Lotte

Aktuálisan

" Veszélyes hely a Fő utcza Bogolyfalván. Mikor először jártam arra, nem várt fejlemények tanúja és áldozata is voltam egyben, mikor egy becsapódást éreztem. Persze, ahogy mindig a szerencsével együtt, egy lány talált meg akkor. Szerencse így, szerencse úgy, de ha a Szerencse hölgyének áldoz az ember gyakran kapja az ellentétét.
 Szóval, a rolleres ámokfutás kikerülése nem sikerült, az ütközést az univerzum törvényei szerint el kellett szenvednem, de jutányos árnak tekintem. Felálltam, azt mondtam, ujjammal mutogatva: - Egy pillanat. - Kiroppantottam derekamat, és már minden jól ment. Úristen hogy fájt!
- Semmiség, velem is megesik néha, ha deszkázni próbálok. És te? Te is estél, ha jól láttam a sebességtől kábultan. - Próbáltam gesztikulálni, nm tudom miért. Viszont rákérdeztem. - Mi a neved? Én Marcus vagyok, és szerintem rólam ennyi elég is. - Abban a pillanatban pillanatban menőnek éreztem magam. - biztos jól vagy?" - részlet a Naplóból

Lotte

" OK. Megtudtam, hogy a neve Lotte. Korát tekintve, vagy a sulimba jár ő is, vagy meglehet, hogy lakos abban a faluban. Ezt a tényt ki kellett még derítenem, mert partnert kellett találnom a nagy eseményre. Próbálkoztam rávezetni. - Semmi gáz. Ez bárkivel megeshet. De tippelhetek? Szerintem, te Eridonos vagy. Ebből a hevességből vontam le ezt a következtetést. - Vártam valami választ, habár, így is úgy is bekövetkezett volna, ami a  mostani bejegyzésem végén fog.
- Igen, tudok. Nem sokban különbözik attól, amit te csinálsz. Csak annyi, hogy nincs mit fogni. Hacsak nem akarsz másba kapaszkodni, amíg gurulsz. - Lehet, hogy vicces hangulatban voltam, lehet nem, de már nem emlékszem annyira. - Hát, már egy ideje. Trükköket nem tudok, csak gurulni. És nem, nem nehéz. Szerintem könnyű. Majd megtanítsalak? - Későbbi találkozásunk reményében mondtam.
 Itt volt az ideje a nagy kérdésnek. - Te mész a Végzős bálba? Ha igen, remélem eljössz velem. - Szülők kényszerítése alatt nehéz jó párt találni, de akkor épp sikerült, mert a sietség hozott minket össze, ami mindig jó." - részlet a Naplóból