Soctti barát

"Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés
Egy szabad hétvége - szombat - 10:00

Marci már jó ideje eldöntötte, hogy megajándékozza magát egy bagollyal - egyrészt, mert szükséges, másrészt pedig úgy érezte, hogy a bagoly egy varázslónak olyan, mint a pálcája. Azonban azt még nem tudta eldönteni, hogy esetleg vásároljon-e egy kiskedvencet is. Ugyanis látott már az Eridon klubhelyiségében egy-két háztársánál patkányt, macskát, de ugyanakkor puffskeineket, sőt, egy-egy crupot is. Elhamarkodott döntéseket tömkelegét hozza meg Zsombi nap, mint nap, viszont a pénzét nagyon félti, és azt is tudja, hogy egy állat nem olcsó mulatság. Annak kaja kell, ha olyanról van szó, akkor még sétálni is el kell menni, azaz máris függne valakitől Zsombi, amit nagyon nem akar. Így is elég ideig függött a szüleitől, most meg milliónyi szabálytól.
Így hát miközben ráérősen lépdelt ki a kastélyból, szépen elhessegette ezeket a gondolatokat. A Nap ugyan sütött, de nem olyan veszélyesen, mint az elmúlt pár napban. Kellemes idő volt, lágy szellő játszott a fákkal, bárányfelhők pedig egymás után sorakoztak, különböző formát öltve. Tökéletes nap volt a vásárlásra. Legalább Zsombi nem fog beleizzadni a talárjába.
Apropó öltözködés: végre sikerült a srácnak egy egészen vékony anyagú talárt beszereznie, tehát nem fog szétsülni ezeken a nyári napokon, sőt, még az izzadságát is beszívja ez a talár. Hát nem remek? Bár kicsit furcsán érezte magát a farmer térdnadrág, fehér rövid ujjú ing plusz még a talár trióban, de a talár kötelező. Zsombit pedig voltaképpen annyira nem is zavarja - ellenben egyes diáktársaival.
Mivel Bogolyfalva nem nagy település - körülbelül akkora lehet mint Szárszó -, így hát pillanatok alatt a Fő utcza forgatagában találja magát. Zsombi csak kapkodja a fejét, ide-oda tekint. Olvassa az üzletek nevét: Mosou Hangszerboltja, Völgyessy Talárszabászat, Pálcabolt a Vén Fűzfához... és bumm, "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés. Bingo, megvan! Azzal a lendülettel Zsombi lenyomta a kilincset, s belépett az épületbe, szemével pedig a baglyok után kutatott.

Soctti barát

"Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés
Egy szabad hétvége - szombat - 10:00

Marci már jó ideje eldöntötte, hogy megajándékozza magát egy bagollyal - egyrészt, mert szükséges, másrészt pedig úgy érezte, hogy a bagoly egy varázslónak olyan, mint a pálcája. Azonban azt még nem tudta eldönteni, hogy esetleg vásároljon-e egy kiskedvencet is. Ugyanis látott már az Eridon klubhelyiségében egy-két háztársánál patkányt, macskát, de ugyanakkor puffskeineket, sőt, egy-egy crupot is. Elhamarkodott döntéseket tömkelegét hozza meg Zsombi nap, mint nap, viszont a pénzét nagyon félti, és azt is tudja, hogy egy állat nem olcsó mulatság. Annak kaja kell, ha olyanról van szó, akkor még sétálni is el kell menni, azaz máris függne valakitől Zsombi, amit nagyon nem akar. Így is elég ideig függött a szüleitől, most meg milliónyi szabálytól.
Így hát miközben ráérősen lépdelt ki a kastélyból, szépen elhessegette ezeket a gondolatokat. A Nap ugyan sütött, de nem olyan veszélyesen, mint az elmúlt pár napban. Kellemes idő volt, lágy szellő játszott a fákkal, bárányfelhők pedig egymás után sorakoztak, különböző formát öltve. Tökéletes nap volt a vásárlásra. Legalább Zsombi nem fog beleizzadni a talárjába.
Apropó öltözködés: végre sikerült a srácnak egy egészen vékony anyagú talárt beszereznie, tehát nem fog szétsülni ezeken a nyári napokon, sőt, még az izzadságát is beszívja ez a talár. Hát nem remek? Bár kicsit furcsán érezte magát a farmer térdnadrág, fehér rövid ujjú ing plusz még a talár trióban, de a talár kötelező. Zsombit pedig voltaképpen annyira nem is zavarja - ellenben egyes diáktársaival.
Mivel Bogolyfalva nem nagy település - körülbelül akkora lehet mint Szárszó -, így hát pillanatok alatt a Fő utcza forgatagában találja magát. Zsombi csak kapkodja a fejét, ide-oda tekint. Olvassa az üzletek nevét: Mosou Hangszerboltja, Völgyessy Talárszabászat, Pálcabolt a Vén Fűzfához... és bumm, "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés. Bingo, megvan! Azzal a lendülettel Zsombi lenyomta a kilincset, s belépett az épületbe, szemével pedig a baglyok után kutatott.

Zsombi

Scotti barát

Zsombi

Scotti barát

Ki hitte volna, hogy több időt fog eltölteni a bagoly választással, nem úgy, mint mondjuk egy bűbájtan beadandóval. Általában a bűbájtan beadandóra felfirkantja a nevét, aztán kész, tulajdonképpen 1 másodperc. Az üzletben meg már vagy két perce tököl. Botrány.
Megörül, mikor egy ismerős arc lép mellé. Legalább mással is megoszthatja tanácstalanságát. Ha szépségverseny lenne, bizonyára a szalagos bagolyot, vagy a hóbaglyot választana, azonban jelen esetben nem kiállításra használná az állatot, hanem levélszállításra. Valami jó kis fiatalabb, értelmesebbre lenne szüksége.
A sráccal is közli dilemmáját, aki tulajdonképpen elküldi az eladóhoz. Természetesen halál logikus, hogy ezzel kapcsolatban az eladót kellene megkérdeznie, neki illik tudni, hogy melyik bagoly milyen, de Zsombornak semmi kedve megszólítani azt az idős, kissé furán kinéző pacákot.
 - Eh, szerintem mindjárt megszülöm a döntésem - mondja, mintha ezzel magát is meggyőzné. Addig-addig tanakodik ezen az egyszerű döntésen, hogy a végén megelégeli, megszerzi a legközelebbi baglyot, odavágja a galleonokat az eladóhoz, aztán uzsgyi.
 - Talán az - bökött a fejével az egyik macskabagolyra. - Kicsi, de aranyos. Mondjuk fogalmam sincs, hogy a nehezebb tárgyakat elbírná - kezdett hangosan kételkedni döntésében. Ah, túl sok tényezőt kell figyelembe venni. Idegesítő. - A tiéd milyen? - kérdezte Zsombi. Feltételezte, hogy Andrejnek is van. Tulajdonképpen minden egyes diákról, tanárról, iskolai dolgozóról és falulakóról ezt feltételezte. Különben hogyan üzennének?
 - És te, hogyhogy erre? Tán kiskedvencet szeretnél? - vigyorogva nézett körbe Zsombi. Van ám bőven választék. Ha tudna gondoskodni bármilyen állatról is, szívesen venne, de bőven elég lesz ez a bagoly. Majd később, úgyis rengeteg időt fog még eltölteni ebben a kastélyban, igazán ráér.
 - Amúgy figyu már... Te végzős vagy? - kérdezte Zsombi hátsószándék nélkül, természetesen.

Zsombi

Scotti barát

Sosem hitte volna, hogy egy bagolyválasztás ekkora fejtörést fog neki okozni, s lám, mégis. Pedig Zsombi nem az a fajta, aki órákon keresztül, tanakodik, töpreng azon, hogy mi legyen. Gyors döntéshozó: ez igaz akkor is, ha egy dolgozatnál karikázni kell - ő egyből megleli a helyes választ (legalábbis úgy gondolja), ruhavásárlásnál sem szokott vacillálni - rábök az egyikre, fel sem próbálja, és már viszi is. Így hát ebben a helyzetben nem is érti magát. Mit kell itt tökölni...
Ami azt illeti, Andrej sem túl hasznos, a nagy döntést nem segíti elő, így hát Zsombi addig-addig hergeli magát, míg a legközelebbi állatot kiválasztja, odabaktat az eladóhoz, s kifizeti azt.
A srác megvárta, kedves. Legalább lesz Zsombinak társasága a kastély felé visszavezető úton. Közben kapcsolt az agy, s megszülte azt a gondolatot, hogy Andrej már végzős, ami Zsombi számára igencsak jó dolgokat jelenthet - nem ártana jobban összehaverkodni vele. Azonban a srác válasza kissé lelombozza. Valószínűleg eléggé nyilvánvaló lehetett miért érdeklődik ennyire Zsombi a végzőssége iránt. Mindenesetre kínosan legyintett egyet és:
 - Ó, dehogy azért kérdeztem. Csak hogy mennyire kemény? Vágod, nem árt már most készíteni a lelkem a későbbiekre - bólogatott erősen mintha valóban ez lenne a szándéka. Nos, egyelőre úgy tűnik a fránya jegyzeteket neki kell körmölnie órán, kivéve, ha talál másik jóarc végzőst.
 - Amúgy én asszem végeztem... Nem megyünk ki? - kérdezte Zsombi, és a fiú válaszát meg sem várva, indult az ajtó felé, immáron kezében a kalitkával, amiben ott trónolt baglya.
 - És mik a terveid a VAV után? Maradsz még a suliban? - érdeklődött Zsombi. Tulajdonképpen összességében arra is kíváncsi volt, hogy egyáltalán mihez kezdhet egy varázsló, ha elvégezte az öt évet. Nem igazán figyelt az évnyitón, szóval fogalma sincs, hogy erről esett-e egyáltalán szó, illetve az sem rémlik neki, hogy a házveztőjük tett volna erről említést.