Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=765029#post765029][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.26. 09:35[/b][/url]

Komótosan készülődik Péternél, aki egyébként kezdi nagyon unni, hogy egy férfival kell megosztania egyébként kifejezetten kényelmes legénylakását. Jó barátok ők, de a #nohomo értelmében Henriknek ideje lenne, hogy elköltözzön. Éppen ezért a férfi, bár eddig is nézelődött hirdetésekben és egyéb helyeken, ma valóban rákapcsol a lakáskeresésre. Neki se kényelmes ez a helyzet, hiányzik az a magánszféra, ami eddig megadatott neki - arról nem beszélve, hogy Lillával így csak egyre nő a szakadék kettejük között, sokkal jobb lenne, ha megint egy fedél alatt élhetnének. Hát így állunk épp.
Egyébként ma némi reménnyel indul útnak, ugyanis Danka a Bagolykő áldásos falai között tanul, ez pedig egyenlő azzal, hogy bizony Henrik segítségére lehet. Nem is teketóriázott sokat a férfi, írt még pár napja a lánynak, hogy S.O.S. szüksége van valakire, aki otthonosan mozog a faluban, mert lassan minden remény odavész. Jó, a levél azért nem volt ennyire drámai. Csak szerettem volna érzékeltetni, hogy a jelenlegi probléma megoldása valóban nem tűr halasztást.
Gyorsan összekapta magát, még legurította a kávéja maradékát és kisietett a Fő utczára. Úgy állapodtak meg, hogy a Paradis Cukorkabolt előtt találkoznak, ami jó ötlet is volt, meg nem is. Hihetetlen, hogy a nyárra való tekintettel mekkora embertömeg van már délelőtt ezen a helyen, nem is gondolná az ember. Még az sem segít Henrik helyzetén, hogy egyébként jócskán a tömeg fölé magasodik, tehát Dankát is, meg az üzletet is simán ki kéne szúrnia. Ha tudta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül, istenre esküszik, hogy hozott volna magával GPS-t. Hála istennek nagy nehezen elkeveredik a találkahelyre, éppen csak pár perccel a megbeszélt időpont előtt. Lassan egy éve nem találkozott a lánnyal, így igen kíváncsi az ez idő alatt bekövetkezett változásokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=765036#post765036][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.26. 11:39[/b][/url]

Nem kedveli különösebben a tömeget. A világ legeldugottabb, legelhagyatottabb szegleteiben húzta meg magát mindig, hisz amit keres, sosem az ember orra előtt van. Hála istennek nincsenek fóbiái, talán csak attól fél, hogy hústoronyként elgázol valakit, ami ebben a tömegben nem volna meglepő. Idősek lézengenek mindenütt és hoppá, megérkezett az első gyerekcsoport is. Érezte ő, hogy a cukorkabolt nem a legjobb választás, de mit tehetett volna? Mivel egyetlen helyet sem ismer itt annyira, hogy rávághatta volna, menjenek inkább oda, így természetesen elfogadta ezt az ajánlatot.
Már épp megállapítja, hogy a gyereksereg sose fogy el, mikor feljebb pillantva kiszúrja Dankát. Nincs nehéz dolga, mert ezer közül is megismerné, azonban a nagy üdvözlés várat magára, míg az utolsó manó is be nem száguld a saját kis gyermek mennyországába. Egyébként éppen csak arra van ideje, hogy kezeit kivegye zsebeiből, mert a lány már a nyakában is csüng. Kicsit meghajolva szorosan megöleli és igyekszik magába inni az érzést. Neki sohasem voltak testvérei, a családja réges-rég meghalt, mégis, volt néhány olyan személy az életében, akik minden borzalom és rosszindulatú pletyka ellenére kitartottak mellette. A Nérel család. A mai napig sem érti, hogy történhetett és miért, de egy pont után már nem érdekelte. Sohasem lehet elég hálás azért, hogy a legvészterhesebb időkben befogadták, nevelték és támogatták. Így lett belőle ember. Mégsem mesél róluk szinte senkinek, talán azért, hogy a saját rossz hírétől megóvja a családot. Sosem ártana nekik.
- Te is nekem - puszit nyom a lány fejére és megsimogatja a hátát, majd lassan elhúzódik, hogy megnézze magának. Boldog, eleven, majdnem ugyanolyan, mint amilyen egy éve volt. De csak majdnem. - Sokat változtál. Szeretsz itt lenni? - Henrik nagyjából a kastély irányába bök fejével, hogy nyomatékosítsa kérdése tárgyát. Ő még nem igen járt bent, hiszen a kviddicsedzések sem kezdődtek meg, egyelőre arra kell várnia, hogy holnap reggel Eszterrel találkozzon.
Egyébként férfiúnk kissé tanácstalanul ácsorog, mert halvány lila ibolyán túli sugárzása sincs arról, hogy mégis merre kellene elindulniuk. Vagy előbb inkább üljenek be valahová? Nem, az zsákutca, akkor jövő ilyenkor is ott fognak beszélgetni. Lepillant Dankára és fél szemöldökét felvonja, amolyan "indulhatunk?" kérdésként. - Ha sikerül megtalálnod nekem a tökéletes lakást, a vendégem vagy a cukorkaboltra. Igen, az egészre, csak ne szólj Arnoldéknak - mindentől óvják a lányukat, meg egyébként a fiukat is. Henrikért már annyira nem aggódnak, tisztában vannak vele, hogy felnőtt létére képes megvédeni magát. De azért a baglyok alapján egyértelműen látszik, hogy gyermekükként szeretik és nagyon remélik, hogy hamarosan újra látják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=765045#post765045][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.26. 12:27[/b][/url]

Érdeklődve hallgatja a beszámolót, bár mindkét szemöldöke felszalad, mikor meghallja, hogy a takarodó kényes pont. Igazából nem hibáztatja miatta. Annak idején ő is utálta, hogy csak egy bizonyos időpontig csinálhatja azt, amit csinálni akar, utána pedig jó kisfiúnak kell lennie és mindenre bólogatnia. Gyakran lógott ki, bár neki megvolt az a jó tulajdonsága - vagy inkább szerencséje -, hogy szinte sosem bukott le.
- Majd ne felejtsd el megmutatni, ki átkozott meg. Ha az órámra kerül, megizzasztom egy kicsit - bár arca teljesen komoly marad, a nevetőráncok azért ott bujkálnak a szeme sarkában. Nyilván nem bántana senkit, eszébe sincs - jó, egy pillanatra volt, de ez csak amolyan első felindulás -, viszont meglennének  a módszerei arra, hogy móresre tanítsa a gyereket. Egyébként emlékezett, de ha Danka nem hozza szóba, minden valószínűséggel Henrik nem kérdezett volna rá újból. - Ja és ami a lopakodást illeti, muszáj lesz megtanítanom pár trükköt, hogy nyugodtan kilóghass. Nem akarom, hogy Arnoldék infarktust kapjanak, mikor tudomást szereznek a sok büntetésről - jogos a kérdés, hogy miért nem szólítja őket a szüleinek, esetleg apának vagy anyának. Nos, ez nem abból fakad, hogy ne szeretné őket úgy. Azonban a vér szerinti szülei sohasem bántak vele mostohán, szerették és odaadóan nevelték, ha élnének, biztosan ők lennének a legszuperebbek. Megérdemelnek annyit, hogy az édesanyám és édesapám jelzők megmaradjanak a számukra.
Biccent egyet, ezzel jelezve, hogy újabb titkuk van. Akad még pár, de mivel titkok, így most nyilván nem mondhatom el Nektek. Izguljatok, hátha kiderül valamikor. - Nem semmi, rendesen felkészültél... - elismerően bólogat, miközben a lány füzete fölé hajol és a szinte végeláthatatlan listát böngészi. - Egyelőre egy kisebb lakás is megfelelne. Másfél vagy két szoba bőven elég. Ha netán úgy döntenénk, hogy családot alapítunk, akkor keresünk nagyobbat, vagy inkább házat veszek - már ha valaha is eljutnak odáig. Bár sok levelet váltanak, még Dankával sem osztotta meg a Lillával kapcsolatos kétségeit és az utóbbi időben köztük vibráló állandó feszültséget. Danka szerette mindig azt hinni, hogy ők ketten tökéletes pár. Nem most akarja lerombolni ezt az illúziót.
- Egyébként talán egy preferenciám még volna. Lehetne erkélyem, ahová kiülhetek kávézni - töprengőn réved a távolba, ahogy elképzeli magát. Minden nap reggel ül a friss levegőn (télen és nyáron egyaránt) és nyugalmasan indul a napja. Bárcsak...!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=765220#post765220][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.27. 12:00[/b][/url]

Bár nem mutatja, kissé csalódott, amiért nem nevelheti meg azt a tanulót, aki jó mókának tartja, ha megátkoz másokat. No persze Henrik sem szent, lőtt már úgy seggbe átokkal mást, hogy egy hétig egy irányba szaladt az illető, de az speciel nem diákcsíny és nem is kicsinyes bosszú volt.
- Azért néha vegyél levegőt is - nevet fel szórakozottan, majd némi komolyságot erőltet magára, hogy egyesével válaszoljon a feltett kérdésekre. - Egyelőre arra várok, hogy Kriszpin fogadjon, rajta áll vagy bukik, hogy taníthatok-e jövő tanévben. Én úgy gondolom, hogy már az elsősöknek is megtarthatom az órát, ugyanis alapjaiban véve nem árt, ha van fogalmuk arról, mi az okkultizmus és milyen ágai vannak. Gyakorlatot egyáltalán nem fogok tartani, mivel egyrészt nincs gyakorlatom, másrészt büntetendő. De fontos, hogy mindannyian felismerjétek, ha fekete mágiával van dolgotok és elrettentsek mindenkit attól, hogy valaha használja - gondolata végén ajkait összepréseli, hiszen ki tudhatná nála jobban, hogy milyen következményekkel járhat az, ha minden ismeret nélkül vagy akár kellő ismerettel ilyesmire vetemedik valaki. Nem csak egy tapasztalatlan nebuló okozhatja mások halálát, hanem egy, a témában kellően jártas varázsló is. Ezek a dolgok közel sem annyira viccesek és véletlenül sem foghatóak fel játéknak.
- Egyébként nyugodtan tanulhatod a tárgyamat. Szerintem senkinek sem lesz kifogása ellene. Ami pedig az összeférhetetlenséget illeti, nem mi volnánk az első tanár-diák rokonpáros a Bagolykő falai között, legalábbis ahogy hallottam - kedvesen mosolyog Dankára és kicsit összeborzolja a haját, ahogy egyébként régen is tette. Nem kedveli különösebben és mindig szóvá is teszi, de Henrik úgy érzi, neki vannak bizonyos előjogai. Ez is azok közé tartozik.
A téma könnyedén terelődik a lakásokra és be is igazolódik az, amire Henrik gondolt: lesz egy állandó látogatója. Neki egyébként ez nincs ellenére, Dankát szívesen látja bármikor, főleg annak tudatában, hogy az elmúlt időszakban közel sem tölthettek annyi időt együtt, mint szerettek volna. - De kizárólag takarodó után és tétre játszunk. Nagy lány vagy, hadd legyen nekem is hasznom abból, hogy porrá verlek minden party-ban - kaján vigyor ül ki arcára, mert bár a lány sosem volt buta vagy gyenge, azért sokszor előfordult, hogy a férfi hagyta őt nyerni, még rá is játszott mennyire nem érti, hogyan történhetett mindez. Ha még egy göndör kacajt is ki akart csikarni, az égbe emelve kezét rázta öklét és teátrálisan ismételgette a kérdést, hogy "MIÉRT?". Hát igen, a régi szép idők.
- Senkivel sem akarok együtt lakni. Az, hogy az épületben egy másik lakásban él más, teljesen rendben van, de én nem osztozom - olyan egyértelműen szögezi le, hogy még őt is meglepi a saját határozottsága. Mondjuk harminckét évesen érthető, hogy nem vágyik a kollégiumi feelingre, pláne úgy, hogy menyasszonya van. Kímélné magukat. Meg hát, hogyan látná vendégül Dankát, ha egyszer nincs még egy szobája a lánynak? - Meg amúgy is, hol fog aludni az én drága kicsi hugicám, ha nem lesz saját pihe-puha ágyikója? - könnyedén öleli magához és nyom egy puszit a halántékára, amolyan jó báty stílusban. Mert amúgy ő az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=765677#post765677][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.01. 10:46[/b][/url]

A gondolat, hogy tanárként majd mindenki magázza, ráadásul akár profnak is hívhatja, kissé elbizonytalanítja. Nem túl öreges ez? Mármint értjük mi, hogy azért nem mai csirke, hiszen harminckét éves elmúlt, de mégis, túl fiatalnak érzi magát ehhez. Mondjuk az is tény, hogy ő alakítja a szabályokat: lehet úgy is tisztelettudónak maradni, hogy tegeződnek, meg egy büdös parasztnak lenni, hogy magázódnak. Hála istennek nem ezen fog múlni a dolog.
- De te nem hívhatsz így. Megtiltom. És büntetőmunkát is kapsz - persze előre sejti, hogy most, hogy kibukott, nincs ínyére ez a szerepkör, Danka valószínűleg ezzel fogja szívni a vérét. De jó is, hogy nem tartotta magában ezt az infót...! Elvégre egész unalmas lenne az élete, ha nem nehezítené meg magának.
- Félreértés ne essék, de nem sokban hasonlítunk egymásra. Nem igazán nézünk ki ikreknek. Meg azt hiszem, a köztünk lévő korkülönbség is sokkal nagyobb a megszokottnál. Egyébként meg, ha megtudják, majd büszkén cipellek körbe a kastélyban, hogy ne legyen kérdés, hogy te vagy a kedvencem - egy gyönyörű mosolyt villant a lány felé, miközben legbelül tudja, hogy nem tenné meg. Nem akarná, hogy húgának hátránya származzék abból, hogy Henrikkel hozzák rokoni kapcsolatba. Manapság ilyesmire büszkének lenni nem egy életbiztosítás és a renomét is erősen rombolja. Már csak azért is, mert ha ki is derül, hogy a férfi egyébként teljesen ártatlan, az emberek csak arra fognak emlékezni, hogy egy mocskos ügybe keveredett. Ilyen ez a popszakma.
- Még nem tudom. Ennyire előre sohasem gondolkozom - vállat von, mert bár lehetne komplett összeesküvés a fejében, valójában nincs. És ez így is van jól. Azt a lakást még meg kell találni, ki kell bérelni, be kell rendezni és be is kell költözni. Szóval nem holnap lesz minden bizonnyal a fergeteges kártyaparti, addig meg ki tudja, talán beüti a fejét és rájön, hogy mit szeretne. Mondjuk azt szeretném leszögezni, sem komolyabb összegben, sem nagyobb értékű dologban nem gondolkodik. Tesók, csak húzza a másikat.
- Miért ne lenne? - teljesen értetlenül mered a navinésre. Lehet, hogy vér szerint nem, de érzelmileg mindenképp testvérek. Az a legtermészetesebb, hogyha bármi van, akkor lesz Dankának egy helye Henriknél, ahová mindig visszahúzódhat. No persze nem így ismerte meg a lányt, de sosem lehet tudni, mi okból aludna ott: akárcsak szórakozás, akár kis nyugalom. - Nekem is van nálatok, ez a minimum. Ráadásul, ha tényleg olyan sokat szeretnél kellemetlenkedni, akkor szükséged lesz saját kuckóra - teljesen egyértelmű, hogy viccnek szánja és nem gondolja komolyan, hogy Danka valaha is zavarná. Na jó, talán volna az a szituáció, amiben tudná zavarni, de ez ilyen hipotetikus eseteket most ne vegyük számba.
- Akkor ez eldőlt. Nézzük meg és, ha tényleg olyan jó, vedd úgy, hogy megmentettél és te vagy a nap hőse - kezét a lány vállára teszi és elindul... Valamerre. Szándékai szerint a Macskabagoly utca felé, de ugye ki tudja, lehet pont az ellenkező irányba próbálja magukat vezényelni. Ha így van, a lány könnyedén helyes pályára állíthatja majd. - Köszönöm a segítséget, tényleg. Azt hiszem, rám fért, hogy találkozzunk. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=767185#post767185][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.15. 13:09[/b][/url]

Felnevet Danka reakcióját hallva. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy a tanulók túlbuzgására céloz, vagy arra, hogy esetleg Henrik a tantestület szexibb felét erősíti. Nem mintha bármelyik is hazugság volna, csak mint érdeklődés szintjén jó volna tudni. Bár az sem elhanyagolható, hogy egyébként Henrik akkor sem kezdene egyik tanítványával sem, ha az földön csúszna előtte és hisztizve fetrengene vagy zsarolná őt. Mivelhogy nehéz lenne bármivel is zsarolni - arról nem beszélve, hogy ki az a nagyon hülye, aki egy almost fekete mágust sarokba akar szorítani?
- Nem tudom, lehet én jártam rossz emberekkel suliba, de eszünkbe nem jutott volna plusz házit kérni. Mi anno meglincseltük azt, aki csak gondolt is hasonlóra - ki szeret házit írni? Pfej! Mellesleg a férfi tipikusan nem az az ember, aki majd leckékkel szórja meg a diákokat. Ha már őszintének kell lennie, igazából szorgalmit se nagyon akar adni. Tegyük a szívünkre a kezünket: egyikünk sem akarja, hogy a tanulók ebben a témakörben szorgoskodjanak... Menjenek LLG-ből vagy BBT-ből, az tök oké, de nem muszáj, hogy a szükségesnél több fekete mágiát ismerjenek meg.
A szoba kérdést nem igazán érti. Mármint, hogy a viharba ne alhatna náluk a lány? Oké, nem kettejük hálószobájában vagy a nyakukon, ez csak természetes, de semmi sem indokolja, hogy adott esetben náluk töltse el a szabadidejét. Lesz egy vendégszoba, amire majd dob egy kis varázslatot, hogyha Danka megérkezik, akkor át tudja rendezni a saját szájíze szerint. Ezt egyszer kell majd csak megcsinálni, onnantól kezdve minden alkalommal, ha újra jön, csak egy pálcaintés lesz elővarázsolni a korábbi alkotást és ott folytathatja, ahol abbahagyta. Végtére is mágusok lennének, vagy mi a szösz. - Van igazság abban, amit mondasz. Ezért nem tudom az egész Nérel családot bepasszírozni majd a lakásba. De jó bátyusként természetesen mindig szorítok Neked helyet a házamban. Hogy is van? Mi casa, su casa? - ha már egyszer Danka tényleg csak egy nagyobb karnyújtásnyira van, akkor igenis megoldja, hogy legyen helye a lakásban. Meg ismeri már annyira a lányt, hogy nem fog szó szerint odaköltözni és minden idejét feleslegesen nála tölteni.
- Örülök, hogy egy szuper szuperhősöm van. Hányan mondhatják ezt el magukról? - megforgatja szemeit és nyom egy puszit a lány halántékára. Az a helyzet, hogy a hétköznapi hősök sohasem viselnek köpenyt és nem is az erejük, sokkal inkább a szívük és bátorságuk teszik őket azzá, amik. Nyilván túlzás azt mondani, hogy Danka megváltotta a világot, mert nyilvánvalóan nem, de Henriknek tényleg hatalmas segítség ez. - Ezt már szeretem hallani. Így mindenki boldog - helyeslően bólogat, mintha elvárható dolog lenne, hogy húga örüljön a legjobban. Nem is elvárható, természetes. Mert ugye ki ne szeretné a nagy Ambrózy Henriket...? Még szerencse, hogy ő képtelen lenne így gondolkodni magáról, de ha tettetnie kell az egomán állatot, az bármikor megy neki.
- Álladóan. Lilla is nagyon nehezen viseli, mostanában... Eltávolodtunk egymástól. Ami érthető, csak most volna rá igazán szükségem - kínosan elmosolyodik, mert bár önzőnek hat ez a mondat, érezhető mögötte az a leheletnyi kétségbeesés is. Szereti a nőt és mivel már nem csak a barátnője, hanem a menyasszonya is egyben, így valahol jogosan reméli, hogy több támogatást kap tőle. Persze tudja ő, hogy baromi nehéz a nőnek. Henrikre minden adandó alkalommal ujjal mutogatnak és igyekeznek besározni, egy idő után pedig egyre nehezebb elhinni, hogy valóban ártatlan. Vagy a férfi csak így nyugtatja magát. Ki tudja...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=770730#post770730][b]Ambrózy Henrik - 2019.09.02. 13:43[/b][/url]

Elfintorodik a történet hallatán. Jó isten, de öreg! Az ő idejében ilyen soha meg se fordult a diákok fejében, pedig azért akadt köztük nem egy igen stréber egyed is. Azok elmentek a könyvtárba, falták a szakkönyveket és többet jelentkeztek órán. De hogy így ennyi.
- Azt már most leszögezem, hogy aki extra házit kér tőlem, azt beutaltatom az ELME-be. Tudod, hogy szeretem azt, amit csinálok, de hogy én éjjel-nappal szorgalmikat javítsak, az ki van zárva, egyszerűen nem - még azon is elgondolkodik, hogy tanársegédre sincs szüksége, elvégre el tudja ő látni egyedül is a feladatait. Mégis, ez egy-egy tehetségesebb vagy valóban érdeklődő tanuló számára kitűnő ugródeszka. Szóval ezt még át kell gondolnia, de jelenleg semmilyen vérre menő dolgon nem gondolkodik - aztán ez is olyan, hogyha megkapja a tárgyat, tök finnyás lesz és nem vesz fel akárkit segédnek. Ez nem kétséges.
Szegényes spanyol tudásuk arra elegendő, hogy kisebb, aranyos dialógusokat folytassanak, meg talán ne vegyék meg őket pár kecskéért, de akadémiai székfoglalóba azért nem kezdene vele. Egyébként is Dankának volt fontosabb ez a nyelv, hiszen rendszeresen nézték spanyolnak, de legalábbis valamiféle latinamerikai leszármazottnak, így illett magára szednie egy kis nyelvtudást. Hozzáteszem, Henrik a világ legjobb bátyja, mert természetesen csatlakozott hozzá és együtt kezdték forgatni a karácsonykor megvásárolt könyvet. Lehet, megint nekiülhetnének.
- Nem is rossz. Szerinted megélhetési alapnak elég? - úgy tesz, mint aki töpreng a dolgon, de aztán elmosolyodik és egy pillanatra komolyra fordítja a szót. - Ha már kviddics. Én is játszani fogok, lehetséges, hogy ellenfelekként lépünk pályára. Bocsáss meg, ha úgy alakul és esetleg rád kell küldenem a gurkót - elhúzza a száját, mert bár ez nem téma, ő mégis eleve rosszul érzi magát a gondolattól is, hogy bántsa Dankát. Márpedig az a nagy helyzet, hogy egy kviddicsmeccsen egyes helyzetekben nem lesz jobb megoldás, mint a legtisztább célpontra küldeni a vasat, ez pedig adott esetben lehet a Nérel lány is. Más se hiányzik neki, minthogy ilyesmihez kelljen folyamodnia.
A kérdésre összepréseli ajkait. Tök jogos, ő biztosan tűzön-vízen átmenne Lilláért fordított helyzetben és valahol mélyen belül ő is ugyanezt várja el. Csak úgy tűnik, a valóságban ez nem így működik és fogalma sincs, kivel beszélhetné meg a kettejük között kialakult válságot. - Nehéz ez mindenkinek. Nektek is, neki is, nekem is. Csak időre van szüksége, ennyi az egész - próbálja szépíteni a dolgot, mert semmiképp sem akarja, hogy Dankának úgy jöjjön le, Lilla hibás valamiben, hiszen nem az. Legalábbis Henrik szeret ebben a tudatban élni.
Eközben megérkeznek a Macskabagoly utczához, ahonnan már pillanatok alatt elérik a Társaslakást. Nincs más hátra, mint előre, így hát követi Dankát, aki volt olyan leleményes, hogy lebeszélje a megtekintést. Mi is lenne vele a húga nélkül? Fogalma sincs, de kevés dolognak örül annyira, minthogy a lány van neki.