36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Fő utcza - Lora Fontaine hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Keresek valamit
Írta: 2017. július 4. 21:26
| Link

Rothman Anton

Bogolyfalva Fő utczája sajnos nem vezet el Rómába, de jelen pillanatban nem zavart, ugyanis nem is oda akartam eljutni. Sokkal másabb szándék vezérelt engem. Ha rá akarunk világítani a dolgok mélyére, akkor tulajdonképpen a humánusabb énem akart felülkerekedni, azon a hétköznapi nézeten, miszerint szerelmi bájital létrehozásával, nem lehet elcsábítani másokat. Tegnap kaptam egy levelet a húgomtól, teljesen kétségbeesve ír arról, hogy mennyire tanácstalan egy bizonyos üggyel kapcsolatban. Már-már elkapott a szívinfarktus, ahogy a dőlt betűs írásba mélyedtem, hisz ezeknél a soroknál kicsit összeszűkültek a szemeim, és nem engedték láttatni a sürgönyben foglaltakat. Azt hittem, hogy Flori a drágalátos barátaival csent el valamit a közeli boltból, - ugyanis hajlamosak az ilyesmire - de Merlinnek hála nem, valami sokkal mágikusabb és sziruptól ragadó szösszenetről kellett olvasnom: a szerelemről. A picikémet is, mint jó tizenévest elérte Cupidó nyila, és nem is kicsit, telibe találta harmat-gyönge szívét. Ezt az ifjúkori kételyekben vergődő leányt, nem hagyhattam cserben. Úgy véltem, mint idősebb testvér, küldetésem az, hogy megoldást és támaszt nyújtsak neki kilátástalan helyzetében. Eddig nem igazán kötötték le a figyelmemet a bájitaltan órák, de miután elért ez az üzenet, mint egy vérszomjas fenevad vártam őket, áhítattal néztem a tanárra, s mint jó limonádét egy forró nyári napon, fogyasztottam a szavakat.
Talán ez vezethetett el odáig, hogy egyik alkalommal az óra után, kettesben maradtam Felagund professzorral, és feltettem neki egy-két kérdést ebben a témában. Puhatolóztam. Vajon milyen mellékhatásai leszek a főzetnek, meddig fog tartani, el lehet-e egyáltalán érni vele, azt az állapotot, amit akarunk. Kedvező és fülemet lágyan simogató szavakat hallhattam, egyetlen bökkenő volt csupán, hiányzott egy nagyon különleges szer, amit nem lehetett olyan könnyedén megkaparintani. Ezért sétálgattam Bogolyfalva utcáin, hogy szert tehessek a drágaságra. Lehetőleg órákon belül, mert nem volt kedvem sokáig itt lenni Aladár társasága nélkül.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 5. 22:04 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 11. 23:51 | Link

Rothman Anton
már nem nélkülözök.


Talán szőke és fruska is voltam, meglehet, de céltalan aligha. Gondolataimba mélyedve bandukoltam a macskaköves utczákon, amikor egy furcsa alakkal találtam szembe magam. Még sohasem láttam, ezért alaposan szemügyre vettem a fizimiskáját, illetve mindenét, amiből olvasni lehetett. Ahogy láttam ő is jócskán méregetett, sőt mi több, kiszemelt magának engem. A kíváncsiságunk hasonló szinteket érhetett el, mikor sikerült ráébrednünk arra tényre, hogy nem tudunk olvasni egymás gondolataiban. Micsoda felismerés, akár Nobel-díjat is kaphattunk volna érte, de azt már elhappolták előlünk - jó pár évtizeddel ezelőtt a muglik -  így könnyed csevegésre adtuk/adtam a fejemet:
- Ó, én csak.... - aztán a szájamhoz kaptam, mintha hányingerem lenne, pedig pusztán az nem jött ki belőlem, hogy keresek egy igen ritka növényt, ahhoz a szerelmi bájitalhoz, ami a húgomnak kell. Hát ennél természetesebb és logikusabb dolgot, miért is ne mondanánk el a nagyérdeműnek? Valószínű, minden édesapám korú férfit érdekelhet ez a téma, és szívesen segít is egy ilyen lötty előállításában, persze. Ennyire naiv azért nem vagyok, ezért is kezdtem el vakarózni, mintha a szavak, amiket ki akarok mondani, kiütésként nőttek volna a karomra meg a lábaimra egyaránt. Már-már szétdörzsöltem a mondatokat a testemen, de még mindig nem bírtam kitalálni egy észszerű magyarázatot.
- Aladárnak elfogyott a kutyakajája és nagyon szerelmes, szóval sok tápot kell vennem neki - Aladárnak elfogyott a kutyakajája és nagyon szerelmes és sok tápot kell vennem neki???? Ezt komolyan gondoltad, Lora? - magam is hűledezni kezdtem a tényen, hogy milyen hülye válaszokat tudok adni egyszerű kérdésekre, de lányos zavaromban a tekintetem a macskakövekre korlátozódott.
Ha bolondnak hisz, hát tegye, teljesen igazat fogok adni neki. Nem vagyok százas, ez a mondataimból is leszűrhető.
- És Ön mit keres itt? Miért bolyong ezeken a bosszantó utcákon? - hogy leplezzem idegességemet, elkezdtem faggatózni, hátha belemegy a játékba és szépen elkezd majd csevegni magáról. Aztán majd később kieszelem, hogy mit is tegyek és hová irányítsam a beszélgetésünk fonalát. Közben pedig próbáltam valamilyen értelmes, normális tinédzser fejet vágni, egy olyan ember ábrázatát magamra ölteni, aki nem szerelmi bájitalok megfőzésére törekszik, márha ez nagy szégyellős momentumaimban egyáltalán kivitelezhető feladatnak bizonyulhatott.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 11. 23:54 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. augusztus 1. 16:04 | Link

Na de Rothman bácsi...


Reménykedés, édes reménykedés. Jó, hogy vagy, bár oly hamar elillansz, akár a délibáb. Emberi szíveket dobogtatsz, eső előtti fülledtségként bújkálsz a levegőben, de Merlin se tudná megmondani, honnan eredsz. Már ha van lakhelyed, de biztosan van, ugyanis történetesen eddig az én szívemben cseperedtél. Jobb és bal kamráim összekötője, kákalagnyi boldog tudatlanság, hová távoztál, mondd, merre lelem táboraid?
Igen, ami azt illeti, ha leleplezik az embert, az megér egy misét, számomra is gondot okozott, ugyanis egyre kényelmetlenebbül éreztem magam a kialakult szituációnkban. Persze, mondanom sem kell, nem az öltözékem generálta ezeket a problémákat, egyáltalán nem.
Rothman bácsi szavai voltak azok, akik üldözőbe vettek engem és hamarabb utolértek, mint egy sánta kutyát. Nagyot nyeltem, lepillantottam a lábaimra, mintha valami érdekes természeti jelenség lenyomatait kerestem volna rajtuk, de ők visszaigazoltak, hogy minden rendben - még sellővé sem változtam a nagy izgalmak közepette -, nincs okom az aggodalomra, ideje lemondani a mugli igazságokról, nincsen azokban semmi valóságtartalom. Már épp készültem volna bevallani, hogy mit is akartam és hogyan vagyunk - jókislányként nehéz lett volna bárhogyan máshogy cselekedni -, mikor Bobó alakját láttam kirajzolódni a távolban, a második levéladaggal érkezett, amit az égiek adományaként pottyantott le elém. Meghűlt a vér az ereimben, szentül hittem, hogy ez egy rivalló és nem akartam, hogy Rothman szeme láttára ordibálja le egy jól méretezett sürgöny a fejemet, de Merlin megkegyelmezett, ezek is Floritól jöttek. Alig bírtam elolvasni a macskakaparását, de hosszas erőlködés után megfejtettem a rúnákat:
Lora, ez szigorúan titkos - állt az egyikben, majd ahogy magam elé vettem a másikat, jött egy újabb megerősítés - Ne beszélj róla senkinek !!!! - összehajtva a papírlapot Rotmanra pillantottam, kicsit hunyorogtam a fényben. Nehezen jöttek a szavak ajkaimra, mitagadás ők is azon tanakodtak, mi lehetne a legjobb megoldás ebben a helyzetben. Mint egy felbolydult méhkas tartalma vergődött a szívem a két ember között, majd végül úgy határozott, most Flori mellett köteleződik el.
- Nem értem, miről beszél - karba tettem a kezeim, megcsóváltam a fejemet. A bizonytalanság éles határt vert közénk és nem is akart alábbhagyni.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. augusztus 3. 12:29 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. augusztus 8. 11:19 | Link

Rothman bácsi


Igaz, hogy nem olyan levelezést produkált Flori, mint ami Tatjana és Anyegin között zajlott - Puskin főművében -, de azért eltelt néhány perc, míg sikerült elolvasnom a trehány, egymásra dobált betűket. Rothman bácsi meg csak intett, hogy ne is zavartassam magam, hogy ezt és így egyáltalán nem illik, nyugodtan gyalázzam meg a vele eltöltött idő nagy részét, hisz én megtehetem, egy navinés, zöldfülű, elsős kis pojáca vagyok...
Összehajtva a papírlapot, elszégyelltem magam, anyukám mindig arra tanított, hogy az illemszabályokat be kell tartani, de most annyi minden viharzott át a fejemen, hogy teljesen megfeledkeztem róluk. Csak akkor ocsúdtam fel, amikor az idősebb férfiú fürkésző tekinteteit éreztem magamon. A döbbenettől alig kaptam levegőt, nem tudtam, mit mondjak, vagy mit ne mondjak. Szentül hittem, hogy most teljesen elástam magam előtte, és nem pár percre, egy életre.
- Pardon - hebegtem a döbbenettől, Rothman bácsi tekintetei úgy szurkáltak engem, mintha egy sivatagi kaktuszba ültem volna. Bár még soha nem volt szerencsém  ilyesmihez, most teljesen át tudtam érezni, hogy milyen lehet az az ominózus pillanat, amikor ez megtörténik. Pár percig csak elkerekedett szemekkel meredtem magam elé, mint egy rosszul működő lemezlejátszó hajtogattam:
Ez nem velem történik, ez nem velem történik - mire Rothman újabb szavakat intézett hozzám, amik gondosan árulkodtak arról, hogy keresztüllát rajtam és a bugyuta kis hazugságaimon, amiket megkreálni, nem kerülhetett nagy erőfeszítésembe. Nagyot nyeltem, vissza akartam erőltetni a leveleket a zsebeimbe, de jelen pillatanban ez a feladat is kivitelezhetetlennek bizonyult a számomra. Annyira ügyetlen voltam, megremegett a kezem idegességemben, így a levelek Rothman lábai elé kerültek és ha pár perccel hamarabb nyúl utánuk, simán levágja, hogy valójában Merlin se tudja, miről hantázok itt, de amiket mondok, azoknak köze sincs az igazsághoz.
De mi is az igazság? Álljunk meg egy pillanatra. Az, hogy Florinak keresek mandragórát, hogy megfőzhessek egy szerelmi bájitalt, akkor miért is érzem rosszul magam? - futott át az agyamon, miközben a borítékok után nyúltam és ahogy kiegyenesedtem, akaratlanul is kihúztam magam, megerősítve azt a gondolatot, hogy én jó testvér vagyok és egy nemes feladatot akarok véghezvinni. Nincsen ebben semmi elítélni való - majd köszörültem egyet a torkomon és válaszra emeltem ajkaim, olyan elszántsággal, mint aki nem tűri, hogy ellent mondjanak neki:
- De, szerintem életében mindenki megtapasztalja egyszer, hogy milyen szerelmesnek lenni - néztem el oldalirányba, kellemetlennek éreztem a szituációt, nyomasztó volt egy nálam sokkal idősebb emberrel bájcsevegni cupidó furcsa hóbortjairól.
- Igaza van, de nem sokat jártam még idelent a faluban, fogalmam sem volt, hogy hol keressem - próbáltam kimenekíteni magam a helyzetből, de a vörösség, mint valami furcsa kiütés trónolt az arcomon, Merlin se tudta levakarni.
- Esetleg segítene nekem? - persze, erre már felszegtem a fejemet és jó mélyen a szemébe néztem, olyan shrekmacskakutya szemekkel, amiben benne volt az is, hogy tudom, hogy tudja, hogy tudom, de tekintsünk el ettől és próbáljunk egy köztes útra lépni. Hozzuk ki ebből a helyzetből a legjobbat, ha lehet ilyet.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. augusztus 8. 13:44 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
hát itthagyott
Írta: 2017. augusztus 17. 22:29
| Link

Rothman bácsi
és a mérhetetlen szomorúságom


Szélsőséges. Igen, ez a tökéletes jellemző rám, de mit lehet tenni, ha a hangulatom és lelkiállapotom úgy ingadozik, akár a hőmérő higanyszála. Talán sokan elmenekülnek mellőlem, tökéletes példa erre Rothman bácsi is, aki épp nagy hévvel ráz le magáról, de biztos vagyok benne, hogy Merlin küld majd olyanokat is, akik huzamosabb ideig is kibírják majd mellettem. Hisz értékes vagyok, akárcsak a többi mágikus lény, akik olyanok, mint a szivárvány színei. Én pedig mitagadás, rendkívül megkedveltem ezeket az árnyalatokat, különösképp Rothmanét, bár ő jelen állás szerint mit sem érzékel ebből. Szomorú volt, de el kellett fogadnom a tényt, ez a beszélgetés eddig tartott.
- Hát jól van - feleltem neki, szemeim szinte bepárásodtak, nehéz volt elfogadni azt a felismerést, hogy sok vagyok mások számára, valamint a segítségkérésem is csukott fülekre talált.
- Azért remélem, majd máskor is összefutunk - suttogtam csak úgy magam elé, még a lábaimat is keresztbe tettem, mintha ezzel megakadályozhatnám Rothman távozását. De miért lett  ennyire fontos a számomra? Miért akarom azt, hogy ne menjem el a közelemből? Igazából nem tudom megindokolni. Talán olyan, mintha az apukám lenne, mert valahogy ő is így néz ki, illetve hasonlókat gondol, mond és tesz, mint ez az auror. Ez az auror-aura pedig így valahogy annyira különlegessé és izgalmassá varázsolja a számomra, hogy lassan szabadulni se szeretnék  nyomasztó jelenlététől. Ismét egy 360 fokos fordulatnak lehetünk a tanúi. De én olyan vagyok, mint egy körhinta, szóval nem is kell csodálkozni. Amilyen hamar beleszeretek egy emberbe, olyan hamar ki is ábrándulok. Tudjátok, minden csoda három napig tart. Talán ezzel is így leszek.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. augusztus 17. 23:09 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 23. 14:55 | Link

Rentai Bálint

negyedvélai tündöklés helyett, vérfarkas kórságok

Napok óta nem tudok aludni, álmaimban kisebb állatokat szaggatok szét és rendkívüli elégedettséggel tölt el kiserkenő vérük felbuzgó forrásának látványa. Tegnap a tükörben különösen rondának láttam magam, egy veszélyes fenevad képe sejlett fel íriszeim előtt, minek hatására annyira megrémültem, hogy letakartam az összes tükröt, mintha ily könnyedén elkendőzhetném a valóságot.
 A szobatársaim hiába kérdezték, mi van velem, órák hosszat ücsörögtem a sötétben gondolataim feneketlen kútjával összezárva. Nem tudtam, hogy mi történik velem, hogy miért érzem magam ilyen feszültnek és miért van az, hogy néha, amikor egyes testrészeimre pillantok, egy szörnyeteg méretes végtagjait látom bennük megelevenedni.
 Hiába ettem gyógyfüveket, hiába szedtem elő szekrényem legalsó fiókjának legkisebb zugaiból azokat az amuletteket, amelyeket Édesanyámtól kaptam, oly élesen nehézkedett rám a valóság velőtrázó sóhaja, hogy egyszerűen nem tudtam szabadulni. Nem tudtam szabadulni azon gondolatoktól, miszerint  megátkoztak engem s innentől kezdve mindenki, aki kapcsolatba kerül velem, kénytelen lesz e szomorú teher hozadékait elviselni. Több levelet is megfogalmaztam az éjszaka folyamán, hogyha netán úgy döntök, hogy önként vetek véget saját életemnek, legalább hátra tudjak hagyni pár cikormányos betűt azoknak, akiket szeretek. Azzal már nem is próbálkoztam, hogy elmagyarázzam Aladárnak, mi is történik velem, ugyanis az utóbbi időben teljesen megváltozott. Minden egyes alkalommal, amikor közeledni próbáltam feléje, vad vicsorgásba kezdett, majd rémültem elmenekült szobám elhanyagolhatóan félreeső részeibe.
 Viselkedését, habár számtalan alkalommal próbáltam, nem tudtam magamnak megmagyarázni. Borzasztóan bántott, hogy teljesen elutasított engem mind fizikailag és érzelmileg is. Talán megsejtette - az állatokról elmondható remek szaglásával -, kiszimatolta, hogy a sötétség egyre növekszik bennem? Nem tudom, de azért jöttem Bogolyfalva Fő utcájára, hogy egyszer s mindenkorra kideríthessem, mi az igazság - vagy ha ezt kaptam, hát megtaláljam a módját, hogy ne kelljen többet magamon viselnem.

 
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 23. 15:01

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Fő utcza - Lora Fontaine hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza