36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Borbély Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. május 5. 13:43 | Link

Dani

From walking home and taking roads - Nem. Nem jó a vége. Valami nem jó benne. Fogta és kitörölte az egész sort, hogy aztán néhány akkordot lefogva megpróbálja kísérettel. Mert kysérettel mindig minden könnyebb volt.
- From walking home and... - inkább tovább dúdolt, miközben lefogott egy F-et és akkordbontással pengetni nem kezdte a húrokat.
Már legalább egy órája kint ült az utca egyik árnyékos padján és a körülötte elszórt papírokból és tintapacákból kiindulva, nem éppen sikeres dalszerzést folyt éppen a nagyközönség előtt.
Talán innia kellene egy kávét. Vagy csak egyszerűen lelépnie ebből a porfészekből és élnie. Akkor talán jobban jönne az ihlet.
Felsóhajtott és hátradőlt, a gitárt az ölében pihentetve. Unalmas falu volt ez a javából. Sehol semmi. Még a fő utcán is csak éppen hogy lézengtek az emberek. Mondjuk vasárnap volt, de a fővárosban így is alig lehetett volna kikerülni az embereket.
Felsóhajtott ismét. Na jó, ha már itt kint ragadt, akkor legalább egy dalt játszon el rendesen. Aztán ha utána sem megy, szépen lelép haza.
Hosszú ujjai könnyen lefogták a következ dúrt, miközben ő a szöveg helyett csak dúdolt. Most fontosabb volt a hangszer. Ez most nem koncert volt. Most csak magának zenélt.
Hozzászólásai ebben a témában
Takács Milán Dániel
INAKTÍV


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. május 8. 01:52 | Link



Senki nem mondta, hogy nem játszhatok olyan dalokat a szaxofonomon, amelyek nem épp a jazz vagy chill műfajokba, illetve kategóriákba sorolhatóak. Azt játszok, amiket szeretnék és amit a közönségem kér. Az a pár ember, de jobb egy igaz követő, mint száz hamis, nem?
Én is hamis vagyok. Harapok.
Este lesz egy kis mulatság a közeli bárban, ahova sikerült elnyernem az est zenésze címet. Ugyan a szaxofonommal fogok ott is nőket levenni a lábukról, de az utóbbi időben ráfeküdtem a gitáromra is.
Nem szó szerint.
Igazából már az alapképzés idején elkezdtem, még korábban, mint a másikat, de valahogy ez nem ment annyira gördülékenyen, mint a fúvós testvére, aki épp itt pihenget a hátamon. A parkon keresztül terveztem hazajutni, vagyis már csak az átmeneti otthonom felé, hiszen épp költöztem. Szép volt, jó volt, elég volt. Nincs nekem és soha nem is volt idegzetem az idiótákhoz, akik nem tisztelik a személyes szférát vagy azt, ha a másiknak van egy kisállata, akkor arra nem szívgörcsöt hozni óránként a vihánckodással. Még jó, hogy összehaverkodtam ezzel a Valentin csávóval és megengedte, hogy ott hédereljek nála. Az is plusz pont, hogy ő is zenél, egy húron fogunk pendülni.
Úristen, de szar szóviccet nyomtam el. Ássatok el.
A parkon keresztül haladtam már, amikor egy ismeretlen dallam ütötte meg a fülem. Képtelen voltam rájönni. Nem ismertem fel. Megálltam és hallgatózni kezdtem, végül amerről jött a hang, arra indultam. Elővettem Jennifert s ajkaimhoz emelve fúvókáját, mély levegőt szippantottam be, majd az általam szinte tökéletesre csiszolt légzéstechnikával kezdtem el játszani egy nagyon ismert Nirvana dalt, a Smells like teen spiritet. Szerény személyem szerint piszok jól hangzott. Ahogy a férfi irányába araszoltam, lassan felnyitottam a szemeim - valamiért érzékibb lehunyt szemekkel játszani - és megeresztettem egy pimasz mosolyt irányába.
- Nem félsz, hogy elviszi a dalod a szél? - és mintha Fortuna meghallgatta volna a kérésem, egy gyenge szellő emelte meg lófarkamat, amely ott ékeskedett a fejem tetején ezzel is fokozva a már amúgy is vérpezsdítő dallamot.
Mennyi zenebolond! Nem is volt akkora baklövés hazaköltözni!
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. május 14. 19:39 | Link

Dani

Behunyta a szemét, miközben játszott és csak a zenére koncentrált. A dallamára, a tisztaságára. Az igazságára. Az egyik régebbi dalát dúdolta. Szerette a közönség. Minden koncerten eljátszotta, mégsem tudták,  valójában miről szólt.
Akkor nyitotta ki a szemét, mikor a szaxofon megszólalt egészen közel hozzá. Elvigyorodott, és a keményebben csapott a húrok közé. Felismerte a dallamot. A Nirvana egyik legismertebbje. Na nem a legjobbja. Volt annál jobb is. De az tény, hogy megismételhetetlen Cobain előadásában.
Már nem magának játszott. Most már csak a hangzásért. A saját dalának a ritmusa és az ismeretlen srác játéka tökéletesen kiegészítette egymást.
- Ha ilyen embereket sodor erre, nem rettegek tőle. - Fene gondolta volna, hogy ennyi zenész van erre. Már egészen konkurenciaként is felfoghatta volna, ha nem lett volna azzal tisztában, milyen képességei vannak zene terén.
Lefogott egy E mollt, aztán rögtön utána C és D akkord következett, majd egy frappáns változata a D-nek lezárásként. Zseniális. Ez hiányzott innen!
- Hol tanultál így meg játszani? - bökött a fejével a fúvós felé, miközben még dúdolt egy dallamot, ami már nem is az előbb játszott dala, de nem is a Nirvana klasszikusa. Ez valami új volt.
Figyelt a srácra, de közben már fogta is le a következő akkordot és már játszotta is a fejében megjelenő dallamot. Egészen előrehajolt, mikor a szél ismét feléledt. Vitte a papírokat, amiken csak átfirkantott feliratok voltak. Meg a kalapját a fejéről. Pontosan a két férfi lába elé. Nimród pedig csak játszott.
Hozzászólásai ebben a témában
Takács Milán Dániel
INAKTÍV


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. június 11. 18:14 | Link



Nem mondanám magamat extrovertált embernek, legalábbis a valóságban piszkosul nem vagyok, még ha ezt is játszom el a világnak. Bár igaz, ha introvertált az ember, ha nem, a zene egy olyan nyelv, amelyet bárki megért, ehhez nem kell értenie a zenéhez, elég csak hallgatni.
Világnyelv.
Ugyan nem játszottam végig a dalt, de hé, én voltam az a betolakodó, aki idetolta a csúnya, kócos fejét, hogy beletrollkodjon valakinek a munkájába.
Ne köszönd, szívesen tettem.
Pihegve emeltem el ajkaimtól a hangszert és hagytam, had lógjon a nyakamban, míg a férfire emeltem a pillantásom. Testalkatát kezdtem elemezni, tartását, azt, amit épp sugárzott magából. Szinte röntgen szemekkel világítottam át agyban az előttem lévő zenészt.
- Kölyök koromban anyámék kitalálták, hogy kössem le felesleges energiáim. Szóval ez lett belőlem, egy szaxofonos csöves - csövesnek nem épp tűntem, hisz ápolt volt a kinézetem mindig, borostás arc ide vagy oda.
- És te? Csak nem valami kisebb híresség vagy? Úgy festesz, mint aki most lépett ki egy tini magazinból - jegyeztem meg viccelődően cinikusan, hogy ne legyek annyira elutasító, de tudja, nem vagyok olyan srác.
- Saját szám? - biccentettem a hangszere felé, hisz jól hallottam ismét egy újabb dallamot, amelyet megint nem tudtam mihez kötni, mégis lebilincselt. Háborgó lelkem megnyugtatta.
Olyan kellemes.
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. június 26. 02:45 | Link

Dani

Nem zavartatta magát, ha esetleg félbeszakította volna a srácot. Akkor észre sem vette. A zene szólt hozzá, a dal a fejében csak megjelent, és hát ki más tudná jobban, milyen érzés ez, mint egy másik zenész? A dal csak jött és jött, neki pedig muszáj volt egyszerűen játszania.
- Hmm... - A válasz nem volt hosszú, se nem lényegretörő, de még csak azt sem lehetett volna eldönteni, hogy vajon tényleg hallotta és felfogta volna a mondatot, amit a másik válaszként reagált. Csak még egy kicsit. Még itt motoszkált a fejében. Egy G variáns és egy Asus. Aztán egy hosszan kitartott hang és vége is.
Behunyt szemmel, széles vigyorral az arcán tartottamég egy kis ideig az akkordot, mielőtt újra kinyitotta volna a szemét. Ezúttal ő volt az, aki alaposabban végigmérte a srácot.
- A szüleid biztosan büszkék rád, hogy csövesnek álltál. - El nem tűnő vigyorral az arcán siklott a tekintete a hangszerre. A szaxofon igen jól karban volt tartva. Vagyis odafigyelt a zenére. Ez tetszett neki.
- Hatalmas rajongótáborom van - mesterkélten dobta hátra rövidre nyírt haját. Neki legalábbis az volt. Néha még hátranyúlt, hogy még megigazítsa nem létező lófarkát. Mindenesetre a srác kifejezetten beletalált a dologba. Na nem mintha meglepte volna. Errefelé nem szokás mugli vagy éppen kvibli zenészeket hallgatni. - Borbély Nimród. - Csak úgy mellékesen ejtette ki a nevét. Ha ezek alapján sem ismerte fel, akkor minek erőlködni, legalább bemutatkozott.
- Jah, becsatlakozol? - Lassan kezdett játszani, feletempóval, hogy a másik is fel tudja venni a ritmust. Csak a négy alapakkordot játszotta, azt ismételgette, amire a srác könnyen rá tudott játszani, ha kedve tartotta.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza