Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=603329#post603329][b]Návay L. Viktor - 2016.06.20. 18:20[/b][/url]

Őrnagy ismét világot látni indult, két napja, és azóta sem láttam színét, pedig nem valami könnyen olvad bele az árnyékba a narancsvörös szőrével. Nem kizárt, hogy sikeresen kisurrant valamelyik diák nyomában a toronyból és útnak indult Attila háza felé. Vagy ki tudja, lehet, hogy éppen Matthew udvarára támadt kedve benézni, netán csak másik macska után kajtat. Nem tudom én, mi járhat egy macska agyában, mi hiányzik neki vagy éppen mi nem. Na mindegy, megnézem, ahol fel szokott bukkanni időnként, hátha előkerül, ha meg nem, csak elténfereg Attiláig, ha éhes. Az mégiscsak közelebb van, mint a kastély. Ha már itt vagyok, még benézek a házhoz, úgyis ott maradt a Hellerből a második kötet, aztán meg körbesétálom azt a néhány utcát, ami van. Szerencsére mégsem egy nagyobb helység közelében lakom, ahol aztán plakátolgathatnám, hogy elveszett macskát keresi gazdája. Hm, tulajdonképpen itt sem lenne annyira hülye ötlet, ha nem kerül elő, csak mégis Őrnagyról beszélünk. Kóborolt már el négy napra is, amikor még idelent laktam, és nem mintha nem aggódtam volna miatta, de mindig hazatévedt eddig. Remélem, nem eszi meg egy kutya sem előbb, pedig amilyen szemtelen egy szőrcsomó tud lenni. Hjaj, hogy miért kell ennek a macskának annyira a kaland. Bezzeg Pamacs ki nem teszi a lábát a szobámból, ha ember jön, még be is mászik valamelyik bútor alá. Kelleni fog nekem egy újabb macska ezek mellé egyáltalán? Pedig már felmerült, hogy befogadom a harmadikat is, azt az amerikai csonkafarkú kölyköt, ami aztán végképp megtölthet mindent szőrrel, ha eddig a másik kettő nem tenné meg. A főutcán végigsétálva már lemondóan sóhajtok csak. A macskák fognak a sírba tenni egyszer, mert nem tudok ellenállni ezeknek a kis doromboló négylábúaknak. Jó, ez a kölyök lesz az utolsó, többre már Regi se vesz rá. Ki is húzom magam az elhatározás eredményeként, ahogy zsebre dugom a kezem, aztán megállok. Mintha valahol egy macska nyávogna, és lehet, hogy hallucinálok, de ez határozottan olyan, mint Őrnagy követelőző nyivákolása, amikor figyelmet akar magának. Meg is fordulok a következő pillanatban, hogy a hang irányába induljak. Hátha meglesz a macskám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=603823#post603823][b]Návay L. Viktor - 2016.06.22. 14:39[/b][/url]

Nem kell messzire sétálnom, hogy kiszúrjam a majdhogynem narancssárga cirmosomat. A nyakában szőre alól kivillanó sötétkék nyakörv csak megerősít abban, hogy jól hallottam, Őrnagy kunyerált figyelmet valakitől, természetesen simogatás formájában, állát feltartva, ahogy az jó szokása. Meg sem lepődöm, hogy áldozatot is talált magának, aki éppen kitartóan simogatja. Istenem, imádom, hogy ez a macska mennyire talpraesett és valószínűleg nélkülem is megélne simán, csak jó dolog, ha van egy gazdi, aki azért biztosan megsimogatja az éjszaka közepén is, ha a nyakába mászik.
- Kiszökött az Eridonból tegnapelőtt, de én volnék a gazdája. Szia - válaszolok a kérdésre, amit éppen meghallok még, ahogy közelebb érek a lányhoz és a macskámhoz.
- Viktor vagyok, ő meg Őrnagy és szokása elkóborolni néha, talán csak hiányzott neki a falu - mutatkozom be, lehajolva, hogy megsimogassam a macskát. Szememet forgatva pislogok rá aztán, amikor úgy néz fel, mintha én hagytam volna itt az utca közepén.
- Na mi van, te szőrcsomó? Ne nézz így, te sétáltál ki valaki nyomában - vakargatom meg a nyakán a szőrt, amitől aztán meg máris dorombolni kezd. Na erről van szó. Figyeleméhes egy négylábú, meg kell hagyni, és olyan kis manipulatív, hogy csoda, hogy nem zöld.
- Nem találkoztunk mi már valahol egyébként? Ismerősnek tűnsz - szólalok meg aztán a lányra pillantva, miközben még mindig simogatom a macskám szőrét, élvezze a törődést. Úgyis menten nyivákolni kezd, ha elhúzom a kezem, végtére is az elmúlt két napban feltehetőleg csak kósza idegenek simogatták meg hébe-hóba, ha elég szépen kunyerált. Remélem, nem bántotta senki közben és ő se karmolt össze cserébe senkit. Nem vad, még ha néha kapaszkodik is, amitől tele a vállam a karmai nyomával alkalomadtán, ha mászni támad kedve, de egyébként tényleg csak akkor karmol, ha bántják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=604358#post604358][b]Návay L. Viktor - 2016.06.23. 19:19[/b][/url]

Megvan Őrnagy. Ezzel ugyan nem könyvelem el még sikeresnek a mai napot, sok teendő vár még rám, de azért összességében egész jó irányba billenti a mérleget, hogy ezt az energia- és időigényes lehúzhatom a listáról. Még egy ekkora faluban sem kis munka megtalálni egy macskát, de szerencsém van, és amint látom, neki is. Talált valakit, aki hajlandó hallgatni a kissé panaszos, kuncsorgó nyávogására, mert ő bizony magányos, elhagyatott cicus, akivel nem törődik senki. Istenem, hogy tud nézni, ha akar valamit, és képtelenség rá bármiért is haragudni, még most is, pedig ő csatangolt el ismét napokra. Megsimogatom a nyakát, ha egyébként is úgy tartja fel  az orrát, hogy egy arisztokrata sem csinálhatná szebben, és ezzel tán szent is a béke, hogy csak most akadtam rá. A lányhoz is intézek néhány szót azért, valamivel többet, mint a macskámhoz, elvégre Őrnagyhoz még egyébként is beszélhetek bőven otthon, tengernyi idő áll rendelkezésre hozzá. A lány meg különben is ismerősnek tűnik, csak nem tudom, hogy hol is láttam. Vajon az Eridonban vagy csak a folyosón? Netán járna az órámra? Nem, oda biztos nem, mert ahhoz nem elég nagy a létszám, hogy ne emlékezzek egy emberre is abból a kevésből, aki úgy véli, hogy komolyan auror szeretne lenni és ezért a túlélési alapismereteket is végigcsinálná. Mondjuk kicsit se bánom, hogy nincs túl sok ember egyik csoportomban sem. Sokkal egyszerűbb rájuk figyelni és dolgozni velük. Hatékonyabbak vagyunk és eredményesebbek.
- Minden rendben? - kérdezem azért, amikor látom, hogy már nem először fut neki, hogy megszólaljon, de mégsem sikerül neki igazán. - Nem harapok. Már amennyiben az zavarna, hogy tanár vagyok, vagy házvezető, nem is tudom. Tegezz csak nyugodtan - teszem hozzá, megnyugtatónak szánva, mert mégis, ha belegondolok, azért tudhatja, hogy nemrégiben én vettem át az Eridont, vagy tudja a fene. Házvezető még sincs megszámlálhatatlanul sok, és ilyen kirívóan vörös meg csak egyedül én. Hátratűröm a hajam, és megvakargatom egy sóhaj kíséretében a tarkóm aztán tanácstalanul, hagyva, hogy Őrnagy közben a karomból a vállamra másszon megkapaszkodva karmaival az ingemben. - Van kedved egy teához? A vendégem vagy, amiért visszakaptam a macskám - ajánlom fel végül, hátha ettől tényleg elhiszi, hogy nem tervezem leharapni a fejét, mert megsimogatta Őrnagyot.