Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=814249#post814249][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.07.25. 22:51[/b][/url]

Mindennel elmaradtam. Jelenleg itt nem csak a súlyos tananyagot kell érteni, bár az a mérvadó jelenleg. Az életben is lemaradtam, és attól tartok, hogy nem is tudok bele visszatérni sehogy, bármennyire próbálkozom is. Félek, hogy minél jobban próbálkozom, annál messzebb kerül tőlem a visszatérés lehetősége. A doktornő azt mondta, hogy normális dolog ennyire bizonytalannak lenni egy ilyen helyzet után, de nehezen fogadom el. Nem szeretem a bizonytalanságot, a biztos adott mindig támpontot. És hogy most mi a biztos? Semmi. Az égadta egy világon semmi, mert akivel osztozhatnék a gyászomon, amely lassan felemészt, több száz kilométerre tartózkodik tőlem, a leveleimet pedig kétes, hogy megkapja-e. Minden bizonytalan, még az is, hogy az elém tett könyv sorait megértem-e az órán, mert kezdek ebben is kételkedni. A tanárok megértőek és együtt érzőek velem, amiért hálás vagyok, de nem tudok figyelni rájuk, ami nem az ő hibájuk. A kedvességüket sem használhatom ki a végtelenségig, kérdés, hogy meddig tűrik a figyelmetlenségemet és a késztetést, hogy valami biztosat találhassak az életembe. Félek.
Minden félelmet mégsem tud legyőzni az ember, így amikor megkaptam a Sárkánytan ajánlott olvasmányait, rögvest tudtam, hogy melyikre fáj a fogam. Hogy melyikben vagyok biztos, hogy melyik az, ami lefoglalhatja az agyamat órákra. A könyvesboltot hamar elhagyhattam, az eladó néni sem kérdezgetett feleslegesen, eleve képtelen lettem volna felvenni a szemkontaktust, hogy megadjam neki a beszélgetés lehetőségét, így bementem, megtaláltam, kifizettem, és kijöttem. A boltból kilépve bújom az első oldalakat már. Lefelé hajtom fejemet, a könyvet teljesen magam előtt tartom, és a körülöttem lévő világ megszűnik létezni, ahogy Salmander sorait olvasom. Figyelemfelkeltő, érdekes és még tanulok is belőle, talán minimális szinten, de segíthet felzárkózni a tananyagban. Másra amúgy is képtelen vagyok.
A könyv teteje hirtelen nyomódik bele valamibe, felcsúszik rajta a lendületemtől, majd azzal tökéletes ívvel nyomódik bele arcomba. Megszeppenek, halk sikkantásféle hagyja el ajkaimat az ijedségtől, orrom nyomódik a könyv lapjai közé. Akaratlan toporgok előre még párat az el nem múló lendülettől, de amikor végre sikerül megállnom, nem merek felpillantani. A könyvet még jobban arcom köré húzom, már ha ez lehetséges, az sem érdekel, ha az orrom piros lesz tőle. Csak eltűnni szeretnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=815191#post815191][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.08.06. 18:08[/b][/url]

Apa mondta mindig azt, hogyha így olvasok, ennyire elmerülök az adott könyvben, akkor előbb vagy utóbb baleset lesz a vége. Ilyenkor, már-már állandó jelleggel küldtem felé egy elnéző mosolyt, ahogy az egy kamaszlánytól várható, és ugyanúgy olvastam tovább. Valahogy ösztönszerűen kerülgettem az embereket mindig is, miközben olvastam, hiszen a periférikus látásom ilyenkor nem veszik el. Folytattam, és soha nem történt semmi baj, mert ha én nem, akkor ők kerültek ki engem, hogy végül sűrű elnézések közepette mehessek tovább. De ma, Merlinre, ma mindenképpen meg kellett történnie annak, ami eddig soha. Pont ma, hogy fejemet nyomhassam teljesen elvörösödve a könyvem gerincébe, mintha nem lennék normális, és most nem is érzem magam annak. Ilyenkor okosabb az ember mindig, apámra kellett volna hallgatnom, aki - biztos vagyok benne -, hogy éppen Anubisszal karöltve nevetgélnek a markukba, amiért végig nézhették az egészet.
Aztán jön a csattanás. Kékjeim kerekednek ki, a túlzóan közeli betűket pillantom meg először, amikre nem tudok fókuszálni. Eltörtem valamit. Merlinre, tényleg eltörtem valamit a figyelmetlenségem miatt, mert így olvastam. Ha fontos volt? Ha kedves volt az illető számára? Ha... A könyv alját húzom el arcomról, hogy legalább lefelé sandíthassak, ha már a srác - a hangja alapján - arcára képtelen vagyok ezek után. Miattam tört el valamije, ami számára fontos lehet. Arcomon a pír még jobban elterül, alsó ajkamat rágcsálva figyelem a fehér cipőmön szétterülő cseppeket. Milyen szép...
- Olyan, mint a Sárkány csillagkép - kerekednek ki a szemeim a felismerésre, majd húzom vissza arcomba a könyvet azonnal, ahogy tudatosul bennem, hangosan mondtam ki a szavakat. Komolyan az az első megszólalásom, amit Teótól tanultam, miközben a srác tintája csordogál a földön? Alsó ajkamat rágcsálom, végül mélyet szusszanva kezdem lejjebb ereszteni a könyvet arcom elől. Érzem, hogy orromat eléggé megnyomta a kötet, de már mit sem számít.
- Saj-sajnálom, én nem akartam - szám előtt áll meg a könyv, hangom lehet elhal a körülöttünk lévő szavak nyüzsgésében. Csak remélem, hogy meghallja. Felpillantani továbbra sem merek, fejemet kissé előre biccentve tartom, talán abban a reményben, hogy előre hullott ezüstös tincseim takarnak el. Nagyjából örökre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=815622#post815622][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.08.13. 16:09[/b][/url]

Ő egy nagyon kedves srácnak tűnik. Vagyis nagyon kedves srácnak hallom a hangja alapján, mert ugye az arcát a könyvön keresztül aligha látom. Inkább elfoglalom magam a pacák tanulmányozásával, hogy rögtön kimondjam azt, ami először az eszembe jut. Egyetlen csillagképet ismerünk Teóval, és az a Sárkány, ami gondolkodás nélkül hagyja el számat is. És még nem is vagyok pontos sem, mert Teó csak ismerte. Alsó ajkamra harapok, hogy ne engedjek utat a rám törni készülő szomorúságnak, mert sem az idő, sem a hely, sem a szituáció nem alkalmas arra, hogy magamba zuhanjak. Fel kell zárkóznom az évfolyamtársaimhoz, kellene barátokat is szereznem, de ezek mind nehézkes dolgok, hogyha egy egyszerű csillagképről az engem ért veszteségek jutnak eszembe. Döntöttem, és tartanom kell magam ahhoz, hogyha előrefelé szeretnék haladni az életben.
Óvatosan rázom meg a fejemet a kérdésre, pár másodperc erejéig találkozik pillantásunk, de nekem éppen elég ahhoz, hogy fülem végéig ismét elpiruljak. Alsó ajkamba harapok, nagyot szusszanva, borzalmasan lassan veszem el arcom elől a könyvet, de fejemet továbbra is lehajtva tartom. Egy mélyebb levegőt veszek, majd hátizsákomat lököm előre, hogy belecsúsztathassam a könyvet. Kicsit még szöszmötölök, mintha nem férne bele rendesen, de csak időt szeretnék nyerni magamnak. Már-már kellemetlenné alakulna, amikor behúzom a cipzárt, és felpillantok a srácra. Magasabb nálam, minimum egy fejjel, az arca mérhetetlen kedvességről árulkodik, én meg megint elpirulok, amikor eszembe jut, hogy eltörtem a tintatartóját.
- Vesz-veszek neked másikat - sütöm le tekintetem, mert bármennyire is nem gond neki, és ezt is érzem ki hangjából, akkor sem hagyhatom csak így a helyzetet. - Ne! Kérlek... ne - kapom fel fejemet rögtön. Kékjeim csillogni kezdenek, ahogy elkapom a srác tekintetét, aki csak határozottságot láthat benne. Nem szeretném, ha a foltok eltűnnének, sőt... - Megköszönném, hogyha megbűvölnéd, hogy maradjon rajta örökre. Ná-nálam nincs pálca - sütöm le tekintetem megint, és ahogy egy ezüst tincs esik előre tűröm hátra azonnal. Alsó ajkamba harapok. Egy olyan emlék, amit soha nem szeretnék elfelejteni, még ha fáj is rá gondolnom. De vidámak voltunk olyankor mindig. Mindig, amikor egymás mellett feküdtünk, és az összes csillagkép a Sárkány volt. Mindig, amikor próbáltuk kitalálni, hogy mi a többi. De a mindig véget ért és nincs többet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=816531#post816531][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.09.02. 11:40[/b][/url]

Alsó ajkamat harapdálva próbálom összeszedni magam. Nem alkalmas az időpont, s egy váratlan pillanatban utat is tör a gondolataim között Teó arca. A mosolya és nevetése, a hangja, ahogy a tananyagot magyarázza nekem, miközben én értetlenül ráncolom a szemöldökömet és az orromat, mert egy szavát sem értem. Ő pedig kezdi elölről, hogy mindenképpen megértsem, sikerüljenek a vizsgáim, és... a pillanat tört része alatt, ahogy egyre jobban és jobban tisztul a kép, Teó helyett látom Dodit. Végig ő lett volna? Ugyanolyan mosoly van ajkain, mint a testvérének, szinte már fekete tekintetében csillan mégis valami más. Szomorúság. Őszinte és tiszta szomorúság van a pillantásában, ahogy küzd magával, küzd testvére elvesztésével. És éppen azért kell nekem erősnek lennem, hogy segíthessem őt. Támogassam, és ha csak némán is, de ott legyek mellette, amikor minden csak rosszabbra fordul, hogy tudja, számíthat rám. Még ha szavakkal képtelen is vagyok kimondani neki. Erre van szükségem.
Ez ad elég bátorságot ahhoz, hogy felpillantsak és szemben találhassam magamat egy háztársammal. Láttam már a folyosókon, de soha nem beszéltünk, megmerem kockáztatni, hogy idősebb is nálam, szóval annyira nem is olyan meglepő, hogy elkerültük egymást. De kedves. Nagyon az. A mosolya is, ahogy rám néz, a tekintetéből jövő őszinteség miatt jövök azonnal zavarba és hajtom fejemet előre ismét. Mélyeket lélegzem, kénytelen vagyok, ha nem szeretném, hogy piros arcomat nézze az egész falu, majd az iskola is, mert tuti biztos, hogy kitartana addig, amíg visszaérek a kastélyba. Aprót biccentek, elfogadom, hogy nem kell, de valószínűleg úgyis fogok neki venni másikat, aztán valahogy eljuttatom neki. Valahogy...
- Valóban nagyon jól - mosolyodom el szélesen, majd végre fel is tudok pillantani. - Másra használod, mint az írás... akkor rajzolsz vele? - kékjeimben csillan meg a kíváncsiság, miközben arcát fürkészem. Ha már lehetőségem van kapcsolatot kialakítani, nem futamodhatok meg. Erősnek kell lennem, hogy tudjam támogatni Dodit, és ahhoz ez az első lépés. Legalábbis nekem biztosan.
Folyamatosan arcát és mozdulatait figyelem, ahogy keresi pálcáját a táskájában. Egyre több cucca kerül ki belőle, mire végül megtalálja, és füle mögé tűzi. Olyan természetes mozdulatként cselekszi ezt meg, hogy szinte leesik az állam tőle, ajkaim nyílnak el egymástól, ahogy figyelem. Észre sem veszem, hogy esetleg kellemetlen lennék már, mert annyira el van foglalva a dolgai visszapakolásával, hogy én is csak akkor eszmélek fel, amikor a pálca vége a cipőmre irányul. Csillogó kékjeimmel figyelem, ahogy egyébként semmit nem változik a cipőm, de a tudat, hogy örökre ott marad rajta, elég, hogy boldog legyek. Kicsit feljebb emelem jobb lábamat, hogy megcsodáljam a cipőt, mintha így jobban látnám. Akaratlan kerül fel egy széles mosoly ajkaimra, miközben tekintetem ismét - mint kiderül - Alexre vezetem, majd a felém nyújtott kézre.
- Margaréta - fogok rá jobbjára, majd rázom meg óvatosan, egy hatalmas mosoly mellett. - Mindenképpen neked szólok majd... Navinés vagy, igaz? - mert az ilyen dolgokat nem árt tisztázni még az elején.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=859998#post859998][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 00:03[/b][/url]

Nem mondanám, hogy nagyon készültem a mai estére - Cone meg sem hívott, úgyhogy eljátszottam a gondolattal, hogy ez lehet nem véletlen, de hát... mikor tartott engem vissza ez bármikor is? Sok mindent tettem és nem tettem, amit mondott vagy kért. És bár a hatalmas bulihangulatot igencsak tönkreteszi a tudat, hogy vizsgaidőszak van, de sikerült úgy intéznem, hogy ne kelljen bemennem a könyvtárba holnap, így a mai estét teljesen ki tudom használni. Csak még jobban örültem, mikor Zalán igent mondott a meghívásra: itt a lehetőség látni őket élőben.
Kicsit szedve a lábaimat sétálok Zalán mellett. Nincs más választásom, különben elhagyjuk egymást, mert akkorákat lép, mint ide Nekeresd. Halkan sóhajtva pillantok fel rá, szélesen mosolyodom el, halkan fel is nevetek.
- Teljesen véletlen volt, megmondom az őszintét. Az én életemből is ki szokott maradni az Edictum - vonom meg vállaimat, kicsit közelebb lépve Zalánhoz engedek el magam mellett egy társaságot.
- Még van nagyjából 5 percünk a kezdésig. Szeretnél valamit inni? - pislogok fel rá kérdőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860003#post860003][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 00:26[/b][/url]

Fél arcomat felfújva fordulok el a másik irányba durcásan. Hogy én is lássak. Jó, tudom, hogy igaz, de akkor is! Ennyire ne tegyük már egyértelművé, hogy mindenhova sámlival kellene mászkálnom, mert nem tesz jót az amúgy is alacsony önbecsülésemnek. Végül csak bólintva kezdem el követni a borzasztóan magas fiút - komolyan, szerintem már abnormális, hogy ilyen fiatalon, ilyen magas legyen valaki, de ő legalább biztosan látni fogja őket, és végtére is, Zalán miatt vagyunk ma itt.
Izgatottan toporgok egy helyben, lábujjhegyre állva fürkészem a színpadot, majd a tömeget, hátha van valami ismerős, akit el kell kerülni. Oké, ez csúnyán hangzik, de ma nyugis estét szeretnék, csak a levitással és nem másokkal, márpedig, akik ilyen koncertekre járnak, levakarhatatlanok.
- Most jut eszembe. Te elmúltál már tizennyolc? Ajánlgatom itt, hogy nem is tudom... igyunk meg egy sört, de közben meg lehet kiskorú vagy. Én meg kínálgatlak. Merlinre... - csapok homlokomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860007#post860007][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 00:49[/b][/url]

Valószínűleg igen szembetűnő a megkönnyebbülésem, ahogy jön a válasz. Hála Merlinnek! Fejem biccen félre, várom a mondat folytatását, de nem veszem magamra, amikor nem érkezik. - Ne aggódj ezen, limonádét bárhol tudok majd venni - mosolyodom el szélesen.
Karomon végig szalad a libabőr, ahogy meghallom a hangolást. Sokan vannak úgy, hogy csak és kizárólag a vokalistára figyelnek, és bár nem fogom tagadni, szeretem hallgatni, mikor Cone énekel, de ami sokkal jobban lekötött mindig is, ahogy ujjai a húrokon járnak.
- Pedig... - vonom meg vállamat. - Mestertanoncok. Vagy volt MT-k - bólogatok párat, mintha csak mindent tudó lennék, pedig nem nagyon követem a mindennapi életüket. Nem csak azért, mert nincs hozzá közöm, hanem, mert a tagok között akadnak olyanok, akik egyáltalán nem kíváncsiak rám. Megnehezíti, hogy a hétköznapok szürkék lehessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860012#post860012][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 01:33[/b][/url]

A kérdésre nézek rá, kékjeimben szemtelenség csillan, ahogy mosolyom is hasonlóan terül el arcomon. Mintha mindennap csinálnám dobom át vállamon a hajam. - Nem is tenném - pár másodperc, majd nevetek fel. - Ma nem terveztem inni - vonom meg vállamat, végül reflektálok a másik dologra. Ezután vezetem Zalánnal együtt tekintetem a színpadra, ahol Cone háta tökéletes célpontot adna arra, hogy hozzávágjak valamit, de - sajnos - semmi nincs nálam, így a figyelemfelkeltés elmarad.
Az elhúzódó csendre pillantok vissza.
- Jól vagy? - érintem meg karját óvatosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860015#post860015][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 02:06[/b][/url]

A válasz nem túl meggyőző, de nem erőltetem, ha nem szeretne róla beszélni, így kezemet húzom vissza magam mellé. Hátam mögé teszem kezeimet, minimálisan billegek sarkamon előre-hátra, amíg várom, hogy elkezdődjön az egész. A halvány mosoly egészen addig ékesíti arcomat, míg meg nem hallom a levitás szavait. Ajkam széle remeg meg, kicsit megszeppenve kapom rá kékjeim. A halovány pír lassan teríti be arcomat, de végül megemberelem magam. Zalán karjára simítva próbálom felkelteni a figyelmét, óvatosan lépek közelebb.
- Köszönöm - próbálom elkapni tekintetét, hogy tudja, nagyon jól esett a bókja, nincs oka elfordulni tőlem ezek után. Biztató mosolyt küldök felé, majd lépek vissza egy aprót és fordulok rendesen a színpad felé, kezem is ismét a hátam mögött van. - Te is jól nézel ki - sandítok rá oldalra ugyanolyan mosollyal, mint ami eddig volt arcomon, majd megint előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860022#post860022][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 12:29[/b][/url]

Kékjeim a válasz után a színpadon állapodnak meg. Párat dülöngélek még előre-hátra, míg el nem kezdenek végre helyezkedni is a rajta állók. Felhangzanak az első hangok, én pedig szélesen mosolyogva tapsolok, ahogy végre neki állnak. Szemem sarkából látom meg Zalán szájának a mozgását, ránézek, és nem tetszik, amit látok.
Ismét odanyúlok, kicsit rángatom meg felsőjének az ujját, hogy rám figyeljen és lehajoljon hozzám, mert esélytelen, hogy ebből a mélységből hallja, amit mondok neki. Ha lehajol szólalok meg fülébe.
- Biztos minden oké? Elég sápadtnak tűnsz - távolodok el kicsit tőle, hogy láthassam arcát, mert egyáltalán biztató a falfehér arca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860030#post860030][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 13:43[/b][/url]

Megszeppenve pislogok rá.
- Ööö... nem, nem hallucinálsz. Nem is ittál - szalad ráncba szemöldököm, egyáltalán nem esik le, hogy költői az egész mondat. - Az Oisin áll a színpadon, Cone a frontember - a színpadra nézek, majd vissza Zalánra. Valószínűleg az arcomra ül az értetlenségem, hiszen tudta, hogy Oisin koncertre jövünk, az együttes alapítója meg Cone. Nem értem a kérdést.
- Miért baj, hogy ő áll a színpadon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860041#post860041][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 14:42[/b][/url]

Értetlenségem fokozódik a válasza után. Ha ezen múlik, én aztán hagyom, hogy leigya magát, de nagyon vicces lesz egy nálam háromszor magasabb sráccal visszabattyogni a kastélyba, akit ráadásul - valószínűleg - cipelnem kellene. Tutira lekopna a cipője orra - reflexből nézek is le az említett ruhadarabra, majd vissza rá.
- Ez teljesen elhiszem, Cone egy bunkó - vonom meg vállamat. - És van egy olyan sanda gyanúm is, hogy nem miattad nem vagytok barátok - mosolyodom el kedvesen. - Próbáld meg kizárni valahogy, hogy ő van ott és csak hallgasd. Hm... kössük be a szemed? - billen oldalasan a fejem. Nincs jobb ötletem, hogy tudja élvezni a koncertet, anélkül, hogy Cone-nal szemezne közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860049#post860049][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 16:07[/b][/url]

Mosolyom szélesebb lesz, ahogy fülemet megüti a nevetése. Sokkal jobb érzés így látni a levitás fiút, mint az előbb. Az a sápadtság nem állt jól neki. Aprót bólintok, amolyan jelzése annak, hogy így sokkal jobb, és kicsit büszke is vagyok magamra.
- Rendicsek - felelem ugyanúgy mosolyogva, végül fordulok vissza a színpad felé, hogy egyelőre csak némán, de tátogjam a dalszöveget. A zene a csontjaimig hatol, minden másodpercét élvezem az egésznek, akkor csak még inkább, mikor oldalra pillantva látom meg Zalán lehunyt szemeit. Halkan felhihizve nézek előre, de egyáltalán nem látok semmit. Lábujj hegyre állok, ide-oda dőlök, hogy valamit láthassak, és annak érdekében, hogy megtartsam egyensúlyom, gondolkodás nélkül csípem össze Zalán kabátját. Különös lehet, néha még nekem is az, de a koncertek elején soha nem Cone az, aki leköt. Dodit szeretem figyelni, ahogy bűvöli a billentyűket, mert mindig melegséggel tölti el a szívemet, hogy így láthatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860068#post860068][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 18:35[/b][/url]

Nem nehéz hagynom, hogy az egész koncert vibe-ja elvigyen: Cone hangja, Dodi ujjai a billentyűkön, Zsombor szólói, mindez olyan felszabadultságot szakít rám, amit mindig csak akkor érzek, ha koncerten vagyok. Éppenséggel pont Oisinon, ami csak még inkább boldogsággal tölt el. Szeretem látni, ahogy csapatként dolgoznak és mozognak együtt a színpadon.
Halvány pír lesz arcomon, ahogy Cone szemkontaktusát tartom, de mosolyom nem lankad arcomon. Imádom, amikor ezt csinálja, és tudom, hogy tudja, milyen reakciót vált ki belőlem. Önfeledten éneklem a dalszövegeket, amiket éppen tudok, lábam és testem is akaratlan rezdül a ritmusra, a tömeggel ugrálok, főleg, amikor Mötley jön.
De ahogy a tömeg tódul előre, úgy egyre kevésbé látom, nemhogy Dodit, de még Cone magasodó alakját is. Egy ponton durcásan szusszanok, mert feladom. Megfogadva a saját tanácsomat, bár én nem csukom be a szemem, de akkor látatlanul megyek a koncertélménnyel és csak a dalokra hagyatkozom. Oldalasan pillantva engedem el Zalánt, mikor elkapom tekintetét. Fejem biccen félre, végül kicsit kitárva karjaimat vonom meg vállamat: miért is ne? kérdés ez, bár fogalmam sincs, hogy szeretné megoldani, hogy ne az előttem álló srácok tarkóját - inkább hátát - lássam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860073#post860073][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 19:48[/b][/url]

Pár másodperc, míg vége van az éppen zajló dalnak, én pedig türelmesen várok, hogy Zalánnak mi a terve, mert már tényleg kíváncsi vagyok. Értetlenségem csak nő, ahogy a sál lekerül a nyakából, a következő pillanatban pedig a levitás guggol előttem a tömeg közepén. Párat pislogok, végül széles vigyorral pattanok a nyakába megfogva a kezét.
Izgatottan ficergek kicsit, ahogy helyezkedem, pálcámat előkapva tisztítom meg bakancsomat, majd teszem hátra a lábamat, hogy igazából Zalán csípőjében is kapaszkodjak lábfejemmel. Kezéből veszem el a sálat, majd teszem a nyakamba azt is, hogy ne neki kelljen fognia.
Előrébb hajolok, fülében szólalok meg halkabban. Ez fontos, nem ordítok a fejébe. - Köszönöm - lehelek lágy csókot a hideg arcra, majd egyenesedem fel és emelem égnek kezeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860082#post860082][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 21:50[/b][/url]

A tomboló tömegből néhányan, a mi példánkat követve, már szintén valaki nyakában ülnek, kezüket az ég felé tartják. Egy ismeretlen lánynak integetek vissza, aki utána a lendülettől majdnem leesik a fiú nyakából, de amint látom, hogy jól van, hüvelykujjamat felfelé emelve konstatálom neki is a megnyugvásomat messziről.
Torkom szakadtából ordítom a HIM dalszöveget, ahogy csak kifér belőlem. Ha ez nem lenne elég, az egész hangulat annyira elvisz, gondolkodás nélkül fogom meg Zalán kezét, kulcsolom össze ujjainkat és ameddig csak tudom emelem fel kezét, hogy a sajátommal mozgassam. Szélesen vigyorgok felfelé a színpadra, egészen addig, míg az utolsó dalok következnek, és az egyiknél Cone mutat be nekünk. Egyetlen pillanatra gondolkodom el, hogy lehet én vagyok a célja annak a középső ujjnak, de el is vetem a gondolatot, amint eszembe jut, Zalán mit mesélt. Nemes egyszerűséggel fordítom ki kezünket és mutatok vissza neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860084#post860084][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 22:25[/b][/url]

Minden látszat ellenére, kedvelem Cone-t, de a tényen nem változtat, hogy tényleg bunkó tud lenni néha. Ráadásul olyanokkal is, akik nem érdemlik meg. Mármint... komolyan: nézzünk rá a levitásra. Mégis mi olyat tudott volna tenni, amiért ezt érdemli? Nevetséges.
Így mindebből kiindulva nem vagyok rest megtenni azt a lépést, hogy az egyébként hatalmas kéz mögül kibukkanjon a saját középső ujjam, ugyanolyan színűre festett körmeimmel, mint a hajam. Még büszkén el is mosolyodom mellé, fejemet billentem félre, mert nagyon remélem, hogy észrevette, de mikor meglátom és hallom, hogy nevet, már tudom, hogy sikert értem el.
Magam alá pillantok. Elégedetten engedek meg magamnak egy hehe-t, ahogy elkapom Zalán tekintetét, megvonom vállaimat, amolyan ez van jelként. A kis intermezzo után emelem feljebb kezeinket ismét és kezdem el mozgatni őket balra és jobbra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860091#post860091][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.26. 23:58[/b][/url]

- Aha, köszi - felelem vidáman, lábujjaimat mozgatom meg a cipőben, mint egy kislány, majd egy pillanat... kettő... és: - Ó, baszki, lemászok. Ne haragudj, biztos nehéz vagyok - egész időben kaptam észbe, ahhoz képest, mennyire a koncert hatása alatt vagyok még. Utolsó pillantást vetek a már oszló tömegre, végül elégedetten vigyorodom el. Ez a koncert is remekül sikerült. Óvatosan kezdek el ficeregni, hogyha Zalán leguggol, akkor - leginkább ő - sérülésmentesen megússzuk az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860095#post860095][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.27. 00:24[/b][/url]

Erősen fogom meg kezét, és bár a lendülettől kicsit megijedek, de sikeresen mászok le róla. Halkan toppanok a talajon, lábaimat mozgatom meg kicsit bokából. El vagyok gémberedve. Számat húzom el, majd pillantok fel a levitásra.
- Jó ötlet - köszörülöm meg torkomat, ami, most hogy így szóba jött egy ital, igencsak ki van száradva. Kérdés nélkül sétálok Zalán mellett a stand felé.
- Hm - reagálok halkan először a kérdésre. - Tudom ki ő - pontosítom kicsit a kérdést is a válasszal. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Cone-t senki sem ismeri igazán, és ez valahol elszomorít. Azonban nem annyira, hogy ne legyek ott neki, ha éppen szüksége van rám, de lássuk be, ez soha nem fog eljönni. - Megvan a saját stílusa, tudom, néha elviselhetetlen. Mint egy gyerek. Meglepődnél, de tud kedves is lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860098#post860098][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.27. 00:40[/b][/url]

- Egész jól állna a Zóra név - merengek el láthatóan, figyelmen kívül hagyva a forgolódó lányokat. - Rám sem igaz egyik sem, mégis beszélget velem és kedves. A maga módján. Általában idegesítem, de ez csak jobbá teszi az egészet - vonom meg vállaimat. Ugyan, van öniróniám, tényleg idegesítem, ezért nem értem, hogy vagyunk mi jóban. Lehet túlzás a jóban, de már megtartom. A legjobb ebben, hogy nem csak én nem értem, hanem sokan mások se: Vattai Júlia mindennapos vendég nála, barátok, Leila szintén az volt a tragédiáig, ki tudja hány lánynak még a közelébe sem érek. Halkan sóhajtok.
- A lényeg, hogy nem baj, ha rosszban vagytok. Nem kell mindenkivel barátnak lenni - teszem hozzá bölcsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860100#post860100][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.27. 00:55[/b][/url]

Lemondóan sóhajtok.
- Mi az utálkozás alapja? - kérdezek rá halkan, mintha már csak a kérdéssel is elárulnék bármit a körülöttünk lévő embereknek. Tudom, hogy nincs közöm hozzá, de tényleg szeretném tudni, hogy Zalán mégis mi a fenét tudott csinálni, amiért ilyen ellenszenvet vált ki Cone-ból. Biztos van oka, még ha Cone kicsit... Cone is. - Mármint... gondolom történt valami kettőtök között, ami idáig fajult - egészítem ki a kérdést. És sok minden sántít, de az még inkább, hogy Cone képes egy nála sokkal fiatalabbal így bánni. Meg sem lep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860102#post860102][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.27. 01:12[/b][/url]

Szemöldököm emelkedik meg arra, hogy zsigeri. Zsigerből utálni valakit? Elég meredeken hangzik. Lehet csak azért, mert én még sosem voltam képes senki iránt így érezni - mindenkiben van jó, és ez tény.
- Autumn Rue-val, igaz? - emlékszem vissza a bálon történekre. - Nos..., mint mondtam: gyerekes. De legyen bármilyen is, mindenre oka lehet - teszem hozzá sokkal halkabban az utolsó mondatot. Oka van annak, hogy Cone ilyen. Lábamat kezdem el vizslatni, kicsit elfordulok Zalántól, ahogy pörögnek a gondolataim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860106#post860106][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.02.27. 14:34[/b][/url]

Ühümözve bólogatok. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az eridonossal vannak jóban, amikor gyakran lehet őket együtt látni.
Még a földet pásztázva lesz széles vigyor arcomon. Kezeimet hátam mögé téve fordulok Cone felé. - Neeeem, az megvan. Nézd - mutatom felé ismét, aprókat bólogatok mellé lehunyt szemekkel, hogy biztosan megláthassa. Felfelé somolygok rá. Vállamat vonom meg arra, hogy mit tudott és mit nem. Ez van. - És mégis itt vagyok - felelem visszafogottan.
Csendben várom, hogy Cone hogy fog reagálni Zalán válaszára, mert ez most indokolatlanul szemtelen volt a levitás részéről, mikor Cone meglepően normális. Sejtem, hogy el fogja rontani, de egyelőre tartja magát ahhoz, ahogy én vagyok hozzászokva. Jelentőségteljesen pillantok Zalánra, majd csóválom meg fejemet - szítjuk a tüzet, mint az óvodában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860207#post860207][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.03.02. 12:21[/b][/url]

Kedvesen mosolyodom el Zalánra, ujjaim közé fogom kabátja anyagát gondolkodás nélkül, ahogy felfelé pislogva rá mosolygok, majd fordulok Cone felé.
- A tiedről ez nem mondható el - vigyorodom el szélesen, és természetesen teljesen szemtelenül, fejem biccen oldalasan is közben, mintha olyan ártatlan lennék. Oké, ha olyan reakciót kapok, addig is fog tartani a határozottságom.
Azonban a Zalánnak intézett reakcióra kell megforgatnom a szememet látványosan. Annyira gyerekek. Figyelmen kívül hagyom azt is, ahogy a hajam eltűnik a vállamról, majd nehezedik rám a rellonos. Halkan szusszanok. Igazán hozzászokhattam volna már.
- Soha - bólintok határozottat. - Nincs az az isten, hogy én színpadra álljak több ember elé - ingatom meg fejemet. Már csak a gondolattól is kiráz a hideg, és görcsbe áll a gyomrom. Ami akkor csapna át dühbe, ha tudnám, hogy Cone magában kölyöknek nevezett, mikor majdnem egy idősek vagyunk, de szerencsére nem mondja ki, így csak biccentve veszem el a poharat és kortyolok is bele azonnal. A kesernyés ízre húzom el a számat.
- Zsombi biztos örülni fog a magánakciódnak a nevére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860222#post860222][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.03.03. 13:48[/b][/url]

Gerincem mentén fut végig a jóleső borzongás a hangjára, széles mosolyom nem tűnik el arcomról. Szemeimet forgatom meg, nem reagálok érdemben rá, mert nem itt és most kellene ilyenekről beszélni. Zavartan pillantok Zalánra, majd vissza előre.
Nevetgélve dülöngélek kicsit előre-hátra, mert tényleg nem szoktam ítélkezni. Akkor hogy lehetnék jóban Cone-nal? Na ugye. Hümmentve fordulok Zalán felé, mikor elhangzik a kérdés.
- Hol?! - emelkedem lábujjhegyre, hogy legalább minimálisan magasabb lehessek, de persze semmit nem ér. Hogy lehetne együtt Kakasi és Brightmore egy... egy Oisin koncerten? Merlinre! - Zalán! - szólalok meg hangosabban. A poharat rakom egy hozzánk közelebb eső asztalra, majd kerülök a háta mögé. - Emelj fel! Emelj fel gyorsan! - kezdek el ugrálni kicsiket, hátha megérzem, hogy megvan a lendület ahhoz, hogy felkapaszkodjak a hátára, és mint egy igazi Pókember felmásszak, majd körbenézzek. Szinte oda sem pillantva intek Cone-nak, ám akaratlan követem kicsit, ahogy eltűnik a tömegben a széles háta és a magas alakja. Halkan szusszanva térek vissza az eredeti hihetetlenségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860259#post860259][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.03.04. 23:50[/b][/url]

Lábam felemelve, kezem Zalán vállán - flig -, amikor a tömeget szakítja át a hang, aki kifejezetten Zalánnak szól. Megszeppenve pislogok, és bár engem nem tanít, de messziről felismerem Kakasi tanárnőt. A hangjára, mint Mózes előtt a Vörös-tenger, az emberek válnak ketté, így tökéletes rálátásom van arra, hogy tényleg Brightmore proffal vannak itt. Azta. Azért ez... nem semmi.
Lábam érinti a talajt, ahogy végig nézem a Sárkánytan oktató mégis mit csinál, szám elé kapva a kezemet fogom vissza a nevetést az arcára került grimaszt meglátva. Kezeimet hátam mögé téve fordulok el egy kicsit csücsörítve, amikor megérzem magunkon a tanárnő tekintetét még jobban - majd Brightmore prof sétál el a két sörrel. Kezem emelkedik meg, hogy szóljak, de esélyem sincs: ez lehet így is van jól. Nem pont vele kéne neki állnom vitatkozni. Számat elhúzva pislogok utánuk, ahogy elsétálnak, még annyit szúrok ki, ahogy a férfi bólogat a nő szavaira serényen, végül fordulok Zalán felé, hogy...
- Az pénz? - nézek arcára értetlen. - Nem hiszem el, hogy kifizette a söröket! - nevetek fel hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=860262#post860262][b]Havas-Mezei Margaréta - 2023.03.05. 00:12[/b][/url]

Kicsit előre görnyedek, egyik kezem csúszik hasamra, ahogy nevetek. Fél füllel hallom meg Zalán felháborodását, de nem tudok kiadni rendes és érthető hangot, így csak legyintek párat felé.
Nem tudom, talán percek múlva szusszanok és egyenesedem fel.
- Pedig az. És szürreális - bökök a kezében tartott érmékre. - Egy tanárunk kifizette nagyjából az egész estét - ajkaim széle konyulnak le, ahogy próbálom visszafogni az ismét feltörni készülő nevetést. Fejemet vetem hátra, mélyebb levegőket veszek.
- Álljunk sorba megint, vagy próbáljuk meg máshol? - nézek körbe gyorsan.