Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Közeledett Lili születésnapja, ami azt jelentette, hogy végre megajándékozhatott mindenkit, akit szeret. Kicsit olyan volt a lány, mint a nagy üzletláncok, amik a születésnapjukon mindenféle akciókkal halmozták el a vevőket, valamiféle kifordult ünneplés gyanánt, csakhogy Lilinek jobb oka volt ennél, történetesen az, hogy karácsonyra esett a nevezett nap. És ő a mai napig imádta a sorsot, vagy talán inkább szüleit, amiért épp akkor fogant meg, amikor, mert az ő szülinapján mindenkinek szülinapja volt. Szóval eljött az ajándékvásárlási időszak.
Sőt, igazából már tartott pár hete, már november elején megvolt például Nimród ajándéka, de még akadt pár ember, akinek szeretett volna beszerezni valamit. Csak valami apróságot, elvégre nem volt ő gazdag, nagy lábon élő lány, nem kapott apucitól kocsit és ruhát, cipőt olyan jeles alkalmakra, mint hogy kedd van. De nem volt az a típus sem, aki saját kezűleg készített volna meglepetést, mert abból általában csak katasztrófa lett azon ritka alkalmakkor, mikor mégis megpróbálkozott vele (elszúrt tojáslikőr vagy cukor helyett sóval készült sütemény, csipetnyi édesítőszerrel).
Még hátravolt Déna ajádéka, akit sokáig Dinának hitt, ki tudja miért, és Pollié. Mókás kis eridonos barátnőjének nemrég volt születésnapja, szóval neki aztán tényleg csak valami jelképessel tudott készülni, mert már így is out-of-budget volt Lilkó, még ki is fordította a zsebeit, hogy látszódjon, mennyire.
Odafordult Csengéhez, akivel épp a Fő utczán sétáltak, a kirakatokat bámulva. Épp nagyon benne volt a mesélésben, szobatársa, és egyben szintén jó barátnője sok mindenről lemaradt, úgyhogy a Süveges lány szent kötelességének érezte beavatni mindenbe is.
- És hiába állítottuk be az összes lovagi páncélt azokba a pózokba, nem történt semmi! Persze most már tudom, miért nem, de akkor rémesen bosszantó volt ám.
Meg is csóválta a fejét. Még most se tudta, hogy került az iskolába az a könyv, és arról sem volt fogalma, hová lett aztán. Talán jobb is.
Kezdett kicsit kihűlni a torka, ezért eldugta fél arcát a sálja alá, hogy hagyja kicsit Csengét is megszólalni, elvégre bizonyára vele is történt ez-az, amiről még nem tudott mesélni. Eszébe is jutott Lilinek a legfontosabb:
- Nem hiányzom órákon? Így mondjuk kicsit azt hiszem, jobban tudok figyelni, hogy nem veled próbálok beszélgetni, de uncsibb is lett minden.
Nem látszott, de rávigyorgott a sál alól a másikra. Aztán lelkesen mutogatni kezdett az édességbolt felé, majd valami játékot szúrt ki egy másikban.. szóval a koncentráció jelenleg is jól ment neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=822941#post822941][b]Süveges Lili - 2020.12.11. 21:47[/b][/url]

Közeledett Lili születésnapja, ami azt jelentette, hogy végre megajándékozhatott mindenkit, akit szeret. Kicsit olyan volt a lány, mint a nagy üzletláncok, amik a születésnapjukon mindenféle akciókkal halmozták el a vevőket, valamiféle kifordult ünneplés gyanánt, csakhogy Lilinek jobb oka volt ennél, történetesen az, hogy karácsonyra esett a nevezett nap. És ő a mai napig imádta a sorsot, vagy talán inkább szüleit, amiért épp akkor fogant meg, amikor, mert az ő szülinapján mindenkinek szülinapja volt. Szóval eljött az ajándékvásárlási időszak.
Sőt, igazából már tartott pár hete, már november elején megvolt például Nimród ajándéka, de még akadt pár ember, akinek szeretett volna beszerezni valamit. Csak valami apróságot, elvégre nem volt ő gazdag, nagy lábon élő lány, nem kapott apucitól kocsit és ruhát, cipőt olyan jeles alkalmakra, mint hogy kedd van. De nem volt az a típus sem, aki saját kezűleg készített volna meglepetést, mert abból általában csak katasztrófa lett azon ritka alkalmakkor, mikor mégis megpróbálkozott vele (elszúrt tojáslikőr vagy cukor helyett sóval készült sütemény, csipetnyi édesítőszerrel).
Még hátravolt Déna ajádéka, akit sokáig Dinának hitt, ki tudja miért, és Pollié. Mókás kis eridonos barátnőjének nemrég volt születésnapja, szóval neki aztán tényleg csak valami jelképessel tudott készülni, mert már így is out-of-budget volt Lilkó, még ki is fordította a zsebeit, hogy látszódjon, mennyire.
Odafordult Csengéhez, akivel épp a Fő utczán sétáltak, a kirakatokat bámulva. Épp nagyon benne volt a mesélésben, szobatársa, és egyben szintén jó barátnője sok mindenről lemaradt, úgyhogy a Süveges lány szent kötelességének érezte beavatni mindenbe is.
- És hiába állítottuk be az összes lovagi páncélt azokba a pózokba, nem történt semmi! Persze most már tudom, miért nem, de akkor rémesen bosszantó volt ám.
Meg is csóválta a fejét. Még most se tudta, hogy került az iskolába az a könyv, és arról sem volt fogalma, hová lett aztán. Talán jobb is.
Kezdett kicsit kihűlni a torka, ezért eldugta fél arcát a sálja alá, hogy hagyja kicsit Csengét is megszólalni, elvégre bizonyára vele is történt ez-az, amiről még nem tudott mesélni. Eszébe is jutott Lilinek a legfontosabb:
- Nem hiányzom órákon? Így mondjuk kicsit azt hiszem, jobban tudok figyelni, hogy nem veled próbálok beszélgetni, de uncsibb is lett minden.
Nem látszott, de rávigyorgott a sál alól a másikra. Aztán lelkesen mutogatni kezdett az édességbolt felé, majd valami játékot szúrt ki egy másikban.. szóval a koncentráció jelenleg is jól ment neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=822995#post822995][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.12.12. 22:42[/b][/url]

Közeledik Lili születésnapja és még fogalma sincs, mit adhatna neki e jeles alkalomra, de azért még nincs is olyan közel, hogy emiatt komolyan aggódnia kelljen. Mindazonáltal érzi a kényszert, hogy a szokásosnál is jobban koncentráljon barátnője szavaira, hátha kihallja közülük, minek is örülne a legjobban. De igazából azzal is megelégedne, ha egyszerűen csak meg tudná lepni a szöszkét. Mármint pozitívan. Elvégre, ha egy doboznyi csótányt adna neki, a meglepetés akkor sem maradna el, de ez nem igazán az, az irány, amit Csenge szeretne megcélozni.
A Fő utczán sorakozó boltok, többségében ünnepi díszbe öltöztetett kirakatainak szemrevételezését Lili lelkes élménybeszámolója színesíti, amit Csenge vegyes érzésekkel hallgat. Imádja az akrobatikát, de a versenyekre való készülés miatt sok mindenről kellett már lemondania az évek során, és most azt, hogy lemarad a Lilivel közös pillanatokról, valahogy sokkal nehezebben viseli, mint sok más korábbi kihagyott alkalmat, aminek nem volt köze a lányhoz.
 - Kár, hogy nem láthattam - mondja ki hangosan is, némi keserű hangszínnel, amit már nyelne is vissza, de hát a szavak természetüknél fogva egészen ritkán szoktak visszaszívódni, ha már egyszer kiejtették őket. Zavarában összedörzsöli a kezeit, amiket amúgy is kezd már jégcsapoknak érezni. Kötött, macskafüles sapkája ezt észlelvén lejjebb csúszik, hogy többet takarjon homlokából és füleiből, bojtos végű "farkincáját" pedig a lány nyaka köré tekeri, majd megnyugtatón dorombolni kezd. Még apjától kapta tavaly karácsonykor, és azóta is imádja a fejfedőt. Eszébe is ötlik hirtelen, hogy meg kellene kérdeznie, honnan is szerezte, hátha Lili is örülne egy hasonlónak.
 - Nagyon hiányzol - válaszol őszintén barátnőjének, miközben egy pillanatra nekidől a mellette sétáló lánynak. - Így most nem tudok kinek a tankönyvébe alvó macskákat rajzolni - vigyorog vissza Lilire, akinek ebben az évben nem csak unalmasabb órái, de minden bizonnyal kevesebb firkával ellátott taneszközei is lehetnek.
 - Amúgy... lelkes vagyok ajándék témát illetően, de ha nem szerzünk valami meleget az ujjaimnak, lehet, hogy néhányat el fogok hagyni közülük az úton, miután jéggé fagynak és letörnek - javasolja erősen túljátszott gesztusokkal, majd ártatlanul rápislog a lányra: - Kivéve, ha saját kezűleg gondoskodnál a melegen tartásukról, de... - tekint bizalmatlanul a szőkére: - Nem hiszem, hogy a te kezeid sokkal melegebbek, mint az enyémek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823020#post823020][b]Süveges Lili - 2020.12.13. 09:31[/b][/url]

Általában be nem állt a szája Lilkónak, ami gyakorta járt azzal, hogy akkor is beszélt, mikor nem kellett volna. Hallva a keserűséget Csenge hangjában pedig némi késéssel rá is érbresztette, hogy ez is egy olyan helyzet lehet.
A sok-sok emlék megosztásának megvolt az az oldala is, hogy emlékeztették a lányt, hogy mi mindenből maradt ki. És bár Lili pont ezért mesélte el ekezet, hogy mégse egészen legyen így, be kellett látnia, hogy talán kicsit kevesebb jobb lett volna.
Mondhatná, hogy annyira nem volt mit látni rajta, de az nem lenne igaz. Elvégre látnivaló volt úgy is, hogy végül semmiféle varázslatot nem szabadítottak el vele, talán csak pár tanár dühét, és a gondnokét. Ami persze nem volt szándékos, hiszen se Layla, se Lili nem voltak rosszak. Direkt legalábbis.
- Mondanám, hogy csináljuk meg újra, deee... - kezdte, és eltűnődött, hogy a könyv meg-nem-léte jelentené a problémát, vagy inkább az, hogy még egy ilyen húzásért tutira hazaküldik, és akkor Víta keresztbe lenyeli, és csak utána kap ki a szüleitől is.
Végül is nem fejezte be a mondatot, mert lekötötte ámuló tekintetét Csenge rémesen cuki sapkája. Még dorombolni is elkezdett a fejfedő, ami végképp kiakasztotta a cukiradarját.
- Awww, nagyon hiányoznak a cicáid! - vágott fancsali képet egy pillanatra. - Ők emlékeztettek, melyek a legfontosabb részek, mert általában azok voltak a leguncsibbak is.
És hát ilyenkor kellett rajzolni, vagy Lili esetében aludni. Bizonyára az ő látványa ihlette meg Csengut.
Aggodalmas ábrázatot öltött magára Lili, szent küldetésnek tekintve, hogy gondoskodjék Csenge ujjainak helyén maradásáról. Előkapta saját praclijait, melyek szintén nem tűntek túlzottan átmelegedettnek, de még nem kezdtek el repedezni, szóval használhatónak ítélte őket.
- Átmeneti megoldás! - jelentette ki, megragadva a másik kezeit, sajátjaiba rejtve őket, és odahajolt hozzájuk, hogy leheletével kicsit megmelengesse őket.
Az arca is kicsit megmelegedett a művelet során, bár az nem volt szándékolt.
- Azt hiszem láttam egy ilyen kocsis árust kicsit feljebb, aki mindenféle kötött holmit árul. Van neki cicafarokvédője is, bár nem tudom, hogy a macskák igénylik-e az ilyesmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823026#post823026][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.12.13. 11:11[/b][/url]

Egyáltalán nem zavarja Lili csevegése, sőt örül is neki, hogy barátnője hallhatóan jól érzi magát, ezért bánja meg rögtön, amint kiejti szomorkás szavait. Ő választotta a sportot a suli helyett, és ez rendben is van így, csak azt sajnálja, hogy nem tudta bevállalni egyszerre a kettőt, és hogy emiatt talán túlságosan is eltávolodik azoktól, akik fontosak számára.
 - Jajj, nem azért mondtam! - legyint rá, mert hát tényleg nem rosszból jegyezte meg, és nem is szeretné belevinni barátnőjét valami büntetőmunkás történetbe. - Csak...
Nem tudja folytatni, vállat von, majd gondolatait eltereli a hideg és sapkája mozgolódása. Felnyúl, hogy hüvelyk- és mutatóujja közé véve a fejfedő fülecskéjét kicsit megdörzsölje azt, majd felnevet azon, amit Lili mond.
 - Már az is csoda, hogy meg tudod mondani, hogy azok macskák - kuncog, miközben eszébe idézi a firkált lényeket, amik szerinte még hódokra is előbb hasonlítanak, mint cicákra. De lehet, csak túl kritikus magával szemben, mint általában.
Viszont hiába a jó társaság, a hideg nem Csenge barátja, főleg nem az ujjaié, amik éppen a lefagyással fenyegetik. Megjegyzését a melegítésük lehetőségéről csak viccnek szánja, így eléggé meglepi, amikor Lili tényleg az ujjai közé veszi a kezeit. Mikor megérzi a meleg leheletet a bőrén, annyira elpirul, hogy macskasapkája úgy érzékeli, túl melege van, így hát rögtön letekeri farkincáját a nyakáról és a feje mögött kezdi ingatni.
 - Jó, nézzük meg! - bólint rá az árus meglátogatásával kapcsolatos ötletre még mindig zavarban. Nem is tud hirtelen mit reagálni a macskafarokvédő létére, csupán magában csodálkozik rajta. Szeretné visszahúzni a kezeit, meg igazából nem is, és ettől annyira furán érzi magát, hogy egyszerűen nem tesz semmit, csak áll, és hagyja, hogy Lili továbbra is tenyerei között tartsa az ujjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823029#post823029][b]Süveges Lili - 2020.12.13. 13:18[/b][/url]

Még pillázik pár pillanatig Csengére, de a csak csak marad, nem folytatja mondandóját, és Lili nem is erőlteti végül. Nem akarja, hogy a másik szöszi szomorkodjon, azért vannak most együtt, hogy jól mulassanak, és mellesleg még ajándékokat is szerezzenek. Ebből a kettő az egyben akcióból nem lett volna jó három az egybent csinálni, pláne, ha a harmadik bojkottálhatja az első kettőt.
Lili amúgy sem volt a legjobb lelkizőtárs, mert nehezére esett komoly lenni, és ha valami fájdalom érte, azt is mosoly, és mindenféle vidámság mögé rejtette. Persze tudta, hogy a jó barátok jóban és rosszban is ott kell legyenek a másiknak, szóval újfent emlékeztette magát, hogy ideje lenne kicsit kevésbé gyereknek lennie.
Nevet ő is Csenguval együtt, és megjátszott elképedéssel felel.
- Most miééért mondod, tökre cicaszerűek! Volt bajszuk is, meg farkuk, mi kell még?
Tényleg imádta a kis rajzocskákat, még ha egyik-másik valóban valami más, rém cuki állatkára emlékeztette őt. De mindegy, minek nevezzük, cicának, vagy menyétnek, ha egyszer megmosolyognivalóan édes!
Híresen nem átgondoltak voltak Lilkó egyes tettei, most se sokat teketóriázott, mielőtt kezelésbe vette volna Csengusz ujjait, egészen közel hajolva, finoman szorongatva melengette őket leheletével. Ezzel egyúttal saját pracliját is olvasztgatta, még ha nem is voltak olyannyra áthűlve, mint a másiké.
- A cicafarokvédőt..? - kérdezett vissza, aztán hirtelen lámpát kapcsoltak odabent, és elnevette magát. - Ja, igen, kesztyűt! Nézzük!
Eleresztette Csenge kezeit, vetve egy kíváncsi pillantást arcára, hogy segített-e kicsit, aztán ruganyos léptekkel elindult az említett irányba.
Tényleg nem volt messze, és ha a másik lány se maradt le nagyon, csakhamar ott találták magukat egy csomó, színes, kötött, varrott, csicsás és kevésbé díszes, de mind-mind bizonyosan nagyon melegen tartó holmi között. Lili azonnal le is csapott egy kakaóscsiga-forma fülvédőre, melybe még cukrot is hímeztek. Azaz azt a látszatot keltették vele, mintha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823052#post823052][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.12.13. 19:23[/b][/url]

Nem áll szándékában elrontani a hangulatot, és Liliben egyébként is azt kedveli a legjobban, hogy mindig vidám és könnyen teremt maga körül boldog légkört. Csenge erre általában akkor sem képes, ha akarja, nemhogy barátnőjéhez hasonlóan a természetéből fakadjon. De ezt sosem irigyelte tőle, egyszerűen csak élvezi, hogy léteznek ilyen emberek, és egy közülük mellette van.
 - Nem kevés képzelőerő - vágja rá nevetve, mikor rajzolt macskáinak témáját feszegetik, és előkerülnek hiányosságaik és meglévőségeik. Elvégre farka és bajsza sok mindennel együtt például a patkánynak is van, mégse macska. Az ő rajzainak pedig körülbelül tényleg mindössze ennyi köze van a cicákhoz. De azért az tagadhatatlan, hogy egyik másik valóban aranyosra sikerült, még a saját véleménye szerint is.
A kézmelegítős akciót pirulva "vészeli át", pedig valahol sejti, hogy egyszerűen csak nevetnie kellene rajta, vagy még ennél is egyszerűbben, elfogadni a lány kedvességét. Szerencséjére Lilinek talán fel sem tűnik a dolog, de még ha rá is kérdezne, Csenge akkor is foghatná a hideg időre, amiben egyébként is könnyen kipirul az ember.
 - Persze, azt is megnézhetjük - kuncog fel, majd némileg megkönnyebbülve, kezeit zsebébe rejtve indul barátnője után. Az árus mindenféle és fajta, formájú és alakú kötött holmival rendelkezik, így gyorsan le is köti a figyelmüket a válogatás. Lili választása, a kakaóscsigaszerű ruhadarab, megmosolyogtatja, majd ő is előhúz a kupacból valami érdekeset: egy kígyó alakú sálat, ami sziszeg és magától tekeredik rá a nyakára. A holmi valóban meleg, de azért Csenge inkább furcsának, mint mókásnak találja. Ráadásul a kötött cucc nagyon is ragaszkodik hozzá, hiába húzza a fejénél, a farka minduntalan a nyakára, karjára tekeredik. Neki pedig nem elég hosszú a karja ahhoz, hogy sikerüljön leszednie magáról. Mivel az árus éppen mással foglalkozik, Csenge Lili felé fordul segélykérően:
 - Légyszííí...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823074#post823074][b]Süveges Lili - 2020.12.14. 17:05[/b][/url]

Már a hasát fogta, úgy nevetett, de nem Csengén, vagy a rajztudásán, most tényleg jogosan volt mondható, hogy nem rajta, hanem vele nevet, mert a másik lány is jókedvre derült végre rajzainak megműértése közepette.
- Anélkül sem lehetetlen küldetés - erősködött azért Lilkó, még mindig vigyorogva. - Tökre bele lehet látni a cicát, de minimum a medvebocst, és az már majdnem ugyanolyan.
Erről ugyan nem volt teljesen meggyőződve, de afelől kétsége sem volt, hogy egy kismedvét is agyonnyunyorgatna, ha kezei közé kerülne. Legfeljebb az állat ellenvetése lenne fájdalmasabb rá nézve.
Teljesen jó ötletnek tűnt megmelengetni Csengu kezét is, fel sem merült benne, hogy esetleg zavarba hozhatja vele, és ugyanennyire fel sem tűnt neki, mikor ez megtörtént. Sapkájának fülei letekeredtek nyakáról, és Lilkó úgy értelmezte, hogy máris sokkal kevésbé fázik a lány. Szóval megengedett magának egy elégedett kis mosolyt a művelet végén. Csillogó szemeit egy pillanatig még Csengén tartotta, aztán már a kötött árut csekkolta.
Épp fel akarta próbálni az egyik csigát, mikor meghallotta a segélykérést. Elnevette magát a látványon, ami akár ijesztő is lehetett volna, ha nem egy kötött sál próbálta volna bekebelezni barátnőjét, hanem mondjuk egy ugyanekkora kígyó. De nem hullő volt, hanem egy nagyon puhának és melegnek tűnő ruhadarab, de Lili azért odalépett, és megpróbálta lefejteni Csengéről azt. Közben persze mindvégig nevetett, mert imádta ezt az elképesztő szituációt.
- Szerintem megérezte rajtad a fázást! Most már nem ereszt, míg fel nem melegedsz - tippelgetett, de azért rántott egy nagyobbat a sálon, azzal együtt Csengét is húzva maga felé, hacsak nem állt meg jó stabilan a két lábán.
Lili közben vetett egy futó pillantást az árus felé is, aki ekkor vette őket észre, és az arckifejezéséből ítélve nem tudta eldönteni, hogy huligánokhoz vagy csak igazán nagyon szerencsétlenekhez van-e szerencséje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823075#post823075][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.12.14. 18:03[/b][/url]

- Persze, végül is négy lába van mind a kettőnek - bólogat nevetve a felvetésen miszerint a macskák és a medvék annyira hasonlítanak, hogy már-már ugyanolyannak mondhatók.
Derültségüket fagyossága és keze megmelengetésének választott módja akasztja meg, ami felett nem tud olyan gyorsan napirendre térni, mint amilyen gyorsan és egyszerűen megtörténik. Lili mosolya és pillantása ráadásul csak tovább mélyítik a zavarát, így ösztönösen nyúl a hirtelen érkező mentőöv után: beleegyezik, hogy elmenjenek kötött ruhadarabokat nézegetni.
Amik azonban úgy tűnik ma igencsak ragaszkodnak Csengéhez, egy kígyó formájú sál szó szerint is. Mivel egyedül nem sikerül megoldania a csimpaszkodó piton - vagy inkább anakonda? - problémáját, Lilitől kér segítséget. Nem is hiába, mert bár jót derül rajta, azért meg is próbálja eltávolítani róla a kötött hüllőt, ami azonban a legkevésbé sem hagyja magát, valószínűleg élete küldetésének tekinti, hogy felmelegítse a fázós lány nyakát.
 - Köszönöm, de már elég meleg vagyok, békén hagyhatsz - közli a hüllővel barátnője megjegyzésére reagálva, de persze a holminak sem füle, sem értelme nincs ahhoz, hogy felfogja az emberi szót, így aztán el sem engedi. Sőt, érzékelve Lili kezét, elkezd rátekeredni a karjára. Mikor a lány ránt egy nagyobbat a sálon, Csengének szinte esélye sincs megakadályozni, hogy a köztük lévő távolság a vártnál sokkal gyorsabban rövidüljön nullára.
Egyszerre szisszennek fel a kígyóval: Csenge fájdalmában, mikor az álla nekiütközik a szőke kulcscsontjának, míg a hüllő elégedettségében, hiszen így már elég közel vannak egymáshoz a lányok ahhoz, hogy egyszerre két nyak köré fonhassa kötött testét.
 - Jól vagytok? - hangzik fel az árus felől egy aggódó hang. Csenge nem biztos benne, hogy a jól a megfelelő kifejezés ide. Egyelőre azt sem tudja, hol van: rengeteg szőke haj akadályozza meg nem csak a kilátásban, de úgy egyáltalán a nézésben is. Ráadásul azt se tudja, melyik tincsek a sajátjai és melyikek tartoznak Lilihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823147#post823147][b]Süveges Lili - 2020.12.15. 18:46[/b][/url]

Ha a cicarajzait nem is nevette ki, mert valóban imádta őket, most azért egy kicsit tényleg Csengu kárán derült, de csak azért, mert nem gondolta, hogy igazából a sállal viaskodás fájdalmat okozhat barátnőjének vagy valódi kellemetlenséget. Mókás látvány volt, és fordított helyzetben biztosan ugyanúgy reagált volna a másik lány is, mint most Lili. Aki azért, mentségére legyen mondva, nyomban a segítségére is sietett, nem várta meg, míg a sál mumifikálja Csengét vagy bármi ilyen, amúgy szörnyen hangzó, de a kötött holmi állagából eredően mulatságos dolgot művel vele.
- Nem úgy tűnik, hogy meggyőzted! - nevetett továbbra is szakadatlanul Lilkó, de azért csak oda-odapillantott az árusra, hogy nem-e akar rajtuk segíteni esetleg, vagy ha már ennyire rájuk akaszkodott a sál, nem adja-e nekik, amivel tuképp megerősítené, hogy úgyis hiábavaló minden ellenállás.
Fogalma sem volt róla, mi kötheti le ennyire (ennyi kötött holmi mellett mondjuk nem volt olyan különös) a portéka tulajdonosának figyelmét, hogy nem veszi észre a hangosan vihorászó lányokat és megvadult kígyósálat, de egyelőre magukra voltak utalva, és ez csak azután látszott változni, miután Lili drasztikusan megrövidítette a közte és Csenge közti távolságot, és a kacarászást jajjogás váltotta.
Persze nem ez volt a célja, Lilkó egyszerűbb és kevésbé fájdalmasabb módját is ismerte annak, hogy barátnője nyakába boruljon, és még kifogásokat sem kellett gyártania hozzá, elég lett volna arra hivatkoznia, hogy ő ilyen. Igazából nem túl átgondolt elképzelése az volt, hogy simán lerántja Csenguról a sálat, eszébe se jutott, hogy a kötött hullővel együtt jön az is, akire épp rá volt tekeredve, és először nem is értette, miért érez fájdalmat, aztán pedig azt, hogy miért lett ilyen hirtelen ilyen nagyon melege.
Az aggodalmas szempár felé pillantott (mert fordulni nem tudott), és felemelte hüvelykujját.
- Peeersze, szup-perül. - Volt némi haj a szájában, csak azt nem tudta, melyiküké.
Ha már így összekoccantak, bele is csimpaszkodott ösztönösen Csengébe, nehogy elessenek, de ettől csak kevésbé lettek stabilak. Könnyen lehet, hogy minden a seprűakrobatikában élesedett egyensúlyérzékükön múlott. Vagy leginkább Csengéén.
- Azt hiszem, nagyon szeret téged ez a sál - jegyezte meg halkabban a másik lány hajának. Valahol ott lehetett az arca is, mert érezte a melegét, bár nem kizárt, hogy azt a kígyósálnak köszönhette, ami kitartóan és elégedetten ölelte körül őket. Lili pedig tovább csacsogott, mert szokása volt, ha pedig zavarban volt, vagy nem tudta, mitévő legyen, méginkább: - Persze nem hibáztathatjuk érte, meg amúgy is. Csak egy sál, mit tudhat ő? Megmondták neki, hogy legyen meleg és ne fázzon senki a közelében, és csak ez megy neki. Csöki kis sál. Tök cuki amúgy. Szerintem vigyük haza. Csak ne így. Illetve nekem nics rá pénzem. Neked meg kesztyű kéne. Hát akkor ne.
Közben mintha mozgolódás támadt volna, talán csak a segítségükre sietett végül az árus, alighanem miután túltette magát az első megdöbbenésen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823166#post823166][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.12.15. 20:37[/b][/url]

Csenge hiába próbálja megbeszélni a sállal, hogy nincs szüksége rá, valószínűleg eleve kudarcra volt ítélve. Azonban Lili sem jut előbbre segítő ötletével, hacsak nem az a célja, hogy egymáshoz kötöződjenek egy kötött kígyó által. Ebben az esetben teljes a siker.
Most már az árusnak is feltűnik, hogy nem csupán két vicces kedvű és jól szórakozó fiatal lányról van szó, hanem két szerencsétlenről, akik éppen valamit nagyon nem jól csinálnak. Legalábbis Csenge ezeket a gondolatokat képzeli az aggódó hangú kérdés mögé, amire Lili indokolatlanul pozitív - némileg köpdösősnek hangzó - választ ad. Erre ő is szeretne mondani valamit, de a szíve túl hangosan dörömböl a dobhártyáján ahhoz, hogy megkockáztasson egy lazának tűnő "Te most a hajamat eszed?" kérdést. Úgyhogy inkább csendben marad, viszonozza a kapaszkodást, és igyekszik megtartani mindkettejüket, ha netalántán szükség lenne rá.
Szemeit szorosan csukva tartja, de hát egyébként se látna semmi mást, csak hajat. Lili lehelete a füle mellett melegíti fel a bőrét. Bizonyára emiatt válik újfent vörössé az egész arca. Azt már szinte nem is hallja, amit barátnője ezt követően mond, pedig a távolinak ható duruzsolásból úgy tűnik, hogy elég sok mondandója akad.
Végül megérkezik a megmentőjük is: az árus, aki hősiesen megragadja a kígyó fejét.
 - Csak meg kell vakargatni az állát - magyarázza, és teszi is, aminek következtében a sál összetekeredik a kezében egészen praktikus kis kupaccá formázva magát.
Csenge óvatosan próbál arrébb lépni Lilitől, miközben igyekszik, hogy ne billentse ki az egyensúlyából. Rá se mer nézni, inkább a portékák felé tekint, és ujjaival az egyik kesztyűt kezdi el babrálni, ami felől kellemes vaníliaillat árad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823192#post823192][b]Süveges Lili - 2020.12.16. 15:44[/b][/url]

Csak néhány pillanatig gubancolódtak össze teljesen egy jószándékú, de kissé akaratos, kötött sálkígyónak hála, de ennyi idő alatt is egészen kipirult Csenge. Lilinek is sugárzott némi hő az arcából, amit továbbra is csak a sálnak tudott tulajdonítani, de valamiért mégis összeakadt kissé a nyelve, annyira mondta, ami észbe ötlött. Miután szabadok voltak, és barátnője visszatért a portéka szemrevételezéséhez, csak aztán tűnt fel neki, hogy Csenge nem is szólt egy szót sem mindeközben.
Nagyon szépen megköszönte az árusnak a kígyót, meg azt, hogy megszabadította őket tőle, de inkább nem kérte elvitelve, hiába akarta a bácsi féláron rátukmálni. Csak aztán adta föl, hogy Lili elmagyarázta neki, hogy sajnos a semminek a fele is semmi, és neki még annyi sincs.
Ezután az árus ismét visszatért dolgára, amivel aközben foglalkozott, hogy ők próbálták jobb belátásra bírni a kígyót, Lili pedig odasurrant Csenge mellé, és csípőjével finoman meglökte a másikat.
- Hé, elvitte a kígyó a nyelved? Ugye nem? Mert akkor mégiscsak muszáj lesz megvegyem, hogy visszakérjem tőle.
Mosolygott, mint a tejbetök, és kereste a másik tekintetét, hogy hátha kifundálja, mi jár a fejében. Közben pedig rá-rápillantott az előttük heverő sapik, kesztyűk, és további, remélhetőleg önálló életet nem élő sálak tengerére, melyek közé itt-ott lábtyűk, fülvédők és bokamelegítők vegyültek. Utóbbiak közül meg is fogdosott a szőke néhányat, ami nagyon puhának tűnt, és a színe is tetszett neki. Egyik sem ugrott neki egyelőre, amit jó jelnek tekintett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823204#post823204][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.12.16. 19:22[/b][/url]

Nem is tudja, mi van ma vele. Mondhatná, hogy elszokott Lili társaságától, de hát nem ez a helyzet. Bár nem járnak együtt órákra, de szobatársak lévén aligha kerülhetnék el egymást olyan sokáig, hogy a hirtelen viszontlátás ilyen mimóza reakciókat váltson ki Csengéből. Össze is zavarja saját magát rendesen. És amíg ő a gondolatait, addig az árus őket próbálja kibogozni. Utóbbinak pár pillanatnyi munka után már sikerélménye van, előbbi úgy sejti, hogy neki némileg több idő kell még ehhez. Ezért inkább látszólag belemerül a kesztyűk sokaságába, akárha tanácstalan lenne melyiket is válassza, de elméje egészen máshol jár. Ez hamar fel is tűnik Lilinek, és nem is hagyja szó nélkül barátnője szótlanságát.
A nyelvét elrabló kígyó ötlete megnevetteti Csengét, aki ezúttal nem süti le a szemét, hagyja, hogy a másik tekintete pár pillanatra fogva tartsa az övét.
 - Szerintem megvan még - mondja, majd kiölti a lányra az említett testrészt, amolyan csúfolódósan, majd előhúz a kupacból egy sapkát és egy hirtelen mozdulattal társa fejébe húzza, remélve, hogy ezzel megússza a további kérdéseket. A választott fejfedő hal formájú: kitátott szájában éppen Lili feje van, persze csak ha nem volt gyorsabb Csengénél és húzta el a fejét a kéretlen megtiszteltetés elől.
Megpillantja a hozzá tartozó kesztyűket is, ezeket saját kezeire húzza fel, majd "bleee" arckifejezést vágva megkérdezi:
 - A tiéd is olyan érzés, mintha csúszós, nedves és... hal lenne?
A legkevésbé sem kellemes, és kicsit sem télies. De legalább vicces. Valakinek. Biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823227#post823227][b]Süveges Lili - 2020.12.17. 17:50[/b][/url]

Nem volt egyébként kifogása az ellen, hogy csak ő maga jártassa a száját, hozzá volt szokva, hogy többet trécsel a legtöbb barátjánál, és elfogadta, hogy más esetleg kevesebb szóval szívesebben fejezi ki magát, mint ő, de Csengu látszólag nem egyszerűen csak nem tudott mit felelni, úgy tűnt inkább, mintha a gondolataiba mélyedne. Mintha még a kesztyűk közt is csak ürügyből válogatott volna.
Így aztán, Lili remélte, hogy szóra bírhatja, mert kicsit elfogta az a rossz érzés, hogy miatta lehet a dolog. Próbált a szemében is kutatni a válasz után, bár nem tudott íriszül, és a szempillával jelelést sem ismerte.
Csengu nevetése aztán megnyugtatta, és ő maga is jóízűt kacarászot, mikor barátnője kidugta cuki kis nyelvét, mutatva, hogy bizony megvan még.
- A helyedben nem dugdosnám ki ilyen felelőtlenül! - figyelmeztette derűsen.
Aztán megdermedt, eszébe se jutott, hogy talán ki kéne térni egy váratlanul érkező sapka elől, nem látott benne semmiféle veszélyt, de hát ő még a doxy-kat látva is inkább azon tűnődött, miért ilyen morcos valami, ami ilyen cuki.
Szóval nem mozdult, csak a nyakát húzta be kicsit, mikor Csenge a fejébe húzta a sapit, de szinte azon nyomban sápítozni is kezdett. Néma fintorok jelentek meg arcán, de egyelőre nem tudta eldönteni, pontosan mit is kéne éreznie a fejfedő kapcsán.
Mindenesetre határozottan bólintott, amitől sajnos még a sapka a fején maradt.
- Határozottan hal. Olyan, mintha... valaki összenyalta volna a fejem.
Már a magától nyakra feltekeredő sálkígyó is felvetett néhány kérdést, de azt még legalább cukinak találta valami kifordult módon Lili, ez csak simán bizarr volt.
- Lehet, hogy arra figyelmeztet, hogy elfelejtetted felvenni vagy a sapit, vagy a kesztyűt, mert, hogy párban vannak! - jutott eszébe a zseniális elmélet, és már nyúlt is, hogy megfogja Csenge kezeit, hogy levegye róluk a kesztyűket, hátha azt is felhúzva magára már nem fogja szopott gombócnak érezni magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823686#post823686][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.12.28. 11:03[/b][/url]

A nyelvére vonatkozó figyelmeztetés eljut a tudatáig, és már-már gondolkodóba ejtené - elvégre mi lehet felelőtlen a nyelvöltésben, és hogy vajon fenyegetésnek vegye-e Lili megjegyzését, valamint, ha az, mit tervez a lány a nyelvével pontosan -, de a sapkáért nyúló mozdulata, azaz gonosz terve megvalósítása ezt a halomnyi merengést rögtön arrébb is taszítja a fejében.
Lili viccesen néz ki, saját kezei viszont nem örülnek annak, hogy a sapka szettjéhez tartozónak tűnő kesztyűk kerülnek rájuk. Kifejezetten kényelmetlen viseletnek tűnik.
 - Honnan tudod, milyen az, ha összenyalják a fejed? - kérdezi nevetve, de valahogy mégis komoly érdeklődéssel. - Egyáltalán mi tudja összenyalni az egész fejed? Ezen a halsapkán kívül - teszi még hozzá a nyilvánvalót, aztán meghallva Lili felvetését, kezeit hirtelen a magasba emeli. Nem, nem adja meg magát. Épp ellenkezőleg. Azt próbálja elérni, hogy barátnője ne tudja elvenni a pikkelyesnek tűnő ruhadarabokat.
 - Nem adom - teszi még hozzá újabb nyelvöltés kíséretében, elvégre az erre irányuló figyelmeztetés elveszett már a fejében kavargó többi gondolatfoszlány között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=823703#post823703][b]Süveges Lili - 2020.12.28. 17:02[/b][/url]

Tényleg nem volt nagy élmény ebben a fura, nedves érzést keltő sapkában álldogálni, és csak azért nem kapta le magáról egyből, mert Csengét láthatóan szórakoztatta, hogy ráadhatta, és figyelhette grimaszait, és Lilinek nagyon tetszett, milyen vidáman kacarászik a másik lány.
Látható érdeklődésére Lilkó is megpróbált komolyságot erőltetni magára, de persze nem győzte vigyorral a választ.
- Nem tudom, egy teve? Vagy egy elefánt! Az tuti - bólogatott. - Nem tudom, milyen lehet amúgy, de gyanítom, hogy.. ilyen érzés.
Kínjában is nevetett már, mert valamit muszáj volt kezdeni ezzel a szörnyen nyálszerű érzéssel a fején. Borzasztó volt, és nem is értette, hogy kapcsolódott össze fejében a hal nyálkássága és az, hogy valami emlős a fél fejét bekapva, körbe-körbe nyalja a kobakját. Pedig ezt vizionizálta maga elé, miközben nyúlt a kesztyűkért. De aztán meglepett pislogásban ért véget a mozdulat, barátnője ugyanis nem akarta odaadni neki azokat.
Egy újabb nyelvöltés és a kesztyűk átadásának verbális megtagadása fogadta Csengu felől, és Lili nem győzött pislogni. Majdnem tátogott is, akár a hal, de ezzel a sapkával a fején valahogy azt már túlzásnak érezte volna.
- Neeem-e? - kérdezte, és elvigyorodva odaugrott közvetlenül a másik elé, nyújtózkodni kezdett kezei felé, hogy elkaparinthassa tőle a kesztyűket. Nem mintha neki lett volna szüksége rájuk, neki sapka se kellett, de már a végére akart járni a kis elméletének.
- Kérem, kérem! - nevetett, ujjait Csenge csuklójára fonva, próbálva lehúzni karjait a magasból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=827999#post827999][b]Pataki-Molnár Csenge - 2021.03.22. 17:19[/b][/url]

Nevetve képzeli el, ahogy egy teve vagy egy elefánt végigszánt nyelvével barátnője kobakján, pedig már az is éppen eléggé vicces, ahogy kinéz a halsapkával a fején. Találkozásuk óta nem volt képes annyira feloldódni, mint most ezt látva, ezért szeretné kissé tovább is nyújtani a pillanatot. Emiatt emeli fel karjait és hátrál el egy kicsit Lili elől, megpróbálva megakadályozni, hogy a lány elvegye tőle a kesztyűket.
Mikor azonban barátnője nyújtózkodva elkapja a csuklóit, teljesen megdermed. Nem éppen azért, mert Lili hozzáért, hanem mert abban a pillanatban, amikor arcuk olyan közel került egymáshoz, hogy ha akarta volna, könnyűszerrel meg is csókolhatta volna a lányt, rájött valamire. És az a valami szinte jobban megijesztette, mint bármi valaha.
Korábban olyan könnyen elvörösödő arca, most fehérré változik. Karjait leengedi, majd hirtelen le is kapja kezeiről a kesztyűket, hogy aztán Lili kezébe nyomja őket.
 - Tessék. Én most... - kezdi, miközben arrébb lép és még csak véletlenül se néz a lány irányába. - Nekem most mennem kell - fejezi be, aztán gyors iramban sétálni kezd elfelé. Pár lépés után rohanni kezd, nem törődve azzal, hogy Lili megy-e utána vagy sem. Utóbbinak jobban örülne. Persze örökké nem kerülheti el a lányt, elvégre szobatársak. De most szeretne egyedül lenni. Legalább addig, amíg kitalálja, mihez is kezdjen most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=828000#post828000][b]Süveges Lili - 2021.03.22. 18:28[/b][/url]

Olyan felhőtlen volt ez az egész kis együttlét. Nevettek, szórakoztak, jól érezték magukat, pedig elvileg csak kesztyűt jöttek venni, az pedig akár egy unalmas nézelődés is lehetne, egy kötelező, muszájból lett tevékenység. De a fura, kötött kiegészítők tettek róla, hogy véletlenül se fulladjon kínos csendbe a válogatás, és csakhamar már nem is igazán a megfelelő darab megtalálása volt a legfontosabb szempont.
Lili legalábbis már kissé meg is feledkezett róla, hogy miért is jöttek, de igazából akörül se nagyon forogtak a gondolatai, hogy erre ráeszméljen. Helyette ő is a fejét összenyaldosó állatokat vizualizálta, és csak azért nem feküdt le a földre, a hasát fogva kacarászni, mert egyrészt koszos lett volna, másrészt épp nyújtózkodnia kellett, hogy megkaparinthassa Csengutól a pikkelyes kesztyűket.
A konstans nevetéstől, és az erőlködéstől, hogy lehúzza a másik karjait, egész kipirult az arca, de így is érezte a CSengéjéből áradó melegséget. És ilyen közelről elég könnyen kiszúrta a hirtelen bekövetkező változást is vonásaiban és tekintetében. Lili azonnal észlelte, hogy valami nem stimmel, és amúgy rendszerint teljes szélességében arcán szétterülő mosolya lehervadt.
De mielőtt szavakba önthette volna észrevételét, barátnője ellépett tőle, a kezébe nyomta a kesztyűket, amiért az imént még viaskodni készültek, és úgy magára hagyta, mintha Lili az összes felmenőjét összeszidalmazta, és mindenféle megalázó munkaköri beosztással illette volna. Pár lépés után már szaladt is, Lili pedig csak tett irányába pár tétova lépést, és aztán megállt.
- Mit csináltam...? - kérdezte a kezében szorongatott kesztyűktől.