33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Fő utcza - Kreßler Stella hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 22. 23:16 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A nap is rosszul tud sütni, mikor az embernek hétvégén korán kell kelnie, én se vagyok ezzel másképpen. Egy jó fél órán át tartó nyűglődés után felkaptam valami ruhát, majd összehánytam a dolgaim egy táskába és lebattyogtam a faluba dolgozni. Nem volt sok humorom hozzá, de már elvállaltam, akkor illett megcsinálni. Különben is, szétuntam a pofimat a kastélyban, Dávid sem volt sehol, biztos ma is tetovál valakit. Még Bognát se leltem meg, hogy segítsen a háziban, vagy megcsinálja helyettem, így le is voltam hangolva tökre, még a Cukorkaboltba nem értem. Ez a hely valahogy midennkit fel tud szerintem vidítani. Hátramentem lepakolni, hogy aztán egy baseballsapit a fejembe húzva elkezdjem összepakolni kis ládákba, ami kell kintre. Közben már állt odakint a limonádés stand, elvileg árulunk és nem leszek egedül, de ha igen, azt is tökre meg lehet oldani, azt hiszem.
Miután kipakoltam és egy adagot szépen kikevertem, a mágikusan megbűvölt jégkockákat is beledobáltam, hogy hűljön le, majd nagy mosollyal vártam a néniket és bácsikat. Ez volt a dolgom, bár még mindig iszonyatosan meleg és reggel volt. Legyezgettem is magam kicsit, mert napernyő ide vagy oda, nem fogott le túl sokat, nem nekem találták ki a mai napot úgy éreztem. Akkor meg pláne, mikor az egyik kettővel felettem járó fiú beesett és még el is fintorodott, hiába próbáltam kedves lenni. Feladtam, tuti volt valami a fogam között vagy a hajamban. Ez nem az én napom.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 23. 15:03 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Álmosan pislogtam hatalmasakat, ahogy meredtem egy nagy láda citromra éppen. Ezt komolyan nekem kéne kicipelni? Mit csinálunk, ha megemelem magam? Azt ki fogja igazolni, ha nem tudok eljutni nemhogy ide, de órára sem. A mosdóról nem beszélve. Mondjuk nagy duzzogva rávettem magam és ki is vittem, ettől még nem éreztem sokkal jobban magam. Inkább a kis pult egyik részén szépen elfelezgettem a citromokat és elkezdtem kicsavarni, a már kész limonádék kancsóit meg a poharakkal előre toltam, hogy szépen látszanak majd. Így talán gond az nem lehet. Nem volt gondom azzal, ha egyedül kell valamit csinálni, de marhára el tudom magam unni, az meg senkinek nem hiányzik.
Néha felnéztem, hogy éppen jön-e valaki, ekkor egy négy éves forma kislány idetopogott pár sarlóval, amit a szülei adhattak neki, én pedig csináltam neki egy szép piros-rózsaszín színekben pompázó innivalót. Ő kiválasztott egy szívószálat, amit még beletűztem, hogy aztán leguggolva hozzá a kezébe is adjam egy nagy mosollyal. Nagyon szépen mosolygott és aztán el is sietett. Édesek, bírom a gyerekeket. Ettől még ez a nap egyelőre nem akart jobb lenni, vagyis ezt gondoltam,a míg fel nem tűnt a bolyongó lány. Párszor felé pillantottam, aztán mikor odajött és megszólított, valahogy úgy sejtettem, ő nem vásárolni jön.
- Helóka, igen. A cukorkaboltban dolgozom, miénk a stand. Segíthetek? - kérdeztem, ahogy jobban megnéztem, valószínűleg fiatalabb nálam, akkor is, ha nem nőttem túl nagyra és magasságban beférek az elsősök közé simán. Nem volt ismerős még, így előfordulhat, hogy nem is eridonos, de az szinte tuti, hogy diák. - Várj, kitalálom. Ha választhatnál a kékre adnád a voksod. Esetleg a lilára, igaz? - pillantottam az italok felé, ahogy két fél citromot a facsaróba tettem.
- Te vagy a másik, akit ide száműztek amúgy dolgozni? - kérdeztem meg végül elmosolyodva. Nem annyira tudom, hogy megy ez, de bent a hűvös boltban a cukrok között sokkal szívesebben dolgozik az ember, biztos ő is amellett döntene.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 24. 01:39 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Ha jobban körbeforogtam volna a tükör előtt, rájöttem volna, hogy Sudden és apa is simán hazaküldött volna, hogy ruhát is vegyek fel. Pedig van rajtam, nem is áll rosszul, bár azért itt-ott még kezdhetnék magammal valamit, de azt hiszem ezt a sportolós meg koplalós dolgot nem nekem találták ki. Mindenesetre, ha másra nem is, arra igazán jó volt, hogy már két fiú is hagyott nekem borravalót, megéri ez a meló, csak igyekezni kell! Tuti nem az tetszett nekik sajnos, ahogy megszíneztem a limonádéjukat.
- Igen, az. Pedig olyan kéknek tűntél választásra. Amúgy van mentalevél, meg lime is… csak a lényeg nincs, tudod, kicsik vagyunk meg minden - vonogattam a vállam kicsit. Igazából én éltem volna egy tequila sunriset ha már ott tartunk, de ahhoz kéne a másodszemélyim és egy pub, ami van, de nem munkaidőmben adódik ilyen lehetőség. Szóval fújtattam egyet, hogy aztán tovább mondjam a magamét, remélve, hogy amúgy ez érdekli is a másikat. Az, hogy közben jött egy tapizós bácsi meg már meg sem lepett.
- Stella vagyok, Wittner. Az eridonba járok, és harmadikos vagyok, bár szerintem ezek tökre nem fontos - vontam meg a vállam mosolyogva. Sosem érdekelt az emberek hova tartoznak, vagy hova nem, ha jófejek voltak, barátkoztam, ha nem, akkor elkerültem őket, nem bonyolult. - Nem is kell, csak tudd eladni! Mármint ezt mondta a házvezető-helyettesed, mikor felvettek engem a boltba először. A koktélok meg jók, én is szeretek párat.
Sőt, néha túl sokat is kedvelek…. Egyszerre. Nem feltétlenül buksi és gyomorbarát dolog ez, de tudni kell másnap is nagylánynak lenni, vagyis nekem páran ezt mondták én meg igyekszem. Nem túl jó dolog ez, mégis csinálják az emberek én meg sodródom.
- Igazából csinálhatod te a töltögetést és a színezést-ízesítést, én meg bekeverem meg szeletelek, vagy vegyesen, egyikünk a citromot, másik a limeot és van narancs is. Miben vagy jobb? - érdeklődtem meg felé sandítva két szebb karika leszelése között. - Igen. Ha benézel a kis pult alá van két polc, a felsőn színek vannak sorban, a lila akkor jön ki, ha két csepp piros és két csepp kéket nyomsz a pohárba. És így tovább, alatta vannak átlátszó folyadékok, rá van írva az íz. Kérhetnek külön csak színeset, vagy csak ízeset, de akár együtt is.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 25. 18:01 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A szájacskám elhagyta egy meglepődött „ó” szócska, de ettől még csak legyintettem az egészre, kínosnak kéne legyen, ugye? Nem volt az, szerintem egyáltalán nem lényeges ma már, hogy valaki erre asszociál-e vagy másra. Sőt, igazság szerint engem nem hibáztathat senki! 16 vagyok, szeretek élni és élvezni is azt. Ez meg finom, vagy kevésbé jó dolgokkal is együtt jár. Mondjuk nekem a mojito nem a kedvencem, de mindenkinek lelke rajta.
- Az olyan nyugalmas, meg derűs is, ha az égre gondolunk, nem tudom. Csak ez ugrott be, mikor megláttalak - vontam meg vidáman a vállam, ahogy egy dobozt kissé a pult alá rugdostam, nem kell az már nekünk, így jó lesz ott. Közben igyekeztem megállni, hogy az ismét lefolpakkozott oldalamat vakargassam. Dávid azt nem mondta, hogy olyan lesz a tetkó, mint mikor leégek és le akarom tépni a bőröm mert ég és viszket. Kaptam rá kenőcsöt mondjuk, de ilyenre már nem volt reggel időm. Azért a szitakötőcske jól elvan ott oldalt, amúgy is takargatja a felsőm még éppen.
- Áh, értem, hidd el, elmúlik. Mikor én kezdtem itt is mindenki fura volt meg zizi és azt se tudtam, hogyan fogjak neki - meséltem nevetve, pedig nekem nem szoktak gondjaim lenni. Szeretem az embereket és ismerkedni is. - Ezekkel a szülőkkel csak a baj van, nekem nem kell bemutatni.
Persze igyekeztem viccesen előadni, de komolyan nekem leginkább a gondom volt a helyzeteimmel néha. Mint apa munkája vagy éppen anya új dolgai. Mindkettő valami mást keres, mint eddig csinált és szerintem ez nagyon nem jó, értem én, hogy felejtés meg hurrdurr, de akkor sem ők, én mondom. Ha külön is élnek sem.
- Valóban… Helóka - köszöntem én is, de mikor megnézve engem elfintorodott a lány inkább csak sóhajtva a citromszelésbe felejtkeztem. A szemem forgatása legalább most elmaradt, nem én tehetek róla, hogy ők a csúnyább és színtelenebb létet választották! Aztán arra figyelgettem, mit is csinál Laura - milyen vicces, hogy ez a neve, Dávid ki fog röhögni.
- Na, látod, megy ez, én is az előbb. Ami ilyen plusz nyugodtan tedd el, az teljesen saját. A bevétel után meg majd megkapjuk a napidíjat is - mondtam neki, mert ezt már tudtam, nem elsőre csináltam és igazából szerintem nem is utoljára, elég jó dolog. - Nem, sőt, elég menő, eszembe nem jutott volna - mondtam neki kicsit elgondolkodva, mondjuk az se, hogy fekete lötyit adjak ki, de ugye kinek s mi.
- Gyümölcslevet azt nem, de kaptunk ilyen ízesítőt, cukorpótló vagy mi, annak, akinek nem kell vagy nem szabad a cukrot, a szélső kancsó, aminek kék pöttyös mintája van, abban már olyat csináltam - mutattam is az italra, hogy aztán elkezdjem kipréselgetni a citromokat és két kiürült nagy dobozt magunk mögé húztam meg is paskolva. - Csüccs. Sokan szoktak lenni olyan négy körül, akkor van vége a hivatali munkaidőnek és erre mennek haza. Limonádét? Először, de februárban fánkot árultam, mikor nem volt olyan rossz idő, tudod, farsang… meg teát és kakaót is.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 26. 13:49 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Igaz, arra is illik, de az többet háborog, mint az ég - legalábbis én így láttam, azt meg nem szeretem, alapvetően az a szürke, keserű idő is tök nyomasztó. Olyankor egész álló nap aludnék vagy nincs erőm bármit csinálni. Legutóbb is csak bementem z órákra, majd a délutánt átaludtam… a tesóm ágyában. Dávid nem is örült ennek, de az enyémről el kellett volna pakolni, ahhoz energia kell!
- Repülés? Csak simán, vagy téged is elrabolt a kviddics? - érdeklődtem vidáman, hogy aztán a dolgom is végezgessem közben a figyelmem elterelve a saját nyomoromról. A vakarózás minden, csak nem jó, igyekeztem is figyelmen kívül hagyni. Mondjuk, ha nagyon akarnék, találnék mást is, amiről éppen jó lenne letennem, de az egész életemben eddig nem volt példa rá, hogy ne maradt volna mégis a fejemben. Legyen tevékenység, tárgy, ötlet vagy személy ennek a tárgya.
- Jaj, nem igazán barátkoznak vele? Az enyémek se százasok, lehet ez valami követelmény, bár őnáluk ez nem volt gond. Apa itt is dolgozik a faluban, anya meg… ő ilyen utazgatós mostanság - vontam meg a vállam egyszerűen. Ment és élte az álmát, amit nagyon jól tett, korábban velünk, most egyedül élt a galériájának meg a művészetszerelmének, talán jót is tesz neki, ki tudja. Az aranytojást tojó tyúk elképzelésre azért elnevettem magam. - Nem másabb szerintem, vagyis én ebbe születtem, de én szeretem a muglikat meg a dolgaikat, van egy rakás jó dolog, amitől nem azt érzem, hogy megragadtunk a középkorban, mert lássuk be - mutattam körbe, hogy végül a fejemmel a kastélyra bökjek. Nem éppen olyan intézmény volt, amit a muglik nagyon engednének működni. Abban sem voltam biztos, hogy a vízvezetékek léteznek… vagy bármi.
- Úgy néztek ki, mint akik mennek ártatlan, pici kutyusokat áldozni… brrr… bizarr - borsódzott a bőröm ahogy összehúztam magam. Megesik, hogy ítélkezem, de azt is ki kell belőlem hozni és nekik sikerült a kisugárzásukkal, amik még a citromkarikát is elfonnyasztották a pulton. Mert mondom én, az bizony ők voltak! - Fogalmam sincs mi a neve, nekem is reggel mutatták, hogy van és hogyan kell használni. De tuti furi íze van, kóstolni még nem kóstoltam - mert én szeretem a cukrot. A hasam mérete néha árulkodik is róla mennyire, de legalább ettől még formában vagyok.
Közben egy újabb kancsót sikerült a kellő mennyiségű citrommal megtölteni így elkevertem a cukorral majd beledobáltam a gyümölcskarikákat és kockákat, éppen melyiket és milyenre vágtam. Csak a víz hiányzott.
- Igen, bár ahhoz már legalább 17 évesnek kell lenni, mert nem csak gyerekverziók vannak, és azt mi nem árulhatnánk, de csináltak ilyeneket is - bólogattam nagyokat. Ugyan nem voltunk villámok, de csak ketten jöttek, akiket gyorsan ki is szolgáltam egy kék epressel és egy fahéjas-narancsos piros itallal. Csak aztán csüccsentem a felállított papírdobozra kicsit nyújtózkodva.
- Hm? Ja… hát igen, minden oké, csak kicsit… olyan irritálció… mittudomén - javítottam, mert a szót nem sikerült kimondani - de pár nap és elmúlik. Van egy tetkóm, elég friss és az.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 29. 14:22 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Eléggé aranyos volt a lány, ahogy kifejtette ezt a vihardolgot. Én nem tudom miben voltam utoljára ennyire határozott elképzeléssel. Hiába érdekelnek a szép és tényleg lefestve akár képen akár szóban mesésnek tűnőek, nem mindig jött ez elő belőlem. Kicsit gyorsabb voltam, mint az életem. Olyan voltam, mint egy XP-n gépelő gyorsíró. Az XP az élet én meg a betűk, már lég 15 karakterrel előrébb voltam, mint a valóság. Kicsit néha leülhetnék talán.
- Áh, ez érthető. Szerintem elég menő dolog, én mondjuk tök utálom a buszozást, ahhoz képest mennyivel felszabadultabb és… kevésbé nyomorgó meg szagos mondjuk hoppanálni vagy repülni - közöltem igencsak lelkesen, de aztán a végére érve elém is kúszott a mugli közlekedés minden hátránya és egy kis fintor is kiült rám. Undi az egész. Izzadt emberek heringpartija, nem nekem találták ezt sem ki.
Közben viszonylag gyorsan készült az ital is a kezeim alatt, de még éppen fél szemmel volt időm felnézni a srácra, aki igen szépen mosolygott Laurára, még oldalba is böktem lazán a lányt vigyorogva, hogy aztán a citromkarikákba felejtkeztessem magam. Én aztán nem láttam semmit! Majd csak négyszemközt dereng utólag. Én jó barátnő szoktam lenni, akkor is, ha csak frissen megismert lánykákról van szó.
- Szerintem eléggé csinosnak tartott abból a borravalóból és mosolyból ítélve - jegyeztem meg kicsit nevetgélve is a dolgon, ahogy megint négy fül között voltunk a kis minipultban. Ami a családját illeti érdekes volt, bár az enyém mellett én senkiét nem mondanám nem olyannak. Mindenkié máshogy alakul, tuti nincs két egyforma se, én azért hajtottam volna inkább kicsit buggyant, de teljes bandára. De így alakult.
- Kicsit túlpörögték a dolgot, de legalább ők is boldogok ettől. Vannak, akiket kitagadnak érte… vallási okokból például. Van egy évfolyamtársam, akit a szülei szerint megszállt az ördög, azért tud ilyeneket - legyintettem is mert nem akartam tovább ragozni. Az ilyen szülőknek kórházban lenne a helye, mert valami nem klappol odafent. Velem se, de nálam inkább a tetkóm miatt, amire fény derült még így is. Nem titkoltam, csak nem is reklámoztam, így volt nyert a szitu általában.
- Igen, éget meg mint mikor tudod leégsz és hámlik - húztam el a szám, mert elég undin hangzik, de mindenkivel megesik általában. - Nekem se volt eddig, ez az első, ezt kaptam a tesómtól szülinapomra, ő csinálta - meséltem büszkén, hogy aztán nagy szemekkel figyeljem, mit is művel. Nem igen értettem hirtelen a kis bűvészkedését, de amíg csinálta, egy kedves néninek összedobtam egy klasszikus limonádét, amit meghálált borravaló helyett pár kedves szóval, aztán már ment is a dolgára. Nem mindenki teheti meg, hogy ad, de egy kérem és egy köszönöm sokat dob a dolgok, és az idősebbek ezt legalább ismerik.
- Ó, ez… csinoska, igen, úgy nézem - felvettem közben, elég aranyos dolog volt ez tőle. Nem mellesleg tudom milyen ilyeneket gyártani. Bár én nem a kövek miatt, hanem amúgy gyártok ékszereket. - Tényleg? Nem is tudtam, hogy ilyenekre jók. Vannak még ilyen trükkök?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 15:52 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Miután felmerült a család kérdés, bennem az már kétséget sem vont maga után, hogy akkor tök jól ismer minden nyomorúságot ott, amit én is. Legyen szó a buszos heringpartiról, a vonatkésések csodáiról vagy éppen egy balatoni vízibiciklizésről. Jó, nyilván az nem fő közlekedési eszköz, de én oda meg vissza vagyok a minicsuszikért a hátán. Én minden percét ki szoktam egy bérlésnek használni. Annyira, hogy egyszer még a bikinim is elhagytam, márhogy a felső részét, szóval Dávid okossága nyomán - meg mert ez volt csak a bicón - fogta a nagy, szürke ragasztószalagot meg két valami szórólapot adott, fogjam magamhoz és körbetekert. Az egy elég menő, és levenni igen fájdalmas összeállítás volt. De igen egyedi!
- Ó, de fura. Vagyis én is kis helyről jövök, de sokat jártam be Pestre tesómmal is, meg később egyedül is. A hopp meg - vontam kicsit a vállamon - attól függ. Ha a poros-kandallósra gondolsz, akkor nem ajánlom, hogy nagyon beebédelj előtte. A másikhoz meg ha jól tudom 17 évesnek már lenni kell, addig csak mással csinálhatod. az is elég gyomormocorgató, de a legrosszabb a zsupszkulcs. Az hirtelen és nagyon megkavar. Van egy ismerősöm, aki majdnem úgy, ahogy volt bele akart pusztulni. - Csak forgott és forgott szerencsétlen a földön, miután kitette három napra visszamenőleg minden étkezését. Én meg röhögtem rajta és csapkodtam mint egy hattyú, mikor meregeti a szárnyait.
- Ühhüm, bizony - nagy vigyorral bólogattam, mert ezeknek a jeleknek a leolvasásában elég jó voltam. Nem véletlen stalkoltam a tesóm se annyit, mikor lányokkal beszélget, bár voltak, akik nem érdemelték meg azt a nézését.
- Hát, nem cserélnék egyikőtökkel se, magammal se néha - mondtam el is nevetve magam kicsit. A kitagadás kérdését szerintem mindenki máshogy látja, volt aki örült, olyan is, aki nem szerette, sőt, egyenesen rosszul volt a helyzettől. Én nem tudom, most is kicsit kirekesztődtem úgy éreztem. Legutóbb is mikor apát akartam meglátogatni, bent sem volt az irodában, anya lerázott, ha nem is teljesen szándékosan, de valami galériatúra miatt az új ismerősével én meg nem akartam zavarni. Most még Dávid nyakán se akartam annyira lógni, talán később.
- Hát, kiiicsit fájt, igen. De én kértem, szerettem volna, ő meg támogatott és segített - mert így is történt. Nem biztos, hogy testileg fel voltam erre készülve, de nem ez volt az első dolog az életemben, amin csak túl akartam esni és kész. De nem ment könnyen. Végül azonban minden könnycsepp megérte. Közben jöttek a törpék, én meg kiálltam a pult mellől, és leguggoltam hozzájuk, az egyikük éppen számolgatta a sarlóit. Én fogtam és eltetetettem a zsebébe és eltártam a karjaim, hogy öleljen meg. Tök cuki kisfiú volt. Aztán bedobtam az árat a borravalómból. Ő boldog én is az vagyok.
- Egy szitakötő van itt, oldalt - húztam picit feljebb az amúgy se nagy felsőm, hogy megmutassam az áttetsző fólián át, ami rám volt ragasztva körbe. Már nem volt piros a bőr, sőt, kívülről nem is tűnt frissnek, de én nem mertem most se leszedni, pedig már egy hetes! Majd leszedeti ma, ha találkozunk Dávid.
- Ezek elég jól hangzanak. Te hol jutsz ezekhez? Ékszernek tényleg nem utolsóak. Foglalkozok ilyennel és értek ehhez egy kicsit. Mármint az ékszerekhez - jegyeztem meg mosolyogva, ahogy forgattam párat a karomon lévő kis összeállításon. Talán még új ötletek is bekúsztak hirtelen a fejembe, ami jó dolog.
- Van, kaptam is egy ilyen gyógynövényes kenőcsöt, minden este meg reggel kell bedörzsölni, már nem sokáig lesz baj vele - legyintettem is, ahogy kitöltöttem pár pohárkát előre, hogy csak színezzük meg ízesítsük, ha megint jönne egy kisebb csapat.
- Szoooktak, mindkettő. Bár a közös nagy izék uncsik, tudod évnyitó meg záró, nem sok van benne. De a végzős bálok, a karácsonyi murival, vagy nyáron, na, azok adják. Meg ha már jó vagy surranásban, a megújult Pubban itt a faluban, is szoktak elég jók lenni. Az ilyen furi iszákos bácsik a Csárdába járnak, tőlük se kell félni.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 9. 13:51 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Szeretem azokat az embereket, akik mások mint én, persze ha hasonlítunk sincs baj, de ők mindig újdonságot hordoznak, arra meg aztán nyitott fülek és száj vár nálam. Leginkább utóbbi, de ahogy látom őt nem annyira zavarja, hogy néha csak kiömlik egy rakás infó. Még rá is mosolyogtam, mikor mesélt a családjáról és egyszerre értettem meg, hogy miért élheti ő meg jónak ezt a sulit az otthonnal szemben és vontam magamban következtetést, hogy én mennyire tudnék értékelni még egy bogaras családot is éppen. Talán csak a megszokás teszi. Mikor kisebb voltam olyan jónak tűnt minden, aztán egyik nap hazaértem, ők kiabáltak és ez nem egyszeri alkalom lett.
- A vízpart jó! A Balatonon sem jártatok? Családi nyaraláson esetleg? Ha még nem, oda feltétlenül el kell majd jutnod, hidd el, nagyon szeretnéd. De amúgy itt a faluban is van egy nagy tó. Lehet benne néha fürdeni, szép a környezete, a stégen meg jó ücsörögni - vontam meg a vállam a kis helyismertetőm után. Nem nagyon tudtam, hogy mit fedezett itt eddig fel vagy mit sem, mondjuk az, hogy idáig eltalált, semmit nem jelent. a Fő utcza talán az egyik legegyszerűbb a vasút és a szökőkút után. Az egyiket hang a másikat távoli látvány után is megleli az ember, ide meg kérhetett segítséget is.
- Nem olyan vészes ám, mondjuk én is csak a kandallósat tolom néha a tesómmal. Vonatozni szoktam. Kényelmes, lehet aludni vagy bármit csinálni közben, és még talán a leggyorsabb mugli mód. Nem szívesen gyalogolnék haza vagy Pestre innen - közöltem el is nevetve magam, hogy lelegyintsem az egészet. HA arról van szó, mondjuk én le is biciklizem, de az nincs itt. Azt hiszem ideje lenne megérdeklődni apám, hogy van-e nála a faluban egy biciklinyi hely, akkor kéznél lenne. Bár most jól elvagyok azzal Dávidnál. Nem tudom, még mindig zavaros a mit csináljak meg mit nem része az egész életemnek.
- Vannak ugye a különleges vonataink és buszok! Viccesek, nagyon gyorsak, tértágítósak, így picik, de annyi hely van benne! Meg ugye vannak repülő járgányok is, bár azokhoz nekem se volt még szerencsém - gondolkodtam el egy pillanatra, amiből kizökkentett egy párocska. Egy rózsaszín és egy kék limonádét szerettek volna, aminek neki is álltam gyorsan. A lány nem értékelte, hogy a fiúra is rámosolyogtam, így csak egy sóhajjal átadtam a poharakat aztán a lenti dobozba csúsztattam az összeget, amit fizettek. Aztán valahogy a tetkómig jutottunk, amiről én elég szívesen mesélgettem.
- Nem, már ha minden igaz rég levehettem volna ezt róla, de amíg a bőröm ilyen nem akartam. Sok szűk rucim van, dörzsölné - húztam el kicsit a szám, de tudtam, hogy Dávid úgyis leszedeti este és elvesz minden ragasztót és fóliát, szóval ma utoljára. - Rajzol, itt tanul amúgy mestertanonc és művészeteket. Van egy tetoválószalonja, korábban kitanulta az ilyen varázstetkókat is, szóval a sajátjai mozognak, tök menő - meséltem lelkesen, ahogy elkényelmesedtem a dobozon nézelődve. Meleg van és azt hiszem ezt mások se tűrik jól. Volt egy kósza ötletem, ha vége ennek a pár órás szolgálatnak viszek mondjuk a hivatal felé, de ez nem jó ötlet.
- Hát iiigen, ez elég bizarr. És te hiszel ezekben? Mármint úgy igazán... - néztem rá kicsit kétkedően, ami nem is a köveknek szólt, inkább annak, ő mit gondol erről. Értem, hogy a szülei mire nevelhették, engem is próbáltak, mondjuk illemre, csak valami félrecsúszott. - De rájuk tuti rossz hatással lenne, ha kiderülne, hogy az erőd megmutatkozása miatt... adott egy szobor energiát mondjuk. Gondolom én - vontam picit a vállamon. Nem szoktam olyan mélyen ítélkezni, de a szülei így elmondás alapján olyannak tűntek, akik boldogan élnének ezzel a lehetőséggel. Lett egy élő energiabombájuk, aki képes a természetmágiás dolgaikat élni. Vagy hasonló. Közben megérkezik az idősebb néni és bácsi én meg csak csendesen mosolygok, még megkapják az italukat. Bár nem szabadna ilyeneket tennünk, de ahogy én a kisfiúval, úgy Laura is megteheti velük. Kaptunk elég borravalót, hogy ne legyen feltűnő senkinek. Egy kis jótett belefér igazán.
- Igen, láttad hogy nézett a nénire? Szeretném, ha én is öreg leszek és ráncos, rám is így nézzenek. De ez azt hiszem ritka - grimaszoltam kicsit, majd elkevergettem az egyik kancsóban megállt citromkarikákat. Közben meg meséltem a bulikról.
- Igen, elvileg a végzősökével egybekötve, de nem vagyok diákönkormányzatos, ők szervezik, ők tudják pontosan. Mondjuk az egyik barátnőm...háztársam... igazából a tesóm barátja, szóval ő az elnökhelyettes, biztos hamar megsúgják mikor várható. Szoktál amúgy ilyenekre járni? Bulik? Szórakozóhelyek? Házibanzáj?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 13. 22:40 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Kicsit talán furán nézegettem a citromfacsarót, ahogy hallgattam a lán szavait. Nekem ez nagyon furcsa volt és mindentől eltekintve, talán több is annál. Semmi kikapcsolódás? Nekem tökre hihetetlen volt. Még mikor fasírtban is volt anyám meg apám, legalább egyikükkel lenéztünk a Balatonra, vagy Dáviddal. Esetleg barátokkal kikönyörögtem egy fél napot, azaz egy egészet az oda meg vissza vonattal. Persze ez nem régen volt, előtte túl kicsi lettem volna szerintük, más kérdés.
- És sosem hiányzott? Vagyis... nem tud gondolom, ha nem tudod annyira milyen, de nem volt..tudod, kíváncsiság? Érdeklődés? Vágy?
Persze, ha ő vette rá őket arra az egyre is, valamennyire tudom a választ, de utána bele lehet ebbe törődni? Hogyan? Azt hiszem nagyobb fejtörés nekem ez, mint a matek, de komolyan. Nekem valahogy be nem tud állni a szám, meg kicsit talán hisztis is vagyok, ha azt nézzük, ahogy mások jellemeznek. Szerintem félreértenek, ez csak azért történik újra meg újra, mert megtehetem, hogy harcoljak a magam ügyéért. Akkor is, ha egy táskáról van szó, meg akkor is, ha egy hosszú hétvégéről valamelyik strandon.
- Áh, értem. Hát, ha majd kedved is lesz, érdemes körülnézni, vannak szép részei, nem csak a tó - mosolyodtam el, ahogy a citrom levét a kancsóba öntöttem, majd a narancsot kezdtem facsarni, ahogy két évfolyamtársam felénk integetett. Az egyik lánynak én javasoltam, hogy festesse vissza a szőke haját barnára, annyira jól áll neki! És ő is imádja, így van ez rendjén.
- Egy növénnyel? Mit csinált? - kérdeztem kíváncsian, hogy aztán az egyelőre utolsó kancsónyi italt is beízesítsem és hűtsem a bűvölt jégkockákkal. Leheveredtem a dobozra, amit közel húztam, aztán csak nézelődtem az utcácskán. Még láttam a kisfiúkat, akik az előbb jártak itt labdázni, aztán két kisebb lányt faágakkal párbajosat játszani, majd az idős párt. Fura volt ez a falu, néha mennyi benne az élet, máskor meg olyan kihalt, csendes és unalmas. Közben persze a lányra figyeltem, komolyan érdekelt, mi van a házukban, mai ilyen veszélyes. Itt vagyok már három éve, de még nem ismerem ki magam a saját házunkban sem, a kastély meg akkora, tuti van még, ahol sosem jártam.
- Aucs - grimaszoltam összehúzva a szemöldökeim, aztán egyből a szoknyám hátsó mini zsebében kotorásztam, mert tudom, hogy van zsepim és valahol talán ragtapim is. Az előbbi meg is lett a lány felé nyújtottam, törölgesse le, mert a citrom bizony nagyon fogja csípni. Bár a nagyim szerint az tisztítja is a sebet, meg a só. Szerintem meg ezek kínzóeszközök. - Áh, megvan, tessék - húztam végül diadalittasan elő a rózsaszín, csillogó tapaszt és átnyújtottam neki, hogy aztán az asztal alatti mosogatnivalós gyűjtő lavort kijjebb segítve bele tudja tenni a dolgokat.
- Igen, olyasmi, mint az ilyen kabinos vonatok, csak... gyors és viccesen közlekedik néha. Egyszer az egyiken nagy kanyarban átkerültem a szembelévő ágyba - nevettem el magam, mert ugyan mókás, de én voltam a hibás igazából. Kapaszkodni kellett volna! De ilyen az élet, közben kisimítottam pár gyűrődést a szoknyámból, és ahogy üldögéltem kicsit lóbáltam a lábaim nézegetve az italfestékeket. Elgondolkodtam, ha mégis vinnék valamilyen fajtát, milyen is legyen. De éppen időben néztem fel, hogy ne kelljen bután visszakérdezzek.
- Igen, szeretnek pletykálni, kötekedni, meg kíváncsiak is hozzá. Néha túl hangosak is - tettem még hozzá pár dolgot a meglátásaihoz. Persze ez ilyen, első nap már felvilágosítottak, hogy ez csak rosszabb lehet és örüljek, hogy nem éppen lázadásuk van. Azt nem is szeretném megélni. Bár a csendes büntetésre kíváncsi lennék. Vajon meddig bírják szó nélkül, sértetten?
- Értem, azt szokták mondani a bogyikra is, hogy placebo. Mármint mikor sokat fájt kiskoromban a hasam és akartam rá gyógyszert, mint utólag kiderült, néha csak szőlőcukrot kaptam, és mégis jobb lett mert elhittem hogy majd hat, pihentem és... ennyi - vontam meg a vállam. Nem ítélkeztem én senki felett, aki elhisz valamit, azzal, ha szerencse miatt is, de előbb-utóbb történhet tényleg a tárgyhoz köthetően bármi. Szerencse, gyógyulás, megbocsátás, öröm vagy akármi. Nem vagyok szakértő. Ellenben a bulikkal!
- Jó, hát sose lehet tudni, lehet jól titkolod és a bulikirálynő címre pályázol a környéken - nevettem vele végül, de nem volt ebben semmi rossz szándékú vagy gúny, bárki az lehet, ami szeretne. Én is lehetek még hercegnő, a világon több országban is királyi család van és vannak férfiak. Miért is ne? - Huh, ez nehéz! Mire gondolsz? Legcikibb? Legvadabb? Legfélelmetesebb? Sok dolog volt rövid idő alatt, nem is dicsértek meg...
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 4. 17:57 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Hát, ez is egy biztonság, én eléggé merészen tettem sokszor az estém mások kezébe, bizalommal. Hidd el, jobb ez így, nem mindenki tudja megtenni anélkül, hogy ne sérüljön - vontam párat a vállamon még beszéltem. Ebben nem volt most semmi képletes, tényleg jártam el például az erdőkbe kirándulni osztállyal is, de valahogy sose lett úgy vége, hogy valaki ne törje el valamiét. A tanítók szerint mert nem bírtunk magunkkal, szerintem meg tévednek.
Őt hallgatva valahogy nem hangzott annyira bulinak a családi nyaralás dolog, így nem is hibáztattam azért, mert nem volt annyira lelkes hiányoló. Amúgy se kéne ilyeneket tennem, ezért is kérdezek, mielőtt csak úgy ítélkezem, sokkal okosabb dolog és már régen megtanultam. Nem is igazán tudom mi lenne velem, ha a helyében lettem volna, ha így növök fel. Lehet most bármilyen szomorú a helyzet nem tudnék megválni a tesós léttől, az otthontól, a nagy beszélgetésektől, vagy bármitől, amit együtt csináltunk. Nem kellett ehhez elmenni vagy drága helyekben gondolkodni. Egy vasárnapi kártyaparti is pont olyan jó volt. Dávid tanított meg csalni a römiben, Gergő meg arra, hogy ez nem helyes, legalább legyen pókerarcom. Anya meg Apa pedig... szerintem végig tudták és egy kicsit hagyták is. Ma már biztos vagyok benne, ha nem hagyná senki, akkor is széjjel meg össze nyerném magam bármiben. Tények, volt időm gyakorolgatni, sokat lógtam fiúkkal meg a tesóval, ha nem is akarta.
- Áh, értem. Hát, ha a stég felé mész, az elég szép és biztonságos is. Semmi varázslatos növény meg állat, még elég kellemes illatok is szoktak arra terjengeni, de még nem jöttem rá, honnan ered - gondolkodtam el picit próbálva rájönni, mihez is hasonlít. Olyan kellemes, nem gyümölcsös, de biztos valami virág. De nem ismerős, vagy nem tűnt fel. Hm. Talán egyszer kiderül. - Szerintem nincs okod rá, mármint biztosan nem egy Miami beach - tártam el a kezeim még a szám is elhúzva egy pillanatra, hogy hát ez van, még nem léptünk kontinenst. - De szerintem ez em von le semmit belőle. Amúgy reggel érdemes, szerintem ez a naplemente cucc túlértékelt a napfelkeltéhez képest.
Nem mintha én úsznék a nyálban, meg bármikor, bárkivel éltem volna ilyet, igazából a randis dolgok is megkerültek, mint a leprásokat, minden csak megtörtént, vagy beültünk és felesbe vettünk jegyeket meg McMenüt. Mikor fiúkkal vagyok nem játszom a tűzzel egy Happymeal kérésével, de mindig fáj érte a szívem. Egyszer megpróbáltam és ki lettem nem kicsit gúnyolva.
- Iiiih - sziszegtem fájdalmas grimasszal, hallani se szebb, mint gondolom megélni lehetett. Még jó, hogy nálunk semmi emberevő meg bántó gaz nincs az eridonban. Nem is tudom mit csinálnék, ha valahonnan előszednének egyet. Végleg kicuccolnék Dávidhoz. Mármint olyan... ide többet nem jövök vissza módon. Inkább kelek fél ötkor és berobogok az első vonattal.
- Semmi ijesztgetés, de ebben a suliban leginkább semmi nem normális, ezt a gyógyító is tudja. Pár éve boszorkányüldözés volt, azt mesélték. Mármint tényleg, azt beszélik, hogy akinek volt képessége bántották, meg elvették tőle, mert rájuk akarták kenni a suli hibáit - bizarr módon kirázott a hideg, örülök hogy se ilyen gondom, se nem voltam itt. Mindenesetre ha legenda, ha nem, elgondolkodtatóak azok, hog beszélnek itt mindenfélét. Levitásokról, akik robbantgatnak, rellonosokról, akik szülnek, navinésekről a tiltott...növényeikkel. Rólunk bele se gondolok mit!
- IGEN. Természetesen az volt, hogy is ne lett volna - sóhajtottam drámaian még a kézfejem is a homlokomhoz emelve. - Egy néni volt rajta olyan kilencven és a halál között. Én jobban megijedtem, ez tuti.
A buszos kalandom nem azok közé tartozott, amit csak úgy mesélgetek ide meg oda, mégis már rég kint volt, mire feltűnt volna mennyire jól elvagyok Laurával. Tényleg kedves és rendes csajnak tűnt, örültem, hogy ma őt fogtam ki...kollégának.
- Ezt már nekem is mondták. Régebben, olyan negyedikes vagy ötödikes voltam az általánosban, mikor doga volt, anyu szerint "suliundoritiszem" volt akarattal. Hasfájással, hányingerrel és szintén lázzal. Sose hitte el, hogy ez komoly dolog - csóváltam a fejem, mintha nem értenék egyet a felnőttek dolgaival, pedig volt rációja. Tényleg megesett, hogy elég volt nagyon arra koncentrálnom, hogy én nem akarok sehova menni, vagy inkább máshova. Olyan is volt. Aludtam ezért télen fehérneműben nyitott ablaknál. Bevált, vagyis a betegség része. DE két hétig nem volt sehova, szóval eh.
- Ki tudja mi az álmod! - Én hittem, ha valakinek ez, majd megoldja hogy valóra is váljon. - Azt a rongyot megoldhatjuk, csak keress meg a következő buli előtt - kacsintottam rá, és komolyan is gondoltam a dolgot. Én örülök, ha szebbé varázsolhatok embereket egy-egy ruhával, mint gondolják.
- Huh, a legcikibb egyértelműen az volt, mikor véletlenül a tesóm kezét fogtam meg a fiú helyett, akit éppen megismertem - nevettem el magam, mert nem kívánom senkinek azt a nézést amit én és a srác is kapott Dávidtól. Mondjuk örüljön, hogy nem a csávó volt! - De a legemlékezetesebb az talán a 15. szülinapom volt, pont attól, hogy arra nem igazán emlékszem, olyan gyorsan történt a barátnőimmel, de megfürödtünk éjjel egy varázsszökőkútban. Na miből tudom hogy varázs? a vizétől három napig varázslattal is eltüntethetetlen zöld foltjaim lettek.
Szál megtekintése

Fő utcza - Kreßler Stella hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza