Derek és Mea

Vidáman lépked barátai mellett a szállingozó hóban. Jól sikerült a téli szünet és egy pillanatra sem bánta meg, hogy az iskolában maradt az ünnepekre. Nem győzte írni Fleur néninek a leveleket mi minden történik vele. Baglya nagyon sokszor fordult a levelekkel és most is úgy néz ki lesz mit írnia neki, mert éppen Bagolyfalva felé tartanak. Mióta elindultak párszor lopva Derekre nézett, de eddig nem látta a rosszkedv jeleit rajta. Értesült az elvesztett kviddics meccsről, ezért Meát is aggódva figyelte, de úgylátszik nem bánkódnak nagyon, így megnyugodva és továbbra is mosolyogva lépked mellettük. Már nagyon régen tervezi, hogy szétnéz a faluban. Derek kérésének nagyon megörült, amúgy is örömmel segít neki ajándékot nézni az anyukájának. Szeret vásárolni, igaz nem találkozott még Derek anyukájával, lehet így nem is lesz olyan könnyű ajándékot javasolni neki. Jót derül barátja beszólásán.
-Igen az lenne az igazi. Talán kérjük meg tanárokat, hogy csinálják meg a meleg telet.
Kuncog egy kicsit, aztán megállapítja magában, hogy Derek még minig ugyanolyan vicces, mint volt. Neki a kedvenc évszaka a nyár, de tényeg szép így havasan a táj néz jókedvűen körül.

Derek és Mea

-Héj! Derek! Ez aztán a bátorság mondhatom.
Tiltakozik kacagva a bánásmód ellen, amikor Mea hóadagja után barátja maga elé húzza pajzsnak, de szemében máris felvillan a vidám szikra, ahogy a játékos kedve felébred. Előhúzza a pálcáját és megcélozza Mea következő hógolyóját ami éppen érkezik a levegőben.
-Depulso!
A hóadag megáll a levegőben és eltolódik tőlük, majd Mea előtt esik le a földre.
-Megvédtem önt a fagyhaláltól hős lovag, de abban azért egyet kell értenie velem, hogy ez így nem sportszerű.
Nevetve teszi el a pálcáját és gyorsan elszökken barátja elől, majd felvesz ő is könnyedén egy nagy hókupacot és nevetve néz mind a kettőjükre felváltva, mintha keresné a célpontot, aztán mielőtt kapna a nyakába egy jó adag havat, gyorsan Derekre vigyorog, majd barátnőjére kacsint.
-Védd magad hős lovag és te is lovagina!
A figyelmeztetés elhangzott, így már küldi is, végül Derek felé az első hókupacot,de azért a nyaka helyett a kabátjára céloz, ha beteg azért ne áztassa el, aztán villám gyorsan felkap még egyet és Mea felé küldi, mert fennáll a veszélye, hogy közben onnan is érkezik egy hóadag, elvégre barátai rutinos kviddicsezők, így nem árthat, ha gyors egymás utánban lepi meg őket. Most örül csak neki, hogy mégis felvette az új kesztyűjét, bár a divatos kötött darab hamar átázik, de addig még el tud, majd küldeni, pár hógolyót, ha barátai folytatják a játékot. Nem tudja célba érnek e a hóadagok, de azért jó móka ez. A hidegtől és a jókedvtől kipirult arccal nevet rájuk.

Derek és Mea

Nagy örömére a hógolyó, amit Derek felé küldött célba talál kicsit még fura is, mert úgy néz ki elbambult és nem is vette észre. Azt hitte félre ugrik előle, de szinte meg sem moccant. Nem sokáig gondolkodik ezen, mert úgy néz ki a másik hókupac, amit barátnője felé küldött gyorsan, nem talált és a Mea felől meginduló válaszhókupac telibe kapja a sapkáját meg egy kicsit kap a szájába is belőle.
-Vissza a feladónak!
Nevet egy nagyot és most igyekszik pontosan megcélozni Meát, majd elküldi a kezében tartott hógolyót. Elkezdi kikerülni ide, oda szökdelve a felé repülő hógolyókat több kevesebb sikerrel. Mikor látja, hogy Mea megcsúszik kicsit megtorpan és aggódva pilant felé, de úgy tűnik barátnőjét nem állítja meg holmi kis elcsúszás, könyökdörzsölve invitálja őket újra játékra. Mosolyogva néz rá. Igen Kámea már csak ilyen megállíthatatlan, erős és vidám, mint egy igazi lovagina. Megint azt érzi, hogy nagy szerencséje van amiért megismerte, ahogyan Dereket is. Szereti a barátait. Derekre vándorol a tekintete... nagyon szereti őket. Nem lenne ugyanolyan semmi nélkülük. Egy hókupac az ábrándozás közben centikre süvít el a válla felet.
-Héj!
Megint kacagnia kell, na és persze hógolyókat dobálnia, ha mindenki készen áll a védekezésre, mert ugye csak így kihívás. Kis idő múlva kipirult arccal, havas kesztyűvel és sapkával emeli a kezeit maga elé T betűt formázva.
-Időt kérek!
Össze üti párszor a kesztyűit, hogy leváljon róla a hó és leveszi a kötött rózsaszín, lila gyöngyös csodát a fejéről, hogy lerázza róla a havat, majd újra a fejébe húzza a sapit.
-Lassan menni kéne, mert várnak a boltok.
Emlékezteti a többieket mosolyogva az uticélra nem mintha nem élvezné a játékot, de fennáll a veszélye, hogy hóemberként fogja végezni a főutcát dekorálva, ha sokáig játszanak még.

Derek és Mea


Kicsit aggódva néz a tüsszögő fiúra. Reméli nem fázott meg nagyon, a kviddics meccsükön sem volt éppen meleg és most sincs. Amikor elhangzik a vezessetek vezényszó barátjától mosolyog, de belül elbizonytalanodik kicsit. Nem tudja, hogy vezethetné Dereket, mert ő sem járt erre túl gyakran, de azért bólint egy nagyot barátai felé.
-Jó menjünk. Sajnos nem ismerek jó helyeket, mert én sem jöttem le túl gyakran ide még... de talán a vendéglátó negyed felé kellene vennünk az irányt sokak szerint jó helyek vannak ott, ahogy hallottam.
Megakad és a fejét forgatva próbálja kitalálni vajon merre van az arra. Reménykedve pillant Kámea felé, hátha ő jobban tudja merre kell menni. Közben Derek tovább elmélkedik és a bálra tereli a szót. Mikor megjelent az Edictum fejcsóválva vette tudomásul, hogy ő is belekerült. Jó volt a bál tetszett is neki, ráadásul megismert egy igazán aranyos srácot, de arra azért nem gondolt, hogy hír lesz belőle. Kámea látta őt, mert ő is ott volt, de valahogy nem készült fel rá, hogy Derekkel is meg kell osztania a dolgot. Persze semmi titok nincs ebben, de azért valahogy zavarja.
-Ó... szóval olvastad. Igen Kilt Zolival mentem, de nem gondoltam, hogy ez ilyen nagy újság. Tényleg te miért nem jöttél el a bálra? Mea gyönyörű ruhában volt ám, elcsodálkoztál volna rajta!
Meára vigyorog és várja, hogy reagál erre, de őt ismerve nem lesz zavarban, ha válaszolnia kell.

Lucy

Persze pont akkor nem jár erre senki mikor nem találok egy helyet. Gondoltam Fleur néninek veszek valamit és megkeresem azt a "csajos boltot", amiről beszéltek a többiek, de tessék itt tekergek és nem találom. Jól el lett dugva az a kis bolt az már biztos. Nemsokára utazom Párizsba a nagyapáékhoz. Mosolyognom kell, ha arra gondolok, hogy ez lesz a legemlékezetesebb születésnapom. Ilyen jó még sose volt azelőtt, hiszen idén először nem idegenekkel lesz telezsúfolva a nagy terem és nem csak az elit párizsi ismerőseim és barátnőim lesznek ott. Na jó, lehet ők is, de a barátaim is ott lehetnek velem, hála Fleur néninek. Ott lesznek velem, na és persze... Derek is. Olyan jó erre gondolni, már alig várom. De persze lehet itt őszüölök meg most azt a kis boltot keresve. Keresnem kell valakit, ai tudhatja hol van. Nagy szemeket meresztek körbe. Itt is ott is látok sétáló embereket, de vajon melyik tudna legjkobban eligazítani? Persze a legjobb lesz, ha egy lánytól kérek útbaigazítást, végül is egy csajos bolt felé egy csaj tudhatja legjobban az irányt. Körbejáratom a szemem mégegyszer. Mikor megfordulok észreveszem, hogy a zsebemből kiesett a sapkám, amit nemrég odagyűrtem. Szegény rózsaszín kötött csoda ott hever az úton. Gyorsan visszarohanok érte és begyűröm a zsebembe. Hát ez egyre jobb. Reményvesztetten nézek körül újra jár, e erre valaki aki esélyes lehet az útbaigazításra.  

Lucy

Egy kisebb ütközés zökkent ki. A lányt valahogy nem vettem észre, aki nekem jött.
- Semmi baj, nem történt semmi bajom.
Az útbaigazításra pont jó alanynak látszik, kedvesnek néz ki, így biztos segíteni fog. Már nyitnám a számat, hogy előadjam, hogy melyik boltot is keresem, de meglepetésemre a nevemen szólít. Meghökkenve pillantok rá és jobban megnézem magamnak, a szőke kedvesnek tűnő lányt. Emlékeztet valakire, de nem ugrik be ki lehet az.
-Igen a nevem Kira, vagyis Kiranella Amorden. Találkoztunk már?
Próbálom megerőltetni magam, hogy rájöjjek kivel is hozott össze a véletlen, de egyenlőre nem jut eszembe. Remélem nem sértődik meg, amiért nem emlékszem. Ő ismer engem szóval elképzelhető, hogy találkoztunk már? Megint megpróbálom végigpörgetni gondolatban az új ismerőseimet, de akárhogy erőltetem a dolgot nem rémlik. Az biztos, hogy nem rellonos, mert akkor megismerném. Talán a karácsonyi bálon találkoztam vele, vagy talán az egyik órán. Végül kedvesen mosolygok rá, aztán bizonytalanul mondom meg az igazat.
-Sajnos nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, ne haragudj. Hogy hívnak?
Remélem, ha megtudom a nevét, akkor beugrik végre, hogy honnan ismer engem.

Lucy
Mikor a lány elmondja, hogy Valentin napon látott feljebb csúszik a szemöldököm egy milliméterrel, amikor pedig elmondja, hogy a lány, aki előttem áll Derek unokatesója maximumra szalad fel. Azt mondja, hogy Derek mesélt rólam ráadásul olyan jól, hogy azonnal fel is ismert. Azonnal feldobódom és megszáll valami boldogság, aminek jelenleg nincs igazán értelme, de nem tehetek róla csak úgy jön magától. Mikor felfogom, hogy Lucy, aki előttem áll tényleg Derek unokatesója és látott engem Derekkel együtt, egy kicsit belepirulok a gondolatba. A szám barátságos mosolyra húzódik.
-Te vagy Lucy? Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Szóval te... te is ott voltál Valentin napon?
Na ez aztán értelmes kérdés lett. Nem is igazán akartam ebbe most belemenni. Vajon mit mondhatott neki Derek? Végül is megbeszéltük, hogy azt mondjuk, ha valaki kérdezi, hogy már el vagyunk kötelezve, lehet ezt mondta Lucynak? Úgy döntök most nem dilemmázom ezen tovább, végül is a lényeg, hogy találkoztam Derek unokatesójával és ez mindenképpen nagyon jó. Nézem, ahogy tekergeti a haját és akaratlanul is keresem a hasonlóságot Derekkel. Fel is felfedezek pár közös vonást, de abbahagyom mielőtt észrevenné, hogy kutatom az arcát, mert elég ciki lenne, ha feltűnne neki.
-Hová mész? Én egy boltot keresek éppen, de valahogy képtelen vagyok megtalálni. Leányálom a neve. Azt mondták ott nagyon jó ajándékokat lehet kapni és tudod Fleur nénikémnek szeretnék ajándékot venni. Tudod neki is nyáron van a születésnapja, mint nekem.
Hogy tudtam ezt egy szuszra elmondani? Meg is lepődök magamon, mert azt veszem észre, mintha görcsösen igyekeznék, hogy megkedveljen, pedig nem kéne így izgulni ezen. Kevesen nézek rá, aranyos lánynak néz ki, nem kell félnem tőle, hogy rossz benyomást teszek. Mosolygok kitartóan rá.
-Nem tudod véletlenül merre van az a bolt? Egy ideje már keresgélem.

Lucy
Nahát tök ari ez a lány. Azt mondja tetszett neki a ruhám, meg minden. Tényleg szimpatikus, így a kezdeti görcsöm feloldódik és úgy érzem tudok természetes lenni.
-Köszönöm, örülök, hogy tetszett a ruha, amit viseltem. Igazából nehezen választottam ki, mert nagyon izgultam...
Hogy tudok ennyit össze- vissza beszélni? Na jó lehet, hogy még egy icike picikét igyekszem, de most, azért már jobb.
-Tudod, azt hiszem én nem láttalak, mert túlságosan lekötött a találkozás Derekkel és bevallom őszintén nem tudtam semmi másra figyelni.
Végre természetes vagyok. Hurrá! Most, hogy így belegondolok, tényleg alig láttam valamit Dereken kívül, akkor este.
-Neked egyébként, hogy sikerült a randid? Kivel találkoztál? Persze, ha nem akarod elmondani, azt is megértem.
-Kámeát ismered? Ő nagyon jó barátnőm, igazából a legjobb. Tudod ő is ott volt a Random Randin.
Teszem hozzá gyorsan nehogy túl kíváncsinak higgyen, de az igazat megvallva most, hogy szóba került az este tényleg jó lenne tudni mi minden történt, akkor körülöttem a többiekkel. Engem annyira lekötött a randi, hogy azt sem tudom ki kivel, vagy hol volt. Még Meát is csak futólag érzékeltem, pedig ő Derek mellett állt. Jó lenne Lucyval beszélgetni Derekről, mert még olyan sok mindent nem tudok róla.
-Köszönjük. -mosolygok a kedves jókívánságtól- Mit szólnál akkor, ha együtt mennénk a boltba? Végül is itt kell lennie valahol, együtt biztosan könnyebben megtaláljuk.
Biztatóan nézek rá, mert örülnék a társaságának. Közben remélem beszél nekem az estéről.