Luna Cox

A mai nap is fárasztó volt. Éppen a pubból sietek haza felé, későre jár és nem szeretném ha Violetta aggódna. Jó volt találkozni kicsit egy régi cimborával. Zsebre tett kézzel, lassan sétálok hazafelé. Élvezem a hideget, azt gondolom kevés ilyen ember van. Mindig is szerettem, a kedven évszakom a tél. Minden sötét, kihalt és hideg. No a kihalt utcán nem sokáig sétálok magányban, mert vészes sikítás üti meg füleim. Egy nő kiált a hangból ítélve, s gondolkodás nélkül igyekszek az irányába sietni. Mivel sötét van, alig látok, de hamar elém tárul két alak körvonala a földön. Közelebb érve konstatálom, hogy egy férfi erőszakoskodik egy lánnyal,, így gondolkodás nélkül megragadom az ismeretlen kabátját, és lerántom a nőről, szembe fordítom magammal és két jókorát behúzok neki, hogy az orra vére ered el. Nem mondhatnám, hogy könnyű ellenféllel van dolgom, de nekem, aki szinte az utcán nőtt fel, nem kihívás leteríteni egy idősebb férfit. Bokán rúg, és hasba vág, mire hamar reagálva gyomorszájon rúgom, és ettől ismét a földre kényszerül. Ám nem rest, a harchoz kést ránt, és azzal hadonászik tovább. Megpróbálom kicsavarni a kezéből, de egy pillanat erejéig végig vágja a felkaromat vele, nem is olyan gyengén, ám ilyenkor nem igazán érzek fájdalmat. Végül megszerzem a kést, és leterítem a férfit, két ütéssel eszméletvesztésig juttatom, majd a lányhoz sietek, és leguggolva mellé, finoman megpróbálom felsegíteni.
-Jól vagy? Minden rendben?
Kérdezem meg tőle lihegve, és csak ekkor szúr meg a vágás adta fájdalom. odanézek a karomra és hamar feltűnik, hogy gyakorlatilag totál átvérzett a ruhám.

Luna Cox

Igaziból semmiség az egész. Vagyis a vérzés erőssége és a fájdalom valahogy nem ezt mutatja, de nem nagyon köti le a figyelmemet mindez. Sokkal inkább fontos, hogy a karommal bíbelődő lány hogy van. Meg is fogom dolgos kezeit, és felállok, vele együtt.
-Hagyjad csak. Az a lényeg, hogy Te jól vagy!
Mosolyodok el, és a férfi nyomába nézek. Beáll a csend. Hosszú, mély, kissé nyomasztó. Hideg is van, és a történések sem hathattak túl pozitívan a lányra. Tekintetem visszafordítom az övéhez és belenézek a szemeibe. Talán bármennyire friss élmény, és fájdalmas, beszélni kell róla. Ha nem is velem, mással, de ezt nem lehet félvállról venni. Ha az én lányomról lett volna szó, azt hiszem simán kinyírtam volna, minden gondolkodás nélkül az ürgét.
-Ismerted?
Bökök fejemmel a már eltűnt férfi irányába, majd csak bámulok a lányra. Igaziból nekem is elég sokkoló élmény volt, ki tudja, mi történhetett volna, ha nem sétálok éppen erre, és igaziból senki más nem sétál erre...
-Figyelj, szerintem az lesz a legjobb, ha ezt valakivel kibeszéled. Bár hál Istennek a végzetes dolog nem következett be, de...
Nem is fejezem be, mit is mondhatnék. Puszta okoskodás mindez, a lényeget úgyis az előttem álló érzi. Neki kell mérlegelni és kezelni az adott szituációt. Aztán ismét csend magasodik fölénk, és csak azt veszem észre, hogy a kezeim remegni kezdenek a hidegtől. Alapjába véve szeretem a hideget, de talán az, hogy a vérzés még el sem állt, némiképp súlyosbító körülmény. Végül megnézem a vágást. Tényleg, már szinte az ingen egész ujja tiszta vér. Fogalmam sincsen, milyen mély lehet, de abból, hogy még mindig nem állt el a vérzés, csak arra tudok következtetni, hogy nem csak egy felszíni karcolásról van szó.
-Szóval...-kezdek bele ismét-szólnod kellene az illetékeseknek. Jelezned kellene, hogy elkaphassák ezt a....
Inkább be sem fejezem, a csúnya szavaknak itt most nincsen helye.