül, ő ehhez még tényleg túl gyerekes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. március 29. 15:06 | Link

[Viktor]

"Ahhoz, hogy előre tudj lépni, néha nem szabad hátranézni.
Kísértésbe eshetsz, hogy ragaszkodj a biztonsághoz, a kényelemhez.
Ám a szerelem nem biztonságos.
Nem bízhatunk benne, hogy változatlan marad.
Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk, akkor is, ha sebezhetőek vagyunk..."

Sajnos az alatt a kevés idő alatt, amíg még nem voltam tanár elég sok diák csapta nekem a szelet. Már akkoriban is hárítottam a dolgot, mivel reménykedtem benne, hogy megkapom az állást. De, azt be kell vallanom, hogy nem küldtem el őket melegebb vizekre, hanem olykor kicsit hagytam őket udvarolni. Ez még senkinek se okozott problémát, se nekik, se nekem nem fájt a fejem azok után. De egy idő után meguntam, hogy diákok próbálkoznak, és kedvesen megkértem őket, hogy hagyjanak fel ezzel a jó szokásukkal. A tanárok és a falulakók közeledését azonban olykor-olykor viszonoztam is. De ez nem azt jelenti, hogy valami könnyű nőcske vagyok. Na de ezt nem is tiltja semmilyen törvény. Bár az igaz, hogy munkatárssal nem jó dolog ilyen vagy olyan kapcsolatba bonyolódni. Valaki mindig megüti a bokáját, aztán ha szakításra vetemednek, akkor utána jön a kellemetlen hallgatás egymás társaságában. Mert hiába is akarják elkerülni egymást, nem fog menni, mivel egy helyen dolgoznak. Ami itt még jobban nehezíti a dolgot, hogy egy bentlakásos intézményről beszélünk, bár én sose laktam benn. Már az elejétől fogva lenn éltem a faluban. Először a lakásban, majd pedig Karácsony óta a régi vadászházban.
Ahogy tanár lettem megváltoztak a dolgok. Már csak minimális szinten se engedtem közeledni őket. Vagyis, hogy teljesen pontos legyek, amíg megmaradtak a normális kedveskedések szintjén, addig nem szóltam semmit. De voltak olyanok, akik nyíltan kijelentették, hogy mit szeretnének. Mondjuk várható volt, hogy az iskola kemény csávói majd bepróbálkoznak, legalább egy menet erejéig, de őket is elküldtem. Nem kell nekem a fejfájás és idegeskedés. Egészen addig így voltam a dolgokkal, amíg meg nem ismertem Viktor. Ő azonnal levett a bájos, kisfiús mosolyával a lábamról. Bele is mentem sok dologba, amivel ha kiderült volna megüthettem volna a bokám, de nem érdekelt. Annyira nagyon nem érdekelt... Most pedig ott tartunk, hogy itt gyanúsítgat, és úgy érzem, hogy ez az egész ügy halálra van ítélve. Hogy őszinte legyek, most jutottam el arra a szintre, hogy feladom. Nem várok rá tovább, hanem szépen továbblépek, és ezt a mostani viselkedésének köszönheti.
Lábammal kilököm a széket, és már lépek is ki az asztal mögül, közben pedig már bújok is bele a kabátomba. Felkapom a sálamat az asztalról, és a nyakam köré tekerem. Elindulnék a pult felé, de ekkor Viktor bocsánatot kér. Rosszallóan megrázom a fejem.
- Hagyjad Viktor...ezt már elrontottad, tök mindegy. Szerintem nincs többet miről beszélnünk. További sok sikert...- hangomból némi gúny sugárzik, és ez az arcomra is kiül. Igyekszem lenyugtatni magam, és egy hatalmasat sóhajtok. *Nyugalom Vanda, fő a nyugalom* -kántálom magamban. Még mielőtt távozok teszek egy utolsó megjegyzést.
- Én tényleg szerettem volna tőled többet. De ha már most így vélekedsz rólam, akkor nincs értelem tovább folytatni. Bizalom, Viktor....bizalom... - egy mosolyt erőltetek arcomra, melyről lerí, hogy megjátszott. Odalépek Viktorhoz, majd adok egy puszit az arcára, végül mielőtt elhúznám az arcom, suttogva közlöm, hogy: Viszlát Kolléga!
Elhúzódom, majd az ajtó felé indulok.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. március 29. 15:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 1. 23:23 | Link

Vanda

Ha azt kérdeznék, hogy ki az év balekja, akkor valószínűleg Viktort lehetne minden szó nélkül megválasztani, hiszen ez az egész nem igényel magyarázatot. Oda van egy tanáráért, na meg egy menyasszonyért is. Egyik jobb, mint a másik. Bár a tanári státusz már nem galiba, de amit most csinál bizony rendesen elrontja az esélyeit arra, hogy bármi is kisüljön ebből az egészből.
 - Tudom... - Csak ennyit nyög ki Vanda szavaira, mi mást is mondhatna? Kérjen még egyszer bocsánatot, esdekeljen érte? Még persze azért helyrehozhatná, tud ő úgy teperni egy lányért, de ez a kiakadás, ez a dráma ráébresztette őt arra, hogy neki erre nincs szüksége. Az anyja is egy drámai hősnő volt mindig is és ezt akarta elkerülni a legjobban. Nem bírja Viktor a nagyon heves vitákat, amelyekben a bolhákból elefánt van csinálva. Az nem neki való. Ő ehhez túl gyerek még, túl csapodár és persze túl laza is. Most is akármennyire is sajnálja, nem tudja igazán felnőtt férfi módjára kezelni a helyzetet, csak annyit tud tenni, hogy lazán kezeli, és túlteszi magát rajta.
 - Tudom, hogy egy hülye barom vagyok és tényleg sajnálom. Neked is minden jót, talán egyszer majd felnövök... - Szomorú arckifejezés ül ki rá, a megszokott kisfiús mosoly most nincs sehol. Hülye, mert nem tesz semmit, de tudja, hogy így teszi a leghelyesebben. Most magában is rendeznie kell dolgokat és nem hitegetni valakit, hogy aztán azt még inkább pofára ejtse. Legalább ennyiben úriember maradt, ha másban nem is. Ilyenkor az apja valószínűleg nem lenne rá büszke, én sem vagyok rá. De hát mindenkinek vannak baklövései, nem igaz? Nekem is volt már egy pár.
Amikor Vanda elindul az ajtó felé Viktor már nem nyúl ismét utána, nem látja most értelmét, hagyja, hogy kisétáljon az ajtón a vélavérű szépség. Részben szánva, részben nem a délutánt. Jobb a tiszta víz a pohárban, még ha az a pohár onnantól már nem éppen közös pohár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. május 3. 01:01 | Link

Első sütizés - Adélka
-Öltözék.-


Kész rohanás egy hétköznap, a mai, péntek egy kész megváltás. Délelőtt volt két órája az alsóbb évfolyamosokkal, déltől pedig az Előkészítőben volt, ahol megint két órát tartott, egyet a másodikosoknak, egyet a harmadikosoknak, így Adélnak is. Nagyon-nagyon furcsa ez neki, hiszen itt mindenki, a kislány is, nénizi, közben pedig a párjának egyetlen szem húgicája ő. Mosolygósan lépdelt be órára, tekintetét pár pillanatig a barna kis szépségen tartva majd nekikezdett az órának. Mikor vége volt és kiengedte őket, odahívta Adélt, hogy megkérdezze, mivel Botival más beszélt erről és tudja, hogy későn végez, eljönne-e vele is sütizni addig, még a bátyja előkerül. Szerencsére igent kapott, ahogy a feletteseitől és a nevelőtől is, így egy negyed órával előbb is el tudtak indulni, mint ahogy vége lett volna.
Kilépve kezét Adél felé nyújtotta, ha megfogná, sok osztálytársát kísérte már így Adélnak haza, ezért gondolta, de lehet, nem értékeli a gesztust, kiderül. mindenesetre vagy így, vagy úgy, de lassacskán elérkeztek a cukiba, ahol kinyitva az ajtót beengedte előbb a legkisebb Gált, majd mögötte ő is belépett. Mindenhol kellemes sütiillat terjengett, a vélhetően kíváncsiskodó törpével együtt lépdelt a pulthoz, hogy sütit válasszon. Törpe? Már lassan beéri Mucit, jó még van egy vagy két fej különbség, de elég elszomorító, hogy ő már 20 rég múlt, és ilyen pici maradt. Nem volt vele különösebb baja, de mindig frusztrálta azért picit a dolog.
- Mit ennél szívesen? Most bármit szabad!
Kérdezett rá, miközben lehajolt megnézni a sütiket az alsóbb részeken is. Hatalmas, lelkes, odaadó és tündéri mosoly költözött az arcára, miközben leült az imént kinézett asztalhoz, és rendelt magának egy szelet meggyes-csokis tortát. Remek kombináció ez.
- Ha kiválasztottad, leülhetünk oda, Boti is érkezni fog valamikor. Addig mesélj nekem, hogy tetszik itt Bogolyfalván? Milyen az új osztálytársaiddal?
Szépen, lassan tette fel a kérdéseket, inkább érdeklődve, mint sem rázúdítva azt a kislányra, persze ha közben akad kérdése, felel bármire szívesen neki. Ahogy végig néz rajta, a szemében ugyan azt a kellemes és aranyos csillogást látja, mint a testvérében, hasonlítanak egymásra. Hogy jellemileg is így van-e, azt még nem tudja egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. május 3. 10:17 | Link

Süti Emmával
:: öltözék ::


Olyan új volt minden. Először ijesztő, igen, és furcsa, szokatlan. Hogy kerül ő ide? Miért van itt, eddig soha nem volt ilyen környezetben. A "környezetváltozás", ahogy a szülei emlegették, de Adél azt hitte, hogy olyan helyre mennek, ahol folyton nagyon meleg van, vagy épp nagyon hideg, de maga a környezet, mint időjárásilag nem is igazán változott. Szóval, egy újabb szó, amit a felnőttek bénán használnak - állapította meg magában.
Még iskolába is beíratták, egy csomó körülbelül egykorú gyerek vette körül egyik pillanatról a másikra, és annyira igyekezett jól megnézni őket, hogy észre sem vette, hogy a haja elkezdett kifakulni, míg oda nem jött hozzá az egyik nevelő néni, és addig nyugtatgatta, hogy nincs mitől félnie, míg vissza nem barnult teljesen. Ezek után kinézte magának az egyik legtávolabbi asztalt, és onnan pislogott. Emiatt persze az az érzése támadt, hogy biztos nem fog jól hallani, ezért előrement az első sorba. Miután itt pedig arra eszmélt rá, hogy krétapor mehet a ruhájára, és mindenki látja őt, megint hátra ment a leghátsóba, ahonnét ugyanazon okból, mint először, hamar előre is jött megint. Ezzel még egy darabig elszórakozott, a végére már jókat nevetett azon, hogy milyen gyorsan tudja megtenni a távol a leghátsó, és legelső asztalok között, végül aztán leültették középtájékon, ahol duzzogva morgott egy darabig.
Délután aztán az utolsó óra végén a Emma néni jött oda hozzá, akiről már ki lett okosítva, hogy nem ám csak egy olyan Emma néni, hanem egy olyan, aki Botusnak a párja. Így aztán nem lepődött meg, mikor óra után elkérte őt, sőt, még örült is, mert Emma néni aranyos volt, örült, hogy ő Boti párja, és nem valamelyik másik tanító nénit választotta. Bár ők is aranyosak, csak nem annyira, mint Emma néni.
Miután elhagyták a sulit, Emma a kezét nyújtotta Adél felé, pont úgy, mint aki meg akarja fogni, így aztán Adél kicsit bizonytalanul, de odanyújtotta neki pracliját. Még csak anyukája fogta meg eddig a kezét, így picit megszeppenve lépkedett utána, és ezért nem is szólalt meg, míg nem kapott egy kérdést.
- Tényleg? - kérdezte hirtelen vigyorra húzva száját, mikor is meglátta a választékot az üzletben, ahová betértek. - Minyont akarok! Ugye van minyon? Mármint nem akarok, csak szeretnék, mert akarni nem szép, de ugye van minyon?
Emma kezét szorongatva, kicsiket ugrálva nézegetett körül, hátha kiszúr valakit egy minyonnal. A fenekén se nagyon tudott megülni, miután az egyik asztalt elfoglalták.
- Tudja, hogy itt vagyunk? Vagy van olyan radarmicsodája? Azt tudtad, hogy a denevéreknek is van radarmicsodájuk? Csak rikkantanak egyet és máris tudják, hogy van-e valami előttük, amire felkenődhetnek, és akkor nem fognak felkenődni. Már persze, ha időben rikkantanak. Boti is tud rikkantani? Nehogy nekimenjen az ajtófélfának - jót nevet a gondolaton, majd elgondolkodik, hogy is tetszik itt neki.
- Tetszik.. tök jó, hogy itt mindenki varázsló meg boszi, így senki sem fog sokkot kapni, ha... - picit elszontyolodik, a hajába kapaszkodik és a cipője orrát kezdi bámulni néhány pillanatig, de közben azért folytatja: - És szép is minden, nincsenek büdös mugli autók meg ilyenek. És láttad már a játszóteret?
A gondolatra máris felvillanyozódik, és eszébe jut még másik két hely, ami nagyon tetszik neki. Nem beszélve a ...
- És van vidámpark is! Apa azt mondta, elvisz, de még nem ért rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. május 12. 22:47 | Link

Kiva Kiss

Köszöntsük a színen hölgyeim és uraim, az emberi lustaság mintapéldányát! Mostanában sokat aktívkodott és ideje nagy részét vagy a gyengélkedőn, vagy az igazgatónál töltötte. Ha nem ott volt, akkor feszüdt az ágyban és agyalt. Sok mindenen, főleg a legutóbbi meccsen. Hát az kész katasztrófa volt. A cikesz azóta se lett meg, pedig többször visszament megkeresni, de nem sikerült a nyomára akadnia. Kicsit sajnálta is az apró golyóbist, valamiért olyan érzése volt mindig a cikeszekkel kapcsolatban, hogy azok a kisgyerekek, akik eltévedtek és minden elkapás után úgymond „hazatértek”. Érdekes egy felfogás, és nem is biztos, hogy egészséges, ezzel ő is teljesen tisztában van, épp ezért nem is nagyon hirdeti.
A ház, mint mostanában többször is, teljesen üres. A srácokra vigyáznak, neki egyszerűen most nem itt járnak a gondolatai, és Margaréta is belátta, hogy, ha egyben akarja visszakapni a gyerekeket, akkor máshoz kell vinnie őket, amíg dolgozik. A túl nagy csendbe is bele lehet őrülni, így kitalálta, hogy teniszlabdát dobálva csinál meg mindent. A reggelit, a fogmosást, az újságolvasást. Mostanában szörnyen eltunyult ilyen téren és a koncentrációja is rendesen alábbhagyott, pedig erre sose volt még panasza. A teniszlabdás teljesítményét az alsó szomszéd némi felkopogással és számos átkozódással díjazta, de szerencsére átkot nem küldött felé akkor sem, amikor a lépcsőházban sietett le. El kellett mennie otthonról, nem nagyon volt maradása. Hogy hova? Fogalma sincs, talán a nejéhez volna illendő benézni, hogy kicsit kedveskedjen neki, ha már olyan türelmes, ám a lábai mégsem arra viszik. Szinte fel sem eszmél, és már be is nyitott a cukrászda ajtaján.
Hogy miért? Fogalma sincs, egy pillanatra a zavar is kiül az arcára, végül nyel egyet, beljebb lép és becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy, kicsit elmacskásodottnak ható lépésekkel beljebb szambázik, úgy igyekszik kitapogatni, hogy vajon a tárcáját elhozta-e. Szerencsére ennyi esze van, így a bőrdzsekit levéve lép egy asztalhoz, leteszi maga mellé, és ő is helyet foglal. Szereti ezeket a kis boxokat, itt jól el lehet bújni, és nincs éppen sok kedve a társasághoz. Vagyis van egy réteg, akikhez talán lenne, de ezt nehéz megfogalmazni és szörnyen zavarba ejtő is. Kezébe veszi hát a kínálatot, és próbálja normálisan felfogni, hogy mit olvas, és kitalálni, hogy ha már bejött ide, akkor mit is szeretne enni. Nagy kívánságok, ezzel ő is teljesen tisztában van, de most tényleg nem szeretné, ha itt is hülyének néznék, mert akkor tényleg kifut a világból. Valami nagyon nincs rendbe vele, olyan, mintha vihar előtti csend lenne, és ez a vihar nagyon nagyot szólna a közeljövőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. május 12. 23:52 | Link

Ármin. Cheesy

Újra munkában! Bizony, pár hetes kihagyás után ma ismét bedugtam a pofámat melózni. Közeledik a hó vége, szorul a hurok a nyakamon, éhezik a népem, muszáj néha dolgozni járni, hogy el tudjam tartani magam. Vagyis most már nem csak magamat, mert ott van a flúgos kishúgom is, akinek enni kell adni. Szép dolog az apai örökség, csak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy elfogy egy idő után. Főleg ha az ember lánya még arra is vetemedik, hogy házat vegyen, noha nem ő fizeti ki az egészet. Azért ezzel az akcióval rendesen megcsappant a keretem, és ha tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen örökös, nem tettem volna meg valószínűleg. De a sors azt akarta, hogy egy fedél alatt éljek a kedvenc Rellonos nőmmel és fél lábbal Adrival is, szóval ez már így marad. Szeretem mindkét csajt, a világért se akarnék elköltözni tőlük.
Délelőtt bent ücsörögtem néhány órán, aztán a délutániakról megpattantam "Bocsánat professzor, sürgős dolgom van" jeligével, hogy minél hamarabb kezdhessek. Bár Vera mondta, hogy nem sürgős a becsapódásom, mégis, ha minél korábban csatasorba állok, annál több lesz a kereset és az most fontos szerepet játszik a képben. Így, amint megérkeztem a cukrászdába, villámtempóval öltöttem magamra az egyenruhámat és már le is jelentkeztem a főnökasszonynál, hogy munkaképes vagyok. Van egy átka annak, ha az ember nyitás után nem sokkal áll melóba. Mégpedig az, hogy ilyenkor a vendégek még nem tapossák le egymást, hogy jönni akarnak sütizni, éppen ellenkezőleg, elég nagy pangás van. Egyelőre a pultnak támaszkodva várom, hogy történjen valami csoda, közben előreveszem a copfomat és a hajam végével játszok. Kellemes elfoglaltság, ha éppen nincs semmi más dolga az embernek. Eltelik 10 perc, 20, majd fél óra, mire végre benyit valaki, aztán utána már jön a nép. Hihetetlen, csak egyetlen ember kell, hogy beinduljon a biznisz. A többiek biztosan szagra jönnek. Pár rendelés kifuvarozása után feltűnik egy kedves, ismerős arc a láthatáron, habár mintha kissé el lenne tévelyedve. Szemmel kísérem, míg helyet nem foglal az egyik boxban, majd rövid várakozás után ellököm magam a pulttól, és határozott lépésekkel elindulok felé.
- Szia! - köszöntöm nagy mosollyal a fejemen, majd invitálást sem várva lehuppanok vele szemben. Oké, ez egy kicsit tolakodónak tűnhet a részemről, de őszintén szólva régóta nem láttam már Ármint és örülök a találkozásnak. Rég volt már az a meccs, mikor még a kispadról szemléltem, hogy hogyan hasítják az újoncaink az eget.
- Mi járatban? Nem igazán láttalak még errefelé - tudakolom meg a játékmestertől a helyzete állását. Remélem nincs rossz hangulatban, a világért sem akarnék zavarni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. május 13. 23:00 | Link

Kivus

Zavartan pillant fel a kínálatból a lányra, majd vissza. Olyan szeretne lenni, mint a kviddicspályán vagy amikor a kicsiket oktatja. Magabiztos, laza, jófej, ehelyett azt érzi, amit az iskolaévei alatt. Zavarbajön attól, ha egy olyan lány szólítja meg, aki iránt valami megmagyarázhatatlan és nem túl etikus gondolatai támadnak. Zavartan birizgálja kicsit hüvelykujjával a gyűrűjét, de igyekszik ezzel sem foglalkozni. Sosem volt ilyen, és most mégis, teljesen össze van zavarodva. Leégeti magát csak. Végül vesz egy nagy levegőt, és lejjebb ereszti a kis lapokat, és egy félmosollyal néz a lányra.
- Nem vagyok édesszájú, csak néha megkívánom. Nem tudtam, hogy itt dolgozol.
Tény, hogy vannak itt sós sütemények is, de azok is messze állnak tőle a legtöbb alkalommal. Viszont most legalább egy információval gazdagabb. Amióta megtudta, hogy a lány kilépett a csapatból, elg furcsa bánat gyötörte, az iskolába nem nagyon járt és furán vette volna ki magát, ha most többet bukkanna fel, folyton a lányt keresve, mint valami rossz zaklató, aki csak látni akarja, hogy boldogabb legyen a tudattól, hogy most is összefutottak. Nem érti mi van vele, és bizony komoly átkot sejt a háttérben.
- Fura, hogy nem vagy már csapattag. Olyan más lett a dolog, meg érdekes volt, hogy kispadoztál. Neked nem? Bár gondolom jól esik a pihenés ennyi idő után, a kis vörös, öhm Ginnie, egyáltalán nem rossz kapitány, jó meccs volt.
Komolyam élvezte is, csak jobb lett volna mégis, ha a régieket is fent látja. Ő már csak ilyen, túlzottan ragaszkodik a megszokotthoz, pedig olykor az új sem rossz, sőt, ami azt illeti nagyon élvezte a meccset, szóval arra a meccsre nem lehet oka panaszkodni, a másikat azonban, még mindig élete mélypontjaként éli meg, pedig hetek teltek el.
 - A legutóbbi meccs után azt hiszem, rám férne minden második erről az étlapról. Na jó, az talán sok lenne. Viszont rád bízom magam. Három olyan valamit szeretnék a kínálatból, ami szerinted jót tenne nekem, és hozzá valamit inni. Plusz, nincs annyira sok vendég most, aki van, az már kapott sütit, szóval ha van kedved, csatlakozz hozzám, és hozz magadnak bármit, én állom.
Még kacsint is, mintha legalábbis milliomos lenne. Oké, nem áll rosszul anyagilag, hála a csinos kis örökségének, meg a kis tanítványoknak, de azért nem egy csilliárdos csemete, akinek fel se tűnik, ha vesz egy-két házat meg elugrik egy földkörüli utazásra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. május 14. 03:22 | Link

Ármin. Cheesy

Úgy tűnik, mintha támasztottam volna egy kisebb kavart Ármin fejében a felbukkanásommal, már csak azt nem értem, miért. Lehet, hogy nincs olyan jó napja és nem veszi annyira szívesen a társaságomat. Ettől a gondolattól egy kissé lejjebb lohad a fülig érő mosoly az arcomról, de igyekszem úgy tenni, mintha nem kavartam volna össze saját magamat. Próbálom minél feltűnésmentesebben fürkészni a velem szemben ülő férfi arcát, de valahogy én meg a rejtőzködés nem férünk össze, túl harsány személyiség vagyok hozzá.
- Aha, értem. Pedig már másfél éve itt dolgozok, tényleg nem sokat jársz errefelé, találkoztunk már volna - csicsergem jókedvűen Árminnak a dolgokat. Mindig öröm ismerősökkel találkozni akár itt, a munkahelyen is, főleg ha egynehány hónapja látottakról van szó. Korábban már csak a kapitányságom miatt is viszonylag sűrűn láttuk egymást, de mióta átadtam a stafétabotot Ginnie-nek, értelemszerűen kevesebbet találkoztunk. A csapatból való kilépést meg már had ne vegyem hozzá. Pedig bírom a férfit, jó társaság, el lehet vele beszélgetni.
- Ó, ne is mondd! Három év alatt hozzászokik az ember, hogy pesztrálnia kell az újakat és irányítani mindent. De úgy érzem, hogy túlnőttem azon, hogy itt, az iskolai bajnokságban játsszak. Más terveim vannak - a mondandóm elején egy kissé elkámpicsorodok, mert tényleg hiányzik valamilyen szinten a felelősség a vállamról, ami az elmúlt 3 évben ott volt. De ahogy magam elé tekintek, és látom körvonalazódni az életem további alakulását, ismét visszatér az életkedvem. Viszont jóérzéssel tölt el, hogy megdicséri Ginnie-t, ezek szerint van szemem hozzá, hogy ki alkalmas csapatkapitánynak és ki nem.
- Apropó legutóbbi meccs... Hozok neked valamit - miután végighallgattam, amit mondott, rugóláb nyuszi módjára pattanok fel az asztaltól, olyan gyerekes lelkesedéssel, amilyen már régóta nem vett erőt rajtam. Végül is, szép lassan vándorlok a 21. életévem felé, kinőttem már bizonyos tulajdonságaimat, de alapjában véve a régi vagyok. Önmagamhoz képest nagy lépésekkel viharzok el a hátsó rész felé, ahol az öltöző van (a küszöbben kis híján orra esek, de lényegtelen), megkeresem a táskámban, amiért jöttem, majd a zsebembe süllyesztem az apró tárgyat, és visszasietek az üzletbe. A pult mögé megyek rendezkedni, kiválasztok 4 sütit, hármat Árminnak, egyet magamnak, tálcára teszem őket egy üveg víz és egy pohár kíséretében, és elindulok vissza oda, ahol a férfi ül. Az asztalra helyezem a fémtálcát és visszaülök a helyemre, vele szembe.
- Azt hiszem, ezt elhagytad - mondom, miközben a zsebembe nyúlok a kis aranyosért. Átnyújtom a kezemet az asztalon, hogy Ármin kezébe rakhassam a csillogó kis golyót. Igen, egy cikesz az, méghozzá a tragédiába fulladt Rellon-Levita meccs cikesze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. május 15. 16:24 | Link

Első sütizés - Adélka
-Öltözék.-


Nagyon boldoggá tette a tanárnénivé vált exnavinést a kislány öröme a cukrászda láttán és a sütik közelsége. Ahogy kézen fogva ballagnak, nagy mosoly ül ki Emma arcára, és tekintetével végig a kislányt figyeli, aki meglepően nagyra nőtt, ahhoz képest, hogy mindig a „pici húgként” volt emlegetve közte és Boti között Adél. Dolgozik benne egy ösztön, ami a gyerekek iránti szeretetéből, de abból is adódik, hogy egyke gyermekként neki nem adatott meg testvér, az unokatestvéreivel is csak nem rég került közelebb, Viktort leszámítva. Furcsa is neki ez, hogy másoknak mind annyi szerette van közel, de nem irigyli tőlük, inkább velük örül, ahogy most a Gál családdal is, meg persze Czettnerékkel is, akik ahogy kettőt pislogott kettőből négyen lettek, ki tudja, mi lenne, ha még kettőt pislogna…
- Tényleg, bármilyet. – Mondta picit felkacagva a legkisebb Gál örömén. Aztán a kérést hallva, a pult mögött lévő lánytól kikérte azt is, és szerencséjére hamar meg is érkezik, hiszen látszik, hogy most a minyon a minden. Annyira édesek a gyerekek, mikor valamit nagyon szeretnének és izgalomba hozza őket. Ahogy csillog a szemében a boldogság, amikor elé kerül, az gyönyörű. De mielőtt még tovább mélázna magában, reagál is, de próbálja magába fojtani a nevetést.
- Igen, tudja, és hamarosan be is fog toppanni, ha minden igaz. Radar? Hű, nagyon okos vagy, bár szerintem a bátyód az ajtófélfákkal vigyázni szokott radar ide, vagy oda. – Mosolyogva simogatja meg a barna hajzuhatag tulajdonosát, majd a megérkezett süteményt tolja közelebb hozzá szalvétával és villával, ha kellene.
- Szerintem maximum iránytűt használ, de ki tudja, lehet kevert valami nyomkövetős italt már nekem, és mindig tudja hol vagyok, de ne mond neki, hogy ilyen sejtéseim vannak.
Ezzel a szájához emelte az ujját, hogy mutassa is megerősítésként, hogy ez titok. Bár inkább csak móka, de biztosan vicces lenne egy olyan ital. Boti meg ügyes és sok vicces bájitalban jó. Közben azért érdeklődik, mert azt még nem tudja, a kislánynak mennyire tetszik a hely, de hamar választ kap, bár meglepődik kicsit az elharapott mondaton. Ekkor az asztalon át a kezéhez nyúl, és biztatóan megfogja azt.
- Itt mindenki különleges valamiért, biztos, hogy nem lesz semmi baj. Látod, engem sem ettek még meg, pedig jó nagy mestertanoncokat is tanítok, akik még nálam is idősebbek! Tényleg, Boti gondolom nagyon örült neked, te is örülsz, hogy egy helyen lehettek?
Próbál nevetni és nevetésre bírni az elszomorodott kislányt, remélhetőleg némi sikerrel, miközben az a hely előnyeit mondja és a játszótérnél is kilyukad. Elmosolyodik, mert azt tényleg nagyon szereti mindenki. Néha, mikor az oviban segít be ő szokta kivinni a nagycsoportosokat játszani, ők is imádják a helyet, de legjobb tudomása szerint az előkészítő osztályait is jobb időben kiviszik majd. Biztosan örülni fog neki.
- Igen, én is szeretem, hogy ilyen tiszta és nyugodt hely, egyébként egy párszor megfordultam már ott, nagyon klassz játékok vannak, ha elengednek majd még velem, elmehetünk oda is egyszer együtt. Szeretnél?
Ajánlja fel kedvesen neki, mert tényleg szívesen lenne a törpével. Igaz a navinések, az iskola és az előkészítő, valamint a bolt mellett is eléggé képlékeny ez, de botira is szakít azért időt, a kislányra is tudna. Meg mióta tanárrá vált Zoénak is rengeteget köszönhet, hogy a bolt beosztását úgy alakították, ahogy.
- Hű, igen hallottam hírét, biztosan szuper lesz!
Közben falatozza a süteményét természetesen és éppen a nyíló ajtóra emeli tekintetét, csak nem megjött Ő?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 15. 21:36 | Link

Sárikám <3
.öltözet.

Levelet kaptam aputól. Ez még önmagában nem lenne elég ok arra, hogy a tea mellé sütizni is akarjak, de az már igen, hogy azt mondja, hogy pár hét múlva csak úgy lesz egy kis dolga Kolozsváron, és ha hazamegyek, találkozhatunk. Olyan ritkán látom, hogy természetes, hogy hazamegyek. Gondolkodni sem kell a válaszon, már el is ment a bagoly vissza neki, ami azt illeti, aztán meg egy másik Sárinak is, hogy jöjjön le velem ide sütizni, mert valamit el kell mesélnem. Nagy dolog az ilyen nálunk, és bár mindig néznek furcsán, ha elmondom, hogy milyen ritkán látom aput, de nem értik, hogy nem hanyagol el, csak nagyon fontos és elfoglalt ember ő Bukarestben. El is akarom mondani Sárinak, hogy mi a helyzet vele, és a cukrászda pont jó hely egy nagy beszélgetésre. Össze is szedem magam gyorsan, magamra kapok egy ruhát, aztán cipellőbe bújtatom a lábam, és hajamat kell még csak befonni. Ez utóbbi díszem egyébként pár napja rikítóan narancssárga, mert nem tudom, mit sikerült csinálni a hennával, ez lett az eredmény. Elsőre visítottam, amikor megláttam a tükörben, aztán azonban egészen megtetszett, ahogy másodszorra, majd harmadszorra is megnéztem. A fülbevaló is kihagyhatatlan, tetemes ékszergyűjteményem előtt meg nagyon jót el tudom tölteni az időt, de késni nem szabad, nem lehet, úgyhogy végül találomra kikapok egy párat a sok választási lehetőség közül, vállamra akasztom a táskám fülét, és irány Bogolyfalva, ott is egyenesen a cukrászda. Beérve mosolyogva köszönök minden utamba akadó embernek, bár halk vagyok, az tagadhatatlan, de attól a kedvem még nagyszerű ettől a hírtől, ami annyira lefoglal, hogy még csak eszembe se jut a pánik fogalma sem, nemhogy az, hogy netán gyakorolni kellene, mert olyan sok itt az ismeretlen. Csak nem esznek meg, ennyi finom édesség között pont én nem lennék jó választás ebédre. Az egyik ablak melletti helyet nézem ki magunknak, ott pont jó lesz, mert lehet látni, hogy ki jön meg megy odakint, és még a nap is besüt, a sok D vitamintól pedig a kedvem is csak jó maradhat. Leülök, előszedem a táskámból a már pár napja hordozott Plath-könyvet, és addig is, amíg megjön Sárim, nekilátok. Valami fenségesek benne a lelkiállapotok leírásai, és ez a depresszív hangulat. Olyan élethű, hogy csoda, hogy nem kapom el, belülről megismerni viszont érdekes, elvégre viselkedéskutató-növendékként ilyesmikbe belekukucskálnom nem csak jó, de egyenesen ajánlatos.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. május 15. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed