Nem arra számítottam, hogy ennyire barátságos lesz ez a hely. Mikor megérkeztem, teljesen idegen volt minden, mégsem éreztem magam rosszul. Nagyon hangulatos volt az út az emberekkel. De az emberek valahogy nem keltették fel az érdeklődésem.
 A járdát bámulva haladtam az iskola felé, amikor véletlenül felpillantva megláttam Őt. Szőkés haja csak úgy omlott a vállára, mintha nem is lenne más dolga. Épp egy könyvesbolt előtt állt. Nem hittem volna, hogy megtörténhet velem, de nem bírtam levenni róla a szemem. Az nem lehet
 Próbáltam elhaladni mellette, de akaratlanul is elidőztem egy kicsivel hosszabb pillanatot mögötte. Reméltem, hogy nem vett észre. Illata mámorító volt, bódultságomból egy esőcsepp ébresztett fel. Tudtam, hogy biztosan észlelni fogja a jelenlétem, ha tovább időzöm a közelében, ezért gyorsan elsiettem előre szegezett fejjel.
 Arcát nem láttam ugyan, de még egy pillantást vetettem gyönyörű tincseire. Erről biztosan felismerem legközelebb, bármennyire egyenruhában lesz.

 Nem arra számítottam, hogy ennyire barátságos lesz ez a hely. Mikor megérkeztem, teljesen idegen volt minden, mégsem éreztem magam rosszul. Nagyon hangulatos volt az út az emberekkel. De az emberek valahogy nem keltették fel az érdeklődésem.
 A járdát bámulva haladtam az iskola felé, amikor véletlenül felpillantva megláttam Őt. Szőkés haja csak úgy omlott a vállára, mintha nem is lenne más dolga. Épp egy könyvesbolt előtt állt. Nem hittem volna, hogy megtörténhet velem, de nem bírtam levenni róla a szemem. Az nem lehet
 Próbáltam elhaladni mellette, de akaratlanul is elidőztem egy kicsivel hosszabb pillanatot mögötte. Reméltem, hogy nem vett észre. Illata mámorító volt, bódultságomból egy esőcsepp ébresztett fel. Tudtam, hogy biztosan észlelni fogja a jelenlétem, ha tovább időzöm a közelében, ezért gyorsan elsiettem előre szegezett fejjel.
 Arcát nem láttam ugyan, de még egy pillantást vetettem gyönyörű tincseire. Erről biztosan felismerem legközelebb, bármennyire egyenruhában lesz.

 Rég jártam a városban, ezért akartam futni egy kört. Nehezen vettem rá magam, de végül sikerült elszabadulnom és felhúzni a futócipőm. Hajammal semmit nem tudtam kezdeni, ezért letettem róla, hogy copfba fogjam.
 Az utcákat róva nem nagyon figyeltem semmire és senkire, csak fülhallgatóval rohangásztam, mint egy idióta. Egyedül egy könyvekkel teli bolt előtt álltam meg. Rég olvastam, rég írtam, betűt is csak a tankönyvekből láttam egy évig. Frusztráltság fogott el, nem mertem bemenni. Nagy fejtörést okozott. Hezitáltam. Hol elindultam, mondván van annyi bátorságom, hol pedig megtorpantam, tudva, senki nem ismer engem errefelé. Hihetetlenül barátságos volt a hely kisugárzása, mégis valami kint tartott az ajtó túl oldalán.
 Egy idő után érezni kezdtem valakit mögöttem. Valószínűleg egy fiú- gondoltam, mert a lányok jelenléte valamiért nem rázott meg annyira egy helységben. Nem mertem mozdulni, ezért befelé kukucskálva hallgattam a számot, amire valószínűleg tökéletes ütemben tudtam volna elszaladni, nehogy szembesülnöm kelljen még egy kellemetlen szituációval. Nincs sok jó emlékem arról, ha valakinek segíteni akartam és az a valaki történetesen fiú volt.
 Kezdett eleredni az eső, ennek ellenére mereven ácsorogtam, amíg a tekintet a hátamban szűnni nem látszott. Elég messze jutott, mire utána mertem fordulni. Magas, fekete hajú, fiatal srác, kék egyenruhában. Akaratlanul is elkaptam a pillantásomat. Biztos voltam benne, hogy elvesztettem, hisz annyi ilyen rohangál az iskolában.