Alice


 Hát eljött az idő, mikor végre beköltözök az iskolába. Szüleimtől nemis köszöntem el... Anyám biztos aggódni fog. Csak abban bízok, hogy mostantól jobb lesz nekik; nem leszek a terhükön.
A fenébe már! Pakolhattam volna egy kisebb bőröndbe is. 2 bőröndöt felcipelni nem lesz könnyű mulatság az biztos.Éhes is vagyok, jó lenne bekapni valamit, csakhogy, azt bezzeg nem pakoltam a bőröndbe.
Most, hogy jobban körülnézek elég sokan vannak itt. Mindenki talált valakit, akivel beszélget. Miért is ne?! Csak én vagyok az egyetlen, aki nem ismer senkit? Vége lett a zenének, amit közben fülhallgatóval hallgattam így megálltam újat kapcsolni.

Nemsokkal előttem egy alacsony lány és egy elég ijesztő külsejű fiú állt. Csak beszélgetés foszlányokat hallottam, de úgy vélem a lány elég pörgős természet. Velem egykorúnak tűntek, így egy kicsit megnyugodtam, hogy azért nem teljes mértékben vagyok egyedül. Ők is elsősök lehetnek?- kérdeztem magamban.
Nem mertem megszólítani őket... Végül elindultak ők is az iskola irányába. Úgy döntöttem követem őket... Bár ez nem feltétlen követés, ugyanabba az irányba tartunk úgyis. De azért próbáltam nem túl hangosan mögöttük haladni. Reméltem nem leszek túl feltűnő.
A zenét kikapcsoltam a fülemben, de a fülhallgatót benne hagytam. Ahogy hallgatóztam elég vicces párosnak tűntek. A lány aranyos volt, a srácon pedig hallatszott, hogy nem éppen egy hozzá hasonló embert fogott ki.
Szimpatikusak voltak. Kár, hogy nem merem megszólítani az embereket...
Egy picit elbambultam, majd mikor újra észhez tértem a kiszemeljeim megálltak és a srác megigazította a lány nyakkendőjét?(hátulról nemigazán láttam, így csak gondolom, hogy azt)... Nem is olyan ijesztő ez a srác, mint gondoltam...

Alice és Rayne



A fenébe! Úgy látszik lebuktam... Alice aztán tényleg pörgős lány, gyorsan darálja a mondanivalóját. És még meg is ijesztett, olyan hirtelen fordult hátra. De kedvesnek tűnik. Alice... és szép neve is van. Rayne-ről pedig egyre jobb véleményem van... nagyon udvarias!
Észbe kaptam, hogy itt gondolkodok magamban miközben még be se mutatkoztam!
-Sziasztok! Én Rosalie Barett vagyok, de hívhattok Rose-nak is ha úgy jobban tetszik. Igen, én is új vagyok, pont most megyek az iskolába, csak hát nem ismertem senkit, így gondoltam követlek... Mármint nem követlek! Csak hát ugyanarra mentünk...- válaszoltam, najó... most már sehogy sem húzom ki magam ebből.
-Nem akartam hallgatózni, de jól hallottam, hogy az Eridonba illetve a Rellonba kerültetek?- kérdeztem majd szemem megakadt Rayne rengeteg holmiján... eddig hogy nem tűnt fel ez a sok dolog? -Te még a szobádat is elhoztad?-kérdeztem kerek szemekkel Rayne-re nézve.
Már kezdtem azon gondolkodni, hogy én vagyok-e az egyetlen,aki alig hozott magával dolgokat... Csak azért van nálam két nagy bőrönd, mert egybe nem fért bele minden és nincsen kicsi bőröndöm, pedig a másik félig üres....

Alice és Rayne

Ezen az ügynökös dolgon akaratlanul is elnevettem magam. Húú... de rég nevettem ilyen jót! Ezt meg is jegyeztem:
-Vicces lány vagy! Rég tudtak megnevettetni.
Úgy látom jól kijönnek egymással. Nem hittem volna, hogy egy Rayne féle típus kedvelne egy Alice tipúsút, de úgy látszik vannak csodák a világon. Jó rájuk nézni, az ember akaratlanul is elmosolyodik tőlük. Aztán eszembe jutott, hogy kérdezett is tőlem; hogy hova osztottak be... Alice eléggé fürkészte az arcom, gondolom egy bizonyos választ várt...
-Én a Navineba kerültem- válaszoltam. Vajon erre a házra számított?
Rayne mondandójára is reagáltam természetesen:
-Áhh... nem sok dolog van benne... Ruhák csak az egyik bőröndben vannak-mutattam arra, amelyik tele volt. -A másikban pedig csak könyveket hoztam... Úgy látom ez közös hobbi- mondtam elmosolyodva.

Alice és Rayne



Alice arcán látszott, hogy éppen a hallottakat dolgozza fel. Aztán hirtelen nyakamba vetette magát, amitől én teljes mértékben kizökkentem. Még sose csinált senki ilyet velem. És a barátjának hívott! Úgy látszik neki könnyen megy a kommunikálás, nem úgy, mint nekem. Jólesett, hogy így hívott.
Mondjuk még olyat sem mondtak nekem soha, hogy "Üdvözöllek a gyűjteményembe, drága Navinés barátosném!"... Ez eléggé meglepett. Ilyen energiabomba, hogy lehet valaki.
-Örülök, hogy úgy hallom én vagyok az első lány barátod -mondtam őszintén. -Igazából, nekem a legelső barátom vagy te... na meg, ha téged is nevezhetlek barátnak, hamár elviselsz engem -adtam a cinikus célzást, hogy nem bánnám, ha összehaverkodnánk...
-Jól hallottam, hogy már mindenhonnan van barátod, Alice? Jó neked... Rajtatok kívül még csak nem is ismerek másokat.
Sopánkodtam egy kicsit. El is feledkeztem az éhségemről... Azonban hirtelen visszatért az agyamba és egy hangosat, kordult a gyomrom, amitől rögtön elpirultam... Milyen ciki már!
-Bocsi, nem szándékos volt, csak régen ettem. Rendben, felőlem indulhatunk. Épp javasolni akartam, mint hallottátok, nekem is ideje lenne valamit harapnom-mondtam mosolyogva.

Alice és Rayne



Dejóóó... szereztem máris két barátot! Najó, nem a szokásos módszerrel, hanem úgy, hogy követtem őket, de ez mellékes... Örülök neki, hogy ők azok. Kedvesek, Alice aranyos, Rayne pedig a maga módján rendes fazon.
Alice bárányos megszólalása kissé lesokkolt... Na erre mit reagál Rayne?-gondoltam magamban, de ez teszi őt azzá amilyen... ez ellen sajnos se én, sem pedig Rayne nem tud tenni semmit.
Aranyos a gyomorkorgásom? Ilyet se mondtak még nekem azelőtt soha. Tiszta ciki... Még Rayne is kiröhög, najó ennél rosszabb már nem lehet... Beszélgetés közepén belepofázik a gyomrom, mit ne mondjak szeret engem. Mondjuk már tegnap óta nem ettem semmit. Reggel annyira igyekeztem, hogy se kedvem, se időm nem lett volna reggelit csinálni. Legalább annyi eszem volt, hogy üdítőt pakoltam a bőröndbe...
-Oké, nem kell piszkálni. Éhes vagyok, igen!- adtam a kamuhisztit, nem nagyon illik hozzám pedig...
Mikor Alice megfogta a kezem elmosolyodtam. Rayne megszólalása pedig mit sem ért... Alice nem engedte el egyikünk kezét sem... Láttam, hogy ebbe Rayne is beletörődik, nem is tehene mást.Azért én titkon örültem neki, hogy nem hallgatott rá, olyan barátságos érzés volt. Micsoda véletlen, hogy két ilyen kedves emberrel találkoztam. Miközben ezen gondolkodtam automatikusan is elmosolyodtam.