Anyci

Pocakja tele, pelus rendben van, nem csípi, nem szúrja semmi, sehol, úgyhogy szép az élet ihaj! Az öltözködés ugyan nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé, de a séta igen. Nem is érti még kicsi agyacskájával, hogy mire jó az a sok gönc rajta, amitől elnehezül a keze, meg a lába, de nincs mit tenni. Csak addig sírdogál, amíg bele nem ültetik a babakocsiba. Próbálja megfeszíteni a testét, hogy felálljon, de a kocsiban úgysem sikerül. Mikor elindulnak azonnal megnyugszik. Kint a friss levegő, a monoton mozgás és hang eltompítja érzékeit. Odabent a bendőben elcsicsizik a tejci is, ő is pislog nagyokat, és édesen elszenderedik. Oldalra billent fejjel alszik, édes kis bárányokról álmodva, amit a múltkor az állatkertben olyan szívesen megsimizett volna. Aztán meg anyával játszik bújócskásat. Kis szájából még a nyál is kicsordul a nagy álmodásban. Nagyot zökken a kocsi kereke, amikor a bolt küszöbén Luca áttolja. Az ő pufi teste is megzökken, aztán kizökken, elszökken a szép kis álom. Elszontyolodik arcocskája, de aztán leköti anyja mondanivalója, meg a sok-sok érdekesség. Anya mindig olyan érdekes. Soha nem tudni, mikor csinál valami vicceset, amin nevetni lehet. Hadonászva magyaráz, kifejezni értelmesebben nem tudja, hogy játszanak kukucsot. Arcát ügyetlenül eltakarja, hogy azért még kilásson, és kacag, ha anyja veszi a lapot. Aztán a boltban rejlő sokféleség kelti fel a figyelmét.
- A-A-A-A - mutat ujjacskájával a színes apró cukrokra a polcon. Nem is zöld, nem is olyan fúúúj, mint a spenót, de szép és színes és vicces, ahogy gurulnak, ha hozzáér a kacsója. Bele is tapsikol az alacsonyan elhelyezett cukrok közé. Ujjaival megcsippent egyet, azt a szép sárgát, és ha Luca nem tesz semmit, a szájába is gyömöszkéli elégedetten.

A babóca felkel és kezével mutat, hogy játszanak, anyjának pedig ez nem jelent problémát, még úgy sem, hogy tolja fél kézzel a babakocsit. Egyik kezével eltakarja arcát, majd aztán mikor elveszi onnan nyelvnyújtóssan grimaszol egyet. Rengeteg vicces pofit tud vágni, ez a nyelves csak egy, a millió közül, s ezután még Bencének kettőhöz van is szerencséje, mielőt beérnének a boltba.
Itt aztán abbamarad a játék, mert nem csak a gyerkőcöt nyűgözi le a sokaság, hanem Lucát is meg az ő kis gyermeteg szívét.
- Kell a lista, kell a lista! - mondja, s kétszer meg is fordul tengelye körül, hogy aztán rájöjjön, hogy zsebében van a papírdarab és csak be kell érte nyúlni.
- Kell aszondja cukor és csoki. Valami édes gyümölcs. Tej, meg tejsodó, sütit is kéne sütni...soha nem sütöttem, de ettől izgalmas -  összegzi, csak úgy magának, mikor kiszúrja, hogy fia mekkora egy kópé, s maga is elkezd bevásárolni, méghozzá egy szép sárg cukorkával kezdve.
- Jaj te butus, nem szabad! - nevetve veszi ki a kis kezecskéjéből a gyereknek a cukorkát és aztán közel hajol hozzá felmutatva az édességet.
- Ez még be van csomagolva, előbb ki kell bontani, nézd csak... - s ügyes cukorzacskókra képzett ujjacskáival ezt hamar be is mutatja, majd adná vissza Bencusnak mikor a dada köhint a háta mögött. Ezt akkor szoka, ha valamit nem szabad.
- De csak egy harapást naa - fordul hátra kérlelve, ám a dada csak a fejét rázza. Luca pedig engedelmesen sóhajt egyet és ő kapja be a cukorkát, kisfiú szájába meg a cumit nyomja, mielőtt ordítani kezdene.
- Nesze te! Ezt edd! - vigyorodik el újabb vicces pofival, hogy jobb kedvre derítse gyermekét.
- Aszanját! Hisz ez citromos, hű de keserű, neked aztán van ízlésed... - mondja fintorogva, olyan képet vágva, mint akik citromba haraptak.
- Nézd csak mit tudok vele - és már fújja is a buborékot ami kis pukkanással az orrára ragad - Jaj, nem így képzeltem... - próbálja leszedni.

Anyci


Már a szájában érzi a csábos celofánt. Selymes, ahogyan a nyelve hozzáér. Érdekesen zörög, kicsi ujjai között, a szájában meg szinte összeolvad, ahogy nyálával keveredik. Nem tudja sokáig ízlelgetni, mert Luca kiveszi a szájából, hosszú nyálcsíkot húzva a gyermektől. A szál azonban elpattan, és ernyedten lógva ott marad a celofánon. Bencus elragadtatva nézi a soha nem látott csodát, nem is zavarja, hogy a cukor elreppent. Int neki egy pát, mikor anyja kapja be. Elégedett, mert lám anya is, hozzá hasonlatosan ismerkedik a világgal. No, meg semmi vész, hiszen van még ott, ahol ez volt. Odanyúl kicsit ügyetlenül, többször is célt tévesztve, és ezúttal egy pirosat talál. Meglengeti kacsójában. Mivel gyengén fogja, a cukorka kirepül és a dadát orron találja. Bencus ezt roppant mulattatónak találja és úgy kacag, hogy a cumi is kifordul a szájából. Odanyújtja anyjának, kapja be azt is. Ő igazán jó szívű kis gyerek. Legyen anyának is egy jó napja, mint neki szokott a cumival.
- Ajjjjajjjajjjjgajjj - mondja átéléssel, mintha épp a doktoriját védené meg, aztán elmosolyodik csibészesen a kis hurkagyurka. Miután látta az előbb, hogy milyen jó buli dobálózni, fogja a kis plüssét és messzire dobja, már amennyire tudja.
- Kajkajkajkaj - gagyogja széles vigyorral az orra alatt.

Anyci


Anya vicc a köbön mondaná Bencus, ha tudna beszélni és ismerné a matematika mélységeit. Anya a televízió, a dumaszínház, és a kabaré egyben. Bence, akármilyen rossz kedve van is, biztosan felvidul, mert Luca kitalál valamit, hogy nevessenek együtt. Ez a kutyás, átváltozós mutatvány, egyike azoknak, amit a pöttöm a legjobban élvez. Tudja, hogy a dadája is megtesz mindent, hogy a világ jobb hely legyen, még sem érti a kis agyával, hogy mi a fenéért nem változik soha, de soha kutyává. Sokszor felháborodik ezen a kis lelke, de hiába sír torka szakadtából, akkor sem teszi meg neki a néni. Ezért megtorlásból sokszor extra nyálat lövell a nő ruhájára, mert akkor legalább mókásan ugrándozik, meg szaladgál valami törlőrongy után. Most is azt teszi, hogy letörölgesse a babuka szájáról - ahogy a dada nevezi Bencét - a nyálat. Szomorú, hogy nincs felkészülve a feladatra, de legalább ennyiben vicces. A kicsi elfordítja a fejecskéjét, azzal jelzi, hogy jól van, elég a törölgetésből! És még hozzáteszi:
- Tutu! - Mindig reménykedik a kis balga, hogy hátha most megtörik a jég, átbucskázik a fején az anyapótlék, és kutyaként nyalja képen a kis kópét. Bencus nem érti, hogy ezen egyértelmű követelésén mit nem lehet nem érteni, de hát ez van. Csalódottan biggyeszti le ajkait. Meggyőződése, hogy minden ember át tud változni kutyává és viszont, ő is próbálta már a múlt héten, de elaludt a nagy erőlködésben. Anya bezzeg érti és meg is teszi neki. Benne nem kell csalódnia a kis lurkónak. Szélesen elvigyorodik, majd kacag, visong, ugrál a kocsiban, ahogy a corgi visszafut a másik, plüss corgival. Jó kedvűen dugja a szájába a játékot, de előtte ad neki egy puszit.
- Tutu! - utasítja újra mókára anyját a kis zsarnok palánta. Egy idegen nő áll meg a babakocsinál, mosolyogva hajol oda gügyögni a picihez. Bence elnémul, szokatlan kicsit a helyzet. Beparázott, na. Ezzel egy időben, egy szagos csomagot helyez el a pelusban.

Luca nagy lelkesedéssel hozza vissza a kis játék kutyust, amit Bence a nagyszülőktől kapott Luca miatt, mert mi mást ölelgethetne a kölyök, mint anyut, amikor épp nem anyu, hanem Cleo.
- Tutu mi? Tutuka - kacag s ahelyett, hogy átbucskázna ebbé, inkább a gyermeket kezdi csiklandozni. Oldalt támadja meg, ujjai buzgón járnak-kelnek, hogy egy rövidke nevetővihart fakasszon fiából, mielőtt elhajolna, hogy újra szemügyre vegye a listát, mert mégiscsak illő végre venni is valamit. Kosarat vesz és ragadná máris meg a kocsit, mikor egy nő odahajol megnézni a gyerkőcöt. Luca persze látja Bence betoji képét, amin jót mulat, halkan kuncorászik, míg a dada helyette is megköszöni az utódra tett bókokat, amiket Luca elfelejt meghallani, mert olyan mókás fejet vág a kölyke.
- No mi van, nem bírod a nőket? - kacarászva közelebb hajol majd elfintorodva vissza is hőköl, ahogy megérzi azt az eregetett bűzt.
- Na de ennyire? Hát ez becsinált a pelusba félelmében - Rázza meg fejét és orrát befogja a kezével, meg kicsit legyezget is, hátha úgy majd megtisztul a levegő.
A dadus előre lép, szól, hogy itt lenne az ideje Bencének hazamenni, hogy meglegyen a csere, mert nem jó ha a gyerek sokáig ül a végtermékben, végén ki lesz pirulva a popóka, azonban Luca lebiggyeszti ajkát, nem akar menni, a vásárlás mindig olyan izgalmas, s ebben az esetben nem hogy a végére nem értek de még csak kezdeni sem sikerült elkezdeni.
- Na mi legyen Csöpi? - kérdezi a babát, kicsit szomorkás hangon.