Live

Wow. Ez volt az első reakcióm mikor megláttam a falut. Elhűlve néztem. Mindent látni akarok! Döntöttem el. Mintha egy másik világban lennék. Vagy legalábbis egy másik országban.
- Én is először járok itt. Szerintem többször is jöjjünk ki, most inkább kajoljunk és nézzük meg a főbb látnivalókat, okéj? - A gyomrom jelzett, hogy a ennivaló tényleg jól jönne már.
 Meg aztán, azt se tudom, hogy hova menjünk. Bár hallottam néhány vendéglőről, de inkább Emily döntse el. Most azt mondom, hogy övé a döntés. Majd mondok neki tippet.
- Először enni megyünk, ez nem kérdés. Utána meg majd széjjel nézünk, okéj? - Tettem fel a kérdést. De tippem most épp nem volt, hogy hova menjünk. Biztos hallottam már valahol vendéglőt ami itt van, de nem jut most az eszembe.
-Menjünk mondjuk a Czukorvarázs Cukrászdához! Vagy a Pillangó-varázs Étterem és Teaházhoz! Bár én az utóbbira voksolok. És te? - Adtam Livenek egy újabb kérdést.

Kötött, piros pulóver melyen kéken rúnaírással van a nevem. Szürke, rénszarvas mintával díszített melegítőnadrág, melyen 4 zseb van. Mind elöl. Mezítláb. A hajam két copfba össze fonva. Ezeket viselem. Az, hogy hideg van nem nagyon zavar. Csak egy külső tényező. Sokkal fontosabb, hogy megfeledkeztem egy dátumról. Így jelenleg csak reménykedhetek, hogy lesz az, amit majd akarok.
Pénztárca? Meg van. Pálca? Kivételesen meg van. Haj csatt ami gitár? Meg van. Úgy tűnik, egyre összeszedettebb vagyok ezen a téren.
Ránézek a fiúra, aki a tőlem 10 méterre levő padon. Jegyzeteli az emberek a fekete noteszába. Majd hátra dől.Unatkozik. Ez nyilván való. Az, hogy kell egy dolog már nem is olyan fontos. Úgy teszek, mintha nem érdekel, majd mikor elhaladok mellette, leülök mellé.
- Miért unatkozol? Amúgy a nevem Lilith. Téged hogy hívnak? - Igen, határozottan fejlődtem társalgás téren. Mosolyogva mondom, barátságosan, érdeklődően. Várom a válaszát.
Igen leszólítok egy vadidegent. Aki akár pszichopata  is lehet. De nem érdekel különös képen.

Drága Alex
Ki szociopata

Asperger-szindróma. Ez az első ami rögtön beugrik. Megérzés, és a megérzéseimre halgatni kell. Egy hibátlanul kivitelezett lótuszülésben ülök miközben nézem e fiút. Felszíni érzelmek. Árvaházban nevelkedhetett. Pszihcomókus is láthatta. Erre fogadni mernék. Kifejezéstelen pofát vágok.
- Eridon, elsős - minél kevesebb szóból minél több dolgot akarok megtudni róla - milyen tantárgyakat vettél fel? Előre szólok, ne mérgesíts fel. Még nem voltam dühös a suliban és nem is akarok az lenni. Amúgy, hány árvaházat jártál meg? - Ártatlan kis kérdés lenne, ha később raktam volna fel.
 De most raktam fel. Alig várom,hogy ki fog győzni a kis játékunkban. Ő, vagy én? Ki győz le ki? Jó kérdés. Pár teszt kérdés és percek alatt belefogunk bonyolódni. Elég nagy S.H. rajongó vagyok ahhoz, hogy megtanuljam a testbeszéd alapjait.
- A dédinagymamám után kaptam a nevemet, aki nevel engem. A vezeték nevem Tüszőfűi - lazán ránézek és felvonom a szemöldököm. Na, ebből mit szűrsz ki, tudóskám? Kérdi a tekintetem.
Miközben a pulcsim bal karjáról szedem le a létező szöszöket, gondolkozok. Mit tegyek?
- Szerinted, Alex, mi lehetett legéletveszélyesebb helyzet, amivel találkoztam? - A kérdés, amire biztos rosszul fog válaszolni.

Hazudik. De miért? Mi az, amit elakar titkolni? Vagy csak próbára akar tennií, Inkább annyiban hagyom.
- Ha akarsz, bármikor amikor suliszünet van, átjöhetsz hozzánk. Ne mosolyogj. Nem szívből teszed, látszik a szemeden. Mi a baj? - Rögtön a közepébe, gratulálok Lilith. De mégis, mi mást tehetnék? Megszoktam már, hogy két perc alatt kiismerem az embereket. Erre meg, jön ez a srác, tele fehér folttal. Minthogyha nem is lenne ember. Bár, ki tudja. A mai világban.
- Csöndesi. Furcsa, de nem annyira mint a Tüszőfűi. Gondolom, újdonság lehet számodra a varázsvilág, hisz mugliszületésű vagy. Én ebben nőttem fel. Leszünk barátok? - Gondtalanul beszélek. Ne nagyon izgat hogy mit gondol. Amíg nem ismertem ki, addig nem tudok önmagam lenni.
- Láttam élőben egy Magyar Mennydörgőt. Meg egyszer mellém csapott a villám. De nincs különösebb életveszély a személyi hátteremben. Neked? Ettél már egyszerre öt darab snickerst? Mert nagyon finom. És tudom, hogy hazudtál - higgyen amit akar, a saját fejem után megyek akkor is. Vagyis azt csinálok, és úgy gondolkodok ahogy akarok. Majd, hirtelen felindulásból megölelem. Nincs semmi előjele. Csak megteszem.

Elvigyorodok. Egy őszinte, fülig érő vigyor volt. Igazam volt az árvaházzal kapcsolatban. Viszont az Asperger-szindrómával kapcsolatban tévedtem. Nem az, hanem szociopata. Nos, engem őrültnek mondanak egyesek. Alaptalanul. Viszont ő! Ő pszichológusnál is járt.  Többször is. Árvaház-pszichológus. Az érzéketlensége nem lepett meg. Magas IQ-ja sem. Az, hogy nem tudja a születése körülményeit egy kicsit, nos furcsa. De csak egy kicsit. Nem annyira.
- Hát, az én történetem sokkal uncsibb. Meg izgalom mentesebb. Viszont te meg rengeteg rossz dolgot élhettél meg. Nekem szimplán a szüleim nem törődnek velem. Nem fogok elrohanni, meg ilyenek. Az árvaház abból jött, hogy azt hittem, hogy Asperger-szindrómás vagy. Pedig szociopata. Na mindegy - belenyúlok a zsebembe. Pár cukorka van benne - kérsz cukrot?
Alexet cukorral kínálom, nem törődve a következményekkel. Nyitott könyv vagyok számára.

Bekapok a számba egy cukrot és behunyom a szemem. Hagyom, hogy szétáradjon a nyelvemen a cukor íze. Majd ránézek.
- Nincs mit. Egy sárkány szerintem is kirángatna az unalomból. Amúgy ha egy japán, mugli lánynak kellene venned valamit a névnapjára, te mit vennél? Nem olyan fontos, maximum írok neki egy haikut, de azért mégis. Egy kicsit feledékeny vagyok - nem érdekel különös képen a múltja. Már nem. Lesz ami lesz.
- Gondolom akkor kerültél pszichológushoz, mikor ripityára törtél pár ujjat. Nos, én hiába haraptam meg kiskoromban az embereket, és még mindig hangulatingadozásaim vannak. Mégsem kerültem pszichológushoz - a szemébe nézek unatkozik. És eszembe jut valami.
- Találd ki, hogy mire gondoltam!

Felélénkülök. Önmagam leszek. Nem fogom vissza magam. A hangulataim változnak. Nem maradok meg egynél. Szét hullik a több hetes gyakorlat. Vége ennek.
- Vagyis marad a haiku. Kár, azt hittem hogy te tudsz. Egy idős velünk, szereti a Mangákat és mangaka. Vagyis Mangát ír. Oké, ez most furán hangzott -   szomorú, beletörődő, komoly, boldog. Így követték szépen sorban egymást  az érzelmeim.
Ránézek. Előyzör dühös voltam, de már boldog. Ilyen a z élet. És így változik a hangulatom.
- Igen, és nem, nem élőlény. Sose fogod kitalálni! - Mondom, majd csilingelően felnevetek.

Dwayne

Vizsgák rengetege van most. Persze, aki kevesebb tantárgyat vesz fel annak könnyebb. Sebaj, jövőre úgyis leadok egy párat, de nem mondjuk a repüléstant vagy a rúnatant. Azok nagyon jók, szeretem azt a két tantárgyat. A többi meg, érdekes de nem tanulnék vele tovább. Na mindegy is, lényegtelen. Akkor is, itt a tavasz és ez a leglényegesebb most. Kinek van kedve vizsgát írni vagy bármi mást csinálni? Inkább legyen mindenki kint, meg játsszon, futkározzon. Ne pedig bent poshadjon.
Leülök egy padra törökülésben, előveszem a rajzmappámat és elkezdek rajzolni. Csak vonalakat húzok, majd egy-egy helyen besötétítem. Megtörlöm a pulcsimmal az orromat, ez már egy bevett szokásom. És van rajtam cipő amúgy. Kezdek komolyabb lenni. De azért még mindig komolytalan vagyok néha, nem is kicsit. Ha lehetne egy kívánságom, az lenne, hogy bemossak egyet Istennek, vagy a Sorsnak. Végül is, nem egyszer húzta keresztül a számításaimat és nem egyszer volt miatta álmatlan éjszakám. Kár, hogy mindjárt szünet, mert haza kell mennem. Vagy, elmegyek Amerikába, esetleg Japánba. Mindkettő egészen jól hangzó dolog főleg, hogy nagyon nem is kéne törnöm magamat érte. Ilyenkor jó, hogy van az embernek levelezőbarátai. Máskor meg egyenesen rossz.