Cs.

A mai egyfajta ünnepnap - végre elmondhatja magáról, hogy berendezkedett, feltérképezte az erdőt és ha mást nem is, eligazodik benne, tehát elérkezettnek látta az időt, hogy kötelességei hanyagolása nélkül nekivághasson egy újabb nagy kalandnak. Igazából már napok óta ette a penész, amiért nem foghatott neki a keresésnek, de ennyi kellett, hogy ne munkája rovására menjen az egész, márpedig ő többet akart szánni egy hevenyészett félóránál jóbarátjára - akit egyébként még sosem látott. Furcsa dolog, mi? Évek óta levelezik valakivel, akinek csak a könyökét látta fényképen (meg rejtélyes okból színesre pingált lábkörmeit, bár gyanította, hogy ez kizárólag az ő tiszteletére történt) és minden fogózója egy vezetéknév, plusz egy hevenyészett leírás.

"Legdrágább pudlicsókom!

Nem. Ma sem küldök neked fotót magamról. Amikor negyedjére mondtad le a találkozónkat, akkor elmondtam neked, hogy nem, nem, nem és nem. Na jó, legyen. Legyen. Ennyi év után megérdemled, hogy elmondjam. Hogy el tudj képzelni. Orgazmafantacukisztikus lesz!
Barna a hajam. Meg a szemem is. Magas vagyok, pont annyira, hogy elérem a 180 centit. Az magas egyáltalán? Bizonytalanná tettél, mindig bizonytalanná teszel. Céda! Szóval... vékony is vagyok, az tényleg. Le sem írom a kilóimat, ilyet egy igazi úr nem árul el. Mintha úr lennék! Meggyőztél, az vagyok.
Mindig pólót hordok. Vagy pulcsit. Meg farmert. Van egy csomó. Kettő. Egy kék és egy fekete, meg van egy csomó tornacipőm is. Három. Azokat hordom. Meg néha mellényt vagy zakót. Van ennek valami neve a dresscode izék között, de nem tudom, mi. Mindegy – sokat írom, hogy mindegy?
Látod, imáid meghallgattak. Most már tudod, hogyan festek. Biztos felismersz ennyiből az utcán, nem?"

Egyáltalán nem volt ebben biztos. Főleg, hogy a kezében tartott levél kerek öt éve íródott és akármennyire is akart hinni a köztük létező, titokzatos telepatikus kapcsolatban, sajna ő egy gyarló ember. Most először könnyen lehet, hogy előáll az az igen különös helyzet, amikor valakinek a nevét tudja, de az arcát nem ismeri.
Mindenesetre már járt a helyi postahivatalban és némi győzködés árán kiderítette, merre lakik a Tompos család - jelenleg épp a Fő utcán ballag lefelé, hogy az útmutatásnak megfelelően keresve a leírt házat. Kisvártatva meg is találta - vagy háromszor elsétált előtte, csak hogy biztos legyen benne, ez az és mégse álljon előtte, aztán toporgott még egy kicsit, mielőtt bekopogott.

Csegusz

Kopogott. Semmi válasz. Aztán kopogott még egyszer, hátha csak praclijai túl finoman dörömböltek és nem lehetett odabenn hallani. Megint semmi. Mindenki munkában lenne? Vagy rokonlátogatáson? Esetleg valami szörnyű tragédia történt, csak még senki sem tud róla? Elrabolták őket a koboldfelkelők és már félúton vannak a földalatti bányákba? Lethifoldtámadás érte a házat? Vagy ami még rosszabb, eltévesztette a címet? Lehet, hogy nem is Tompos, hanem Pontyos a nevük? Szabadon tomboló fantáziája ellenére nyugodtan álldogál, azon filozofálva, vajon mennyi ideig ildomos egy küszöbön szobrozni, ha addig nem történik semmi, mikor jöjjön vissza és miért nem hozott magával valamit, amin üzenetet hagyhatna - bár éppenséggel még a levelet odatűzheti, de nem örülne neki, ha elveszne.
Miközben ő elmélyület elmélkedik, észre sem veszi, hogy becserkészik. Egyébként se készült fel ilyesmire, elvégre most nem az erdőben van, a falusiak meg nem sűrűn akarnak hozzá hasonlókat enni. Mindenesetre, az egyik vállán megjelenő másik fej és a másik válla fölött előrekúszó kéz csak annyira lepik meg, amennyire az imént cipője orra előtt elcsoszogó katicabogáron csodálkozott el.
Ha a megfigyelő eddig úgy vélte, Csege túlontúl közvetlen, netalán fura, úgy lehet, hogy most újraértékeli a helyzetet, amíg Radúz első reakciója az, hogy felocsúdva feltűri a titokzatos nindzsa pulóverét, hogy alaposan szemügyre vehesse könyökét, rejtélyesen felragyogó arccal.
- Rád!-*Jelenti ki magabiztosan, mert csak úgy nekiszegezni a férfinak a kérdést, hogy "Te vagy Csege?" teljesen szabálytalan és nevetséges lett volna. Mondjuk a kezében tartott papírra pillantva azért meg kell állapítania, hogy a leírás egyes pontjai nem ülnek teljesen, de ennyi még belefér, úgyhogy elégedetten zsebregyűri a levelet.*
- Akkor mehetünk is!-*Jelenti ki derűsen, a következő pillanatban pedig, mintha mi sem lenne természetesebb, felkapja a cingár figurát, vállára dobva és elindul vele vissza a városba, kedélyesen trappolva végig az utcán, barátságosan mosolyogva azokra, akik útközben megnézik. Természetesen a cipőmadzagra kötött zsákot is magukkal vitte, mert mégsem hagyhatja Csege hőn szeretett képzelt ebét az utca közepén heverni...

Csege

- Rád-rád.-*Nyugtatgatja, miközben egy egészen enyhe zajszűrőt hoz üzembe, mert a fülei sajnos erőteljesen tiltakoznek Csege denevéráriája ellen, neki pedig szüksége lesz a hallására, ha továbbra is úgy szeretné keresni a kenyerét, ahogy eddig. Egyébként meg visongasson csak magának, legfeljebb bereked a végére, egyéb kárt nem okoz - a halkításra is csak azért van szükség, mert a srác most jóformán a hallójáratát használja szócsőnek.
- Elrablás? Csak elviszlek sörözni, ahogy megígértem.-*Jelen helyzetben legfeljebb Csé szebbik felére vethet csodálkozó pillantást, de mivel az aligha teremt vele szemkontaktust, inkább a krumpliszsákot nézegeti hangyányit összevont szemöldökkel. A környezet reakcióját erre a mondatra inkább ne taglaljuk, legyen elég annyi, hogy miután a falusiak beazonosították Csegét és meggyőződtek róla, hogy valószínűleg csak egy zártosztálytársa jött el meglátogatni, visszatértek napi teendőik intézéséhez.
- Aye aye, sir!-*Felelte elsőre, majd a váratlan pluszra jóformán reflexből húzott elő egy sótlan kekszet a zsebéből, Csege lepénylesőjébe illesztve - egyfajta megszokás volt, hogy kajával foglalja le az állatokat, amik túlságosan rá akartak mászni valamilyen okból. A megtorpanástól eltekintve teljes gőzzel pöfögött tovább a pub felé, kezében lóbálva a krumplit. Az ajtó előtt huppantja vissza a földre barátját, mégis könnyebb lesz úgy bemenni, hogy közben nem vele egyensúlyozik, nem szeretné lepottyantani. Mivel az odabent ülők nem lehettek tanúi megható találkozásuknak, mindössze a tíz kiló krumplit méltatják néhány meglepett pislogás erejéig figyelemre, ami elsőként foglal helyet egy kicsi, háromszemélyes asztal egyik székében, mielőtt a másik kettőre Radúzék telepednének. Amennyiben a pincér odamerészkedik majd hozzájuk, rendelni is sikerül talán, márpedig kifejezetten jólesne most némi hideg sör, azon túl, hogy megígérte. Addig is várakozóan fürkészte Csegét, aki élőben is pont olyan volt, mint papíron, csak talán fél árnyalattal nehezebb, meg egy kicsit vastagabb is.

A háta mögött kibontakozó köpködésre és méltatlankodásra éppenséggel megpróbálná kárpótolni valami mással poggyászát, de épp semmi olyan nincs nála, amivel ezt megtehetné - leszámítva pár szem töretlen mogyorót, ám ezeket nemcsak Tompos úr fogazata, de allergiája is igencsak megszenvedné, úgyhogy tehetetlen.
Csege roppant barátságos (és minden szemet reá terelő) belépője és szívélyes üdvözlései mellett Radúz tulajdonképpen már csak aranyos kis kiegészítése az egésznek a krumplival. Akár díszlet is lehetne, mert benne leginkább az a furcsa, hogy neki semmi sem furcsa és reakciói sokszor teljesen elégtelennek, esetleg a helyzettel összeegyeztethetetlennek tűnhetnek. Egészen szokatlan mentalitást képvisel, ahogy legfeljebb elmosolyodik vagy elneveti magát Csege bohóckodásán és ő is készségesen megsimogatja a képzelt eb feje búbját.*
- A próféta beszél belőled!-*helyesel, lekanyarítva magáról kabátját, ami alatt egy talán túlontúl tavaszias rövidujjú van csak, méltán hirdetve, hogy Radúz és a mintás pólók jóban vannak, valamint hogy cseppet sem fázós alkat, kiegészítésképp pedig semmit sem érzékel környezete esetleges megborzongó pillantásaiból.*
- Nem vagy nehéz, úgyhogy persze.-*Az persze valószínűleg elsikkad valahol, hogy "haza" alatt Csege a saját lakát, míg ő a vadőrházat érti, úgyhogy nem biztos, hogy a srác ott fog kikötni, ahol eredetileg akart. A dolog jobbik oldalát nézve viszont Radúznak nem egy illuminált Cs-vel a vállán kell esetleg kezetráznia barátja szüleivel, hogy töretlen derűvel szolgáltassa vissza fiukat, tíz kila grujával egyetemben, valamikor a későesti vagy korahajnali órákban.
Az asztalcsapdosásra megjelent a kissé ijedt pincér is, akinek leadták a rendelésüket - Radúz kérdésére, miszerint van-e meggysörük, lehangoló "nincs" válasz érkezett, így kissé szomorkásan választott valami mást - majd folytatták, ahol félbehagyták a körülöttük ülők megbotránkoztatását.*
- Murrr...-*Közli a legékesebb macskakiejtéssel, hamisítatlan dialektusban dorombolva.

__@_//

Radúz nem ápol különösebb kapcsolatot az imént megtestesített macsfajzatokkal - elvégre minden szőrös, tollas és/vagy pikkelyes állat és bestia egyaránt elbűvölő egy megszállott szemében - de igazán örül, hogy sikerült visszahízelegnie magát barátja kegyeibe, sorozatos mulasztásai és ballépései után. Hiába, csak a macskák képesek egyetlen nagy, fényes szemű pillantással és némi dorombolással tárgytalanná tenni bármilyen okozott kárt és elérni, hogy szolgájuk - mert macskának gazdája nincs, csak személyzete van - ismét leborulva imádja őket. Ismerjük el, egy diricawl esedezése jóval kevesebb szívet hatna meg.
Cs közben székét borzasztóan nyekeregtetve odaaraszol mellé, hozzábújva és bár a vendégek szeme lassan kocsányon lóg (főleg a csillagos rész hallatán), Radúz még mindig nem talál az egészben semmi kivetnivalót. Persze, nem mindenkinek hagyná, hogy a fülébe kajabáljon, azt azért annyira nem szereti, de Csegéknek szabad.
- Mia-purrrr?-*Radúz humora itt bekapcsolt, ugyanis a másik bozontos kóctengerébe dorombolva macskanyelven megérdeklődte, vajon hogyan fognak beszélgetni, ha Csege nem érti a macskaszót, még akkor sem, ha épp' égi szózatnak minősítette. Azonban megérkeznek söreik és mivel állatokkal nem szabad alkoholt itatni, visszatér szépen az emberhez, vagy pontosabban a magyarhoz, mert jelenleg a cseh sem lenne túl célravezető.
- Tulajdonképpen bestiáriumod és állatkerted van,-* pusmogja vissza, icipicit pontosítva, mert csak egyet választani a temérdek lényből csaknem lehetetlen lenne számára; de az arcokat elnézve lehet, hogy csak kezdő mumus. Ezzel ugyanis igazán könnyen magyarázható lenne az egyre terjedő rémülettel vegyes fojtott nevetés, ami itt is, ott is felüti a fejét az ivóban. Nem mintha ez neki feltűnne (pedig már nagyon nem először történik ilyesmi), mert túlságosan is lefoglalja egyetlen bolondgombaszeplője, na meg sörük is vár. Szabad kezével megragadja a poharat és szinkronban visszhangozza Csege lakonikus pohárköszöntőjét.*
- Ránk!

(1 sörrel, 1 rumkólával és sok vodkadzsússzal később)

Radúz újra és újra jóhiszeműen ad esélyt a magyar sörnek, pedig már tudja, hogy rémes; és mindig újra nekifut az ismerkedésnek a kólával, holott a kofolához mérten émelyítően édes és vacak, aztán végül visszatér a lónyálhoz, mert leginkább az fogyasztható errefelé, már annak, aki a töményet nem szereti magában. Ő pedig tipikus cseh volt - imádott néhány pohár sör mellett órákat beszélgetni, mindenről, ami csak eszükbe jutott (kerülve a politikát, mert az elrontaná a hangulatot), de vitázni is vagy rögtönzött szabadegyetemi előadást hozni ki esti szórakozásából. Társaságban ivott, vagy néha munka után, ha jólesett, de sosem annyira, hogy terhére legyen másoknak és az évek alatt jelentős állóképességet fejlesztett - ugyanez pénztárcájáról már nem volt elmondható, de nem bánta. Az ilyen alkalmaknak meg kellett adni a módját, hát még ennek, mert Csege csak egy van! Lehet, hogy kicsit ázott, meg kicsit gyűrött a széle mentén, de ettől még imádnivaló és a beszédén és a témaválasztásain végképp nem érezni, hogy részeg lenne - vagy csak az nem szokott érződni, hogy józan?
Épp a repülő teknősök vándorlási útvonalainak és a kakaóstej örvénylésének összefüggését vitatják, amikor barátja egyszerre elszomorodva megáll és egész letörten felelősségre vonja. Az ám, neki haza kell vinnie, de nem tudta, hogy Csege-haza, amit ebben a sötétben már aligha talál meg, nem úgy, hogy Csegusz kettőt lát és esetleg majd a rossz ház ablakán át rossz szobába tuszkolja be. Ilyen szörnyűséget nem kockáztathat, pedig nem akart csalódást okozni.*
- Akkor ma este nálam laksz!-*Hoz salamoni döntést, elvégre ha valaki holnap keresni kezdi őket, valószínűleg nagyon gyorsan a nyomukra akad, lévén nem sok hozzájuk hasonlatos, barátságos elmebeteg szaladgál a környéken tíz kiló krumplival, ami jelen esetben fontos ismertetőjelük. Megakadályozza, hogy összekeverjék őket más, hasonlóan szeretetreméltó hibbant helyiekkel.*
- Ha idáig nem kerestek, talán jobb, ha reggelig nem is találnak meg.-*Morfondírozott, a bocicaszemeket meresztgető Csege fejét simogatva meg, reflexből megvakargatva a füle tövét is.