L I L Y

L I L Y

Elisabeth kisasszony

Már nagyjából két embernek segítettem eddig. Szerintem egészen jól haladok a Gazdám első "parancsával."
 Éppen a Főutczán sétáltam, hátha rábukkanok egy új beszélgetést igénylővel, vagy valakivel, akinek elkélne egy rendrakó, segítőkész manó. Azért, jobban belegondolva eléggé érdekes, hogy én, mint gazdával rendelkező házimanó, mások kéréseit teljesítem, miközben még a Gazdámnak is van végrehajtandó feladatom. Igaz, hogy most ez a kettő fedi egymást, de akkor is.
 Miközben elmélyedek a gondolataimban, észre sem veszem a felém közeledő kislányt. Végül amikor meglátom, már elkéstem. Egy ütést - ami inkább rúgás, mivel lábbal történt - érzek a lábamon, és elesek. Mögöttem a kislány is valószínűleg így járhatott, mert hallom a tompa puffanást. Én felülök, és érzek egy kis fájdalmat a csuklómban. Nem estem nagyot, ez az alacsony termetűek áldása. Körülnézek, és meglátom a lányt, aki elesett bennem. Fogja a térdét, bizonyára megütötte azt. Nagyon sajnálom, lehet, hogy figyelnem kellett volna.
 Kérdésére felállok, és leporolom magamat.
- Persze, persze, köszönöm. Egy kis horzsolás, semmi több. - Végigmérem a lányt, majd észbe kapok.
- És maga? - Kicsit sem értek az embergyerekek tűrési képességeihez. Igaz, gazdám is elesett jó párszor annak idején, de nem tudom, mikor lesz komolyabb baja. Persze nem hiszem, hogy ennek a kislánynak eltört valamije, de azért nem árt, hogyha tisztában vagyok vele. Ismerek néhány gyógyító varázslatot, kisebb horzsolásokat az be tud gyógyítani, de egy komolyabb sérüléssel nem boldogulnék.
 - Egyébként Lily vagyok. - Mondom halványan mosolyogva, és kezeimet önkéntelenül a hátam mögé teszem.