Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=723887#post723887][b]Emerald Stone - 2018.05.24. 20:27[/b][/url]

A szállodában évről évre számtalan ember megfordult, muglik és mágusok egyaránt. Még gyermekként kezdtem segíteni a nevelőanyámnak, s persze először csak kisebb feladatokat kaptam, majd egyre komolyabb teendőket bízott rám. Végül már a recepción dolgoztam szinte egész nyáron. Nálam jelentkeztek be és ki a vendégek, én intéztem a kirándulások, hajós és szárazföldi túrák, a spliti városnézések minden szervezési és logisztikai részletét. Bevallom nagyon szerettem, annak ellenére, hogy nem vagyok egy könnyed és kommunikatív típus. Eleonore-t is egy ilyen program alkalmával ismertem meg, akivel azután egész szünetben szinte minden estét kinn töltöttünk a tengerparton. Végül ő lett a spanyol levelezőtársam, akinek hála tökéletesre sikerült a nyelvvizsgám. Sok éve nem találkoztunk, s furcsálltam, hogy itt Bogolyfalván pár nappal megérkezésem után rám talált, mert bár néha mostanság is váltottunk pár levelet, nem adtam hírt neki költözésemről a legutóbbiban, mivel az úgy egy éve lehetett. Mindent egybe vetve most mégis itt vagyok és őt is valahol errefelé találom. Nem egyeztettünk le sajnos konkrét helyet, csak annyit rögzítettünk, hogy a fő utczán, mely nem nagy, ám ilyen szép időben igen zsúfolt és zajos. Az eltelt idő alatt úgy hiszem mindketten sokat változtunk. Az én jellemem markánssá, öntudatossá és távolságtartóvá vált, s mindez külsőmön tisztán tükröződik. Ma is egy sötétkék blúzt viselek, hozzá szürke ceruzaszoknyát, mely térdemig ér, hozzá egy nagyjából öt centis sarkú kényelmes, de elegáns, a felsővel megegyező színű bőrcipőt vettem fel. Hajamból francia fonással készítettem betűrt kontyot, csak minimális sminkkel emeltem ki szemeimet és ajkamat. Nem tudok megválni jogi tanulmányaim alatt, majd később ügyvédként kialakított stílusomtól és nem is akarok. Így vagyok önmagam. Menet közben megigazítom hajam és gallérom, majd tekintetemet végigvezetem az emberek sokaságán, de egyelőre nem látok az általam keresett személyhez még csak hasonló külső jegyekkel rendelkezőt sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=724157#post724157][b]Emerald Stone - 2018.05.28. 10:19[/b][/url]

 Pár pillanat alatt két ölelő kar közé kerülök, mindez olyan hirtelen történik, hogy őszintén megvallva felocsúdni is alig van érkezésem. Régen hallott becenevemen szólít a nő, aki vihargyors, sodró lendülettel iderohant hozzám, s akiben kisvártatva Eleonore-t ismerem fel. Sokat változott, az a pár fotó, amit küldött nem adta vissza azt a képet amivel most szembesülök, talán emiatt nem vetten észre rögtön a tömegben. Öltözéke és külleme tökéletes ellenpontozója az én megjelenésemnek. Ez mindig is így volt, s úgy fest az idő múlta sem változtat az alapvető dolgokon. Megvárom míg elenged, s kissé elhúzódom. - Örülök, hogy látlak - mondom nyugodt hangon, mely kedvesebben csendül az átlagosnál és bár nem vagyok híve a heves üdvözlésnek, halványan még el is mosolyodom. - Mehetünk, persze -  válaszolom felvetésére, s bár nem fogyasztok koffein tartalmú italokat bizonyára lesz olyasmi amit ihatok, míg ő kávé utáni sóvárgását csillapítja. Elindulok amikor ő és céltudatos léptekkel haladok mellette, tartva vele a lépést. Kapcsolatunk mondhatni bennsőséges mivoltának ellenére sem válok nyitottabbá mint szoktam, s nem kezdek azonnal mély beszélgetésbe. Sőt, felületesbe sem. Csendben sétálok egyelőre a szép, laza és vagány nő mellett. Furcsa érzés az emlékeimben élő lányt összevonni a jelenben itt lévővel, ahogy magamat sem tudom egykönnyen visszaidézni már. Az évek alatt átélt események sok nyomot hagytak bennem és rajtam, és azt gondolom ezzel ő is igy van, s biztosan érezi ennek súlyát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=724163#post724163][b]Emerald Stone - 2018.05.28. 15:14[/b][/url]

A viszontlátás öröme, még ha rajtam nem is látszik oly' kristálytisztán, mint rajta, kölcsönös. Lágy mosolyra húzódik szám szeglete lelkendezésére, s arra a javaslatára, hogy többször is tudunk majd találkozni. - Rendben - helyeslek is röviden, mielőtt azt hinné ellenemre van az ötlet. Ezután egy ideig csendben sétálunk, míg végül ő töri fel hallgatásunk pecsétjét. Kérdése hullámokat vet elmém tótükrén. Egy sort sem írtam neki a balesetről, amiben nevelőszüleim meghaltak, s mely után, mint az életbenmaradtak általában, átértékeltem eddigi létezésem minden spektrumát. Sem az ügyről, mely a végső döntésre késztetett. Talán meg kellene osztanom vele mindezt, de hogyan mondhatnám el? Még ha őszinteségnek híján nem is vagyok, a szavak ajkamról, mint gyöngyök csupán a tárgyalóterem falai közt tudnak igazán könnyedén, vagy épp bölcs lassúsággal peregni. Távolságtartó hűvösségem mélyen érző, sebezhető lelket  óv, mint sünt tüskéi, mégsem tagadhatom most meg hirtelen ennyire önmagam. Vagy mégis, hiszen minden most kezdődik el... - Úgy éreztem változásra van szükségem. A szállodát eladtam nevelőanyám egyik ott élő rokonának, felmondtam és idejöttem. Itt tanultam, ismerem a falut. Logikus lépés volt Bogolyfalvát választanom. - kezdem úgy akár egy védőbeszédet.  Magam állok most a vádlottak padján, bár ez bizarr visszfényt vet eddig kialakult önképemre. Nem bánom döntésemet, mégis úgy érzem mentséget, de legalábbis jó indokot kellene találnom rá mások számára, hogy miért jöttem ide és telepszem le hamarosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=724171#post724171][b]Emerald Stone - 2018.05.28. 17:18[/b][/url]

 A teaház nevére, oldalra pillantok keresgélve emlékeim közt, mindhiába. Nem ismerős innen Bogolyfalváról a hely, pedig biztosan megjegyeztem volna. - Nem a Czukorvarázsra gondolsz, mert az itt van és remek édességeik vannak. A kávékról nem tudok nyilatkozni, de úgy gondolom megér egy próbát - mondom, letisztult meggyőződéssel miközben tovább folytatjuk utunkat. Kevés dolog van, amihez igazán ragaszkodom, azok is inkább mementók, jelképek és szokások, melyeknek száma az idő múltával mind csak nőtt, s velem jöttek bármerre is vetett a sors. Ilyen szokás a jó cukrászdák felkutatása. Nem eszem sokat, de azt csak is jót. Így most ebben a melegben lehetséges, hogy megengedek magamnak némi bűnös élvezet gyanánt egy, vagy két gombóc fagylaltot. Erre is kiválóan alkalmas hely lehet a fent említett intézmény. Kicsit lassítok lépteimen, látom elgondolkodtatta válaszom. A logika és én jó barátok vagyunk, de éppoly kreatív is tudok lenni, mint amilyen ésszerű, csupán ezt az oldalamat megtartottam mindeddig magammak. Az ösztöneim vezetnek, de sikert az eszemmel arattam pályám során. Mindig ráláttam a megfelelő taktikára, szinte megjelent előttem az igazság és annak módja, ahogyan érvényt szerezhettem neki. Védenceim nem tudtak becsapni, s egy idő után már ki is szűrtem azokat, akik ártatlanok voltak, s így sikerrel állhattam ki értük. Legutolsó ügyemig. - Igen, nővér vagyok. Mindaddig helyettesítem a falu gyógyítónőjét míg ő távol van - mondom, s közben gyorsan összegzem mit is tudok róla. Korombeli nő, orvos és most bizonytalan ideig külföldön tartózkodik. Hamar megtanul az ember információkhoz jutni, ha olyan szakmát választ, mint az enyém. Miután megkaptam az állást utánajártam kitől és milyen körülményeket veszek át. Elégedetten konstatáltam, hogy jó híre van, neki és a rendelőjének egyaránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=725319#post725319][b]Emerald Stone - 2018.06.09. 23:26[/b][/url]

 Azt hiszem eheti pech sorozatom ma a tetőfokára fog hágni. Ezzel a megérzéssel ébredtem fel, s minden jel szerint be is igazolják majd a nap további eseményei gyanumat. A szabadidőmben szerettem volna kicsit bevásárolni, mert fogytán volt a tej és a sajt, no meg a liszt és egyebek. Ez volt betervezve. De nyolc óra után nem sokkal azzal indult minden, hogy beakadtam egy kiálló szögbe, ami felhasította a jelenlegi egyetlen épkézláb farmernadrágom, így kénytelen voltam egy hosszú, fekete maxiruhában útnak indulni a borús időben. Ezt követően kezdtem megnyugodni, hogy talán mégis megalapozatlanul vádoltam meg a napomat, hiszen maga a vásárlás eseménymentesen zajlott. Most azonban, hogy megvettem mindent és hazafelé tartok, mit ad isten leszakad az ég, és természetesen nem is kicsit. Remek! A hajam, amit botor módon persze most nem fontam be vagy kontyoltam fel mint szoktam és a ruhám is csuron víz, a szandálommal egyetemben. Épp az egyik bolt eresze alá próbálok befutni, amikor a papírtáskám megadja magát az elemeknek és kiszakad. A liszt puffanva terül szét a kövön valaki lába előtt, a tej szerencsére megússza, de az áfonya szörp üvege szilánkokra robban szét. - A fenébe! Ezt nem hiszem el! - szentségelek, miközben mint, ki imát mondani készül vetem magam térdre és kezdem menteni a menthetőt. Minden csupa víz és lisztes-szörpös üvegtörmelék. Ráadásul még a pálcámat is otthon felejtettem, így kézzel szedegetem fel a dolgaimat, már ami megmaradt belőlük. Arcom kivételesen nem mozdulatlan, hűs alabástrom, s zöld szemeim is szinte szikráznak a bennem dúló szokatlanul heves indulattól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=725491#post725491][b]Emerald Stone - 2018.06.12. 23:05[/b][/url]

A kellemes, de tartózkodó hang, melyet hallok, meglep, felpillantok forrása felé, s egy férfival találom szemben magam. - Mondhatni - felelem kérdésére, majd tovább szedegetem a holmijaimat, s egy halvány mosollyal megköszönöm, ha segít ebben bármilyen mértékben. Nem vagyok annyira feminista, sőt semennyire, hogy ne esne jól egy férfi segítsége, vagy bárkié, ha úgy hozza a szükség. - Mostanság nem csak az eső tesz keresztbe nekem, az a baj - mondom immár higgadtságom teljes birtokában, miután az utolsó zacskó, egy adag csavart tészta is visszakerül a szatyromba. Elsimítom hosszú, vizes hajam arcomból, majd felemelkedem és belépek az eresz alá, hogy ennél jobban már ne ázzak el, bár ez ahogy végignézek magamon, úgy vélem talán felesleges. - Remélem ön nem lett miattam lisztes vagy szörpös - nézek rá fürkészőn, mert ha esetleg mégis bepiszkoltam, akkor természetesen kitisztítom a ruháját. Sajátomat szükségtelen hiszen csurog a víz konkrétan mindenemből. Ráadásul még fázni is kezdek, bár a remegést palástolom egyenes tartásommal. A kezdeti látszat ellenére nem omlottam össze, ám az szerfelett bosszant, hogy utolsó filléreimet költöttem el fizetés előtt, ami még messze van. A vagyonom nagy részét, amim lett a szálloda eladása után, azt eladományoztam, s csak annyit tartottam meg, mely pár hónapig fedezte a kiadásaimat, s annak is a felét lekötöttem, így most tényleg el vagyok szegényedve. Vicces helyzet ez azért, de az Úr útjai kifürkészhetetlenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=725554#post725554][b]Emerald Stone - 2018.06.13. 22:22[/b][/url]

 Felnézek rá, ahogy megint megszólal, de én magam néma maradok. Tényleg nincs most jó hetem és ezt ez a kis zivataros baleset még meg is koronázta, de ahogy eddig is számos bajon, ezen is túl leszek. Abból ami most csodával határos módon megmaradt kihúzom fizetésig, már ami az étkezést illeti. Van hol aludnom és az a szolgálati lakás egy igazi menedék. Nincs okom panaszra. A fizetés, amit a nővéri munkámért kapok is teljesen jó, a többit pedig a gondviselésre bízom, ahogy tettem mostanában minden kétségekkel vagy épp kísértésekkel teli időben. - Köszönöm - mondom ahogy segít még befejezni a visszapakolást és leteszi a szatyrot az üzlet párkányára, melynek eresze alatt mindketten állunk. Felsorolásán elgondolkozom. A sorrenden legalábbis, majd egy pillanatra jobban megnézem őt magamnak, s azt is ami nála van. Művész lehet. Erre a következtetésre jutok, de tovább már sem illendőségből nem figyelem, sem azért, mert válaszolnom illene, így gyorsan meg is teszem. - Az aurorokat kivéve, nagyjából ezek mind, de főleg az élet - mondom rezzenéstelen, alabástrom arccal és tekintettel. Mindenkinek vannak gondjai, senki sincs, akit ne ért volna már kisebb nagyobb sorscsapás, de a hit sokat segít, s bennem van, ám nem azért, mert így neveltek, hanem mert megtaláltam magamban. Ruhái állapotát firtató kérdésemre megnyugtató választ ad, ami levesz egy gondot lelkiismeretemről. - Örülök - közlöm halván mosolyra húzva ajkam szegletét. Nem volt célom őt önálló férfiúságában megcsorbítani, csupán udvarias szerettem volna lenni, de szerencsére nincs szükség rá, mivel elkerülte mind a liszt, mind a szörp. Közben egyre jobban fázni kezdek, ezért karjaimat mellkasom előtt összefonom, igyekezve ezzel melegíteni magam. - Az utolsó ebben a hónapban. Ennyi telt a pénzemből - minden pironkodás nélkül adok választ kérdésére, hiszen az igazság sosem szégyellendő. Hosszú ruhámból ezalatt kicsavarom a vizet, ahogy hajamból is, mely ezután jeges takaróként borul hátamra, hiszen egészen derekamig leér. Ha nem jutok hamarosan melegebb helyre, ennek tüdőgyulladás lesz a vége, s a baj az, hogy nem ez lenne az első.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=725821#post725821][b]Emerald Stone - 2018.06.16. 16:09[/b][/url]

Mindenem biztonságban van, leszámítva persze saját magamat, már ami a lehetséges tüdőgyulladást illeti. A hajam egyre hidegebb, ahogy immár nedvesség utánpótlás híján igyekszik száradni, s a kipárolgás attól a felülettől, jelen esetben a hátamtól, hőt von el, amin szétterül. Kérdésén nem csodálkozom el egy pillanatig sem, hiszen az emberek nagy része ilyen közvetlen és könnyen köt ismeretségeket ebben a faluban. Nehezen szoktam hozzá iskolás koromban, s ez azt hiszem most sincsen másképp, mégis úgy érzem ő megérdemli, hogy megpróbáljak nyitottabb lenni felé. Ha már a szatyrát is nekem adományozta. - Nem rég érkeztem és igen, itt dolgozom a  faluban. Nővér vagyok. Az első fizetésem azonban majd csak a jövő hónap elején kapom kézhez - magyarázom el a helyzetet, miközben azon gondolkozom, hogyan száríthatnám meg fürtjeimet úgy, hogy a pálcám nincs velem - A nevem Emerald - nyújtom kezem bemutatkozás közben, s ha elfogadja röviden de határozottan fogom meg az övét, hogy azután ismét beszélni kezdjek - Van önnél pálca esetleg? - teszem fel a hirtelen ötlettől vezérelt kérdést, s remélem valahogy meg tudom kérni, hogy tegye szárazzá ázott veréb lényemet. Az eső továbbra is úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, s egy-egy jókora villám is átcikázik az égen, melyet hangos mennydörgés kísér. - És önről mit tudhatok? - érdeklődöm, ha már úgy hozta a sors, hogy egy ideig a zivatar miatt egymás társaságában leszünk. Alig észrevehetően, de megrázkódom, valahányszor audiovizuális jelet ad az odafenn dúló égi háború. Nem szeretem a viharokat, s ez a félelem már kicsi korom óta bennem él. Közelebb is húzódom a falhoz, s karjaimat összefonom mellkasom körül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=726619#post726619][b]Emerald Stone - 2018.06.25. 23:37[/b][/url]

A felszakadozóban lévő esőfelhőkkel tarkított eget nézem, és örömmel konstatálom, hogy a zivatar lassan csillapodni látszik. A dörgés és a villám közti idő mind nő, ez ad bizonyságot arról, hogy a vihar szeme messzebb van már tőlünk. Közben pár szót szól hozzám a férfi, melyekben kérdés is szerepel. - Csak a faluban végzek ellátást - válaszolom neki egyszerűen, miközben megrázkódom a hidegtől. Ezután bemutatkozik nekem, így már tudom a nevét, melyet igyekszem megjegyezni, mint jótevőmét. Sajnos nincs pálcája, ez egyszerre döbbent meg és szomorít el, s nem tudom melyik érzés bennem az erősebb. Reméltem, hogy mire kitisztul az idő meg tud szárítani, ha mást nem legalább a hajamat, de sajnos ez vakvágánynak bizonyul, legalábbis elsőre így tűnik. Ekkor azonban valami bizarr dolgot tesz. Felemeli a kezeit és a nedvesség lassan kifelé áramlik ruhámból és hajamból egyaránt. Összevont szemöldökkel nézek rá mindaddig, míg magyarázatot nem ad tettére. - Így már minden világos - bólintok jelezve ezzel felé, hogy értem miért nincs pálcája. A képessége indokolatlanná teszi mibenlétét. Számomra ezzel nincs semmi gond, sokat olvastam a hozzá hasonlókról diákkoromban és örülök, hogy élőben is megtapasztalhatom, ráadásul a saját bőrömön ezt a fajta alkalmazott mágiát - Köszönöm - mosolygok rá halványan, s ekkorra az ég kitisztul én pedig szinte teljesen vízmentes lettem. Már a didergésem is teljesen elmúlt, de vele együtt az idő is, melyből most igen kevéssel rendelkezem. - Sajnos most mennem kell, elég sok elvégzendő feladatom van a nap hátralévő részére. De remélem még látjuk egymást! - búcsúzom tőle annak valódi reményében, hogy találkozunk még, és akkor már remélhetőleg az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk. Karomba kapom a szatyrot, melyet eddig a párkányon pihentettem, s elindulok vissza a Patikába vezető út felé. Hazaérve egy meleg zuhany és egy mézes hársfatea lesz gyógyítóm, megelőzendő esetleges megbetegedésemet. Most nagyon nem hiányozna egy tüdőgyulladás, vagy nátha. Remélem megúszom mindkettőt.