36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 8. 19:34 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín



Már eltelt egy kis idő, mióta előkészítős lettem, bár még sok minden újdonságként szolgált számomra. Főleg így, hogy idáig a mugli világban nevelkedtem, időbe tellett hozzászoknom bizonyos varázsvilágbeli dolgokhoz, de azért igyekeztem a lehető legjobbat kihozni magamból. Szerencsére egész könnyen beilleszkedtem a közösségbe, a tanáraim is nagyon jó fejek voltak, de még mindig nehéz volt megszoknom, hogy távol kell lennem a szüleimtől. Hiányoztak az együtt töltött idők a családdal, anya esti meséi, a társasozások, a közös tevékenységek. Emlékszem, hogy az első napomon, mikor ide kerültem, legszívesebben már aznap haza is utaztam volna, csak anya volt képes megnyugtatni, és bátorítani, hogy tartsak ki, sok hasznos dolgot fogok tanulni, apa részéről pedig magától értetődő volt, hogy gyorsan meg fogom szokni ezt az új környezetet. Ez végül így is történt, de a mai napig hiányoltam egy kis állatkát magam mellől, otthon ugyanis volt cicám, tengerimalacom meg teknősöm is. Időnként elfeledkeztem a takarításukról, amiért a szüleim húzták is a szájukat, mondván, hogy egy állat felelősséggel jár, és nem csak a játékról szól az egész meg a mókáról, hanem etetni-itatni meg gondozni kell őket. Utólag belegondolva igazuk volt, egy idő után már átvettem tőlük a takarítás meg a gondozás felelősségét is. Mostanában egyre jobban úgy éreztem, hogy ideje beszereznem magam mellé egy kis kedvencet, aki feldobja a napjaimat, és akit meg tudok dögönyözni, akivel tudok foglalkozni. Persze leleveleztem a szüleimmel a kívánságomat, akik jóvá is hagyták azt a legnagyobb örömömre. Szerencsére mindenben támogattak, amiben csak tudtak, kivéve azt, amiben nem egyezett a véleményünk, az elgondolásunk. Mivel nem mehettem el egyedül a faluba, ezért felkértem Belián bácsit, az egyik kedvenc tanáromat, hogy tartson velem amolyan felügyelőként. Nagyon bírtam őt, mert közvetlen volt és nem volt olyan szigorú, mint egyes tanárok, és úgy tudtam, hogy ő is nagy állatbarát hírében állt. Szerencsére bele is ment a dologba, úgyhogy a megbeszélt napon már jóval indulás előtt megjelentem a helyszínen, és izgatottan vártam, hogy ellátogassunk a falubeli állatkereskedésbe. Azt ugyan még nem tudtam, hogy milyen állatkát szeretnék, de úgy gondoltam, hogy majd szétnézek, és szimpátia alapján választok, ha meg nem tudok dönteni, Belián bácsi majd segít benne.



Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. december 10. 23:16 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Sok mindenre gondolt, mikor átlépte a határt annak idején – mert már erősen múlt, és ebbe nagyon ijesztő kicsit belegondolni, mennyire telik az idő -, hogy mi a francot fog itt kezdeni magával. Beköltözött egy pici lakásba, elkezdett felszolgálni, majd tanulni kezdett egy olyan helyen, amit a világ nagy részén ki se lehet mondani és neki is hihetetlen, majd minden csak jött és jött. És most, friss gyakorlótanárként áll a karriere küszöbén, ha már lehet ilyenről beszélni és még mindig meg kell néha csípnie magát, hogy honnan és hová. Amennyire izgult az első órákon, úgy engedett fel és vette fel a vonalat. Nem akart vaskalapos lenni, de azért nem is az, aki bemegy, felpakolja a lábait és tojik mindenre. Valami arany középút, ami ő, ami lendületes és illik hozzá. Kezdi elkapni ezt a vonalat, érdekesen előadni, amit lehet, hogy aztán ne egy ásításfesztivál legyen az egész év, bár van, ami száraz és száraz is marad. Azonban, annak gondolata, hogy ő innentől a kicsik szemében más, mint egy utcán elhaladó akárki, már sokkal furább. Nem esik nehezére beszélni velük, itt is olyan, mint az étteremben, a küszöbön kívül hagyja szorongását és minden mást, hogy ne lássák és ne legyen kellemetlen senkinek sem. nem hazudtolja meg magát, nem fog megváltozni, csak a koncentráció másra terelődik, mint saját maga. Így esett meg, hogy az egyik kisdiákja egy fogalmazás keretében ejtette meg, hogy kisállatot szeretne, és hovatovább, valóban szüksége is volt rá. Nehéz lehet távol a szülőktől, tudja, hogy sokaknak itt él a családja is, de ha jól tudja, ő abból a közegből jött, amelyben élt saját maga is, így talán, érthetően könnyebb szót ejteni azzal, aki épp most kezdi megismerni a világot és kicsit tart még tőle. Nem lesz a legjobb példa, a mágiára tuti nem, de ha csak egy kicsit jobb, már megérte. Többszöri beszélgetés után jött fel, hogy végül szülei engedték is neki, ő pedig, automatikusan, gondolkodás nélkül vágta rá, hogy elkíséri. Nem mintha annyi félnivaló lenne a faluban, mégis, így biztos nem kötnek bele, hogy odamegy, plusz, maga sem tudja, talán még túl lelkes oktató, vagy valami ilyesmi. Eljött az idő, amit kitűztek és ő odaérve szegődött mellé, hogy a kereskedés felé induljanak.
- Na és, sikerült kitalálni, hogy mi legyen? – mert az fontos. Mutatott neki képet a macskájáról, amit nem ő választott, hanem leginkább lakótársa elemi állata, kapta és jobb nem is lehetne, ő amúgy se tudott volna dönteni egy menhelyen állva, és all in-t mondva, elhozott volna mindent. Megállva végül a kereskedés előtt, a kukába dobja a rágóját, mert nem bagózik ő gyerek mellett, de valami mégis kellett.
- Felkészültél? – néz az ajtóra, hogy ha igen, akkor már nyitja is neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 12. 23:03 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín



Izgatottan vártam a találkozást a tanárommal, hogy aztán ellátogassunk a közeli állatkereskedésbe. Nagyon fontos volt számomra, hogy beszerezhessek egy kis állatkát, mert már megszoktam, hogy otthon is volt jó pár kis kedvenc körülöttem, és remek társaságot nyújtottak. Mikor megjelent Belián bácsi, bőszen integettem neki, majd illedelmesen köszöntem, és legszívesebben már húztam is volna magammal, hogy minél közelebb érjek a célomhoz. Nemrég mutatott egy képet a cicájáról, aki nagyon kis édes szőrgombóc volt... ezek a négylábú lények mindig is közel álltak hozzám.
- Hű, hát még nem találtam ki, de mindenképp egy olyan állatkát szeretnék, akivel jókat lehet játszani meg elviseli azt is, ha épp egyedül van. Anyáéknál van egy cicám, egy tengerimalacom, és egy teknősöm is. A szüleim megígérték, hogy gondjukat viselik, amíg távol vagyok, de már most hiányoznak - feleltem a tanáromnak kissé elhalt hangon. Ha az állatkáimról vagy a családomról beszéltem valakinek, akkor mindig elkapott a honvágy érzése. Miközben az állatkereskedés felé haladtunk, jól körbenéztem a faluban, szerettem megfigyelni minden épületet, embert, történést, úgyhogy nagyon élveztem az oda vezető utat, mert látvány az akadt bőven. Mikor odaértünk az üzlethez, elfogott az izgatottság és kíváncsiság, már nagyon vártam, hogy milyen állatkák közül választhatok.
- Igen! - válaszoltam Belián bácsinak, majd megvártam, hogy kinyissa nekem az ajtót. Közben végigfutott az agyamon, hogy mennyire nehéz lesz majd a választás, biztos egy csomó cuki állatkával fogom majd szembetalálni magam. Az viszont biztató volt, hogy itt volt mellettem a tanárom segítő kezet nyújtva számomra, ő bizonyára tudta, hogy mi lenne onnan nekem való, na és hogy melyik állatról mit érdemes tudni, amellyel esetleg idáig még nem találkoztam.
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. december 30. 22:41 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Aranyos a lelkesedése, holott, igazából sosem volt tervben az, hogy ennyire fog gyerekekkel foglalkozni, mert oké, hogy már korábban is a tanítás mezejére lépett, de akkor még az volt tervben, hogy gimnazistákat fog majd oktatni. Aztán, az élet úgy hozta, hogy az itteni, általános iskolának megfelelő helyen dolgozik és még azon kívül sem utasítja el a társaságot és, hogy kérjenek tőle segítséget. Fogalma sincs, hogy az életében lesz-e valaha saját gyerek, vagy, hogy mikor jött rá, hogy is érti, előtte miért sütötte mindre, hogy idegőrlők. Nyilván, mert akkor ő is más volt, türelmetlenebb, szétszórtabb, most meg, tele minden olyan érzéssel, amivel sosem, ebbe pedig, úgy néz ki, beleillik, hogy törődő, még a kisebbekkel is. Amúgy is, nem akarna olyan tanár lenni, aki nem bírja a közeget és morcos, örökké ellenséges valaki. Akkor el se kezdi, mert amikor leadta a papírokat jelentkezni, akkor azt érezte, nem lesz az. És tessék.
- Azta, akkor kész állatfarmod van. Ahol én élek, itt a faluban, ott egy macska, egy elemi állat és egy hárpia is él – hogy sorolja, náluk is megvan a változatosság, még ha ebből csak a macska tartozik hozzá. – Pár napig volt egy sünöm is, de aztán, elment. Az kicsit fura eset – mert azóta is tele kérdésekkel, hogy mi volt igaz és mi nem, nem is érdemes ezen megint rágódnia. Elmosolyodik hát, amint ismét lepillant rá. – A szüleid is tudják, hogy fontosak neked az állataid, nem csak dísznek vannak, ha meg otthon vagy, tudsz rájuk ügyelni – bólint, hogy érti ő, akkor miért engednek neki egyet itt is. Mert megtanulta, hogy felelős legyen, ne csak, mint ahogy azt sokszor hangoztatta a média régen is, most is, csak megkapja, majd pár hét múlva rá is unjon, vagy ki legyenek dobva.
- Bent meg fogod találni, aki neked megfelel. Meg ami alap kell hozzá – bátorítja, hogy nem kell aggódni, ha csak egy hörcsög is, de valami biztosan megfogja és nem lesz hiánya többé. Haza is tudja majd vinni a szünetben, így aztán, az sem fog egyedül maradni. Kicsit fura még neki ez a szerep, de szokott ő segíteni másoknak is, más dologban, ez most csak szerepkörben változott, meg abban, hogy amúgy nagyon izgul, mennyire sikerül felelősségteljes felnőttnek mutatkoznia egy kicsi mellett. Az első „megmérettetés”, úgymond.
- Akkor, hajrá – amint besétál, követi ő is. Az eladó felé köszönve lépked beljebb és néz szét a „kínálaton”. Nem egy átlagos, mert vannak azért úgymond mágikus lények is a terepen, de ettől függetlenül, még az illat is olyan, amit ismert, kicsit pontosan olyan orrfacsaró módon, ahogy annak lennie kell. – Ha úgy nézem, itt elől vannak az apróságot, hátrébb a nagyobb állatok. Ó, és még halak is vannak! – mint egy gyerek – ennyit a felnőttlétről – úgy lép az akváriumhoz és követi tekintetével a benne úszkáló lényeket. Aztán kapcsol és köhintve lépked vissza a lánykához.
- Ne haragudj. Te vezess, én figyelek – mert nem magának jött választani, nem örülne neki a lakótársa. Pedig, lát macskákat is. Ajaj, nehéz lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. január 16. 18:03 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín


- Igen, van egy pár állatkám otthon, szóval emiatt is szeretném azt, hogy itt is legyen legalább egy. Egyszerűen imádom őket! - ugribugriztam lelkesen a tanárom előtt, hiszen annyira izgi volt, hogy hamarosan kiválaszthatom a leendő kis kedvenckémet.
- Hárpia? Hű, ez de furi. Apa szokta anyát így hívni, amikor mérges rá. Persze anya nem hallja, mert általában akkor szokott morgolódni, amikor ő nincs jelen - meséltem az otthoni történéseket Belián bácsinak, közben pedig még mindig nem tudtam hova tenni magamban ezt a hárpia dolgot, amit mesélt.
- Tényleg, jut eszembe, hogy is hívják azokat a cuki kis pufók lényeket, akik hasonlítanak a macskákra? Jaj, azok olyan édesek! A bácsi szerint lesz olyan kis pufimufi cukimuki lény a kereskedésben? Ugye lesz? - kérdeztem lelkendezve, miközben a kísérőm kabátjának ujját húzogattam figyelmet kérve magamnak. Na, nem mintha nem figyelt volna rám oda eléggé, de ez valamelyest növelte azt a bizonyos drámai hatást... meg egyébként is túl izgatott voltam ahhoz, hogy képes legyek megmaradni egy helyben.
- Azért kicsit hiányoznak a szüleim, remélem, sok öribarim lesz majd itt... otthon sok barátom van, de ők nincsenek itt - osztottam meg az aggályaimat a tanárommal, miközben betértünk az üzletbe.
- Csókolom! - köszöntem oda nagy hangerővel az eladónak, akit meglepő módon nem láttam sehol... azért az illemet belém nevelték a szüleim, meg biztos, hogy hallotta a köszönésem, lehet, hogy állatokat etet vagy pakolászik valamit. Ki tudja?
- Tyűűűűű! Kezdjük az apróságokkal! - vetettem fel a tanáromnak, akit közben az akvárium közelében véltem felfedezni, ahogyan nagy lelkesedéssel a halakat kémleli. Amilyen gyorsan elillant mellőlem, olyan gyorsan vissza is tért. Elgondolkodtam magamban, hogy nem valami szuperhős-e... láttam a tévében azt a Flash nevű férfit, aki emberfeletti képességgel volt képes mozogni, mint a villám... őt juttatta eszembe Belián bácsi is. Hű, lehet, hogy titokban tényleg szuperhős és másodállásban emberi életeket ment? De izgi!!!
- Jaaajj, egy édes kis hörcsög! Tessék figyelni! Milyen cukin eszi a magot! Awwww, ott meg kerekezik az a kis egérszerűség. Ó, van nyuszi, tengerimalac meg csincsilla is! Annyira édesek! - tapadtam oda a ketrecek elé az állatkákat kémlelve.
- Ó, és ott egy patkány! Ugye nem tetszik félni tőlük? Azt hallottam róluk, hogy nagyon okos állatok! - mutogattam az állatra nagy bőszen, miközben még a látottak hatása alatt álltam. Annyi édes kis élőlény van itt, nehéz lesz a választás. Ráadásul ez még csak ízelítő volt a kínálatból, hiszen rengeteg állat várt még arra, hogy megnézzük őket. Nehéz lesz a választás!
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. január 19. 22:20 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Elmosolyodik az apró lányka lelkesedésén, szeretetén, amit az állatok felé irányít. Olyan dolog ez, amelyet talán tanítani sem kell, mert ott van és létező dolog benne, mégis, amikor kiteljesedik, akkor szinte kész öröm. Persze, nem kötelező ez, nem köteles mindenki kedvelni és tartani bármit, az egyensúly csak akkor jó, ha mindenből akad, mindegyik oldalból.
- Akkor bőven jó lesz, hogy ma szerzünk egyet. Neked is, neki is – bólint, hogy ez mind a kettejüknek igencsak kifizetődő lesz. Akaratlan nevet fel a hasonlatra, amely elhangzik tőle, de saját nyelvére harapva moderálja magát, egy köhintéssel elzárva a dolgot.
- Nem, ez… nem olyan hárpia, hanem madár. De nem szép dolog így hívni őt, sem más lányokat – persze, aztán a vita hevében jön minden, amit nem akarnak, azt is. Szóval, érti ő, de azért adjuk meg a módját a modornak és minden egyébnek.
- Hmm? – pillant lefelé, ahogy megérzi a lágy húzást a karjánál, kabátrészen. – Jaj először is, itt, az iskolán kívül nem kell magázni ám. Se bácsizni, nyugodtan hívj Beliánnak – mosolyog rá, mert először is, most nagyon öregnek és ráncosnak érzi magát hirtelen, de olyannyira, hogy menten ülőhelyet kér, másrészt, tudja, igen, hogy tanár, hogy ott más, de ez a közeg szabad, kötetlen. – Másodszor, cuki, pufók lények… ühm, a puffskein-re gondolsz? – bár az nem macskaszerű, de pufi. Több ötlete is akad, mivel bizonyára, mágikus lények is lesznek itt, nem csak az alapkollekció, ami az állatkereskedéseket jellemzi. Amúgy meg biztos kiderül, ha látja és rá is mutat.
- Persze, hogy lesz. Kicsi idő kell hozzá – bólogat, mert ő nem is akart nyitni, mégis megtette és sokan lettek az életében, még annál is többen, mint amit el tudott valaha képzelni. Köszön ő maga is, ahogy a lányka, ám egyelőre senkit nem lát, így magától navigálva, apró bólintással jelezte – miután megbámulta a macska TV-nek elmenő akváriumot -, hogy akkor arra. A ketrecek felé lépkedve nézelődik, kutatja tekintetével az apró állatok neszelését, akik épp esznek vagy épp csak bámulnak kifelé apró szemeikkel. Ahogy felcsattan a vékonyka hang, úgy fordul arra és követve az ugráló figyelmet, sorban megnézi mindegyik apró lakót.
- Nekem is volt hörcsögöm, gimis koromban. De megharapott és nem mertem nagyon játszani vele. A kis kereke meg nyikorgott és még most is emlékszem, éjjel milyen buli volt hallani – csóválja meg a fejét, hogy megvolt a kötelező ketreces állatka tartása, ami a gyerekek életében amolyan mérföldkő, mert ha azzal elbírnak, jöhet valami nagyobb. Neki végül sosem lett más a ketrecbe, akkoriban nem volt olyan, amilyen most. – Nem félek én semmitől, bár a soklábú bogarakat annyira nem kedvelem. Felőlem minden jöhet, kígyó, béka, egyre megy – legyint, hogy nem fog sikítani, ha olyat lát. – Menjünk tovább, hogy előbb mindent lássunk?
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2021. január 20. 05:32
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. január 22. 23:42 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín


- Pontosan! Efelől nem is volt semmiféle kétségem! - feleltem Belián bácsinak nagy vigyorral. Bírtam őt nagyon, hiszen ugyanolyan lelkes és pozitív életszemléletű volt, akárcsak én, pedig ez a nap nem is róla szólt. Mindenesetre tök rendes volt tőle, hogy ilyen lelkesen részt vett az új kis kedvencem kiválasztásában, le a kalap előtte!
- Ó... egy madár? Akkor apu anyut egy madárnak tekinti, amikor mérges rá? - néztem kerek szemekkel a férfira, közben pedig én is elmosolyodtam, mivel megütötte a fülemet a nevetése, amit olyan gyorsan befejezett, ahogyan elkezdte.
- Tyűűűűű. Tényleg? - tátottam el a számat, mikor meghallottam tőle, hogy nem kell ám se bácsiznom, se magáznom... de fura volt számomra ez az új szitu. Nagyon rendes volt tőle, hogy felajánlotta ezt a nemes gesztust, de még szoknom kellett ezt a helyzetet, amibe kissé magam is belekavarodtam.
- Igen! Szóval a szeme meg az orrocskája hasonlít a macskáéhoz, a kis füle meg a tengerimalackához - feleltem a tanáromnak hatalmas lelkesedéssel. Örültem, hogy meg tudtam vele osztani a véleményem ezzel a különleges lénnyel kapcsolatban. Közben eszembe jutott a kis gömböcös mese is, és ez kissé aggodalommal töltött el.
- Anya mesélt nekem egyszer a kis gömböcről, aki az útjába kerülő embereket simán bekapta. Ugye a golymók is hasonlít hozzá a leírás alapján... de ha mondjuk örökbe fogadnék vagy vennék egyet, akkor az engem is megenne? - kérdeztem kissé kétségbeesetten Belián-tól. Idáig egyáltalán nem agyaltam ezen, de most, hogy szóba került ez a dolog, máris működésbe hozta az agytekervényeimet.
- Ó, akkor lehet, hogy később találkozunk vele, amikor felfedezzük a többi állatkát. De csak akkor nézem meg, ha nem veszélyes - lestem a férfira nagy szemekkel, hogy nyomatékosítsam a kételyeimet, hiszen én csupán a jót láttam benne idáig, míg ő rávilágított, hogy nem minden fekete és fehér.
- Annyira cukik a hörcsögök! De amikor kerekeznének éjjel, akkor nem tudnék nyugodtan aludni - így le is tettem róluk, hiába voltak annyira ennivalóan imádnivalóak. Közben elképzeltem magamban, ahogyan a hörcsög megharapta a tanáromat, majd akaratlanul is egy kis kuncogás hagyta el a számat. Vajon mit csinálhatott vele? Az mindenesetre biztató volt, hogy nem félt a felsorolt állatoktól, köztük a patkányoktól sem. Közben tovább haladtunk a nem kicsinek mondható területen, majd a terráriumok közelébe kerültünk.
- Ó, kígyók, békák, kaméleonok, gyíkok! - milyen édesek. Mindegyikük tök cuki volt, egyedül az volt velük a bajom, hogy nem igazán mutattak érdeklődést irányomba, valamint nem voltak túl aktívak. Én pedig eléggé aktív voltam, szóval ez így nem volt túl kellemes érzés.
- Nagyon édesek, de túlságosan inaktívak! - néztem a tanáromra, majd miután végiglestem a terráriumokat, máris a következő helyiségbe vonultam.
- Kutyás vagy macskás tetszik inkább lenni? Ó jaj... vagyis kutyu vagy cicu? - kérdeztem a kísérőmtől, még mindig szoknom kellett, hogy nem kell magáznom, ami elsőre kissé fura volt, de úgy gondoltam, hogy majd idővel természetes lesz számomra a kérése. Nagyon édes kutyusok és cicusok voltak ebben a teremben, mind várva, hogy hamarosan gazdira lelnek, és még hátra volt két terem, amely felfedezésre várt... hát, egyáltalán nem volt könnyű dolgunk, az már biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. február 28. 11:14 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Senkinek nincs kétsége, főleg nem neki, ez pedig a lényeg. Bár talán nem szokványos, hogy ennyire segít és kísér, de ő úgy tudja, egy örökbefogadásnál kell egy nagykorú is, ha pedig nem, akkor sem csügged, nem érzi elveszett időnek azt, hogy itt van.
- Hmm, részben. A nehezen kezelhetőség, veszély, nem is tudom pontosan mi miatt. Ez a kifejezés ránk ragadt. Nem tekinti annak, csak a viselkedését veszi nehezen – próbálja elmagyarázni, de nem olyan egyszerű az, mert ez is csak ráragad az emberre és használja.
- Bizony – bólogat apró mosollyal, mert bár tudja, hogy ez nekik nem sértő, meg az iskola falai között megszokott, neki még nagyon furcsa, ahogy minden, de ahogy halad előre, úgy válik rutinossá. Most még inkább civil, aki jó fej akar lenni, de az is biztos, nem lesz olyan szigorú és kibírhatatlan, mint a matektanára, akit mindenki szeretett, csak épp szerette máshova képzelni.
- Még csak képen láttam olyat, nemigen volt másnál, hogy megnézhessem – de neki a furcsaságok már nem tűnnek fel, egyszer mindenképp kirándulni fog valami rezervátumban, mert ott aztán majd biztos lát eleget. Elhessegeti a gondolatot, hiszen a lányka tovább beszél és kedve lenne megint nevetni, de csak jót mosolyog a gyermeki fantázia szüleményén. Nos, messzire se kellene mennie, néha ő is lehetetlen képzel valami mágikus dologról, úgyhogy, nincs olyan messze ettől a szinttől.
- Nem, nem, semmiképp. Az csak mese, a golymók pedig nemigen fog megnőni sem, nemhogy megenni valakit. Az amúgy is malac volt, de a malacok sem csinálnak ilyet – mert hát, a népmesék tudnak érdekesek lenni, felnőtt fejjel egy egészen más vonulatot néha venni, de hát, inkább azt nem is hozza fel. De megenni senki nem fog senkit, ebben biztos.
- Nincs veszély, amíg engem látsz – még picit ki is húzza magát, de aprót nevet, mert sok minden ellen tud védelem lenni, a mágia ellen nem, viszont szerencsére nem kell attól tartania, hogy mire kiérnek az üzletből, vad varázslópárbajok kerekednek csak úgy a szabadban, nem is látott olyat sosem, csak hasonlót, aztán gyorsan tovább is állt mindig, mert számára olyan volt, mint lövöldözni, ki tudja, mikor terelődik el és találja el őt.
- Szerintem arra lehet tenni valami varázslatot, hogy ne halljad, szóval ez ne tartson vissza – mert mindenre van, ezt már tudja. Majdnem mindenre, pontosít, de a nyikorgásra biztosan, ha arra is van, hogy valaki néma legyen. Mennek közben előre, a kicsi hangosan lelkendezik mindenre, amit lát, véleménye is van, ami jó, amire csak bólogat.
- Valóban, ők kicsit lassabbak, másabbak – nem fog labdát visszahozni és bújni sem, bár neki ez sem akadály, egyszer szeretne kaméleont, de mit nem. Csak hát, a lakótársa már egy pár órára befogadott süntől is kiakadt. Hallatlan. – Én macskás, van is egy macskám. De a kutyákkal se vagyok rosszban. Elvagyok én mindennel aminek sok lába van, egy sem, vagy akármi. És te? Egy kisebb testű kutya eléggé aktív tud lenni – ad tippet, hátha mégis arra esne a választás.
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. március 7. 00:32 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín



- Ó, értem. Szóval apu anyu viselkedését nehezen bírja ezek szerint, és még veszélyt is jelent számára - próbáltam értelmezni a férfi szavait, nagy meglepettségek közepette. Hát mondjuk időnként megtapasztaltam ezt az állítást, hiszen anya képes volt átvenni az irányítást apa felett időnként. Olyankor csakis neki lehetett igaza, apának meg hiába volt komolyabb munkája, otthon sokszor átadta az irányítás jogát jóanyámnak. Időnként hallgattam, ahogy veszekedtek egymással, olyankor olyanok voltak, mint az óvodások, egyikük sem akart engedni az igazából. Amúgy jól kijöttek egymással, de ha veszekedtek, akkor általában anya mindig elérte, amit akart.
- Köszönöm! - vágtam rá arra, mikor a tanárom közölte velem, hogy nyugodtan tegezhetem iskolán kívül. Ez még nekem is újdonság volt, és beletellett egy kis időbe, mire megszoktam, hogy hogyan is szólítsam meg, amikor megengedte az adott helyzet.
- Akkor a golymók jó választás lehet? - kérdeztem érdeklődve a tanáromtól. Végül is nekem nagyon tetszettek ezek a lények, aztán, ki tudja, ha egy tapasztaltabb ember ajánlja nekem a tartását, akkor simán elképzelhető, hogy beruházok egyre.
- Az lehet, de vajon a hörcsögökkel mennyire lehet játszani? Meg mennyire értik meg a dolgokat? - kérdeztem Belián-tól kerek szemekkel ránézve. A hüllők és a békák terén egyet értettünk, így azokat ki is iktattam a tervemből, szóval nem igazán éreztem a késztetést feléjük nézve, hogy ilyen állatokat szeretnék tartani bármikor is.
- Jajj, nekem nagyon tetszik mindkét fajta állatka. Milyen a cicád? És mik a tapasztalataid a kistestű kutyákkal kapcsolatban? Végül is mindkét állatot el tudnám képzelni magam mellé - mondtam a férfinak célratörően. Egyelőre fogalmam sem volt róla, hogy milyen állatot kéne beszereznem, de bíztam benne, hogy a tapasztalatai alapján könnyebbé válik számomra ez a döntés.
Utoljára módosította:Tóth-Kiss Anabella, 2021. március 7. 00:33
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. március 15. 10:15 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Lehet nagy fába vágta azt a fejszét, hogy megmagyarázza ezt a dolgot, mert pontosan nem annyira lehet, mint ahogy az fejében szerepel és ahogy ismeri. Mindegy már, hiszen elkezdte, más nem, majd ha okosabb lesz, korrigálja magát.
- Csak akkor, ha mérgesek egymásra. Amúgy nem, olyankor nem is tartja annak, de mérgesen előfordul, hogy olyat mondunk és csinálunk, amit nem kellene – ez azonban biztos, hogy pontos ismeret, mert talán már ő is bánta meg, amikor valaki felidegesítette és olyat mondott, nem kell itt feltétlen valami iszonyat rondaságra gondolni, gyerekként sok minden lehet csúnya és bánják meg egy kicsivel később. A gyerek egy mini felnőtt, ámbár sok mindenben eltérve gondolkodnak, nem kell őket annyira lekicsinylően se kezelni, azzal többet árt, mintha tényleg sületlenségeket beszélne végig. Biccent végül egyet mosolyogva a köszönetre, hogy semmit se kell köszönni, bőven kényelmesebb ez mind a kettejüknek, amikor még amúgy is szoknia kell a tényt, hogy ilyesmit hall.
- Igen, szerintem kezdésnek nagyon is jó. Bár nem tudom, hogy hogyan kell tartani, abban majd inkább az eladó segítsége kell – nem volt nagyon ilyen lény a közelébe sem, nemhogy nála, és persze nem is abban a közegben nőtt fel, tudja, mit eszik egy tyúk, kacsa, egy malac, az apróságok amik a ketrecben élnek, de a mágikus lényekkel nemigen tudna mit kezdeni elsőre. Nem is kell, mert létszámstop van a házban, nemigen fog hazavinni semmit sem.
- Szerintem nehezen, biztos ha sokat foglalkoznak vele, kézhez szoknak, de nem olyan, mint egy kutya, aki trükközni fog. Megvan annak is a maga szépsége, de a játék? Hmm, hát nem hiszem – elvégre ő sem tudott, csak nézte, ahogy kerekezett, evett vagy épp valami mást csinált, így aztán, nem mondja azt, hogy igen, mert hülyeség lenne. Megállva kicsit, elnézelődik a terráriumok között, majd lepillant rá, a kérdést hallva hümmög párat.
- Hát, nagyon szőrös – nevet fel, majd a zsebébe túr és keresgél. Előszedve a telefonját, egy kis keresgélés után keres ki egy képet a macskáról és tartja a lányka elé. – Ilyen a cicám, úgy kaptam, nem tudom, milyen fajta vagy épp valami mix. De nagyon puha, az biztos – teszi el végül a mobilt és egyenesedik fel. – A kistestű kutyák… hát gyorsan futnak, ha kell. Amúgy a nagyon picik általában agresszívebbek, deee rengeteg az energia, azokkal aztán főleg lehet játszani, meg értenék a dolgokat. A macskák sokszor csak heverésznek, szóval, ha tényleg játszani, trükköket tanítani lenne kedved, akkor a kutyát javaslom – az biztos, hogy azzal le lenne foglalva az idő, mert sokat kell velük is foglalkozni, ha elérni szeretne valamit. De egy háziállat, legyen az bármi, mindig jó.
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. március 20. 22:51 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín



- Értem - bólogattam bőszen, hiszen ő mégiscsak okosabb volt nálam ebben a témában. Mondjuk amikor én voltam mérges, szintén mondtam, illetve tettem olyat, amit később megbántam, így már tiszta volt a kép.
- Ez nem hangzik jól. Csakis olyan állatkát szeretnék venni, amit ismersz, mert, ha bármi rossz vagy váratlan történik, akkor tudok tőled kérdezni - néztem aggodalmasan a tanáromra. Még mindig nagyon fura volt tegezni őt, időnként magamat is ki kellett javítanom, de végtére is úgy gondoltam, hogy majd hozzászokok a dologhoz. Mindenesetre rendes volt tőle, hogy felajánlotta a tegeződés lehetőségét.
- Az nem jó, ha nem lehet vele játszani. Mindenképp olyan állatkát szeretnék, amely játékos - válaszoltam elgondolkodva, majd el is vetettem annak az ötletét, hogy bármiféle rágcsálót tartsak.
- Jaj, de aranyos a cicád! - néztem olvadozva a mobilképet, majd miutá eltette, ezerrel kezdett el kattogni az agyam. Gyorsan odaléptem az egyik kennelhez, amelyben a cicákat tartották, majd bedugtam rajta az ujjam, hogy megérinthessem valamelyik szőrmókot.
- Aúúúú! - vettem el onnan az ujjam gyorsan, ugyanis az egyik cicus játékosan megkarmolt. Szerencsére nem okozott nagy gondot, nem is vérzett az ujjam, de azért megéreztem a karmolását. Kezdtem kételkedni benne, hogy vajon nekem valók-e a macskák. A kellemetlen incidens után a kutyákat vettem szemügyre, akik úgy tűnt, hogy nagyon boldogok voltak a látogatók láttán.
- Hűűű, ez a két kutyus vajon milyen fajta? Azt hiszem, hogy már olvastam róluk az egyik állatos könyvemben, ahol felsorolták a fő fajtákat. Talán csiiii.... öhm nem tudom, hogy hívják... a másikra kifejezetten emlékszem! Tacskó! Milyen gyönyörű kis fekete tacsi! Mit lehet róla tudni? Na, és az a csiiii akármi, az milyen? - faggattam a tanáromat érdeklődve. Ez a két kutyus nagyon felkeltette a figyelmemet, mindkettő kis méretű volt, és rendkívül aranyosak tűntek. Mikor közeledtem hozzájuk, mindketten barátságosan fogadtak, aztán a kisebbik, az a csiii elkezdett ugatni rám, pedig nem csináltam semmi rosszat. Kíváncsian vártam, hogy mit mond Belián bácsi, azaz mit kell tudnom ezekről a kutyákról.
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. május 16. 15:43 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Majd később jobban meg fogja érteni azt, hogy ezek a dolgok hogyan is működnek, vagy éppen a sértések hogyan mennek a másik felé. Bár a gyerekeket sem kell félteni, tudja, hogy mennyire tudnak gonoszak lenni, ha éppen úgy adódik, de ezt nem gondolja a lánykáról, hogy ő olyan lenne, aki beáll és szórja a szitkokat.
- A mágikus lényekben lemaradásom van, mert csak itt láttam őket. Nem hiszem, hogy nagyon nehéz lenne - gondolkodik hangosan, hiszen az, hogy elolvasta a Legendás Lényes könyvet, még nem lesz belőle okos. - Ó, ezt köszönöm. Igyekszem okos is lenni, de ha mégis valami mágikus lényt választasz, akkor elmegyünk a könyvtárba és kiveszünk róla egy könyvet - mert mindent lehet pótolni, persze, nem rögtön a legnehezebbel kell kezdeni, de egy apróság igényeit könnyen meg lehet teremteni több esetben.
- Nos, igen. Sok állathoz nagyobb türelem és idő kell, hogy ilyet lehessen vagy éppen nem úgy, mint ahogy az ember elsőre hiszi - mert egy hörcsög nem fog labdát visszahozni, ahogy egy madár sem, egy hüllő főleg nem. Vannak állatok, amelyeket tartani és nézni jó, kézbe is lehet venni, de nem éppen ugyanúgy, mint egy kismacskát. Az övé már nem kicsi, de azért megmutatta a szőrmókot, amely kicsi ihletet adott neki. Követi hát a macskákhoz, beles ő is és legszívesebben hazavinné mindet. Bedugja az ujját, pont úgy, mint Ana - tessék, a felelősségteljes felnőtt - és hagyja, hogy szaglásszák, vagy éppen elkapját, megharapdálják, de végtére is, bundát cirógat, amennyire tud.
- Na igen, ilyen kicsinek nagyon játékosak, van, amelyik később is. Ha le van vágva a körme, akkor nem fáj, de harapni tud. Viszont, roppant aranyosan tudnak nézni hajnalban, ha éhen akarnak épp halni - nevet fel, ahogy elhúzza a kezét a ketrectől és a lánykát nézi. - Nem vérzik, ugye? - tovább lép inkább, teljesen érthetően a kutyákhoz. Hallgatja és bólogat, majd megállva nézi őket ő is.
- Csivava. Aranyos, pici marad, de róla tudni kell, hiába apró, lélekben akkora, mint egy dobermann és annak is hiszi magát. Harcias ha kell, de amúgy kis bolond. A tacskók meg… ők is tudnak harciasak lenni, de amúgy nagyon bonyolult dolgot nem hallottam róla. Séta kell neki, szeretet, no meg tanítani, hogy ne rágjon szét mindent. Az, hogy milyen lesz, ugye kiderül - nem nyúl be, mert a csivava talán a karját le akarja majd tépni, de hagyja, hogy a másik kinézelődje magát, illetve figyel, ha netán a kis harcias eb az ujjára pályázna, majd elvonja a figyelmét.
- Megnézzünk még valamit? Hátrébb vannak madarak is.
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. május 29. 22:45 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín


Idáig úgy tűnt, hogy a tacskó kutyus lesz a nyerő számomra, hiszen annyira cukika volt! Ráadásul játékos is, plusz tanulékonynak nézett ki, szóval ott szerepelt a képzeletbeli listámon a potenciális kis kedvencek között.
- Ez a tacsi kutya rém édes! Szerintem fiú, olyan fiú feje van. Vele tök jókat lehetne játszani! - lelkendeztem a tanáromnak, miközben szeretetteljes pillantásokat vetettem az említett eb irányába.
- Nem tudom, nekem nagyon ismeretlen terület ez a varázslényes dolog. Köszönöm a felajánlást, még meggondolom, amíg itt vagyunk, milyen állatkát szeretnék magam mellé választani. De ez a kis tacskó idáig a nyerő! - folytattam a lelkendezést. Nem gondoltam volna, hogy így elsőre ennyire megtetszik egy állat, arra pedig végképp nem számítottam, hogy már most dűlőre jutok ebben a döntésben.
- Anya mindig mondja, hogy türelem kell mindenhez, időnként még apához is - osztottam meg Belián-nal, amit otthon hallottam. Anya mindig nagyon bölcs volt, biztos voltam benne, hogy ez a kijelentése az állatkák kapcsán is megállta a helyét. A tanárom is hasonló véleményen volt, már ami a türelmet illeti, szóval ez is azt igazolta, hogy anyának igaza volt.
- Nem vérzik, csak kicsit megkarcolt, de nem vészes - nyugtattam meg Belián-t mosolyogva. Számomra a cicák egyrészt nagyon cukik voltak, másrészt úgy gondoltam, hogy a vadállati énjünk előjött belőlük bizonyos időközönként, főleg, mikor játékos kedvükben voltak.
- Te vágod a cicád körmét? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben a hajamat igazgattam, ami elég dús volt, így sokszor meggyűlt vele a bajom.
- A csivavák is aranyosak, de nekem valahogy a tacskók jobban tetszenek, mármint az alapján, amit most láttam - feleltem neki vigyorogva.
- Persze! Nézzük meg a madárkákat is, ha már itt vagyunk! - ujjongtam, mert szerettem volna mindent megismerni, amit csak lehet, ez a világ pedig bőven tartogatott számomra újdonságokat. Közben pedig odaértünk a tollasok területére, ahol elsőre papagájokkal és díszpintyekkel találkoztam. Nagyon szép tollazatuk volt, de rendkívül zajosak voltak.
- Ezeket a madarakat ismerem, a szomszédságunkban is voltak papagájok! Vannak itt varázsvilágbeli madarak is? - kérdezgettem a tanáromat, mert még csak a helyiség elején tartottam, nem mentem tovább, mivel megvártam őt, hogy együtt haladhassunk tovább a madarak területén.
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 17. 22:35 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Hagyja, hogy a lányka kinézelődje magát, illetve hogy jobban megnézze magának az ebet, amely úgy néz ki, igencsak elnyerte a tetszését. Addig a többieket figyeli, a kis keveréket, amely éppen támadást indít a csaholó eb farka ellen. Megmosolyogja a dolgot, majd fordul a lányka felé ismét.
- Hát innen nem tudnám megmondani, fiú vagy lány, de tényleg aranyos. Úgy érzed? Bár ahogy ugrál, már most kezdené a játékot – figyeli ő is, úgy néz ki, ha még nézelődik is, de eldőlt a dolog. Teljesen megérti, hisz gyerek még Ana is, együtt tanulnák meg ezt az egész felelősséget és életet. Nem tűnik olyan lánynak, aki folyamatosan egy helyben ücsörög, így a tippje erős arra, hogy ki fognak jönni.
- Sejtettem, hogy a tacskó lesz nyerő – mosolyodik el. - Kutyákról is lehet könyvet kölcsönözni, ha arról van szó – bólint egyet, hagyja dönteni és nem befolyásoló akar lenni. A varázslényekkel bizonyára változó, hogy könnyebb, hol nehezebb, ha tippelhetne, ott is vannak „kategóriák”, mik valók gyereknek és mik nem.
- Ó igen, nagyon jól mondja – somolyogva bólogat, mintha a nő is itt lenne és figyelné minden mozdulatát. Ezek amolyan életbölcseletek, hogy nekik igazuk van és kész. Talán senki se veszi komolyan, de ameddig nem okoz feszültséget, nincs gond.
- Akkor jó. Azért majd meg kell mosni és jobb lekenni – ki tudja mit kapart, még ha csak itt is volt, sehol máshol. - Nem, kaparófája van. Szerintem korai halál érne utol ha meg merném tenni – bár tény és való, lakásban ajánlott az ilyen, Chewie nemigen bútorgyilkos, ha pedig kiengedi, akkor egy fára felkapaszkodva bőven kopik az, így aztán, nem kell kísérleteznie.
- A csivavákról annyit kell tudni, hogy pici kutya, de olyan harag van benne, mint egy pitbullban. Viccesek, de ők halálosan komolyan vérmesek próbálnak lenni, csak senki se képes ezt annak venni – nevet aprót, bár a tacskóknak is megvan a maguk szokása, mégsem akarnak a gazdájuk kezéből torokharapást tervezni. - A tacskó kotorék eb, ásni is fog, szóval erre készülj fel – bár az is mókás tud lenni, csak nem épp a szeretett virágágyásban. Úgyis meglátja majd, ha kellően lefárasztja, nem lesz ereje ilyenekre.
- Oké. Mini állatkerti kirándulás – mert valóban az, csak itt zsúfolt a helyiség, nem egy tágas telek, ahol több minden elfér. Odalépve néz végig rajtuk, sose volt nagy madárfanatikus, de Ákos kakaduja szép példány, vagy épp volt osztálytársa papagájai, amelyek hangokat utánoztak. Az egyik a telefoncsörgést, így aztán, jó ideig kapkodták fel a kagylót hiába, mire rájöttek.
- Hú én azt nem tudom. Lehetséges, de szerintem az már speciális helyen van. Asszem – vakarja meg az állát, majd a sor végén megáll és lepillant. - Egy beszélő madarat elfogadnék a vállamra, de amúgy sose győztek meg. Te maradtál a tacskónál?
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. június 26. 20:59 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés


Külcsín



- Bizony. Látszik a fején, hogy fiú! És az is látszik rajta, hogy nagyon játékos fajta, igazi kis kópé. Szerinted mennyi idős lehet? Mondjuk még kicsi, gyerekkorban van bőven - néztem izgatottan a tanáromra, miközben figyelmemet időnként a tacskóra irányítottam. Látszott rajta, hogy nagyon unja magát ezen a helyen, és tök jól ellenne egy jó gazdival, akivel sokat játszhatna.
- Olyan kis aranyos. Tuti minden nap megsétáltatnám többször is, jó dolga lenne nálam - folytattam a lelkendezésemet kitörő örömmel.
- Tényleg lehet? Juhúúúúú! Akkor segítesz nekem majd választani egy jó könyvet? Lehet külön könyvet kölcsönözni tacskókról is sok-sok képpel? - kérdezgettem Beliánt, miközben olvadozva tekintettem a tacskóra. Odaléptem a ketrece elé, én is ugribugriztam vele egy picit, ahogyan ő is, aztán miután kiszórakoztam magam vele, visszamentem a kísérőmhöz.
- Szerintem is. Anya nagyon okos, mindig türelmes apával meg igyekszik úgy alakítani a dolgokat, hogy az mindenkinek jó legyen. Apa sokszor nem hagyja magát meggyőzni amúgy, ha vitáznak vagy anya el akar érni valamit nála, de valahogy a végén mindig anyácska nyer - vigyorodtam el huncut mosollyal az arcomon.
- Igenis, őrmester úr! - szalutáltam Beliánnak, ahogyan egy műsorban láttam a tévében valami katonás filmben. Tudtam, hogy mi a teendő, de hajlamos voltam hanyagolni a dolgokat, de azért a tanáromnak igaza volt abban, hogy nem árt majd bekenni a sebet, hiszen idegen állattól származott, nem tudhattam, van-e valami baja vagy sem, na meg nem is ismertem az előéletét.
- Az szupi, akkor nem a bútorokat kaparja. Anya nagyon mérges lenne, ha egy olyan állatunk lenne, amely kárt tesz a bútorokban. Arra nagyon harap meg háklis - meséltem nagy beleéléssel, miközben a hajamat igazgattam.
- Aranyos ez a csivava is, de valahogy a tacskó jobban tetszik, nem tudom miért - közöltem tanácstalanul Beliánnal,meg amúgy sem akartam magam mellé venni egy méregzsákot. A tacskó kedvesnek, játékosnak tűnt, és pont annyi energia volt benne, mint bennem, szóval jól kijönnénk...
- Nem baj, majd lefoglalom, aztán már nem lesz hangulata ásni - nevettem el magam. Mondjuk annak nem örültek volna sehol sem, ha ásásba kezdene, de nem is izgatott annyira a dolog. Ha ásni volt kedve, hát így jártak.
- Milyen szépek ezek a papagájok! De irtó hangosak is! A pintyek is cukik, de olyan kis félénkek - mentem oda a kalitkájukhoz nagy hévvel, mire ijedten arrébb repkedtek. Az egyik papagáj próbálkozott haverkodni, meg jópofa volt, de valahogy nem tudtam elképzelni magam mellé. Egy négylábú azért mégiscsak más volt, na meg nem olyan hangos, mint egy ilyesféle madár.
- Azt hiszem, hogy maradok a tacskónál, nála éreztem azt, hogy ő kell nekem, és jól ki is jönnénk - tekintettem a tanáromra nagy elégedettséggel. Idáig úgy tűnt, hogy neki is elnyerte a tetszését a kis tacskó, úgyhogy közös nevezőn voltunk.
- Mit kell most csinálni? Odamegyünk a kasszás nénihez és megmondjuk, hogy őt viszem magammal? - néztem tanácstalanul a férfira, mert még nem tudtam, hogy mi a szokás itt, mi hogy megy, meg egyebek. Örültem, hogy elkísért és segített, mert így mégiscsak könnyebb dolgom volt, és ő már egyébként is jóval tapasztaltabb volt nálam ebben a témában is.
Utoljára módosította:Tóth-Kiss Anabella, 2021. június 26. 21:00
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. szeptember 5. 21:16 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Csak a fejét vakarta majdnem, ellenben szemöldökét emeli meg arra, hogy a kicsi micsoda következtetéseket tud levonni abból, hogy csak a kutyára pillant. Neki ez még macskából sem nagyon megy, Chewie-t is csak azért tudja, mert már időtlen idők óta vele van és tudja mi van a „szoknyája alatt”, de idegen macska… ez nem az ő sportja.
- Wáó. Ez nem semmi. Lehet később is állatokkal kellene foglalkoznod, nem gondolod? - ki tudja mi rejlik benne, mihez akad majd még később tehetsége. - Öhm, nem tudom. Azt igen, hogy kábé 8 hetes koruk után lehet úgy örökbe adni meg ilyenek. Szóval akörül lehet – bőven gyerek még, ahogy a kicsilány is, de az ilyenekből szoktak a nagy és hosszú barátságok szövődni. Elmosolyodva bólint arra, hogy jó dolga lenne az ebnek, bár nem akarja a varjút a karóra ültetni, hogy csak kezdeti lelkesedés. Nem, biztos nem.
- Bizonyára lehet. Keresünk majd, igen – bólint egyet, hogy ezen ne múljon, keresnek majd képeset, nem képeset, mi itt erre a divat éppen. Hagyja, hogy játsszon kicsit az ebbel, nem szól rá, ha ugrál, hiszen nem rombol, a kiskutya is vígan pattog pár sort, bizonyára nagyon jönne már ki, hogy kifulladásig rohangásszon vele. Talán nemsokára, még bármi lehet a végéig.
- Háááát… igen. A nőknek ez ilyen speciális képessége, hogy a végén mindig meggyőzik a férfit. Később majd neked is lesz és majd megtudod, hogyan kell mindig nyerni – nem akar abba belemenni, miért és hogyan, na meg mik az indokok, érvek, elég lesz ezt majd később, valaki másnak. Valahogy az, hogy ő ezeket a kicsike felvilágosítsa az OLYAN dolgokról, nem éppen esedékes. Fogalma sincs, mit kellene mondani, ráadásul a lányok dolgaiból sok mindent nem is tud – és nem is akar –, ezt majd az akkori, női kollegára hagyja szépen. Majd a fiúknak ad pár tanácsot, ha eljön az ideje. A sebre való tanács legalább időszakos, bár lehet ezt egy kicsit túllihegi, a saját sérüléseit sem szokta elviccelni, ha látja, hogy komolyabb. Az ilyen karcolásokat észre se veszi már.
- Nálam nem anya, hanem a lakótársam nyúzna meg. Egy macskánál könnyebb, viszont a kutya még rághatja a bútort. De lehet rá elvileg valami varázslat, amitől egyben marad, szóval, ne ezen múljon. Meg egy bútort ki lehet cserélni meg ilyenek – mutogat is mellé, mert hát még az is ott van, hogy mágiával hozzák rendbe és akkor pénzt sem kell költeni rá. Lehet így kicsit majd bajosabb lesz a kutya dolog, azonban ne ez vegye vissza a kedvet a szülőnél sem. Amint odakerül, úgyis mindenki imádni fogja.
- Nem is kell miért. Ha ő, akkor ő, ugyebár – felesleges keresni az okot, ha már kész van a válasz. Abban is biztos, hogy lefoglalják egymást bőven. Tovább lépkedve néz ő is a papagájok felé. - Ahh, és tényleg. Ahol laktam, ott két utcányira volt egy bácsi, akinek sok volt. Meg pávák, hattyúk, na de oda apám félt bevinni mert mindig papagájt akartam utána, hogy megtanítsam beszélni. Sosem kaptam, madarat sem – most pedig, igazából van is, meg nem is, elvégre lakótársa hárpiája ott van és nem is akarna többet. Nem madaras típus.
- Rendben, akkor a tacsi – bólint egyet és már fordul is. Mivel a lányka még kicsi, bőven kellett, hogy valaki kísérje, csak úgy nem is kapott volna nagyon semmit. Így kapóra jött minden. - Intézem a dolgokat. Ezért is mondtam, hogy jövök – azzal már a pulthoz lépve kezdi is, mind papír, mind bármi, ami csak kellhet. Kicsi füllentés belefér, hogy szegről-végről még rokonok is, azért kísérte, de a végeredmény az, hogy a kezében tartva az ebet, a többi dolgot pedig a karjára akasztott szatyorban tartva lép ki a lánykával az üzletből.
- Nos, készen állsz az első sétára? Nem volt szívem dobozt kérni neki… - bár lehet, hogy a kutya nemigen lesz benne partner, de leguggolva adja rá a kis nyakörvet, akasztja rá a pórázt és adja át jogos tulajának.
- Mi lesz a neve?
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. szeptember 11. 23:30 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés

Nagy szemeket meresztve Beliánra várakoztam, hogy milyen választ kapok tőle, mert észrevettem, hogy nagyon elkalandoztak a gondolatai. Ugyanezt tapasztaltam apánál is, sokszor a semmibe révedt szemekkel hallgatta anya eszmefuttatásait, és úgy tűnt, hogy nem is hallja, amit mond neki a felesége, mert gondolatban jóval messzebb járt nála. Persze anyunak rögtön feltűnt az, ha nem figyelt rá apám, olyankor jó erősen vállba bökte, és kihangsúlyozta, hogy fontos mondandója van számára, de úgy, hogy közben zengett az egész ház. Én azért ezt az opciót nem mertem alkalmazni Belián-nál, inkább megvártam, amíg visszatér a valóságba mély gondolataiból.
- Tényleg? Úgy gondolod? Hű, azt nagyon élvezném! - csiripeltem neki szinte tapsikolva. Úgy tűnt, hogy nagyon nagy szakértelme van ebben a témában, az pedig rendkívül jól esett, hogy az állatok terén nagy bizalmat fektetett belém. Én egyébként is imádtam az állatkákat, szóval egyetértettem vele abban, hogy a jövőben nekik szentelem majd az életemet, ha minden jól megy. Anya mindig kihangsúlyozta, hogy csak a kiváltságos emberek élvezhetik a munkájukat, én pedig közéjük akartam tartozni. Apa is élvezte a munkáját mondjuk, de ez valahogy sosem lett kihangsúlyozva számomra, pedig nem voltam vak, és tudtam, hogy szereti a hivatását.
- Szuper, akkor simán elhozhatjuk. Bár gondolom, nem is árusítanák őket, ha még nem lennének szalonképesek - feleltem a tanáromnak mosolyogva.
- Jujjj, de jó! Már alig várom! - ugráltam örömömben. Nagyon rendes volt Beliántól, hogy segít nekem majd könyvet keresni a tacskókról a közeljövőben.
- Hűűű, ez nagyon jól hangzik! Remélem, hogy nekem lesz ilyen képességem. Szerinted mikortól várható ez? Mikor fogok ilyen csúcsszuper képességgel rendelkezni? - kérdeztem nagy szemeket meresztve a tanáromra huncut mosollyal az arcomon. Úgy tűnt az elmondása alapján, hogy a nők számára a jövő rendkívül kedvező lesz, hiszen ők irányítanak, és szinte minden az ő kényük-kedvük szerint alakul majd. Bár, ezt már anyunál meg apunál is tapasztaltam, szóval bíztam benne, hogy nekem is meglesz az a képességem, ami anyukámnak is van.
- Igen, ha elég okos leszek már, akkor a bútorcsere sem lesz gond. Bár lehet, hogy a kutyu nem fogja megrágni a berendezést, bár ezzel még nem vagyok tisztában - vontam meg a vállamat a tacskóra utalva.
- Hát, nem a madarak lesznek a nyerők, inkább a kutyushoz húz a szívem - közöltem a férfival nagy meggyőződéssel. Persze a madárkák is aranyosak voltak, de hozzám jobban illett egy aktívabb eb.
- Sajnálom, hogy sosem kaptál madarat - feleltem szomorú hangon a tanáromnak. Sajnáltam, hogy az apja nem engedte meg neki, hogy madarat tartson, biztosan nem gondolt arra, mennyire fontos tényező ez a másik fél számára.
- Köszönöm! - hálálkodtam Beliánnak, hogy kézben tartja dolgokat, és intézi, mert én igazán nem tudtam, hogy mi ilyenkor a módi.
- Naná, hogy készen állok! - ujjongtam örömömben. Én sem örültem volna a doboznak, viszont meglátva, hogy a tanárom nyakörvet adott rá meg pórázt rögtön megnyugodott a lelkem. Rögvest át is vettem tőle az állatkát, a sétáltatáshoz illő szettel együtt.
- Névként arra gondoltam, hogy Csoki vagy Firkóci lesz a neve. Neked melyik tetszik jobban, szerinted melyik illik rá leginkább? - kérdeztem Beliántól érdeklődő tekintettel.
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. október 6. 21:56 | Link

állatkereskedésben, kísérőként, tanárként.


Nehéz ilyenkor belőni, hogy kinek mi lesz a jó majd a későbbiekben és persze, ilyen apró kórban ráadásul még annyiszor változik, mint az időjárás. Mikor mit lát meg és tetszik neki, az jön. Nála is így volt, igazából a létező összes szakmát akarta magának, mert vagy látott mesét vagy épp azt, hogy épp dolgoznak valakik valamin. Akart ő varázsló is lenni, csak éppen nem úgy, ahogy ők itt művelik és persze, utána hamar váltott a kukásra. Sokáig akart kukás lenni, ha egyszer megunja ezt a világot, lehet belevág.
- Úgy bizony. Ilyen sokat tudsz már most, szereted is őket, simán. Azt mondják, ha olyan szakmát és munkát találsz, amit szeretsz, akkor nem is fogsz igazán dolgozni – jó kérdés, hogy neki ez sikerült-e. Néha nem is érzi annak, főképp a növényekkel mikor foglalkozik. Máskor nagyon is hosszúak a napok és az órák, de ez inkább a mindig aktuális állapota miatt változik ennyit. Annyi biztos, hogy ha nem szeretné, akkor nem csinálná. Még utolsó éve előtt nézegette a képzéseket és ha nem túlkorosan jött volna, még egyet vállalt volna. A tanulást is megszerette, de sok volt a jóból.
- Igen, akkor nem – bár ez csak egy erős tipp, ezt azonban nem osztja már meg vele. Tűnjön már határozott felnőttnek, vagy mi a szösz. Bár fordított esetben, ha más hozná be ide válogatni, ugyan így toporzékolna a választékot nézve. Jó, a halaknál nem. Azt sosem tartotta sokra, csak a tányéron. A könyv előtt azonban van még más is, így egyelőre azon foglalatoskodik. Amint visszakérdez, mikor lesz „képessége”, halkan felnevet. Most jobb, ha első meg második gondolatát el is ássa mélyre, így csak aprót köhint. Nem akarja a snassz „majd ha nagy leszel” mondatot elsütni, de okosabb és gyerekbarátabb hirtelen nem jut eszébe.
- Amikor majd kicsit idősebb leszel és lesz majd valaki, aki szeret téged és te is őt. Vagy nem lesz még, de már a küszöbén leszel. Hamarosan – nem tud jobbat, na. Ő a mezőny másik felén van, neki ezt jobb esetben elszenvednie kellene, nem várnia.
- Azt majd a kispajtás eldönti, mit akar rágni és mit nem – nyilván lesz elég játéka és akkor megkímélheti a bútorok életét. Ezt nem tudja megmondani és még megjósolni sem, annyira állattól függ majd. - Van elég bagoly az iskolában – egyszer tévedt fel a bagolyházba és inkább többet nem. Nem neki való, pedig félelme nincs, inkább a szagok amik kikészítették. A postára jár többnyire, ott is baglyok vannak, csak nem kell őket néznie és szagolnia. Elmosolyodik végül arra, hogy sajnálja. Ez aranyos tőle.
- Ugyan. Ismerem az akkori önmagam, nem figyeltem volna rá sokáig – jobb is volt úgy. Ahogy most is jobb lesz kicsit. Elindul elintézni a papírmunkát, ami csak szükséges. Nyilván arról már idefele beszéltek, hogy otthon megengedték neki, így nincs félelem benne, hogy olyat tesz, ami miatt majd dühös szülői leveleket fog kapni. Amint megvan, már ott is áll előtte. Az eb kíváncsian szimatol, kicsit izeg-mozog, de nem fordul ki a kezéből akkor sem, amikor átadja. A gyermeki boldogságnál azt mondják nincs jobb és szebb és ez valahol igaz is. Látja rajta.
- Csoki, szerintem. Az édes is, meg olyan barna is, mint ő – közben kisétálva nyit nekik ajtót és odakint várja be, hogy vissza tudja majd kísérni őt. - Akkor, megnézzük a könyvet? Vagy majd legközelebb?
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. október 15. 21:46 | Link

Belián bácsi

Állatkereskedés

Érdeklődve hallgattam, ahogyan a tanárom a szakma választással kapcsolatban mesélt. Belegondoltam, hogy nálunk mindkét szülőm szerette a hivatását, bár anyám az elmondása szerint sok mindent feláldozott apukám miatt.
- Anya természetgyógyász, apa meg magánnyomozó. Mindketten imádják azt, amivel foglalkoznak, apu igazi munkamániás. Legalábbis a legtöbb időt a munkahelyén tölti, anya meg mindig rágja a fülét, hogy több időt is tölthetne a családdal. De apa mindig azt mondja neki, hogy ő hozza haza a több pénzt, ilyenkor anya meg csendben marad - osztottam meg a családban elhangzottakat Beliánnal nagy lelkesen.
- Amúgy meg Szentendrén élünk, király az a hely. Ott van a Duna partja is közel hozzánk, ott szoktunk sütögetni, meg lehet bringázni is arrafelé - folytattam a mesélést nagy beleéléssel.
- Jártál már ott? - kérdeztem nagy szemeket meresztve a férfira, hiszen tudtam, hogy egyébként egy igen kedvelt kirándulóhely volt a lakhelyem az emberek körében.
- Én nagyon szeretem a szüleimet. Miért kell várnom arra, míg nagyobb leszek? Szeretem a barátaimat is - tettem hozzá gyorsan. Kicsit összezavarodtam most, mert úgy tudtam, hogy a szeretetet bárki bármikor megtapasztalhatja, hiszen az az életünk része. Mindenesetre kíváncsian vártam Belián magyarázatát, hogy adjon egy kis felvilágosítást ezzel a kijelentésével kapcsolatban.
- Ha kap sok gumicsontot meg gumicsirkét, akkor azokkal is beéri vagy szerinted megrágja azért a bútorokat? - tanakodtam hangosan, hiszen nem örült volna senki sem a szobában, ha a bútorok az ebek harmincadjára jutnának. Mondjuk engem annyira nem zavart volna, de biztos kikaptam volna érte...
- Az biztos, bagolyból nincs hiány, végül is ők felelősek a posta szolgáltatásért, általuk érkeznek meg a levelek - feleltem, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon a mugli világban a baglyokat miért nem lehet betanítani arra, amit a varázsvilágbeli társaik csinálnak.
- A kutyus nagyon jól viselkedik, egyáltalán nem ellenkezi a nyakörvet, és a pórázt is jól viseli - mondtam büszkén, miközben megsimogattam párszor a kutyus buksiját.
- A Csoki név nekem is nagyon tetszik, illik is rá! Akkor ez lesz a neve! - válaszoltam csillogó szemekkel, majd elhatároztam, hogy megtanítom pár trükkre az ebet, hogy álljon, üljön, hallgasson a nevére, meg ilyesmikre.
- Nézzük meg a könyvet! - feleltem a tanáromnak, majd Csokit felkészítettem arra, hogy végre megsétáltathassam. Látszott rajta, hogy tanulékony kutyus, emellett pedig igen nagy volt a mozgásigénye, de ez számomra egyáltalán nem okozott gondot, mivel én magam is egy kis energiabomba voltam a szüleim elmondása alapján.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza