Adam


Elindultak.
Aniella lábai kicsit megfájdultak az egy helyben állástól, ugyanis amint megemelte azokat, rögtön belé mart a fájdalom. Kegyetlenül kóstolgatta a lányt, aki állta a sarat, igaz, először majdnem megcsuklott, de aztán erőt vett magán és sétált tovább. Ahogy haladtak egyre fehérebb lett az arca, sápadtabb lett, már mikor majdnem kitaláltak a sikátorból érezte, hogy itt aztán baj lesz, ám nem szólt semmit. Próbálta elnyomni magában a lábában érző égető fájdalmat, valami szépre akart gondolni, csakhogy a borzalmas kín miatt nem volt képes másra gondolni. Egyébként látta a szeme sarkában, hogy a férfi le sem veszi íriszeit róla, kellemetlenül érintette a dolog, részben ezért bámulta a földet.
Fogait összeszorította, majd hangosan nyelt egyet, s továbbra is a férfi mellett baktatott, immáron a fő utcán. Sikerült kinyögnie a nevét, nagy nehezen. Aztán még hallotta, ahogyan Adam bemutatkozik, de aztán hirtelen elsötétült minden. Még egyet pillogott, felnézett a férfira, s végül összecsuklott. Eddig bírták lábai, talán ez volt a leghosszabb út, amelyet eddig megtett. Persze ha Adam gyors volt, még elkaphatta a leányzót, így annak nem kellett a földre hullania.