Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=196301#post196301][b]Axel S. Sjölander - 2013.11.08. 02:09[/b][/url]

Noel.

Ott kezdődött az egész, hogy amikor hazaért, nem találta Hieronymust. Szétszórtnak szétszórt, rá lehet fogni, hogy a fejét is elhagyná, ha nem lenne a nyakán, de a hegedűire különösen vigyáz. A tokban azért volt egy darab papír hagyva - mint kiderült - olyan macskakaparással, amilyenhez hasonlót többek között ő is produkálni szokott, szóval valahogy nagy a gyanúja, hogy inkább fiú volt az illető. Más esetben talán még nevetett volna is ezen, de most valahogy nem ment. Egy Amati hegedűről van szó, pár száz éves darab és nem vicces, ha szórakoznak vele. Valami ilyesmi volt az egész, hogy Cső, Vivaldi. A hegedűd ideiglenesen nálam lakik. Megmutatom neki Bogolyfalvát. Talán még a korcsolyapályát is. Esetleg a játszótéren hagyom, hogy haverkodjon a kölykökkel. Csak meg akarom hálálni az egész napos gyakorlásokat. Üdv: Angyalka PS: Ha kell a dögöd, gyere és keresd meg. PS2: Hagytam nyomokat Bogolyfalván, csipázd meg őket. Kezdd a Fő utczán. Azóta is azon agyal, ki a frász az az Angyalka, és kit zavart egyáltalán, miután rászokott, hogy a Melodimágia teremben gyakoroljon, és még véletlenül sem a Rellon körletében. Ebből háború lesz, ha kideríti, ki a frász az illető, addig viszont egyszer a hegedűt kellene megtalálni, mert ha baja lesz, nem áll jót magáért. Idegesen caplat a járdán, nézelődve, hogy mi a fenére gondolt az a vadbarom, aki a hegedűjével szórakozik. Ha visszaszerzi, minimum egy hosszabb művel hálálja meg a keresgélést, lehetőleg hajnali időpontban. Na csak egyszer legyen meg, derítse ki, ki is az aranyos Angyalka, majd utána jöhet a többi. Idegesíti a szembejövő tömeg, ami igazából nem is akkora tömeg, csak a járható felületet teljes széltében elfoglaló vihorászó fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai, akik most az agyára mennek éppen. Mégis mi a fene olyan vicces? Na és mit tudott csinálni az az idióta a hegedűvel, ráadásul még a gyanta is eltűnt. Félúton viszont kénytelen megállni, miután majdnem nekimegy az egyik cégérről lógó valaminek. Spárgával erősítették fel, a végén meg egy összetűrt papír mellett ott a gyanta tégelye, ráadásnak még címezve is van a papír, biztos, hogy neki szól. Elhúzza a száját, miközben zsebreteszi a gyantát és szétnyitja a papírt. Újabb üzenet: Bubúú, ez még nem a hegedűd, öcsi. A következő állomás a Boglyas tér. Találd ki, mi lesz ott?
- Hogy a drága jó édes anyukáddal szórakoznál, te idióta vadmarha... ha megtudom, ki a francot fed az az Angyalka, véged. - morogja egész érthető hangerősséggel, ökölbe szorítva a kezét. Néhányan megnézik, valaki még kérdőn is, hogy mi a gond, ez meg most csak még jobban felhúzza.
- Mi van? Ellopták a k... hegedűmet. Naná, hogy dühös vagyok, és ha megtudom, hogy ki csinálta, kitekerem a nyakát. Csak az kell, hogy valami baja legyen, mert... argh... - szabályszerűen dühöng, amit ritkán szokott művelni, csak és kizárólag abban az esetben, ha valakijét bántják, vagy ha a hegedűivel szórakoznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=200028#post200028][b]Axel S. Sjölander - 2013.11.15. 13:51[/b][/url]

Noel.

A Fő utczán bóklászva rálel a gyantára, ami a hegedűvel együtt tűnt el a szobából, és újabb üzenet is van vele, miszerint a következő állomás a Boglyas tér. Már eddig is dühös volt, de most már szabályosan dühöng. Egy hegedűnek nem itt kint van a helye, főleg nem egy pár száz éves darabnak. Egyáltalán nem törődve azzal, hogy körülötte emberek vannak, hangot ad a dühének, ami mellékesen elkeseredettséggel vegyes, mert fogalma sincs, hol van az Amati. Igaz, arról sem, hogy kit zavar ennyire, hogy hegedül, főleg, hogy nem szokása a hálókörletben gyakorolni. Ritkán sikerül kihozni a sodrából, de azzal, hogyha a hegedűit piszkálják, nagyon könnyű, mint a mellékelt ábra mutatja. Ezt csak tetőzi az, hogy megbámulják, és nem kell kérdezni, válaszol ő anélkül is, kicsit sem kedvesen. Már indulna is tovább a következő helyszínre, ahol remélhetőleg megtalálja a szóban forgó hangszert, amikor hozzá szólnak. Megáll és nagyot néz, aztán szusszant egyet, és kabátja zsebébe rejti a kezében szorongatott dobozkát, és a mellékelt levélre pislog, mielőtt a fiú orra elé tartaná.
- Történetesen ez. Valami idióta úgy gondolta, vicces, ha ellop egy pár száz éves hegedűt és itt hagyja kint. Az ő érdekében remélem, hogy nem merészelte szétszedni, mert akkor rajta próbálom ki a vonót...- még egy dühös szusszantással megtoldja a mondatot, idegesen túr bele a hajába amolyan feszültséglevezető mozdulatként, aztán már el is indul a tér felé, a bemutatkozásra is csak oldalra pillant, még csak nem is lassít.
- Én meg Axel... Sjölander. Hogy az a... szentséges szalamandra... csak vihar ne legyen, mert ha el talál ázni... - fél szavakból talán nehéz megérteni, de amit mond, azt alátámasztják a lassan gyülekező szürke felhők, amik nem sok jót ígérnek.
- Vajon a Boglyas térnek melyik felén kéne keresni? És egyáltalán melyik részére gondol. Ehh... cseppet sem vicces, akárki is találta ki. Tudnál segíteni megtalálni egy Amatit, mielőtt tönkretenné az időjárás? - még az eddiginél is idegesebb, csak úgy remeg a keze, ahogy ismét beletúr a hajába megállva a Fő utcza végén, mert jó lenne eldönteni ugye, hogy melyik irányba is menjen tovább.