Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=344562#post344562][b]Brantner Katinka - 2014.07.27. 14:18[/b][/url]

Jajjajjaj , azt se tudom, hol áll a fejem. Egy csomó mindent kitaláltam, hogy mivel szórakoztassam a kicsikéimet, és nagyon hasznosnak is tűntek, de aztán realizálnom kellett, hogy gyakorlatilag teljesen kifogytunk mindenből, így nincs se színes papírunk, se gyöngyeink. Ezekért én vagyok a felelős, úgyhogy, amikor realizáltam a problémát, sietve berontottam a főnökasszonyomhoz, hogy jelezzem nagy a baj.
Amikor két felnőtt – tudom, én is az vagyok – nézett vissza rám, nagyon meglepődtem. Elisa viszont jól vette a bénázásomat, úgy, ahogy voltam, a kk ruhámban, meg a citromsárga cipőmben, virágos dísszel a hajamban és élénk rúzzsal az arcomon, bemutatott, hogy én vagyok a nevelő, aki vigyázza a kicsikék minden mozzanatát. Az ziher, hogy ha ezt tudom, akkor egy kicsit visszafogottabban öltözködve robbanok be, hogy pénzt kérjek a megcsappant készleteinkre. Ők, mármint a szülők, eléggé konzervatívoknak néztek ki, és féltem, nem akarják majd ide járatni a kicsikéiket. Ketten is vannak, egy fiú, aki kilenc és egy kislány, aki hét éves. És, minden bénázásom ellenére, mégiscsak ide fogják járatni őket, sőt meg is kértek, hogy figyeljek oda a fiúcskára, mert ő nem túl barátkozós, és félnek, hogy majd kiközösítik. Az biztos, hogy rajta leszek az ügyön.
Most, hogy pénzt is szereztem, jól bevásároltam. Szinte üres kézzel jöttem be, és most kifelé menet vagy hat szatyorral és sok színes kreppapírral jövök ki a harmadik üzletből, amibe bevetettem magam a délután folyamán. Annyira jól sikerült a bevásárlásom, hogy egy rossz mozdulattal a kreppapírok kisesnek a kezemből és szétgurulnak az utcán, én meg bosszúsan kezdem összeszedni őket.
- Kislány! Kislány, segíts kérlek!
Szólok oda a közeledő lánynak, és remélem, hogy tényleg segít nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=368198#post368198][b]Brantner Katinka - 2014.08.25. 10:30[/b][/url]

- Nem lenne nagy fáradság?
Nem szeretném itt feleslegesen lefoglalni a fiatalokat, hiszen én is voltam gyerek, tudom, hogy ilyenkor annyi fontosabb dolog van, ami sokkal jobban leköti az embert, mint egy bolondosan kinéző nőnek segíteni, és mégis, volt olyan kedves, hogy összeszedte az elgurult cuccokat, és felajánlotta, hogy elkísér. Nagyon nagy segítség, akit biztos, hogy Merlin irányított felém.
- Az előkészítőben dolgozom, és a tanévkezdésre mindent elhasználtunk. Fel kell töltenem a készleteket, hogy a következő évben se maradjon el a móka. Akik odajárnak még igen kicsik, sokszor kell őket megvigasztalni, mert honvágyuk van. Ilyenkor pedig jól jönnek az extra készletek.
Bizony, az én kicsikéim többsége igen szomorú tud lenni, amikor rádöbben, hogy hiába dörög az ég, nincs ott anyu vagy apu, aki megölelje őt. Ez pedig szomorú. Ilyenkor jövök én, aki addig ölelgeti a kicsiket, amíg egy mosolyt ki nem csal belőlük, és bizony van, hogy az éjszaka közepén neki kell állni lefoglalni a gondolataikat, nehogy felverjék a szobatársaikat.
- Na és te? Vizsgák alatti pihenő? Még mindig olyan kemények a tanárok, mint az én időmben? Semmi puska, semmi súgás, mert különben mehetsz az igazgatóhoz?
Amióta én idejártam persze sok minden változott. Egykori évfolyam és háztársaim állnak most a katedrán, más az igazgató, aki mellesleg egy édespofa ember, és azóta mintha a házak is másabbak lennének. Persze kívülről minden másnak tűnik.
- Melyik házba jársz? Én Eridonos voltam, még az első évfolyamban végeztem, valamikor az őskorban.
Belegondolva, tényleg elég régen volt, szerettem iskolás lenni, persze lélekben most is az vagyok, sőt gyerek, hiszen a kicsikéim mellé kacagás, jókedv és hang kell, hogy ne érezzék magukat úgy elanyátlanodva. Csak remélem, hogy azok, akik most lesznek elsősök, boldogan kezdik majd a mágustanodai életet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=386749#post386749][b]Brantner Katinka - 2014.09.17. 19:16[/b][/url]

- Ez nagyon kedves, akkor ezek szerint nem vagy rellonos.
 Elvigyorodom hozzá persze, de ezt nem hagyhattam figyelmen kívül. A rellonos diákok se rosszak, csak ők nem így kezdik. Inkább úgy, hogy „segítek, ha…”. Az én évfolyamtársaim legtöbbje legalábbis ilyen volt. Nem adták ingyen a segítségüket. Mondjuk engem annyira nem bántott a dolog, világéletemben „magabiztos kiscsaj”-nak tartottak, én is így tekintek magamra, csak most kicsit túlköltekeztem.
 - Akkor mázlista vagy, vagy finomodtak a tanárok.
Nálunk azért tudtak olyan kérdezni, hogy a legmagabiztosabb kezében is megremegett a penna. Sosem felejtem el azokat a vizsgákat, ahol ijedten összenéztünk, és rájöttünk, hogy itt akkor se érünk el elfogadhatónál jobbat, ha még két napot tanulunk egyfolytában, akkor se leszünk ügyesebbek.
- Az én időmben még igen kihalt volt. Az első évfolyamban csak páran voltunk, mire végeztem, addigra telt meg az iskola élettel, sajnos. Persze nekünk is jó volt, csak még nagyon kevesen voltunk ahhoz, hogy tényleg értékelni tudjuk a nagy kastélyt, inkább csak zavaró volt, hogy olyan nagy. Aztán persze, amikor már többen lettünk, akkor örültünk, hogy nagy. Mostanra pedig már kész hadsereg lakik benne. Inkább én kérdezhetném, hogy hogyan bírjátok, hogy ilyen sokan vagytok ott?
Komolyan érdekel, hiszen amíg átverekedem magam a folyosón a kicsikéim ügyei miatt, már az is kész kihívás. Tény, hogy ehhez is hozzászoktam, de azért nem lehet könnyű.
- Nagyon. Mókás volt, meg aztán jól kiakasztottuk a tanárokat, próbáltuk megtalálni mi is a helyes, és mi a helytelen. A második évben már nagyok voltunk, mint akik mindent tudnak. Mókás volt, leszökni a faluba is. Akkor még beszigorították, mikor lehet lejönni, most már lazábban kezelik, ami jó. Na és te, szeretsz idejárni?
Kérdezem vissza, mielőtt befordulunk az utolsó sarkon. Innen már látszik a Boglyas tér és az iskola is.