36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 9. 17:22 | Link




Már nagyon vártam, hogy vásárolni menjünk az újdonsült barátnőmmel, egyrészt én is szerettem volna beszerezni néhány új ruhát, másrészt Karola is úgy döntött, hogy szakít régi megjelenésével, és vadiúj ruhatárat varázsol magának. Teljes mértékben egyetértettem a tervével, hiszen legutóbb sikerült a szép, ámde szürke kisegérből egy eszméletlen jó nőt kreálnom úgy, hogy kölcsön adtam neki néhány divatos göncöt, kisminkeltem kicsit, és új frizurát készítettem neki. Rém büszke voltam rá, hogy egy vadiúj külsőt kreálhattam neki, úgy tűnt, hogy ő is nagyon boldog volt az eredménnyel. Meg is beszéltük, hogy találkozunk a Fő utczán, hogy aztán betérhessünk az egyik ruhaboltba, aztán kedvünkre válogathassunk a szebbnél szebb ruhák között. Ismertem egy olyan butikot, ahol mugliszerű ruhákat is árusítottak, én is onnan szereztem be a divatos darabjaimat. Biztos voltam benne, hogy Karola is megtalálja majd itt a számításait, na meg azért is jöttem el részben, hogy segítsek neki a válogatásban. Kellemes őszi idő volt, elég lazán öltöztem fel, kerültem a túl meleg cuccokat, nehogy az üzletben hőgutát kapjak, meg egyébként is volt rajtam egy bőrkabát, amely elég meleg volt ahhoz, hogy ne fagyjak szét, mire megérkezünk a hőn áhított helyszínre. Persze egyébként sem volt túl hideg idő, de azért megfázni sem akartam, mindig is rühelltem betegen fetrengeni az ágyban. Olyankor teljesen tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, ráadásul, mikor kezdtem jobban lenni, de még nem kelhettem ki az ágyból, mindig elkapott az a fránya unalom, ami totál kínszenvedés volt számomra. Mindig is utáltam unatkozni, ha tehettem mindig kerestem magamnak valami hasznos vagy éppen haszontalan elfoglaltságot, de betegen vagy félig gyógyultan semmi kedvem sem volt bármit is csinálni. Ezt az érzést pedig egyenesen utáltam, bár szerencsére ritkán estem ágynak köszönhetően a rendszeres sportolásnak és az aránylag egészséges étkezésnek. Remek formában voltam azon a hétvégén, mely szabad eljutást biztosított a faluba, természetesen engedéllyel. Szokásomhoz híven a megbeszélt időpontnál kicsivel előbb értem a helyszínre, izgatottan vártam, hogy megérkezzen a barátnőm, hogy aztán belevethessük magunkat a vásárlásba.
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 16. 23:57 | Link

Dana

Alig telt el egy hét, hogy Dana segítségével jelentős változásokon estem át, s még mindig barátkoznom kellett az új külsővel, s az új ruhatárral. A tanítási napokra nem is mertem felvenni ezeket a holmikat, hiába voltam oda és vissza értük, s hiába láttam tükörben is azt, hogy ezek a ruhák mennyire jól állnak, valamiért a többiek közé még nem mertem kimenni bennük. Mondjuk amúgy is csak talárban láttak, s azt igyekeztem le sem venni magamról, míg az órák tartottak. A vásárlásra viszont nem akartam azokban az ócska göncökben menni, meg talán Dana is rosszallóan nézett volna rám, ha a tanácsai után ismét az a szürke kisegér jelenik meg, így összeszedve minden bátorságomat, felvettem a kapott nadrágot és azt a barna pulcsit, s a hajamat is kiengedtem. Sminket nem használtam, hisz nem volt hozzá semmilyen eszközöm, csupán egy ajakápoló balzsam, ami színtelen. Abból kentem egy keveset a számra, de azt is inkább a védelmi funkciója miatt, s miután úgy éreztem, hogy kellően felkészültem a vásárlásra, nagy levegőt vettem, majd elindultam, hogy találkozzunk a Fő utczán.
Danát már messziről kiszúrtam, azonnal széles mosoly futott az arcomra, s ha észrevett, akkor heves kalimpálással integettem neki, jelezvén az érkezésemet.
- Szia Dana! De jó ez a kabátod! - mosolyogva léptem oda, hogy megöleljem barátian, s továbbra is ő volt az első, aki látott ezekben a cuccokban.
- A tiszteletedre vettem fel - mondtam, hisz az ő ruhái voltak rajtam.
- Be kell vallanom neked, hogy még nem nagyon mertem így mutatkozni, ezzel még küzdenem kell...vagyis, érted. Kicsit tartok a többiek véleményétől, de már ez is egy nagy lépés, nem?- mosolyogtam.
- Egyébként hogy vagy? Mi a helyzet Mihaillal, mesélj! Ja igen, hová is megyünk? - ezt azért megkérdeztem, mert a fő utczára rendelt, de fogalmam sem volt, hogy innen pontosan majd hová is vezet az utunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 17. 20:41 | Link




Mosolyogva fogadtam, ahogyan a lány feltűnt a ruháimban, igazán jól álltak neki a divatos ruhadarabok. Nagyon jól összebarátkoztunk, ráadásul legutóbb sikerült szürke kisegérből dögös nővé avanzsálnom. Még smink nélkül is remekül nézett ki, jól állt neki ez a megújulás. Már alig vártam, hogy újabb cuccokat szerezzünk be neki, bővítve ruhatárát új, szépséges darabokkal.
- Szia Karola! Köszi, te is remekül nézel ki - köszöntöttem nagy mosollyal az arcomon.
- Persze, teljesen megértem, eleve nagy lépés tőled, hogy belevágtál a megújulásba - néztem rá biztató tekintettel. Beleképzelve magam a helyzetébe, nem volt könnyű neki átlépni a saját határait, és nagy bátorságra vallott, hogy elszántan belevágott abba, hogy kihozza magából a maximumot új ruhákkal, új frizurával és időnként némi sminkkel. Persze ebben én is közreműködtem, mert időnként megemlítettem neki, hogy milyen jól állna neki xy divatos ruha, meg hogy ő is jobban érezné magát, ha maga mögött hagyná a szürke kisegér stílust.
- Jól vagyok, köszi. Az utca végén van egy szuper butik, onnan szoktam beszerezni a ruháimat, majd meglátod, milyen nagy a kínálat. Ez a kedvenc üzletem - feleltem neki lelkendezve. Én is venni akartam pár új rucit, úgyhogy kapóra jött, hogy Karola is vásárolni szeretett volna, így együtt tölthettünk egy kis időt. Sejtettem, hogy szóba fog kerülni Mihail, hiszen legutóbb én lelkendeztem neki róla, ő pedig kíváncsian várta a folytatást. Fordított helyzetben én is rákérdeztem volna, hogy hogyan haladnak a dolgok kettejük között, de egyelőre rajtam volt a sor beszámoló kapcsán.
- Hú, hát úgy tűnik, hogy alakulgat valami, de még nem tudom, mi lesz belőle. Nem zárkózott el attól, hogy találkozzunk még, de egyelőre képlékeny az egész dolog - nehéz volt úgy megválaszolni egy kérdést, hogy nem adhattam ki minden információt az adott dologról. Nem igazán tudtam, hogyan kéne elmondanom a lényeget úgy, hogy egyértelmű legyen a másik számára, megőrizve ezzel a szenzitív adatokat, de próbáltam megválaszolni a kérdését kicsit átformálva a dolgot.
- Nos, tetszem neki, de még nem tudja, mit érez irántam, nem ismer még igazán, de megbeszéltük, hogy adunk egymásnak egy kis időt, hogy jobban megismerjük a másikat, aztán majd alakul a dolog. Egyébként klassz volt az első randi, csónakáztunk, beszélgettünk, néztük a csillagokat az égen - mondtam neki mosolyogva. Végül is a lényeget megtudta, de fogalma sem lehetett arról, mi is zajlott pontosan a háttérben. Egyáltalán nem voltam könnyű helyzetben, fogalmam sem volt róla, hogy hova fog vezetni ez az egész, de bíztam benne, hogy az idő majd mindent elrendez. Kicsit nehéz volt az, hogy minden fontos tényezőt magamban kell tartanom, hiszen senkinek sem mesélhettem el az igazságot, de tartottam magam ahhoz, hogy senkinek sem mondom el azt, hogy a srác véla. Így pedig a többi hozzá kapcsolódó dolgot sem közölhettem senkivel, hogy milyen aggályai vannak, hogy milyennek tartja magát valójában, hogy mennyire kiszámíthatatlan az egész helyzet és a többi. Tudtam, hogy mit vállalok ezzel, hogy nem lesz egy sétagalopp az egész, de ennek ellenére bizakodva álltam hozzá a dologhoz, és kíváncsian vártam, mi sül majd ki belőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 17. 23:04 | Link

Dana

- Hála neked! - egészítettem ki szavait nevetve, hisz tulajdonképp neki köszönhettem leginkább azt, hogy most így néztem ki. S ugyan korábban mások is adtak egy-két tanácsot, ötletet, de Dana volt az, aki az idejét szánta rám, nekem adta a ruháit, megcsinálta a frizurámat, és még ki is sminkelt. S ugyan a kence most lemaradt rólam, azért mégis jó munkát végzett, mert nem csak, hogy jól éreztem magam a ruhákban, de most már nem is tűntem ki úgy a többiek közül, mint annak idején.
- Egyébként mit szólsz ehhez a színhez? - mutattam a hajamra, ugyanis a sötétbarna hajszálaimban most szőke tincseket is láthatott. - Teljesen véletlenül lett ilyen, hajat akartam mosni, de elfogyott a samponom, és a szobatársamét használtam. Az meg...nem tudom, hogy mágikus sampon volt-e, vagy szimplán csak valami színező, de ilyen lett. Mondjuk remélem, hogy gyorsan lekopik, mielőtt még anyáék észrevennék - sietve meséltem el a történetet, s azt hiszem, hogy még abban sem voltam biztos, nekem tetszik-e az, hogy egy picit világosabb. Igaz, nem sokban tért el az eredeti hajszínemtől, meg nyaranta voltak benne hasonló árnyalatok, amikor a nap kiszívta, viszont most mégis csak a tél közeledett, s bár nagyon örültem a változásnak, ilyen sok dolgot azért nem akartam lecserélni magamon. Ennek ellenére így sikerült, de reméltem, hogy Dana majd úgyis elmondja nekem a véleményét, hogy melyik szín áll jobban.
- Szuper, akkor menjünk abba a butikba. - széles mosollyal indultam meg a barátnőm mellett, hogy végre betérhessünk abba a híres nevezetes üzletbe, ahol olyan sok klassz holmit lehetett vásárolni. Már pedig Dana csak nem hazudik, s amúgy is, elég volt csak ránézni, látszott, hogy jó cuccokat hord, s feltehetően ezek egy részét is itt vásárolta. Már a gondolattól is izgatott lettem, hogy végre vásárolhatok magamnak valami új ruhát, valami olyasmit, amit én választok, nem pedig az anyám. Ő persze erről semmit sem tudhatott, hisz talán még a nyakam is kitekerte volna, ha efféle ruhákban lát meg.
Séta közben Dana kezdett mesélni, s mivel nagyon is kíváncsi voltam, hogy mi történt vele és azzal a sráccal, figyelemmel hallgattam őt.
- De jó, ezt nagyon jó hallani! Örülök neki! - őszinte mosollyal nyugtáztam szavaimat, hisz Dana legutóbb majd kiugrott a bőréből, amikor erről a Mihailról mesélt, s látszott rajta, hogy teljesen belehabarodott. Most azért kicsit visszafogottabbnak tűnt, egyelőre azonban még nem értettem ennek az okát.
- Á, megértem, végül is, minden jó kapcsolat alapja az, ha megismerik egymást az emberek, nem?- nevetve fűztem hozzá, miközben megérkeztünk a butikhoz, ahol előre engedtem a nagyobbat, hisz mégis csak Dana ismerte a terepet, majd ha besétált, akkor én is követtem őt.
Belépve a boltba, még a lélegzetem is elállt, mert az üzlet egyszerűen csodálatosnak tűnt. A hétköznapi daraboktól az egészen különleges, csinos ünnepi egyrészesek mind megtalálhatóak voltak. Nem is tudtam, hogy merre nézzek, vagy induljak, mert rengeteg féle és fajta ruha volt ebben az üzletben, s hirtelen tanácstalanná is váltam.
- Te Dana, itt nagyon sok ruha van...és olyan sokféle, hogy én...nem is tudok majd választani - sóhajtva adtam hangot az aggályaimnak, hisz még nem tudtam azt, hogy mégis mi az én stílusom. Abban biztos voltam, hogy a csinos darabok nagyon tetszenek, de a suliban a többiek ezerféle módon öltözködtek, így pedig nagyon nehéz volt kitalálnom, hogy mégis mit kellene vásárolnom.
- Magadnak mit szeretnél?- kíváncsiskodtam, miközben az üzletbe mások is betértek mögöttünk, köztük egy fiatal srác is, aki egyelőre csak a ruhaálványok közt mászkált, és bámészkodott.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 21. 20:10 | Link




- Ugyan! - néztem rá szemérmesen, mosolyogva. Aranyos volt, hogy ezt így kimondta, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól a dicsérete.
- Szerintem nagyon dögös! Jól áll neked! - néztem a lány hajára őszinte csodálattal. A barna haj is remekül állt Karolának, de a szőke tincsek benne nagyon feldobták az egész látványt. Ügyes volt, hogy a szobatársa samponját használta, meg is lett az eredménye... bátraké a szerencse, ahogy mondani szokás.
- Kár, hogy anyudék ennyire maradiak, szerintem nagyon menő az új kinézeted - feleltem a lánynak őszinte tekintettel. Tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam neki, reméltem, hogy ő is osztotta a véleményemet.
- Majd meglátod, szuper az a butik! Csomó klassz ruha van ott, nem lesz egyszerű válogatni - ecseteltem neki kitörő örömmel. Mindig is szerettem ott vásárolni, mert eléggé egyediek voltak a ruhák, kedvező volt az áruk, és az előadó is készséges volt mindig.
- Én is nagyon örülök neki, kíváncsian várom a folytatást. Nem tagadom, teljesen megfogott a személyisége, na meg persze tök helyes - néztem Karolára mosolyogva. Reméltem, hogy sikerül majd megismernem a fiút, és ez fordítva is igaz lesz, aztán, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatunk, az tényleg a jövő zenéje. Közben betértünk a ruhaüzletbe, amelyben szebbnél szebb rucikat árusítottak.
- Itt egy farmer ezzel a dögös fekete toppal, itt egy egyberészes ruci, vajszínű, ja ez meg egy klassz lila pulcsi fekete nacival, nézd! - nyomtam a kezébe rögtön a jobbnál jobb ruhadarabokat. Közben félreálltam válogatni hagyva őt is, hogy érvényesüljön, hátha megtetszik még neki ez-az a kiválasztottokon kívül.
- Szeretnék egy koktélruhát meg egy kényelmeset - néztem rá a lányra mosolyogva, majd elkezdtem válogatni a ruhaáradat között.
- Úgy látom, a srác is el van tévedve ott mögöttünk - mutattam rá a fiúra kacér vigyorral az arcomon a lányra sandítva.
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. november 23. 13:05 | Link

Dana

Navinés barátném szavai pozitívan töltöttek el, sokat adtam a véleményére, már csak azért is, mert egy volt azok közül, akikről tudtam azt, hogy érti is, amiről beszél, s naprakész a divatban. Ez a dolog valamiért fontossá vált számomra, mióta Bagolykőre kerültem, s hála az ő segítségével nap mint nap tettem meg újabb lépéseket afelé, hogy végleg megújuljak.
- Ne is mond, soha nem értettem, hogy miért viselkednek így, egyszer sem kérdeztem őket, hogy mi az oka ennek, de néha úgy érzem, hogy jobb is, ha nem firtatom. De mivel itt nincs szemük, nem kötelező úgy tennem, ahogy ők akarják. - mondtam nevetve, s talán ezzel magamat akartam egy kicsit nyugtatni, hogy nem gond, ha nem egészen úgy cselekszem, ahogyan azt a szüleim elvárják tőlem.
- Jaj, annyit mesélsz róla, hogy egyszer már bemutathatnád, vagy mutathatnál róla egy képet - jegyeztem meg nevetve, hisz már sokat hallottam a szívrablóról, de még mindig nem voltam biztos abban, hogy ismerem is azt a fiút, akiről beszélünk. Közben meglett az üzlet, s ahogy Dana is mondta, valóban nagyon jól nézett ki, tényleg tengernyi stílusból lehetett válogatni, éppen ezért okozott nekem ez a délután egy újabb kihívást. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene megpróbálnom, ezért megint csak a barátnőm segítségére szorultam, aki alig néhány perc alatt össze is kapkodott nekem pár menő holmit. Csak pislogtam, hogy milyen ügyesen válogatja egymáshoz a színeket és az anyagokat.
- Hú köszi! Ez mind tetszik!- mosolyodtam el, miközben egyik darabot a másik után vettem át tőle, s fektettem el a bal karomon. Gondoltam rá, hogy azért nem ártana ezeket megpróbálnom, de nem akartam azonnal a fülkéhez rohanni, hisz még mindig rengeteg ruha közül válogathattam.
- Egy koktélruhát? Csak nem partira készülsz? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy talán ennek is köze lehet a kiszemeltjéhez.
- Ez nagyon szép, nem próbálod meg? - a sok koktélruha közt kiszúrtam egyet, aminek az anyaga és a színe is megtetszett, ki is emeltem a tucatnyi ruha közül, s megmutattam Danának. Közben kizökkentett az anyag csodálásából, így megjegyzésére hátrapillantottam, hogy megnézzem, miről is beszél Dana. A fiú nagyjából Danával egyidős lehetett, s ahogy meglátta, hogy felé nézünk, el is kapta a fejét, s gyorsan beletúrt néhány női szoknya közé.
- Igen, nem hiszem, hogy magának akarna szoknyát venni - jegyeztem meg kuncogva. - Lehet, hogy tetszel neki. - súgtam a fülébe. - Na, felpróbáljuk a ruhákat?- magamnak még leakasztottam egy egybe részes ruhát, egy kék farmert és egy kockás blúzt is. A fiú ekkor hátulról mögénk osont, s ha Dana nem figyelt kellően, akkor a srác kihasználva az alkalmat, egy hirtelen mozzanattal rántotta el a pénztárcáját, majd szaladni kezdett vele a kijárat felé, hogy elmeneküljön a szerzett zsákmánnyal.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 28. 14:45 | Link




- Jól mondod, ha ilyen csökönyösek a téma iránt, akkor úgyse mennél velük sokra szép beszéddel... sőt, hisztivel sem. Amiről nem tudnak, nem fáj nekik, ha meg később esetleg kiderülne, vessenek csak magukra, amiért nem tudták normálisan megbeszélni veled ezt a dolgot. Na meg haladni a korral, figyelembe venni, mit szeretnél, szóval érted - feleltem neki bő lére eresztve mondandómat. Nem értettem, hogy miért voltak ennyire rugalmatlanok a barátnőm szülei, belegondolva nekem nagy szerencsém volt ilyen téren a családommal, mert ők mindig is nyitottak voltak az újdonságokra, követték a trendet, már amennyire tőlük tellett.
- Nos, tudod, még nagyon az elején vagyunk az egésznek, még az is kérdéses, lesz-e az egészből valamiféle kapcsolat. Azért ha úgy alakul, akkor te leszel az első, aki látni fogod - próbáltam megnyugtatni a lányt, úgy látszott, őt is felspannoltam, hogy folyton a fiúról beszélek. Kicsit vissza kellett fognom magam, ráadásul nem akartam túl nagyot koppanni, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy bármi is kialakul majd részéről irányomba. Persze titkon bíztam benne, de nem volt könnyű hideg fejjel gondolkodni, mikor az emberben dúltak azok a bizonyos érzelmek. Ennek ellenére nagyon is tisztában voltam a helyzetünkkel, ennek ellenére belevágtam én is a remény hal meg utoljára szólás alapján, na meg mert úgy gondoltam, hogy az én érzelmeim igenis valósak. Talán épp ezért adott esélyt ő is ennek az egésznek.
- Biztos lesz megint karácsonyi bál vagy ünnepség a suliban, mint általában, úgyhogy jól jönne egy új gönc - néztem mosolyogva a lányra, ugyanis mindig felvillanyozott, ha vásárlásról volt szó.
- A szünetben hazautazol vagy itt maradsz? Én szerintem hazamegyek majd, mint általában, hogy a családom körében ünnepelhessek. Jön majd a nővérem is, szupi lesz, majd még ki kell találnom, ki mit kapjon - meséltem nagy beleéléssel. Már huzamosabb ideje nem találkoztam Daisy-n kívül a családommal, így már eléggé elkezdtek hiányozni. Közben Karola viszonyozta a gesztusomat és ő is kiválasztott nekem egy csodaszép rucit.
- Remek ízlésed van, egy gyönyörű! Naná, hogy felpróbálom! - lelkendeztem a lánynak, majd magamhoz szorítva a ruhát elkaptam tekintetét, és én is automatikusan a srácra néztem, aki gyorsan el is fordította a fejét.
- Nem furcsállod, hogy szoknyákat válogat? Vagy zavarában csinálja? - kuncogtam halkan, nehogy meghallja bárki is a barátnőmön kívül. Egyáltalán nem állt szándékomban kicikizni őt, de kénytelenül is feltört belőlem a kacaj.
- Vagy te tetszel neki - súgtam vissza csilingelő hangnemben. Simán el tudtam képzelni, hogy Karola tetszik neki, miért is ne? Belegondoltam, hogy ha Mihail itt lenne, vajon letépné a fejét, ha azt hinné, én tetszem annak a srácnak? A csónakos beszélgetésünk után inkább bele se mertem gondolni a szituba.
- Oké, menjünk próbálni! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, aztán villámgyorsan megindultam a fülke irányába. Az ismeretlen fiú közben eltűnt a látószögemből, már egész közel jártam a próbafülkéhez, mikor hirtelen feltűnt mögöttem, és egy gyors mozdulattal kirántotta a tárcámat a kezemből.
- Azt a jó kurva anyját! - hirtelen teljesen elöntött a düh, tiszta piros lett a fejem, éreztem, hogy mindjárt szétvet az ideg. Nagyon zabos lettem az elkövetőre, nem is voltam rest, eldobtam a kezemben lévő ruhákat, majd rögtön utána szaladtam, hátha utolérem. Kiérve az üzletből észre is vettem, merre fut, felvettem én is a tempót, aztán utána eredve teljes tüdőmből ordítottam, hogy mindenképp hallja, amit közölni akarok vele:
- Ha utolérlek, azt is megbánod, hogy megszülettél! Velem senki se húzhat ujjat, te gyáva görény!
Szerencsém volt, hogy sokat jártam futni, emellett edzettem is, így jó volt a kondim, reméltem, hogy beérem, hogy aztán megkaphassa a magáét tőlem. Nem hinném, hogy megijedt volna egy kicsi lánytól, de még nem tudta, mire vagyok képes. Kicsi a bors, de erős! Ha lány lenne, kitépném az összes hajszálát, hogy visszakapjam a pénztárcámat, fiú révén viszont más elképzeléseim voltak vele kapcsolatban. Közben vett egy bal kanyart, én pedig olyan sikeresen vettem a balost, hogy elestem. Szerencsére nem ütöttem meg magam nagyon, gyorsan feltápászkodtam a földről a kezembe kapva a zsebemből kiesett pálcámat. A fenébe, ha nem gőzöltem volna be, akkor simán megállíthattam volna. Közben magam mögé néztem, hogy Karola vajon utánam eredt-e, pálcámat pedig idegesen forgattam ujjaim között. Talán, ha a lány megjelenik, még beérhetjük, közös erővel talán sikerül megállítanunk, még nincs veszve semmi...
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. december 29. 18:38 | Link

Dana


Miután kiveséztük a szüleimet, meg a pasikat, pontosabban egyet, mert nekem nem volt mit, s kit kiveséznem, egy szuper butikban válogattuk egymás után a jobbnál jobb ruhadarabokat. Tényleg gyönyörű cuccok voltak bent, s bevallom eléggé összezavarodtam, mert nem tudtam választani a különféle stílusú ruházatok közül. Mindegyikben volt valami, ami megfogott. Végül csak leakasztottam néhány darabot a fogasról, s közben azt is megtudtam, hogy Dana hová vásárolja az új ruhát.
- Huh, de jó, hogy mondod. A karácsonyi bálról teljesen megfeledkeztem, olyan értelemben, hogy mi szervezzük, és végig csak a feladatokon gondolkodtam, de a ruha az teljesen kiment a fejemből. Tudod, majd a bárpultban leszek, ott kell majd segédkeznem, de még sem állíthatok oda egy farmerben és egy blúzban...mindenkinek a háza színéhez megfelelő ruha kell, szóval, ha már úgyis itt vagyunk, egyúttal akkor majd segíthetnél választani nekem valami kék ruhát - rámosolyogtam, majd tovább válogattam a felsők közt, mire kiszúrtam azt a kockás inget.
- Igen, hazautazom, de majd csak a bál után, és szerintem újévig vissza sem térek, hacsak nem alakul másként - nem tudhattam, hogy a szüleim mit terveznek, apának néha akadtak üzleti útjai, s ha be volt tervezve egy ilyen, akkor még az is lehet, hogy a szilvesztert majd egyedül tölthettem. Akkor pedig mindegy lesz, hogy odahaza leszek, vagy épp a kastélyban.
- Oh, ez nagyon csinos, de inkább rád való - a ruha, amit találtam, nekem túl merész lett volna, én még nem voltam felkészülve lélekben az efféle darabokra, Danának viszont biztos, hogy jól állt volna, emiatt is adtam neki át.
- De, kicsit. Ha magának veszi, akkor igen, de az is lehet, hogy csak ajándékot vásárol. Abban az esetben mondjuk kérhetne segítséget, mert amit az előbb leakasztott, az elég..csúnya volt - halk kuncogással súgtam oda a szavakat, majd következő mondatára megráztam a fejemet, mert ez a téma feszélyezett valamelyest.
- Nem hiszem, kizárt, én nem szoktam tetszeni a fiúknak - meg is ráztam a fejem, valami oknál fogva volt bennem egy nagy adag önbizalomhiány, ami ilyen formában mutatkozott meg. Gyorsan témát is váltottam, s felvetettem, hogy próbáljuk meg a ruhákat, amikor hirtelen az a fiú elragadta Dana tárcáját.
Minden pillanatok alatt történt, s én már csak döbbenten láttam, hogy először a fiú vágódik ki az ajtón nagy sebesen, utána pedig Dana rohan káromkodva, kergetve őt.
- Merlinre, baj van! - hangosan csúszott ki belőlem a gondolat, majd idegesen néztem körbe. - Valaki segítsen, a barátnőmet meglopták! - ijedten kerestem tekintetemmel a boltost, hátha ő tudna nekünk segíteni és riasztaná az aurorokat, de mindenki csak bámult értetlenül, s legfeljebb csak egy ijedt sóhaj tört fel belőlük.
Nem hagyhattam magára Danát, hisz ki tudja, hogy mennyire lehetett veszélyes ez a tolvaj. Emiatt eldobtam a kezemben tartott ruhákat, és magam is a többiek után eredtem. Láttam, ahogy távol fut a fiú, mögötte pedig Dana. Igyekeztem őket beérni, még jó hogy néha unalmas perceimben kocogtam, mert így legalább nem volt szokatlan számomra a futás.
- Dana, várj meg, jövök én is! - kiabáltam a lány után, bár nem hiszem, hogy ebben az idegállapotban meghallotta volna a hangomat. Érthető volt az, hogy a tárcája után ered, hisz ki tudja, hogy mennyi vagyon lehetett benne, nem beszélve a személyes iratairól.  

Az elkövető, aki legfeljebb egy-két évvel lehetett idősebb Danánál, másfél fejjel lehetett magasabb a lánynál, testalkatát tekintve vékony volt, ám izmos. Hátra pillantva látta azt, hogy kergetik őt, ezért igyekezett irányt váltani, hogy minél előbb lekoptassa az utána futó lányokat, de pechére balra kanyarodott, így egy legalább két méter magas drótkerítéssel találta szembe magát.
Megpróbált ő felugrani, és átmászni a kerítésen, ez azonban nem sikerült neki, pechére a mászásban nem volt olyan ügyes, mint a futásban. Tudta jól, hogy nincs más választása, neki kell mennie a lánynak, ha le akarja rázni őt, így talpaira ugorva, megfordult, s feltűrve ingujjait, előrántotta a pálcáját.
- Reducto! - kiáltotta, s a pálcájából előtört a taroló átok.

Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 29. 19:20 | Link




- Naná, szívesen segítek. Na, az tök jó. Ha elmegyek, akkor majd odajövök dumcsizni hozzád - mondtam neki jókedvűen, remek volt hallani, hogy lesz még ott ismerősöm, nem csupán magam leszek ott, ha éppen úgy döntök, hogy elnézek oda.
- Az klassz, akkor te is a családdal töltöd a karácsonyt. A szilvesztert még nem tudom, hogy kivel és hogy fogom tölteni. Majd alakul - néztem rá elgondolkodva. Tényleg nem tudtam, hogy mi sül ki az egészből Mihail-al, abban sem voltam biztos, hogy megéli-e az a bizonyos dolog a szilvesztert, de azért bíztam a legjobbakban.
- Köszi, akkor fel is próbálom ezt - néztem a merészebb kivágású ruhára, nekem iszonyatosan elnyerte a tetszésemet.
- Ebben egyetértek, valóban elég ocsmány darabot nézett ki... bár remélem, nem magának - nevettem el magam hangosan.
- Ugyan már, ne mondj butaságokat. Miért is ne tetszenél? Csinos vagy, megvan a magadhoz való eszed, biztos, hogy van olyan fiú, akinek bejössz. Hidd el nekem! - kacsintottam rá mosolyogva. Reméltem, hogy idővel több önbizalma lesz a barátnőmnek, de már az is haladás volt nála, hogy készen állt a változásra, ami pedig iszonyatosan dögösen állt neki. Ám ez a délután nem a vidámságról és a felhőtlen vásárlásról szólt, mert az ismeretlen fiú ellopta a pénztárcámat, és elfutott vele. Nem szaroztam, azonnal üldözőbe vettem őt, sosem voltam az a feladós típus, bíztam benne, hogy visszaszerzem az értéktárgyamat, kerül, amibe kerül címszó alatt. Mindenféle szitokszóval a másik nyomába eredtem, jó ideig zajlott a hajsza, míg el nem estem, majd a távolból Karola hangját véltem felfedezni, de még eléggé messze járt tőlem. Épp felkeltem, mire arra eszméltem, hogy valami csoda folytán előttem állt a tolvaj a pálcáját rám szegezve, és épp a taroló átokkal akar nyomulni. Szerencsére igencsak gyors reakcióidővel rendelkeztem, így elugrottam az útból, és a másikra szegezve a pálcámat, kimondtam a varázsszót:
- Capitulatus!
Ezzel a lefegyverző bűbájjal próbáltam ártalmatlanná tenni a tolvajt, majd ha sikerrel jártam, akkor biztos voltam benne, hogy azt is megbánja, hogy megszületett, miután visszavettem tőle a tárcámat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 29. 19:21
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 18. 12:23 | Link

Dana

Úgy futottam Dana után, ahogyan csak tudtam, igyekezve szedtem a lábaimat, s gyorsan kapkodtam a levegőt, miközben pillantásommal hol az előttem futókat kémleltem, hol pedig az utcát, hátha látok majd valakit, akitől segítséget kérhetnék. Ilyenkor jól jött volna mondjuk egy auror a közelben, vagy akár egy tanár, esetleg egy felsőbb éves fiú, de pechünkre senki nem kóborolt a közelben. Miért is? Valószínűleg mindenki tömte magába a pizzát a Félszeműben, vagy épp a korcsolyapályán múlatták az idejüket. Pedig fényes nappal volt, nem is akartam elhinni, hogy képes valaki ilyenkor rablást elkövetni.
- Dana - kiabáltam én a barátnőm felé, mert kicsit aggódtam érte, hisz ki tudja, hogy akit üldözött, az milyen képzettségekkel rendelkezett. Veszélyesnek véltem a helyzetet, s tartottam attól, hogy Dana majd megsérül.
Aztán egyszer csak, az egyik saroknál befordultak, így néhány másodperc erejéig eltűntek a szemem elől. Gyorsítottam futólépteimet, hisz továbbra sem akartam azt, hogy a lánynak egyedül kelljen szembenéznie egy tolvajjal. A sarokhoz érve, nagy lendülettel kanyarodtam be rajta, csak azzal nem számoltam, hogy éppen egy átokkal találom szemben magam. A taroló átok elől bár Dana ügyesen elugrott, engem az telibe talált, így a közeli kukák közt végeztem, s sikerült is bevernem a fejemet a fémbe.
- Aúúh ez fájt - nyikkantam fel, nem volt túl kellemes, s azt hiszem, hogy talán még a csuklóm is megsérült esés közben. Eközben a támadó nem volt felkészülve a lefegyverző bűbájra, így kezéből elrepült a pálca, s most már így kellett farkasszemet néznie a lánnyal. Ha Dana úgy döntött, hogy hozzám siet, és megnézni, hogy jól vagyok-e, akkor azt kihasználva a tolvaj srác sietve kapta fel a pálcáját, s elrohant. Ha Dana inkább továbbra is szemben állt a sráccal, akkor a fiú védekezően tette magasba a kezeit, majd lassú léptekkel megindult a lány felé úgy, mint aki megadta volna magát.
- Oké, te nyertél. Visszaadom - mindezt azonban csak addig mondta, míg nem ért kellő távolságra, mert akkor hirtelen esett neki a lánynak, s jó erővel meglökte őt, hogy elmenekülhessen, hacsak Dana nem volt felkészülve erre az alattomos trükkre.

Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. január 18. 12:24
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 24. 21:32 | Link




Iszonyatosan bosszús voltam az elkövetőre, mivel ekkora mellénye volt, hogy képest volt fényes nappal kirabolni. Mindenesetre azt le kellett szögeznem, hogy ügyesen megrendezte a kis színjátékát, amivel átejtett mindkettőnket, hogy aztán a markába röhögve jól kirabolja az embert. Egy jó ideig üldöztem őt, már majdnem elég közel értem hozzá, hogy elkaphassam, ám ekkor sikeresen eltanyáltam, úgyhogy a másik nyert egy kis előnyt velem szemben. Időközben megjelent Karola is, ám sovány vigasz volt az, hogy a srác gyorsan lereagálta a helyzetet, és előkapva pálcáját próbált volna eltalálni. Nekem szerencsém volt, mert kitértem az akciója elől, ám Karola a közeli kukák között végezte, ráadásul ahogy elnéztem, beverte a fejét is szegény pára. A rabló látva a helyzetet, nem tétlenkedett, kihasználta az előnyét, és tovább állt, csupán rajtam állt az, hogy mit választok, utána eredek, vagy pedig meglesem a lányt, mi történt vele pontosan, nem kell-e neki esetleg segítség. Tombolt bennem a düh, az elszántság, hogy majd jól megleckéztetem ezt a szemét alakot, de azért voltam olyan empatikus is, hogy megnézzem, jól van-e a lány. Nem bocsátottam volna meg magamnak, ha bármi rossz történik vele, akármennyire is fűtött a bosszúvágy.
- Karola! Remélem, hogy nem történt veled semmi komoly! Mondd, csak, hogy érzed magad? - futottam oda hozzá aggódó tekintettel. Reméltem, hogy nem verte be nagyon a fejét, meg nem esett túl nagyot. Inkább lemondtam a pénzemről, a bosszúról, fontosabb volt számomra, hogy biztonságba tudhassam a barátomat. Legszívesebben jól megleckéztettem volna a tolvajt, amiért ezt tette Karolával, de ő már szerintem árkon-bokron túl járt. Tudtam, hogy most már késő utána menni, de rohadtul dühített, hogy ilyen könnyen megúszta az egészet. Legközelebb viszont óvatosabb leszek ilyen téren, azt már most elhatároztam magamban.
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 24. 22:50 | Link

Dana

Annyira akartam segíteni Danan, hogy nem számoltam a veszélyekkel, s pechemre belefutottam az átokba, ami ugyan nem nekem szólt, mégis engem repített a kukák ölelésébe. A fém érintése azonban nem volt kellemes, ugyanis a kemény kukáknak csapódni felért egy lórúgással. A fejemet azonnal bevertem, ráadásul sikerült a csuklómra esnem, amibe azonnal belenyilallt a fájdalom, s nagy nehezen kihúzva magam alól, az ölembe helyeztem, miközben eltorzult arcvonásokkal fürkésztem, hogy mi lehet a gond.
- Áúhh hogy az a..francba! - sziszegtem magam elé, mert utáltam a fájdalmat, ráadásul amiatt is aggódhattam, hogy vajon most mi lesz Danával, főleg akkor, ha ez a tolvaj ennyire veszélyes.
Ahogy a fájdalmak feldolgozása közben felemeltem a fejem, hogy aggódó pillantásommal megtaláljam a lányt, már meg is láttam őt fölöttem.
- Jajj Dana, nem komoly...vagyis a csuklóm eléggé fáj, meg kicsit a fejemet is beütöttem, de túlélem - vallottam be, miközben megmutattam neki a csuklómat, ami máris lilásan elszíneződött, ezzel is jelezve a sérülés mértékét.
- Viszont te jól vagy? Annyira megijedtem, amikor láttam, hogy az a srác eltűnik a tárcáddal, de meg utána veted magad. Nagyon rám hoztad a frászt Dana...akár nagy bajod is eshetett volna - mondtam komolyan a lánynak, némi aggodalommal a hangomban, hisz azért valljuk be, elég vakmerő mutatvány volt a részéről az, hogy a tolvaj után eredt. Még szerencse, hogy a srácnak nem voltak társai, ennyi erővel könnyedén bánthatták volna a lányt. Még így is, szerencséje volt, hogy nem őt találta el az átok, mert olyan közelségből talán még nagyobb baja esett volna, mint így nekem.
- Segíts kérlek - a kezemet nyújtottam felé, aztán belé kapaszkodva tápászkodtam fel a földről, de a csuklóm még mindig borzasztóan fájt, bal kezemmel fogtam a sérült részt, s így próbáltam enyhíteni a kellemetlen érzésen.
- Lehet, hogy feljelentést kellene tennünk, nem? Miket vitt el tőled?- aggódva kérdeztem, közben ide-oda néztem, hogy megbizonyosodjak arról, nem-e tért vissza a tolvaj.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 24. 23:21 | Link




Láttam a lányon, hogy nincs valami túl jó formában, ami érthető is volt, hiszen a támadó nemrég juttatta a kukák közé. Láttam, hogy Karola eléggé fájlalta a csuklóját, én pedig tiszta ideg voltam, hogy nem történt-e még nagyobb baja vagy esetleg nem tört-e el a keze.
- Ugyan már, ne mondj ilyet, hogy nincs nagy baj. Elviszlek a gyengélkedőre, nem akarom, hogy még rosszabb legyen a helyzet - közöltem vele határozott hangnemben, tényleg csupán azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban megszűnjenek Karola fájdalmai.
- Ugyan, maximum a srácnak eshetett volna baja, hidd el. Simán elláttam volna a baját, de már elég messze tarthat, nem érném utol - feleltem a lánynak a fejemet csóválva, majd elkezdtem rá összpontosítani a figyelmemet. Közben a kezemet felé nyújtva segítettem neki, hogy belém kapaszkodhasson. Azt azonban láttam, hogy nagyon fájt a csuklója, még fel is szisszent a mozdulatsor között, én pedig elég hülyén éreztem magam, hiszen, ha nem álltam volna le a támadómmal perlekedni, akkor a lánynak sem esett volna semmi baja.
- Sajnálom az egészet. Tudod, ha nem eredek a srác után, nem akarok bosszút állni rajta, akkor nem lett volna semmi gond. De egyszerűen bántotta az igazságérzetemet, amit csinált, nem hagyhattam csak úgy elfutni. Igaz, már mindegy, rég messze jár, de a lényeg, hogy viszonylag jól vagy - tekintettem a lányra kicsit bűnbánóan. Szerettem volna, ha megtudja, miért is eredtem a tolvaj után, miért kockáztattam ennyit, és miért került ilyen hülye helyzetbe miattam.
- Jó ötlet. Mindenképp szeretnék feljelentést tenni. Hátha másnak sikerül elfognia, ha már nekem nem. A pénztárcámat vitte el és az irataimat - feleltem a lánynak szörnyülködve. Tudtam, hogy nem volt egyszerű pótolni az összes hivatalos iratot, a pénz se volt kevés, de azért az előbbit még jobban bántam, hogy elvitte magával az a galád alak.
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 25. 17:25 | Link

Dana

- De tényleg nincs nagy baj Dana, ez csak egy kis zúzódás, majd teszek rá jeget, ha visszaérünk a kastélyba - nem igazán akartam gyengélkedőre menni, még akkor sem, ha fájt. Ért már ennél súlyosabb sérülés is, s amúgy is, az előző évem óta utáltam még a gyengélkedő közelébe is menni. Pár hónapja mégis muszáj volt, a bokám miatt, ezúttal azonban szerettem volna elkerülni ezt a helyzetet, amúgy is sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy feljelentést tegyünk a tolvaj ellen.
- Azt elhiszem, szinte azonnal utána vetetted magad, nagyon meglepődtem - vallottam be, még egy mosoly is az arcomra szökött, mert volt ebben némi elismerés is, annak ellenére, hogy magam részéről kicsit veszélyesnek tartottam ezt a hirtelenséget részéről.
Ha a segítségével feltápászkodtam, az épp kezemmel leporoltam magamról a koszt, ami esés közben rám ragadhatott, s csak ezt követően emeltem meg a másik kezemet, hogy ne lógjon, mert úgy nagyon sajgott a fájdalomtól.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, mert az, hogy megsérültem, egyáltalán nem a te hibád. Aki itt felelős, az a szemtelen tolvaj, aki képes volt így kifigyelni, és lecsapni ránk! Mindenképp fel kell őt jelentenünk, én jól emlékszem az arcára is - mondtam a lánynak, s vele együtt meg is indultam a kihelyezett aurorparancsnokság felé.
- Ajj az épp elég, az irataidra még szükséged lehet. Ezt is mindenképp jeleznünk kellene, hogy nehogy visszaéljenek a személyes adataiddal. Remélem, hogy nem tartottál túl sok pénzt a tárcádban - kicsit aggódtam azért, hogy Dana minden pénzét elveszítette, mert nem voltam biztos abban, hogy ha el is kapják ezt a fiút, addig nem költi-e el a rabolt pénzt.  
- Egyébként te tuti, hogy jól vagy? Láttam, hogy futás közben elestél. Jó gyorsan futsz amúgy, szerintem megijedt tőled ez a tolvaj - jegyeztem meg egy mosollyal, hogy oldjam az idegességét, a Hivatal épülete pedig egyre közelebbinek tűnt.
- Kicsit izgulok egyébként, még soha nem beszéltem aurorokkal, szerinted milyen lesz? - kíváncsian pillantottam a lányra, s hagytam, hogy előre menjen majd az épületben.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 10. 00:43 | Link




- Rendben, ahogy gondolod. De, ha nem javul a helyzet vagy súlyosbodik az állapotod, akkor szólj, és tényleg elkísérlek a gyengélkedőre - erősködtem, mert féltettem a lányt, nem akartam, hogy esetleg kiderüljön az, hogy sokkal komolyabbak a sérülései, mint ahogyan azt gondoltuk.
- Simán elkaptam volna, végül is majdnem sikerült, de sebaj, csak meglesz, ha feljelentést teszünk ellene - feleltem Karolának elszántan.
- Szerencsére nem volt nálam túl sok pénz, maximum egy ruhányira való. Az irataim eltulajdonítása nagyobb veszteség számomra, azokat nehezebb pótolni és körülményesebb is - válaszoltam neki elgondolkodva. Bele fog telni egy kis időbe, mire újra mindent megcsináltatok, de bíztam benne, hogy a rend őrei kézre kerítik mihamarabb az enyves kezű tolvajt.
- Én remekül vagyok, csak egy picit estem, szerencsére jól jöttem ki a helyzetből, mert le tudtam reagálni időben a helyzetet. Így csak egy kicsit fájt, de meg tudtam kapaszkodni a talajban a kezeimmel, szóval ezzel felfogtam az ütközés nagy részét. Szerintem is beparázott, mondjuk jobban is járt, hogy nem én kaptam el. Azt hiszem, azt nem úszta volna meg ép bőrrel, ha én elkapom - néztem határozottan a lányra, egész belelkesültem, ahogyan elképzeltem magamban azt, ahogy elkapom azt az átkozott tolvajt. Akkor bizony lett volna neki ne mulass!
- Ja, egyébként járok futni folyamatosan, ez is hozzá tartozik az életemhez, szeretek sportolni - világosítottam fel Karolát, közben pedig büszkén belegondoltam, hogy Laurát is rábírtam az effajta életmódváltásra. Nemrégiben mesélte, hogy ő is rákapott a futásra, miután időnként együtt róttuk a köröket a kastély körül.
- Hűűű, ez olyan izgi. Még én se beszéltem velük. De szerintem nem lesz semmi gond, tuti hivatalosak lesznek velünk, emellett megpróbálnak majd segíteni. Most, hogy mondod, el is gondolkodtam az auror szakmán - villant be az agyamba ez a kis ötlet, tulajdonképpen szerettem az izgalmakat, a veszélyt, folyamatos mozgásban voltam, végül is egy Duracell-nyuszinak ez a szakma maga volt a tökély. Kivéve, ha ő maga vált rosszfiúvá, bár ezt egyelőre nem tudtam elképzelni magamról. Hű, már megint sikerült messzire elkalandoznom... Közben odaértünk az említett épülethez, majd a hivatalban feljelentést tettünk, ment minden, mint a karikacsapás. Egy hét múlva kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis azt a hírt kaptam, hogy elfogták a tolvajt, és meglett a tárcám is. Igaz, a pénz hiányzott, de az irataim meglettek, ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 10. 00:44
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 16. 19:13 | Link

Dana

- Megígérem, ha rosszabbul leszek, akkor megkérlek, hogy vigyél el a gyengélkedőre, de tényleg ne aggódj - kedves mosollyal próbáltam megnyugtatni Danát, hisz annyira nem fájt az a sérülés, mint amilyennek tűnt, és amúgy sem voltam oda a gyógyítókért, sem a betegágyakért, így ha lehet, kerültem őket mindenféle módon.
- Nem kétlem, hogy elkaptad volna, de hidd el, jobb ha feljelentjük, mert ha téged kirabolt, akkor szerintem ő ebből élhet, és lehet hogy másokra is veszélyt jelenthet - javasoltam barátnőmnek, hisz az ilyen alakok képesek voltak akár többször is hasonló bűncselekményeket elkövetni. Szerencsére a kihelyezett auror parancsnokság sem volt tőlünk túl messze, így azonnal megindulhattunk az irányába, miközben tovább beszélgettünk a történtekről. Hála az égnek, Danának sem lett baja, őt csak anyagi veszteség érte.
- Szerintem is jobban járt, hogy nem te kaptad el, szegénynek most nagyon fájna - jegyeztem meg, majd felnevettem.
- Ne aggódj, biztosan megtalálják majd, és akkor visszakapod a tárcádat és az irataidat is, reméljük - próbáltam őt nyugtatgatni, hisz fontos volt, hogy ne idegeskedjen ezek miatt. Hogy eltereljem a figyelmét, próbáltam más dolgokról kérdezgetni, s szerencsére úgy tűnt, hogy ez is bejött.
- A futás tényleg klassz dolog, néha én is szoktam futni, meg mostanában próbálkozom más dolgokkal is - egy kicsit meséltem a lánynak arról, hogy miket szoktam csinálni, aztán csak visszakanyarodtunk az aurorsághoz, s izgatottan váltottunk erről is néhány szót.
- Tényleg? Hm, végül is, most hogy mondod, szerintem remek auror lenne belőled. Meg van hozzá a kellő bátorságod, meg a reakcióid is jók, szeretsz sportolni is, szerintem is jó pálya lehet ez neked - vele együtt gondolkodtam a lehetőségen, közben odaértünk a kirendeltségre, ahol végre Dana bejelenthette a bűntényt. Azután tértünk csak vissza a kastélyba, ott elköszöntünk egymástól, s végre kipihenhettem a nap fáradalmait, karomon egy borogatással. Egy héttel később jó hír érkezett, örültem is annak, hogy Dana visszakapta az iratait.

//köszi a játékot Smiley //
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza